Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
DEVECSEKI GABOR: A NAPNAK A napnak éjn »éw w de nem telt el hiába. Tegnappá őszült; átsüt rajta • holnap Ifjúsága. Tűrt sugarak, kékfényű felhők. Ezüst hab hűvös ég alatt... Egy napernyő-színű esernyő zümmögte benne a nyarat. IL . n Sőtétcstnagszemű, holűarcű Dávid, világ porondján parittyás királyfi, méltóztatott leánynak megszületni; hidd el, világ, hogy így is győzni fog! / A A4 S AJ ß&A'L 4 tticcfe+ti t* /d*tf lyen a természete. Csak akkor ered. meg a nyelvük, ha maguk között vannak. Miért" Ott van az öreg Kovács néni Két napra kiírta az orvos. Közben bement a gyógyszertárba, hogy kiváltsa az orvosságot. Táppénzcsalónak minősítette a vezetőség, mert nem maradt otthon. Aki beteg, az ne sétálgasson a faluban, mondták neki Sírva ment haza az öregasszony. Szabó István kocsit kért tegnapelőtt, hogy a lányának vásárolt bútort hazahozassa a városból. Nem kapott, mert dologidőben nem lehet kocsikáznl Az a bútor ráér még, mondták nek^ Juhász Pali bácsi pedig... •— Talán az lenne jobb, ha itt mindenki azt csinálná, amit akar? — csattant fel az elnök. — A közös dolga az első — toldotta meg a főagronómus. — És az emberek? — kérdezte. — Ki mer! azt mondani, hogy itt nem törődnek az emberekkel? Kivételezek talán valakivel? — kérdezte az elnök. — Neked öcsém, hiányzik valami is? — Igen. A munka. Lődörgők, mintha semmi szükség nem lenne rám. Legalább egy levelet bíznának rám, hogy vigyem el a postára. Tudom, fiatal vagyok még, de dolgozni talán tudnék. Nem akarok én parancsolgatni, irányítani. Csak any- nyit, hogy vegyen maga mellé valaki, és vezessen be a gazdaság dolgaiba. De nehogv azt gondolják, hogy személyeskedni akarok. Az én példám csak egy a sok közül. Rossz a közérzetük itt az embereknek, az az igazsó» Nem érzik otthon magukat, mert majdnem úgy bánnak velük, mintha csak fizetett munkások lennének. Ki mer szólni emiatt? Aki megpróbálja. az megkanja a magáét. Mindenki lusta, lógós, munkakerülő. Az emberek az ilyet nem viselik él. Nem büntető táborban akarnak élni. — Micsoda? — csapott az asztalra az elnök. — Az elnök élvtárs azt hi- tzí, hogv amit csinál, az a közösség érdekében történik — folytatta nyugodt hangon. — Senki sem vonja kétségbe a jó szándékát. Rólam is gondoskodott, de engem sem vesz figyelembe, mint ahogy senkit se. Nem jó az, ha valaki csak pa- rancsolgat, és soha nem figyel a mások szavára. Meg kellett ezt mondanom, mert engem arra tanítottak eddig, hogy mindig őszinte legyek. Nem akartam én megbántani senkit, csak elmondtam a véleményemet A többiek majd eldöntik, jól látom-e a dolgokat. Bár... — Mi az. hogy bár...? — kérdezte indulatosan az elnök. — Nem hiszem, hogy bárki is mellém merne állni. Az elnök nyelt egyet A “ szeme tüzelt — Azt akarja mondani a gyakornok elvtárs, hogy itt mindenki meg van felemlítve? Itt mindenkinek kuss? No, emberek...! Tessék, pakoljatok ki. Halljam, micsoda rongyember vagyok! — Ezt senki sem állítja — mondta csendesen. — Hanem, mit állítanak? Halljuk, fiatalember! Ha már ilyen bölcsen tudott eddig beszélni, ne hallgassa él a többit sem, hadd tanuljak én is valamit az ifjúságtól. — Ha az elnök elvtárs gúnyolódni akar, teheti. De ezzel még nem oldódott meg semmi. Csak a csend lesz nagyobb körülötte. Az elnök megfeszített izmokkal ült az asztalnál. A füst mögé bújt arcokat kutatta. ♦ — Ugyan már...! — kezdte a főagronómus. — Hallgass! — vágott közbe az elnök. — A többiekre vagyok kíváncsi No, tessék! A párttitkár felemelte a fejét — Ne veszekedjünk most, ebből semmi jó nem származik. — De csak veszekedjünk — erősiködött az elnök. — Mondd meg te is a véleményedet. Te hogyan látod? — Van igazság abban, amit a gyakornok elvtárs elmondott, ha egy kicsit túlzott Is. Beszélgettünk már mi erről, elnök elvtárs. taggyűlésen is. — Szóval: nem vagyok elnöknek való? — Ezt senki sem mondta. — Dehogy nem. Most is mondták. Akkor hát... követelem, hogy ■ pártszervezet vizsgálja meg ezt a kérdést, és foglaljon állást személyemet illetően. Aztán majd meglátjuk...! A megbeszélést nem lehetett tovább folytatni. A vezetőség tagjai úgy álltak fel az asztal mellől, mintha hatalmas terhet kellett volna megemelniük. Senki sem nézett a másikra, senki sem szólt a másikhoz. Elsőnek ment ki a teremből. Megállt az épület sarkánál, és a félhők között bujkáló holdat nézte. Mennyi ideig? — Elmélkedik, gyakornok elvtárs? Éva állt mögötte. A holdfényben látta arcán a már jól ismert, fölényes mosolyt — Gondolkodom — mondta. —- Megbánta, amit tett? — Azt nem. Csak sajnálom, hogy ez lett belőle. Nem így akartam. Elhiszi? — Repül a nehéz kő, k! tudja, hol áll meg... és kit hogyan talál meg. Toldi után szabadon. Igaz? — Igaz. — Csak azt nem tudom, minek magáződunk. Hány évvel vagy idősebb tőlem? Vagy kellemetlen lenne a gyakornok elvtársnak, ha egy ilyen csdtri- vel kellene tegeződnie? Hazakísérsz? Mi ez? Ugratás? Ahogy ez * * a lány mosolyog...! — Szerinted igazam volt? — kérdezte Évát. — Igazad, de nem szeretném, ha egész úton csak erről beszélnék Ne feledd el, még csak tizenhat éves vagyok. Csak a nyári szünetben dolgozom a tsz-ben. Gimnáziumba járok. — Te is hallgattál a vitában. Miért? — Ennek két oka van. Az egyik: én még tacskó lány vagyok. A másik: az elnök a nagybátyám. No, jössz? ... Mit bámulsz? ANTALFY ISTVÁN: Katicabogár A szoba egyik sarkában a fény egy filcdendron széles levelén pihenget, ha az ablakon besüt és elhozza szobánkba a derűt Hiába... ez november vége már. Tél van és olyan messze tűnt a nyár, ...s ő itt él a nagy, zöld leveleken, sétálgat lámcsak, pöttyös-kedvesen, egy katicabogár, és néhanap másik sarokba is ellát o»at, majd játszi kedvvel vállamra repül, és megpihenni tenyeremre ül. milyen kedves! Kis katicabogár, tudja-e, milyen messze még a nyár? TÉNAGY SÁNDOR: ÉPÜLŐ HÁZ Épülő ház a gyár mögött — cserép-, gerenda- és tégla-domb: fillérkék gonddal rakosgatott reménye, a böjt, az örök bizonygatás, hogy így a jó, és a rettegés: megéri-e? De tenni kell muszáj! télire fedél kell. biztos, lakható. S a fal emelkedik! Napra nap, rakódik magasabbra félig-kész álmok tégla-sora. Nem cserép-, gerenda- s tégla ki t ök tudják, ők, mert építenek: konyha ez, kamra s tiszta-szoba. és néhány nödfcelezett tárgynak? ö meg azt nem értette, hogy miért nem ájulok el a boldogságtól, amiért egy ház úrnője lehetek... összevesztünk. Egy nappal az esküvő előtt. — Egyedül jöttem vissza a városba. Este ott volt értem a kollégiumban. Beszéljük meg. Beültünk a presszóba. Látja, ez döntötte el a dolgot. Ez a beszélgetés. Pedig ott sokkal kedvesebb és óvatosabb volt, mint délután. Ahogy beszélt, egyre idegesebb lett. Csak az ő dolgai jutottak eszébe, hogy ő fáradt lesz esteyés délben is nyugodtan kell ebédelni, és a ház és a kert... Megkérdeztem