Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-10 / 8. szám

A bűnös visszatér a tett szín­helyére. Hans is visszatér. Ó, neon mint bűnös, hanem mint turista, nem lelkiismeretfurda- lástól, hanem a legkorszerűbb motorkerékpárt hajtva, hogy e közlekedési eszköz is méltó re- mdnisacentiákfeal szolgálja az emlékeket A kis olasz fa­lucskának a turistakalauz sze­rint mindössze három érdekes­sége van, de Hans tudja, hogy számára'' a legnagyobb a ne­gyedik érdekesség: amikor a náci hatalom tomboló ereje teljében földig égették Kür­tért katanodmborája halá­láért az egész községet Marcello Venturi novellája nyomán — úgy tudom, egy idő­ben az olasz televízióval — Si­pos Tamás feldolgozása alap­ján mutatta be a Magyar Tele­vízió a Germán vakációt. A nem feledő és újjáéledő fasiz­mus mementója ez a film, fi­gyelmeztetés, de egyben hatá­rozott kiállás is azok mellett akik éppen úgy nem tudnak, nem is akarnak feledni, mint a film „főhőse”: Hans, a német orvos — az antifasiszták mel­lett. A gyilkosból orvos lett, hogy életet mentsen. Tisztes foglalkozás. Ám csak egy pilla­nat egy volt zsidó munkaszol­gálatos a rendelőben, elegendő ahhoz, hogy elemi erővel tör­jön fel belőle a faji gőggel ke­vert szadizmus; egyetlen pilla­nat és a hamu alatt — a tisztes polgári élet alatt — pislákoló parázsból felcsapjon a gyűlölet lángja. Ez a láng azonban most nem perzselhet falukat legfeljebb önmagát Most! De, ha nem vi­gyázunk, ha nem vagyunk ébe­rek, a gyűlésező, ülésező neo­nácik újból lángba boríthatják • világot Marcello Venturi Márta, Hans felesége alakjában, a valóban új, a múlttal leszámolni akaró és tudó Németországot kívánta megrajzolná. A novellában va­lamivel határozottabban, a be­lőle készült filmen már halvá­nyabban sikerült a háború idején még gyermek, férje múltját és igazi jelenét nem is­merő, a tisztes gyógyítót sze­rető feleség jellemének megal­kotása. Amíg Harisról gazdag és érzékletes képet kapunk, ad­dig Márta kissé gyökértelenül és társ tálán ul áll férje mellett Csak sejtjük és magunkból ki­indulva értjük szembefordulá­sát férjével, jellem- és lelkivi­lágának árnyaltabb motiválá­Fakáció módra Megnyílik-e januárban az egri Széchenyi Étterem? Nagy kérdőjel áll a cikk cí­mében, mert az étterem felújí­tási munkái 1965. decemberé­től folynak — mekkora kiha­gyásokkal! — és már nem hisz- szük, hogy a hetekkel ezelőtt megindult építőipari hajra eredményeképpen mégis át­adják még ebben a hónapban ezt az éttermet rendeltetésé­nek. Pedig nagy szükség van rá! Tanulságul érdemes vissza­pillantást vetni erre a felújí­tásra. Az építtető vállalat és a Tanácsi Építőipari Vállalat szerződése szerint a munka 1965. decemberében elkezdő­dött a Széchenyi Étterem kor­szerűsítésénél. Akkor 377 583 forintot kellett beépíteni a jó­váhagyott tervek alapján. A befejezési határidőn már ak­kor Is vitatkoztak, míg az il- ----------------------------------­r Go ndolatok egy cikk olvasása közben letékes hatóság kötelezte a ki­vitelezőt az 1966. június 30-i határidő tartására. Életveszély — kinek a hibájából? Az építőipar a korszerűsí­tést meg is kezdte, de a fürge1 kezdés után másfél hónapnyi időre a szakemberek megálla­pították, hogy a munkát foly­tatni tovább nem lehet — élet­veszély miatt Az étterem fe­letti részen ugyanis még a 45-ös évek előtt szabálytalanul épít­keztek és a földszinti mun­kák során előre nem látott ve­szélyes terhelés lépett fék Jegyzőkönyv született jegy­zőkönyv után, szakszerű ma­gyarázatok innen is, onnan is. Senki nem mondta ki, de a hathetes terv-szállítási határ­időből kicsit mindenki érezte, hogy a generáltervező, a Ke­reskedelmi Tervező Iroda szak­emberei nem jártak el a kellő körültekintéssel, amikor a íel- újítás-konszerűsítést megter­vezték. Nekik ugyanis alapo­san körül kellett volna néz­niük az egész épületet, mielőtt szerkezeti változtatásokat ír­tak élő — a földszinten. A lakókat ki kellett költöz­tetni, a munkát be kellett szüntetni. Március elején egyeztetést tartottak az érde­keltek, majd az étterem gaz­dája és az emeleti rész kezelő­je, az Ingatlankezelő Vállalat között vita keletkezett: Id vi­selje a 104 000 forintra rúgó megerősítési munkálatok ter­heit, hiszen annak nagy része az emelet miatt vált szüksé­gessé. Március közepén az el­sőfokú építési hatóság új épí­tési engedélyt adott ki az új dokumentáció alapján. A költ­ségvetés végösszege ekkor 571 951 forint! Szerződésmódo­sítás után is 1966. június 30. az új befejezési határidő. Áprilisban a kivitelező Is­mét felvonul, de májusban megkezdik a Marx Károly ut­ca útburkolatának a cseréjét, egybekötve a gázcsa torna- munkálatokkal. Az utcába „Amott hátul fekszik valaki” 1959. NOVEMBER 26-AN lassan akart megvirradni. A talaj fölött néhány méternyire vastag köd gomolygott. A New YoTk-i Alley Pond parkon át két rendőr cammo­gott. Egyikük ásítva nézett órá­jára. — Még egy félóra — mondta —, aztán fájromt. Hál’ istennek nyugodt éjszaka volt. A park barátságtalan volt. A két rendőrnek helyenként bokáig érő, csúszós avarban kellett gázolnia. Nedvesség alulról, nedvesség felülről — igazán nem volt nagy gyönyö­rűség a szolgálat. És egyetlen New York-i rendőr sem szíve­sen vállalta a parkbeli járőr- szolgálatot. A parkokban min­dig történt valami. Alig akadt olyan nap, hogy valamelyik parkban ne követtek volna el valamiféle bűntényt. Több rendőrnek kellett már életével fizetnie a parkban teljesített szolgálatért. Ezért is adták utasításba, hogy a parkban csakis kettős őrjáratok cirkál­hatnak. Egy kereszteződéshez értek, a főutat kis lovaglóét metszet­te. Szokás szerint egy-egy pil­lantást vetettek jobbra és bal­ra. Hirtelen az egyik rendőr megragadta a másik karját. — Te — mondta, és a lovag- lóútra mutatott —, amott há­tul fekszik valaki! 4 NäiiiHsiM 1967. január 10.. kedd Kutya a bisztróban Jó ideje már, hogy az egri. Szarvas téri, úgynevezett „Herendi"-}éle vendéglátóipa- ri egységet bisztróvá „ütőt- ték”. Kibírta. A hajdani kocsmából, jó hírnevű ívó­helyből éppúgy nem lett biszt­ró, mint abból a bizonyos közmondásleli kutyából cse­megeszalonna. No, de hagy­juk azt a kutyát egyelőre ... A helyiség valóban bisztró­ra valló felszereltsége — hű­tőpult, csillogó kávéfőző ma­sina — ellenére sem kelt az emberben kellemes benyo­mást. A cementlapos padlón tócsában all a fekete hóié, be­hordják az utcáról betérők, s abban tajcsolnak. Az aszta­lok mellé leginkább csak azok telepednek, akik az elfogyasz­tott szeszmennyiséget már nem bírják állva tartani. Az esti kivilágítás csak a pultoknál tűrhető, távolabb az asztalok­nál már barátságtalan a fél­homály. S ahogy körülnéze­get az ember, az az érzése támad, hogy holnap kezdik a nagytakarítást. No, és a kutya! Rövid, si­maszőrű, hosszú farkú, vér eres szemű jószág. Jól táplált nagy darab állat. Csendesen viselkedik. Törzsvendég. A gazdájával érkezik, s vele tá­vozik, bizonytalan idejű tar­tózkodás után. Olykor kap egy-egy szem mokkát. Azt szereti. A bisztró dolgozói is ismerik a. négylábút. Nem tesznek miatta ellenvetést. Miért is tennének? A falon üvegtáblára festve, hogy en­nek az üzemnek a dolgozói is részt vesznek a „Tegyük szebbé boltjainkat” mozga­lomban. A ..hlöki” semmit sem tud erről. Ha tudna, biz­tosan elnevetné magát. Ku­tya legyek, ha nem ezt ten­né.. A (MJ gépkocsival bejárni nem lehe­tett, ismét leállt a kivitelezd. így1 az egész nyáron át ékeske­dett a Marx utca közepén az étterem azzal a felvonulási környezettel, amely ekkor az útépítési munkák miatt már fél sem tűnt az arra járóknak Mi jut az építtető eszébe? 1966. augusztus 5-én a ven-, déglátó vállalat az étterem kapcsolt részeit bővíteni szán­dékozván, még terveket és költségvetést küldött a hús­előkészítő és a fekete-mosoga­tó szellőzésére. Augusztus 25-én újra módosítják a szer­ződést — csaknem addig állt a munka, az új vállalkozási ősz- szeg már 680 940 forint, az újabb határidő október 31., majd december 15. A kivitelező május óta nem nézhette tétlenül, hogy a ven­déglátó javára lekötött kapaci­tás parlagon heverjen, ezért átcsoportosított, hogy a válla­latszervezésben keletkező kér­déseket, a rentábilis biztosítást megoldja. A szerződés módosí­tása körül keletkező újabb építtetői igény újabb, nem várt kapacitás biztosítását sürgette. Lesz nyitás januárban ? A kivitelező decemberben teljes kapacitással felvonult, s miután minden akadály elhá­rult a befejezés előtt, január­ban átadja az éttermet! Reméljük, a Széchenyi Étte­rem hosszúra elnyúlt beteges állapota elmúlik és a sürgető helyi és idegenfot-galmi igény megkapja ezt az éttermet is. Reméljük, eltűnnek festett, ró- zsaszín-márvány-utánzat oszlo­pai és valamivel ízlésesebb köntösben áll majd a közön­ség rendelkezésére. És amit még jobban, szeret­nénk remélni: az illetékesek, a tervező, az építtető, a kivi­telező és a hatóságok — a köz­munkák összehangolásánál — levonják majd a szükséges ta­nulságokat. Mert lehetnek hi­bák, előfordulhatnak akadá­lyok, de ilyen sorozatban? (farkas) r>en inaiiananaK pi.: Hevesi Szemle címmel egy folyóiratot, amely teret adna a helytörté­neti dolgozatok közlésének is. Ez a folyóirat megjelenhet’:e negyedévenként, egy-egy szám 60—70 oldalnyi terjedelem­ben. Ennek kiadása anyagi ál­dozatot kíván, de megérné. Szerintem, ha megfelelő szá­mú előfizető jelentkezne, nem lenne ráfizetéses a folyóirat kiadása. Végül arról, hogy mivel fog­lalkozzanak a helytörténé­szek? A témaválasztást min­dig az egyéni érdeklődés és a kutatás feltételei szabják meg. De mégis szükséges itt is bizonyos követelményekkel fellépni és helyes irányba te­relni a kutatómunkát. Legfon­tosabbnak tartanám e téren azt, hogy a helytörténészek in. tenzívebben foglalkozzanak a legújabbkor, ezen belül is a népi demokrácia történetének helyi kutatásával. Mert ennek az időszaknak a feltárásával segíthetünk legtöbbet nap­jaink feladatainak megoldásá­ban. A kutatások során túl kell jutnunk 1948-on, foglal­kozni kell a szocializmus alapjainak lerakása és a szo­cializmus építése történetének eddigi megíráséval is. No per­sze, ez a munka nemcsak te­hetséget és szorgalmat feltéte­lez, hanem élvhűséget, s a szocializmus ügye melletti bá­tor kiállást is. Sze.eskó Károly ban működték. Ugyancsak fontos volna a Magyar Törté­nelmi Társulat Heves megyei csoportjának létrehozása. Amíg ez a csoport 1956-ig működött, a megyei történé­szek munkája sokkal szerve­zettebb volt. A csoport létre­hozásával lehetne biztosítani azt is, hogy a megyei történé­szek időnként Egerben vitá­kat, konzultációt folytassanak az országos történet kiváló művelőivel Alapvető feladat lenne a továbbiakban egy me­gyei helytörténeti és sajtó- biblográfia elkészítése és ki­adása. Ezek hiánya, nem kell hangsúlyozni, hogy mennyire gátolja a kutatómunkát. En­nek kiadása a megyei könyv­tárra várna. Az iskolai oktatás szükség­letei megkövetelnék egy me­gyei vonatkozású helytörténe­ti olvasókönyv kiadását. Ennek elkészítése a Megyei Lelvéltár feladata lenne. Farkas András ír a publi­kálás lehetőségek bővítésének szükségességéről. Valóban úgy van, a megyében kevés a pub­likálási lehetőség. A meglévő fórumok, (múzeumi évkönyv, a főiskola tudommányos köz­leményei, stb.) egv-egy intéz­mény kezén vannak. Oda csak az adott intézmény dolgozói írhatnak főképpen. Kívülállók csak esetenként Mi volna a megoldás? Fel­tétlen az, hogy Heves megyé­Mint Heves megye történe­tével foglalkozó pedegógus- törtónész, érdeklődéssel olva­som Farkas András cikkét a Népújság 1966. december 29-i számában a megyei helytörté­netírás publikálási problémái­ról. A cikk mondanivalójával alapjában véve egyetértek. Farkas András cikke kapcsán néhány olyan gondolatot vet­nék fél, amit a szerző nem érint, de úgy gondolom, fel­vetéseim hasznosak lehetnek a megyei heiytörténetírás fej­lődése szempontjábóL Megyénkben elég szép szá­mú helytörténész él. Zömük szorgalmasan tanul és dolgo­zik. Ezt mutatja a Farkas András által felsorolt köny­vek és tanulmányok egész so­ra. Egyes történészeink az or­szágos sajtóban, kiadványok­ban is publikálnak. (PL: Su­gár István, Bakó Ferenc, stb.) Itt tehát baj nincs. A baj ott van, hogy a megyénkben élő helytörténészek nincsenek ösz- szefogva. Jó részük elszigetel­ten, magára utálva dolgozik. Főleg az Egeren kívül élőkre vohatkozik ez. A történészek összefogását lenne hivat/a megoldani a Heves megyei Népművelési Tanács melleit működő helytörténeti albizott­ság Ez a bizottság azonban eddig csak formálison műkö­dött, jóformán semmit sem tett a helytörténészek össze­fogására. Szükséges volna te­hát, hogy ez a szerv aktívab­togattunk el a Hotel Victáriá- ba, ahol bármennyit próbálkoz­tak az idézéssel, a szellemből akadt a legkevesebb. Szeren­csére Vico Toriani hangja vál­tozatlanul kellemes élményt je­lentett & még néhány szót a vasár­nap este ihdult új tv-filmsoro- zatról, az Ivanhoe-róL A „jól meghúzott” Walter Scott-i tör­ténet első része nem fukarko­dott a naív romantikával, lát­ványossággal és a jó szándék­kal. Nem mi tehetünk róla, hogy Ivanhoe-ban is az Angyalt láttuk viszont. A maszk hiá­nya, Roger Moore megszokott és szokványos játéka egyaránt kandi kíváncsiságra késztetett, mikor jelenik meg a feje fe­lett a glória Lehet, hogy meg is ieVnt volna, ha nincs ott a hófehér todlbokréta? (gyurkö) sával adós maradt az író, de a rendező is. így aztán Várady Hédi alakí­tása — néhány valóban megka­pó és művészileg kitünően megkomponált jelenetet leszá­mítva — meglehetősen légüres térben mozog Básti Lajos Han­sa a legveszélyesebb, az intel­lektuális „hóhér” típusa. Meg­jelenésében szimpatikus, faji gőgjében ijesztő, vereségében undorkeltő — egyszóval: kitűnő alakítás. Makk Károly rende­zése egyértelmű, világos és per­gő ritmusú. ^ Szombaton Princ és a heli­kopter, a gázzal vette fel a harcot A katonaéletről, ponto­sabban a honvédség technikai felkészültségéről ez a rész adott a legtöbbet — az emberről a legkevesebbet Ugyancsak szombat este lá­elhunytat”. „Hervadhatatlan babérokat” szerzett — mond­ták —, azok közé tartozott, akik az adott szót még szent­nek tartják. „Finom szellem’’ volt, „erőteljes igazságérzettel’’ és „lobogó idealizmussal”. Az egyik szónok Bang-Jensent ha­lála után egyenesen a „világ megtestesült lelkiismnereténeik” nevezte. Azok számára, akik köze­lebbről ismerték Poul Bang- Jensent, rejtélyes volt a Szö­vetségi Bűnügyi Hivatal, az újságok és gyászszónokok vi­selkedése. Például a Szövetségi Bűn­ügyi Hivatal vajon miért tette azt a nyilatkozatot, hogy az ügyen nem folytat további vizsgálatot, noha a halott pa­pírjai között egy olyan levelet találtak, amelyben ez állt: „Semmiféle körülmények kö­zött sem fogok öngyilkosságot elkövetni. Ez ellenkeznék a ter­mészetemmel és vallásos meg­győződésemmel ...”? Az ENSZ titkársága vajon miért tartott gyászünnepséget a halott emlékére, jóllehet Bang-Jensent már két éve el­bocsátották az ENSZ apparátu­sából, mégpedig azonnali ha­tállyal, nagyon is szégyenle­tes körülmények között? VAJON MIÉRT ÜNNEPEL­TÉK a szónokok valóságos dicshimnuszokban? 1957 végén Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, iszákos pszichopatá­nak, becsvágyó bolondnak, be­számíthatatlan idegbetegnek nevezte, és azt mondta, hogy Bang-Jensen teljességgel kép­telen rá, hogy felelősséggel töltse be egy ENSZ-tisztvisélő funkcióját. (Következik: A hatodik embere stikre bocsátani. Egyik-másik újságíró halkan dörmögötL Az lett volna in­kább kedvükre való, ha vala­miféle rémtörténetet hozhattak volna az első oldalon. Tapasz­talatból tudtál: azonban, hogy bizonyos eseteket nem szabad egészen kiaknázniuk. Es itt nyilvánvalóan ilyen esetről volt szó. Másnap reggel az újságok rö­vid jelentést hoztak: Misteir Poul Bang-Jensen, az ENSZ tit­kárságának volt munkatársa, öngyilkosságot követett el és meghalt; a Szövetségi Bűnügyi Hivatal az egyértelmű tényál­lás ismeretében nem lát rá okot, hogy az ügyben további vizsgálatokat folytasson. Az a kevés hírlap, amely kommentárt fűzött az esethez, közölte, hogy Bang-Jensen az ENSZ úgynevezett magyar kü­lönbizottságában dolgozott. Beszámoltak családjáról, hob- byjairól, sőt még azt is kide­rítették, hogy az öngyilkos gyöngyházberakásos revolvert használt, s ezt a fegyvert, ame­lyet Bang-Jensen 1943-ban vá­sárolt, valaki egy ízben már felhasználta az öngyilkosság­hoz, azután egy betörőnek lett a tulajdona, aki — mielőtt agyonlőtte magát — rendőrök­re tüzelt Vele. NÉHÁNY NAPPAL KÉ­SŐBB az ENSZ titkársága pompás gyászünnepélyt ren­dezett Poul Bang-Jensennek. Hosszú beszédeket tartottak, amelykben számos díszítő jel- zőval illették a „nemes lelkű világosítást szerettek volna kapni, valami anyagot a story- jukhoz. A nyomozócsoport ve­zetője azonban úgy tett, mint aki észre sem veszd az intege­tést. Letelepedett egy kis tá­bori asztal mellé és a halott papírjait lapozgatta. Csak ami­kor egy elegáns kócsi hajtott be a főútra, akkor állt fel kö­rülményesen, és ment az érke­ző polgári ruhások elé. Sokáig suttogtak egymással. A riporterek felfigyeltek. Az egyik így szólt: — Fogadjunk, hogy az FBI- központból jöttek! A SAJTÖ EMBEREINEK re­ménysége, hogy a szokásos ru­tinjelentés helyett valamilyen kövér címet találhatnak fő- szerkesztőjüknek, nem telje­sült. A nyomozócsoport veze­tője odament az újságírókhoz, s közölte velük, hogy öngyil­kosságról van szó, ami New Yorkban mindennapos, semmi izgalmas, semmi rendkívüli. A riporterek megértőén vi­gyorogtak. Nem volt kétségük, hogy ez a magyarázat valahol sántít. Miért kapcsolódott be az FBI? Az FBI-osok csak akkor szoktak akcióba lépni, ha vala­milyen ügynek politikai jelen­tősége van, vagy ha az FBI illetékessége alá tartozó 180 bűntény valamelyikét követték el: ilyen a gyilkosság, a gyer­mekrablás, a zsarolás, — de az öngyilkosság nem tartozik közéjük. A nyomozótiszt megígérte: — Az esetről még a mai napon jelentést fogunk rendelkeaé­VALÖBAN, KÖZVETLENÜL a lovaglóét sövénye mellett egy férfi feküdt az avarban. Zakó­jának egyik szárnyát a szél Eelhajtotta. Fehér inge világí­tott. Amikor közelebb léptek, a rendőrök észrevették, hogy jobb kezében pisztolyt tart. — Halott — állapította meg az egyik rendőr. — Itt már késő minden segítség. Elég po­csék az a lőtt seb a jobb ha- tántékán. Úgy látszik, öngyil­kosság. — Pont ez hiányzott még nekünk — szitkozódott a társa. — Néhány Órába beletart, amíg megleszünk a jelentéssel. Bajtársa elgondolkozva néz­te a hullát, majd így szólt: — Átkozottul finom szöcske lehetett. Nézd az öltönyét. — Attól még nem kerülünk hamarabb haza — hangzott a mogorva válasz. — Hogy gyil­kosság volt-e vagy öngyilkos­ság, azon majd mások törjék a fejüket. Inkább iparkodj, és értesítsd a gyilkossági bizott­ságot. Egy órával később a helyet, ahol a hullát megtalálták, her­metikusan* körülzárták. A New York-i bűnügyi rendőrség munkatársai már befejezték munkájukat. Minden részletet lefényképeztek, minden nyomot biztonságba helyeztek. Már a két rendőr is megírta jelenté­sét. Mégis, egyetlen detektív sem Hagyta el a tetthelyet. Néhány fiatal fickó — ri­porterek — ólálkodtak a kor­don körül. Időnként bosszúsan integettek a nyomozóknak. Fel­A PÓRUL JÁRT CSALÓ Részlet Kurt Rückmann A nagybetűs HALÁL c. könyvéből

Next

/
Thumbnails
Contents