Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
RIPORT tizenhárom szóval "wd? hifeőJü* Divatszók, sablonos nyelvi e*emek Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa .., hogy nemcsak hasadt ruhával, de hasadt tudattal is kellemetlen lehet az ép ruhájú és tudatú emberek között járni- kelni. A hasadt tudatú, akarom mondani a tudathasadásos ember —, ha jól írom —, két énnel rendelkezik, abból az egyik a normális, a másik az „ab”, — s az orvostudománynak ilyen esetben az a törekvése, hogy a kettőből egyet, tehát normális embert csináljon. Lehet, hogy a megfogalmazás nélkülözi a tudományos precízséget, a stílus nagyvonalúságát, — de a lényeg ez. Illetőleg a lényeg az, hogy a beteg tudathasadásos embereket több-kevesebb sikerrel gyógyítja, gyakran meg is gyógyítja az orvos, míg az egészséges tudathasadásos embert gyógyítani néha még az orvos számára is megoldhatatlan feladat. Tudom, most sokan felkapják a fejüket: micsoda szamárság az, hogy egészséges, meg beteg tudathasadásos ember. Vagy,vagy! Pedig nincs igazuk, mert igenis van úgynevezett egészséges kettős énü ember, akit egyetlen orvos sem írna ki táppénzre. Mit kezdjen bármilyen tudós orvos azzal a „pácienssel", aki egyik énjével mélyen meghajolva suttogja: „Igazgató elvtárs, hogy magának mennyire, de mennyire igaza van..." ... hogy egy perc múlva, az ajtón kívül megszólaljon a másik énje: „Tökkelütött fajankó, fogalma sincs a korszerű üzemszervezésről. .." Milyen receptet írjon fel a legjobb szivű körzeti orvos annak a biztosítottnak, aki így szólal fel egy termelési értekezleten: „Szaktársak, meg kell mondanom őszintén, hogy az üzemvezetés igazán mindent elkövet, hogy eredményeink tovább növekedjenek..." ... és az értekezlet után a söröspoharat emelgetve, imigyen szónokol kéttagú hallgatósága előtt: „Fiúk, én mondom, hogy amit ezek csinálnak, az már felháborító... Imi kellene az újságnak, hogy mi megy itt...” ügy vélem, e két kis példa világosan illusztrálja, hogy igenis vannak épelméjű, egészséges tudathasadásos emberek, akiknek kettős énjük van: egy a hivatalos szervek, a felettesek, a nyilvánosság számára, s egy pedig a szükebb baráti vagy éppen családi kör részére. Ami az egészben a legmeg- hökkentőbb: soha még nem keverték össze a két énjüket. A hízelgő, a mindennel egyetértő, a lelkesen fejbólogató tudatuk mindig plénum előtt nyilatkozik meg; a dolgokat lefitymáló, harciasán bíráló, őrökké sértett, semmivel meg nem elégedett énjük pedig a négy-, vagy hatszemközti beszélgetések keretében. Olyan érzése van az embernek, mintha énjeiket a szemek száma határozná meg: sok szem előtt a JobbikT, kevés szem előtt a „rosszabbik" énjük szónokol. Az idézőjeleket azért használtam, mert tudathasadáshoz értő szakember legyen a talpán, aki el tudná dönteni, a két tudat közül melyik a jobbik és melyik a rosszabbik. Egy azonban biztos, s ehhez valóban nem kell szakembernek lenni: amíg a két énjük külön utakon jár, addig e betegséget egyszerű magyar szóval is meg lehet nevezni. Tisztességtelenf Nos, miután a kórismét leírtuk, meg is neveztük, felmerülhet a kérdés: van-e gyógyszere e betegségnek? Van. De mennyire van. Meg kell mondanom őszintén, hogy e sorok irtán jutott eszembe, hogy nem az orvosnak kell az ilyen hasadt tudatot kezelni, hanem — « társadalomnak. Nekem, neked, nekünk: a becsületben, tisztességben egészséges embereknek. A gúnnyal, a megvetéssel is. A figyelmeztetéssel és a számonkéréssel is. Mert e társadalmi képmutatás, e két lábon járó és két nyelven beszélő jellemtelenség közös veszély valamennyiünk számára. Mert félrevezető, leszerelő, vagy feleslegesen ingerlő, mert nem tudjuk hányadán is állunk dolgainkkal, mert az ilyen beteg, az effajta jellemfogyatékos félrevezeti feletteseit, becsapja munkatársait, hátunk mögé bújva, hónunk alól fecseg: a nevünkben. Azzal kezdtem, hogy nemcsak hasadt ruhával, de hasadt tudattal is kellemetlen lehet az ép ruhájú és ép tudatú emberek között járni-kelni. Nem egészen pontosan fogalmaztam. Kellemetlen lehetne — nekünk. Mert az „egészséges” szellemű ember el tudja képzelni, milyen lehet jellem- telenül élni. Nos, az lenne a feladatunk, hogy velük, vele is megértessük: nem betegnek, hanem jellemtelen embernek tartjuk mind valamennyit. Egyébként az a véleményem, hogy az embereket nem véletlenül sorolták a gerincesek közé... Akkor hát minek tartsuk azokat, akiknek nincs gerivcük?! Erről jut eszembe én. Hamurabi, megalkottam az emberiség történetének első törvénykönyvét, amely gondosan és pontosan meghatározza a társadalmi együttlét szabályait és... — Tényleg, megalkottad? — vakarta meg csigákba zsírozott szakállár Paco- lai. — Erről jut eszembe, hogy a cseréptábláid égetéséhez használt fát az én erdőmből termelték ki és te még eddig nem fizettél érte . .. Remélem, az emberiség első törvénykönyvében megalkottál olyan paragrafust is, hogy a fáért fizetni kell. Nagyon boldog voltam. amikor a fejemre esett egy alma, mert rögtön meaér- *ettem a nehézkedés törvényét. Mondtam is lelkendezve Paco- tnivak. hogy ide fi- aveli. Pacolai. ne legyen Newton a nevem. ha ennek az almának a segítségével nem tudom bizonyítani a nehézkedés törvényét... — Igazán örülök — mormogta Pacolai. — Erről jut eszembe, — tette hozzá —, hogy az alma az én gyümölcsfámról esett le. Vagy beveszel társszerzőnek ehhez a találmányodhoz, vágj kifizeted az alma árát. A gőzgép felfedezésénél az jutott „erről” eszébe Pacolainak, hogy a gőz abból a vízből készült, amelyet az 6 kertjének kút iából mertem, így tehát illő, hogy fizessek, vagy osztozzunk találmányom hasznából. Az atomenergiából a fele atom volt tulajdonképpen az övé, mint erről az eszébe jutott, a lézersugár feltalálásánál a rubint követelte magának, a Marsra való első űrhajózásról az jutott eszébe, hogy az 6 kertjében parkolt az űrhajóm az indulás előtt, legyek szíves tehát neki a parkolási költséget postafordultával megtéríteni, mert ellenkező esetben jogai orvoslása ügyében kénytelen lesz az illetékes járásbírósághoz fordulni polgári perének sikere tárgyában. — Mondd, Pacolai, hogy tudsz te ilyen lenni? Miért jut neked mindenről az eszedbe, hogy valami hasznod legyen? -* kérdeztem PacolaitöL — Miért? Mert a te hibádból, hogy lerángattál annak idején a fáról, igenis a te hibádból nem kaptam vissza azt a két szép fényes követ — mondta Pacolai és rögtön hozzátette. hogy erről jut eszébe, hogy az a fa, amelyről annak ideién lejöttünk, az S főbérlete volt, fizessem meg tehát msz- szamenőleg cirkm másfél millió évre ék albérleti díjamat. íegrft ti tása, halál, szenvedő emberek, atom, ram, vér, nagyravá- gyás, butaság, félelem, sikoly, fájdalom, kegyetlenség. Két torz gondolat: „A háború a béke éveiben születik.” „Ha békét akarsz, készülj háborúra!” Aki már élt háborúban, így utasítja el: „Nem kell, mert már volt, és nem volt jó!” S a 20 éves fiatal, aki csak hírből ismeri a világégést, így vall: „Ha erre gondolok, tüzet látok, egekig felcsapót, s lábakat. Menekülő lábakat! Fekete minden, gyászszínű ... Nem éltem át még egyet sem, de mindig ellene leszek!" Egy megkérdezett keresetlen őszinteséggel írta sorait a háború etlen: „Részemről hülyeség, mert élni azért joob!” I Béke? Az értelmező szótárak készítői tanulhatnának, hogyan lehet a háború szó emlegetése nélkül is, egyszerűen meghatározni a békét: gondtalanság, a szép háborítatlan, teljes élvezete, madárhang, csend, nyugalom, zene, művészet, élet, szabadság, alkotás, napfény, himnusz, szeretet, boldogság, mindig olajág, fehér ruha. S ahogyan az idős vasutas írta: „Ez kell, mert ez a jó!" | Kenyér? Erről először is a legfőbb emberi táplálék jutott eszükbe. A 20 évesnek augusztus 20., és zsíros kenyér paradicsommal. És búzamezőik, kék éggel, napfénnyel. És eszükbe jutott a munka, amellyel keresik a kenyeret. Mert az embernek nemcsak a munka a kenyere, de a kenyere a munka. ★ Könnyebb lett volna tán fellapozni a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát, s ott megkeresni a 13 szó magyarázatát. De hát nem a szótárkészítők, ha nem az emberek véleményére, gondolataira voltam kiváncsi. Emberekre — élő fogalmaik tükrében... Pataky Dezső berek, akik nehéz fizikai munkát végeznek.” „Dolgozni jó, de csak akkor, ha megfizetik. Sokszor akkor jön meg a kedvem a munkához, mikor már be kell fejezni. De nem túlórázok.” — Másütt látni fogjuk, hogy ezt korántsem nevezhetjük helytállásnak! | Becsület ? „Szellemi szépség.” „Sok embernek olcsó, de van, aki drágán megfizet érte.” „Becsületesen élni nehéz, de jó”, éppen ezért a becsületet „érdemes alkalmazni.” Egy helyütt érdekes, elgondolkoztató okfejtés olvasható a becsület fogalmát magyarázva: „Ha minden ember a baját odarakná a tárgyai mellé, úgy, hogy azokat a tárgyakat csak a bajjal lehetne elvinni, szerintem nem lopna senki, mert a más baja nem kellene senkinek.” | Helytállás? „Az ember képessége szerint tudjon és akarjon is dolgozni.” „Amit elvállalsz, rendesen és becsületesen végezd el.” „Nem elég csak egyszerűen dolgozni, ettől jóval többet kell nyújtani." A jelszószerű tőmondatok közül ezek a feljegyzésre méltók. | Tisztesség-? Sokan helyesen, erkölcsi normaként értékelték. Hasonlóan, mint a becsület fogalmát. Egy vélemény szerint azonban nem más, mint „a képmutatás álarca.” És ráadásul „hatásos álarc.” Egyik-másik válaszadó gondolatai megrekedtek bizonyos ponton, a női tisztességnél, nem rejtve előítéleteiket, konzervatív, maradi felfogásukat. Egész téves, zavaros gondolatok dolgoznak itt. Kicsit feledteti ezt egy frappáns meghatározás: „Tisztesség — fél egészség!” I Háború? Ennél a szónál ilyen válaszokat összegeztem: ösztönök puszamilyet még sohasem éreztem. Azt lehet mondani, az embernek a gyermeknél kezdődik az élete. Az a szülő, aki gyermekét eldobja magától, annak egyszerűen nincs lelki világa. Az ilyen szülők érzéketlenek!” — írta egy fiatal apa. „Nekem a legkedvesebb”, ,3 család, szépség, öröm forrása”, „belőlem szakadt ki — jobban szeretem, mint önmagamat” — így gondolkoznak a nők. Egy férfiúi vélemény: „3—i kell, hogy legyen!” Sokáig azon töprenkedem: miért is születik nálunk mostanában kevés gyerek?! | Barátság' ? „Kétféle van: lehet őszinte és érdek”, „nagyon kevés az igazi.” Inkább a rossz példákat említik, azt, hogy „az igazi barát gyakran a legnagyobb ellenséggé válik”, s ebből azt a következtetést vonják le, hogy „a legjobb barátnak sem szabad vakon hinni.” Akad persze más vélemény is, a kolléga, pajtás és haver között különbséget tenni tudóé, aki a barátságot „szükségletnek” ítéli, értelmi és érzelmi közösségnek, szinkronizációnak két ember között. | Őszinteség? „Van, aki be meri vallani a jó és a rossz cselekedetét, akkor is, ha ezért felelősségre vonják.” „Ugyan, kérem, őszinteség?!” „Sokszor nagyobb baj, mintha hazudtunk volna. Például az igazgatónak megmondod az igazat és alacsonyabb állásba kerülsz.” No, igen, igen, „van, mikor óvatosnak kell lenni, nem lehet őszintén bírálni, mert betörik a fejed.” 1 Munka ? „Éneikül az életet elképzelni nem lehet." „Munkám elismeréséül kiváló dolgozó jelvényt kaptam, munkahelyen a legjobb tudásom szerint dolgozom, őszintén büszke is vagyok rá.” „Eszembe jutnak emNévtelen, írásbeli válaszokat kérve, kifaggattam tizenhat embert. Leendő és már régebb idő óta tevékenykedő tisztség- viselőket. A megkérdezettek „Benjáminja”, legfiatalabbja húszéves volt, s a társaságban 47 a legöregebb. Akadt közöttük erdész, építésztechnikus, vasúti forgalomirányító, gyógyintézeti és kórházi dolgozó egyaránt. Hárman a szépne- met képviselték, a férfiak tizenhármán voltak Leírattam velük 13 szót: természet, tanulni, szerelem, gyermek, barátság, őszinteség, munka, helytállás, becsület, tisztesség, háború, béke, kenyér! Érzéseikre, gondolataikra voltam kiváncsi, arra, mennyire viselik gondolataik a kor bélyegét, arra, milyen fogalmak, tartalmak, élmények, emlékek tapadnak ezekhez a szavakhoz. Hosszú mondatok helyett — kísérletként — én egyszavas kérdésekkel próbálkoztam. Az általánosítás veszélyétől mené- kedem: a válaszokat csak a megkérdezettekre tartom érvényesnek! \ Természet? Sokan a Mátra szépségeire emlékeztek, havas fenyőkre, kirándulásokra. A három nő közül kettőnek is a víz jut eszébe. „A viz a legizgatóbb a természet minden csodája közül — írta egyikük. — Örök nyugtalanságot áraszt. Olyan, mint én magam. Kifejezi az érzelmek hullámzását, rezdülését, vibrálását.” Ugyancsak női vélemény: „Állandó megújulás, halál — önmagába visszatérő görbe — színskála — csodálatos — szép.” Tömör, férfias meghatározás egyetlen szóval: „örökös.” Egy „fiú” gondolata: „Természet: megváltozom én Is, vele együtt.” És a sok országot megjárt ember summ ázása: „Aki még nem ismeri a Mátra téli és nyári szépségeit, valamint a Balatont, Pécset stb., nem is tudja, hogy milyen szép is a mi hazánk.. \ Tanulni? z Hadd írom ide sorban, minden magyarázat nélkül a megkérdezettek válaszait: „A tanulás az értelem mindennapi kenyere. Világosság.” „Két vége van, mint a botnak. A tudomány az emberiség javát, de kárát is szolgálhatja.” „... amit az ember egyszer megtanul, azt soha el nem vehetik tőle!” „... Rájöttem arra, hogy az élet egészében véve tanulás. Haladni kell a társadalommal, a fejlődéssel, a kultúrával, a tudomány vívmányait meg kell ismerni, hiszen a lemaradás el- veszettséget jelent.’ Ketten írtak különvéleményt Egyikük azt írta: „tanulni nem szeretek!” A másik idősnek tartja magát a tanuláshoz, mondván: „Kinőttem már a gyermekcipőt.” | Szerelem ? Erről szívesen és bőségesen írtak. „Szerelem: barátság, bánat, keserűség, gyöngédség, bódulat, féltékenység — rabszolgaság. Adni valamit — kapni érte. Szeretni jó. Boldog vagyok, gazdagabb vagyok ezzel az érzéssel. S mit szeretünk a másikban? Mindent. Azt, hogy él. hogy van.” (Nő). „Első randevúm jut eszembe melyből házasság lett, és ma már nem szerelem, hanem szeretet.” (Férfi). „Szerelem: érzelmi skála Börtön — száguldás — szépség Átadni önmagunkat feltételek nélkül.” (Nő). „A legmagasztosabb érzés melynek hatásától az embei felemelkedhet, de aljassá is válhat.” (Férfi). | Gyermek? „A fiam születésekor olya Wdulat volt az életemben ményt értek el, nemcsak komoly veszteség következett be, és nemcsak komoly ellentét tárult fel, hanem újabban ilyen képtelen fonnák is születtek: komoly mulatozásba kezdtek, komoly nevetés tört fel (?) stb. Szorítsuk ki a használatból, hiszen van rá módunk, igen változatos nyelvi formák jól helyettesítik, ne bitorolja tehát a szép, a jelentős, az értékes, a jő. a számottevő, a tetemes, a vidám stb. szavak helyét, illetőleg szerepét. Ismét szót kell ejtenünk a következő divatos, agyonhasznált nyelvi képletek ellen is. Sokan nem is a helyes fogalmi tartalommal, szinte sablonosán használják a következő szavakat: döntő, súlypont, súlypontoz, kérdés, kérdése, vonatkozás, vonatkozásában stb. Nem véletlen, hogy újra felhívjuk a figyelmet a szinte kiirthatatlan felé és párja, a felől hibás használatára. Újabban mintha még inkább elszaporodtak volna az ilyen mondatok: ..Az igazgatóság új külön'1 járási dfiszabást vezetett be az előírásokat elmulasztó haVnatók felé.” (?) „Tárjuk fel a választék felé a városfeilesztés távlatait.” ..Az igazrwtó felől kapott rendelkezéseket nem jól érte’mezik.” (?!) A divat gyakran változik, s ami ma divatos, holnap elavul. Reméljük, hogy a cikkben rostára tett divatszók lassan mégiscsak kihullnak a nyelvhasználatból. A kihullás folyamatát meg kell gyorsítanunk. A divat nemcsak öltözködésünkre, viselkedésformáinkra van nagy hatással, hanem beszédünkre, nyelvhasználatunkra is. Most néhány divatszót állítunk az érdeklődés előterébe. Gyakori, únos-un tálán való használatuk azt eredményezi, hogy sablonossá válnak, megkopnak. Beszédünk, írásunk érthetőségét veszéiyezetik, ezért ólljuk útját terjedésüknek. Ilyen divatszó pl. mindennapi életünk nyelvhasználatában az átütő melléknév. Egyesek írásában, beszédében igen gyakran szerepel jelzőként: átütő munkasikert értek el. átütő erejű volt a csapat gólra- törése stb. Az átütő szó nemcsak idegen szemléletet tükröz, hanem több jó, szemléletes és kifejező magyar szó helyét bitorolja, éppen ezért éljünk vele ritkábban. és helyettesítsük ezekkel a változatosabb nyelvi formákkal: kirobbanó erejű, vagy nagy sikert értek el, döntő, vagy elsöprő győzelmet arattak stb., stb. A hivatalos nyelvben szinte kürthatatlan divatszó, sablonos nyelvi forma a komoly és a veie szerkesztett jelzős kifejezések hosszú sora. Éppen, mert igen gyakran használjuk, nemcsak írásunk és beszédünk kifejező erejét veszélyezteti, hanem mondanivalónk értelmét is. mivel a szó konkrét tartalmat már alig hordoz. Egyesek nyelvén és tollán minden komoly. Nemcsak komoly eredMondtam Pacotoknak, akinek akkor még rendes neve sem volt, hogy mit szól hozzá, lejöttünk a fáról és, ha elkezdünk munkálkodni, akkor közösen indulunk el az emberré válás útján. Azt hiszem, itt követhettem el az első hibát, ezzel a közös indulással. — Igen? Tényleg lejöttünk? — makogta Pacolai, mert abban az időben artikulációnk még eléggé kezdetleges volt. — Nahát — tette hozzá — Erről jut eszembe — folytatta és mesélni kezdte, hogy meg pekingi előember korában kölcsönadott két fényes körtet valakinek, de az nem jött le a fáról, így tehát voltaképpen neki két fényes kő vesztesége van az egész emberré válásból, nemhogy valami haszna... Lelkendezve meséltem Pacotoinak, hogy mit szól hozzá.
