Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

Az ellenőr megjelent a vál­lalat étkezdéjében, igazolta ma­gát és ebédet kért. A konyha vezetője kisvártat­va erőlevest, majd libamájjal töltött jércét, végül Toumedos a la Rossini-t helyezett az asz­talra. — Meglepően jó ebéd — nyaldosta szája szélét az el­lenőr, amikor már a csokoládés palacsintával is végzett. Igyekszünk — válaszolta szerényen a vezető. Na, akkor megnézem, hogy mindenki ugyanilyen ebédet kapott-e — kelt fel helyéről az ellenőr —, mert megmondha­tom, hogy panaszos levelek ér­keztek a budapesti központba, amelyekben arról írnak, hogy a koszt nem kielégítő. Lássuk csak — hajolt egy távolabbi asztalon levő levesestül fölé, azután rosszallóan csóválta a fejét: — De hiszen ez nem olyan erőleves, mint amilyent én kaptam. A vezető mosolyogva vála­szolta: — Pontosan ugyanazokból az nyersanyagokból készült, csak nagyobb mennyiségben. Az ön adagját akkor főzték, amikor éppen gyenge volt a víznyo­más és ezért kevés víz volt a konyhában. — Értem, Deui hús, amit irteges gyomorbámtalmakat okozhat, sőt többeknél a vér­nyomás erős emelkedését is előidézi. Ezért minden szerdán sovány kosztot adunk, hogy megóvjuk a dolgozók egész­ségét. — De én ,.. — Ha mindennap itt lenne, ugyanezt tálaltuk volna. Mivel azonban először van itt, nem kell vigyáznunk arra, hogy a túlságosan bőséges táplálék za­vart okozna szervezetében. Ezért azt a kosztot adjuk, ame­lyet általában főzni szoktunk. — Ahá, de mondja csak, hogy tudják a jércét, meg azt az a la izét abból a kis összegből ki­hozni? — Ez már gyakorlat dolga. Érteni kell a szakmát. — Na jó, akkor én megyek Örülök, hogy alaptalan volt a feljelentés. Bevallom, eleinte egy kicsit gyanakodtam. De mondja csak, ha mindenki to- kányt kapott, honnan szedték elő olyan gyorsan az én jércé- met? Maguknál mindig van jérce? — No, nem mindig. — És mi adta az ötletet, hogv ma mégis jércét csináljanak? — Ö, az egyszerű. Ugvan's nemcsak jércét kaptunk ben, hanem interurbán c font is. Palásti László arról, hogy havonta öt eaer forintot oszthatnak szét a iá- szoruló szakszervezeti tagok között, évente 45 dolgozót küldhetnek kedvezményes üdü. lésre. BÜSZKE a gyári munkaver­seny sikereire, a terven felül kitűnő minőségben adott ta­valyi 13 ezer tonna cementre, ezeregyszáz tonna mészre, a szocialista címért küzdő 17 brigádra és három üzemrészre* meg a különféle oktatásbán részt vevő 754 emberre... Éa egy kicsit arra is, hogy hét gyermekét becsülettel felne­velte. .. Ám ez már nem tar­tozik ide — fűzi szavaihoz mentegetődzve — ez: magán­ügy. Akárcsak mozgalmi és kormánykitüntetései. vagy az, hogy tagja az Építő- Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi veze­tőségének, s tizenöt év óta a megyebizottságnak. Pirulva jegyzi meg, hogy a sok munkában, a nagy rohanásban — egy kicsit meg­feledkezett a „hivatalos” ta­nulásról. Most azonban ezt 1* megpróbálja pótolni: a marxiz. mus—leninizmus esti egyetem hallgatója... Gyón! Gyula >b a !\agv Októberi m 50. ér tor dl »lójára idén hat füzetét bolgár és szov­jet megrendelésre is elkészítik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára az eseményhez méltó kiadvá­nyok reperezentálják majd a Képzőművészeti Kiadó tevé­kenységét Ék Sándor festmé­nyeinek három nagy alakú rep­rodukciója jelenik meg. egy grafikai mappa pedig 1917-től napjainkig tartalmazza a for­radalmi eseményeket ábrázoló 20 grafikát, amelyeknek elké­szítésére a legjobb grafikusi- művészek kapták megbízatást A forradalom archívumából választanak ki olyan fotókat, amelyek híven az 1917-es ese­ményeket idézik. A Magyar Nemzeti Galéria kincseiből 60 festménnyel, a Szépművészeti Múzeumból pe­dig 55 festménnyel ismertetik meg a képzőművészetek bará­tait a színes díapozitívek. Számtalan színes képes levele­zőlapot ad ki évente a válla­lat, és a jövőben megjavul s képeslapok minősége: előállí­tásukhoz nvugatnémet karton érkezett.. Konyhai reproduk­ciós falvédőkből az idén úiabl* 30 ezer példány jelenik mes. V. A. a-vidék i jesftménnyél. Az egész térség vízellátó rendszerét hét ütemben épí­tik meg. Az első ütem. aj) ipoly—salgótarjáni egység épí­tését, 60 millió forint b-ruiz­zásával már ez évben befeje­zik, amely Salgótarjánon kívül i községnek ad friss vizet A nagybótonyi vízmű fejlesztését szintén ez évben befejezik. A munka harmadik ütemének számít a Mátra e térségének fejlesztése. Ez év végéig üzem­be helyezik Mátraháza ideigle­nes vízművét. 1969-ig elkészül a köszörű-völgyi tároló, és ez­zel Párád vízellátása megoldó­dik. Ugyancsak a harmadik szakaszban, de már a negye­dik ötéves terv időszakába át­húzódva megépül Galyatető és Recsk—Mátra bállá térségének hálózata. Palócföldnek e térsége ha­zánk egyik vízben legszegé­nyebb dombvidéke. Regionális vízellátó rendszerének első két lépcsője már az idén. teljesen elkészül, a harmadik ütem részleges befejezését 1969 vé­gére tervezik, további 4 üte­mét pedig 1980-ig kell kiépí­teni. A mű befejeztével e tér­ség népe. ipara és mezőgazda­sága olyaij vízellátási rend­szert kap. amely a vízbeszerzés rend-iát időre nyugvó­pontra juttatja. Vincze Oszkár Mimsm3 1967. február 3„ pén*d> vezetnek rangja, tekintélye lett a gyárban, a községben, hall­gatnak vezetőire, figyelembe veszik kéréseiket, javaslatai­kat Az elmúlt évek alatt sokat javultak a dolgozók munka­körülményei, a napi feladatok­hoz több helyütt gépeket hív­tak segítségül, üzemi mosdók és öltözők épültek, bérelt au­tóbuszjáratokkal szüntették meg az ingázók biciklizését, gyaloglását. MINEK ÖRÜL, mire büszke? — Azt mondja, hogy igen elé­gedett a kultúrházzal, amelyet átvettek a községtől. Jól fel­szerelték, megtoldották egy kerthelyiséggel, népszerű, for­galmas centrummá tették... Ma népes irodalmi színpadnak, idegenben is sikeresen szerep­lő fotoszakkömék, jól műkö­dő ifjúsági klubnak, érdekes ismeretterjesztő előadásoknak nyújt otthont. 3792 kötetes könyvtárából 11 üzemi letéti kölosönzőhelyre jut olvasniva- - ló... Jólesően beszél a gyári futballisták, természetjárók eredményeiről, a nagyrészt tár­sadalmi munkával szépülő, gyarapodó sporttelepről, az egészségházról, az 1954. óta épült 36 szolgálati lakásról. S Mű vészeli kiadványé Szocialista Forradalo Gazdag „termést” ígér a Képzőművészeti Alap Kiadó- , vállalatának idei terve. A képzőművészeti alkotások reprodukciói sokféle változat- , ban készülnek és kerülnek ki- : adásra. Igen jelentősek az if­júság esztétikai nevelését szol- ; góló kiadványok, amelyek egyi- : ke a múlt év őszén indult Arc- : képek című sorozat. A magyar j históriai arcképcsarnok 18—18 i képen örökíti meg és hátlap- i ján magyarázó szöveggel is- : merteti a magyar irodalom, tör- : ténelem, tudomány, színészet i nagyjainak arcképét, munkás- . ságót. E sorozat folytatásaként • az idén a képzőművészet és a í zene kimagasló alakjait mutat- i ja be egy-egy képes tasak. A közelmúltban kezdték el ] az Ír ók-költők sorozat meg je- í len totósét, elsőként Petőfi, < Arany. Ady és József Attila j életéről, munkásságáról. A 1 nyolc-nyolc fotóból álló il- ! lusztráció hátlapján szöveges : ismertető mutatja be nagy köl- 1 tőinket, íróinkat: a követke- 1 zőkben Zrínyi Miklóst, Radnó- 1 ti Miklóst. Móricz Zsigmondot « és Jókai Mórt. A külföldi or- < szagokban is híressé vált Az í én múzeumom sorozatnak az ák a Mátr dzellátását rosában és 36 községében mint- ; egy 105 ezer ember él; számot­tevő közműves vízellátása i azonban csak Salgótarjánnak 1 és NagybáIonynak van. A la- i kosság száma a két térségben t 1980-ig mintegy 140 ezerre nö- : vekszik. Jelentékenyen fejlő- ; dik az ipar, a mezőgazdaság í és a vidék vízigénye, 1980-ban i már a napi 31 ezer köbmétert i is eléri. Minthogy a meglévő i régebbi készlet közben csők- i ken, az új regionális rendszer- 1 hez napi 25 ezer köbméternyi 1 víztöbbletről kell gondoskodni. í Különösen sürgeti a megoldást, < hogy a vidék folyói száraz pe- : riódusban csak egész kevés vi- < zet szállítanak. Fontos tehát, í nogy az eddig hasznosítás nél- i kül lerohant téli és tavaszi csa- I padékvíz minél nagyobb hánya­dát tároló tavakban tartsák i vissza. Részben a harmadik, részben a negyedik ötéves terv során ] több mint napi 25 ezer köbmé- ■ térre növelik a Mátra-vidék ] vízszolgáltatásának teljesítmé- , nyét. így a Kamravölgyben, a j Köszörű-völgyben, a Nagypa- . tak-völgyben (egy-egy 2000 köbméter) a Csörgő-völgyben és Alsólengyelben (1900—1900 , köbméter). Mátraszelén 3800 ; köbméter térfogatú tárolótavat építenek, összesen 16 ezer köb- < méter térfogattal. Ezeken kívül az Ipolyon további ötezer köb­méter térfogatú vízkiemriő mű, Nagybátonyban napi 2100 köb­méter tétiesítménvű vízkiemelő dúsító m” ,rr>r-Hc>szposon pedig epv 1*00 köbméterei te­rasz-vízmüvet építenek, továb­bi 6600 köbméter napi össztel­AZ ÉLETE ÜGY KEZDŐ­DÖTT, mint abban az időben annyi más szegényemberé a Hajdúságban— Korán árva­ságra jutott, kilencesztendős korától gazdasági cselédként próbálta összekaparni azt a keveset, amelyből eltengődhe­tett. Aztán kubikosnak szegő­dött s több-kevesebb szeren­csével nyakába vette a világo»­Jártában-keltében ugyancsak kijutott neki a nehézségekből — ám töretlen hittel mindág túltette rajtuk magát. Voüt bi­zalma a jövőhöz, sohasem vár­ta, hogy egyik napról a másik­ra történjék változás. Az sem szegtj kedvét ha a felszaba­dulás után is előfordult, hogy két nap alatt mindössze egyet­len tojás árát kapta munkájá­ért. Megértette, hogy az új vi­lág építése nem olyan könnyű, kell ahhoz egy kis megértés, egv kis lemondás is. Vitányi Imre azonban nem­csak hitte hanem kezdettől fogva segítette is az ország új­jáépítését, gazdagítását. 1945-től tagja a szakszerve­zetnek és a pártnak. Brigádve­zetőként, munkahelyi propa­gandistaként, szervezőként, szb-titkárként igyekezett bizo­nyítaná, hogy munkája, célki­tűzései összeforrotok a közös­ségével. Ezenkilencszázötvenkettő de­cemberétől áll a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű szakszer­vezeti bizottságának élén. Ebből a gyárból ismerem... Értekezleteken, gyűléseken szoktam találkozni véle, vagy a klinfcenégetők, kőbányászok között. Előfordult olykor, hogy nem tudtam beszélni mással — tőle azonban mégis min­dent megtudtam, ami az üze­mekben, a községben történt, várható. Egyszóval: ami érde­kelt. Vitányi Imre ugyanis az a típus, aki nemcsak a tag­díjak fizetését tartja számon, hanem figyelemmel kíséri a körülötte zajló eseményeket is. Állandóan tájékozódik a ter­melésről, ismeri a hétközna­pok gondjait, bajait, szívesen vált szót szaktársaival, érdek­lődik a brigádoknál. Kutatja, hogy hol kell a legsürgősebben segíteni — s ha tud: azonnal intézkedik. MÁSFÉL ÉVTIZEDE szb­titkára a bélapátfalviaknak s a környékbeli bejáró munká­soknak. Ez idő alatt vajon ho­gyan sáfárkodott választói bi­zalmával __? Csodákat fterr. mű velt — magyarázza egysze­rű szavakkal — s természete­sen a köznapi eredményeknek is csupán egyik részese. Mit említsen...? — Hirtelenjében nehéz a számvetés, percekbe telik, amíg sorra veszi. Aztán azzal kezdi, hogy a szakszer­Megoldj (Tudósítónktól); A Zagyva felső szakaszán, a Tarján-patak völgyében, to­vábbá Nógrád megyének a Mátrához közel fekvő két vá­A szakszervezet bélapátfalvi titkára létesítenek a megszűnő bányák közelében. Befejezésül dr. Lévárdi Fe­renc a kormány által elhatáro­zott társadalombiztosítási, szo­ciálpolitikai és egyéb kedvez­ményeket, intézkedéseket is­mertette. A megszűnő bányaüzemek­ben felszabaduló és tovább a bányászatban már nem foglal­koztatható dolgozók részére személyi elbírálás alapján egy­szeri segélyt lehet nyújtani, amelynek mértéke öt — a föld alatt teljesített — szolgálati év­től kezdődően minden további év után az addig elért kereset 5—5 százaléka lehet. A segély felső határa a bányászatban el­ért utolsó évi és az új mun­kahelyen elérhető évi bruttó kereset közötti különbözet 80 százaléka lehet. A termelésüket fejlesztő bá­nyaüzemekben — az általános célkitűzésekkel összhangban — már 1961-ben meg kell kez­deni a munkaidő megrövidíté­sét annak érdekében, hogy ezek a megszűnő üzmekben felsza­baduló dolgozók egy részét át­vehessék addig is, amíg a tel­jesítmény emelkedése nem fe­dezi teljes mértékben a mun­kaidő csökkentését. Az emlí­tett üzemekben a munkaidő rövidítését olyan ütemben kell megva­lósítani, hogy ez a bányá­szaton kívüli területről új dolgozók felvételét ne te­gye szükségessé. A megszüntetésre kerülő és a termelésüket lényegesen csökkentő bányaüzemeknél a bányászatban tovább nem fog­lalkoztatható idős, hosszú szol­gálati idővel rendelkező, vala­mint rokkant és csökkent mun­kaképességű föld alatti dolgo­zókat a nyugdíjrendszer kere­tében társadalombiztosítási kedvezményben lehet részesí­teni. Azok, akik úgynevezett „korkedvezményes” munka­körben dolgoznak, de még nem érték el a 25 év föld alatti szolgálati időt, s erre a bánya bezárása miatt nincs is lehető­ségük, minden ledolgozott öt év után a jelenlegi szabályo­záson túlmenően egy-egy év korkedvezményt kaphatnak. Azok a dolgozók, akik a bá­nyaüzem megszüntetésének időpontjában már legalább 15 évi bányaüzemi szolgálati idő­vel rendelkeznek, és más mun­katerületen helyezkednek el, amikor elérik az öregségi nyug­díjkorhatárt vagy ha megrok­kannak, nyugdíjuk megállapí­tásához utolsó bányaüzemi munkakörük besorolási béré-; nek figyelembevételét kérhe­tik, ha ez rájuk nézve kedve­zőbb. A miniszter bejelentette, hogy a határozatok végrehaj­tására a kormány az 1975-ig terjedő időszakra 200 millió fo­rintot irányozott elő. telepedni — és érdemesek rí — megfelelő támogatásban kel részesíteni. Ennek leghatéko nyabb formája az, hogy az átvevő munkahely te­rületén épülő állami laká­sokból az áttelepülő dolgo­zók soron kívüli juttatás­ban részesülhetnek. Messzemenően segíteni kel azokat a dolgozókat is, akik — áttelepülésük esetén — sajá erőből szövetkezeti lakást kí vánnak vásárolni, vagy család ház, társasház építésébe akar nak bekapcsolódni Ezek mái 1967-ben OTP-hitelt, további — a bányászatban eltöltőt munkaidejüktől és szociáli: helyzetüktől függően — 30—5< ezer forintig terjedő állami tá' mogatást kaphatnak, ezenkívül segíteni kell őket házhely, épí­tőanyag és építési kapacitás so ron kívüli biztosításával is Akik áttelepülésük kapcsán la­káscserét kívánnak lebonyolí­tani, az áthelyező tröszttől i csere különbözetének megtérí­téséhez — az ingatlanközvetítő által megállapított mértékben — 20 ezer forint erejéig hozzá­járulást kaphatnak. Az új munkahelyet elfoglald házas dolgozók részére átköltözés esetén — költ­ség hozzájárulás címén 10 ezer forint, s minden csa­ládtag után további 1000 forint állami támogatás nyújtható. ,A föld alatti munkáról kül­színi munkára áthelyezett dol­gozók számára meghatározott időre — legfeljebb azonban 1 évre — havonta folyósításra kerülő személyi pótlék fizet­hető. Az átképzésre rendeli dolgozót a személyi pótlék az átképzés egész ideje alatt meg­illeti. A személyi pótlék mér­téke nem lehet nagyobb a régi és az új bruttó kereset közötti különbség 80 százalékánál. A továbbiakban a miniszter a helyi munkaalkalmak meg­teremtésének előmozdítása ér­dekében hozott határozatokat ismertette. A bányászatban lét­számfelvételi zárlatot rendel­tünk el — mondotta —, ezen­kívül a megyei tanácsok — szükség esetén — a bányák körzetében levő más vállala­toknál is elrendelhetnek ilyen felvételi tilalmat annak érde­kében, hogy a bányászatból fel­szabaduló dolgozókat lehetőleg helyben — a medence körzetén belül — lehessen elhelyezni. Ugyanezt a célt szolgálja a határozatnak az a résre, amely kimondja, hogy a megszűnő bá­nyák létesítményeit más tevé­kenységre kell hasznosítani olyan módon, hogy a trösztök az illetékes más szervekkel együttműködve igyekezzenek mellék-, illetve segédüzemeket létesíteni. Megfelelő munkaalkalmakat teremtenek azzal is, hogy gyor­sított eljárással ipari üzemekei Dr. Lévárdi Ferenc nehézipa­ri miniszter a Tájékoztatási Hivatal hau tartott sajtóérte­kezleten ismertette a szénbá­nyászat távlati kérdéseire vo­natkozó kormányhatározatot, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. Bevezetőjében a nehézipari miniszter emlékeztetett arra, hogy a felszabadulás óta a kor­mány mindenkor igen nagy erőket koncentrált a szénter­melés fejlesztésére. Ez az egész népgazdaság érdekében és a la­kosság ellátása szempontjából is feltétlenül szükséges volt. Az utóbbi időben azonban a helyzet megváltozott. Űjabb és újabb kőolaj- és földgázkincsek feltárása, a szovjet kőolaj gaz­daságos importja, a villamos táwezetékhálózat kibővítése a szénnél olcsóbb energiaforrá­sokat nyitott meg gazdaságunk számára. Márpedig a termelési költségek csökkentése szem­pontjából elengedhetetlenül fontos, hogy minél olcsóbban állítsunk elő energiát; tehát a gazdaságosabban hasznosítható kőolaj és földgáz felhasználását növelnünk kell. Ez távlatilag nem jelenti a széntermelés egé­szének visszafejlesztését. A ter­vek szerint a széntermelést 1969—1970-ig csökkentjük ugyan, de az 1970 után termelésbe lépő visontai Thorez kül­fejtés a hazai szénterme­lést kb. a jelenlegi szintre emeli. A nagyon kedvezőtlen tefrmé- ; szeti adottságok, rossz körűimé- j nyék között — és ennek foly- : tán nagy ráfizetéssel —• tér- i melő bányaüzemeikben fokoza- ] tosan csökkentjük, vagy telje- ; sen meg is szüntetjük a ter­melést, ezzel szemben a fejlesz­tést azokra a bányákra ossz- pontosítjuk, amelyekből jó sze­net kisebb költséggel nyerhe­tünk. Ilyen módon lehet biz­tosítani, hogy az egész szén- termelés gazdaságossága, ön- , költsége jelentősen megjavul- ! jón, megszüntethessük jó né- hány bányaüzem nagy összegű veszteségének állandó megtéri- , tését és a szénbányászat az •’ energiahordozók sorában állni tudja a versenyt. j Az elmondottak bizonyítják, ; hogy ezeknek a távlati tervek­nek a megvalósítása egész nép- : gazdaságunk, dolgozó népünk számára örvendetes, előnyös . változást jelent. Hozzátartozik azonban ehhez, hogy a szén- termelés , említett átállítása és a tervezett nagyarányú műsza­ki fejlesztés azzal a nehéz problémával jár együtt, hogy a szénbányászatban kevesebb l dolgozóra lesz szükség, mint ] eddig. A létszám csökkentésé- nek egyszerű módszere az, hogy ' a nyugdíjba menők vagy más , munkaterületre távozó dolgo­zók helyét nem töltik be. Né­hány szémmedencéban azonban a termelés változása ennél na­gyobb létszámcsökkentést tesz szükségessé. Ahol lehet, ezt az illető szébanyászati tröszt sa­ját hatáskörében úgy oldja meg, hogy a megszűnő bányaüzem dolgozói ugyanannak a szénmedencének másik, fej­lesztésre kerülő bányájá­ban dolgozhatnak tovább. Adódnak azonban esetek, amikor ez az út sem járható, s ezek erősen érinthetik a szó­ban forgó dolgozók, családok megélhetését. A pártkongresz- szus ajánlása alapján a Minisz­tertanács több határozatot ho­zott arra, hogy a humanizmus és az emberekről történő leg­teljesebb gondoskodás jegyében oldják meg az érintett bánya­üzemi dolgozók és családok problémáit. A párt és a kormány gon­doskodása az áttelepítés, áthe­lyezés és az átképzés támoga­tásával, helyi munkaalkalmak teremtésével, továbbá társada­lombiztosítási kedvezmények, szociálpolitikai és egyéb intéz­kedések tormájában nyilvánul meg. Az első lehetséges megoldás & felszabaduló dolgozóknak Inás más bányamedencébe tör­ténő átirányítása. Ezt szerve­zetten hajtjuk végre; az ilyen Eolgozókat úgy kell tekinteni, hint akiket népgazdasági ér­iekből helyeztek át. Azokat, ütik új munkahelyükön csa­lójukkal együtt kívánnak 1*­itt látok, ez nem jérce, és nem is Toumedos a la Berlioz. — Rossini volt! — Persze, persze, Rossini. De ez még Fényes Szabolcs sincs. Az a négy szál izé, az tokány, a la nagyon kevés... ha nem csalódom. A konyhafőnök kioktatta az ellenőrt! — A túlságosain bőséges koszt káros hatosa köztudomású. Tűr Gondoskodás az áttelepülő bányászokról A nehézipari miniszter sajtótájékoztatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents