Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-14 / 38. szám

Az Egri Megyei Színpad az Eger Szálló halijában „nyil­vános magyarórát” rendezett Turmix címmel. Az egri versmondó fiatalok ezzel a jól sikerült paródia- és sza­tíracsokorral búcsúztak az irodalmi presszótól, az Eger Szállótól, mert újjáépült és kibővült székházuk korszerű lehetőségeivel visszahívja őket a Knézich Károly utcá­ba. Ez az irodalmi presszó nemcsak érdekes és tarka színfolt volt Egerben, hanem a közönség és színpad ked­ves találkozási formája is. Ezt bizonyította ez a jó hangula­tú délelőtt is. A szatíra nem­csak tükör, amelybe az em­berek a mások arcát fedezik fel, a magukét is megtalál­ják — ha éppen a mottóul használt swifti mondással akarnánk vitázni. Igaz, az irodalmi paródiák — mert hiszen ezekről volt szó ezen a öélelőttön — elsősorban egy-egy író stílusát, szoká­sait, apróbb fonákjait, egyé­niségét, gondolkodás módját, modorát, vagy modorosságát, szellemi arculatának alig vagy nagyon is látható szép- lóit nagyítják fel, torzítják el. A szándék — még a paró­dia óhatatlan gúnyolódásán túl is — nemes: nagy iro­dalmi alkotásoknak, az iga­zán értékes íróknak, költők . aek ez a „piszkálódás” soha aem ártott, inkább nőtt az érdeklődés életük jobbik fele, alkotásaik iránt. így aztán nem véletlen az sem. hogy a szatíra nagv magyar mestere, az irodalmi paródiák „professzora”, Ka­rinthy Frigyes írásai vezet­ték be a műsort. Hogy senki nem ismerte nála jobban a magyar irodalom nagy évti­zedeinek nagyjait, fonákjai­kat, gondolkodásmódjukat, ékesen igazolja az elhangzott Kosztolányi-, Móricz-, Tóth Árpád-, Ady- és Babits-paró- dia. Annak, hogy a kortárs-író komoly munkát fektet a pá­lyatársak müveinek tanul­mányozására és tehetségét is hozzáadja ehhez a búvárko­dó munkához, megvan a haszna, mint Benjámin Lász­ló esetében is: a friss és jó humorú paródiákból okul az író maga, aki a görbe tükröt tartja,' az az író is, akinek ezt a tükröt tartják, de gaz­dagodik a közönség is, mert a derű, a dolgok visszájának értő kézzel történő felfejtése elgondolkodtat. így kerültek aztán gombostűvégre Weöres Sándor, Darvas József, Fodor József, Fejes Endre, Juhász Ferenc és Simon István írá­sai is. A megyei színpad több helyen — legutóbb Miskol­AZ EGER SZÁLLÓ RALIJÁBAN Gé pj á r m ű vezeLők, vigyázat! Ki az illetékes? A vakmerőség ára Fontos elvi döntéseket hozott a Legfelsőbb Bíréaég irodalmi ____________________________ va sárnap AZ EGRI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN con, szakmabeliek előtt is — sikerrel vitte közönség elé ezt a műsort. A feldolgozás, a körítés teljesen a szolid életét élő presszó hangulatá­hoz igazodik, figyelembe ve­szi a szálló fogalmát, a pin­cérek mozgását, talán még a kávéslányok mosolyát is be­lekalkulálta ebbe az egyórás irodalmi csinkelődésbe. A paródiák összeszerkesz- téséért Hidy Péter és dr. Rip- ka Kálmán nevét kell felje­gyeznünk, akik a paródiák némelyikét még külön is megcsípkedték. Morvái Éva, Morvái Mag­da, Darabos Zsolt, Józsa Ta­más (meglepetés jóízű Mó- ricz-noródiáin'l. Juhász Csa­ba, Kertész József, az újab­ban hallható Ivády László és a minden színpadi foglalko zást egybefogó Szívós József megérdemelték a búcsúzás közönségétől a tapsot, mert nemcsak szatíráié jókedvük­kel, de szellemes „tálalási módjukkal” is élvezetes iro­dalmi Ínyencséget tálaltak ragaszkodó közönségüknek. Erről „a határozottan didak­tikai célzattal” felépített ma­gyaróráról „csak” az egri középiskolák magyar tanárai és diákjaik hiányoztak. Per­sze, ez