Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

I

A HETVENÖT EVES FEGYIN

1923-ban, néhány elberaélé- m alapján, Makszlm Gorkij est írta Konsztantyin Alek- aaandrovics Fegyinről: ..Komoly. elmélyült író, aki óvatosan dolgozik. Olyan ember, aki nem siet kimondani, amit szeretne, de ha megteszi ezt, ak- pontosan cselekszik.”

armincegy éve» volt ekkor Fagyit». Régem elK

ma ms hagyta szülóváro- J'l H sát, a Volga-par- ti Szárátovot; megjárta a masa „fekete kolostorát”: az első világháborút német internálásban töltötte; ott volt a német expresszionisták Indulásánál; szolgált vö- rtstostonaként — hazatérése Okán; s ebben, az 1923-as években éppen lapot szerkesztett, e> első szovjet folyóiratok egyikét, a Könyv és forradalmai. Gorkij tanítványa volt. Bső írásait Gorkij nagy gonddal Javítgatta, tanácsokat adott • kezdő pályatársnak. Néhányat» Fegyin barátai közül, még emlékeznek 1920. februárjának arra a ködös, homályba vesző napjára, amikor boldog fiatalember, kopott katókád egyenruhában kiszédült Gorkij lakóházának kapujából a petrögrácB utcára, • így kiáltott: „Gorkij azt mondta nekem, hogy író leszek!”

A pályakezdést nemcsak a mester, hanem a kortár» fiatalok is sikernek könyvelték el. Amikor elolvastam Fegyin Kertjét — emlékezik Konsztantyin Pausztovsáktj —, megértettem, hogy a szovjet irodalom kezdetei eleven szövetségben élnek a mi közelmúltaink nagy irodalmával..."

Valóban, Fegyin műve a klasz- szikus reallzms diadala volt, a huszas évek izmusainak forrongásai közepette. 1924-ben megjelenik első regénye, a Városok és évek, melyet négy évvel később a Fivérek követ. A két regény összetartozik, nem tematikájában, hanem a megformálás és a problematika egységes. Az értelmiség magatartása a forradalomban —ezt a bonyolult kortünetet akarta megfogalmazni Fegyin. Hőseiben két világ vonzása él: szerelme egy múló rend kultúrájának és vágy a tisztaság, a becsület örök fogalmai iránt; fuldokló gyűlölete a megszokásnak és félelem az ismeretlen Jövőtől.

1931-ben súlyos beteg tesz,*

átad különböző svájci szanatóriumokban Thomas Mann Va- rázslhegyének élményét; megéli a harmincas évek Európájának, s közelebbről Németország nagy világát Két regény születik ezekből az élményekből: az Európa elrablása és az Arkturus szanatórium. Ez utóbbi alkotás alig titkolt disputa Thomas Mann regényével: Fegyin az aktív humanizmus elkötelezettje, aki tudatosan lázad sorsa és Európa sorsa ellen. Az elsők között ismeri fel a fasizmus és a kultúra végzetes szembenállását » őszintén aggódik az erőszak bűvöletében vergődő polgári értelmiségért — egy erősebb, egy szocialista világnézet nevében.

Ss minden Idegével érd. Ismeri a másik, az új értelmiség alakulását. Már zajlik a második világháború, amikor megjelenik nagy trilógiájának első kötete, az Első örömök (1943),

melyet 1948-ban követ A katlan nyár, s csaknem másfél évtized múltán a Máglya, melynek második részén mostanában dolgozik az író.

B

z első világháborút megelőző „boldog békeidők”, a polgárháború szörnyű valósága és a második világháború kezdete jelenik meg ezekben a regényekben. Olyan korszakokat ábrázol Fegyin, melyekben az állásfoglalás erkölcsi kényszere nyilvánvaló. Hősei — mélyen érző, magas intelligenciájú emberek, akik átélik és átérzik, sőt értékelik az eseményeket Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk: Gorkij tetralógiája, a Klim Szamgln szolgált példaképül Fegyirmek. „A fó dolog — a gondolat„ — nyilatkozta egyszer Fegyin, * valóiban: 6 a kor, századunk éltető gondolatát kívánja kifejezni ebben a trfldgAban.

Fegyin: népszerű fcó. Művészetének van egy különösen megragadó vonása, melyről talán » legszebben éppen Budapesten, 1951-ben, a Magyar írók Kongresszusán vallott: „A realizmusban úgy dobog az emberi álmok szíve, mint ahogyan Ikarus szive dobog akármelyik mai repülőgépben,..” Fegyin nagyon szereti és tiszteli az embert, s ezért mindig teljességben ábrázolja őt Szocialista realista művész, áld korának lényeges vonásait mutatja meg: bt. álmokat és a gondolatokat; felfedezi a tényeket és felvillantja a lehetőségeket; eszményei nemegy- egy szimpatfks hősében összpontosítottak. hanem művének

egész rendszerében kall megértenünk azokat

Korszerű író Fegyin? Olyan művész ő, aki sohasem hódolt a múló divatnak, de a kényelmes konzervativizmusnak sem. Tudatos alkotó, aki nem illúziókkal, hanem szilárd világnézettel tekintette századát. Realista: a gorkiji hagyományok kitűnő folytatója, de realizmuséban ott viliódznak olyan színék is, melyeket már a Gorkij utáni elbeszélés formált ki.

onsztantyin Alek- szandrovios Fegyin hetvenöt esztendős. A szovjet irodami élet születése napján nemcsak a klasszikus értékekben gazdag életművet köszönti, hanem a Szovjet írók Szövetségének többszörös Állami- és Lenin-dfjas elnökét, az egyik vezető moszkvai irodalmi folyóirat, ■ Novij Mir szerkesztő bizottságának tagját, a nemzetközi békeharc kimagasló harcosát is.

K. Fehér Ml

X

FORGÁCS KAROLT:

E§te9 vihar után

Éppen elült s hóvihar.

Indás kéklő csápjaival hegyet, völgyet, fát, utakat átölel a szikrázó csend, lengén ring fenyők lombjain, kézen fogja a végtelent s hozza hozzám. Mint baldachin hullámokon úszó hajón olyan faltalan itt a tér.

Kékben játszó pléd a fehér síkság, hegyoldal és tető; az előbb széltől fújt, kavart lepkeraj őrült táncait megtörte néma sziklapart, lendülő karja behajít szivárványból font kötelet s a táncos bárkák a habok sistergő hátán megrekedt, ijedt piruettbe fagyott hattyúként siklottak bele a mozdulatlanságba. Tele van hóval minden: föld, világ, a szem hunyva is messzi lát nyitva is csak hóra néz, ha eget Iát is. Nincs nehéz köröttem: minden súlytalan lebeg, ha hegy, ha ház, is zizegve leng tűlevelű lombok ivén amfg lehet, majd némán a hóra pereg.

Peter Weiss drámát ír Vietnamról

Deter Weis», a Svédorazág- ■ ban élő német Író dekadens kisregények, szürrealista kísérletek — ahogy 6 maga fogalmazta meg, „az élettől való menekülés kísérleteiT — után Jutott a történelemmel ▼aló szembenézésig, a nálunk már másfél éve oly nagy sikerrel játszott „Marat Sade”- lg, majd a nemrégiben bemutatott »A vizsgálat”-lg. De a Nagy Francia Forradalom

V.VCNCOV:

Egy pillantást vetett an» a képre, melyről a kritikus annyi hévvel becséit, káromkodott, és eltűnt.

SZöVőnó oLFcképe

— Ez a vászon — folytatta a kritikus, megeleveníti előttünk a szövőnő lelki életét, és társadalmi tevékenységét Kicsoda ő? Szakszervezeti szervező? Biztosítási társadalmi munkás? A szülői munkaközösség elnöke? Bárki is legyen, 6...

— Itt van ni! — szakította félbe az Igazgató a lila ruhás kritikus szavait amint befutott a terembe egy új képpel. — Nem függesztették fel! A kis táblát odaszögezték, a szövőnőt pedig kifelejtették. Fogja csak a kalapácsot, fiatalember.

Egy pillanat, és kicserélem a képeket...

— Hát, kinek a képe az, ami • talon lóg?

— Ö, az nem az igazi! Szeny- kovnak. az egyik gyári munkásnak a harmadik felesége, isme» ellen ember mázolmánya. Nines neki művészi értéke... Csupán azért tartottuk meg, mert csoda cifra rámája van ... Most pedig, látogatók. Arnold Ger&szi movies beszélni fog önöknek Jelkinának, az Igazi élmunkás szövőnőnek az arcképéről... De hová mennek? ...

Oroszból ford flotta:

Pagonyi Antal

problémái után a második világháború időszakának kérdéseivel foglalkozó író nem állt meg Auschwitz-nál és annál a frankfurti pernél, amelynek tükrében ott látható a fasizmus minden embertelen ga- ládsága és az Is, hogy még ma is vannak erők, amelyek védeni próbálják azt, ami Hitler Németországában — a legjobb német hagyományokat megcsúfolva — történt. Hiszen most mutatták be Stockholmban — Etienne Glaser rendezésében — Welssnek azt a sajátos „musieal”-ját, amely egyszerre szól az afrikai portugál gyarmatosítás félezer esztendős történetéről és arról a Salazarról, aki „megállította az időt, megállította a középkort és akinek ősz haja, meg finom homloka alatt csillogó tekintetéből új Auschwitzek néznek szembe a világgal”.' \ legújabb idők kiváló drámaírója — aki megőrizte ifjúkora kísérletező kedvét, de a kísérletezést újszerű és egyéni hangvételt százezrek és milliókat érdeklő — érintő ügyek szolgálatába állítja — új művében felidézi az 1981 -es angliai felkelést is és azt a „külföldi finánc-hatalmasság"-ot

is, aki erre fel 170 millió D» márkát kölcsönöz Salazamak, az „elegáns luzitán szörny~- nek...

Az író azonban nem pihent meg a korral való találkozásnak ezen a magaslatán sem. Svéd és más lapok tudósításai szerint már javában készül Vietnamról szóló, új színpadi alkotása, „A vizsgálat" napjainkban játszódó párja. — Megint csak egy tárgyalóteremben zajlik le készülő drámám — nyilatkozik az ötven esztendős író — és ez a mű, ha lehet, még zártabb lesz, mint az, amit a frankfurti per anyagából írtam. Azt a sok borzalmat és szörnyűséget ugyanis, amelyet az állig fel fegyverzett amerikaiak hazájukat védelmező parasztokkal szemben elkövetnek, nem is lehet másképp megjeleníteni, mint egyetlen színtér, és a rémtetteket már elvon ttá tevő kérdések és feleletek formájában.

Peter Weiss sokáig csak as „izolált Én" belvilágában tape«« tőzott, hogy aztán szembenézzen — a Marat-drámában — a XVTTI. század végének történelmi kérdéseivel Főkről fokra haladt előre egészen napjainkig. Attfal Gábor

8

Hmúsm

1967, február 26., vasárnap

Amint • Ute ruhás kritikus egyedül maradt • tömeggel, először végigment a falakon függő képek előtt Azután kinyitotta a máját és egy pillanatra elgondolkozott pontosan úgy, mint akinek nem Jut eszébe, hányadika van. Majd a ceruzájával rámutatott arra a képre, amelyik magára vonta a figyelmét és beszélni kezdett:

— így tehát «Jöttünk van egy kép, a szövőnő portréja. Első pillantásra egy egyszerű asszony. De ne átessenek, hogy ebből immár levonják a következtetéseket. Ama ezines foltok egybekötve Lényének lel- kesültségével bizonyos feszült expressziét kölcsönöznek az arcképnek...

— Mifenét?

— Hallgass, Inkább írd tel magadnak ezeket a szavakat, majd odahaza megnézzük a

szótárban.

— Ekképpen taglalva, a szövőnő mentes a banális akadé- mizmustól. A művész — az egész területen híres-nevezetes kritikus a táblácska felé hajolt — bizonyos Peszkin, az építészeti részleg ácsmestere, a tarkán lüktető kolorittal, a kontúrok összefogottságával be tudta nekünk mutatni az élmunkásnő őszinte lelki nagyságát. Tekintetét a jövőbe vetíti. A szövőnő szemében új teljesítmények akarata tükröződik. Kicsoda ó? Ö a mi korunk embere, a miénk, a mai népé. Ha figyelmen kívül hagyjuk csipkés pelerinjét és szemérmetlenül meztelen vállát... hm ... akkor előttünk áll egy szerény ...

Ebben a pillanatban lépett be a terembe az igazgató a teve koponyájával a hóna alatt.

SOLYMÁR JÓZSEF;

□Oltlo

//□©Qásow

As autóban négyen ültek. Elől, a volán mellett a sógor, mellette a sógor-asszony. Hátid Nóri és Dezső, a másik házaspár. A kocsi a Mátra kanyargós útjait járta A Dezső falujába igyekeztek. 1966 január huszonkilencedike volt, Adél napja, és vasárnap. Az évszakhoz képest szokatlanul enyhe, igazi kirándulóidő. Az út száraz, csak kél oldalán olvadoz- tak a hóekével korábban félretúrt és megjegesedett kupacok.

A kirándulás célja zsákmányszerzés volt. A sógort ugyanis elkapta a divathóbort. Gyűjtötte a régi órákat, mozsarakat, falitányérokat, lámpákat. mángorlókat, öreg bútorokat, s mindazokat a használatból kiment társsakat, amelyektől az eevforma gyenge lábon álló. modern bútorok között élő városaik az otthonuk me- hW«°"ének. varázsának felidézésé* reméltv- A sógor a sőeoraaazonv és Nóri is született pestiek voltak. Dezső egv hármashatárhegyi közös vasárnapi ebéden szólta el magát, hogy a palóc rokonság padlásén bizonyára bőven lehetne találni efféle öreg kacatokat, és a bejelentésitől lázba jött a sógor.

— Mondd öregem, nem haragudnának meg a rokonaid, ha elmennénk, és feltúrnánk a padlásukat?

— Várnak.

— Akkor menjünk. Akár már jövő vasárnap, ha nem fújja be az utat a hó.

Dezsőt nem lehetett hebehurgya kalandba ugratni. Amióta a szülei elhaltak, ő pedig nagyvárosi lányt vett feleséiül, csak nagy ritkán, rendszerint halottak napján gyertyagyújtásra ér, búcsúkor iárt haza. Búcsún sem volt már vagv öt esztendeje, mert Nóri nem szerette sem a zsíros éteteket, sem a részeg rokonokat, s a raw ünnepeken m*nd«-eriot kifutott mindkettőből bőven Dezsőnek hat testvére maradt otthon. Ferenc, a legidősebb báty. a mostani családfő a termelőszövetkezet foga too brigádjának volt s vezetője, Sanyi, a második fiú, bányász, naponta busszal járt a nógrádi szénmedence hol egyik, hol másik aknájára. A négy lány- testvér már egytől egyig férjhez menti A vidám, nagy hangú sógorok s csipogó gyerekhad körében Nóra, a sápadt arcú, kényes, szőke asszony nehezen találta fel magát. Nóra Dezsőről is mindig faragta a durvának ítélt falusias szokásokat. Eleinte dührohamot kapott, ha a férfi kedveskedve megpaskolta a hátát vagy a fenekét, intette, hogy ne legyen hangos, és rászedte, hogy köny- nyű, füstszűrös cigarettát szívjon. Megkövetelte azt is. hogy Dezső többet adjon az öltözködésre. gondosan kösse meg a nyakkendőjét, sőt. amikor harminc után Dezső hízni kezdett, a par ízeres fogyókúrára és a reggeli uszodába tárásra is rávette. Dezső viszonylag köny- nyen lemondott a korábbi szokásairól, vállalta a személyiségváltozást, mert szerette a feleségét, és meg is akarta tanulni a városi életformát.

Dezső, mint szakérettségis diák került Pestre, közgazda- sági egyeteme* végzőit, és ter- ménvforga1mi szakértő lett Kó<-nősült, sokáig lakott albérletben, s ord-s módra csa\rprfto+t 9 nihtF''r*r£vrYY\pn Nprn ~ vette el Nórát 9 j-ynr*M

órHánv* Aofiorn 37 0^0* szóké fió vá1e<5*rfv>tt9 ki ót Nekeze^ Nem vo7t T*)esoVóíc? Tnr^dt

9 hásassáff Titán ás Nóra TwiifT otthon lakott a szüleivel. Nem

akarta, hogy Dezső ódámén jen, mert át kellett volna járni az öregek szobáján, és előre látszott, hogy ebből komoly konfliktusok adódnának. Nóra röntgenlaboráns volt, s megszokta, hogy jól öltözzön. Az ő keresete erre kellett. Dezső fizette az albérletet, és mert sokat ültek vendéglőkben, eszpresszókban, az ő fizetése erre kopott el. Így ment el az első három év.

Aztán Dezső lakást kapott kint Angyalföldön. Ezt a környéket Nóra nem nagyon szerette, Kedélybeteg volt, mire hazaért. Két év alatt berendezték a lakást, de aztán arra gyűjtöttek, hogy elcseréljék. A házasságuk hetedik évében sikerült beljebb kerülni a Szent István parkba. Itt, újra kellett vásárolni egyet-mást, s most már kocsira gyűjtenek, mert mégiscsak kínos hogy folyton a sógorék hurcolják őket.

A falusi rokonok navy néha Nóra örömére náluk alszanak. Olyankor csak lesnek, micsoda étete van Dezsőnek. Már csak a kilátás! Az ablak a Margitszigetre néz de látni a hidakat. a királvi várat s az egész búdat panorámát a János-hegyl V-P^fóí ff.

Mótr p-gv kart var. 5 mór fnV vr>H 3 VÓ7 cryKor* l)7 " fal íj.

9 TiÓTriHrié V*pffyf>]- (■^*'»7 + j'Arvrr*? c^ró-pVA*rpJ

pni* mm^<m óv* vptj ók Vorm3 ^No+trk Trmcf. Nóra vpio<; «rmN'TYTS 7'T'r'*"n1<5! wpH b-pgv i»*Trfwri óheg

mer* félt a rokonok zsírói kosztjától.

A kerületi múzeum igazgató- • Ja ünnepélyesen felemelte a kezét. Erre a jeladásra a takarítónő hátat fordított a tömegnek, és kinyitotta a terembe nyüó ajtót A falakon a helyi festőművészek alkotásai függtek.

Az igazgató kézen ragadott egy lila ruhás, pocakos embert, és a nézők felé fordult:

— Maga Arnold Geraszi movies Krjuk látogatott meg bennünket, ő az egész területünkön híres-nevezetes kritikus. Hamarosan jellemez néhány vásznat. Hogy úgy mondjam, megtanít bennünket látni... Kérem, Arnold Geraszi movies, fogjon hozzá, tudja, nekem el kell szaladnom: az egyik teremben a teve csontvázának az állkapcsa leesett... Pardon, még egy megjegyzést: ne üljenek le a székekre, azok kiállítási tárgyak!