Heves Megyei Népújság, 1967. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
Kilépünk a világ elé HUNYADI ISTVÁN: ÍSADANYI LAJOS: 7Cá alatt fentjek Fogy az otthon E világorgánumok kul túrrovatának: olvasói mostanában magyar nevekkel ismerkednek. A Madách Színház, a Pécsi Balett, az Állami Hangversenyzenekar, a Nemzeti Színház és más magyar együttesek előadásairól, vendégszerepléséről szóló tudósításokat, kritikákat böngésznek. A mi újságjaink is örvendetes gyakorisággal adnak hírt magyar regények, irodalmi antológiák, kiállítások és filmek külföldi sikeréről. Az elismerő visszhang, közönség és kritika élénk reagálása, a további ismerkedésre bejelentett igény azzal biztat, hogy végre sikerül a nagyvilág kulturális értékeinek csereforgalmába kerülni. Az elmúlt századokban — miközben a magyar irodalom és általában a művészetek hazai műhelyei európai hatásokhoz, példaképekhez igazodtak — Európa nagyon keveset ismert, s még kevesebbet fogadott el a legjobb magyar költők, írók és zeneszerzők alkotásaiból Ez az egyoldalúság sok jogos panasz forrása lett Különösen a mi századunkban volt indokolt az a nézet, hogy a magyar szellem vívmányai több figyelmet érdemelnének. Hiszen az első világháború előtt és után már nem egy-egy nagy egyéniség, hanem két-három nemzedék szlne-java vált érdemessé a nemzetközi felfedezésre. A magyar írók műveihez világirodalmi mércével is közelítő kritika elfogultság nélkül megállapíthatja, hogy a legérettebb, legeredetibb teljesítmények széles körű visszhangra méltóak. A visszhang azonban sokáig elérhetetlennek látszott. Alig néhány magyar költő és író ne- ve-műve jutott túl az országhatáron. S közöttük is hány volt az érdemtelen, az olcsó sikerek várományosa. Talán Petőfi volt az egyetlen, akiről érdeme szerint tudomást vettek külföldön, de még 6 sem válhatott akkor népszerűvé, olvasmány- élménnyé. Mellette két zeneszerző: Liszt és Bartók reprezentálta az elit műveltségűék előtt Magyarországot, a magyar művészetet. Filmművészetünk alig volt, színházkultúránk és képzőművészetünk pedig az irodalomnál is kevesebb lehetőséget kapott a nemzetközi hírnév kivívásához. Mindennek okairól — főleg az Irodalmi vonatkozásokról — sokan és sokat elmélkedtek. Polémiák is indultak, csupán a diagnózis volt vitathatatlan: megkésése és sajátos volta következtében áttörhetetlen falakba ütköztünk. A Kosztolányi szavaival jellemzett helyzet: — néma gyermek minden kis magyar — történelmileg lezárt periódus. Mégis érdemes megemlíteni, hogy legyen mihez mérni a kialakuló új helyzetet, a sokfe- lől érkező elismerés értékét. A sok jó próbálkozást és eredményt, amivel két évtizede találkoztunk. Nemzetközi kapcsolataink fejlődésében, a magyar művészet méltó elismertetésében a hatvanas évek gyorsabb ütemet és nagyobb akció- rádiuszt biztosítanak. Mégsem volna helyes megfeledkezni az 1945-ös történelmi fordulat jelentőségéről Arról, hogy a negyvenes és ötvenes években jelentek meg az első nagy példányszámú magyar antológiák, regények, vers- és elbeszélés- kötetek a Szovjetunióban. Orosz közvetítéssel jutott el irodalmunk híre sok más országba is. Következő lépésként jelentek meg költőink és íróink a szomszéd népek nyelvén és a nyugati könyvkiadás fórumain. Jelzésképpen említem csak a nagy sikerű orosz Petőfit, a magyar költészet évszázadait átfogó szovjet válogatást, a Csongor ... valamint Az ember tragédiája, Ady és József Attila orosz fordítását, modem elbeszélőink francia antológiáját, József Attila és Radnóti Miklós francia, olasz, német, angol nyelvű kötetének visszhangját, Németh László, Illyés Gyula, Füst Milán, Lengyel József, Juhász Ferenc, Somlyó György, Simon István, Szabó Magda, Fejes Endre és sok társuk kedvező nemzetközi fogadtatását. Az irodalmi sikerek mellett színjátszásunk, filmgyártásunk és képzőművészetünk térhódítása is annak kimondására bátorít, bogy az elmúlt évek nagyon kedvező minőségi és mennyiségi változást hoztak a magyar kultúra exportjába. Ez pedig a tények regisztrálásán túl már néhány következtetésre is módot ad. Válaszolni segít a kérdésre, hogy vajon mit vár tőlünk a világ, mivel szerezhet további híveket Európában és a többi kontinensen la a magyar művészet. A párizsi magyar képzőművészeti kiállítás Iránti érdeklődés méretei kellemes meglepetést szerezték. A siker tanulságai la hasznosak lehetnek. Ha megfelelő keretről és igényes, csak a fontosat kiemelő válogatsáról gondoskodunk, felfigyelnek ránk. A nagy európai kultúrkorszakok magyarországi vívmányainak bemutatása, a művészi események zsúfolt programját kínáló francia fővárosban is tömegeket vonzott Milyen törekvések és lehetőségek motiválják eredményeinket, a rólunk kérdezők, velünk barátkozák kérdéseit Kádár János kongresszusi referátuma érintette ezt a problémát, s a legfontosabbat emelte ki: a nemzetközi visszhangot kiváltó művek hatásának titka, hogy új utakra tért nép életét ábrázolják. Más szóval: egy nagy történelmi vállalkozás konfliktusait és energiagazdagságát teszik átélhetővé. A közelmúlt években sok vita folyt arról: mivel vagyunk exportképesek. Nyugati irodalmi irányzatok önállótlan átvétele, külsődleges utánzása, vagy pedig a magyar társadalom és történelem sorskérdései felé forduló alkotói program biztosíthatja-« inkább a sikert? A vita eldőlt. Az európai közvélemény hosszú éveken át és a legkülönbözőbb fórumokon az utóbbira szavazott. Félreérthetetlenül nyilvánította véleményét: a dekadencia, az elidegenedés, az ellensúly nélküli pesszimizmus életérzését, a szakadék felé rohanás szorongását Nyugat művészei mélyen élik át, és módjuk van a felfedezés eredetiségével fogalmazni. A szocialista országok, köztük Magyarország művészeitől nem a nyugati mesterek utánzását, hanem azt várják, hogy saját világuk fölé tartsanak tükröt. Magukról és népükről az önállóság igényével vall janak. Leghatásosabban talán Sartre fejezte ki ezt az igényt Prágai előadásában arról szólt, hogy a kor nagy regényeit, drámáit, filmjeit a haladó nyugati értelmiség ma Kelettől várja. Fontos művek — mondta Sartre — ott születnek, ahol fontos dolgok történnek. Ami pedig most a legfontosabb: a szocialista társadalom gazdasági megalapozása, építőinek anyagi és szellemi emelkedése. Az elkerülhetetlen akadályok legyűrése, a szükségszerű ellentmondások feloldása. Erről szólnak, közvetlen vagy közvetett jelentésükkel ehhez a témakörhöz tartoznak az elmúlt évek kiemelkedő magyar sikerei: a Rozsdatemető, a Húsz óra, a Hideg napok, a Szegénylegények és még néhány film és regény. Fordított előjelle! ugyanezt az Igazságot erősíti a sikertelenség: drámairodalmunk és a legtöbb idegen nyelven megjelenő magyar regény csekély hatékonysága, semmitmondó filmjeink gyér keresettsége, a mo- demeskedő képzőművészek többnyire érthető elszigeteltsége. A következtetés ezek után kézenfekvő: a világhódítást ambicionáló magyar művésznek nem kell kétfelé kacsin gatnia, nem kell különböző igények kielégítésének kompromisszumát keresnie. A külföldi és a hazai közönség lényegében ugyanazt várja. Határozott nemzeti jelleggel bíró, progresszív célú és ihletű valóságábrázolást, az élet javításának krónikáját Derei Tamás 8 Hejwism (ML február 19„ vasárnap G MOlNűC HRFnc : Még véletlenül sem a zebrán keresztül ment volna át az úton. A szolgálatos rendőr inkább elfordult hogy ne kelljen látnia. Akár mindennap többször is megbüntethette volna. Inkább arra a gépkocsira volt dühös, amely éppen csak el tudott menni mögötte. De az a holdkóros járású sem a fékek csikorgását nem hallotta, sem a gépkocsivezetők zitkozódását. Két asszony fordult arra ijeű- ien. Ott beszélgettek a csemegeüzlet melletti sarkon. — Már megint beivott — mondta az egyik asz- azony. — A, nem józan ez soha. — Amilyen bánata van. — És mit kezd vele? — mérgelődött az idősebb asszony. — Ha egyszer nem tudja elfelejteni a feleségét. — Csak nem azt akarja mondani, hogy olyan jó asszony volt? — Mégis szerette. Láthatja. — Mert a bo- ■/. londok mind '/ ilyenek. Férfi, mit vár tőle? De a férfi nem tudta, hogy róla beszélnek. Zsebre dugott kézzel ment tovább. Nem nézett senkire, nem látott maga körül semmit. Sovány, hosz- szú alakja úgy nyúlt ki a járda szürke csíkjából, mint egy magára hagyott viílanypózna. Hóna alatt aktatáskát szorongatott, amit egyik csücskénél fogva tartott a könyökével. Kalapot nem viselt, ballonja gallérját felgyűrte. Az inget kigombolta a nyakán, a nyakkendőjét lejjebb húzta. Valamelyik italboltban támadhatott ilyen melege. Az üzemben csak annyit tudtak róla, hogy a felesége váratlanul elhagyta. Három évig élTűleveM mozdulatlanok • téli zöld kristály-batyut cipel. Szelek sulykolták, csontú.ljú fagyok, hajlik, pétidül az ág, eggyé le« terbiveL A hókristály hideg, mégis kápráztató a mártana, a fűre« arabeszkek. Gyűlt képzelet tervelte: légy fenyő, te, hó és rajzolt sokszöget, szirmot és keress! ctKristály-batyut dobott szeszélyből vállalókra, ftterköldött« Játék s alig viselni dl Opálos tükrein a másunk nézne vise« s nem a létezőt mutatja, esd: eszel cgy-tkerk Gyökér-szivünkkel mégis ideforrtunk a nehéz anyagba, létünk innen való, a egy bolygóközi táj, amit magunkba’ hordunk: m támad és tűnik, kép, villanásnyi hé. Fogy az otthon min a Hold Valaha itt kuyagolt. Itt koptatta a cipőt Madárcsontú kisgyerek... Talán erre ténfereg Bejárva a hú mezőt Mint az otthon elfogyott kenyere, vize s lopott almája Is elgurult... Madárfészke leverve Lakóját ki keresse? Büszke tolla porba hullt Fogy az otthon a hallja már Az emlék hogy muzsikál,.. Aranyfényü utakon Megy az ember s verdeső szívében mint búza nő a beérett férfikor. MADARASZ EMIL neu lehetett könnyű és zavartalan. Az 19M és az 1932 ÖT ÉVE hunyt el Madarán Emii, a neves költő és író. Több mint félévszázados irodalmi pályafutása alatt igen változatos témakörben, különböző műfajú alkotások sorozatát bocsátotta olvasói elé. Tekintélyes életművének, művészi pályájának legfőbb jellemvonása a közösségért végzett munkával a politikai harcokkal történt szoros egybefonódéi Századunk elején kapcsolatba került a munkás- mozgalommal első versei a Népszavában láttak napvilágot. Ez a pályakezdet egész életét meghatározza. A Tanácsköztársaság idején fontos megbízatással a fronton harcolt, majd emigrációba kényszerült Előbb Bécsben éli később, 1923-tól közel negyedszázadon ál — 1946-ban történt hazatéréséig — a Szovjetunióban alkotott és dolgozott írói tevékenységiének első szakaszában adta ki a Város című novellás és verseskötetét Jelentős és termékeny íróvá csak a Szovjetunióban, az emigráció esztendeiben válik. Az egykori tanítóból forradalmárrá érett költő életművének kialakulása semmiképpen között eltelt em béről tényt idő voltaképpen a forradalmárrá érlelődésnek. a tapasztalatok összegezésének, a témák és a* élmények feldolgozásának kora Madarász művészi pályáján. a feumbabadulAsig írott műveinek lényeg« tartalmi s egész tevékenységét meghatározó gondolati—érzelmi alapmotívuma, hogy valamennyi írása a munkásmozgalom és a szocializmus ügyének támogatását szolgálja, írásait kifejezetten az egyszerű embereknek, a munkás- és parasztolvasóknak szánja, a ezért már-már a népdalokra emlékeztető formákat válaszl s tanító-felvilágosító célzatú mondanivalóját ezen a közvetlen közegen át fejezi ki. Nevezetesebb munkái közül Csepel e. verseskötetében a hazától távol la a magyar munkásokra emlékezik. 1938- ban jelenik meg először sas a műve, amely a legismertebb és legnépszerűbb: a Gsdhajda matróz című poémája. 1942- ben jelenteti meg a Szégyellő magad, magyar! című, a második világháborúban játszott szomorú szerep fölött kesergő veneckötetét A szülőföldtől elszakítottan is, nemcsak nyelvében, hanem műveinek tárgyában is magyar költő tudott maradni, aki egyben a Tanácsköztársaság bukása után elhallgattatott eszméknek lankadatlan hirdetője 1953-BAN itthon újból megjelent Csihajda címen népi« hangútésű, a Tanácsköztársaság emlékét idéző poémája végre eljutott azokhoz az olvasókhoz, akikre a távolból is gondoll és irodalmi életünkben és közvéleményünkben küzdelmes és példamutató pályájához méltó megbecsülésre tett szert Kedvelt műfajából a poémából még jó néhányat nyújtott át olvasóinak: Tegnap és tegnapelőtt, Hűség, Árulás, A dohányszín-ruhás ember című eket, amelyek a harcoló nép névtelen hőseinek arculatát rajzolják. Pályafutása vége felé írta A kék ház című önéletrajzi elemekkel átszőtt regényét a századelő éveiről, bizonyítva, hogy az író a bensőséges hangulatú prózának is kiváló művelője. Madarász Emil életműve szocialista irodalmunk megbecsülendő értéke és tanulság« példája. Wéber Aulai tek együtt, mindenki azt hitte, a legnagyobb megértésben. Az asszony a ktsz-ben dolgozott, az anyagkönyvelést végezte. Fiatal házasokként kerültek ide, a városba, valahonnan az ország másik végéből. A szomszédok is csak annyit tudtak róluk, hogy léteznek, mert nem jártak sehová, hozzájuk is ritkán nyitottak be ismerősök. — Most már értjük, miért nem merte a feleségét sehová sem elvinni — mondták a mindent tudók, amikor híre ment, hogy a fiatalasszony az egyik gépkocsivezetővel meglépett. — Azt mondják, még egy sort sem hagyott maga után — adta a tájékozottat a tejbodt pénztárosa. — Tévedés. Megírta, nem szeretlek, itthagylak, ne keress, úgysem találsz meg. És különben is, semmi értelme nem lenne. Soha nem jönnék vissza. — Különc férfi, olyan magának való — mondta a cipőbolt testes eladója. — Szomorú férfi, titokzatos — állapította meg az egyik gimnazista kislány, aki a másik lépcsőházban lakott. — Csak ilyen buta-jószívű emberrel lehet így elbánni, mint ahogy az a rongy nő elbánt ezzel — sajnálkozott rajta az italbolt csaposnője, aki a féldeci konyakot mindig bőven megmérte neki. — Én meg tudnám érteni, meg tudnám becsülni. ö azonban nem látott és nem hallott meg semmit. Nem tudta, hogy beszédtéma lett Hálás téma, mindig elő lehetett venni, ha két mondat között megakadt a gondolatsor. És ahogy ez lenni szokott, mindenki másként vélekedett róla. A férfiak közül n&ányai: irigyelték. ö csak ment, a holdkórosok bizonytalanságával a sűrűsödő alkonyatban. Amikor a kapuhoz ért, akkor gyulladtak fel az utcai lámpák. Pillanatok alatt sötét lett A késő őszi esték vaksi sötétje fedte be a várost A kapualjban és a lőpcső- házban nem égtek a lámpák. Neki fel sem tűni hogy milyen csend van körülötte. Sem a házmestemét nem látta sehol, aki pedig ilyenkor mindig ott áll a szolgálati lakás ajtajában, mintha számba venné a lakókat: időben hazajött-« valamennyi Senki nem rázta a porrongyot a folyosón, senki nem szidta a lármázó gyerekeket az ablakból kihajolva. Ment a lépcsőn felfelé. A második fordulóban valaki halkan rászólt. — Álljon meg, a vesztéibe igyekszik? A fejét sem fordította feléje Néhány lépcsővel feljebb valaki megfogta a karját. — Megőrült? Nem látja? — Mit? — Ott, a második emeleten. — Mi az, Kovács úr veri a feleségét? A második emeletnél fürtökben álltak az emberek. Némán, mozdulatlanul, mint akik nagyon figyelnek valamit. Csak halványan derengett benne, hogy ott, a 11-es ajtón szokta látni a sárgaréz táblát: Kovács István, műszerész. Azt mondják, az apró termetű Kovács időnként elnáspágolja a tőle jó Tejjel magasabb és legalább húsz kilóval nehezebb feleségét, ha valami nincs a kedvére. Tehát most sem tetszett valami a Kovács úrnak. A lakók persze, őrülnek az ingyen cirkusznak. Ott fülelnek az előszobaajtónál, hogy egyetlen szót, egyetlen pofont se sza- laszanak el. Micsoda népség. — Mafia! Az a férfi a pisztollyal — oktatta ki az előbbi hang tulajdonosa. — Férfi, pisztollyal? — nézett rá, mint akinek nincs kedve a hülye viccekhez. — Miért nem egy rakétával vagy légelhárító ágyúval? Mi az, kitört a harmadik világháború? Közel hajolt a fal mellett lapuló férfi arcához. — Jó estét, Szabó kartárs! — köszönt rá mosolyogva. — Április elsejét játszunk? — örült. Hát nem látja? — De igen, a Kovácsné vére pirosra festi az égboltot. Én az ilyet nem szeretem. Inkább lefekszem. Majd ha esti napfogyatkozás lesz, akkor szóljon. — Maradjon a fenébe! — rántotta ki a karját. Szabó utána kapott. — Hallgasson! Lapuljon ide mellém. Pszt!... Kitűnően játssza meg magát ez a Szabó, micsoda fapofával csinája az ugratást. Erre gondolt, ahogy Szabó arcát nézte. Hát, jó: legyen a kedve szerint. Belemegy a játékba. Odadőlt Szabó mellé a falhoz. — Látja? — suttogott mellette Szabó. — Az a férfi ott, Kovácsné mögött. Csak a borzas haja látszik a Kovács válla fölött. Egy pisztolyt tart a markában, azzal kényszeríti Ková- csékat, hogy fedezzék őt. Mindenkit megfenyegetett, ha val*r ki ki meri nyújtani a karját t ' léje, azonnal lelövi. — Hogy került ide ez a p •* sas? Most megfordult az előtte Aü