az óra nem kőtelező iskolai keretben zajlott le. ★ Délután az Egri Művelő­dési Ház kamaratermében, szakmai bemutató keretében léptek fel először Egerben a Hevesi Háziipari Szövetkezet irodalmi szakkörének vers­mondó fiataljai. A dr. Ripka Kálmán vezetésével működő együttes határozott fejlődé­sét eme zártkörű bemutatón is le lehetett mérni. Műsoru­kat Ady Endrétől, Jevtusen- kóig válogatták össze. Nem hiányzott József Attila, Rad­nóti lírája sem, Burns John Andersonia pedig jól meg­fért Szabó Lőrinc lendületes sorai meiletí. A versrészle­tekből. töredékekből össze­állított műsor kerek egészet adott hangulatos találkozási hozott a hevesi és az egri versmondók között. A szövetkezeti irodalmi színpad fiataljait a nemes pátosz és az egészséges lelke­sedés jellemzi. Veréb Vero­nika, Lászka Aranka és Ma­darász Éva mellett feljegyez­tük Fülöp Anna, Fülöp Klá­ra, Király Ilona, Kovács Má­ria, Nagy Júlia és az egyet­len hevesi férfi versmondó, Szabó Mihály nevét. (farkas) Űtápités közben elromlott a betonkeverő. Két dolgozó, aki megakadt munkájában, reggelizés után bement a ter­melőszövetkezeti boltba, s az egyik másfél, a másik pedig féldeci pálinkát ivott. Ez 10 óra tájban történt. Azután felültek a motorkerékpárra, majd megebédeltek. Délután 1 óra tájban érkeztek a köz­ségbe. Közben cseréltek a vezetésben. Az úton egy rend­őr megállította őket. A fér­fiak ezután már az orvosi rendelőben jöttek rá, hogy baj van. Bár arra gondoltak: hol van már az a kis „ke­vert?”! Mégis... Jegyzőkönyv, papírok, igazolványok... Ki­derült, hogy az együk hasonló okból már büntetve volt: it­tas állapotban való járműve­zetés miatt egyszer 2500 forint pénzbüntetésre ítélték és a gépkocsivezetéstől egy évre eltiltották. Ez a tilalom még le sem járt, tehát nem lett volna szabad kierőszakolnia társától, hogy ő is vezesse a motorkerékpárt. Mindkettőjük ellen megin­dult a bűnvádi eljárás. Az orvosi vizsgálat megállapítot­Vidám hét vége El kell mondanom az esetet, mert optimis­ta vagyok, és bízom benne, hogy okulásul szolgál azoknak, akiket illet. No és akiket nem illet? Talán azoknak sem lesz érdektelen, mert utána legalább megállapíthatják az ősi magyar felkiáltással: Nahát, hogy mik vám­nak!? Hát ez esetben az volt, hogy annál a bi­zonyos vállalatnál Bi­zonyos kartárs —, aki eseproet sem mellékesen osztályvezetői funkciót töltött be — megorgani- zálta munkatársainak egyszerű és gyors esz­közökkel való ravortra hívását. Mindez a ko­rábbi szervezésben úgy zajlott le, hogy ki­üzent azért, akivel be­szélni akart. Legyünk őszinték, ez egy nehéz­kes, elavult forma. Bi­zonyos kartárs tehát se­gítségül hívta a techni­kát. No, persze nem kell arra gondolni, hogy URH adó-vevőt szerel tetett be maga és mun kátársai szobáidba. Kis ország várnáink náhtnk ilyesmire nem telik. Vi- tesmt telik egyszerű vil­lanycsengőre. Az osztályon lévő nyolc előadó — Kicsi, Kis. Nagy, Mégna- gyobb. valamint Feke­te, Fehér, Igen és Nem kartársak két irodahe­lyiségben dolgoztak. Nos, az ö szobájukba került egy-egy csengő, az azokat megszólaltató gomb pedig Bizonyos kartárs íróasztalán nyert elhelyezést. A csengővel való behívás módját Bizonyos kurtára az 56-os számú, belső használatú körlevélben ismertette munkatár­saival. Eszérint egy csengetésre Kicsi kar­társnak kell bemennie az osztályvezetőhöz, két csengetésre Kiss kar­társnak. háromra Nagy­nak, legvégül pedig nyolc csengetésre Nem kartársnak. A siker frenetikus volt. Mármint. Bizonyos kartárs szerint Munka­társai viszont úgy vél­ték, hogy beköszöntött