Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
RAFAEL ELIA7 Könyörgés ébredéskor Fóti Péter: ; a mda *nUBy»«l > Felhők mArv Anyából í A pokol hangtalan rsgyogúaaboi ’Rakták M a bástyáid, hajnal. > Hová mennek, (Hová mennek, . Kiesi elkinaott testi (irtlm? Hajuk fehér lett — egy pillanat alatt! > Hangjuk tompa-üres lett - égj pillanat alatti ! Agyuk vén lett — egy pillanat alatt! > Eveik ssásra szaporodtak — egy pillanat alatti > E szemek kékjén nincs Alom, nincs soha Alom! , As árnyat el nem űzhetik e nemekről soha! > E szemek baljós fénye el nem hal aoha! tthoztrádójaí homályból Felhők márványából A pokol hangtalan ragyogásából Rakták fel a bástyáid, hajnali Kicsi testvéreimnek. Kiknek szeme tágra tárva meredi i Kik úttal an utakon bolyong anak. Adj nyugalmat. Tedd tiszta kezed, Pírral ékes áttetsző kezed Sápadt homlokukra, Hogy nyomtalanul elszánjon ré Fordította! BAN , (A költs I»OS-ben született Bulgáriában. Szillel, mint kivándorlók, magukkal vitték Palesztinába. > Munkás lett, majd hivatalnok, lMJ-ban a baloldali szociáldemokraták folyóiratának szerkesztőid^ AAA^A*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÄAAAAAAAAAAA*AÄViViSViVl%ViVi)VVVijVjVi/ijVyijVl/ Sport Auráik bukdftcsul a göröngyös földúton. Príma rúgását* hin táztatja a kocát egyetlen utasát A 30 év körüli koromfekete hajú fiatalember, az autó vezetője, Látási István, Kossuth-díjas, világhírű kőltő. A fiatalember bekapcsolja az autórádiót; „Most pedig megkérdezem a fiatal mestert — bájolog a riporter —, hogyan fogadták Párizsban?* Aztán az 6 hangja: jártai magához ölelt, óriás tenyerére emelt és azt hiszem, a szívébe zárt". Lekatttntje a rádiót i..Repülni! Még gyermete- korábaa arról álmodozott, hogy repülőgép viszi a hírnévbe. Az álomba vivő gép valahogy mindig este érkezett céljához. Az esti Moszkvát, az esti Párizst, az ésü Londont akarta először megpillantaná. A rámeredő reflektorok fényei ünnepeljék — és a csillagok. És mindig betartotta gyermeki elhatározását Most is, amikor a francia írószövetség vendégeként Párizsba utazott Repült Fél 9-kor érkezett Párizs külső repterére. Vagy félszázan várták; írók, költők Először Ferencékhez mentek, a legidősebb testvérhez, ahol a viszontlátás örömére megittak egy pohár pálinkát Ferenc azt javasolta, hogy ebédig maradjanak is együtt mert már kész a húsleves, és sül a liba is. Am, a pesti sógor nyugtalan volt Zsákmányolni akart Kiderült hogy a Sanyi apósá- éknál, akik még régi házban laknak, vannak szép régi, öreg tárgyak. Igaz, ők a falu másik végén laknak, de nem tesz semmit: mire való a kocsi? így Sanyi ék a pesti sógorral elvonultak. — Ti nem akartok a lomok között turkálni? — kérdezte megértőén Ferenc. — Nálunk is lehet még ezt-azt találni, a hátsó ház padlásán. Dezső legnagyobb meglepetésére Nóra azonnal felkelt az asztal mellől. — Jó. menjünk, nézzük meg — nyújtotta a kezét a férjének. Kiderült, hogy kettesben akart maradni, hogy pihenien, és a kíváncsiság is furdalta: hátha találnak valamit, amit ők is hazavihetnek a lakásba. A létra meredek volt, Dezső támasztotta meg, amíg Nóri felmászott. Ferenctől kaptak egy jó fényű villanvlámoát, amit különben akkor használt, ha éisznkai ellenőrzésre ment a lóistállóba. A padlás poros volt és pókhálós Nóra nem nvúlt semmi- lez. Ftkérte a vtllanvlámpát. I jd-'-bv. n/lább világított. — Ez mi? — Motolla. Erre csavarták fel a kenderfonalat. — Kár, hogy ilyen nagy. Különben jópofa. És ez mi? — A szövőszék. Szót van szedve. Én össze sem tudnám rakni. És elfoglalna egy fél szobát. — Már nem szőnek? — Igen. Gúzsai yofc — Vigyünk el talán egyet? — Ahogy gondolod. — Majd meglátjuk. Es ex • ládaforma? — Ülcsik. Ebbe ültünk kiskorunkban, amikor már kinőttünk « pólyából. — Nincs mit A háztájin nem kendert termelnek. És nem is érdemes. Már a falusi asszony is aludni akar a hosszú téli éjszakákon. — És ez? Ezt is a fonáshoz használták? — Jé, de mókás? És ez a lócaféle? Miért lyukas a közepén? — Ez az állcsik. Ebbe bele lehetett állítani a babát, amikor nem tudott még redesen járni. Elácsorgott óraszámra. Legfeljebb kicsit meggörbült a lába. Pláne, ha nem kapott elég vitamint — Ezért ez borzasztó. Es nem sajnálta az anyja? — Nem ért rá sokat törődni egy-egy gyerekkel. — És te? Ebben nőttél meg? — Ebben. Látod azt a teknőt Minden testvéremnek az volt a bölcsője. Tizenkettőn voltunk, heten maradtunk. Az asszony megsápadt, majdnem elejtette a lámpát Dezső tudta, mi a baj. Most rosszul szólt Nóri éppen tizenkét gyereket vetetett eL Tizenkét küret je volt Főleg eleinte. Amikor még külön laktak, és Angyalföldön, Mindegyiket hosz- szú tárgyalás előzte meg. és mindig nehezen döntötték el: nem most, majd később. Amióta a Szent István parkban laknak, már nagyon akarnák a gyereket Tavalyelőtt Nóri sokat járt orvoshoz. Injekciókat kapott Végül kiderült, hogy már késő. Nem lehet Meddő maradt — Azért hoztál fel, hogy ezt elmeséld nekem? — csattant fel keserűen a nő és eloltotta a lámpát Dezső a sötétben tapogatózva lépett oda hozzá. Előbb a Könyökét fogta meg, aztán óvatosan végigsimította az arcát. Az ujjhegyei nedvesek lettek a könnytől. fa újságírók. Hagyta, hadd kiabáljanak a firkászok. Aztán otthagyott mindent, a vendégeket, a fényt. Biztos botrány volt, de nem érdekelte. Kilopakodott a repülőtérről, hívott egy ócska taxit, és ellndúlt Ady városa felé. Hátradőlt a taxi ülésén fa szívta magába az esti Ave- nue-k, Párizs képeit. Bgy híres luxus-szálló elé hajtatott. A hotel ajtajában fotósok, újságírók várták. Bosszúsan nyitottak neki utat. Mit zavarog, amikor a nagy Látási érkezik. 0 csak mosolygott, kikérte a kulcsát és felrohant a szobába. Ruhástól vetette magát az ágyra, nagyon boldognak érezte magát Később hallotta, hogy megérkezik az autókaravánja. Dörömböltek az ajtaján, de lusta volt felállni. Éjfélkor kilopőzott a szállóból és sétált reggelig. Az éjszakában önmagával volt meg a legjobban. így tudott ünnepelni igazából Másnap a Theatre National- ban volt az első előadóestje Reggel elolvasta a róla szóló cikkeket. — Ezek sem fogják vtasaa a Jelzőiket — motyogta. Este frakkban állt a színház ezer főnyi közönsége elé. Zuhogtak rá a fények. Hiába, be kellett vallania, legalább önmagának, hogy ezt szereti. Csillogó ifjú szemek, szarkalábas látcsövek néztek **. Nevesebbnél nevesebb színészek szállták a verseit Vale- bogy ő még nem fásult bele abba az örömbe, hogy szavalják fa hallgatják verseit Franciául szavalják, fis kinek * fordításában. Már ez le hatalmas. Igen, elfelejti, hogy lóle la azt Írják: hetahnaa Később e nagy Jelenet: 6 szavalja versét Aztán a még nagyobb sztori: zaját maga fordította a versét franciára. Tape. Dübörgés. Végül közvetlen beezélgetfa a nézőkkel önmagáról Felenged, A francia mondatok tolulnak a szájéra, amint hazájáról beszél Falujáról a nagymamáról. Róluk, akiknek any- nylt köszönhet Ekkor Jutott eszébe, hogy milyen ócska ripaes Ő te Tíz éve nem volt abban a csodás faluban. Tíz éve nem üdvözölte azokat akiknek annyit köszönhet... A Sport AuréBa hazafelé bukdácsol a göröngyös földúton, a Ms cseréptetős házak között — Hogy megnőtt ez a falu — morfondírozik a költő magában. Nincs diadalív, virágok, beszéd. Csak a nap süt ámyéfc- talan fénnyel Senki sem fut ki, hogy csodálja kocsiját. Ez egy kicsit rosszul esik néki. Még keskenyebb fBldútru fordul Még mindig sáros ez ez utca. Eszébe villan a régi versike: A falumban nagy s tár, nagy s tár Nagymamim benne jár, benne jár, tstárt tárót s cipő, tárót ám. De nagymamim kipucolja, ki biz dm. Vagy hatéves lehetett, amikor fogadásból a megadott rímekkel írta ezt verset Elkápráztatta az öregeket Nagyapja nagy komolyan nyújtotta át neki kedvenc galambja fehér tollát: „Legyél nagy költő, gyerkőc!" A tollat sajnos, még aznap este meggyújtotta, mert kíváncsi volt arra, hogyan ég... A „nagymami” vályogháza előtt lassít a Sport Auréllá. A rozoga ajtón kopogni kezd a nagy költő. Vár. Senki. Üjra kopog. Süket csend. — Ez a falu nem vár — cikázik át rajta a gondolat — Nem lehet, hiszen ez a falu az enyém. Én tettem híressé. Általam ismerte meg a Theatre National közönsége. Én vittem magammal Londonba, Moszkvába. Várnia kell! Mindig csak engem! Nekiesik a kerítésnek, rúgja, vágja, tégre kiesi öregasszony Mg) ki az udvar— ’’’rtosan aludt, vagy taláj. ..~»n nali Jól. — Kit tetszik keresni? *«■ kérdezi a néni. — Hogyhogy kit? Hát téged. — Kit tetszik keresni? — kérdezi újra a néni és mesélni kezd, hogy a Pista fia, a kis Pista... — De nagymami? — A Pista? — Igen, igen, a Pista. Az öregasszony kinyitja a kaput, ő felkapja a kis töpörödött anyókát és rohan véle befelé. — Node már, Pista úr. Node már... — Nagymami, nézd, neked hoztam Párizsból. Nylon. Az öregasszony a kezébe veszi a fekete kendőt. Kérges újjal között rikolt a finom anyag. — Minek ez már nekem? Minek költött a Pista úr? — Pista, kis Pista, Ez a néni tíz éve csak ráta tudott mesélni. A nagy látásiról, akit 6 nevelt És mesélt mindig róla és mindig ugyan azokat a történeteket — Emlékszel? — próhéBoo- zik a költó — Roma baba voltam, mindig elrontottam • gyomromat. Járt is hoezánk az orvos állandóan. Ricinust adjanak neki, — Intézkedett a doktor. Anyám meg mjnátt: nem veszi be, olyan roaszfaü. ▼ár, hogy folytassa a néni, íriszen «ui története. Mekkora nevetés közben mondta be régen a poént a rtetnus kanalat szopogató csecsemőről Ugyanis a betegség oka egyszerű éhség volt Most meg hallgat — Nagymami, örültem, hogy láttam. A néni felén fa Wktaért a vendéget ö nem csókolja meg az öregasszonyt beletapos a gázpedálba és elporzik. — Milyen poros volt a n»> bábán, a kis ablakon átszűrődő fény... — Létásfi Létás!! Pista! — kiált valaki utána. — Sanyi Sanyi —• ugrik ki a kocsiból a költő. Sanyi amikor 6 itt hagyta a faluban, párttitkár volt Egymás nyakába borulnak. Sanyi Májából ömlik a pálinka búza. — Te, írd meg kérlek, hogy mit tették velem. Kirúgtak, most segédmunkás vagyok. Ért segédmunkás lettem. Megszédül s bűztől —- Te olyan nagy ember vagy. Rád biztosan hallgatnak. Olyan szépen tudsz írni. Nagy művész vagy. Adj már kölcsön egy húszast A zsebébe nyúl, kivess egy százast és Sanyi markába nyomja. Becsapja az autó ajtaját — Te olyan nagy vagy, <dyan nagy... Ki iimen, oL A falu végén még lefékez, Itt lakik 6, akit szeretett Zsuzsa néz ki az ablakon; Még szép. — Pista — ő megismeri a nagy költőt — Zsuzsa — fut, hogy megölelje a lányt — Ne, még meglátnak — taszítja el a lány. Zsuzsa bevezeti a tiszta szobába. — Zsuzsa, emlékszel még? — Hát persze, buták voltunk. — Miért lettünk volna buták? Kisfiú lép be az ajtón. — A kis Pista, — mondj* Zsuzsa. — Szervusz, druszám. — Hogy éltek? — Jól. — Hát ne haragudj, hogy zavartalak. — Szervusz. Beül a kocsiba, kapcsol fa rohan. Lehajtja a fényvédőt az ablakra. — Rómába nappal megyék éi nem repülővel. Unníiirfin 9 1967. február 2&. vasára**
