Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
Egri ismerősök DK. LÉNÁRT JÁNOS Favágók a Mátrában X Hideg-pa- teác völgyébe? ültünk hatai mas íarönkö kön, nem mész ssse a turista háztól. Este vol: már, középei: tűz ropogott, s az Osztály i. felszálló szik- rákat bámulta. Nemrég kezdődött a tanév, néhány napja, és János bácsi mindjárt az elején elvezetett minket a Bükk be. Meg egymást sem ismertük, 6 volt közöttünk az Összekötő kapocs: osztályfő, nők, barát, tanár, az Első Nagy Túra vesetője, az ösvények ismerője... Nem messze egy ér csörgedezett, arrébb domb emelkedett, a ki tudja, hogy — egyszer csak föídrajzóra lett a fák alatt, és pillanatokon belül megértettük, mi az a „vízválasztó”. János bácsi ugyanis földrajztörténelem szakos tanár. Aztán jött egy kis harcászíkodás a félhomályban — roppant izgalmas volt, és nem győzött senki. Két évig volt az osztályfőnök a gimnáziumban, de több volt, mint osztályfőnök. Két évig tanított földrajzra, történelemre, de több volt, mint tanár. Azt, hogy „több”, akkor még nem tudtuk más fogalommal helyettesíteni. Sokkal később, az első érettségi találkozón értettük meg. — Dolgozni jó — mondta. — De a munkához kell még adni valami pluszt. És ez az a plusz adja áz életünk értelmét... 1959-ben ment nyugdíjba. Addig, pályája során, három és fél ezer diákot érettségiztetett. Az MTS Heves megyei Tanácsának irodájában beszélgettünk, s őszintén szóval nehéz volt, hogy az egykori diák kérdezze az egykori tanárt. Janis bácsi a Heves megyei Természetbarát Szövetség főtitkára. A funkció mögött olyan ember áll, aki ma hetvenegy esztendős, és rajongója a Blikknek. Amikor teheti, túrákra indul a jól ismert, és mégis mindig új ösvényeken. A Nagy ösvény Feldebrőről indult a múlt század végé t. Állomásai a szatmári gimnázium, az első világháború golyózápora, majd a pesti Pázmány Egyetem. Egy parasztfiú számára ez volt a Iegnehe zebb szakasz az élet útján. Aztán az első diákok: Nyíregyházán, Egerbe 1923-ban került — Amiért itt maradtam, az a város levegője. Aki az egri várban jár, és történelemtanár. Egri diákjai kezdeményeztél: az ásatásokat a várban 1925- ben. A fiúk romantikát kerestek, s itt meg is találták. Egyre-másra kerültek elő a hajdani hősi harcokról mesélő, eltemetett tanúk: edények, fegyverek, ágyúgolyók, folyosók. Később neves kutatók vették át a munkát, majd 1940- től, mint a vár ásatási bizottságának vezetője, az ő irányításával folyt a munka 10 évig Ezért a város évi 500 pengőt adott a költségek fedezésé, re. Némi segítséget nyújtott c kazamaták megnyitása az egy- pengős beléntidíijal. A várat 1950-ben az állam vette kezelésbe Persze, János bácsi ezzel még „nem vette le a kezét” a várról. Ö az Eger Vára Baráti Körének titkára, s a kör agjainak zöme — ezen nincs mit csodálkozni — természetesen a diákok soraiból kerülnek ki. Ami a legszebb — igaz, ez már inkább emlék — a tanári hivatási. — Mindenkire emlékszem még. Igaz, a neveket nem tudom már mind megjegyezni. De. megismerem őket és ők is engem. Amikor a találkozón beléptünk a terembe, ahol hajdan sok kellemetlen és kellemes ágalom feszítette keblünket. János bácsi ültetett le minket — Te ott ültél jobbra, há- túL.. te meg, nézd csak, semmit sem változtál, ugyan- lyan hóhányó vagy, mint akkor!. .. itt ültél a szemem előtt... Akikor is érezztük azt a „plusz”-t, s szerettünk volna még egyszer diákok lenni János bácsi keze alatt, újra végigjárni esőben, hóban, verö- i'ényben a régi túrákat, izgulni a történelemórán, felelni Zeus ról, vagy a Hohelenzollerek- . elmondani a vízválasztót, „ .sorolni a tengereket, a hegységeket, az alföldeket, és hallgatni a vár ostromának gyönyörű meséjét Sajnos, ezt már nem lehet. De mégis: azóta is egy ösvényen járunk János bácsival. Kálai Gábor A Mátra erdeiben teli békesség honol, a fehér hótakaró elrejti a száraz avart, a letört ágakat, a faóriások megdermedték a hatalmas súly alatt. A tisztásokon szél söpri a havat, ráhordja a szélső fák törzseire. Ember, állat melegre húzódik. Mátraházán, az üdülőkön túl megszűnik a békesség, motoros fűrész zajong, fejszék csattognak, a hegyoldalon jajon- ganak a faóriások. Az éles fűrészfogak behatolnak a kérgek alá és a fák már nem élhetnek tovább. Ahol tegnap még erdő volt, ott ma csak a fák csonkjai meredeznek. A favágók elveszik a természet kincsét, kivágják az erdőt. A fa kell; papír, szerszám, bútor, építőanyag készül belőle. Az már a gondos erdőápolásnak köszönhető, hogy helyükre csemeték kerülnek és az irtáson új erdő nő. A rakodó mellett tűz ég, az izzó fahasábok körül tüskök sorakoznak. Egy ember melegszik csak a tűznél, Póka János, kerület vezető erdész, ö is csák addig, míg kitölti a szállítólevelet. A tűzzel a fűrész üzemanyagát, néhány alkatrészt óvnak a hidegtől, de arra is jó, hogy a vontatásinál használt láncokat megjavítsák a melegénél. Az új vágást a kerületvezető még a tél elején kijelölte. Kiss László brigádja novembertől dolgozik ezen a helyen. Babiczki Imre vágásvezető A TÚLOLDAL A túloldalon vannak a dicséretek, az Innensőn a bírálatok, ahogy ezt már az atomkorszak embere gyakorlatban űzi. A bírálat mindig homloktérben, a dicséret mindig a túloldalon. Most a „túloldal” kerül egy pillanatra előtérbe, pontosan egy olyan téma kapcsán, amelyben az ember általában rosszalló kifejezéseket alkalmaz mondataiban. Ilyen a felszolgálás és a telefonközpont. Azt többnyire bíráljuk. 'Pedig előfordul olyan eset is, mint az alábbiakban kettő: Az ember bemegy az eszpresszóba, kedvenc presszócs- kájába, ahol, új esztendő lévén, a felszolgáló a köszönés mellé egy kedves „Boldog új évet” kívánságot helyez el, ami minden vendégnek jólesik. Itt-ott feltűnne ez, néhány szórakozóhelyen. Csupán az egri Pettyesben nem. Ott a látogató mindig ezzel találkozik: a vendégeket szerető kedvességgel. A másik „túloldal” a sokat, emlegetett telefonközpont. Az ember a 001-gyel jegyezteti a kívánt vidéki előfizetőt, aztán vár. Később felberreg a szaggatott csengőjelzés, megszólal a telefonközpontos nő hangja, és ilyesmit mond: Hívásukra itt van (például) Heves, köszönjük a türelmét. Először nem, hittem a fülemnek, pedig így volt. fis o túloldal tovább nőtt — gondolom,^ nemcsak az én szememben. k. g. úgy mondja, hogy komplett fatermelés folyik. — A fatermelő brigád mindössze öt emberből áll, közülük három motorfűrésze«, kettő fogatos. A fadöntés reggel kezdődik, egyórai munkával kivágnak annyi fát, hogy a nap hátralévő részében alig győzik galyazni és szálában lehordani a rakodóhoz, ahol darabolják. A rakodó a műút mellett van, a máglyázott fát már a szállítóbrigád hordja el. Erős, szívás emberek a favágók, akik dacolni tudnak a gédszerszám. GyűrűzésnéS, a nehéz fadarabok forgatásánál használják. — A