Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-10 / 8. szám

Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer

A BÁL

A Kisgazdák bált rendeztek. Meghívták a város minden számításba jöhető, valamirevaló emberét: Eljött mindenki, mert tudták, hogy a Kisgazdák szép bált tudnak rendezni.

Belépett a terembe, meghívóját beszakították, zakója fazonjára egy píros-fehér-zöld színű kokárdát szúrtak gombostűvel, továbbment. Sohasem járt ebben a helyiségben, azelőtt ez volt az úri kaszinó, most a Kisgazda Párt előadó- és bálterme. A termet a századforduló polgári ízlése tervezte, ízléstelen szecesszióra. A falakon hatalmas metszett tükrök, a mennyezetről füsttől elnehezült üvegcsillárok, és arany mindenütt, falra festve, fára festve. Bordó plüss a szélieken. Csinos hölgyek, elegáns urak.

Nem érezte jól magát. A libériás pincérek körbéhordták a pezsgőstálcákat, kínálták őt is, kiment a »öntésbe és kért egy féldeci seprőpálinkát, aztán még egyet. Visszament és ott is megivott még egy pohár pezsgőt. Ekkor felkérte a polgár- mester feleségét. Csinos szőke nő volt, és fiatal. A polgár- mester ötvenéves, befutott karrirer, őszülő halánték. Baloldali múlt, Horthy-időkből nyolcvan hold szőlő és a polgármesteri szék a jelenben.

A férfi lágyan magához ölelte a nőt. pedig ezt nem volt könnyű tennie, ráért erős volt a vágya is, a karja is. Aztán gondolt egyet és bekormányozta magukat középre, a tömegbe. Ott megkérdezte a nőtől, halkan, finoman a fülébe súgva a szavakat, hogy a szája is érintette a nő finom kis pihés fülét.

— Boldog vagy?

A nő először nem válaszolt, aztán meggondolta és a következőket mondta:

— Nézd, Józsikám, mi nagyon szerettük egymást, te voltál az első az életemben, hiszen tudod, tiéd voltam először. De azt is be kell látnod, hogy mi szegények voltunk és én nem várhattam öt évet rád. Hosszú az egyetem pénz nélkül. Nekem is hosszú volt. És én nem vagyok olyan erős, mint te vagy.

— Ferenc? — tette föl magának a nő a kérdést —, Ferencet másképp szeretem, Józsikám, te is tudod. Ahogy téged szerettelek, úgy már képtelen vagyok bárkit is szeretni.

— Szerettél? Hát már nem szeretsz? — suttogta a férfi izgalomtól rekedt hangon.

— Józsikám, kérlek, hagyjuk ezt, ne bántsuk egymást.

A férfi magához szorította a nőt, közben a zene elhallgatott, de ő nem hallotta, lehet a nő sem, mert csak álltak és néztek egymás szemét. Megszűnt számukra a világ, csak a szép csillogó kék és barna színt látták, dg ami az előbb zenekísérettel természetes ölelés volt, az most profánul szenvtelennek tűnt. Szorosan átölelve tartották egymást, körülöttük kínos volt a csend, de ők ezt nem vették észre. A polgármesÉ

r odament a párhoz, kezét a férfi vállára tette, és erőltetett, Ivett pl-ban. férfias hangsúllyal annyit mondott:

— Engedje el, kérem, a feleségemet.

Előbb az asszony ocsúdott föl, megpróbált az ölelésből kibontakozni. A férfi dühbe gurult. Érezte, hogy most megint •lrabolnak tőle valamit, a boldogságot, amely most is csak

egy pillanatig tartott. A polgármester újból megszólalt:

— Itt van a teremben városunk szxne-virága, többek között Dőry képviselő úr is. És maga, kérem, nem tud viselkedni. Kompromittálja Jutkát, engem és saját magát.

A férfi elengedte a nőt, homloka egy kicsit verítékes volt. A másodperc tört része alatt leütötte a polgármestert. Odafutottak vagy nyolcán, amolyan nehéz mozgású parasztfiatalok, egyszerre háromnak csapta össze a fejét, hogy öntudatukat vesztve szédelegtek szanaszét. Egy kakaskodó pfn- cér kapott egy nagy pofont, s mintha ló rúgta volna meg, tálcástól, poharastól, pezsgéstől három métert repült. A ríők visítottak. A képviselő úr felállt és odaszólt a feleségének hangosan, hogy mindenki hallja;

— Menjünk, drágám, nem lehet Ilyen társaságban nekünk maradnunk — és az ilyen társaságot olyan hangsúllyal mondta, amelyből mindenki értette, itt a fiatal kommunista mérnökről van szó.

A mérnök odament a képviselőhöz, szemébe nézett, aztán villámgyorsan kétszer borzalmas erővel pofon vágta a beszélőt. Nyolcán estek neki, az elsőt leütötte, a másodikat sípcsonlon rúgta, de nem bírt velük. Ekkor fölkapott egy hosszú támlájú plüss-széket és fej magasságban megforgatta maga körül. Lefeküdt mindenki. Sokan elájultak, sokan félelmükben dekkoltak a padlón. A báli nép nagyobb része kiszaladt, de az ajtóból nem tudtak elmozdulni. Valami különös erő megbűvölte őket, a perc különös varázsa fogva tartott mindenkit. Meredt szemmel, kíváncsi rémülettel, némán bámulták a férfit, akit megszállt a rombolás ördöge.

És az ördög azt parancsolta most a férfinak, hogy zúzza szét a metszett tükröt. Aztán teljesen megőrtilt. Söpörte a, poharakat, tányérokat, kitörte az ablakot, végül a székroncsot belevágta a középső csillárba. Mindezt szótlanul, átok, szitok nélkül. Csupán lihegése árulta el, hogy nagy erők feszítik. Elfáradt, leült egy székre pihenni. Majd felállt, fejére öntött egy kancsó vizet és bekapott egy sós uborkát. Visszaült. Odajön hozzá egy jó tartású, idősebb férfi, a mérnök feláll. Fölemeli a kezét már ütésre, amikor megismert az öreget.

— Maga az, Károly bácsi? Mit akar? Ne haragudjon, egyébként nem akartam szégyent hozni magukra, de útálom ezt a népséget. És tudja, a szerelem, elvesztett szerelem ... Ütni, vágni, zúzni, csak ennyit éreztem. Győzött a szesz és az idegrendszer az agy fölött.

— Édes fiam — szólt az öreg. aki a kommunista párt városi titkára volt —, én nem haragszom rád, igaz, nem szép dolog, amit tettél, de megértem. Meg én. Hiszen húsz év óta szeretném én is szétverni a pofájukat, húsz éve szeretnék már náluk egyszer betörni egv ablakot, egv tükröt. Érted te ezt, ugye, fiam? És húsz éve nem merem. Mindig féltem a botránytól, pedig 19 bukásáért valamit tö'rlesztenem kellett volna nekem is. Sajnos, akármilyen szép férfimunka volt, azért felelned kell érte — tette hozzá, mert meglátta a két rendőrt az ajtóban. Aztán a férfi fülébe súgott;

— A pofonokat megúszod pénzbünte, ssel. de azt én kifizetem helyetted. A tükröt, a poharakat, az ablakot, mindent.

— Megérte, hogyne érte volna meg, helyettem csináltad, édes fiam.

De ezt már csak maga elé mormogta az utcán, hogy senki se hallja meg

Suha Andor

Tanácstag — az üzemben

MamiitEn 3

1967. január 10., kedd

Nyugdíjra mindenki jogosult, aki 10 évi, a nyugdíjba beszámítható tagsági idővel rendelkezik. Az a megkülönböztetés, hogy az 1961. december 31. előtt belépők 10, az ezt követően belépők 20 év alapján kaphatnak nyugdíjat, megszűnt.

Az említett 10 évi nyugdíjidőre minden olyan naptári évet be kell számítani, amelynek tartama alatt a termelőszövetkezeti tagság folyamatos volt, a tag legalább 150 (nő 100), tízórás munkanapon át dolgozott és járulékfizetési kötelezettsége fennállott.

A nyugdfjidőbe való beszámítás feltétele 150, tízórás munkanap ledolgozása. Ilyen munkateljesítmény elérése esetén az év teljes nyugdíjévnek számít. Egy naptári évnél hosz- szabb időt azonban akkor sem lehet figyelembe venni, ha a munkateljesítmény a 150 napot meghaladja.

A jövőben be lehet számí” tani a nyugdíjidőbe az úgynevezett töredékéveket is. Ha valaki az év folyamán 150 napnál kevesebb időn át dolgozott, ebből az évből annyi nyugdíjhónapot vesznek javára figyelembe, hányszor 13 (nő 8) napi munkát végzett (feltéve természetesen, hogy tagsági viszonya fennállott és nem nyugdíjas vagy járadékos tagról van szó). Az így adódó nyugdíjhónapokat nyilvántartják, és ha a tagnak több töredék- éve van, 12 nyilvántartott nyugdíjhónapot egy nyugdíjévként vesznek figyelembe. Ugyanezeknek a szabályoknak az értelemszerű alkalmazásával veszik figyelembe azokat a töredékéveket is, amelyekben a tagsági viszony nem állt fenn a naptári év egész tartama alatt. Kivétel továbbra is az első belépés éve, amely a munkateljesítménytől függetlenül, teljes nyugdíjévnek számít.

G. P.

(Folytatása következik)

1. a nyugdíj a lehető legnagyobb mértékben igazodik a személyes jövedelemhez;

2. a hosszabb nyugdíjidővel rendelkezők arányosan magasabb nyugdíjat kapnak;

3. a nyugdíj összegében kifejezésre jut a nyugdíjas tartási kötelezettsége (házastársi pótlék), rokkantság esetén pedig rokkantságának mértéke;

4. a nyugdíj nem lehet alacsonyabb a törvényes minimumnál és növelni kell a korábbi termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény alapján megállapított nyugellátásokat.

Az ipari nyugdíjrendszerrel szemben egyetlen lényeges kü- löngség a korhatárnál mutatkozik. Ettől az egy körülménytől eltekintve az új törvény a termelőszövetkezeti tagokra is hiánytalanul érvényesíti az ipari nyugdíj elveit, és az 1967. január 1-e után nyugdíjazásra kerülő termelőszövetkezeti tagok nyugdíját érdemileg az Ipari dolgozók nyugdíjával azonos értékűvé teszi. Tartalmaz néhány olyan megoldást is, amely a nyugdíj megállapítása területén a jelenlegi ipari szabályozásnál is fejlettebb , megoldást vezet be, egyszerűbbé, érthetőbbé teszi a nyugdíj kiszámításának módját.

Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszerben az öregségi nyugdíj korhatára férfiaknál változatlanul a 65., nőknél pedig a 60. életév.

Továbbra is érvényes szabály, hogy aki rokkant (munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette), az életkorától függetlenül jogosult nyugdíjra, ha megrokkanásáig az előírt nyugdíjidőt megszerezte. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdíjidő kevesebb, mint amennyi az öregségi nyugdíjhoz szükséges.

Érvényben maradt.a bal- U eseti nyugellátás’ intézménye és a szabály, hogy üzemi baleset esetén a nyugellátások megállapításához előzetes biztosítási idő igazolása nem szükséges.

I,

K

öztudomású, hogy a termelőszövetkezeti átszervezés óta mezőgazdaságunk is a szocialista fejlődés útján halad. A termelőszövetkezetek — a tulajdonformák különbözősége ellenére — ugyanúgy szocialista üzemek, mint az állami vállalatok. A szövetkezeti parasztság egységes, új szocialista osztállyá kovácsolódik, s egyre közelebb kerül a munkásosztályhoz. Pártunk mai politikájában mindez kifejezésre jut, a IX. kongresszus pedig állást foglalt amellett is, hogy a két alapvető osztály helyzetében még meglevő különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. Ezért foglalta határozatba a kongresszus egyebek között azt a javaslatot, hogy 1967- ben új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény lépjen életbe.

Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa 1966. december 22-én törvényerejű rendeletet alkotott a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerérői. Ez a rendelet megvalósította azt az elvet, hogy a tsz-tagok nyugdíjrendszere megközelítse a munkaviszonyban álló dolgozókét. Kiküszöböli azt az eddigi hibát, hogy a tsz-tagok nyugdíja független volt a közös munkában való részvéte] alapján kapott jövedelemtől. A régi szabályozás nem vette kellőképpen figyelembe a hosz- szabb nyugdíjidőt sem. Az említett fogyatékosságokon kívül szükségssé tette az új törvény megalkotását az is, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíja, alacsony összegénél fogva, jelentősen elmaradt a mái népgazdasági ágakban dolgozók nyugdíjellátásától. A nyugdíjak kedvezőtlen színvonala nemcsak szociális szempontból jelentett feszültséget, hanem egyre nagyobb mértékben éreztette hatását a termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetében, különösen a fiatal, szakképzett munkaerők utánpótlása terémí '

Ä termelőszövetkezeti ta- ** gok új nyugdíjrendszerének lényeges alapelvei a következők:

A 4. sz. AKÖV gyöngyösi üzemigazgatósága jó gazdasági eredményekkel zárja az

évet.

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy milyen tényezők játszottak közre, hogy a gyöngyösi AKÖV-dolgozók az év tíz hónapjában bevételi tervüket 3 millió 314 ezer forinttal, eredménytervüket 1 millió 766 ezer forinttal túlteljesítették. Mindenekelőtt el kell ismerni, hogy itt a többi> üzemegységgel ellentétben a „környező” — főleg a visontai építkezések miatt kedvezőbbek voltak a fuvarlehetőségek. De van egy másik ok is, amely nélkül az előbb említett tényező csupán fél eredményt szült volna. Az pedig nem más, mint a pontos, reális, állandóan naprakész, munkára serkentő versenyszervezés — mondotta Tornai Károly szb-titkár.

Miként, milyen módszerrel folyik a verseny a 4. az. AKÖV gyöngyösi üzemigazgatóságán, erről beszélgettünk Kóczián Antallal, a verseny- bizottság elnökével.

— Pár évvel ezelőtt rend- szertelenül folyt a jutalmazás. Az eredményekről nem vezettünk pontos kimutatást, ezért olyanok is részesültek pénzbeli elismerésben, akik munkáiuk- kal egyáltalán nem szolgának rá. Ez természetesen visszatetszést szült a szorgalmas emberekben és egyáltalán nem hatott serkentőleg. Sőt...!

A szakszervezeti bizottság a tanulságok levonása után pontozásos rendszert dolgozott ki az eredmények értékelésére. Akik teljesítményük alapján a legtöbb pontszámot érik el, azok részesülnek íutalombnn.

— És milyen időközönként értékelik a versenyt?

Kóczián Antal tekintélyes vastag füzetet tesz az asztalra.

— Ebben minden brigádról ás a brigádon belül minden egyes dolgozóról pontos eredménykimutatást vezetünk. Havonként értékeliük a versenyt, hiszen fontos, hogy mindenki tudja, vajon hol szorít a cipő, hol kell javítani.

— Ez sok és aprólékos munkát igényel. El tudja végezni a rendes gazdasági beosztása mellett?

— Nem egyedül végzem. Az [izemegvségvezető a verseny segítését prémiumfeladatként

adta ki az osztályvezetőknek. Így hónap végén minden adatot megkapok az osztályokról és csak összesíteni kell.

A vastag füzet lapjai valóban értékes és érdekes adatokat tartalmaznak. Farkas Ferencnek például a* év folyamán egyetlen kizáró vagy büntető pontja néni volt. Kovács Imrének akad ugyan egy büntető pontja, de ettől függetlenül a sok jó pont a’apján az élvonalbeliek közé sorolhatjuk.

A taxisok helyezését illetve pontozását az egy fuvarórára és az eg" kilométerre eső bevétel Szerint értékelik. Itt is akad néhány olyan teljesítmény, amelyet érdemes megemlíteni. Varga György, Csapó Sándor és Hacsavecz Zoltán egy fuvaróíára eső bevétele 50 forint felett volt. míg Borsos Béla egy kilométerre eső bevétele eléírté a 4,10 forintot.

A havi értékelést azért is fontosnak tartják Gyöngyösön, hogy így a brigádok pontosan tudják a pontjaik számát és he1 verésüket a versenyben. E rendszer serkentő hatásának bizonyítására példát is említ Kóczián Antal.

— Hejjel József Petőfi-bri- gádja a visontai építkezésnél dolgozik. Az egyik őszi regelen eső esett, ami lehetetlenné tette, hogy a földútakon közlekedjenek. Ám a brigád egy percet sem várakozott az utak szikkadására. Azonnal jelent-, keztek a forgalom-irányítónál, aki aznap délig a mátrai kő- szállításhoz osztotta be őket. Így nem romlott a pontszámúk. de keresetben sem Jártak rosszul.

Alig egv évvel ezelőtt még morgolódtak a gyöngyösi gépkocsivezetők, ha a teljesítménybérezésről hallottak. Ma már nemcsak megszokták, de meg is szerették, hiszen lényegesen emelkedtek a keresetek. Igaz az is. hogy szervezettebb munkát kíván, tökéletes összhangot a gépkocsivezetők és a rakodók között, mert a kereset a közös igyekezettől függ. De a kötelességét is tudja mindenki.

A gyöngyösi üzemigazgatóság dolgozói és vezetői teljesítették tehát 1966. évi kötelességüket. Ám akad néhány olyan dolog, amelynek teljesítése a vállalatra vár. Például az, hogy Gyöngyösön 89 gépkocsivezető érte el a baleset- mentes vezetésért járó arany, ezüst illetve bronz fokozatot. Ez természetesen némi pénzjutalommal is járna, amelyet általában november 1-én szók. tak kifizetni, de ez a mai napig elmaradt. Bizony ezt sérelmezik Gyöngyösön és nem alaptalanul.

Laczik János

Új módszerek a munkaversenyben

Sikerekben gazdag évet vártak a 4. **. AKOV gyöngyösi * üzemigazgatóságán

i zel százötven méter hosszú

; járda lett az eredmény. Most , is büszke vagyok még rá.

, Elhisszük. De büszkék rá i a durándaiak is. Ügy emlegc- • tik azokat az időket, mint en- nek a vidéknek a höskorsza- . kát.

í — Sikerült nagyon jó aktí- i vákat magam mellé állítani. . A választókerületi bizottság r tagjai sokat segítettek.

3 A következő választáskor- már másik körzetbe került aztán megint másik körzet ju. tott neki. Most a déli város- j rész, a Bajcsy-Zsilinszky körűt környéke tartozik hozzá.

1 Itt már csak könnyű dolga lé- . hét?

I — Üt-, és járdagond akadt l Itt Is. Még mindig van megoldásra váró ilyen feladat, h á- . ba, hogy új a városrész.

— Sikerült mindig, min- 1 dent megoldani?

— Előfordult olyan dolog is, 1 ami nem sikerült. Ott van a

Kisfaludy utca, például. Két évvel ezelőtt megcsiriá'ták az utat ebben az utcában. Nem sokkal ezután felbontották ' csatornázás miatt. Azóta is járhatatlan. A lakók állandó- | an sürgetnek: mikor lesz már 1 rendben ez az út? Miért kellett a jó utat tönkretenni? Miért nem lehetett a csatornázást előbb elvégezni? De ha már az útra várni is kell, miért nem lehet legalább a járdát megépíteni?

— Mindig csak az út és a járda a legfőbb gond?

— Majdnem mindig. Érthető ez, hiszen Gyöngyös városként ismert mindenki előtt,

égis sok helyen kell még ma is bokáig taposni a sarat. Az emberek pedig általában türelmetlenek.

— Mennyi idejét veszi igénybe mindaz a tennivaló, ami a tanácstagsággal együtt jár?

— Havonta négy, öt napom megy rá. Az ipari állandó bizottságnak is én vagyok az elnöke, az is ad elfoglaltságot.

— Milyen hatása van az ál- andó bizottság javaslatainak?

— AZT MONDHATNÁM, hetven százalékát a végrehajtó bizottság elfogadja. Csak olyankor megy nehezen, ha a javaslat megvalósításéhoz pénz is kell.

Miközben beszélgetünk, a kis üzemvezetői iroda ajtaján behallatszik a geo-üzem erős zaja.

Varga Lénárd, a tanácstag és az üzemvezető mindig tele van munkával. Ez adja élete értelmét.

Ismerik, becsülik, tisztelik szerte a városban.

G. Molnár Ferenc

VALÓSZÍNŰLEG egyetlen

ember sem akad a gyöngyös'. MÁV Kitórőgyártó ÜV-ben, aki nem tudná megmondani, hód lehet megtalálni Varga Lénárdot. De talán a városban is kevés azoknak a száma, akik őt ne ismernék. Higanytermészetű, idősödő férfi, akinek munkabírása megcáfolni látszik a korát. Nem lehet olyan esemény Gyöngyösön, amelyen részt ne venne, vagy maga is ne tevékenykedne benne.

A magyarázat nagyon egyszerűnek látszik: tanácstag. És mégsem csak ennyi az egész. Rajta kívül is van még jó néhány tanácstag, és túlzás lenne minden tanácstagról vele azonos mértékű közszereplést kinyilvánítani.

Mondjuk azt: Varga Lénárd jó tanácstag? Sókkal inkább adottság, egyéni jellemvonás az, ami őt hajtja, ami őt a másokért való törődésre ösztönzi.

Mert hiába, hogy a kitérőgyár geo-üzem ének a vezetője, itt sem tud csupán üzemvezetőnek ' megmaradni. Itt is tanácstag, a dolgozók szemében mindenkor az. Baj van a lakással? Majd Lénárd bácsi segít! Az asszony szeretne dolgozni? Lénárd bácsi biztosan szerez neki állást! A férj gyakrabban kimarad, és könv- nyelműen bánik a pénzzel? Lénárd bácsi a lelkére beszél, biztosan megváltozik! így gon. doükoznak vele kapcsolatban a geo-üzem, de az egész vállalat munkásai. Varga Lénárd tehát tanácstag-üzemvezető. És ez fordítva is igaz: üzemvezető-tanácstag. Az egyik megbízatást a vállalattól, a másikat a választóktól kapta.

Mikor is?—Az bizony, már elég régen volt, még 1953-ban. Még a geo-üzem vezetését ií. ugyanebben az évben bízták rá. Véletlen a két megbízatás időpontjának összeesése? Aligha. A közösségi embert és a jó szakmunkást egy időben fedezték fel benne: két év telt el addig, ugyanis 1951-ben jött Gyöngyösre.

Varga Lénárd egy cikluson keresztül, szintén 1953-tól Heves megve orszá" "űlési képviselője is volt.

— ELÉG NEHÉZ körzetet kaptam a városban — emlékezik vissza a • több mint tíz ívvel ezelőtti időkre —, ez igy nevezett J>vmda lett az ;nyém. Itt aztán volt mit csinálni.

Nem nehéz elképzelni. A asufolt, nagyon régi városrész na is Gyöngyös' egyik „gond- jyára”.

— A rní körzetünk vállal ko- sott arra elsőnek a városban, ogv társadalmi munkában árdát építsen. Ott dolgozott i környék apraja-nagyja; nőik, erfiak. Én sem szégyelltem negfogni a lapát nyelét. Kö-