Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
„Tisztelt hölgyeim es uraim: Qtaqip Sndre emlékezetik. Küeneven esztendeje — 1877. február 5-én — született Nagy- aaöllőeőn Nagy Endre (ró és konferanszié, a magyar kabaré megteremtője. Kiagam is illően kívántam ünnepelni ezt az alkalmat, és előkerestem Nagy Endre egyetlen megmaradt konferanszié-felvételét, a újból meghallgattam csípős-borsos szellemességét, kissé dadogás, emlékezetesen fanyar hangját E szavakkal kezdte beszámolóját első világháborús emlékeiből: „Tisztelt hölgyeim és araim! Épp előrenyomultunk a Kárpátokban, azaz lehet, hogy viasza vonultunk. Ha az ember úrvezető és nagy pakkal menetei, akkor az előnyomulás ás S visszavonulás között éppen csak annyi a különbség, bogy előnyomulásnál nagyon messze marad bátra a konyha, visszavonulásnál pedig nagyon messze szalad előre. De a konyha így is, úgy is mindig Hogyan lett a nagyvárad! „újdondászból“ és „krokistá- ból” konferanszié? Miután tekintélyes nevet harcolt ki magának a nagyváradi Szabadság szerkesztőségében — abban az időben, amikor Ady Endre Is bontogatta szárnyait a magyar költészetben és ugyancsak Nagyváradon — a vidéki érvényesülés nem elégítette lri Nagy Endrét, és 1907-ben feljött Budapestre. Itt azonban alig sikerült gyökeret vernie. Sok küzdelem és nélkülözés után a véletlen állt tehetsége mellé. Történt, hogy Budapesten megnyílt a Bonbonniere-kaba- ré mulató s ennek anyagilag meglehetősen rosszul álló igazgatója ajánlatot tett Nagy Endrének: esténként olvasson fel egy-egy novellát a műsor keretében. A fiatal író vállalkozott is erre. De nem várt esemény történt. A felolvasást egy jócskán felöntött hangulatú, ckve- tetlenkedő néző közbeszólásával megzavarta. Igaz, a felolvasás nem sikerült, de Nagy Endre és a részeg férfi között mulatságos párbeszéd alakult ki, amely óriási sikert aratott Ettől kezdve a Bonbonniere tulajdonosa gondoskodott arról, hogy minden este legyen valaki a nézőtéren, ajd — ha nem is részegen — beleszóljon Nagy Endre fölolvasásába. Ez a párbeszédes formában megszületett színpadi kroki azután megváltozott. Elmaradt * kötekedő néző, és a szellemes Nagy Endre, mint félszeg konferanszié, a napi eseményekhez fűzte mindenkori mondanivalóját. A Bonbonniere, mint vállalkozás végleg megbukott. Nagy Endre kibérelte a mai Bábszínház Andrássy üti helyiségét, és 1908. augusztus 29-én megnyitotta Modem Színpad címmel az első mai érteleimben vett, igazi magyar kabaréit Idézzük fél néhány kedves anekdotával Nagy Endre életének derűs pillanatait Az „erkölcstelen*9 színmű Nagy Endréhez vidéki barátai jöttek látogatóba, és természetes, hogy színházba is elmentek. Az egyik hölgy felháborodva mesélte másnap Nagy Endrének: — Borzasztó darabokat adnak Pesten! Este láttam egy erkölcstelen, modem darabot, amelyben csupa bűn volt Képzeljed el, egy ember elcsábít egy ártatlan leányt, a lánynak gyermeke születik, és ezt a gyermeket meggyilkolja. Börtönbe került... Nagy Endre kiváncsivá vált: — Igen? — kérdezte. — Es mi ennek a darabnak a címe? A hölgy szendén elpirult: — Faust!... A két nagyváradi