fa közelítésénél két pár ló segít, én is befogom őket a másik két fűrészes is, ha úgy kívánja a munka. így a dupláját megcsináljuk, mint tavaly. A négy ember tagja az erdő- gazdaság törzsgárdájának, egy új emberük van, Huszér György, akiből szorgalma, jó fizikuma révén ugyancsak jó fogatos, jó brigádtag lesz. Szokatlan, zord világban élBarátságos meieret árasztanák az Ízzé fahasábok. Ez az egyetlen hely a zord munkahelyen. Póka János kerületvezető erdész is csak ezen a helyem tudja kitölteni a gépkocsik fuvarlevelét. <Foto: Kiss Béla) zord idővel. Kiss László brigádjából az elmúlt egy év alatt senki sem hiányzott betegség, vagy más akadályok miatt. — A fatermelő élete elválaszthatatlan az erdőtől, mind itt születtünk — mondja a brigádvezeto és tudatosan nevezi másként a favágókat. Mint mondja, a mesebeli favágóélet régen elmúlt, a korszerű technika betört az erdőbe is. A kézi fűrészek helyét régen elfoglalták a fürge motorfűrészek, a balta csak serek, dolgoznak a favágók. Az évet is másként számítják, számukra október 1. jelenti az új évet. Ezért van az, hogy a naptári év kezdetén ők már több mint 1300 köbméter fát kitermeltek az erdőből. Naponta 15—16 köbmétert. — A fatermelés mindig téli munka volt, így követeli a fa vegetációja. Nyáron befülledne ... A hegy oldalában jajonganak a faóriások, dolgoznak a mátrai favágók, P. E. III. Magy József tanú — Nagy úr, volna szíves eljönni velem a táborvezetőségre? A férfi, akit megszólítottak, közönyösen feküdt egy szalmazsákon. Csodálkozva nézett a piperkőc módon öltözött, vöröskeresztes karszalagot viselő fiatalemberre, aki viszont undorral nézett körül az egykori tanteremben. A berendezés mindössze huszonöt-harminc szalmazsákból állt. Ugyan ki ismer itt engem? Egyáltalán: ismerőseim közül ki tudja, hogy itt vagyok? — ötlött fel a „Nagy úr”-nak szólított férfiban. Megkérdezte hát: — Nem téved? Magyar- országon annyi a Nagy, mint égen a csillag. A fiatalember biztos volt a dolgában. — Egészen bizonyos, hogy nem tévesztem össze sen- kível — felelte. — ön Nagy József asztalosmester, Budapestről, a Losonczy utcából. _ Igen — mondta a magyar elk épedve. És a piperkőc folytatta: — önt kell magammal vinnem, senki mást. Nagy József felkelt, gyűrött, ruhájáról leverte a rátapadt szalmát, és némi távolságból követte a fiatalembert. Miközben végigvezette a nagy iskola- épület folyosóin, feszülten gondolkozott, vajon mit akarnak tőle. Elég ritkán történt meg, hogy valakit a tábori ehetőségre rendeljenek, és többnyire valamilyen kellemetlenséggel volt összekötve. Nagy József mögött izgalmas napok voltak. Az egész A PORUL JÁRT CSALÓ 4 1961. január 12., csütörtök történet az 1956. október 23-ról 24-re virradó éjszakán történt... Az utcán lövések csattogtak, s egyszer csak váratlanul és hevesen megzörgették Nagy József Losonczy utcai asztalosműhelyének ablakait. Amikor a megrémült mester kinyitotta az ajtót, mellette máris berontott néhány fiatal fickó a kis műhelybe. A benyomulok fel voltak fegyverkezve. Karjukon piros-fehér-zöld karszalagot viseltek. Szabadságharcosoknak nevezlek magukat, jóllehet külsejük korántsem volt túlságosan bizalmat keltő. Tudják, hogy nem nagyon rokonszenvez a kommunistákkal, kezdte a vezetőjük. Ezért ha azt akarja, hogy a kommunistákat elkergessék, tennie kell valamit a szabadságért. Műhelyét rendelkezésükre kell bocsátania szállás gyanánt. Nagy József a fegyverek és a fenyegető tekintetek láttán szólni sem mert. Nagy József nem volt hős. Jól kereső inaros volt, aki he- behóba szidta a kormányt. Most a szó szoros értelmében egyetlen éjszaka igazi politikai döntés elé állította, és ő habozott. A fegyvereseket, akik a szabadságról és a demokráciáról szavaltak, erősnek tartotta. Szavaik tetszettek neki. Csak azért habozott, mert arcátlanságnak tartot+a, hogv éjnek idején kiverték álmából; de azután mégis megengedte a felkelőknek, hogv műhelyéből törzsszállást csináljanak. Mindabból, amit ezek a fickók műveltek, sok mindent talált visszatetszőnek. Főként az nem tetszett neki, ha azzal büszkélkedtek, hogyan „nyírtak ki” kommunistákat ég hogyan „szedték össze a szajrét” az üzletekből. De Nagy József nem szólt semmit. Azután felvirradt 1956. november 4-ének reggele, egy ködös vasárnap reggel. A kommunisták, akiket az asztalos „vendégei” már „elintéztek”, itt voltak, magyar és szovjet uniformisban, fegyverrel a kezükben, és olyan keményen vágtak oda, hogy a fejvadászok a műhelyből is elinaltak. Néhány óra elte1 tével már nem sokat lehetett látni a „legyőzhetetlen szabadságharcosokból”. Vajon ő, Nagy József, most mit tegyen? Befogadta a felkelőket. A kommunisták, ezt szentül hitte, bosszút fognak állni rajta. így hát összeszedte néhány holmiját, és köd előtte, köd utána, odébbáll!. Fáradságos út után Nagy József átlépte az osztrák határt. Őt is, mint mindenkit, virággal fogadták, lelkesülten éltették és a szabadság hősének, s az emberi méltóság védelmezőjének titulálták. A virágból és a szép szónoklatokból mindenkinek jutott, és mindenkinek kijárt, olyannak is, mint ő, a nyilasoknak és a közönséges bűnözőknek is. akik előtt az ellenforradalmi lázadás nyitotta meg a börtönkaput, a tizenhat éves kölyköknek is, akiket a kalandvágy hajtott. Sokukat Béosben helvezték el. N-gy Józsefet és másokat a Wallner- strasse 6'a. szám alatti iskolában Itt hevertek tétlenül a szalmazsákokon. Többé senki sem törődött velük. Ezért csodálkozott el annyira Nagy. hosv érvben őt hívták a táborvezetőségre. A fiatal iamo-c kinyitott egv ajtót, és utasító kézmozdulat- tal betessékelte az asztalost A teremben heten ültek egy hosz- szú asztalnál. Hármójukat ismerte Nagy. Amikor megpillantotta Kéthly Annát, aki mindenütt hangoztatta, hogy szociáldemokrata, arra gondolt: különös, fényképeken mindig kedvesen mosolyog, a valóságban azonban rosszindulatú fintor ül az arcán. Kéthly mellett Király Béla ült nagyképűen, pöfíeszkedve. Az asztalos csak újságból ismerte. Tudta, hogy ez a Horthy-tiszt milyen szerepet játszott Budapesten, és hogy most a strasbourgi úgynevezett Magyar Forradalmi Tanács elnöke. Rendszeresen tartott beszédeit mindig közölték az emigránsoknak készült lapocskák. A harmadik, akit Nagy József látásból ismert, bizonyos Pásztor nevű szikár, negyven körüli férfi, a táborvezetőségben valamilyen vezető szerepet töltött be. Pásztor felszólította, foglaljon helyet. Azután még valamit mormolt, amiből Nagy csak annyit értett, hogy a többiek valamilyen ÉNS7.-HÜönbizottság tagjai. Az asztalosmester riadtan pillantott az idegenekre, akik halkan diskuráltak Király Bélával. Az megint csak Pásztornak suttogott valamit a fülébe. — Nagy úr — kezdte meg végül Pásztor a beszélgetést —, azért hivattuk ide, mert tudjuk, hogy maga meggyőződésből harcolt a kommunizmus ellen, és mert segíteni akarunk magának, hogy a nyomort sf-ms ló vérből gyorsan kike- rül’ön. Természetesen hajlandónak kell lennie ellenszolgáltatásokra. — Amennyire szerény erőimtől fiivg, szívesen — mondta Natív félénken. Pásztor barátságosan mosolygott. — Amit magától kívánunk, nem nehéz, és bizonyára meg tudja tenni. Már mondtam, hogy ezek az urak itt az ENSZ magyar kérdésekkel foglalkozó i különbizottságának munkatársai. Az a megbízatásuk, hogy tanúvallomásokat gyűjtsenek a magyarországi eseményekről. Maga is tanúskodni fog. — Rossz tanú leszek — fontolgatta Nagy. — Én az egész idő alatt alig léptem ki a házból. Nem tudom, mit mondhatnék el. i— Nem kell elmondania semmit, elég, ha leírja —■ oktatta ki Pásztor, és lopva Királyra nézett. Meg akart bizonyosodni afelől, hogy a többiek egyetértenek azzal a módszerrel, amellyel a beszélgetést vezeti. — Leírja, amit látott. És ha nem látott semmit, írja le, amit hallott. írja le, hogy maga a felkelőkhöz tartozott, hogy a szovjet csapatok ellen magyar munkások küzdöttek, hogy- ezek a szovjet csapatok magyar fiatalokat Szibériába deportáltak. — Hogyan írhatnék le ilyesmit? Hiszen ez elváltaién nem igaz. És még ha leírnám is, amit csakugyan hallottam, az nem volna tanúvallomás, hiszen nem én magam tapasztaltam. — Nagy József rázta a fejét. — Nem, ilyen nyilatkozatot én nem adhatok. Pásztor bosszús lett. — Nagy úr, arról van szó, hogy vádat kell emelni a kommunisták ellen. Azokban a napokban annyi minden történt, hogy senki sem tud utánajárni, valón maga csakugyan átélte-e vagv csak hallotta, amiket leír. Nem akarjuk azt sem elhallgatni, hogy amennyiben vallomását elkészíti, azonnal napi kétszázhűsz schi Hinget kap, tehát már holnap' el- haevhatia az épületet. Az ENS’ő-től jött urak nem kicsinyesek. És Király tábornok úrnak szüksége van egy belevaló helyettesre a Strasbourg tanácsban, amiről már bizonyo- san hallott. Mi magára gondoltunk. , Amikor a budapesti Losonczy utcai asztalosmester egy jó óra múlva visszament a tanterembe és magával vitte tanúvallomásának szövegét, valóban Király helyettese lett az ún. Magyar Forradalmi Tanácsban. Túlságosan jól nem érezte magát, noha Király megmondta neki, hogy minden kizárólag a magyar nép javáért történik, a nevét alá sem kell írnia a tanúvallomáson, azt nem kívánja tőle senki, azonkívül ilyen módon kikerül a táborból is, Párizsba és Strasbourg- ba utazhat. Később Strasbourgban, amikor Nagy Józsefet már különösen megbízhatónak tartották, nem titkolóztak a jelenlétében. Király egy alkalommal kijelentette, ennél az ENSZ-akciónál nem az a lényeg, hogy a menekültek mit gondolnak, hanem. hosv mi az, amit leírnak. — És hogy erre miképpen kerül sor, kedves Nasv úr, az a papírnak is, az ENSZ munka-, társainak is tel lesen mindegy. Ezek az urak te!lesen egyértelműen azt mondják nekünk: használjátok ki a menekültek nehézségeit! Tépjétek fel újra sebeiket, hadd fájjanak szüntelenül. Azután1 hadd írjanak! Ezért kapjátok a fizetéseteket Akkor még persze sem Király, sem Pásztor, sem Bang- Jensen vagy Donovan sem sejtette, hoey Nagy Józsefnek már régóta elege van ebből a garázdálkodásból, és titokban hazájába való visszatéréséin dolgozik. Azt sem sejtették, hogy bécsi és strasbourgi élményeiről tájékoztatni fogja a világi sajtó képviselőit. (Következik: A jelentéit
