Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-10 / 35. szám
Négy megye határán A hatvani A KOV-főnökség a szocialista címért harcol kotó törzsgárda legjobbjai mozgatták a „rúgót”, olyanok, mint például Papp Nándor. aki olykor ötször is lekörözte társait, Lisztik László, aki napjában kétszer tette meg az útat Selyp és Budapest között, vagy éppen Bencs Kálmán, aki a szocialista brigáddá szervezett taxisokkal az év végére 131,1 százalékos eredményi ért el... Hír indult a Zagyva-parti városból, néhány szavas üzenet adta tudtál, hogy a 4. számú Autóközlekedési Vállal it hatvani főnökségének dolgozói az idén nem kisebbet, mint a szocialista üzem cím megszerzését tűzték maguk elé célul. A bejelentés meglehetősen %’áratlanul érkezett, sokakat meglepett — annál is inkább, mivel a korábbi évek eseményeit, tapasztalatait cáfolta. A hatvaniakat ugyanis eddig más oldalukról ismerték. Megyei szállítási értekezletek jegyzőkönyvei szóltak ellenük, a Petőfibányán egyszer-egy- szer összegyűlt s késedelmesen elfuvarozott 600—700 vagon- nyi szenet emlegették újra meg újra, a vezetők közötti gyakori nézeteltérésekhez fűztek véleményeket, a mindennapi munkából hiányzó közös igyekezetét, a harmóniát kifogásolták. Ezek után pedig érthető, ha többen kétkedve fogadták a hangzatos elhatározást s mosolyogtak azokon, akik hittek benne. AZ ELŐZMÉNYEK Ml tagadás, a főnökség új vezetőjének, Halász Ernőnek és közvetlen munkatársainak nem kevés bátorság kellett ahhoz, hogy akárcsak hinni is próbáljanak az elképzelések megvalósításában. Tudniillik a hatvaniak tavaly az előzőnek mintegy negyedével több feladatot kaptak, s végrehajtásukhoz meglehetősen nagy helyzeti hátránnyal indultak. A vállalati tipizálás következtében csupa 3,5 tonnás, javarészt kétszer-háromszor felújított Csepel tehergépkocsival rendelkeztek s köztudomású, hogy ezeket inkább kisebb távolságon lehet gazdaságosan foglalkoztatni. Ennél a gon dolatnál azonban az egyik legnagyobb megrendelő, a helyi TÜZÉP már szóba sem jöhetett, hiszen év közben iparvágányával ellátott, gépesített telepet kapott — a környékbeli „piacon” pedig a három szomszédos megye autóival kellett vállalni az egyenlőtlen versenyt. S mindezek mellett a személyforgalomtól sem várhattak sokat, mert: a legjobban fizető MÁVAUT-járato- kat idővel „elvitték”... Jobb lehetőség híján kapcsolatot teremtettek a cukorgyárakkal, elfogadták az expressz vagy éppen az éjszakai megrendeléseket is, olyan útviszonyok mellett sem tagadták meg a fuvart, amelyek a konkurrenciát elriasztották a területről. AMIRE ÉPÍTENEK A főnökség vezetői kétoldalú egyezséget kötöttek a dolgozókkal: nyűgöd tabb, tisztább légkört, a régebbi panaszok orvoslását, kedvezőbb munkafeltételeket, jobb szociális körülményeket Ígértek A főnökség területén szembetűnő a változás, mindenütt látszik, hogy a gépeknek, szerszámoknak, kocsiknak gazdájuk van, a műhelyekben, volánok mögött és az asztaloknál ki-ki tudja a dolgát, a közös célokért küzd. Az emberen egymást bíztatják, nevelik, segítik, s aki nem méltó erre a barátságra — mint a közelmúltban, a társadalmi tulajdon ellen vétő raktáros, vagy éppenséggel a vállalati gépkocsit jogtalanul használó osztagvezető példája bizonyítja —, azt kiszűrik, kíméletlenül eltávolítják maguk közül. Megélénkült a KISZ- és a szakszervezeti élet, új brigádok alakultak, mind teljesebben bontakozik ki az egészséges versenyszellem. Már az idei igyekezet mellett szól a petőfibányai szénszállítás jó megszervezése, Petlánovics Ferenc brigádjának soron kívül vállalt, gyors munkája, amely- lyel egy tönkrement 630-as Ikarust úgy feljavítottak, hogy ismét forgalomba állíthatták. Am mindez még csak a kezdet — a folytatás ezután következik. S az pedig olyan lesz — bizonygatják —, hogy a válla latnál elsőként rászolgáljanak a szocialista üzem címre... Gyón! Gyula As egész világon élnek barátai • • • (L. Elekes Éva tudósító): Hosszú nadrágos nagyfiú volt még, amikor az első eszperantó levelét megírta a határon túlra. Azóta több mint 50 esztendő telt el és barátai élnek a föld minden részén. Levelek jönnek és mennek Gyöngyös és a nagyvilág között. A Gyöngyösre érkező leveleket így címezik: Sinjoro Ferenczy... Samideano Fe- renczy ... Kamarado Ferenczy... eszperantó nyelven. A diákköri romantikából komoly szenvedély lett, s mint minden eszperantista, Ferenczy bácsi is vallja, hogy az eszperantó nyelv a népek közötti közeledést, a békét, a barátságot, a szolidaritást szolgálja. Több ország néped megismerhetik egymás életét és e nyelv segítségével közvetlen kapcsolatot teremthetnek. Megismerik egymás irodalmát. Ezt bizonyítandó Ferenczy bácsi egy könyvet vesz elő, nemrég kapta Hanoiból, Észak-Vietnam fővárosából. Eszperantó nyelven íródott, s bemutatja a mai Vietnamot. Megismerheti belőle a fórra dalmi felszabadító háború 8 évének drámai történelmét, s azt a hatalmas építőmunkát, amit Észak-Vietnam népe végzett. Ho Si Minh elnök verseiből is küldtek egy csokorra valót, s az eszperantó nyelv jó közvetítőnek bizonyult Ferenczy bácsi a gyöngyösi eszperantisták doyenje. Nagy érdeklődéssel tanulmányoz minden hazai és külföldi eszperantó kiadványt és igyekszik tudományát megosztani másokkal. Rendszeresen eljár az eszperantisták klubjába, amelyet ő alapított és tanítja a fiatalokat Hetvenkét éves, de még ma is fiatalos kedvvel írja és várja eszperantó nyelvű postáját a világ minden tájáról. ;or, hol követtek el hibákat. , 3e ami a legfontosabb, ezeket 1 szintén meg is mondták. A f leszámoló sem titkolta, hogy , óval nagyobb termést adott i rolna a kukorica, a cukorrépa i s, ha minden munkát időben ' elvégeznek. Ha a brigádveze- ők, a munkacsapat-vezetők latározottabban, lelkiismere- esebben követelték volna meg i munkát. Itt derült ki, hogy tz állattenyésztésben is jóval öbbet lehetne elérni és nemcsak a szálas takarmány meny- íyiségével, hanem egyes gon- lozok munkájának minőségével is baj van. Mit mond a pesti ember? Zárszámadás után néhány ;zót váltottam a Magyar Pa- nutipar egyik dolgozójával, iki a patronáló üzem képviseletében vett részt a közgyű- .ésen. Efféléket mondott: — Ha nem húsról, meg tejről lenne szó, azt hinném, hogy odahaza vagyok a gyárban. (Sallai Sándor tudósítótól): Az Egri Tanárképző Főiskola végzős hallgatói — mintegy 130 jövendőbeli pedagógus — jelenleg kéthetes vidéki gyakorló tanításon vesznek részt Hajdú, Borsod és Heves megyékben. A Pétervásári Általános Iskolába Oláh Mihály biológia-földrajz szakos hallgató került. A két hét lassan véget ér. Tapasztalatairól, élményeiről így számol be Oláh Mihály: Igazán csalt jót mondhatok, az iskolában olyan szeretettel fogadtak, mintha évek óta ismernének. Két hét alatt A hó megroskadt, elolvadt: előbújt a levél. A tavalyi levél! Már a tavalyi! Szeptemberben, mikor hullott, azt mondtuk: őszi levél. Októberben már száraz volt, zörgött, bíborban égett — egy nyár tüze égette —■, akkor is csak azt mondtuk: haldokló levél. Novemberben, mikor már párába, ködbe vonta a földeket, s a kertekből füst kanyargóit, mert a kertészek egybehordták a leveleket, égették, máglyákat raktak belőle; akkor sem mondtuk, hogy tavalyi levél, a tavalyi levél füstje ... Még akkor is az idei volt, az idei avar. Most a hó alól ismét előtűnt és már többé nem idei. Égetni sem lehet, a tűz nem fogja, a kertész tavasszal gödröt ás neki, eltemeti. Korhadó, jó, kesernyés illata van, ezine is meghalt, nem lázas. nem sápadt többé, egy lett a felázott erdővel, a földdel. De benne nyit majd — * már nincs messze az idő! — az idei első hóvirág ... Decemberben kezdődik: az év utolsó napja előtt hullnak, halnak a levelek, telefonszámok, üzenetek. Ez a telefonszám — a krakkói Hotel Polónia 36-os szobájáé _például csak a múlt tléte n lett tavalyivá. Az ott szereplő magyar revü egyik művésznője mesélte. Éjjel egy órakor felcsengeti szobáját a telefonközpont. — „Harminchatos mellék? Koppenhága keresi!” — „Engem? Ez lehetetlen!” — „Harminchatos?” — „Az” — „Akkor kapcsolom Koppenhágát.” Es angolul jelentkezik a férfihang, több ezer kilométeren át: „Gondolsz rám?” — „De ez tévedés...” — szállt vissza Koppenhágába a válasz. „De Heléna, miért tréfálsz?” — „Én Edit vagyok, Budapestről!” — „Hát nem Krakkó? Nem a 36-os mellék?” — Éjjel egy volt, fárasztó előadás után voltunk — mesélte Edit —, mit mondhattam volna mást, s bizonyára ez is az igazság: „Uram, az ön száma nem jó, az már tavalyi!" Őrzök egy levelet, Kairóból hozta egy nőnek a posta a napokban: tavalyi levélgyűjteményemhez csatolom. Még a tavalyi január elsején — szokás ez —, az egyik nagy világlap körkérdést tett fel a föld különböző nagy fóízelítő a jövőből sikerült megismerkednem nemcsak az iskolával, hanem mindazzal, amivel egy vidékre kerülő pedagógus találkozik. Voltam politikai vitakörön, szakmai továbbképzésen, sportköri vezetőségi ülésen, pártoktatáson. Megismerkedhettem a művelődési ház munkájával is, s tartottam ott klubfoglalkozást. A két hét nagyon sokai jelentett gyakorlati tapasztalatszerzés szempontjából. Szívesen megyek majd a főiskola elvégzése után falura, — ha sikerül, természetesen haza, Szabolcs megyébe. Hz asztal két oldala A társadalmi ellentmondásokról folyt a vita a marxizmus—leni nizmus esti egyetemének első évfolyamán. Egy köpcös férfi kért szót. „És az milyen ellentmondás — emelte fel a hangját —, hogy a múltkor bejön hozzám valaki és beszélgetés közben azt mondja nekem, mi nem érthetjük meg egymást, mert én igazgató vagyok, ő meg munkás!?” Mintha csak követ dobtak volna a tó vizébe, úgy gyűrűztek kérdése nyomán a vita hullámai. Érthető, hiszen élő problémát vetett fel: a vezetők és a vezetettek viszonyát. Olyan probléma ez, amely különféle módon naponta jelentkezik, mégpedig nemcsak — és nem is elsősorban — a szemináriumokon, hanem mindenekelőtt a gyakorlati életben, az üzemekben, gazdaságokban, szövetkezetekben. Valóban megtalálhatók ebben a viszonyban, a vezetők és vezetettek kapcsolatában, az ellentmondás elemei? Aligha lehet ezt kétségbe vonni. A vezető ugyanis vitathatatlanul más helyet foglal el a munkamegosztás struktúrájában, mint a beosztott, a fizikai munkás. Az „asztal más-más oldalán” foglalnak helyet, s ezért egyes dolgokat olykor különböző szemszögből látnak, vizsgálnak. A munkafegyelem, a munkarend, a bérezés, az ösztönzés problémáit — és még lehetne sorolni —, emiatt gyakran más oldalról, más irányból közelítik meg. De ha más irányú is a megközelítés, tartalmában, jellegében nem kell szükségszerűen különböznie. S a dologban éppen ez a legfontosabb, ez a lényeg. A nézetek, sőt a pillanatnyi érdekek is eltérhetnek, vagy akár össze is ütközhetnek egy-egy esetben, de az alapvető érdekel t en nincs eltérés. Vitát válthat ki egy-egy bértétel megállapítása, a munka elosztása, vág»' mon diuk az, hogy az üzem ve zető éppen azon a héten ne»r akarja ikszel vagy ipszilont szabadságra elengedni. Végeredményben azonban egyaránt érdekeltek az üzent — s tágabb értelemben az egész népgazdaság — eredménye» fejlődésében. A kapitalizmusé ban az üzemek irányítói ég tulajdonosai, a társadalom vezető csoportjai csak a dolgozók rovására érvényesíthetik érdekeiket, s ugyanígy áll fordítva is. Ezért itt az ellentmondás megoldhatatlan, illetve csupán az egész társadalmi rend megváltoztatásával oldható meg. Nálunk viszont, legyen bármilyen heves is egy-egy esetben a vita. as alapvető érdekközösség talaján végeredményben mindig közös nevezőre lehet jutni. E lehetőség azonban önmagától nem válik valósággá. Nagy szerep jut itt a szubjektív tényezőknek. Ha egyik- másik üzemi vagy hivatali vezető „hitbizománynak” tekinti beosztását, lebecsüli, durva hangnemével megsérti a munkásokat, nem veszi figyelembe a véleményüket, ezzel szükségtelen konfliktusokat teremthet a vezetők és vezetettek viszonyában. Am az ellenkező oldalról is okozhatnak ellentétet. A szűklátókörű demagógia, a fegyelmezetlenség, a társadalmi kötelezettségek megsértése, az oktalan követelődzés ugyancsak akadálya lehet a helyes viszont kialakításának. Szemináriumon és a gyakorlatban tehát egyaránt meg tudjuk adni a választ a kérdésre, hogy van-e, lehetséges-e ellentmondás a szocializmusban vezetők és vezetettek között. S nemcsak az okait, de a megoldás módját is ismerjük. Ez pedig nem más, mint a tudatos és felelősség- érzettel párosuló, arra épülő, eleven demokratizmus. Gy. L. 1967. február 10., péntef cserébe a lelkiismeretes igyekezetért. Ettől kezdve kinek kinek a műszakjait fokozottabb figyelemmel kísérték, úgy osztogatták a feladatokat, hogy az új teljesítménybérezés miatt átmenetileg hátrányosabb helyzetbe került billenős gépkocsik személyzete se vigyen haza vékonyabb borítékot a hónap végén. Egyebek között a hatvani forgalmi telepen csempefalu szerelőakna, üzemanyag- kút, bicikli- és motorkerékpártároló épült, s a petőfibányai- ak megkapták a régóta óhajtott villanyboylert. A műhelybeliek — Szentesi Dezső irányításával — rendbe hozták, éjjel nappali munkára alkalmassá tették a főnökség egyetlen rakodógépét, jelentősen csökkentették a gépkocsik javítószázalékát, elfekvő, selejtes anyagokat hasznosítottak s csupán ez utóbbiak révén 210 ezer forintot takarítottak meg. Ha szükség volt rá, nem hiányzott belőlük az ötletesség sem: a billenős autók számára például saját maguk „fabrikáltak” az eredetieknél sokkal olcsóbb, új emelőszerkezeteket — mivel az elromlott berendezéseknek még a a minimális szervizét sem vállalták sehol az országban. Szádeczky Kornél forgalomvezető — jó karmester módjára vezényelte embereit, akik a gyakran tengelytörő dűlőú lakon is — a korábbi időszaknál kevesebb balesettel — sikeresen birkóztak meg a mintegy 1300 vagonnyi cukorrépával, meg a többi áruval. A hatvani pilóták első szóra, a kértnél is többen jelentkeztek az ünnepi, karácsonyi, újévi szolgálatra s az Ígért 10 helyett szinte mindannyian tizenkétszer fordultak műszakonként. A teljes létszám háromnegyed részét alKözel félezren lehettek a be- 1 senyőtelki zárszámadáson. Né- ] hány asszony gondos előrelá- . tásból üvegben, kannában még vizet is vitt a kultúrházba, ' hogy elviselhetőbb legyen a j nagy tömeg okozta hőség. i A vezetőség számvetését Bői- j kény Gábor elnök terjesztette elő, aki másfél évtizede áll már ' az élen. 1 A három gond... \ Amikor befejeződött a zár- 1 számadás és poharazgatni i kezdtünk i kisvendéglőben, azt i mondta a főkönyvelő: három nagy gondja van ennek az öt- j ezer holdas szövetkezetnek. Az i egyik, hogy sok a szikes föld, aztán, hogy messze, távol vannak a tanyák, a harmadik pe- . dig az, hogy sok az öreg ember. Ezekről a gondokról ilyen vagy amolyan formában szó került a zárszámadáson, de , mindezek ellenére kiderült, ! hogy a besenyőtelki Lenin Tsz , a füzesabonyi járás szilárd gazdaságai közé tartozik és a gazdagabb jövőben bízni lehet. Ehhez az alapok tulajdonképpen már adottak, hiszen gépekben, épületekben nincs nagyobb hiány, iparkodó, szorgalmas tagságban és kipróbált, jó vezetőkben sem. Mindig csak harminc forint? A besenyőtelki zárszámadásról tulajdonképpen egyetlen, hosszú időre elraktározható emléket hoztam magammal: az emberek őszinte, nyílt beszédét, egészséges türelmetlenségét. Az egyik brigádvezető aztán frappánsan nevén is nevezte a „gyereket”: mi többre is képesek vagyunk! Szó esett a gondokról, a megoldásukról is. A rossz földeket javítani lehet, a munkában megfáradtak helyett a fiataloknak, az ügyes gépeknek kell szolgálatba állniuk. Egy felszólaló — nem értettem jól a nevét — a fiatalokra vonatkozóan ezeket mondta: erről mindig csak beszélünk. De járt-e elöl egyetlen vezető is jó példával? Mondta-e lányának, fiának: gyermekem, maradj itthon a szövetkezetben!? Azt hiszem, azoknak van igazuk, akik úgy gondolják, hogy ehhez tényleg kevés még a harminc forint. Az eddigieknél jobb, nagyobb eredményekre, több forintra van szükség, hogy a fiatalságnak igényeihez ' mért megélhetést nyújtson a szövetkezet. Ki a jó vezető ? Érdekes problémát fejtegettek a felszólalók: ki a jó vezető? Az-e, aki év közben engedékeny, megelégszik a silány munkával, sőt még attól sem riad vissza „jószívűségből”, hogy olyan munkáért írjon munkaegységet, amelyet el sem végzett senki. A vendégek — bevallom magam is — meglepődtek azon, hogy ezek az emberek mennyire tudják, mirosaiban élő lakókhoz; Mit vár az új esztendőtől? Nem is a válasz ragadta meg nőismerősömet, akitől a levelet kaptam, hanem az egyik válaszoló neve. Heddin- salah abd el Karaf. Mint egy vers, magasba szálló hinta első ive, lendülete; Heddin- salah-abd-el-Karaf. Nem csodálatos? Muzsika és kelet és ezeregy éjszaka. Ki lehet, milyen lehet ez az ember? Majd egy esztendeig dédelgette ismerősöm ezt a nevet, ha magára maradt, bánat érte, csak elsuttogta; Heddin- salah abd el Karaf... S most álmát szembesíteni akarta a valósággal: felkutatta Karaf jának címét, s levelet írt neki, kérést: írjon magáról, mert neve után szívébe fogadta. Őrzöm a Kairóból érkezett ezeregy éjszaka mesehősének levelét. Az illető úr a Subra- negyedben lakik, 54 éves, könyvelő a Lapaoe-cégnél, öt gyermeke van, 160 cm magas és bizony 76 kiló. „ .. .hajam ritkás, már csak halántékom fölött tudom fésülni. A pestieket sokszor üdvözli a kis- c asszony őszinte hódolója: t Heddinsalah abd el Karaf.”- Kőbányai György Amortizáció, gazdasági mechanizmus, veszteség, nyereség, munkafegyelem, csupa ismer« fogalmak. Ami pedig meglep: milyen hozzáértéssel, alapos^ sággal nyúlnak közgazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekhez ezek a felszólalók. Igen, a falu ma már más, mint tegnap volt, másak az emberek is, gondolkodásuk is változik. És ebben a szakadatlan változásban — ami egyben a fejlődést is jelenti — válnak valóra a tervek, elképzelések, talán egy kicsit a régi álmok is. ★ Jó, példamutató zárszámadást tartottak a besenyőtelkiek, és ha a forinton kívül még egy gondolatot is hazavittek, akkor ez évben ne féltse őket senki. Ennek a gondolatnak viszont be kell vésődnie minden szövetkezeti gazda fejébe: a besenyőtelki tagság, a szövetkezet többre képes. Többre munkában, hozamokban és jóval többre, forintokban is... Szalay István Zárszámadás Besenyőidben