tőle: „és én?” „Mi az, hogy te” — kérdezte, „hát tied lesz minden.” Késő éjszakáig vitatkoztunk. És egyre szomorúbb és fáradtabb lettem. Sokáig hallgattunk. — Évfolyamtársaim próbáltak észretéríteni. De nem lehetett velem beszélni. —■ Azóta? — Láttuk már egymást, de nem érdekes... egyáltalán... Nevetett — Ha végez? — Visszamegyek a falumba. Tanítani. Felállt, kinézett a sötét utcára. Megkérdezte: — Járt már Göcsejben? — Elég sokat — És az én falumban? —- Ott éppen nem, a de a szomszédban többször is. — Akkor megérti miért vagyok dühös, ha azt mondják, hogy ósdi, romantikus álma— Valamit kérdezhetek? 1 — Tessék. — Nem értem, miért volt Jgyedül a bálban, valahogy... Felnevetett Nem vidáman, i nkább nyugtalanul. Hosszan ' réz te a csészét tartó kezét —- Ha érdekli? — Nem válaszolok formális 1 Kérdésekre? Nem vette zokon. 1 — Tizenhárom hónappal ezelőtt lett volna az esküvőm. Vőlegényem orvos volt Ta- 1 zalyelőtt végzett. Egy környék- jeli faluba helyezték. Ügy volt, íogy összeházasodunk, én tanítok a faluban és közben levele- : tőn befejezem az egyetemet. \z esküvő előtt négy hónapig nindig ő jött be hoziám a vá- ( rosba. Utolsó előtti nap egy iutós barátjával érkezett Nem i korábbi szállására mentünk, i Tekintélyes, frissen tatarozott láz előtt álltak meg. Bekísérek a háza, három szoba és rendelő. Minden újonnan festve—mázolva. Két szoba üresen, i \ konyha és az egyik szoba vadonatúj bútorokkal bérén- | iezve. Képzelheti. Mesebeli I t Negyedéves fizika—matematika szakos. Esküszöm, ha az asszony nem dolgozna az egyetemen. .. Érdemes lenne többet beszélni vele, mindentől függetlenül is... Kezdtem fan! • zajt a nyüzsgést a lányok erőltetett vihogását a szépre állított merev ábráza tokát Negyed tíz. Éjfélig még kis híján három Óra... Klárié4c addig biztosan itt maradnak. A fekete pulóvere* felé sodortattam magamat Kartávolságba értem, amikor egy szőke, fehér arcú fickó meghajolt előtte. Magamban szidtam a fehér arcú gyereket. Állok és várok. A «jutalom: a lány visszajön a nyüzsgésen át Az előbbi helyére. Mintha fontos posztja lenne ott Nagyot nyelek és odalépek mellé. — Szabad? — fejet hajtottam, mint egy porosz kadét — Tessék? — Szabad? Egymásra néztünk. Lázas szürke szem, szép, éles arc. Mosolygott — Nem hallja? Szünet van. — Bocsánat.. tisztára... úgy látszik, megártott a forgalom... — Semmi baj — nevetés helyett udvariasan a szemöldökét húzta fel. — Menjünk az előcsarnokba, ott több a levegő és csendesebb is — mondtam. Rámcsodálkozott és az előcsarnok felé indult — Ugye, útközben majd bemutatkozunk? — kérdezte tárgyilagosan. Melegem lett Az 6 szavaiból csak az Erzsébetet értettem. Gyorsan rágyújtottam. Hamarosan egyetértettünk abban, hogy ezt a bált nem nekünk találták ki. — Miért jött el? — kérdeztem. — Az évfolyamtársam beszélt rá, akivel együtt lakom. Azt mondta, szükségem van egy kis vidámságra. — Miért, talán nem vidám? Nem válaszolt Mondtam neki, hogy vegyük a kabátunkat és menjünk valamerre. Tiszta a levegő, járjunk, ameddig nem fázunk. Elfogadta. Hideg szél kergette a frissen hullott havat Lassan lépkedtünk és hallgattuk, az össze- p'réselt hó szárazon csikordul a talpunk alatt Beszédmodorát szokatlanul rokonszenvesnek találtam. Pontosan nem tudtam, miért Fizika—matematika szakos létére meglepően sokat olvasott S egyáltalán, feltűnő tájékozottsága ellentmondott külsejének, hiszen a szép lányok gyakran elhiszik, hogy a természet biztos nyeregbe ültette őket Jó félórát ballagtunk már, amikor egy félköríves, düledező nagykapu előtt megállt — Én itthon vagyok. Hideg volt, későre járt, nem mondhattam semmit — Hát akkor... — Lassan nyújtottam a kezem. — Ha van kedve, meghívom egy forró teára. A háziak már aludtak. Délután alaposan befűthettek, a kis szobában meleg volt Kiment teát főzni. Körülnéztem. Két dívány, a rozoga szekrény tetején befőttek, kisasztal, két szék, kályha, rongyszőnyeg. És sok könyv. Az asztalon tornyokban, a be- főttes üvegek között és a dívá- ■ nyok alatt Ittuk a teát Jólesett fordulat. A rendelőben minden csillog. A vőlegényem megvárta, amíg kicsodálkozom magam, azután odajött hozzám és megcsókolt Elmondta, hogy a tanács rendbehozatta az orvoslakást Gondolhatja, hogy örültem. Nevetett, le kellett tennie a csészét Ez a nevetés se volt egészem vidám. — Mögém állt a vőlegényem és azt mondta, hogy nem kell tanítanom és az egyetemre se járjak. Nincs rá szükség. Az orvos feleségének lesz elég dolga. Itt a nagy ház, a rengeteg tennivaló, és majd jönnek a környékbeli kollégák hétvégén. Előbb nem vettem komolyra, hiszen négy év óta ismertük egymást Azután megértettem, hogy nem tréfál. Hallgattam. Megkérdezte, mit határoztam? — Egyszerűen nem értettem. Ilyen hatalma van egy háznak im vannak. Nálunk ősztől tavaszig a házak tövc'g ér a sár. Az emberek, késő ősszel az udvarba szorulnak, ott csúszkálnak a toldott-foldott gazdasági épületek között. Sötét hiedelmek és gyűlöletek. Sárba ragadt világ. Ez nekik a romantika. Na, mindegy... Nem nyafogni kell ezen és nem sajnálkozni. Ezen a jó vers se segít.,. Megenyhültek a vonásai: — Tanítani fogok és verekedni. A községi tanáccsal, a járással, a megyével, hogy az iskola szép legyen. Vetítőgépért, szemléltető eszközökért Dolgozni akarok a gyerekekért. Tudja, mi lesz ott? Közelharc. Megjött a szobatársnője. Fázósan dörzsölte a kezét. — Miért szöktetek meg? Később olyan jó hangulat volt. Elbúcsúztam. Erzsi a kapuig kísért. Hajnali kettő volt. Ismét esett a .hó. — Nézz csak — lökött meg a barátom, aki elhozott a medikus bálra. — Nézek. — Na? — Mit kell nézni? — Ne hülyéskedj. — Elnézést — Unod? — Kicsit — Nem cipeltelek volna el, de hallottad, bogy Klári még csak szavazásra se dobta a kérdést Én Ilyesmin nem vitázok. Jobban jövök ld az energiával, ha engedek, mintha három napig rágnánk egymást Elhiszed? Ránéztem Ferire, akinél Debrecenben vendégeskedtem. Hittem neki. Miért ne hinne az ember a barátjának, a fizikai tanszék adjunktusának? Különben Is igaza lehet Az ember beosztó. Beosztja a kenyerét az idejét és az energiáját Mindaddig, amíg az egész beosztást egyszer csak abba nem hagyja. Az aula hatalmas falmezői és a magas mennyezet keményen verte vissza a zűrzavaros hangáradatot Bársonyruhák és simuló pulóverek, rövid és itt- ott hosszú szoknyák. Aztán sötét zakók, fehér Ingek, mellények és nyakkendők, néhány preparált fekete lepke a nyakra ragasztva. Az arcokon odaparancsolt közöny, vagy kiszegezett mosoly. — A szemeket néad, a riadt tekinteteket: Mi lesz már? Hát nem történik semmi? A ruhatár felől, a sokaságban el-elakadva, hozzánk igyekezett a barátom felesége. Feri meglök: — Tényleg nem érdekel? — Micsoda? — Az előbb mutattam. Nézd, az a magas, fekete pulóvere«. — Érdekes arc. — Ritkán látsz Ilyen fejet. És okos, te, úgy vág az agya.
