Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

A jó tanácsok kincsesháza Koldulni csak hatósági engedéllyel szabad AMIKOK AZ „AZ EST” hár- ®*askönyve megjelent az 1928. esztendőre, még jómagam is ott lubickoltam abbén a tóban, ahonnan a mesék szerint a gó­lya csípi fel a gyereket, hogy megörvendeztesse vele a papát és mamát. Ma már tudom, sőt néhány évvel, pontosabban egy évtizeddel később is tudtam már e naptár megjelenése után, hogy sem a mese, sem a szü­lőknek okozott boldogság nem volt igaz. A húszas évek végén, e harmicas évek derekán az éjszülött csak új szájat, új gon­dot és még nagyobb nyomort jelentett a dolgozó emberek számára. De nem is erről aka­rtok én most elmélkedni, job­ban tudják ezt azok, akik már akkor is a felnőtt sor sovány kenyerét ették. Inkább tallózni neretnék az évkönyv lapjain, emlékeztetőül nekünk, s ^történelemkönyvként” fella­pozni nekik: korunk ifjúsá­gának. Mert a történelmet nemcsak a történelemkönyv lapjain ír­tók, de az effajta kalendáriu­mokban is. ★ J0 TANÁCSOK KINCSES­HAZA” — ezt a címet viseli a hármaskönyv egyik fejezete. Nos, lapozzunk bele találomra és elő néhány tanácsot a kin­csesházból. Hiába, annak ide­jén könnyebb volt tanácsot ad­ná, mint kalácsot. Milyen Is hát a szép lakás? *A parasztlakás akkor szép, ha annak a vidéknek néprajzi Is népművészeti sajátságainak gyűjteménye." Bizony. Ilyenkor szép az a parasztlakás, s nem akkor, amikor a tenyérnyi ab­lakon csak a tüdőbaj fér be. Meg olyankor, ha népművészt és nem rongyos, mezítlábas, pedig abban az időben az volt we igazi „nép”-művészet. munkás lakása akkor szép, ha belépve nem fog el a nyo­masztó szomorúság... Szép ez a lakás, ha nem kell sajnál­nunk azt, aki benne él." Nem sok „szép” munkáslakás Sehetett abban az időben Hor- Shy-Magyarországon. gazdag ember lakásával pzemben már igen nagy igé­nyekkel kell fellépni ...A gaz­Szavak, esődálatús szavak” dag ember lakása akkor szép, ha gazdag, ha művészi, ha lát­ványnak és lakóhelynek egy­formán egyszerű, s ha nem jut eszünkbe, hogy mennyibe ke­rültr kOzbevetölbg idézzük a Magyar Hírlap 1927. március 30-i száma egyik cikkének cí­mét. íme: „Villamoskalauznak, írnoknak, szolgának jelentkez­nek diplomás orvosok Csordás Elemér tiszti főorvosnál.” De menjünk tovább a taná­csok kincsesházában, kutassunk olyan kincsek után, amelyek lomokká váltak a történelem szemétdombján. A Budapest polgári rendje című fejezetből. „Koldulni csak engedéllyel lehet, tizenhat éven aluli gyermekek ilyen enge­délyt nem kaphatnak,” Gyer­mekvédelem — lám — úri módra! A táplálkozást illetően a következő tanácsot adja a hármaskönyv: „Együnk-e húst?... Húsevés- ben az amerikaiak minden más népet messze felülmúlnak, de energiájuk is felülmúlja aa európaiakét. Ilyen kitűnő táp­lálékról, mint a hús, az embe­riségnek nem kell lemondania.” Bizony nem. A húsról nem szabad lemondani, fis mint az Esti Kurír 1925. szeptember 15-i száma közli, „Tóth Aladár, életerős, negyvenkét esztendős iskolaigazgató, három gyerme­ke van, családja szerint öngyil­kos lett, mert mint az utóbbi időben hangsúlyozta — res­tellt, hogy nem tud családjá­nak kenyeret adni.” Miért nem adott húst az ck- tondi, hiszen az kitűnő táplá­lék?! Minden bizonnyal nem olvasta az „Az Est” 1925-ös hármaskönyvét De mi olvas­suk tovább most ismét az 1928-ast és tovább is lapozunk, egészen odáig, hogy „Háztartási alkalmazottí”. Itt is találunk kedves és emlékeztető sorokat. Például: „A munkaadó fegyel­mi jogköre. A cseléd felett a gazdának családfői jogköre van, vagyis esetleges testi fenyíték is meg van engedve ., .* Sokat tudnának beszélni a volt cselédek arról, hogy a családfői esetleges jogkör a testi fenyítésre, mit jelentett a kakastollas Hotthy-Magyar- országan. Találunk aztán még ilyen bölcs tanácsokat hogy ,o tör­vénytelen gyerek anyja vallá­sát követi”; „A mágnáslakás ak­kor szép, ka valóságos múzeu­ma a család ősi holmijának’; „Szépen él az, aki nem szorul rá mások kegyelmére”; „Kö- nyöradomány-gyűjtés csak en­gedéllyel lehet” ... fis így to­vább. Tovább, egészen 1945-ig. hogy ennek lassan negyven esztendeje? A hár­maskönyv megjelenése óta va­lóban ennyi idő telt el... Hogy 1945 óta is lassan huszonkét esztendőt számlálunk? Ez is igaz. De az évek nem lehetnek a tenger hullámai, s az emlé­kek nem lehetnek rajzok a parti fövenyen. Aki nem akar vagy nem mer emlékezni, az nem tud, még ha akar sem, — előrenézni Gyarkó Géza ff A televízió nyelvi vetélkedő­jének január 22-i középdöntő­jében említette Grétsy László kandidátus (a játék vezetője), hogy az egyik résztvevő igen ügyes, érdekes szöveget állí­tott össze csupa h betűs kez­detű szavakból. Kevesen tud­ják, hogy a legjobb verseny­zők kiválogatása egy pályázat alapján történt, mely a Ma­gyar Ifjúság című lapban folyt három héten át. Ott a III. for­duló 2. feladata a következő volt: „Egy-egy kedves történetet, érdekes élményt néhány sor­ban leírni mindenki tud. Ez még nem igazi feladat. Az azonban, amit mi kérünk, ha játékos is, élég komoly erő­próbának számít Tehát: tes­sék beküldeni valamilyen rö­vid, legföljebb tíz gépelt sor­nyi terjedelmű élményleírást — függetlenül attól, hogy a kis történetnek van-e valóság­alapja vagy nincs —, de úgy, hogy a szöveg minden egyes szava h betűvel kezdődjék! Vagyis be lehet számolni egy kitalált vagy valódi horgász- kalandról, egy heves hólabda­örömmel értesültem, hogg ismét kapható, vásárolható hazánkban is a világhírű, a cso­dálatos Fiat 2300-as gépkocsi. Ez a gépkocsi már nem is kocsi, hanem álom; márminthogy álom megvenni. Ha értesüléseim nem csal­nak, potom másfél százezer forintért bárki megvásárolhatja, hazaviheti, és henceghet ve­le. Gondolom, mire e sorok napvilágot lát­nak, már széles és hömpölygő sorok állnak a Fiat 2300-asért sorban — humor ide, humor oda: lehet, hop; így is van —, hogy a nyomo­rult kis másfél százezer froncsi lefizetése után az álomkocsi volánja mögé ülhessenek. Eddig ez rendben is van. Egyet nem értek azonban: miért Fiat 2300- as? Nem elírás történt. Ügy vélem, hogy Fiat ISO 000-e$ — ez lenne a helyes és kifejező megnevezés. (—6} csatáról, hetvenhétszer hallott humoros históriákról és bár­mi egyébről, de csakis a fent említett játékszabály figye­lembevételével.” A pályázaton mindenki részt vehetett, akinek nincs magyar szakos tanári diplomája, s aki még nem múlt el 26 éves. Minket mind a két feltétel ki­rekesztett a versengők sorá­ból, de azért „házi verseny” keretében mi is nekiültünk a fogalmazásnak. így született alábbi, csupa h kezdőbetűs irományunk: egy mai törté­net, egy elképzelt levél. Most pedig átadjuk a szót