Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

Miért nem kell A GYEREK? — Adják ide a rendeletet, mní szerint nem akarják alá­írni — mondta magabiztosan a férfi, aki felesége helyett jött el az abortusz-bizottság rende­lésére. Előzőleg feleségénél a bizottság tagjai annyit elérték, hogy gondolkodásra késztették: menjen haza és még egyszer fontolja meg, miért nem kíván egyáltalán gyereket. Kiderült: a férje nem akarta. Aki eljön ide, az abortusz­bizottság elé Hatvanban is, máshol is, az már elszánta ma­gát a műtétre. A bizottságot vezető doktornő szerint „agitá- ciós formaság” az, amire lehe­tőségük nyílik: rábeszélés, meg­győzés, érvek, amelyek az ese­tek 99 százalékában süket fü­lekre találnak. A folyosón egyszerű, fejken­dős asszonyok állnak. Ma ép­pen „fejkendős” napja van a bizottságnak, de nem egyszerű napja. Ez a munka sohasem egyszerű. Akkor is rosszul érzem ma­gam, amikor egy 29 éves asz- szony kétségbeesve tiltakozik az ellen, hogy új életet indít­son útjára. Pedig van már egy gyereke. — Ha nem írják alá, akkor magammal csinálok valamit... Van már egy hatéves fiam. Nyáron építkezni szeretnénk. Majd ha a házunk készen lesz... Állapotosán nem tud­nék kisegíteni a tsz-ben, s ak­kor nincs pénz, nincs ház... Férjem sem akarja. Én sem óhajtom, egyáltalán... Hát ho­vá tegyük? Abba az egy szo­bába? Megkapja az aláírást, az elő­zőleg már megtartott kömye- Zetvizsgálat igazolja az asz- szony szavait: a lakás miatt... Aztán egy 34 éves asszony — • férje miatt... — öreg vagyok én már, 40 éves koromra úgyis meghalok. Mi tízen '-oltunk, nem is volt az jó. Nekem már különben van egy... A férjem még ezt az egyet is földhöz vágja ... Még azt sem akarja elhinni, hogy az övé', mindig azt ismé­telgeti, hogy mit tudja ő, hogy részegen mit csinált... Olyan nagy ember, meg a méreg is nagy benne. S emiatt a nagy ember miatt a kis élet elvételét követeli. Aláírják a lakás és a férj miatt... S kezükbe nyomnak egy tájékoztatót: hogyan kell »védekezni”. — A magasabb gyermekgon­dozási segélyre, a több szülési szabadságra hogyan reagálnak az asszonyok? — Még nem érezteti hatását — felel a doktornő —, majd később. Különben az Ilyenfajta eseteknél mindez nem sokat számít. 0 Belép egy üde, csinos kis asz­szony — a divatlapok modellje, bár kopottabb kiadásban. Az arca szép, fogsora ragyog, ka­bátja prémes, táskája fekete, kicsi doboz. S mellette ott a fiatal férfi, a férje. A húsz­éves asszony már volt itt, ak­kor elérték nála, hogy gondol­kozzék még egy kicsit. Mo6t visszajöttek, ketten. A férfi: — Nincs semmink. Szüleimmel lakunk, átadtak egy szobájukat. Eddig egy szekrényt tudtunk venni ... Nincs ruhánk... Csak én dol­gozom, 1500 forintot keresek. Feleségemnek nem tudtunk munkát szerezni már hét hó­napja. Hát erre még egy gye­rek is ... Egy gyerekágyat sem tudunk venni. — Magának volt gyerekszo­bája? — Dehogy volt. — A férjének? — Ugyan. — Édesanyja dolgozott? — Néha igen, néha nem. ■— Maga megszületett? Furcsán néznek rám. Hát igen, változnak az idők és vál­toznak az igények. S milyen jó, hogy az idő is, az igény Is át­alakult, megszépült, s a jövő még szebb és boldogabb lesz — de kinek? — S ha több gyereke már nem lehet majd? — Biztos lehet, biztos, biz­tos. .. Biztos? A papírt a doktor­nő aláírja s a húszéves nő mosolyog — gyerektelenül. Kétszer egy héten ül össze a háromtagú bizottság. Egy-egy alkalommal átlag húszán je­lennek meg, tehát hetente negyvenen. Az életkor széles skálán mozog: 15-től 50-ig. A legtöbben a harminc év körü­liek vannak. Zavartan lépnek be az ajtón, tekintetüket egy pontra szegezik, de — hiába látszanak elfogódottaknak, a meggyőzésnek ellenállnak. — Kevesen gondolják meg, ha egyszer már ide beléptek. Persze, volt már olyan eset is, amikor aláírták a papirt, s az anya azután gondolta meg: megtartotta gyerekét — mond­ja a doktornő. 3. Aki most belép, nem látszik elfogódottnak. Megszokta a társaságot, határozott, ener­gikus, céltudatos... — elegáns és jómodorú. Bizonyára gyermeke is ilyen lenne, gyerekszobája is lenne, autója is... — Kérem, szeretném ha megértenének: a mi életünk mo6t átalakulóban van. Nagy nehezen megteremtettük a lét­feltételeket és most nyáron tervezünk egy nagyobb külföl­di utat, mert eddig csak rö­vid ideig voltunk itt-ott... Ne­hogy azt higgyék, hogy ez pusz­ta szórakozás. Dehogy... Fér­jemnek ezek mind tanulmányi célt szolgálnak s én megyek vele, támogatom, ellátom, nyugtatom, segítem, ahogy tu­dom. Mi mindig előre terve­zünk. Majd két év múlva megszülöm a gyermekemet. — Hányszor volt már itt? — Háromszor. — Ügy gondolja, ezek után is lehet gyereke? — Teljesen egészséges va­gyok, — feleli tárgyilagosan a 28 éves asszony, aki kellemes a szemnek, aki szépen, szaba­tosan beszél, megnyerő modo­rú, választékosán elegáns és még szimpatikus is — lenne... de hát persze önző. Kulcscsomója leesik a pad­lóra: sok kulcs arany kulcs­tartóban, közte egy slusszkulcs is. Egy pillanatig vár. Nem veszem fel. Lehajol és a bun­dája zsebébe süllyeszti. 4. Kék szemű és kékpettyes kendös, 19 éves asszony. — Két gyermekem ran. akarunk majd még egyszer egyet, tíz év múlva. Neki elhiszem. « S végül bekéredzkedik egy piros fejkendős asszony, aki­nél még nem voltak környe­zettanulmányon. — Higgyék el, nem merem meghagyni. Kilencéves kisfi­am epilepsziás. Félek... Ha nem adják meg az engedélyt, én nem tudom mit csinálok magammal. Őt sajnálom. * Nem is nekik vetem a sze­mükre azt, hogy Hatvanban 1961-ben 572 élveszületés volt és 1966-ban csupán 496. Az utóbbi hat évben ennél csak 1964-ben születtek kevesebben a városban. Berkovits György Az ismeretterjesztés hullámhosszán A múlt évben 3896 előadást tartott a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat a tömeg- szervezeteikkel és a népművelé­si intézményeikkel karöltve; ezeket az előadásokat összesen 185 975-en hallgatták végig: Je­lentős és figyelemre méltó adatok! Egy-egy előadásra át­lagosan 48 ember volt kíván­csi. Legtöbb előadás a mező­gazdasági témákból hangzott el. Igen kedveltek voltak a pe­dagógiai körből vett témák, az egészségügyi, az agrártudomá­nyi és a földrajzi témájú elő­adások. A gazdasági kérdések­re koncentráló közfigyelem megnyilvánulásának az ered­ménye, hogy jelentősen emel­kedett a közgazdasági előadá­sok száma, s szabadegyetemet is indíthattak négy helyen: Egerben, Petőfibányán, Sely­pen és Visantán. Első ízben szervezték meg a csillagászati és a pedagógiai szabadegyete­met, s a községi TIT-előadások számára nem kevesebb, mint 95 konferenciát tartottak. De nem feledkezhetünk meg a fi­lozófiai és irodalmi szabad- egyetemről, a filmbaráti körök­ről, a nyelvtanfolyamokról, a különböző akadémiákról és előadássorozatokról sem. Még egy utolsó statisztikai adat: az előadások 25 százalékánál hasz­nálták szemléltetőeszközként a filmet. F5 követelmény: a minőség! Az ismeretterjesztés tapaszta­latairól, az új elképzelésekről, kísérletekről beszélgettünk Ju­hász Tamással, a TIT megyei szervezetének titkárával: — Csökkenteni igyekszünk az előadások számát, fő törek­vésünk, hogy minőséget adjunk minden téren. Az ismeretter­jesztésben a statisztikák érdek­telenek, ám cseppet sem érdek nélküli számunkra, hogy mi­lyen a TIT-előadások „hatás­foka”, hogy mennyire sikerül kielégíteni az ismeretszerzés igényeit. Mindenkor fő köve­telmény munkánkban, hogy a társadalmilag hasznosítható is­mereteket közvetítsük, terjesz- szük. Búcsút mondtak a rutinos, „univerzális” előadóknak, akik bármilyen feladatot teljesítet­tek, jóllehet megfelelő előkép­zettséggel ehhez nem rendel­keztek. .Ezek az előadók sokat ártottak a társulat hitelének, de rontották, megtépázták a hozzáértő, szakképzett, jó elő­adók és előadások értékét is. Fejlődött az emberek igénye, ízlése, s ehhez igazodni szükség diktálta parancs. Elavult mód­szerekkel ma már nem lehet sikereket elérni, eredményeket produkálni. — Csak ott növeljük ez elő­adások számát, ahol ezt az igé­nyek követelik. Vannak bevált hagyományos formák, keretek, de számos új ötlet, elképzelés, kísérlet megvalósításával is foglalkozunk. De nem mecha­nikusan, hanem külön-külön, csoportonként és rétegenként, megválasztva módszert és for­mát, folytatjuk az ismeretter­jesztő tevékenységet. Az isme­retterjesztés hullámhosszán mindenkinek azt kell kapnia, ami műveltsége fejlesztéséhez, életéhez és munkájához közvet­lenül szükséges, ami minden­napi életéhez és munkájához tartozik. „Bemutat’uk, egrieknek !” Tucatnyi, már hagyományos sorozat mellett új kísérletek­kel, időszerűsített programok­kal, úgynevezett komplex ren­dezvényekkel próbálkoznak idén. Üj kísérlet: a titkárnőképző tanfolyam, a szabad programú klubesték — vegyítve előadá­sokkal, „provokált” vitákkal, előadói, szerzői estekkel. — Az egriek általában keve­set tudnak városukról, a város mai életéről, iparáról, mező- gazdaságáról, s ez nemcsak az én tapasztalatom, véleményem IGAZI Nö — Istenem, tíz évet fiatalodtam, hogy nincsenek feltűn­tetve az életkorok a választási névjegyzéken. (Balázs-Piri Balázs karikatúrája) — mondja Juhász Tamás. — Az az elképzelésünk, hogy in­dítunk egy „Bemutatjuk, egri­eknek" sorozatot, amelynek ke­retében megismerkedhetnének a város zenei életével, külön­böző együttesekkel, az itteni iparral, üzemlátogatással, szak­mai előadásokkal egybekötve, esetleg kiállításokon is bemu­tatnánk a megyeszékhely gyá­rainak különböző termékeit. A sorozatot kibővítve, bemutat nánk az egrieknek a városból elszármazott neves művésze­ket, nagyságokat és így tovább. Optimális feltételek A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat eddigelé a leg­mostohább körülmények kö­zött „egzisztált”. Nem volt megfelelő otthonuk, nem vol­tak klubszerű helyiségeik, hiá­nyoztak a szükséges technikai eszközök, felszerelések is mun­kájukhoz. Most már — jólle­het, az ünnepélyes felavatás még csak ezután következik — elfoglalhatták otthonukat, az egri Knézich Károly utcai Me­gyei Művelődési ház második emeletén. Üj birodalmukban három klubhelyiség áll rendel­kezésükre, modem, ízléses, ké­nyelmes bútorokkal berende­zetten. A klubok díszítése is ízléses gonddal válogatott; a falak festése lágy pasztell tó­nusú. Technikai felszereltsé­gük is teljességgel kielégítő. Sokáig probléma volt a szakosztályi élet megteremté­se, fellendítése. Pedig nem ke­vesebb, mint 17 TIT-szakosz- tályróL, s 1098 aktivistáról volt szó. Most már a szakosztályi élet kibontakozásának sinc$ akadálya. Rendszeres összejö­vetelt biztosíthatnak a peda­gógusoknak; a fiatal értelmi­ségiek találkozásaira is sor ke­rülhet. — Márciustól kezdődően rendszeresen megjelentetjük a klub-programot — mondja a TIT megyei titkára. — Idősze­rű, változatos programokat ál­lítunk össze, amelyekből válo­gatni lehet. Ami még megoldatlan: gaz­dag, értékes csillagászati fel­szerelése van a TXT-nek, ám a berendezések kihasználatlanul „pihennek” a főiskola, az egri Líceum épületének tornyában; A TIT-csillagvizsgáló megva­lósítása eddig nem sikerült. A másik: sok jogos bírálat, s még több alaptalan kritika érte eddig már a TIT-et. A tár­sulat a mostoha körülmények között is eredményesen dolgo­zott, rendkívüli életképességét bizonyítva. A fejlődés még nem egyenletes, s nem is probléma- mentes. A kritizálás és a hi­bakeresés helyett azonban in­kább segítségre, támogatásra várnak. Alkotó együttműködés­re várnak, közösen keresni az új módszereket, formákat, az ismeretterjesztés új útjait, hogy szabott küldetésüket még teljesebben s hatékonyabban valósíthassák meg. 1 (pataky) A. ZUBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: TITKA FORDÍTOTTA: BÁNYÁSZ BÉLA XI. A férfi tenyerét a lány szájára tette: — Nem kell így beszélni, ön okos lány. Ilyen dilemma akkor keletkezik, amikor vá­lasztania kell: az állambiztonsági szervek, vagy... De ne beszéljünk erről. Igyunk az ön o-'ks-.ségére. szépség. A könnyelmű lány vívódása nem tartott sokáig Nem volt ereje bűnét beismerni. — Az ön feladata... — mondta a diplo­mata — kitűnően tanulni, hogy a diploma megszerzése után jó helyre kerüljön. Jó hely­re. ön tehetséges. Tolmács lesz és tudós is. Érti?... Ettől a naptól kezdve Natali hírforrás lett. a gáláns férfi meg utasítást osztogató főnök, akivel többet rém találkozhat. — Alekszej Mihajlovics osztályára kell kerülnie. Az öreg minket nagyon érdekel tehet, hogy engem többé nem is lát. A kap­4 Hemtät 1967. február 10., péntek csőlátót egy harmadak személyen keresztül tartjuk. A jelszó: „Hol van itt a legköze­lebbi kenyérbolt?” ön erre azt feleli: — „Azonnal megmutatom”. Ha személye­sen akarom látni, megkeresem. Egyébként, ha találkoznánk, nem ismerjük egymást. A „harmadik” csak fél év múlva jelent­kezett. Az állomás előtti téren lépett a lány­hoz, az atléta termetű, sportruhás férfi. — Hol van itt a legközelebbi kenyérbolt? A lány egy pillanatra zavarba jött, jobb­ra-balra nézett, és Ijedten felelte: — Mind­járt megmutatom. De aztán hamar feltalálta magát a hír­forrás szerepében, „Venus” fedőnévvel. Egy hónap alatt kiérdemelte a férfi —, aki „Atlé­tádnak nevezte magát — dicséretét. Először apró híreket közölt a főiskoláról, a mama muzsikus társairól: F-ről, aki kül­földi vendégszereplésre készül. Szásáról, aki a külkereskedelemhez került és szeret inni és lányok után járni. 13. Rövidesen kiépítették a találkahelyeket, a titkos postaládákat. Natasa az egyik park­ban egy öreg fa odvábán hagyta a külde­ményt. Megtanulta a titkosírást, és azt, hogy bár közömbös arccal figyelje társait, min­dent elraktározzon fejében. Már néhány dolog Alekszej Makszimo- vics kutatásaiból is a külföldi hírszerző szer­vek birtokába jutott, amikor a lány utasítást kapott: — A főnök elégedett munkájával, de azt kéri. magasabb fokon tevékenykedjék. — Hogyan? Mit tehetek még? — Azt kéri. hogy említsem meg az ön leg­erősebb fegyverét. — Melyiket? — Hogy ön nö... És említést tett Pjotr Maksz'movicsról. Natasa kitűnően belejött a szerepébe. És akkor érte hirtelen az első meglepetés. A Szokol metró állomásánál kellett „Atlétá”- val találkoznia. Ritkán folyamodott ilyesmi­hez, de most a munka sürgette. — Azonnal értesítsen a szibériai tudós megérkezéséről. Jelezze, hol tölti a szabad idejét. Ha színházban, tudja meg, melyikben. Aztán meg egészen furcsa feladatot ka­pott: — Csütrötökön Pjotr Makszi movies nem maradhat a laboratóriumban, önnel, vagy ön néikü1 el kell hagynia az intézetet. Itt van két színházjegy. Lehet, hogy hasznát veszi. És mára is valami fontos feladat lehet, hogy a Metrónál találkoznak. „Várjon, majd megszólítom”. Meg is jelent, de nem lépett Natasához. Valami történhetett... Kellemetlen érzése volt néhány napig. De minden rendben van. Az „Atléta” is­mét jelt adott. Csak óvatosságból nem szólí­totta meg akkor, azt hitte követi valaki. A titkos helyen üzenet: a főnököt nyug­talanítja a Turista sikertelensége és energ;- kas esetek vés t süreet. Az öreg .^ékszeré­ről” kell pontosabb adatokat szerezni. A Turista — Kari, az öreg — Kruglov, a játékszer — az intézetben készített szerkezet. Vemwnak szerencséje volt. Jegorov fecse­gett. Energikus cselekvésre nem volt szük­ség És aztán a strand. A vízhatlan zacskó. És a letartóztatás... Ptyiein újra elolvassa a „Venus” és „At­léta” kihallgatásáról készített jegyzőkönyvet. Ami tettüket illeti, minden világos. Csak az nyugtalanítja, hogy — értesülései szerint — Kari megint készül valamire. Ezért érdeklő­dik módszere' iránt. „Atléta” nem az egyedüli ügynök. Talán Szerzs háború előtti barátai közül valaki? Nem, az ellenfél, nem buta. „Atléta” lebuká­sa után ő eltűnik a porondról. Hogy mi kell még most nekik? Kruglovot valószínű nem fogják ostromolni. De hát ki, mi következik? Ptyiein másnap fejezi be „Venus” kihall­gatását. — Mikor látta utoljára a főnököt? — Fé! éve. — Hol? — Színházban. — Üdvözölte? — Nem, ezt megtiltották. — Ő megismerte önt? — Ügy tűnt, igen. — Kit ismert barátai közül? — Senkit. Sohasem láttam őt más társa­ságban. — Karllal találkozott? — Nem. — De terveiről tudott? — Igen, ,.AÜétá”-tól. Kruglov professzor laboratóriuméban első felderítését kellett el­végeznem. A terv szerint a Turista Pjotr Makszimoviccsal teremtett volna kapcsolatot. — Mi volt az ön szerepe ebben az első fel­derítésben? — Ügy tűnik, semmi... Passzív megfi­gyelő. — Valóban? — Engedje meg. hogy megjegyezzem, ez nem egészen így van. Például a telefon? Ki adta meg Karinak Jegorov számát? — De hát ez apróság... Nemde? — Tételezzük fel. Ptyiein feláll, az ablakhoz megy, majd visszafordul: — Mondja, önnek valóban közömbös volt. hogy miként végződ'k Pjotr Makszimovics találkozása Karllal? — Néha azt hittem, valóban szeretem Pjotrt. És ő sem kételkedett őszinteségemben, amikor azt kérdeztem tőle, nem fecsegtél-a valamit. Olyan részletesen beszámolt nekenk és én tovább adtam a hírt. Pjotrnak nem vojí tit<ía előttem. — Meggyőződött erről? — kérdi mos* lyogva Ptyiein. (Vége) t I

Next

/
Thumbnails
Contents