Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 4. szám
Láthatatlan egyszámla egyéni és társadalmi konflikKivételes esetben • • . Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy a bürokrácia egy remek és frissen szerzett példányát úgy nyújtsam át, mint sajnos, nem is nehezen megszerzett trófeát. E nemes kis példány azonban egyúttal arra is alkalmas, hogy bebizonyítsuk: kis ügyben is lehet nagy bürokráciát csinálni. De félre a bevezetővel, jöjjön a remek idézet... „... kapukulccsal csak a házmester rendelkezhet. A bérbeadó kivételesen és a rendőrhatóság hozzájárulásával a bérlőnek kapukulcsot adhat”. Jó, mi? Pompás. A maga nemében szinte egyedülálló, de bárki elolvashatja mondjuk az egri Hadnagy utcai lakótelep bérházaiban. E kedves sorokat olvasván, a következő gondolatok jutottak eszembe. No 1.: Miért csak a házmester rendelkezhet kapukulccsal? No 2.: A bérbeadó miért csak kivételesen adhat kapukulcsot a bérlőnek? No 3.: És, ha ilyen kivételes alkalom mégis adódna, miért kell ahhoz a rendőrhatóság engedélye? No 4.: Netalántán erkölcsi bizonyítvány nem szükséges? Már hallom az illetékes bérbeadó tiltakozását, hogy a lakók renitensek is lehetnek, nyitva hagyták éjszakára a kaput, amit a betörők remekül kihasználhatnák. A házmester is ember, mégpedig nem is akármilyen, száméira a kapukulcs nemcsak egyszerűen munkaeszköz, de hatalmi jelvény is. Naív ember lévén, én el tudóm képzelni, hogy minden lakónak legyen kapukulcsa, miután lakása is van a házban és mint felnőtt jogú állampolgárnak akkor van joga hazamenni, amikor neki jólesik, s erről beszámolni csak feleségének, vagy férjének köteles. A bérházban lakó magyar állampolgár — nem tisztelet a töredék kisebbségnek — becsületes dolgozó, aki rendőrhatósági hozzájárulás nélkül választhat és választható. Még miniszternek is! Igaz. az lényegesen könnyebb, mint kapukulcsot kapni a bérbeadó és a rendőrhatóság hozzájárulása nélkül. Van egy gyanúm; a rendőrhatóságnak esze ágában sincs és nem is volt soha. hogy ilyen — bocsánat a kifejezésért — vacak ügyben „hozzájáruljon”. És van még egy gyanúm: as egész kulcsügyet a fontoskodás és a bürokrácia násza szülte. Olyan is. Mint egy torzszülött. Hol az a Tájgetosz?! ★ Ui. Most hallottam, hogy az a Tájgetosz a házmesternél van. Húsz forintért. Ennyi egy kapukulcs — hétköznapi esetekben. így más a helyzet, kérem. Így mindez csak akkor érvényes, ha „kivételes" esetről van szó. (gyurkó) Traktorosgondok A cím nem egészen pontos, mert a számla „követel” oldala tulajdonképpen látható és sokak által ellenőrzött. Jogait mindenki pontosan ismeri és járandóságát következetesen számon kéri. Várjuk a fizetés napját és pontosan ellenőrizzük a bérelszámolók munkáját. A bérelszámolók a fizetések számfejtésénél nem késhetnek és nem tévedhetnek, munkájuk — csakúgy, mint mindenféle törvényes jog és juttatás — széles körű társadalmi ellenőrzés alatt áll Az egyszámla másik oldala viszont valóban láthatatlan. A jogok fedezetét a kötelességek teljesítése, a bérek, a fizetések, a szociális juttatások sok-sok milliárdos társadalmi alapjait a személyes munka mennyisége és minősége teremti meg. A munkaköri és társadalmi kötelezettségek mértékét igaz, szintén törvények, írott és íratlan szabályok rögzítik. Csakhogy a számlának ez a „tartozik” oldala nem fogalmazható olyan precízen és nem összegezhető fillérre pontosan, mint a „követel”. S ráadásul — a dolog természeténél fogva — a közérdeknek nincs annyi és olyan szenvedélyes szószólója, képviselője, mint az egyéninek. Ez az egyoldalú helyzet és szemlélet tulajdonképpen mégis láthatatlanná teszi magát a számlát amely a köz- és egyéni érdeket szervesen összekapcsolja. Hányán vesznek ki lényegesen nagyobb összeget erről a számláról, mint ameny- nyit ténylegesen „befizetnek”. Esősorban azokra az életmű- vészekre gondolunk, akik