Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

VERES PÉTER Veres Péter Kossuth-díjas író hetvenéves. Szavunk ünne. pi caőngésű, le nem az ünnep­re • az ürjne- Ithez szóló. amo­lyan sommá- zásféle: sűrí­tése, amennyi­re a szűkös terjedelem en_ pedi. életútja, s írói munkássá­ga legfőbb ta­nulságainak. Közmondásos pontosságát, Miogyan az élet- és szel­lem világ meg­annyi Jelensé- pének- a leg- apróbbaknak te, lebírhatak ten szívósság, pal nevet ad, teába próbál­nák utánozni A szemlélet, a stílus változá­sain azonban átüt a kötelez a lényegi igaz­ság: soae add Bű a világ vallatását, hogy érzékletod, gondolataid há. lójába fogd, tetten érd a tel­je* életet, legjobb tudásod szerint AW erről lemondott: mestersége, hivatása, ember­léte legfőbb törvényét szegte meg. Veres Péter eszméléeétől kezdve szüntelen vallatta a vi­lágot —, hogy változtathasson a világon. Életútja — a hagy agrárproletár falu, Balmazúj­város villanyt&lan viskói közül az irodalmi-szellemi élet köz­pontjába: sokakban s rendha­gyó esetek hökkent csodálkozá­sát kelti. Pedig nem afféle tü­neményes „karrier“ ez, mely­nek ívét a személyes becsvágy mohósága húzta volna meg. Magatartásában, írásaiban egy- aránt egy réteg szószólója, éle­tének, szenvedéseinek, legjobb tulajdonságainak művekbe sű- rítője, az irodalmi maradandó. Ságba mentéje volt. E réteg: a valahai szegényparasztság zárt közössége, hol az „elnyomás” szónak betű szerinti értelme volt: ■ Jogi osztottság, a társa­dalmi kiszolgáltatottság, a mindennapi betevőért folyta­tott örökfis harc a természet­tel te az élet uraival egyszerre: e sors osztályosait olyan tömb­bé tömöritette, mely a belőle kiszakadt író magatartását Is életre szólón meghatározta. Az induló Veres Péter írásai: e sorsközösség ' kinyilatkozásai. „Én nem mehetek el innen, soha, sehova” — vallja egy ko­rai versében. Törvényéhez hű maradt: lélekben soha övéitől el nem távolodott, de közéjük akarta hozni a nagyvilágot, mindent, ami szép, nemes és amit érdemes, dacolva a kö­zönnyel, hatósági vegzatúrák- kal. Jelképes, hogy első na­gyobb írás. Az Alföld paraszt­sága, a Markó utcád börtönbon születik, 1936-ban. Egv év sem t»»liV el, s a nagy magyar pub­licista, Bálint György, e sza­vakkal hívja föl a Balmazúj­városi paraszt-íróra a figyel­met: „Verte Pétert két napig faggatta a balmazújvárosi csendőrőrs. Kezét, lábát merő­legesen kinyújtva, arcát a mennyezet felé fordítva, órákig tartó görcsös mozdulatlanság­ban kellett a nyomozók kér­désére válaszolnia. Súlyos vád­pontokat kellett tisztáznia: miért érintkezett Móricz Zsig- monddal és Illyés Gyulával? Kéziratait és könyveit elkoboz­ták”. Igen, a hatalom fölfigyelt rí miért vilasós egv kunvhóablak a balmazúivárosi szegénysoron, megérezték, messze lobog an- a fénye, ámde hiába pró- kioltani. Érezték, a szel­köszöntése Amint as fró legjelentősebb műve, a Számadás, önéletrajz ugyan, de egy szegény paraszt eszmólését hűségesen fölidézve, a tömegek, a hárommillió kol­dus történetét, akaratát fogal­mazta meg. Azt, amd a nép va­lójában volt, te amivé lenni akart Igen, még ma te nehéz el­dönteni, mivel tett többet: az­zal-e, hogy megírta osztálytár­sai életét olyan hitelességgel és részletességgel, hogy mű vedből, a Szűk esztendőből, a Számadásból, a Próbatételből te a trilógiává bővülő Balogh család történetéből a késő ko­rok olvasója is elevenen ma­ga előtt láthatja majd e nap­jainkban már múltba fordult világot — vagy azzal, hogy a földreform egyik előkészítője­ként te irányítójaként forra­dalmár politikusként részt vett a szegényparaaztság tengermé. lyl életének megváltoztatásá­ban, hogy valóban te véglege­sen múlt legyen, amit írásai­ban megörökített És, miután a felszabadulás megtörtént népe — az ö sza­vaival élve — véglegesen a „nemzetbe emelkedett'’’" A fo. lyamat máig sem ért véget, fi­gyelmeztet az író. A hódítás még nem teljes: a „szellem napvilága” még nem ér el min. donüvé. EzM foglalkozik ma, a régi írisceséggel te szívósság­gal. a tudomány, a művészet, a szellemi élet megannyi prob­lémájával.: viszi övéinek, mindazt „ami szép, ami nemes te amit érdemes. „Így lesz Ol­vasónaplója s Számadás foly­tatása mindegyre táguló szelle­tem! honfoglalás, melynek Ve­res Péter előőrse te serkentője volt valamiképp az Igazi, a tör­ténelmi honfoglalás, a feLsza- ---------------------------- , ba dulás kicsikart előlege, mi önéletrajz. B. Nagy László FORGÁCS KAROLTt HARRI KA AS ALAINEN: Olt tdiejiilj álom! A suttogás égdörgés A hang éles kövön kés Ferdén kacsint az ablak Torzult tükör a vaknak Koponya tekint rátok Rémület — átok A függőleges rádől a földre A vízszintes spirál és görbe A tetők a pincébe bukva Mit máskor hiába gyújtasz most Lángból köszörül vörös pallost Azzal vág rést az egy-gömb égbe És hull a halál füstben égve Kasza nélkül aratnak erdőt Fekete hamuból a felhők A szív megszorul a torokban Körül egy egész ország robban. Vlrágareú lány szeme tekint rád Könnye még villan de már nem Kerekre nyílt száj hang nincs benne Feltört dióhéj jaj a melle Jaj itt jaj ott Sok megfagyott Félmozdulat Nem eb ugat A vasbetonból a cement Vissza porlott ás füstbement A beton vas olvad tan vízként csörgedez. A fülkagylóban otthonra találtak a dalolta őket a száj vad fenyvesen át hegyen át új fülbe szálltak új szívbe új szájba. Ha vizet látott felszívta a víz dalait letépte a nyár virágbaborult dalait a a szürkület dalait Dalokat mondott mik az erdő útjain messze futottak a ő nézett utánuk szemében a felhős nap szürkesége és szomorúsága annak ki Ittmaradt szótlanul mint egy öregember NAPLÓMBÓL Vágyom a társaságra. EZ a nagy csend lehúz mint hó a fenyőket, a zúzmószakállakat Hosszú a azív januárja. Az ág a a házmesterek havat hánynak, nem bírom, társaságba megyek, ráfúvok a dermedt gondolatokra] gyúrom, gyúrom őket Gyötröm a számban a tésztát; kis kenyérkéket beszélek. Finnből fordította: Képes Géza Harri Kaasalalnen 1927-ben született K8- klsalmiban, Kelet-Flnnországban. Eddigi kö­tetei közül jelentősebbek a „Jégzajlás” te a „Szimultán” címűek. A költő évekig, mint a tempere) Írók körének főtitkára működött, Jelenleg a finn rádió Irodalmi osztályának egyik vezetője. lát Cenld sem kínálta hellyel, “ ott maradt állva az író­asztal előtt — Szóval, maga az új gya­kornok ? — kérdezte meg az elnök ismét, ok nélkül, amikor a hivatalos iratot letette maga elé. — Igen. — Hát, csak Ismerkedjék a helyzettel. Tehát elmehet, még helye­sebben: tűnjön már el, mert csak zavarja a megbeszélést Az elnök, a főkönyvelő, a fó- agronómus most fontos ügyet tárgyal, vele nem érnek rá fog­lalkozni. Meg kellene kérdeznie: még­is, mi lesz vele? Lesz- fedél a feje fölött, kap-e kosztot va­lahol? No, mindegy. A tsz-központ valamikor kastély lehetett. Nem nagy, csak akkora, ami kifejezte, hogy tulajdonosa valaki. Osz­lopos tornác díszítette az ele­jét, a klasszikus stílusnak meg­felelően. Domb tetejére építet­ték, hogy lakója a község fö­lött állónak érezze magát. A falu a völgyben húzódott, szó­lók karéja fogta körül. Vagy kétszáz méter széles lehetett a völgy, patak folydogált a kö­zepén. Most öntözéses kerté­szet díszlett a két partján. Az egykori paraszti házak zöme redőnyös villává alakult át az utóbbi húsz év sarán. Alit a csenevész virágágyak előtt és nézte a falut. Nem így képzelte el a fogad­tatást. Legalább egy kis törő­dést érzett volna. Az elnök akár a nagyapja is lehetne, te mégis, úgy bánt vele, mintha neki is egy fél emberöltő ta­pasztalata, lenne a tarisznyá­jában. Senki sem veszi észre, hogy itt van. Elnéznek a feje fölött. — Elkopik a cipője orra! A kavicsot rugdalta anél­kül. hogy gondolt volna rá. Megfordult. Egy fiatal lány nevetett a szeme közé. — Maga az új gyakornok? — Én vagvok. Miért? — Az elnök elvtárs rám bíz­ta. Éva a nevem. |/ezet fogtak. Csak bá- " múlta a lányt, te nem értett semmit M‘ 6. MOlNA'R. FERENC*. ' 1' í: ­• V’- ■ '*•» _ __ — Jöjjön, meffnutatom • szobáját A lány nevetése már bosz- szantotta. Minek nézi öt ez a...? De nem tudta befejezni a kér­dést Mit mondjon erről a lányról? Szemtelen? Csak fö­lényes, mint amennyire lehet egy Ilyen csinos lány. Hány éves? Legfeljebb tizenhat Megkerülték az épületet, amihez hátul még egy oldal­szárny csatlakozott Tomácos folyosón mentek végig. Az egy­más mellett sorakozó ajtókról leolvasta a felírást: kultúrte­rem, tanácskozó, klub, vendég­szoba. — Tessék, ez lesz a magáé — nyitotta ki ez utolsó ajtót a lány. — Vendégszoba, két ágy- gyal. Elég lesz? Majd Erzsi né­ni a gondját viseli. Az étkezde itt van, ahol a tanácskozó fel­írást látta az ajtón. Van még valami kívánsága? Érezze jól magát nálunk. Ott maradt egyedül a szo­bában. Nem akart hinni magának. Ml volt ez? Van már szobája is. lesz hol ennie is. lassan minden kiala­kul körülötte. Ez a szoba ugyan alig különbözik valamit a kollégiumi szállástól: két fe­hérre festett vaságy a két fal mellett, középen egy asztal két székkel, az egyik sarokban a mosdó, a másikban egy szek­rény. A falak csupaszak, sehol egy terítő, egy szőnyeg, egy cserép virág. No, mindegy, most már csak a bőröndjét kell elhoznia, mert azt ott hagyta az oszlopos tor­nácon. Amikor kicsomagolt, lefe­küdt az ágyra, feje alá kul­csolta a kezét, és nézte a pla­font. Mintha egy búvárha­rangban a tenger mélyére süly- lyedt volna. Minden olyan ismeretlen körülötte, olyan furcsa és szokatlan. Aztán kiment a folyosóra, onnan a hátsó gyümölcsösbe. Néhány idős asszony matatott a fák körül. Köszönt, és tovább ment Álljon meg velük be­szélgetni? Mit mondjon nekik? Megkerülte a kertet, visszaért a hátsó udvarba. Egy öreg kör­tefa alatt egy padot talált. Le­ült és várta, hogy keresse va­laki, jöjjenek érte: Az elnök elvtárs akar beszélni magával. Ült és várt. Eltelt egy óra, másfél. Néha látott egy férfit vagy egy asszonyt, aki át­ment az udvaron. Odanéztek rá. volt aki bólintott feléje, és ment az útjára. Este a faluba ment. Embe­reket akart látni maga körül. Már az te jobb volt, amikor a házak közé jutott. egtalálta az első üzletet Vasáru szaküzlet, olvas­ta el a neonfeliratot Aztán egy fodrász következett, majd a kul túrház, amivel szemben ott állt a tanácsháza. Előtte egy autóbusz. Most érkezhetett, sokan szálltak le róla. Egy darabig állt a kultúrház vasrácsos kerítése előtt Nézte, hogyan szélednek el az autó­busz utasai. Többnyire közép­korú férfiak voltaik, kis tás­kával a kezükben. A közeli vá­rosba járhatnak dolgozni Akadt közöttük nem egy hiva­talnokféle is. Fiatal lány is volt közöttük néhány. De mit számít ez neki? Egyetlen isme­rőse sincs közöttük. Mind ide­gen, mind, egytől egvig. Akár­ha idegen országba jutott vol­na. A kultúrházban rátalált a presszóra. Rögtön a tágas elő­csarnokból nyílt a szobánál va­lamivel nagyobb helyiség. Két férfi sörözött a oult előtt állva, ö is sört kért. Fekete, húsz év körüli nő szolgálta kJ. Érezte, hogy megnézi. Asszony lehet vagy lány még? A haja ma­gas kontyba van feltűzve. Nem ülik ez a frizura a kerek arcához. A szeme viszont szép. Barna. Évának milyen a szeme? Nem emlékszik rá. Csak a mosolyára emlékszik. Arra a fölényes mosolyra. Kinevette? Nagyon gvámoltalannak lát­hatta őt. Éva. Jó lenne, ha most itt ülne mellette. Csak hogv beszélgethetne egy kicsit. Hány üveg sört ivott meg? Zúgott a feje. Sötét este lett. mire hazafelé indult. Hazafelé? Egy börtön sem lehet sokkal rosszabb, mint amilyen az a vendégszo­ba a maga rideg csupaszságá­val. Nehezére esett a járás Abo^y ment a falu vége fe’é, eevre gvérebben talált utcai lámpá­kat, egyre fényesebbek lettek a csillagok. Átkozott falu. gondolta ma­gában. Mintha egv nagy kripta lenne az egész. Nem élnek itt emberek? Egy hét múlva vezetőségi ülésre hívták meg. Éva te ott volt, 6 vezette a jegyzőköny­vet. Kétszer, ha látta az eltelt napokban a lányt. Most na­gyon komolyan nézett a füzet­jébe. Ült te figyelte az embereket Már valamennyit ismerte, őt is ismerte mind. De róla senki sem vett tudomást Éva sem Azon veszekedtek, miért tört el a kombájn, miért nem megy az aratás úgy, ahogy kellene. Minden olyan egyszerűnek tűnt, ahogy az elnök előadta. Az emberek nem akarnak dolgozni, csak a háztájival tö­rődnek. Sürgős a munka? No és? Valahogy majd csak lesz. Permetezni kellene? Jó, majd megcsináljuk. Tavaly is mi volt? Az elnöktől kezdve a gépírónőig mindenki kiment kukoricát tömi. hogy a munka­bért felajánlják a közösnek. Egy héten keresztül törték a kukoricát — ingyen. Ki kö­szönte meg ezt a segítséget a tagok közül? De szidni a veze­tőséget, azt tudják. Ahogy sűrűsödött a ciga- rettfüst a teremben, úgy sűrűsödött az indulat is. Egyedül a főagronómus kont­rázott az elnöknek, a többiek lehorgasztott fejjel hallgattak. — Mondhatok valamit? — kérdezte meg hirtelen, anélkül, hoev végiggondolta volna, mit csinál. Az elnök rámeresztette a szemét. —- Miért ne mondhatna! A gyakornok Is ember. Nálunk demokrácia van. Nyelt egyet. — Nem gondolta még végig senki, miért olyan rossz a han­gulat itt. a szövetkezetben? — A gyakornok elvtárs majd megmondja nekünk — csípett bele úiból az elnök szava. — Halljuk! — Én még csak egv hete va­gyok itt. de azért feltűnt va­lami. Miért mondják azt az el­nök elvtársra, hogy nagytörvé­nyű? A füstbe burkolt villany kö­rül egv léey zümmögött ke­gyetlen erős hangon. Az elnök mélyet lélegzett, mint egy fúj­tató. Elmondta, hogv az emberek kerülték a beszélgetést vele* pedig azt se tudják róla, i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents