Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
Párbeszéd — Egy vasárnap Népújságot kérek. Pesten, a Körúton, ax egyik hfrlapbolt— Csak délután érkezik. —r Majd akkor bejövök. — Ne jöjjön, csak kettőt kapánk, s arra meg van az állandó vevő. — Hol lehet még kapni? — Az Erzsébet-hídnál lévő hírlapboltban. De né faltad jón, nekik is meg van rá a vevőjük. Én meg Népújság nélkül, de nagyon büszkén léptem ki a Körútra. Milyen kapósak vagyunk — az egész fővárosban négy (vagy öt) van belőlünk, s máris hiánycikkek lettünk. (—vits) « A bürokrácia nem a pecsétnél, hanem pecséttel kezdődött. ★ Régen: Imádkozzál és dolgozzál. Ma: Imádkozz neki, hogy dolgozzék. Az éveket azért találták fel, hogy minden évben új naptárt kelljen venni. Elhalasztották az esküvőt, mert aznap éppen krimi ment a tévében. Ilyen ok miatt a gyerek is egy nappal később született. szerelem örök. Csak a tárgya változik. Mit mond az egzisztencialistának a felesé— Hugó, te elidegenedtél tőlem! kezdtek. Hogy ml az eredmény? Eddig az indított mennyisig hatvan százaiéiba került el a hevertetés szakaszához. Most, már az első napokban nyolc-tíz százalékkal magasabb ez a mennyiség. — A siker minden területen ilyen mértékű a tavalyi állapotokhoz képest? — provokáljuk tovább az üzemvezetőt — Éppen lehetne még rajtunk segíteni. A tranzisztorgyártásban két lezárógép hiányzik még. A napokban megkapjuk. Kettő volt eddig, de hogy a több mint egymillióval megemelt idei tervüket tranzisztorból teljesíteni tudjuk, az újabb két gép feltétlenül kell hozzá. Az aranytűs diódához az itteni gépgvár készít el három szerelőgépet, amit január közepéig kapunk meg. —• Ezek tehát csak átmeneti nehézségek. És az anyagellátás? — Sajnos, az visszátérő gondunk. Az alkatrészellátás nem folyamatos. Tavaly is sok volt a zökkenő. A mi termelési csoportunk mindig jelzi a „nagy” Izzónak, ha fogytán van az alkatrész, de nem mindig kapjuk meg az utánpótlást időre. legyünk igazságosak: a szereléshez szükséges anyagokat, alkatrészeket csak akkor tudja megfelelő ütemben szállítani a „nagy” Izzó, ha kifogástalan minőségű alapanyagokat kap. Itt tehát összetett helyzettel állunk szemben, aminek a lecsapódása azonban Gyöngyösön jelentkezik. —Mennyi kiesésük volt tavaly anyagellátási hiányosságok miatt? — összesen 5 600 normaóra, amiből az alkatrészhiányra 1 500 normaóra jut. KÖZÉRTHETŐ NYELVRE lefordítva: a kiesett munkaidő annyi, mintha hétszáz ember nem csinált volna semmit egy palotába A palócházat öreg, hádfedeles, rogyadozó kis épületnek képzeltem. Ilyet kerestem hát, amikor a pará- diak útbaigazítottak. A patakparton meg is találtam a palóc- házat. A vén, fehérfalú épület alig állt már a talpán, fején a tető félrecsapva, mint részeg emberen a kalap. A ház mellett még elesettebb fészer. Igen, ez lehet a po- lócház. Amikor bekopogtam, idős néni nyitott ajtót és közölte velem, hogy ez biz nem múzeum, hanem az ő háza. Itt lakik a néni egyedül. De, ha már itt vagyok, jöjjek be és nézzem meg a szobát, meg a konyhát, mert ez is palóc, csak éppen nem múzeum. Megnéztem a nyitott tűzhelyet, a vén, gerendás búbos kemence* hálószobát. A néni a családot is bemutatta fényképekről. Végül aztán a néni, szinte kiérezve a drámai szituációt, újságolta, hogy már nem sokáig lakik a „múzeumban", hanem viszik a fiai Ozdra, a nagy, emeletes házba. Vajon évtizedekkel előbb hány házat tévesztettem volna ösz- sze a múzeummal ? Sokat! Múzeum volt az egész falu. Sokat sétáltam aznap Párádon. Megnéztem kívülről takaros, piros tetős házait, amelyek már egyáltalán nem pa- lócosak, — szép kisvendéglőjét i*. Milyen öröm, hogy ma már egyetlen ház és a múzeum szimbolizálja azt, ami régebben egy egész falut jellemzett. Milyen öröm lesz ezt az utolsót is lerombolni, hiszen a múltból elég egyetlen memento: a múzeum. A község lakói már kiköltöztek a „múzeumokból”. A néni, aki palócházban született, központi fűtése*, világos, tágas lakásban tölti el utolsó éveit. És Párádon talán e kulipintyó lerombolásával az utolsó ház tűnik el, amelyet a vendég összekeverhet a múzeum- mail. Hiszen azért dolgozunk, hogy mindenütt muzeális tárgy legyen a múlt szegénysége, nyomora. Ezzel már csak múzeumokban ismerkedhessük meg. Sok palócház legyen szerte az országban, egyedüli szemléltető eszközei annak, ami elmúlt. És látogatói családi házból, kényelmes lakásból induljanak nézelődni, emlékezni. A múzeumok néprajzi érdekességek maradjanak, életünk régi emlékei, amelyet a ma fog körbe gazdagságával, összeke- verhetetlen fejlődésével. (fóti) ÚJSÁGHÍR: Egymillió forintot osztottak szét nyereségrészesedésként a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság dolgozói között • • • ERDŐ ... árnyékot adó lombokra gondolsz, búbos hegyekre, sziklás gerincekre és vissz- hangos völgyekre, hol egymást váltja a tölgy a cserrel, gyertyán a bükkel és fenyővel. És fák közt kanyargó ösvényekre gondolsz, melyek kék, piros turistajeleikkel teaillatú menedékházakhoz vezetnek. És hófödte ágakra gondolsz, melynek látványába belerészegül a városi szem. Erdő... ahová te kirándulni térsz, kikapcsolódni, pihenni, felfrissülni, az kenyeret adó hivatala, munkahelye száz és száz másnak —- az erdésznek, a csemeteültetőnek, gondozónak, a motorfű- részes, sisakos fadöntő munkásnak, a rönköket szállító erdei vasutasoknak. Elkápráztat és lenyűgöz bennünket a látható. s rejtettségéből feltárulkozó szépség, a tájképi hangulat; s ők dolgoznak becsületKözös szándékkal, akarattal... 6 Mnűísm |861. január 8., vasárnap tel, tisztességgel, hogy a szépség forrásait megsokszorozzák, hogy az erdő fáit mind értékesebben hasznosítsák. A Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság dolgozói cseppet sem szégyenkezhetnek az elmúlt évben végzett munkájuk miatt. Az 1965—66-os, októbertől októberig szabott esztendőben nagyszerű sikereket értek el, kiválóan dolgoztak: kötelező eredménytervük 1 28? 000 forint nyereség elérését írta elő, s ezt magasan túlteljesítették, 2 240 000 forintot értek el. Nemcsak az élüzem szint követelményeinek tettek eleget, de a legrangosabb elismerést is kivívták — a hegyvidéki erdőgazdaságok között megszerezték az első helyet. Az 1964—65. évi adatokhoz viszonyítva idei eredményjavulásuk értéke 2 8?4 000 forintot tesz ki. A SZÁMOK, az eredmények semmi titkot, semmi csodát nem rejtenek. Amit elérték, szorgalmukkal, ügyességükkel, ésszerű - munkaszervezéssel, a munkák helyes irányításával érték el. Nem kiugró siker a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaságé, nem máról holnapra való — a gondos előkészületek érleltek gyümölcsöt. Eredményeiknek az egyenletes fejlődés, a fokozott tervszerűség adnak hatványozható értéket. A siker egyik magyarázata: terveiket helyzetelemzésekre alapozták, körültekintően tűzték ki a feladatokat, összegezték korábbi tapasztalataikat, számba vették, mérlegelték lehetőségeiket és erőforrásaikat, s a tervet ezek ismeretében állították össze. A tervek részletes kidolgozásának alapját a gazdasági egységekben szervezett felmérések, viták, tanácskozások alkották, valamint a dolgozók, a pártós a szakszervezet javaslatai. Közösen, együttesen beszélték meg tennivalóikat a vezetők és vezetettek, s nyugodtan állíthatjuk, hogy az így felépített terv a közös szándékot és akaratot foota egybe. HELYESEN építettek a dolgozók munkakedvére, versenykedvére. Megerősítették a legtökéletesebb versenyformát, a szocialista brigádmozgalmat. Szám szerint is gyarapodtak' a brigádok (az 1960—61. gazdasági évben 3, az 1965—66. gazdasági évben pedig már 33 szocialista brigád dolgozott^ de a fejlődés elsősorban minőségi színvonalon történt. A szocialista brigádok mellett 24 munkabrigád is helytállt. Versenyeztek a dolgozók a minőségi csemetetermelés elősegítéséért, az eredményes erdősítésért, a fakitermelés önköltségének csökkentéséért, a gazdaságos fagyártmánytermelésért, a gépi eszközök hasznos üzemeltetéséért. Különösen kiváló teljesítményt értek el a vad- és halgazdaság, a gépüzem és az erdőművelés területén. Csak egyetlent említsünk a számadatok közül: a gépüzemi szocialista brigádok 195 000 forint értékű anyagot takarítottak meg munkájuk során., S amit megint nem lehet elhallgatni: kevesebb baleset történt, mint korábban, s ezzel 314 munkanappal többet hasznosítottak a termelésben. Az eredményes elérését segítette az is, hogy a kitermelt 5700 köbméter papírfát 86 százalékban géppel kér- gezték, ami jelentős bérmegtakarítást hozott, anélkül, hogy a kérgező munkások keresete csökkent volna. MINDENT egybevetve: a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság dolgozói nyereségrészesedésként egymillió forinton osztozhattak. Több mint félhavi fizetést vittek haza. , . .... , . <í»aUky) Töprengés a menyezeiről leszakadt vakolathalmaz felett Az egri Csákány utcai lakótelep A/12-es épülete újdonatúj. A III. lépcsőház második emeleti 2. számú kétszo- ba-összkomfortos lakásába háromtagú családjával éppoly örömmel és boldogsággal költözött be Kiss József is, mint akárki más, aki hosszú idő óta vágyott kényelmesen berendezett saját otthon után. Az öröm és boldogság most egyszerre aggodalomra változott. A múlt hét péntekre forduló éjszakáján durva robaj. vad. éktelen zaj riasztotta fel őket nyugodt álmukból. A kisebbik szobában jó négyzetméternyi darabon leszakadt a mennyezetről a vastag vakolat. A gázkonvektor le- mezfedelét csattanva leverte, s a lemezhálőt is belapította. eldeformáUa a lezuhanó súlyos vakolattömeg. A véletlen szerencsén múlt csak, hogy négyéves kisfiúk a vakolatomlást karcolás nélkül mec-úszta. s nagyobb baj nem származott. Kiss József — felinflultsá- gát és felháborodását legyűrve — a Beruházási Irodát kereste fel panaszával, s elmondta, hogy mi történt. Cinikus és pökhendi elutasítást kapott. Valaki csak felelős az ilyen munkáért, mondta az „illetékesnek”. Nincs felelős, volt a válasz, egy évig senki sem felel semmiért. & ha a gyermeknek valami baja esett volna? A válasz: mondtam, nincs felelős, és akkor sem lett volna felelős! A mennyezetről leszakadt vakolat nem porladt el, de nem lehet elporlasztani azok felelősségét sem, akiket mulasztás terhel a felületes munka miatt. Nincs felelős?! Hát ki, vagy kik végezték annak a szobinak a vako’ását; ki, vagy k>k ellenőrizték azt a m""kát: és kV vasrv kik hagyták iává, vették át azt a munkát? Reitett hiba — citál iák a magyarázatot. Valaki, felületességből. nemtörődömségből , reW“*te”. A h'ha immár nem rejtett. A felelős sem maradhat hát rejtve. Nel.ogji az eset — emberben kárt okozva — ismétlődhessék. _ k (P- dj Abasánon és Gyöngyöshalászon. A legjobb eredményeket az idén a detkiek érték él. — A következő években hogyan lehetne elkerülni a nagyobb kiesésekét? — Mint említettem, termelő- szövetkezeteink fő termelési profilja a szőiő. Sajnos, ezt nagymértékben befolyásolja az időjárás, s ha kedvezőtlen' az idő, akkor igen nagy kiesének mutatkoznak a jövedelemben. Ezért feltétlenül szükségesnek látszik a melléküzemági tevékenység kiterjesztése, ami biztonságosabbá tenné a gazdálkodást. Járásunkban vannak jó kezdeményezések, helyes lenne, ha minél előbb tovább terjednének. — A zárszámadáson kívül milyen más munka folyik o közös gazdaságokban? — Bár az időjárás nem túlzottan kedvező, mégis szükséges az elmaradt mélyszántások végzése. Még négyezer hold a szántatlan, s ez bizony jelentős terület. Karácsondon, At- káron, Vámosgyörkön és Visz- neken kihasználják a lehetőségeket, ha lehetséges, szántanak. Sajnos, néhány községről, így Adácsról és Gyöngyöspatáról 'már nem lehet ezt elmondani. — Egyelőre azonban most a zárszámadások érdeklik a legjobban az embereket. Reméljük, hogy mindenhol levonják majd a megfelelő tanulságokat — fejezte be Juhász József. (K. L.) közös gazdaságok értékeinek számbavételét még az elmúlt hónap folyamán. A bizottságok nagy körültekintéssel végezték munkájukat, s a tennivalókat a közelmúltban be is fejezték. A zárszámadások is elkészültek már. Az első közgyűlésre a hónap végén került sor, az utolsókra pedig február vége felé. —- A kilátások? — Sajnos, nem túl sok jót lehet mondani. Járásunk termelőszövetkezeteinek fő profilja a szőlő- és bortermelés, íz idei kedvezőtlen időjárás sövetkeztében mind a csemegeszőlő, mind a borszőlő gyenge termést hozott. Járási színen az átlagtermés 12—13 maisa volt, az elmúlt hat esztenő ölyamán a leggyengébb. Még i legjobban termő szőlők is mindössze huszonkét mázsás érmést hoztak, amíg az elmúlt esztendőben ötven má- ssát. Járásunk termelőszövetkezeteiben a jövedelemnek mintegy ötven százalékát a sző- ő adja. Most ennek a jöveds- eminek mintegy fele kiesik, üözös gazdaságaink jelentős része mindössze úgy tudja a ervezett jövedelmet kiosztani a iagságnak, hogy igénybe veszi íz elmúlt évek folyamán tar- ialókolt pénzösszeget. — Eredményjavulás? — A kedvezőtlen év ellenébe is néhány termelőszövetke- setünkmél javultak az eredmé- xyek a tervezetthez viszonyítva. így Nagyrédén, Detken. Mint szerte a megye közös gazdaságaiban, a gyöngyösi iárás termelőszövetkezetedben is a jelenleg legnagyobb feladatna, a zárszámadásra készülnek. A közgyűlések előtt felkerestük Juhász Józsefet, a iárási tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjét, nyilatkozzék az előkészítő munká •ól és a várható ki látásokról. — Járásunk huszonhat termelőszövetkezetében 62 leltározó bizottság kezdte meg a Zárszámadások előtt :i gyöngyösi járásban 62 leltározó bizottság — Gyengébb termésátlagok Január közepén az első közgyűlés műszakon keresztül. Elég komoly kis mennyiség ez így. — Miért nem „vasalják be” a „nagy” Izzón ezt a kárt? — Egy cég vagyunk, mi) csináljunk? Igaz, egy cég, de azt is mondhattnánk: egy ország és ebben az áttekintésben mát más a felelősség kérdése. Mert a kiesett munkaidőt lehet ugyan hajrában pótolni, de a hajrá együttjár a feszítettség- gel, ami a selejt alakulását is kedvezőtlenül befolyásolja. A dolgozók szempontjából még az sem mindegy, hogy a keresetük hogyan csökken mások hibájából. Az állásoánz mégsem egyenlő a teljesítménybérrel. Akárhonnan közelítünk is tehát a lényeghez, az minden vonatkozásban a kárt mutatja. Amennyire örvendetes, hogy az idén már stabil tervszámokkal nézhetnék a félvezetőgyáriak az év további időszaka elé, nem úgy mint tavaly, amikor tudták, hogy a megadott tervszámok év közben úgyis módosulni fognak, és a még ismeretlen igényekre felkészülni nem lehetett; ismételjük: amennyire helyénvaló ez a változás, annyira nem értjük az anyagellátásban kialakult rossz tradíciót. Ez a tehetetlen, teljes kiszolgáltatottság, mert nem tudjuk másnak nevezni a gyöngyösiek helyzetét, nem segíti a termelést. VÉGEZETÜL PEDIG állapítsuk meg: az idei év sok vonatkozásban kellemesebb körülmények között indul a gyöngyösi félvezetőgyárban, de azért még maradt tenniva ló* a további javulás elősegítésére is. G. Molnár Ferenc | ELEINTE ÜGY TUNT, hogy ■z Egyesült Izzó gyöngyösi félvezetőgyárában most, év elején minden a legnagyobb rendbén van. Az indulásihoz szükséges feltételek a legoptimálisabb mértéket érik el. — Csakúgyan ilyen szép a ^menyasszony”, mint amilyennek megrajzolta? — kérdeztük Szerdahelyi Jánostól, a félvezetőüzem vezetőjétől. A válasz nem érkezett meg azonnal. Néhány ' pillanatig mintha farkasszemet néztünk volna egymással, méregetve a másik gondolatait. — A wolframtűs dióda gyártásában nincs probléma — mondta aztán az üzemvezető. — A napi harmincezer darabot biztosítani tudjuk három műszakban. Az éjjeles műszak azonban, a másik kettőnek a létszámához viszonyítva: jóval kevesebb. — És az aranytűs diódánál? — Hát igen, az más. Tavaly sok gondunk volt vele Nem sikerült azt a „kihozatali” da- rabszámot elérni, amennyit kellett volna — Mi volt ennek az oka? — Lényegében ma seen tudjuk pontosan. — Hallottunk arról, hogy a bérezés sem volt ösztönző. — Ez is közrejátszott A dolgozók csak abban voltak érdekeltek, hogy az úgynevezett mechanikai selejt száma cső lekenjen. Hogy az összfcihozatal mennyisége is növekedjék, erre már nem ösztönzött a bérezés. — A megoldás tehát? — Már elkészült az intézkedési tervjavaslat Változtatni akarunk a bérezésen. ITT EMLÍTSÜK MEG, hogy az Egyesült Izzó félvezetőgyára a tavalyi . hatvankétmilliós tervét négymillióval teljesítette túl. Egyedül az aranytűs diódából gyártottak mintegy tíz százalékkal, kevesebbet, mint amennyit terveztek. Még egy rövid magyarázat szükséges ide. Kétféle mennyiséggel számolnak. Az egyik szám a szerelésre elindított mennyiséget fejezi ki, a másik pedig azt a mennyiséget, amit pihentetőbe adnak le. Nem félreértés: egy hónapig „héver” a dióda, és csak ennek leteltével végzik el a végső mérést rajta. Ugyanis szerelés közben a felhasznált anyagok atomjai, belső rácsa ^megrázkódik”, és hogy ez az eredeti egyensúly állapotába kerülhessen vissza, szükséges az egyhónapos pihenő. Csak ekkor derül ki, hogy a dióda mit ér, — A kár tehát haszonnal járt? — térünk vissza az aranytűs diódához. — Mindenkit megmozgatott ez a gond. Idegesített bennünket, hogy nem tudtunk ötről hatra jutni. Átszervezetük ' a gyártást. Olyan dolgozókat állítottunk be, akiknek érettségijük van, a lelkiismeretsség a magasabb munkaerkölcs jellemzi őket, kézügyességük is magasabb az átlagtól. Már decemberben előkészültek az idei évre, tehát január 2-án már bizonyos tapasztalatokkal ÉV ELEJI GONDOK