mesteri tökéllyel saját szájízük szerint értelmezik szociális elveinket. Például így: minimális munkáért maximális bért. A gyakorlatban úgy érvényesítik ezt hogy többnyire felelősségre sem vonhatók. Sőt hangosan reklamálnak prémiumért, és fizetésemelésért. És ha Lapunkból is ismeretes, hogy a MÁV hatvani csomópontja jó munkája elismeréseként az elmúlt év tavaszán ismét., immár ötödik alkalommal, elnyerte a megtisztelő élüzem címeit Most. január elején, egy mozgalmas, dolgos esztendő befejezése után újra meglátogattuk a Zagyva-parti vasutasokat, hogy megkérdezzük tőlük: vajon állomásukon marad-e a jelvény.. ? KOVÁCS KÄLMAN vezető mérnök meglehetősen elégedetten adott számot az eltelt hónapok eredményedrőL Jóllehet, hogy a decemberi gazdasági mutatókat inkább még csak sejtette, mégis sikeresebbnek nevezte a tavalyi évet mint az előzőt. Egv jókora összesítőről olvasta szavai igazolását. A számok azt jelezték, hogy Hatvanban úgyszólván minden feladatot becsülettel végeztek eL Nem volt súlyosabb balesetük, az előírtnál lényegesen pontosabban közlekedtették, indították a vonatokat, jól kihasználták a kocsik kapacitását — mindegyikre kereken 1 tonnával többet raktak, s az utazószemélyzet is jeleskedett. A hatvaniak év közben kitűnően állták a .rohamot”, nem vetette őket hátra munkájukban, hogy a miskolc— nyíregyházi vonal villamosítása miatt feléjük terelték más pályák forgalmát is. Kitűnően oldották meg a zöldáruszállítást, jól végzik ma is a cukorrépa továbbítását két gyárunkba. Ez utóbbin természetesen sokat könnyített a cukoripar is, amikor bevezette a hatvani és a selypi üzemek kő. zös vezérlésű ellátását. így a répa rendeltetési helyéről, már a második éve — útközben döntenek a diszpécserek: mindig oda küldik, ahol a leginkább tudják fogadni. Ezzel meg- iteünt a régebbi állomási vá ugatás, időrabló tolatás, egy* netán mégis tetten érik élet- művészeinket, akkor többnyire rendszerünk humanitására, vagy éppen az érvényes jogszabályokra hivatkoznak, protestálnak, fellebbeznek, bizonygatnak, míg végül is sokszor mint a sikló, kicsúsznak a számonkérés hálójából. Ismerjük a munkák között válogató, a fuserálók, a selejt- gyártók típusait és azokat, akik munkaidő alatt különmunkájukat végzik, vagy éppen annak fáradalmait pihenik. E leplezetlen lógósoknál általánosabb az a típus, amely munkaidejének nagy részét serény szorgoskodással tölti, de mégsem sok társadalmi hasznot hajt Azt mondhatnánk, 6 az, aki nem figyel oda a munkájára, formálisan végzi azt, felelősséget semmiért nem vállal, s legfőbb célja, hogy saját magának kára, vagy baja ne származzon az „ügyintézésért”. S ezzel az igen veszedelmes, lázas semmittevéssel már nemcsak beosztott munkakörökben, hanem magasabb szinten is találkozhatunk. Miatta elévülnek a beruházások, mielőtt még elkészülnének, s az Ilyen létfontosságú műszaki tevékenység is gyakran „bőrpapírokat” gyártó jogászkodássá válik. A kezdeményezés. a vállalkozás, a felelősségteljes alkotó munka útjában ez a megcsontosodott formális, bürokratikus munka és szemlélet jelenleg is nagyobb akadályokat állít, mint az elég gyakran emlegetett „régi mechanizmus”. A számla, amely egyéni érdekeinket számtalan szállal összekapcsolja a közösségével, többnyire tehát láthatatlan. Amikor viszont megjelenik az áruházban és a csemegeboltban és a megdolgozott keresetért gyenge minőségű gyermekcipőt, vagy zsiradékkal teli hentesárut adnak a pult innenső oldalán, mindjárt nyilvánvalóvá válik ez a másfajta, személyes érdekeket sértő, szerfibb és gyorsabb lett a munka. Ugyancsak sokat segített Hatvanban a műszaki fejlesztés során felső vezetéket kapott három, rendezőpályaudvari vágány, a nagy teljesítményű higanygőzlámpákkal megoldott korszerű térvilágítás s a zökkenőmentes rakodásra kötött MÁV—AKÖV komplex szocialista szerződés. No és természetesen a kongresszusi versenymozgalom. A vasutasok szocialista brigádjai egész esztendőben ki nem fogytak az ötletekből. Mindennapi kötelességük elvégzése mellett mindig igyekeztek valami többletet is adni DOMOKOS ENDRE mondta, hogy a fütőháziak is védnökséget vállaltak a különféle berendezések felett. Az állomásiak a váltókat, targoncákat és a mérlegeket vették át szocialista megőrzésre, a vonatvezető fiatalok pedig 10 mozdonyt. S úgy ám, hogy azon tíz gépen mindenféle kisebb javítást maguk végeznek el, a műhelyre csak a nagyobbakat hagyják. Mindennek természetesen jelentős része volt abban, hogy a mozdonyműhely is százszázalékosan teljesíthette tervét A fütőházban ragyogó eredményt értek el az üzemeltetési önköltség csökkentésében is. Az év tizenegy hónapjában 25 millió forint értékű szenet takarítottak meg —■ s ez kereken harminc napos nyereségnek tekinthető! RÉVÉSZ JÖZSEF üzemgazdász — miközben éppen a de. cemberi számokban buváros- kodott — újra meg újra felcsillanó szemmel vette tudomásul a szorzógépen „kidobott” eredményeket. Ugyan ködös, csúszós volt az utolsó hónap — emlékezett — egy kicsit hátráltatta a hatvaniakat, ám sokat mégsem ronthat tus. Ilyenkor persze nehéz a vita hevében szenvedélyeken és sérelmeken felülemelkedve konstatálni: miért nincs becsülete a forintnak, amikor elkölt- jük. Pedig a következtetés nyilvánvaló. Mindenki igényes, amikor forintjával, mint vásárló jelenik meg az üzletekben, de a munkahelyén, ahol megkeresi — megtermelve az áru fedezetét, létrehozva a társadalmi becsületét — már nem mondható el ugyanez. Az anyagutalványt, a szerszám-, a géplapot, a vállalati elszámolás e hivatalos bankjegyeit — bár tíz- és százezrekkel summázhatok — kevesen veszik olyan komolyan, mint a pénztárcában, vagy az OTP- ben lévő forintot. Az állampolgári jogikkal és kötelezettségekkel is valahogy így vagyunk. „Szociális céljaink mielőbbi és jobb megközelítése, rendszerünk további megszilárdítása és fejlesztése annál eredményesebb lesz, minél inkább erősödik a szocializmus és a demokratizmus híveinek gondolkodásában és magatartásában a jogok és a kötelességek egységének tudata” — olvashatjuk a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában. A társadalmi egyszámla nem ismer ugyan fillére pontos tételeket, a bevételek és a kiadások egyszerű számtani alapművelet után nem jelzik mindjárt az eredményt, vagy a hiányt, bárki felmérheti azonban magában, hányadán is áll jogaival és kötelezettségeivel. Igényeink és jól ismert jogaink mellett nem árt időről időre személyes számvetést készíteni arról is, hogy mit tettünk a társadalom javára, s hol vagyunk még adósak. A gazdagabb, korszerűbb társadalomhoz, az egvéni boldoguláshoz és az örömteli munkához csak ez a kétoldalú számvetés vezet. Kovács József mondottak szerint — tartalmas időszakot zártak hát a Zagyva pariján. Ügy vélik, hogy méltók voltak az élüzem címre, remélik: megőrzik ebben az esztendőben is. Ez azonban természeteden nem csupán a hatvani vasutasokon múlik: beleszólhatnak más szolgálati helyek dolgozói ’S. Akik talán még a hatvaniaknál is jobb munkát végeztek tavaly... Ebben azonban — s nem szerénytelenség ez! — aligha hisznek a Heves megyei vasutasvárosban.. a (gyón!) Egy nappal az év vége előtt nyílt meg Gyöngyösön az öregek napközi otthona. Létesítésének gondolata azonban már jóval korábbi időkben született meg, de megvalósításának legfőbb akadálya a helyiség hiánya volt Ma, aki belép ebbe a „szokatlan” napközibe, nem is tételezné fel, hogy a barátságos helyiségek helyén még nem is olyan régen borház díszelgett. Valóban nagyszerű munkát végeztek mindazok, akik ennek az intézménynek a létrehozásán fáradoztak. És nemcsak az érdekelt tanácsi szerveket kell itt kiemelnünk, hanem a városnak az üzemeit, vállalatait is. Asztalok, székek, szekrények kerültek a falak közé társadalmi segítség útján, térítők az asztalokra, de televízió és rádió is így lett a „semmiből”. A társadalmi összefogásnak megható példája tehát ez az öregek napközije. És szinte nem is meglepő már, hogy a „testxtér- intézmény”, a szociális otthon legalább egy hétig fáradozott azon, hogy a falak, ajtók, ablakok festéket kapjanak, a parketta ragyogjon, a társalgó, az ebédlő lakályos, barátságos legyen. Huszonöt idős, magányos nő és férfi töltheti itt csendben, fiatal szakma a traktorvezetés, mint amennyire nincs nagy múltja, csak jövője a, gépi nunkáknak a mezőgazdaságban. — „Nem lennék traktoros, ha ötször annyit fizetnének is!" — „Száz lóerős paripámtól nem tudnék megválni...” A vélemények is eltérőek, amelyeket a gépi munkáról, a traktorosokról alkotnak a falusi emberek. Az őszinteséghez hozzátartozik az is, hogy zárszámadáskor bizony irigy ember is akad. Az élet azonban őket igazolja, a szántóföldek magányos munkásait, mert a traktor nem hiányozhat a termelőszövetkezetből, a traktoros szakmai hozzáértése százezreket jelent a közös kasszájában. Évente 300 új traktorvezető — Egyre Inkább kulcsszerepet tölt be a traktoros a ter- nelőszövetkezetek gazdálkodásában — hallottuk Zsebe Józseftől, a megyei tanács gépesítési főelőadójától. A megyében van elég traktoros? — Sajnos, nincs. A nagy munkák idején, ha egy kitűnő gépkezelő szabadságot kér vagy megbetegszik, leáll a gép is... Mintegy két és fél ezer traktorost tartunk nyilván, vagyis 1,3 traktoros jut egy-egy traktorra, de a gyakorlat mindig az, hogy a vezetővel együtt gondja. Még térítést sem kell érte fizetniök, csak abban az esetben járulnak hozzá valami kis összeggel, ha nyugdíjjal is rendelkeznek. Az ebédet a Mátra Szálló konyhája főzi, a napköziben gáztűzhelyen melegítik fel, ha erre szükség van. A járási könyvtár külön fiókot nyitott itt, tehát az olvasnivalóért sem kell sehová sem menniük az idős embereknek. A könyvtáros is a soraik közül kerül ki. Akad Jókai-kötet is elég a polcokon, a kalandos útirajzok sem hiányoznak, és a romantikus írók művei is szép számmal megtalálhatók. Feltehetően kielégíti az idős emberek érdeklődését a kis könyvtár. Persze, a megnyitás órájában még mindenki elfogódott. Ismerősök kevesen vannak, és az sem meglepő, hogy a szomszédok csak a beszélgetés során derítik ki egymásról, hogy ők tulajdonképpen gyerekkori játszótársak voltak valamikor, aztán az élet szétválasztotta útjaikat. A férfiak között mintha könnyebben alakulna a beszélgetés. Talán a régi, azonos foglalkozás teszi lehetővé a közös téma megtalálását? Az idős nénik közül többen magukban üldögélnek a kályha mellett vagy a sarokban. Tekintetük áll a gép. És a tanfolyamok? — Évente 250—300 szövetkezeti dolgozót tanítunk meg a traktorvezetés alapjaira. A gyakorlat hiánya miatt nem lehet azonnal rájuk bízni egy százezer forintot érő traktort! Sok fiatal türelmetlen, nem várja meg a tanulóév végét, másik nem becsülik meg az oklevelet Évente 20—30 Heves megyei fiatal traktorost ad a mezőgazdaságnak a pétervá- sári és más közeli mezőgazda- sági gépészképző szakiskola, ök már képesek önálló feladatra és sokoldalú felkészültségük révén hasznosakká válnak a termelőszövetkezetek számára. Nagyobb törődést Sokan veszélyes szakmának tartják a traktorvezetést, mi az oka? — Sokkal többet kellene törődniük a traktorosokkal a termelőszövetkezeteknek és már a gépeket gyártó üzemeknek is számításba kellene venniük, hogy milyen mostoha körülmények között végzik munkájukat ezek az emberek. Az eddigi géptípusok közül aligha találtunk olyat, amely a tűző naptól, az esőtől vagy a széltől védte volna a vezetőt. Az új gépeken már találhatunk olyan fülkéket, amelyek védelmet nyújtanak az időjárás viszontagságaival szemben. A már használatban levő gépekre is alkalmaznak ötletes megoldásokat, csak azt nem veszik sorra járja a többiek arcát. Ráncos, vékony arcok, de csillogó, élénk szemek húzódnak meg a csipkemintás, horgolt fejkendő alatt. Egy óra múlva talán már összehajolnak az asztal fölött ezek a fejek és mindenki elmondja: milyen, okos az ő kis unokája, milyen tehetséges ember a fia, milyen boldog házasságban éltek valamikor a férjükkel... Büszkélkednek, beszélgetnek. Legfőbb témájuk a család, amely talán meg is feledkezik róluk... A nagy család, a város közössége azonban éppen azt a meleg nyugalmat szeretné nekik legalább töredékeiben pótolni, ami lassan tűnő napjaik legfőbb kívánsága. Kár, hogy egyelőre a vasárnapok, az ünnepek továbbra is a magány óráit hozzák majd el nekik, mert a napközi csak hétköznap fogadja be őket. Bár elképzelhető lenne, hogy a nőtanács megszervezné az öregek ünnepnapi ellátását is társadalmi munka keretében. A szocialista brigádok bizonyára vállalkoznának erre a nagyon emberséges feladatra. Egy évben egyszer, ha rákerülne a sor egy brigádra. Megérné a fáradságot az a hála, amit a magányos, idős emberek adnának cserébe érte — boldog iin nepnapjaik birtokában. (g. molnár) [, még számításba, hogy ezek a gépek az egyenetlen földeken, domboldalakon könnyen felborulnak __ Heves megyében is gya kori az ilyen eset, és a bo- rulásos baleset mindig ember- áldozatot követel. Olyan megoldásra is szükség van, amely borulás esetén megvédi az embert. Tudjuk. hogy a mezőgazdaság jövője a magas fokú gépesítés. Mi most a teendő? — A falusi emberekkel meg kell szerettetni a gépeket. Ezt már a gyerekeknél el kell kezdeni, hogy a pályaválasztáskor egyre többen válasszanak ilyen élethivatást. Sajnos, ezen a téren nagyon sok a pótolnivaló, a legtöbb községben nincs olyan pedagógus, aki elvállalná a politechnikai oktatást. Az Egri Tanárképző Főiskolán már gondolnak erre, és a tanári diploma mellé többen megkapták tavaly a traktor- vezetői jogosítványt is. ök már sokat tudnak segíteni. — Általában elmondhatjuk, hogy nincs olyan műszaki felkészültségű szakember falun, aki a traktorvezetők továbbképzését irányítaná. Az idén első ízben tarthattunk tanfolya- mot a már gépen dolgozó traktorvezetőknek. Gépcsoportvezetőink közül húsz rendelkezik középszintű képesítéssel, ez a legmagasabb. Pedig egy-egy termelőszövetkezetben annyi a gép, mint a gépállomásokon volt. Az atkári szakemberek példája bizonyítja — ahol a traktoros este a műhelyben leadja a gépét és reggel gondos ápolás után kezdheti vele a munkát —, hogy hozzáértéssel, a rendszeres karbantartással növelni lehet a termelést, fokozni a gépek teljesítményét. Több szakembert Nem ritka az olyan szövetkezet, ahol 40. vagy akár 60 gép segíti a mezőgazdasági munkákat. A szövetkezetek kapnak kombájnokat is? — A gépesítés üteme egyre fokozódik, az ipari üzemek egyre több traktort és munkagépet adnak a mezőgazdaságnak. A gyárak termelése és az import növekedése azt is lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb gépekhez is hozzájussanak, így kombájnokat is vásárolhatnak. Eddig 61 új kombájnt kaptak a szövetkezetek és munkába állításuk, kezelésük az eddiginél is több szakembert igényel — válaszolt a megyei tanács gépesítési főelőadója. Azt már sok termelőszövetkezeti elnök tudja, hogy egy traktor, jó kihasználása mellett, 5—6 év alatt megkeresi az árát. A jól karbantartott gép 10—12 évig is jó segítője a szövetkezetnek, és ezekért szívesen hoz áldozatokat minden gazdaság. Nem mindegy, hogy a gépi befektetés a szövetkezetnek és a népgazdaságunknak milyen hasznot hoz. Pillsy Elemér Nwm&a 3 1967. január 5., csütörtök az addigi sikereken — fűzte hozzá. — Az elvégzett értékelés biztató, várható, hogy a szórakozva, szíves gondoskodástovábbi is hasonló lesz. tói övezve napjait. Az ízletes Az 1966-os évvel — az el-1 ebéd biztosítása is a napközi Éluzem marad-e a MÁV hatvani csomópontja ? Őregek napközi otthona