Endre Pályl Ede; böngészvén a nagyváradi újságokat a budapesti Magyar Szó szerkesztőségében, elolvasott egy verset, és megtetszett neki. A költemény alatt Ady Endre neve szerepelt A szerkesztő estéjét a Nagymező utoai Müncheni serházban töltötte a tavaszi sör mellett még néhányszor keresztül repkedtek fejében az olvasott vers sorai, hazament lafeküdt Reggel, mikor felébredt elfelejtette Ady Endre nevét ellenben annál jobban emlékezett Nagy Endréére, akinek néhány szatirikus tárcáját már olvasta ugyancsak a nagyváradi lapokban. Sebtében kiadta az utasítást Zempléni P. Gyulának: — Nagy Endre olyan ver set írt a nagyváradi újságba, bogy Pestre kell őt hozni. Intézd el a kiadóhivatalnál, hogy táviratilag küldjenek neki tíz forintot útiköltségül Pestre. Másnap megérkezett Nagy Endre Ady Endre helyett a Magyar Szó szerkesztőségébe. Pályi csak hetek múlva jött rá a tévedésre, mikor már többszőr is látta Ady Endre nevét a nagyváradi újságban. Ez a két nagyváradi Endre krónikája... A Szirmai-froees Nagy Endre csak akkor tette le a borospoharat amikor az ügyelő a színpadra szólította, hogy elmondhassa bátor konfe- ranszait. De jócskán íddogál- tak a többiek is, ugratták Szirmai Albertet — a nemrégiben Amerikában elhunyt világhírű magyar zeneszerzőt —, aki a Modem Színpadon a zongora- kíséretet látta el kitűnően, mert Szirmai csak tiszta vizet vagy legjobb esetben szódát ivott Ady Endre egyik este kedvetlenül érkezett Nagy Endre kabaréjába. A kiszolgálólány udvariasan kínálta: — Egy konyakot mester? A költő lemondóan intett: — Köszönöm, ma nem kérek alkoholt Adjon nekem ki sasz- szony egy Szirmai-fröccsöt A jelenlévők álmélkodtak, de még a lány is csodálkozva kérdezte: — Mi legyen az, mester? — Egy ded szóda, egy deci kútvíz... Új szerző jelentkezik Nagy Endre a büfé polcára könyökölve üldögélt megszokott pezsgőfröccse mellett, •mikor egy feltűnően rossz öl- tözékű gyerekifjú lépett hozzá, kéziratot vett elő a zsebéből, és hebegve mondta, hogy ezt a kis darabot a kabarénak szánta. Ijedten kérdezte, amikor Nagy Endre a kéziratot átvette tőle: — K-kérem... mikor számíthatok rá, hogy el tetszik olvasni? — Ne zavarjon! Hát nem látja, hogy már olvasom! Nagy Endre azonnal véggel vasta — néhány oldalnyi írás volt az egész — aztán egy darabot leszakított a kézirat utol só oldaláról, ceruzával ráírt néhány sort, és átadta az ifjúnak. Az aggodalmasan fürkészte Nagy Endre arcát. — Es most mi fog történni? — Semmi se fog történni A kis jelenet nagyon tetszik, és el fogom játszani. A fiú nagyot nyelt, azután némi tétovázás után megkérdezte: — Bs... mikor számíthatok honoráriumra? — Hisz már a kezAen van! írja alá az utalványt, és a pénztárnál vegye fel a pénzét. Ott rögtön kifizetik. Kétszáz korona. A gyerekifjú Karinthy Frigyes volt. Révész Tibor TÉNAGY SÁNDOR: __ Ag gódás (M. L-nek, a szemklinikára) A színek árnyéka alaktalan és sűrű, urast benne kMUs, a külvilág végtelen út, párlat, suorongó lecsapódás, nyújtod a karod, a mozdulat homályba bénul, jaj, lábad alól fébeugrik a bizonyosság, jaj. kezed dói «■búvik as érintés gyónyóm A fény, fekete vatta, kizárt a világból, as optikai lét rád borult, fekete sátor, élsz kisemmizetten, egyedül magadban, a félelemben megtalált emberi rangban, s nem tudom, amit most tudni kellene: a vigasztalásnak van-e Itt hdye? A sajnálat esetlen állat, üsd d magadtól, agyon tiszták benned a , mennyire fénylik benned ■ amitől a vakság visszaretten: életem, mint fehér bök vfflámlik tétova kezedben. (Csont István (tlnsztrietőja) lébaj. YIGH TIBOR: ti i JANKOVICH FERENC: Mikor felébredek... TÜKÖRBE NÉZŐ Künn zúg, valamit dúdol a széL Zend, surrog a száraz levél — valamit hosszan, bánattal regél. Künn száguld suhan a szél... És én csak most hittem el, hogy megjött a tél s a szélben zokogó fák csapják S szörnyű zenét. Alig bocsátva egy pár bugyborékot, alszik a lápos rétség, ege fáradt. Kezdi a rozsda megkapni a fákat: színeket érlel, esti prücsköt ríkat Tükörben látom magam s a világot. t. Engem is megkapott az őszi rozsda: hajam fehérre, arcomat pirosra, kedvem búbánatosra festi bágyadt titkos ecsettel kotorászva mélyen, más arcképekbe önti át személyeim: parázs tüzemmel melegítve mást — Jobb is nekem, magam ha másban élem: átadva lelkem, vérem áramát — s ahogy hűlök, ti úgy heviiltök át. KARÁCSONYI REZSŐ: Három darab délről 1. Kezembe veszlek, Napnak felmutatlak Alakod rajzolja földre majd a fény Hulló napok közt így emel magasba S tart meg öröknek minden költemény Tarnovó 2. Szavak karátján méretei meg Szerelmed földben rejtőző, régi, vert arany S antik öröklét üdve a jutalma Ki titkát fürkészni örök nyugtalan Neszebár 3. Álmod őrizni lángot gyújtok én Melletted lobog már minden éjjelen S mint sárga olaj füstje régi bronz felett Elleng majd álmodról mind a félelem. Plovdiv G. Bondarenka! VIZESKANCSÓ A vekker kíméletlenül csörömpölt. A férfi kicsit bosz- szúsan nyújtózkodott: nyakon ragadta a nekivadult masinát, egyetlen mozdulattal torkára forrasztotta a hangot, aztán csak úgy a sötétben lelépett a rekamióról és a csizmanadrágja után nyúlt Bement a fürdőszobába, megmosakodott, aztán hogy a még alvó kisgyereket föl ne ébressze, lábujj- hegyen kióvakodott a konyhába. A lámpa kora reggeli, hunyorgó, morcos fényt hintett az asztalon meg a tűzhelyen tornyosuló mosattam edények garmadájára. Az abroszom tegnapi száraz kemyérhéj, morzsa, üres, olajosam csillogó szard iniásdoboz, fonnyadt uborka, laposra facsart citromhéj, és a le nem törölt citromlétől lilászöldne színeződött pengéjű, fanyelű kés árválkodott —- Micsoda szemétdomb! — morogta a férfi és szája szögletén mély, keserű ránc jelent meg. — Persze, a mosogatás nincs ínyére a feleségének, minden reggel új edényt vesz elő a tejnek, a szennyes meg csak szaporodik. A kora reggel tömörszürke színe lassan megfakult, egy- Ire világosabb lett. A ház még ♦ csendes volt Az órájára nézett. Hat óra. Valahol a hátsó lakásban, Kedrovéknál ajtó csapódott, s a fáslkamra felől a véletlenül bezárt macska dühös nyávogása hallatszott: majd a vaskapuban megcsi- kordult a nehéz kulcs, aztán újra csend lett Cigarettát vett elő. Rágyújtott A hosszan kifújt füst az ablaknak ütődött, eleinte gomolyogva, majd egyre jobbam nyújtózkodva elillant a nyitva hagyott kis szellőzőablákom át. Az utcám kocsi zörgött A korán kelő öregasszonyok áruval megrakott kosarait vitte a piacra. — Valahogy nem jól mennek a dolgok. Azelőtt más volt, egészen más. — Leverte a hamut cigarettájáról, és mélyet szippantott. —■ Az életük furcsán kihűlt olyan lett, akár csak ez a mosatlan edényekkel zsúfolt barátságtalan kicsi konyha. Azelőtt nem ilyen volt Irina, a felesége. Törődött vele, a gyerekkel, a háztartással, de egy idő óta mindent elhanyagol, csak a vállát rándítja, lebiggyeszfei a száját. Igaz, hogy amióta a tanácshoz került a kulturális osztályra, több a munkája, hiszen mindenütt akad bőven tennivaló, de mégis. Az a biztos, erő® szál, amely összekötötte őket, mintha megroppant volna. Üjabb cigarettára gyújtott. Agyában egymás után bukkantak fel az elmúlt hónapok eseményei, amelyek kellemetlen, bántó, fájó kis tüskéikkel újra fölingerelték. A külfödi út nyárom egyedül, a kései, gyakran éjféli hazajárkál ások, az önálló színházba, klubba járás, az otthoni dolgok elhanyagolása, a szombat-vasárnapi kirándulás a vezetőséggel, amikor két napig étel nélkül maradtak otthon a kisgyerekkel, mert Irina nem főzött meg előre. Es a vidéki kultúrelő- adás, amikor későn jöttek haza, éjfélkor, mondván, hogy defektet kapott a kocsi, és másnap kiderült, hogy már este nyolckor otthon voltak. ,,Nemtörődömség, a szeretet hiánya” — gondolta a fiatal férfi, és összeborzongott, mintha fázna. Lassan ki világosodott. Már a harmadik cigarettát szívta. Tekintete komoram, kicsit bizonytalanul és segélykérőén meredt előre. Érezte, hogy tehetetlen és tanácstalan, szorongó érzés vett rajta erőt. mint nem is olyan régen az iskolában a tábla előtt, amikor nem tudott megoldani valamilyen feladatot. — Váljunk el? — döbbent bele a kérdés: Mi lesz a kisgyerekkel? Csak ő látná kárát. pedig ő semmiről sem tehet. Meg kell próbálni szép szóval, nyugodtan, türelemmel. Igen, így kell tenni. Ez az egyedüli helyes út. Megkönnyebbült a gondolattól, a bizakodó öröm átjárta, mint valami erős, tüzes ital jótékony melege. Bízott benne, hogy minden jóra fordul, mert szereti, mindannak ellenére, ami történt, most is nagyon szereti Irinát. A konyhaszekrényből kenyeret vett élő. Levágott egy darab szalonnát, a kamrában az üveg aljáról előhalászott egy kövér kovászos uborkát, az egészet szalvétába csavarta és a táskájába tette. Aztán a tűzhelyhez ment, kiszedte a hamut, begyújtott és a leütött zománcé lábosban vizet tett föl melegedni. A tűz lassan, pislákolva égett, a nedves gyújtás sziszegve könnyezett. — Még itt vagy? — kérdezte a fiatalasszony, ahogy a konyhába lépett. Szempillájált még ott ült az álom, szorosan összefogott pongyolája vállán parányi tollpihe billegett. — Csak hétre megyek — mondta Igor és várakozóan nézett Irinára. De Irina nem szólt, csak nagyot ásított, aztán a tükör elé állt és a piros nylonkefével a haját kezdte gondosan fésűje getni. — Azért néha elmosogathaÉJ» nál — szólalt meg a férfi, lé* csit szemrehányó hangon. — Örökösen csak azt fűjo4 te is nyugodtan megcsinál)*-»
