Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
KATAY ANTAL: Qlem főn Leóéi „Tudod, Betty, oly furcsa itt a fák az egzotikus levelű karácsony”. GySry Dezsff; Ferenc: Levél Vietnamból DimtíMM sem „poste restante”, sem ..post festa", a szállítógépek ma bombát hordanak és szerpentint és konfettit — tonnaszám, csak levél nem érkezett ma délután sem „postán maradó”, sem ,,ünnepek után” jelzésű, mert álmaink is összeomlanak, s a gépek újra bombát hordanak. M Pedig választ is írnék, kedves, ezerszer annyit, amennyit egy levél kibír, hisz alig múlt el nap, s tizenhatan csak tizenkét órát éltek belőle át, mert zuhant a gép, s későn bontottak ernyőt. Tudod, ilyenkor eszét veszti az ember! Írhatnék választ, lásd, kedves, ezerszer. H kéne mondani még, hogy meredek, soha nem ismert vágyak égnek ma bennem, azt hiszem lázas vagyok ma Betty! Vagy őrült? A gép törzsét öleltem tegnap is át, s agyam vadul dobolt, s káromkodtam, mint tébolyult eretnek. El kéne mondani még, hogy szerettek! && <!<»*•.= ÍÜfc De nemsokára, kedves, újra láttak, hisz bét nap múlva már mindez lejár, s az elmulasztott nászút ...„Asszonyom! Bocsásson meg, hogy már én folytatom, s titkát megosztom, de Bili szegény... Nem tájt neki, tudom. A szenvedők kiáltnak, s ő suttogott csak: Betty, Betty, látlak...!r «■n ftMtjr« Mill rSIAHem Ab Bangt aot as Mea éneket - Oh la—■ n&ll] trn ho—an BaMMM ............. éoekel* em lékeseit...» CPeWfl: Tünderálotn) Sok minden megváltozott az utóbbi emberöltő alatt. Olyan változásokon ment át a világ és az emberek, mint azelőtt száz, meg kétszáz év alatt sem. Nem árt hát emlékezni az idősebbeknek, és ráébredni az idő vágta tására a fiatalabbaknak. Nem a két világháborúról, nem a gőzhajtású automobil- ősről, nem is a Blériot vászonból, a bambuszrudakból és dróthuzalokból szerkesztett húszlóerős, óránként 75 kilométeres sebességű, a mindősz- 6ze 350 kg súlyú repülőgépről — melyen világcsodájára 23 perc alatt repülte át a La Manche csatornát — a szuper- szónikus léglökéses gépóriásokig megtett fejlődésről akarok beszélni. Még csak nem is a házilag kötött pamut harisnyától a selymet verő nyloncsodákig beszáguldott technikai bravúrról. Egyszerűen asak a szerelemről. Az első szerelemről, aminek századelői ktnjad • örömei már érthetetlennek, nevetségesnek és hihetetlennek tűnnek a mai ifjú szerelmesek szemében, hiszen ők már felügyelet nélkül járhatnak a jégpályára, a tánciskolába és házibulikon vesznek részt. Az örök szerelem „formai" változásáról akarok beszélni. ★ Tizennégy éves múltam. Egy osztálytársammal a jégpályára tartottam. Akkor láttam meg Húst. A Rima hfdján Gizi barátnőjével, kis korcsolyájukat szíjon csörgetve már hazafelé tartottak a jégpályáról. Húsra bámultam. Valami édes villám vágott belém. — ö! A nagy ő. így neveztük akkoriban az ideált. Az enyém most érkezett meg. Tisztes távolból, kifürkészhetetlen akaratra követtem őt a piac felé. Aztán vettem egy füzetet Naplónak. Beleírtam a dátumot és — még most is megvan — ezeket a korszakos szavakat: — „Ma láttam meg Húst..." És első Múzsámhoz este már megszületett az első szerelmes vers is. Költő lettem. Akkortájt nem lehetett megszólítani a lányt az utcán. És a barnás bőrű, gyönyörű, nagy szemű nue nem járt velem táncóráre sem, ahol a legyezőjüket billegetve, árgus szemmel figyeltek a mamák, vagy a garde-dámák. Ilus akkor tizenkét éves múlt. így hát nem is tárhattam ki előtte nagy titkomat, jóllehet egyre készültem rá. De majd a verseim! Odaadom néki. Azok mindent elmondanak. És „meghódítják”. Mindennap írtam egy vemet. Néhány hónap alatt egy egész füzetet teleírkáltam versekkel, amelyekben egy mai nyelvészbarátom szerint any- nyi a modem, hogy kétszer lemagáztam: Magába szerettem s többé meg nem állom, megmondom, kimondom: Maga — Ideálom. És naponta megvártam a polgár; iskola előtt, a piacon, meg a Gizi barátnőjének a hazánál, és köszöntem. A legnagyszerűbb trubadúrt ötletnek azt tartottam, hogy ködoltam. Ha pár szót váltbnt- tam véle, pirultam és izzadta«». * De aztán húgom barátnője, Pásztory Ditfta egyszer magával hozta őt is. Lementek a kertbe virágot szedni. — Most! Itt az alkalom. Add oda a verseket! — biztattam magam. És a letisztázott vers- füzetet a matrózblúzom bugy- gyába dugtam. De nem mertem ajtóstól rontani a házba. Leszakítottam egy fehér nárciszt, visszasiettem a szobába, s egy kis sons- jegyreklámra ráírtam: — „Átadhatom a venses- met?” Ezek a sónsjegy-reklámcé- duléc*kák olyanok voltak, mint egy gyufaskatulya fél címkéje: Az egyiken ez állt: „Török — szerencséje örök!”, egy másikon ez: „Kis — szerencséje — nagy!” Összesodortam a szövege» cédulát és bedugtam a nárciszom kelyhébe. — így add oda — biztattam megint magam — Akkor sem a húgod, sem Ditto mm veszik észre a nagy manóvert. Szaladtam a kertbe. Csodaszép késő tavaszi nap volt Szinte nyár Minden ragyogott a napfényben. Smaragdsztnú volt a bias lomb, gyémántgömbként csillogtak a virágzó fák. És minden c*upa illat, A csodálatos kép közepén Ä hajladozott a nárciszokért. Csokorba szedte. szűntem neki az iskola előtt, aztán elfutottam kerülő úton a piacra, 6 a házuk előtt megint köszöntem neki. A család nyáron már vizitlábon állt. De én csak nem mertem megváltaná a remegve érzett titkot. Csak a költeményeimet tisztáztam le nagy igyekezettel egy miniszterpa- r(rból készített füzetfélébe. Még be is szekundáztam miatta görögből! Ez volt az első és utolsó szekundám egész gimnazista koromban. Éjjel-nappal csak rá gonló férfi. A nevét nem tudta, csak látásból Ismerte. Az ötödik emeleten lakik, ennyit tudott róla. — Betört Kovácsékhoz. Ott volt a lakásban, amikor Kovácsék hazaérkeztek. Az asz- szony kezdett el segítségért kiáltani, erre szaladt össze az egész ház. Amikor a házmester be akart lépni a lakásba, már jöttek kifelé. Kovács elöl, mögötte az asszony, aztán a betörő. — Miért nem hívtak rendőrt?' — Azt mondta, ha valaki meg mer moccanni, azonnal lőni fog. Ki meri kockáztatni az asz- szony életét? Látja, a betörőnél nincs semmi cucc. Csak a bőrét akarja menteni. Hadd fusson, minthogy valakinek baja legyen. Csakugyan, mennyien állnak a lépcsőkön. A másodikon vannak a legtöbbén. Mindenki a falhoz lapult, kimeredt szemmel bámul a némán zokogó Ko- vácsnéra, a reszkető kis Kovácsra, akiből régen elszállhatott már a verekedő kedv. És az a férfi mögöttük. Az sem látszik valami nagyon bátornak. Mennyi gyáva nyúl egy rakáson. _Ne moccanjon! — szólt rá me gint Szabó. — Álljon meg, az isten szerelmére — nyúlt utána a férfi az ötödikről. Kovácsné már jött lefelé a lépcsőn, amikor a betörő észrevette, hogy valaki felfelé igyek— Ha még egy lépést tesz, lövök! — ordította rekedten a betörő, és kilépett Kovácsék taögül. Kovácsékat tehát már nem fenyegette veszedelem. — A hülye! — hallotta a háta mögül Szabó hangját. — Hősködni akar? — szólt a másik alig fél méterre mögötte. — Ugyan — válaszolt a kérdésre Szabó. — Nem látja, hogy részeg? Egy ilyen gyáva, pipo- gya alak, akit csak úgy itthagyott a felesége ... ! Még hogy hősködik! Azt sem tudja, mit csinál, olyan részeg. Viszi a feje. Ment a lépcsőn felfelé, nézte a betörőt. A betörő keze reszketett, a szája széle is ránga- tódzott. A pisztoly ott volt a kezében, egyenesen az arcára irányította. Egy asszony halkan felsikoltott. A házmester hátrahúzódott, amikor elment mellette. Látta egy pillanatra az eltorzult arcát. A betörő mögött pedig kí— Orvosért kellene menni, majd az megvizsgálja. Megtapogatta magát, csakugyan nem érzett smmit. Sehol nem látott egy csepp vért sem. — Itt a pisztoly! — kiáltotta diadalmasan a házmester. — Ne nyúljanak hozzá — szólt rá valaki. — Miért? Most már lehet. Az ujjlenyomatot félti? Végre megffvújtotta valaki a lépcsőházi világítást. Az emberek vaksin hunyorogtak a hirtelen fényben. A betörő ott ült a lépcsőn. Szelíden, ártalmatlanul. Semmi kis etnbmek lát szott. Vékony alak volt, alacsonynak tűnt így, osszekussad va. — Ez meg nem is igazi pisztoly! — kiáltott fed a házmes tér. — Mutassa? — nyűit érte Szabó. — üyet használnak a sport versenyeken is, vaktöltény jár bele — magyarázta a házmes tér. — Nem is igazi pisztoly? — húzta el a hangokat csalódot tan a férfi az ötödikről. — No, jól beugratott bennünket ez pasas! Mi meg bevettük cselt. Ez igen! Amikor elment az ismeretlen lány mellett, egy pillanatra ta lálkozott a tekintetük. A lá-ny szemében csalódást látott. Es gúnyos mosolyt a szája sarké ban. — Nem igazi pisztoly — nondta a lány. — Csakugyan. Még egy emeletet fellett nennie, aztán ott áll' ajtaja előtt. Senki sem nézett utána. (Szönyi Gyula rajta.) — Tessék, Bus, — nyújtottam át az én cédulás nárciszomat. és már ajkamon volt a szó, „olvassa ed, cédula is van benne!” Büszke voltam, hogy ilyen regényes lovag vagyok. Fölnézett rám azokkal a gyönyörű, hollófekete, édes szemeivel. Ha tudtam volna énekelni, elkezdtem volna dúdolni az akkor népszerű nótát, hogy: Ragyogó két szép szemednek álmodója lettem ... Szerencsétlenségemre nem volt se hangom, sem hallásom. De még a szépprózát sem fejezhettem be. Mire kinyögtem volna, kikapta a kezemből az üzenetet rejtő nárciszomat és a csokrához csapta: — Csak egy? ... Mért nem segít szedni? — és az én nárciszom már eltűnt a többi között. Híz nagyon lesújtott. Otto a reménység, oda a szép modorú ostrom. Oda minden! Aztán i»mét nekiduráltem magam. Irhatok még egy cédulát egy másik nárciszba. De sietnem kell, mert Ditto és a húgom már végeztek a virág- szedéssel és felénk közeledtek — Mi a kedvenc virág». Bus? — sóhajtottam gyorsan, bízva, hogy azt mondja, a nárcisz, és akkor ón mégis megmondom neki, hogy mindjárt hozok még egy szál titokzatos nárciszt. Rám nézett, mosolygott — A szamárkóró! — És ednevette magáig Csak érettségi után adtam, oda neki a versesfüzetet, amikor már kardos-sarkantyú» tűzérönkéntesként úgy beszéltem neki az én tűndérálmom- ról, mintha legalábbis nagyapó-mesét mondanék, egy rég letűnt világról. ötven évvel később, Egerbe látogatva, fölkerestem. MesS ott él. És megmutatta a verses füzetemet. örültem neki és derültünk rajta. De sajnos, már nem tudtom elpirulni ettől az örömtől. Nwiism 19*1. február !•„ *, né térré csőikként. Ha még egy épcsőt emelkedik, már el is írheti a pisztolyt. Arra kell vigyáznia, hogy a betörő ne vegye észre a szándékát Füst csapott fel a pisztolyból, ás halk dörrenést hallott. Rögtön ezután az ismeretlen lány nagyot sikoltott, a házmester- né pedig öszecsuklott, mint egy üres zsák, amit hirtelen elengednek. Mellette egy férfi levágta magát a lépcsőikre. Nem érzett semmit. Valami gyenge ütést kellett volna éreznie a szíve táján, ha a lövedék eltalálta. Vagy már teljesen kikapcsolódtak az érzékei, és néhány pillanat múlva az öntudatát is elveszti? Ha szíven találta a golyó, nem áll be azonnal a hálád? A halál... Hát így végzi be? Érdemes volt? Mit ért el vele? Most már mindegy. A betörő itt áll előtte. Félre akarja lökni. Hohó, barátom, még nem haltam meg. Jobb lábát kirúgta, kezével megtaszította a mellette elszaladni akaró embert, aki békaként terült el a lépcsőkön. Most már hárman is ugrottak rá. A többi pillanatok alatt játszódott le. A betörőt megkötözték, közben mindenki összevissza kiabált. Kovácsné hangosan felbőgött, mint a rossz álomból ébrdt gyerek. A fejjel alacsonyabb férje magához húzta a testes asszonyt, és úgy tartotta, simogatta, becézget- te. Csoda, hogy össze nem ro gyott az asszony súlya alatt, Szabó állt meg mellette. — Mi van? Vérzik? — Nem tudom, nem érzek semmit. váncsian kukucskált ki az ] egyik fiatal lány. Érdekes, ezt a lányt még nem látta eddig. Érzi, úgy néz most rá ez a lány, mintha valami lélegzetelállító mutatványt figyelne a cirkuszban. Biztosan lúdbőrös a melle a kéjes borzongástól. — Álljon meg, vagy lövök! — lépett egyet a betörő. — Nem hallja, maga őrült! — kiáltotta egy rekedt férfihang. — Jaj, édes istenem, jaj nekem! — a házmes térné az arca elé kapta a kezét. A pisztoly csövének a közepén egy fekete lyukat látott. Néhány milliméter átmérőjű lehetett az a lyuk. Most még hidegen meredt a szeme közé. Jól látta, a betörő keze reszketett. V pisztolyt tartó kéz azonban lassan kiegyenesedett előtte. A pisztoly és az arca közötti távolság legfeljebb másfél