honfitár­sunknak, Henriknek, hogy hit­veséhez hajoljon — Helsinki­ből Hevesbe hangzó híradás, sál: Henrik híradása havas Helsinkiből Helgám! Hazánk határait hátrahagy­va, három hétig Hegel, Heine honában: Hannoverben, Ham­burgban helyettesítettem hiva­talos honoráriumért Hansoí, Herbertet Hetedikén, hétfőn hárman — Hédivel, Hugóval (holland házaspár Hágából) — Helsin­kibe hajóztunk. Hédi horgolt, hímezett. Hugó heverészett: hálóhelyére húzódott, hogy Horatiusnak hódoljon. Hajó­saink hevenyészett hálóval, horoggal hitvány heringet ha­lásztak. Hajónkat hamarosan haragos, hömpölygő hullámok háborították, halászcsónakként himbálták, hánvták Herkule­sünket [így hívják a hajót]. Helsinki hidai, hétemeletes házai, hatalmas hengerműve, hőerőművei hatásosak. Haris­nyagyára, húsüzeme hetedhét határban hasznos. Huszonharmadikán hang­versenyen Händel, Haydn, Hti- bay hegedűversenyeit hallgat­tuk. Hébe-hóba „hülyéske­dünk”: hotelunk halijában his­tóriákkal huncutkoduník, háry- jánoskodunk. Havazik Helsinkiben, hő hull háztetőkre, hidakra, hal­piacra. Hódprémet, hócipőt, halinacsizmát hordanak. Hó­munkásaik helytállását három hírlap hirdeti. Hanoiból hisz­tériás háborús híreiket hoznak heves harcokról, holnapi hid­rogénbombákról. Harctereken háborútól, himlőtől, hastífusz­tól, hepatitistől halnak haj­szolt halandók. Hőmérőnk hieanyszála haj­nalban húszig húzódik. Há­romnegyed hétkor hossza» hangzik Helsinki h-u-p neszava. „Hyvää huomenta!” [Jó reg­gelt!] — hallani helyenként. Hotelunk hangulatos, hanem harmadikemeieti hálószobái huzatosak; helyiségeiben ni tr­iászé kék, heverők háziszőtte- sekkel. Heveny hörghuruthoz hamar hozzájutottam, hever­tem huzamosan. Hotelbeli há­lótársaink hűvösek hozzánk; ha Hugó hajnali háromkor harsányan horkol, helytelení­tik, hangulatuk haragosra ha­nyatlik. Hideg hétköznapokon, ha hétkor holdfénynél hólabdá­zunk, hokizunk, helsinkiek he­lyeslő „Huj, huj, hajrá!”-ját hallhatjuk. Hétvégi hóbortunk: hógolyózás hokizás helyett bed huszonegyezéssel, hol Huber­tus hörpintgetésével hevülünk, hogy hűlésünket holtig halasz- szuk. Hédi — helsinki höl­gyekkel — hímző hobbyjának hódol. Holnapra helikopterrel Hä* meenlinnába hívnak Heikkiék. Harmincezres helység, hazai Hatvanunkhoz hasonlít. Had- történész „haveromnál”, Heile* kinél hálok. Hiába hagytalak, Helgám; Hegyeshalomnál — harmatar­cod, hollóhajad, hattyúnyakad hazaszólít Heikkiék hóhintette honából! Hazahív Hungária. Hosszú hontalanságomból hús- vétra hazaérkezem hozzátok Hevesbe. Hermelinbunda hízelegne „hiúságodnak” ha hozzáférhe­tő? Hajnalkának helyes hó­sapkát, Hubának huHámvasú- tat helyezek hátizsákomba. (Hugó homokjátékot, horgász­fölszerelést.) Hármótok híján honvágyam hétről hétre hatat, második. Hiszem, hogvbúsvéL kor hiánytalanul helyreáll harmonikus házasságunk — Hevesben házunkban hűsvétol- hatunk. Helsinkiben, halak havának [február] huszonhetedikén. Hű Henriked, Eddig tart a h betűs levél. „Szavak, csodálatos szavak” — hirdette Juhász Gyula szép versének címével a pályázat és a képernyő. Valóban cso­dálatos a szavaknak, éde3 anyanyelvűnk szavainak vílá- gáá'ezt bizonyítja eár'fc h betűs szavakkal való nyelvi játék isj Dr. Pásztor Emil Dr. Pásztor Emilné A. «JBOV — L. PEROV — A. SZERGEJEV: FORDÍTOTTA: BÄNYÄSZ BÉLA V. Es íme, itt a telefonhívás. Az őrnagy már reggel óta várta. Tudta, hogy Kari este a tu­dósnál vendégeskedett, . .. Pjotr Makszimovics felelevenít mindent a legapróbb részletekig, beszélgetését Karllal, Janett-tal. — Most már értem ... Buta csapda, gorom­ba és naív. Azt mondanám, ügyetlen munka. Amikor a detektívregényben ilyet olvas az ember, mérgelődik, hogy a szerzőnek nincs fantáziája. Az élet meg... 6. Jegorov minden segítségre kész. Iparkodik Kari portréját megrajzolni. Ez nagyon fontos önöknek, figyeljenek csak ... Az őrnagy hallgatja és csak nehezen tudja visszatartani a mosolyt, legjobb volna elő­venni Kari fényképét és megmutatni, lám, ilyen ő, de majd később. Hallgatja Jegorovot és összeegyezteti „Gyöngyvirág” jelentésével — egyezik minden. Pjotr Makszimovics tény­leg kemény dió. Kari ezt tudja, mégis meg akarja szerezni az intézet adatait. Ezt mondta Janettnek elutazás előtt. — Mit mondott ön a vendég ajánlatára? — Az utolsó mondatra pontosan emlék­szem. Van miről gondolkoznom. Találkozunk •- megbeszéljük. — Mikor találkoznak ismét? — Holnap nálam. . — Iparkodjon olyan reményt táplálni Kari­ban. hogy nincs kizárva ez a variáció. Okvet­lenül kérdezze meg, mennyi lesz a honorá­rium.-----------------------------------------------------*------— 4 Néi msm 1967. február 3., péntek Már búcsúztak, mikor az őrnagy egy moszk­vai fényképalbumot adott át — Legyen az asztalán. Mi holnapután ta- ' átkozunk. De nem itt. önt is figyelhetik. A könyvesboltban találkozunk. Én megyek ön­töz. Ne felejtse elhozni a fényképalbumot Pjotr Makszimovics elpirult, és zavartan mondta: — Értem. Az album ... Ellenőrzésként..; ^•sak nem kételkednek bennem? Magnóra ve­szik a szavaimat? — Ne sértődjék meg Pjotr Makszimovics. a tudósok olykor feledékenyek ... Engedje meg, hogy feltegyek egy kérdést. Mindent el­mondott ön? Vagy van valami, ami nem jutott eszébe? Pjotr Makszimovics el gond olkozott — Ügy tűnik, mindent elmondtam. — Látja... Hogy is mondjam, figyelmet­len, feledékeny. És a fiatalasszony, aki arra kérte, hogy hozza el a horgászfelszerelést az unokaöccsének ... Azit elfelejtette? A tudós remegő kézzel letörölte homlokáról a verej ték cseppeket — Hogy felejthettem el? Egyáltalán nem vettem egymáshoz tartozónak a Turistát, Ja- nett-tet és őt. Csak nem az ő ügynökük? Rá­szedtek ... — ön kitöltötte a vámnál a kérdőívet, a azon rajta van, hogy harmadik személynek ajándékot átadni tilos. — De én becsületesen megmondtam a vám­nál, hogy a horgászfelszerelést ki küldi és ki­nek. Elvették. De aztán visszaadták. „Vigye csak. hadd horgásszon a fiú”. Jegorov elhallgatott, aztán tompán megje­gyezte: — Higgyen nekem, őrnagy elvtárs! — Nyugodjon meg, Pjotr Makszimovics! Ha nem hinnék önnek, akkor nem hoztam volna tudomására, hogy olyan adatokkal is rendelkezem, melyek kiestek az ön emléke­zetéből. Most öntől nagy nyugodtságot kérünk. Szeretnénk tudni. Kari mit akar. Nem titkol­tam, mi van az albumban. Bocsásson meg, majd elfelejtettem. Még egy kérdésem van. Nem találkozott többé azzal az emberrel, aki­nek a horgászfelszerelést átadta? — Találkoztunk. Pontosabban: láttam. Kétszer... Egy héttel azután, hogy visszatér­tem a szimpoziónról, telefonált, valaki. „Katja bátyja vagyok, aki a horgászfelszerelést küld­te a fiamnak” — mutatkozott be. Természete­sen hívtam, jöjjön el a csomagért szombat es­te. Nem jött. Vasárnap reggel telefonált, és azt mondta, nagyon messze lakik. Megkérdez­te, hol dolgozom. Engem csak a kerület ér­dékel — mondta —, hogy találkozhassunk. Megmondtam a helyei. 0 megörült „Ez kitű­nő. Én is arrafelé dolgozom. A Metró mellett. Ha nincs ellene, holnap 9-kor várom önt a ki­járatnál. Zöld kalapot hordok, kampósbottal járók. Nagyon köszönöm. Hiszen én a városon túl lakom. Csak a horgászfelszerelésért utaz­ni, túlságosan messze van. . .” Ez az egész tör­ténet. — Világos, tapasztalt koma. Hol találko®- tak másodszor? — Nem messze annak a lánynak a házától, akihez... Pjotr Makszimovics akadozott, az őrnagy segített: — Erős, baráti kötelék fűzi. — Mondjuk így. De különben ennek az adott esetben nincs semmi jelentősége. Szom­baton nem volt időnk megbeszélni a vasárnapi programot. Telefonáltam, nem vették fel a kagylót. Elhatároztam, anélkül megyek. Ügy is tettem. Már messziről láttam, hogy az is­merős lány a csemege áruházból jön. Meggyor­sítottam a lépést. Ekkor láttam meg a férfit, ö is a csemegéből jött. — Köszöntötték egymást? — Csak bólintottam —, de nekem úgy tunt, elfordította a fejét. — Régen volt ez? — A múlt vasárnap. Az őrnagy gondolatban rögzítette: azután egy nappal, hogy Kari a tudósnál járt. — Hogy néz ki a horgászfiú apja? — Az alakja nehézatlétára emlékeztet. Erős, mint a bika. Széles arccal és orral. — Bocsánat, hogy hívják a lányt? — Natasa. Natalja Viktorovna ... Nagysze­rű ember. 7. Ptyicin visszament az irodába, és a páncél- szekrényből kivett egy dossziét, melyen csak ez a szó állt: „Gyöngyvirág''’. Ebben a dosz- sziéban ott volt a képe a nehézatlétának, aki­ről a tudós beszélt. A kép másik oldalán egy kérdőjel állt. Az őrnagy sokáig nézte — ő, vagy nem ő? És ha igen, hogyan fogjuk el? „Gyöngyvirág’.’ Még fényképet is küldtél. Most már a mi dolgunk következik... Ptyicin ma ismét találkozik Pjotr Makszi- moviccsal. Addig is egyeztetni kell a szála­kat, a „Gyöngyvirág” és a nyomozók adatait. ... A nem négy, európai kapitalista ország fővárosában működik egy valaki által jól do­tált kémközpont. Valószínű, hogy nem utolsó szerepet játszik abban a német Kari, tapasz­talt felderítő — fizikusnak álcázva. Egy érdek­li őket: Alekszej Mihajlovics Kruglov proíesz- szor intézete. „Gyöngyvirág” derekasan dolgozik, a rejt­jel megfejtése sikerült. Nagyon nehéz volt, de sikerült: Minden áron adatokat kell szerezni Kruglov kutatásáról. Követelje meg Venustól a sürgős cselekvést. Minden lehetősége meg­van erre, Valószín" meglátogatom önöket... Ki ez a Venus? „Gyöngyvirág” közli, hogy saját emberük van az intézetben. Ki lehet? Most ez a fon­tos. Ki lehet? Vannak idegesítő momentumok: néhány nappal azután, hogy Ptyicin találkozott Pjotr Makszimoviccsal, Kari elhagyta az országot, pedig még le sem járt a tartózkodási ideje. S ami a legfontosabb, nem kereste meg Je­gorovot. Miért? Valószínű, hogy Kari más utat keres majd a titok megszerzéséhez. De kire számítanak? Ismeretes, hogy Kari és fel­derítő központja kapcsolatban van az egyik nagy kapitalista ország moszkvai követségének dolgozójával. Ismeretes, hogy találkoztak. Is< méretes. Ismeretes. De van két ismeretlen té nyező. Az ügynök és valaki az intézetben. . ............. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents