Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-03 / 29. szám
A jó tanácsok kincsesháza Koldulni csak hatósági engedéllyel szabad AMIKOK AZ „AZ EST” hár- ®*askönyve megjelent az 1928. esztendőre, még jómagam is ott lubickoltam abbén a tóban, ahonnan a mesék szerint a gólya csípi fel a gyereket, hogy megörvendeztesse vele a papát és mamát. Ma már tudom, sőt néhány évvel, pontosabban egy évtizeddel később is tudtam már e naptár megjelenése után, hogy sem a mese, sem a szülőknek okozott boldogság nem volt igaz. A húszas évek végén, e harmicas évek derekán az éjszülött csak új szájat, új gondot és még nagyobb nyomort jelentett a dolgozó emberek számára. De nem is erről akartok én most elmélkedni, jobban tudják ezt azok, akik már akkor is a felnőtt sor sovány kenyerét ették. Inkább tallózni neretnék az évkönyv lapjain, emlékeztetőül nekünk, s ^történelemkönyvként” fellapozni nekik: korunk ifjúságának. Mert a történelmet nemcsak a történelemkönyv lapjain írtók, de az effajta kalendáriumokban is. ★ J0 TANÁCSOK KINCSESHAZA” — ezt a címet viseli a hármaskönyv egyik fejezete. Nos, lapozzunk bele találomra és elő néhány tanácsot a kincsesházból. Hiába, annak idején könnyebb volt tanácsot adná, mint kalácsot. Milyen Is hát a szép lakás? *A parasztlakás akkor szép, ha annak a vidéknek néprajzi Is népművészeti sajátságainak gyűjteménye." Bizony. Ilyenkor szép az a parasztlakás, s nem akkor, amikor a tenyérnyi ablakon csak a tüdőbaj fér be. Meg olyankor, ha népművészt és nem rongyos, mezítlábas, pedig abban az időben az volt we igazi „nép”-művészet. munkás lakása akkor szép, ha belépve nem fog el a nyomasztó szomorúság... Szép ez a lakás, ha nem kell sajnálnunk azt, aki benne él." Nem sok „szép” munkáslakás Sehetett abban az időben Hor- Shy-Magyarországon. gazdag ember lakásával pzemben már igen nagy igényekkel kell fellépni ...A gazSzavak, esődálatús szavak” dag ember lakása akkor szép, ha gazdag, ha művészi, ha látványnak és lakóhelynek egyformán egyszerű, s ha nem jut eszünkbe, hogy mennyibe kerültr kOzbevetölbg idézzük a Magyar Hírlap 1927. március 30-i száma egyik cikkének címét. íme: „Villamoskalauznak, írnoknak, szolgának jelentkeznek diplomás orvosok Csordás Elemér tiszti főorvosnál.” De menjünk tovább a tanácsok kincsesházában, kutassunk olyan kincsek után, amelyek lomokká váltak a történelem szemétdombján. A Budapest polgári rendje című fejezetből. „Koldulni csak engedéllyel lehet, tizenhat éven aluli gyermekek ilyen engedélyt nem kaphatnak,” Gyermekvédelem — lám — úri módra! A táplálkozást illetően a következő tanácsot adja a hármaskönyv: „Együnk-e húst?... Húsevés- ben az amerikaiak minden más népet messze felülmúlnak, de energiájuk is felülmúlja aa európaiakét. Ilyen kitűnő táplálékról, mint a hús, az emberiségnek nem kell lemondania.” Bizony nem. A húsról nem szabad lemondani, fis mint az Esti Kurír 1925. szeptember 15-i száma közli, „Tóth Aladár, életerős, negyvenkét esztendős iskolaigazgató, három gyermeke van, családja szerint öngyilkos lett, mert mint az utóbbi időben hangsúlyozta — restellt, hogy nem tud családjának kenyeret adni.” Miért nem adott húst az ck- tondi, hiszen az kitűnő táplálék?! Minden bizonnyal nem olvasta az „Az Est” 1925-ös hármaskönyvét De mi olvassuk tovább most ismét az 1928-ast és tovább is lapozunk, egészen odáig, hogy „Háztartási alkalmazottí”. Itt is találunk kedves és emlékeztető sorokat. Például: „A munkaadó fegyelmi jogköre. A cseléd felett a gazdának családfői jogköre van, vagyis esetleges testi fenyíték is meg van engedve ., .* Sokat tudnának beszélni a volt cselédek arról, hogy a családfői esetleges jogkör a testi fenyítésre, mit jelentett a kakastollas Hotthy-Magyar- országan. Találunk aztán még ilyen bölcs tanácsokat hogy ,o törvénytelen gyerek anyja vallását követi”; „A mágnáslakás akkor szép, ka valóságos múzeuma a család ősi holmijának’; „Szépen él az, aki nem szorul rá mások kegyelmére”; „Kö- nyöradomány-gyűjtés csak engedéllyel lehet” ... fis így tovább. Tovább, egészen 1945-ig. hogy ennek lassan negyven esztendeje? A hármaskönyv megjelenése óta valóban ennyi idő telt el... Hogy 1945 óta is lassan huszonkét esztendőt számlálunk? Ez is igaz. De az évek nem lehetnek a tenger hullámai, s az emlékek nem lehetnek rajzok a parti fövenyen. Aki nem akar vagy nem mer emlékezni, az nem tud, még ha akar sem, — előrenézni Gyarkó Géza ff A televízió nyelvi vetélkedőjének január 22-i középdöntőjében említette Grétsy László kandidátus (a játék vezetője), hogy az egyik résztvevő igen ügyes, érdekes szöveget állított össze csupa h betűs kezdetű szavakból. Kevesen tudják, hogy a legjobb versenyzők kiválogatása egy pályázat alapján történt, mely a Magyar Ifjúság című lapban folyt három héten át. Ott a III. forduló 2. feladata a következő volt: „Egy-egy kedves történetet, érdekes élményt néhány sorban leírni mindenki tud. Ez még nem igazi feladat. Az azonban, amit mi kérünk, ha játékos is, élég komoly erőpróbának számít Tehát: tessék beküldeni valamilyen rövid, legföljebb tíz gépelt sornyi terjedelmű élményleírást — függetlenül attól, hogy a kis történetnek van-e valóságalapja vagy nincs —, de úgy, hogy a szöveg minden egyes szava h betűvel kezdődjék! Vagyis be lehet számolni egy kitalált vagy valódi horgász- kalandról, egy heves hólabdaörömmel értesültem, hogg ismét kapható, vásárolható hazánkban is a világhírű, a csodálatos Fiat 2300-as gépkocsi. Ez a gépkocsi már nem is kocsi, hanem álom; márminthogy álom megvenni. Ha értesüléseim nem csalnak, potom másfél százezer forintért bárki megvásárolhatja, hazaviheti, és henceghet vele. Gondolom, mire e sorok napvilágot látnak, már széles és hömpölygő sorok állnak a Fiat 2300-asért sorban — humor ide, humor oda: lehet, hop; így is van —, hogy a nyomorult kis másfél százezer froncsi lefizetése után az álomkocsi volánja mögé ülhessenek. Eddig ez rendben is van. Egyet nem értek azonban: miért Fiat 2300- as? Nem elírás történt. Ügy vélem, hogy Fiat ISO 000-e$ — ez lenne a helyes és kifejező megnevezés. (—6} csatáról, hetvenhétszer hallott humoros históriákról és bármi egyébről, de csakis a fent említett játékszabály figyelembevételével.” A pályázaton mindenki részt vehetett, akinek nincs magyar szakos tanári diplomája, s aki még nem múlt el 26 éves. Minket mind a két feltétel kirekesztett a versengők sorából, de azért „házi verseny” keretében mi is nekiültünk a fogalmazásnak. így született alábbi, csupa h kezdőbetűs irományunk: egy mai történet, egy elképzelt levél. Most pedig átadjuk a szót honfitársunknak, Henriknek, hogy hitveséhez hajoljon — Helsinkiből Hevesbe hangzó híradás, sál: Henrik híradása havas Helsinkiből Helgám! Hazánk határait hátrahagyva, három hétig Hegel, Heine honában: Hannoverben, Hamburgban helyettesítettem hivatalos honoráriumért Hansoí, Herbertet Hetedikén, hétfőn hárman — Hédivel, Hugóval (holland házaspár Hágából) — Helsinkibe hajóztunk. Hédi horgolt, hímezett. Hugó heverészett: hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon. Hajósaink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet halásztak. Hajónkat hamarosan haragos, hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hánvták Herkulesünket [így hívják a hajót]. Helsinki hidai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak. Harisnyagyára, húsüzeme hetedhét határban hasznos. Huszonharmadikán hangversenyen Händel, Haydn, Hti- bay hegedűversenyeit hallgattuk. Hébe-hóba „hülyéskedünk”: hotelunk halijában históriákkal huncutkoduník, háry- jánoskodunk. Havazik Helsinkiben, hő hull háztetőkre, hidakra, halpiacra. Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak. Hómunkásaik helytállását három hírlap hirdeti. Hanoiból hisztériás háborús híreiket hoznak heves harcokról, holnapi hidrogénbombákról. Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusztól, hepatitistől halnak hajszolt halandók. Hőmérőnk hieanyszála hajnalban húszig húzódik. Háromnegyed hétkor hossza» hangzik Helsinki h-u-p neszava. „Hyvää huomenta!” [Jó reggelt!] — hallani helyenként. Hotelunk hangulatos, hanem harmadikemeieti hálószobái huzatosak; helyiségeiben ni triászé kék, heverők háziszőtte- sekkel. Heveny hörghuruthoz hamar hozzájutottam, hevertem huzamosan. Hotelbeli hálótársaink hűvösek hozzánk; ha Hugó hajnali háromkor harsányan horkol, helytelenítik, hangulatuk haragosra hanyatlik. Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdázunk, hokizunk, helsinkiek helyeslő „Huj, huj, hajrá!”-ját hallhatjuk. Hétvégi hóbortunk: hógolyózás hokizás helyett bed huszonegyezéssel, hol Hubertus hörpintgetésével hevülünk, hogy hűlésünket holtig halasz- szuk. Hédi — helsinki hölgyekkel — hímző hobbyjának hódol. Holnapra helikopterrel Hä* meenlinnába hívnak Heikkiék. Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít. Had- történész „haveromnál”, Heile* kinél hálok. Hiába hagytalak, Helgám; Hegyeshalomnál — harmatarcod, hollóhajad, hattyúnyakad hazaszólít Heikkiék hóhintette honából! Hazahív Hungária. Hosszú hontalanságomból hús- vétra hazaérkezem hozzátok Hevesbe. Hermelinbunda hízelegne „hiúságodnak” ha hozzáférhető? Hajnalkának helyes hósapkát, Hubának huHámvasú- tat helyezek hátizsákomba. (Hugó homokjátékot, horgászfölszerelést.) Hármótok híján honvágyam hétről hétre hatat, második. Hiszem, hogvbúsvéL kor hiánytalanul helyreáll harmonikus házasságunk — Hevesben házunkban hűsvétol- hatunk. Helsinkiben, halak havának [február] huszonhetedikén. Hű Henriked, Eddig tart a h betűs levél. „Szavak, csodálatos szavak” — hirdette Juhász Gyula szép versének címével a pályázat és a képernyő. Valóban csodálatos a szavaknak, éde3 anyanyelvűnk szavainak vílá- gáá'ezt bizonyítja eár'fc h betűs szavakkal való nyelvi játék isj Dr. Pásztor Emil Dr. Pásztor Emilné A. «JBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÄNYÄSZ BÉLA V. Es íme, itt a telefonhívás. Az őrnagy már reggel óta várta. Tudta, hogy Kari este a tudósnál vendégeskedett, . .. Pjotr Makszimovics felelevenít mindent a legapróbb részletekig, beszélgetését Karllal, Janett-tal. — Most már értem ... Buta csapda, goromba és naív. Azt mondanám, ügyetlen munka. Amikor a detektívregényben ilyet olvas az ember, mérgelődik, hogy a szerzőnek nincs fantáziája. Az élet meg... 6. Jegorov minden segítségre kész. Iparkodik Kari portréját megrajzolni. Ez nagyon fontos önöknek, figyeljenek csak ... Az őrnagy hallgatja és csak nehezen tudja visszatartani a mosolyt, legjobb volna elővenni Kari fényképét és megmutatni, lám, ilyen ő, de majd később. Hallgatja Jegorovot és összeegyezteti „Gyöngyvirág” jelentésével — egyezik minden. Pjotr Makszimovics tényleg kemény dió. Kari ezt tudja, mégis meg akarja szerezni az intézet adatait. Ezt mondta Janettnek elutazás előtt. — Mit mondott ön a vendég ajánlatára? — Az utolsó mondatra pontosan emlékszem. Van miről gondolkoznom. Találkozunk •- megbeszéljük. — Mikor találkoznak ismét? — Holnap nálam. . — Iparkodjon olyan reményt táplálni Kariban. hogy nincs kizárva ez a variáció. Okvetlenül kérdezze meg, mennyi lesz a honorárium.-----------------------------------------------------*------— 4 Néi msm 1967. február 3., péntek Már búcsúztak, mikor az őrnagy egy moszkvai fényképalbumot adott át — Legyen az asztalán. Mi holnapután ta- ' átkozunk. De nem itt. önt is figyelhetik. A könyvesboltban találkozunk. Én megyek öntöz. Ne felejtse elhozni a fényképalbumot Pjotr Makszimovics elpirult, és zavartan mondta: — Értem. Az album ... Ellenőrzésként..; ^•sak nem kételkednek bennem? Magnóra veszik a szavaimat? — Ne sértődjék meg Pjotr Makszimovics. a tudósok olykor feledékenyek ... Engedje meg, hogy feltegyek egy kérdést. Mindent elmondott ön? Vagy van valami, ami nem jutott eszébe? Pjotr Makszimovics el gond olkozott — Ügy tűnik, mindent elmondtam. — Látja... Hogy is mondjam, figyelmetlen, feledékeny. És a fiatalasszony, aki arra kérte, hogy hozza el a horgászfelszerelést az unokaöccsének ... Azit elfelejtette? A tudós remegő kézzel letörölte homlokáról a verej ték cseppeket — Hogy felejthettem el? Egyáltalán nem vettem egymáshoz tartozónak a Turistát, Ja- nett-tet és őt. Csak nem az ő ügynökük? Rászedtek ... — ön kitöltötte a vámnál a kérdőívet, a azon rajta van, hogy harmadik személynek ajándékot átadni tilos. — De én becsületesen megmondtam a vámnál, hogy a horgászfelszerelést ki küldi és kinek. Elvették. De aztán visszaadták. „Vigye csak. hadd horgásszon a fiú”. Jegorov elhallgatott, aztán tompán megjegyezte: — Higgyen nekem, őrnagy elvtárs! — Nyugodjon meg, Pjotr Makszimovics! Ha nem hinnék önnek, akkor nem hoztam volna tudomására, hogy olyan adatokkal is rendelkezem, melyek kiestek az ön emlékezetéből. Most öntől nagy nyugodtságot kérünk. Szeretnénk tudni. Kari mit akar. Nem titkoltam, mi van az albumban. Bocsásson meg, majd elfelejtettem. Még egy kérdésem van. Nem találkozott többé azzal az emberrel, akinek a horgászfelszerelést átadta? — Találkoztunk. Pontosabban: láttam. Kétszer... Egy héttel azután, hogy visszatértem a szimpoziónról, telefonált, valaki. „Katja bátyja vagyok, aki a horgászfelszerelést küldte a fiamnak” — mutatkozott be. Természetesen hívtam, jöjjön el a csomagért szombat este. Nem jött. Vasárnap reggel telefonált, és azt mondta, nagyon messze lakik. Megkérdezte, hol dolgozom. Engem csak a kerület érdékel — mondta —, hogy találkozhassunk. Megmondtam a helyei. 0 megörült „Ez kitűnő. Én is arrafelé dolgozom. A Metró mellett. Ha nincs ellene, holnap 9-kor várom önt a kijáratnál. Zöld kalapot hordok, kampósbottal járók. Nagyon köszönöm. Hiszen én a városon túl lakom. Csak a horgászfelszerelésért utazni, túlságosan messze van. . .” Ez az egész történet. — Világos, tapasztalt koma. Hol találko®- tak másodszor? — Nem messze annak a lánynak a házától, akihez... Pjotr Makszimovics akadozott, az őrnagy segített: — Erős, baráti kötelék fűzi. — Mondjuk így. De különben ennek az adott esetben nincs semmi jelentősége. Szombaton nem volt időnk megbeszélni a vasárnapi programot. Telefonáltam, nem vették fel a kagylót. Elhatároztam, anélkül megyek. Ügy is tettem. Már messziről láttam, hogy az ismerős lány a csemege áruházból jön. Meggyorsítottam a lépést. Ekkor láttam meg a férfit, ö is a csemegéből jött. — Köszöntötték egymást? — Csak bólintottam —, de nekem úgy tunt, elfordította a fejét. — Régen volt ez? — A múlt vasárnap. Az őrnagy gondolatban rögzítette: azután egy nappal, hogy Kari a tudósnál járt. — Hogy néz ki a horgászfiú apja? — Az alakja nehézatlétára emlékeztet. Erős, mint a bika. Széles arccal és orral. — Bocsánat, hogy hívják a lányt? — Natasa. Natalja Viktorovna ... Nagyszerű ember. 7. Ptyicin visszament az irodába, és a páncél- szekrényből kivett egy dossziét, melyen csak ez a szó állt: „Gyöngyvirág''’. Ebben a dosz- sziéban ott volt a képe a nehézatlétának, akiről a tudós beszélt. A kép másik oldalán egy kérdőjel állt. Az őrnagy sokáig nézte — ő, vagy nem ő? És ha igen, hogyan fogjuk el? „Gyöngyvirág’.’ Még fényképet is küldtél. Most már a mi dolgunk következik... Ptyicin ma ismét találkozik Pjotr Makszi- moviccsal. Addig is egyeztetni kell a szálakat, a „Gyöngyvirág” és a nyomozók adatait. ... A nem négy, európai kapitalista ország fővárosában működik egy valaki által jól dotált kémközpont. Valószínű, hogy nem utolsó szerepet játszik abban a német Kari, tapasztalt felderítő — fizikusnak álcázva. Egy érdekli őket: Alekszej Mihajlovics Kruglov proíesz- szor intézete. „Gyöngyvirág” derekasan dolgozik, a rejtjel megfejtése sikerült. Nagyon nehéz volt, de sikerült: Minden áron adatokat kell szerezni Kruglov kutatásáról. Követelje meg Venustól a sürgős cselekvést. Minden lehetősége megvan erre, Valószín" meglátogatom önöket... Ki ez a Venus? „Gyöngyvirág” közli, hogy saját emberük van az intézetben. Ki lehet? Most ez a fontos. Ki lehet? Vannak idegesítő momentumok: néhány nappal azután, hogy Ptyicin találkozott Pjotr Makszimoviccsal, Kari elhagyta az országot, pedig még le sem járt a tartózkodási ideje. S ami a legfontosabb, nem kereste meg Jegorovot. Miért? Valószínű, hogy Kari más utat keres majd a titok megszerzéséhez. De kire számítanak? Ismeretes, hogy Kari és felderítő központja kapcsolatban van az egyik nagy kapitalista ország moszkvai követségének dolgozójával. Ismeretes, hogy találkoztak. Is< méretes. Ismeretes. De van két ismeretlen té nyező. Az ügynök és valaki az intézetben. . ............. (Folytatjuk)