a frász és az idegbaj korszaka. Mert ugyebár megszólalt a csengő, de ki tudta, hol áll meg? Egy csengetés — fel- emelkedett helyéről Kicsi kartárs, hogy ro­hanjon az osztályveze­tőhöz, de alighogy nad­rágja elhagyta a szé­ket, még egy csengetés hallatszott, ami már Kiss kartársnak szólt a körlevél szerint, tehát Kiss is lódulni akart, amikor felhangzott o harmadik, Kiss tehát visszaülhetett, hogy Nagy rúgja ki maga alól a széket, de ezután jött a negyedik. Nagy tehát a megkönnyebbü­lés sóhajával folytat­hatta munkáiát, de ak­kor már Mégnagyobb kartárson futott végig az ideges rángás. Munkaidő alatt te­hát úgy nézett ki az osztály, hogy néhányan áVandópn feiáPóh-y vagy leülöben voltak, de különösen az első három. Kicsi kartárs­nak ugvan annyi elő­nye volt a dologból, hogy a lóhivmM gr el*ő hét után hihetetlenül megerősödtek az állan­dó rugózó mozgástól, s amikor a nagy hava­zások idején elakadt a vállalat egyik öttonnás teherkocsija, öt vitték ki a mentéshez, s ki is nyomta fél lábbal a ko­csit a méteres hótorla­szok közül. A bajokat tetézte, hogy állandóan számol­niuk kellett a csenge­tések számát. Volt, aki strigulákat húzott egy papírra, míg Fehér kar­társ bevitte irodájába a gyerek számológépét, s minden csengetés után arrébb lökött rajta egy golyót. Igaz, hogy a munka visszaesett, de Bizonyos kartárs elégedett volt. h’szen kitűnően megol­dotta munkatársainak behívását. Lehetséges, hogy az igazgatóját maradi, ós­di embernek tartja, hi­szen, ha a főnöke be­szélni akar vele, min­dig udvariasan megké­ri: — Bizonyos kartárs, legyen szíves bejönni hozzám. De hát hiába, nincs mindenkinek ekkora ér­zéke az oroanizációhoz. Baloghy Zoltán ta, hogy az egyik vérében leg­alább háromezrednyi, a má­sikéban félezrednyi alkohol koncentráció észlelhető. Kis ittasságért is jár büntetés Vádirat s a járásbíróságon tárgyalás következett. ítélet: az egyik terheltet bűnösnek mondták ki ittas állapotban elkövetett járművezetésért és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélték, a másikat csupán sza­bálysértésért mondták ki bű­nösnek és 500 forint pénzbün­tetéssel sújtották. Az indoklás szerint a vezetés idején ki­mutatható véralkohol-kon- centráció csekély mérvű volt, s ebből eredően az alkoholos hatás is. Ezért mentették fel az ittas állapotban elkövetett járművezetés vádja alóL A megyei bíróság is azonos álláspontot foglalt el. Törvé­nyességi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz ke­rült, amely kimondja, hogy az óvás alapos volt. — Az, aki szeszes ital hatá­sa alatt járművet vezet, vagy a kormányt annak adja át, akiről látja, hogy ittas — bűntettet követ el. Az ide vo­natkozó törvényrendelet a bű­nösség szempontjából nem tesz különbséget az alkoholos hatás kisebb vagy jelentősebb mértéke között. A Legfelsőbb Bíróság végül határozatában a bírósági dön­téseket törvénysértő részük­ben hatályon kívül helyezte, az I. rendű terheltet — a sza­badságvesztés érintetlenül hagyása mellett — a gépjár­művezetéstől egy évre eltil­totta, a II. rendűt pedig ittas állapotban való járműveze­tésben mondta ki bűnösnek és pénzbüntetéssel sújtotta, A kfsz-togság — nem munkaviszony Egy vidéki ktsz pert indí­tott egyik tagja ellen, aki mi­után bejelentette kilépését, 2190 forint értékű munkaru­háját nem adta vissza. Tekin­tettel arra, hogy mint szövet­kezeti tagnak 290 forintos részjegye volt, ami kilépés esetén visszatérítendő, a 2190 forintból azt levonta, s az 1900 forint megfizetését kérte. Az alperes az elsőfokú bí­róság tárgyalásán megígérte, hogy hajlandó az összeget 500 forintos részletekben megfi­zetni. A járásbíróság ítéleté­ben kötelezte a volt ktsz-ta- got az 1900 forint megtéríté­sére. A megyei bíróság az el­sőfokú bíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és a pert megszüntette. Az indoklás szerint a járásbíróság mun­kaviszony alapján kötelezte a kár megtérítésére, ennek a vitának az eldöntése azonban a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A megyei bíróság végzése ellen törvényességi óvást nyújtottak be, amelyet a Leg­felsőbb Bíróság indokoltnak talált. Az alperes csak tagja volt a szövetkezetnek, de nem volt vele munkaviszonyban, ezt a részjegy is aiatámaszt­ja. Mint tag vette át a védő­ruhát, amit kilépésekor nem adott vissza. Az idevonatkozó törvényrendelet pedig előírja, hogy a tagsági viszonyból eredő igények elbírálására nem a döntőbizottság, hanem a polgári bíróság az illetékes. üzemi baleset — kármegosztással Az alperes emeletráépítési munkát végzett, s a felperes, mint csoportvezető, a 28 mé­teres gyorsteherfelvonó sze­relési munkáját irányította. Az állvány tetején várta az anyagot, ahelyett, hogy a ki­kötéshez használt csöveken keresztbefektetett pallóra állt volna. Veszélyes helyzetbe került, de — bár a lent dol­gozók figyelmeztették — nem tágított, egyre-másra adta ki az utasításokat, hogy feljebb, mindig feljebb húzzák a ko­sarat, míg a jobb lába az áll­vány és az állandóan mozgó kosár közé szorult és súlyos sérülést szenvedett. A vállalat vezetője a bal­eset után fegyelmi eljárást in­dított a balesetet szenvedett ellen, aki szóbeli feddésben részesült. A felperes ez ellen panasszal élt, de végül is el­évülés miatt megszűnt az el­járás. A baleset után három évre kártérítési kérelmet nyújtott be a vállalati egyez­tető bizottságnak, amely el­utasító határozatot hozott az­zal az indoklással, hogy a bal­esetet saját maga idézte elő, sem a vállalatot, sem a sze­relésben dolgozókat nem ter­heli mulasztás. A kerületi bíróság a felpe­res felülvizsgálati kérelmét elutasította. Törvényességi óvás folytán foglalkozott végső fokon az üggyel a Legfelsőbb Bíróság, amely az óvást helyesnek találta. Az indoklás szerint a munkatörvény értelmében a vállalat köteles megtéríteni a kárt, ha a dolgozó életének, egészségének vagy testi épsé­gének megsértése a munka- viszonyból keletkezett. A vál­lalat csak akkor mentesülne a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a dolgozó működési kö­rén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag csak a ká­rosult elhárítatlan magatar­tása okozta. A per adatai sze­rint nem illetéktelenül vett részt a liftszerelési munká­ban, a felvonó felszerelése az alperes érdekében történt. A baleset tehát üzemi baleset­nek minősül. „Tévedett a kerületi bíró­ság, amikor úgy találta, hogy nincs okozati összefüggés a szerelési és kikötési munka, és a baleset között. Bár a fel­peres is súlyosan kifogásol­ható módon, figyelmetienül végezte munkáját, azonban a kosárban levő, illetve a föl­dön, a felvonót közvetlenül irányító szerelők kellő gon­dosság, az ilyen munkánál megkövetelhető óvatosság mellett feltétlenül megakadá­lyozhatták volna a balesetet, így a felelősség megoszlik és a kártérítés is mindkét felet érinti.” Ezek alapján a Leg­felsőbb Bíróság azt találta igazságosnak, hogy a kárért az alperes 40 százalék erejéig felelős, míg a további 60 százalékot a felperes köteles vállalni. S. E. —, de amit láttunk, zömében kitűnőek voltak. Különösen a pódium-felolvasó jelenet és az operaparódia mutatta meg, hogy mennyi és milyen kime­ríthetetlen lehetősége van a Vi­dám Színpadnak, illetőleg a kabaré műfajának, — a műfa­jok persziflázsa területén is. VASÁRNAP AZ ELMARAD­HATATLAN Ivanhoe kissé unalmas és ötlettele« volt. A „Fügefalevél”’ című magyar film — a mozikban történt be­mutatója kapcsán felvetett kri­tikai megjegyzésekkel együtt — remek szatíráját adta az „el­vekbe öltöztetett’” elvtelenség- nek. Legnagyobb érdeme: fesz­telen könnyedsége, s elsősorban Bessenyei Ferenc játéka. A film után ifjabb Sammy Davis hívott meg bennünket, hogy megismerjük mint színészt, énekest és mint szövegírót is. Könnyed és igényes bemutat­kozás volt ez,. bár — ezt meg kell mondani — egy rövidfTm alapján teljes képet nehéz al­kotni a szórakoztató műfaj két­ségtelen világhírű sztárjának teljes művészi kvalitásáról. (gyurkó) ják fel. Csak az építésre és tatarozásra 120 ezer forintot költenek, mert mozaiklap-bur- kolatot készítenek és új fém- rámás portált kap az ósdi ki­rakatok helyett. A felújítással egy időben új berendezései, polcokat és pultokat építenek be, a darabárus részleget ön» kiszolgáló rendszerűvé alakít ják. A felújítást a Hat vadé Építő-Javító Ktsz március Wlí zepére vállalta. (Juhász Ferenc tudósító): A hatvani csemegebolt, ame­lyik a Vöröshadsereg útján szolgálta ki a hatvaniakat, ideiglenes helyre költözött. Át­menetileg kiköltözött otthoná­ból a Horváth Mihály úti vas­áruda és járműbolt is, hogy néhány hét után felújított, megszépített üzlethelyiségben várhassák vásárlóikat. A vasárudét közel három­ezer forintos költséggel újít­Feínjítiák, szépítik a hatvani boltokat tiszteit és többre érdemes or­vost. AHOGY KÖZELEDÜNK Princ leszereléséhez, úgy kezd érdekesebbé válni a róla szóló filmsorozat Ügy látszik, a filmnek is jót tesz a honvédség nevelőiskolója. „A kölcsön ára”, mint bűnügyi játék is ér­dekes, ami beleférhet egy 25 perces részbe, azt meglehetős magabiztossággal bele is sűrí­tik a film szerzői. S a legkitű­nőbb: a vágás. Mármint a filmsorozat 12. részének befe­jező vágása. Ügy sikerült, mint egy igazán nagy krimi-filmé, hadd üsse a guta a nézőt és iz­gulva várja a következő részt A Vidám Színpad 15. évfor­dulóját ünnepelte a televízió is, — képfelvételről. Ha e képfel­vétel nem is ívelte át a 15 esz­tendő valóban legjobb kabaré- számainak történetét — igaz­ság az, hogy jó néhányon bi­zony már humorban is túl va­gyunk —, de e műfaj legfon­tosabb állomásait felsorakoz­tatta a nézők előtt. Hogy kivé­tel nélkül ezek voltak-e a vég­tére is legjobb kabarószámcik, — azt nehéz lenne eldönteni NEM SZERETEM a mogorva embereket még kevésbé a mo­gorva televíziót. Az emberi mo­gorvaság lehet magánügy, a te­levízió „mogorvasága” milliós közügy. Természetesen nem ar­ra gondolok, hogy keddtől a vasárnap esti műsorzárásig a burleszk OTP-részleten vásá­rolt temploma legyen a tévé, de arra feltétlen, hogy komoly gondjainkról is legyen köny- nyed hangú véleménye. A köny- nyedség nem igénytelenség, a derű úgy hozzátartozik éle­tünkhöz, mint a só ételünkhöz. Ezért örültem, hogy a televízió hét végi műsora a vidámság jegyében fogant —, de, és álta­lában ném az igénytelenség je­gyében. Leszámítva a Barbara című kegyetlenül jó szándékú és még annál is kegyetlenebbül giceses nyugatnémet filmet, amelyben itt valahol — ott va­lahol fel lehetne fedezni egy valóban igaz dráma körvonalait. De ezek a körvonalak úgy el­mosódnak a „végzet asszonya” ágytól ágyig loholó léptei nyo­mán, hogy nem tudjuk: kikun- cogjuk-e, vagy megpofozzuk a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents