Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-05 / 4. szám

Pályázat után avagy: mire jó a forgatókönyv? Körülbelül 1962-től szaporod­tak el megyénkben annyira a klubok, hogy felfigyeljenek rá­juk Nagyon sok ifjúsági klub van. Megközelíti a százat! Az illetékes szervek ezek közül körülbelül ötvenet tartanak nyilván, mint jól működő klu­bot, de ez is — relatív. Általá­ban az, hogy vannak klubok, nagyszerű dolog. Az is, hogy sokan vesznek részt ezek ren­dezvényein ... csak éppen a rendezvények... így történt aztán, hogy a Megyei Művelődési Ház pályá­zatot hirdetett forgatókönyvek írására, olyan forgatókönyve­kére, amelyek mintát, ötletet adnak a kluboknak, hogy tud­janak mit kezdeni saját ma­gukkal. A pályázat eredményé­ről már beszámoltunk, ez azonban még nem mondott el mindent, csupán annyit, hogy — első díj nem született. Ez valahogy jellemző is, talán a klubmozgaloro „gyerekcipője” miatt, mindenesetre a tény fel- figyeltebett magára. Tízegynéhányan küldték el ötleteiket forgatókönyv formá­jában a zsűrinek. Ezek legna­gyobb része azonban inkább irodalmi színpadi forgatókönyv volt! — Az útkeresés még folyik — mondta Hidy Péter főelőadó. T- Az irodalmi színpadokkal igen szoros a kapcsolat a klu­bok között A klubfoglalkozá­sok felhasználják az irodalmi színpad tapasztalatait Egyre több jelenleg az irodalmi jelle­gű műsor, s ez valóban műsor lesz, nem a klubok jellemző­je, a baráti jellegű program, amelyben mindenki részt vesz. Egyelőre úgy állnak, hogy egy-két ember tervezi és való­sítja meg az elképzelt progra­mot, a többiek meg — nézők ... Egy-két ember szórakoztatja a klub tagjait. A szokás; a mű­velődési ház „tulajdonképpen” színház és mozi. Aki a műve­lődési házba jár, az elvárja, hogy szórakoztassák. Még a klubban is. A klub pedig nem esne hivatott Egy-két pályaműben, észreve­hető ez a felismerés, igyekszik tevékenyen bevonni a tagsá­got, mint a „Rózsán innen — Dózsán túl” című vetélkedő pa­ródia. (A „Tiszán innen — Du­nán túl” paródiája), vagy a „Karambol” című forgató­könyv, amely egy-két jelenet bemutatása után olyan vitát provokál a klubtagok között, hogy utána elmondhatják: „Jól kibeszélgettük magunkat...” Mindez azért jó, mert bát­ran nyúl a fiatalokat érintő legérzékenyebb problémákhoz, felszínre hozza, megforgatja, hogy több oldalról is jól lát- szódjon és — nem szavakat ad a klubtag szájába, hanem sza­vakat, állásfoglalást kér. Játék és műveltség... össze lehet kapcsolni? Nagyszerűen. Anél­kül, hogy agyonprogramoz­nánk a klubot. Nagyrészt azonban irodalmi forgatókönyv. Ezekre is szük­ség van, de nem csak ezekre, így, az utóbbi esetben az tör­ténik, hogy közelebb kerül ugyan a színpad az emberhez, de a program távolodik — a klubtól! Pedig a klub elsősor­ban az emberközelséget követe­li. (Ezzel együtt a programot). A klubokra jelenleg a „prog­raméhség” a jellemző. Ezt azonban egy-két embertől nem lehet elvárni, ehhez a klubta­gok ötleteire, aktivitására, szíwel-lélekkel való részvéted­re van szükség, arra, hogy a forgatókönyv napvilágra segí­tésében is részt vegyenek. Ek­kor kapja meg az ember leg­könnyebben azt, amit kér. így aztán a forgatókönyvbe a poli­tikától a pofon fölötti vitáig sok minden belefér. — Ha egy társaság — mondta Hidy Péter — közös cél nélkül jön össze, nem tud mit kezde­ni az estével. Ezért jó a prog­ram. És ezért jő a pályázat is, hogy amíg egy klub nem tud mit kezdeni önmagával, ötlete­ket adjon. Az ilyen pályázatot nem ártana évente megrendez­ni. Tanulságos. (hátai) Gimnáziumi előkészítő tanfolyam szakmunkásoknak A szakmunkástanuló-iskolát végzett dolgozók gimnáziumi továbbtanulásának segítésére különbözeid vizsgára előkészí­tő tanfolyamot szervez az Eg­ri Dolgozók Gimnáziuma. A gimnázium I. és II. osztá­lyának különbözeti anyagára felkészítő tanfolyam február 1-én indul, hetenként két al­kalommal. szerdán és pénte­ken délután. A húszhetes tan­folyam önköltséges. Húsz ta­nuló jelentkezése esetén a részvételi díj 200 forint A tanfolyamra az iskola igazga­tóságánál (Eger, Csiky Sándor u. 1.) lehet jelentkezni, 1967. január 20-ig. Anyatej-állomás Gyöngyösön RMR: sr Éva, a szakképzett majom Egy pszichológuscsoport kísérlete TetszeTgésnek tartottam, ha valaki azt mondta, hogy hon­vágya van Párizs után. Ho­gyan érezhet bárki honvágyat bármi iránt szülővárosában, a hazáján kívül? És — ha egy hétre is —, de negyedszer is­mét viszontláthattam Párizst, töredelmesen bevallom téve­désemet, Engem is áthatott Párizs légköre, házainak, pa­lotáinak, tereinek történelmi lehelete, megragadtak az iro­dalom emlékei, szerelmespár­4 ßlÖlSisiffi 1967. január 5., csütörtök ■ Mutattak egy majmot az Or­szágos Közegészségügyi Intézet állat házában és elmondták ró­la, hogy egy pszicholctgiai kí­sérlethez készítik elő. Társai­tól elkülönítve szállásolták el, megszelídítették olyannyira, hogy a fényképezőgép vakusá­nak villogását is kiválóan tű­ri. Dr. Bodó Szilárd, az állatház vezetője csak társként vesz részt a kísérletben, így az Éva nevű majomhölgy szakképzett­ségéről a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Inté­zetében tájékozódtunk. Utánozó majmok — Az állatok értelmi fogé­konysága érdekel minket — mondta Marton Lajosné, tudo­mányos munkatárs, a téma ve­zetője. — Mint ismeretes, a majmok természetes környeze­tükben, csoportban élve, tár­saik megfigyeléséből tanulni képesek. Az ilyen szociális ta­nulás egyik formája, amikor a majom utánozza, „lekopír óz­za” a másik állat viselkedését. A gyerekeik is sok ismeretre tesznek szert azáltal, hogy tár­saiktól ellesnek bizonyos te­vékenységeket. A kutatók célja kettős. Bizonyítani akarják, hogy a tanulás egyik önálló formája az utánzás, valamint megismerni ennek idegélettani mechanizmusát. jainak csókjai, múzeumainak rendezett gazdagsága és az a száz és ezer részlet, amelynek minden mozzanata; Párizs. A repülőtértől az autóbusz hosszú időn át külvárosokon visz keresztül. Az utcákat fé­nyes és roskadásig telt kira­katok szegélyezik. Az autó­busz ablakából csak gazdag­ságuk látszik, az egyre emel­kedő árakat később tapasz­talja az ember. Kis szálloda kis szobájában laktam a Place Blanche-on, egy metróállomásra a Pigaile-tol. Mozgalmas élet hullámzott a téren és a körúton, de az igazi élet este kezdődött, amikor a mozgó neonreklámok nappali fényt árasztottak, a sztriptíz­bárok előtt portások invitál­ták az idegeneket és a tükrös bárok magas székem megje­lentek a lányok... A belvá­rosi áruházakban kevesen, a Dreyfuss-áruházban tömegek voltak. Az utcákon szabadon folyt a selymek, cipők, női fehérneműk és harisnyák ál­landó vására és Párizs utcáit roppant és gyors körmenet­ben járta a tömeg. Ha egy vá­rosnak is lehet magas vérnyo­mása és szapora pulzusa, ak­kor Párizsnak van. Magasabb hőfokon él. mint bármely vá­rosa a világnak. S ez a maga­sabb hőfok ott izzik irodal­mában. történelmében, a hű­vös képtárak gazdag falain. Vannak épületek, amelyek fényképészeti közhelyekké váltak, a Notre-Dame soha. Akárhonnan nézzük pilléreit, minden tisztogatásnak ellen­álló kapuszentjeit, gondolko­zó ördögének filozofikus fin­torát — mindenki számára tartogat valami egyénit és meglepőt. Párizs a történelmi nagyság és a modern élet sza­kadatlanul egymásra torlódó Dr. Bodó Szilárd, az állatház vezetője, Évá­val, a „szakképzett majommal”. (Gábor Viktor felvétele) élményeitől felejthetetlen. Az Edffel-torony második eme­letéről széles, nagyvárosi pa­norámát világít meg a nap, de ha lepillantunk a Mars- mezőre, eszünkbe jut az a díszszemle, amely az olasz- országi hadjárat győzelmes ifjú tábornokát, Bonaparte Napóleont köszöntötte, vagy az Ész istennőjét megkoro­názó Robespierre forradalmi gesztusa. A Montparnasse ká- véházi teraszain a Dóm, a Rotonde, a Gloserie de Lilas márványasztalai mellett ülő szakállas fiatal művészeket és a szerelmes nőket nem isme­rem, de holnap talán már emlegetik majd nevüket. Hi­szen így ült a Rotonde-ban névtelenül harminc évvel ez­előtt Sartre és Beauvoir, Ara­gon és Elsa Triolet, Poussin, Picasso, Hemingway és Eh'renburg. Manet, Monet, Gauguin szí­nei heves érzések bátor kife­jezői voltak. Tehura merész mosolyát ugyanúgy megőrzi majd a művészet, mint Mo­na Lisáét, Tahiti lázas, külö­nös színeit éppúgy, mint Rembrandt tragikus félho­mályát. A Rotonde-ban azl mondta a pincér, hogy Sartre és Beauvoir tegnap este még éjfélig ott voltak, de ma Ja­pánba utaztak. Az utcasarkor leültünk a kávéházi teraszra A terasz előtti kis téren of állt Rodin Balzac-szobra Ahogy a szürke bérházak négyszögében karnyújtásnyi­ra ott magasodott a szobrászi remek, — több volt, mint megható. A Rodin-múzumban sorakoznak a szobrász vívó­dásának tanúi és jelei, Balzac figurái. Sokat gondolkoztam azon, mi az oka, hogy a múzeumok valóban lenyűgöző hatását a lehet, hogy furcsá­nak, sőt: illetlennek tűnik anyatej-állomásról írni az új­ságban, de ennek az intéz­ménynek a szükségességét, hasznát elvitatni nem lehet. Az élet realitása húzódik meg mögötte, ami fölött ugyan sze­met lehet hunyni, de megvál­toztatni ilyen módon a ténye­ket — aligha lehet. Miről van szó? Vannak kismamák, akik nem tudják táplálná a gyere­küket Igaz, nagyon hasznos tápszereket is készítünk, de a legjobb tápszer sem veteked­het az anyabejjeL Az anyatej mindazokat az anyagokat is tartalmazza, amik a csecse­mőknek védettséget adnak a fertőző betegségekkel szem­ben. Ha tehát a véradás fontos­ságát ma már természetesnek tartjuk, valami hasonló állás­pontot kell kialakítanunk az anyatejadással összefüggésben is. Ez teilte indokolttá, hasz­nossá. szükségessé az anyatej- állomás létrehozását is Gyön­gyösön, méghozzá a megye második ilyen intézményeként. Az új intézményről ezért beszélgettünk Pintér Károly- né, védőnővel, az állomás ve­zetőjével és Karácsonyi Erzsé­bettel, a városi vezető védőnő­vel. A kővetkező felvilágosítást kaptuk. A háztól való anyatej- ellátás már régi múltra te­kinthet vissza Gyöngyösön. A karácsonyi ünnepeket követő napon jutott el a város oda, hogy erre a célra egy korsze­rű, egészségügyi szempontból kifogástalan intézményt tu­dott létrehozni, nem is csekély anyagi áldozatok árán. Min­denben támogatást kaptak a kórháztól is, hiszen az intéz­mény maga is a II. sz. kórház területén helyezkedik ét Kö­zel másfél százezer forintot használtak fel hozzá. NAPONTA KÉTSZER KAP­HATNAK itt anyatejet a rá­szorultak. Azok a mamák, akik a tejet adiák, a lehető legteljesebb higiénia biztosí­tásával, egészségügyi dolgozó felügyelete mellett nyújtják ezt a segítséget. Térítést is kapnak érte. Miután az intézmény még csak néhány napos, egyelőre szélesebb körű érdeklődés nem nyilvánul meg iránta. Ezért lehetőség nyílik ahhoz is, hogy a kórház gyermekosztályát és a járás községeit is ellássák anyatej jeL — Azt mondhatjuk — tájé­koztat bennünket Karácsonyi Erzsébet —, hogy a kismamák mintegy húsz százaléka nem tud elegendő anyatejet adni a gyerekének. Nekik van szüksé. gük erre az intézményre. — Tapasztalnak-e valami tartózkodást a kismamák ré­széről az intézménnyel 6zem ben? — Nem — mondja Pintér Károlyné. — Nincs is erre ok. hiszen mi a legnagyobb körüli tekintéssel végezzük munkán­kat Szigorú vizsgálatok előzi; meg a tejadást. A tejadóknak itt bent pedig át kell öltöz­niük, steril bemosakodást kö­vetelünk meg tőlük. Ez az in­tézmény ezért is kifogástalan NINCS MIT MAGYARÄZ- GATNUNK tovább. A gyön­gyösi anyatej-állomás tehát nagyon hasznos és nagyon szükséges intézmény, ha úgy tetszik: életmentő célt szolgál. (gmf) legjobb tárlatvezetők is kép­telenek közvetíteni. A magya­rázatot alighanem a képek és szobrok fárasztó gazdagságá­ban kell keresnünk, és abban, hogy az utas telhetetlen, s nem ismeri szellemi befoga­dóképességének határait. Több ismeret, mint emóció befogadására képes az em­ber. A lelkünk előbb fárad bele a szépségekbe, mint az értelmünk. A Louvre termeit járva megrendülünk a sza- motrakei Niké fenségétől, a milói Vénusz harmóniájától, Leonardo, Rembrandt és Ma­net remekeitől, de tanulmá­nyozhatjuk termeit, s még mindig csak felvillanásokat, pillanatokat tudunk rögzíteni a világ mesterednek Ötezer éves csodáiból. Nem tudtam elszakadni az egyiptomi író­deák terakott-színezésű szob­rától. Ül, ölében az írótábla, jobbjában írószere, fejét fel­emeli, tekintetében feszültség, átható értelem, a világ meg­értésére és megismerésére összpontosított figyelem van. És szorongás is, mint aki tud­ja, hogy minden leírt szavá­tól az élete függ. Végül is, mi Párizs? A A Champs Elysée fényben úszó kirakatai, a végtelen autósorok rubintszemekként világító hátsó lámpái, az Arc de Triomphe forradalmi gé­niusza, a Luxembourg taván cis vitorlásokkal hadakozó gyerekek; a ház, amelyben Ady vagy József Attila la­kott, a Madeleine fehér osz­lopai, amelyek alól Chopin koporsója indult a temető fe­lé? Mi Párizs? A Szajna part­ján sütkérező szerelmesek, Napóleon sírja a Hotel des Invalidesben vagy a Boule­vard St Michel ezer ölelést látott diákszállói? Mindez, és még más is. Nem a Folies Bergere ívlám­pái és táncosnői vezettek el ismét Párizs megértéséhez, hanem egy kis vendéglő, fenn a Montmartre-om, túl a sző­lőkön, ahol a vidám és jelké­pes bohém-szüreteket rende­zik. Ebben a parányi vendég­lőben minden szennyes és ko­pott. A helyiség nem na­gyobb, mint egy lakószoba, három-négy megreccsenő lép­csővel. Csak egy piros vá­szonnal díszített villanykörte világított és parányi ' játék- reflektor a zongora mellé lé­pő énekesekre. A fiatalok pa­dokon ültek, oly szorosan át­ölelve egymást, mintha vala­ki el akarta volna szakítani őket. Egy miunkáiszubbonyos öreg jelentette be a fiatal sanzonénekeseket. A zongo­rista is túl volt a hatvanon. Az ő dalait énekelte minden­ki. Egy huszonöt éves Yves Montand állt elénk. Fekete pulóverben, két kezét a nad­rágszíjba akasztva arról éne­kelt, hogy milyenek is a franciák, mennyire szeretik a nőt, az evésit, a jó ivást, a rügyező fákat, a játszó gye­rekeket, csak egyet nem áll­hatnak, ha parancsolgatnak nekik ... Fiatal nők és férfiak énekeltek itt Párizs mosolyá­ról és könnyeiről, reményei­ről és csalódásairól. E dalokat — telve közhelyekkel — any- nyi ízléssel, érzéssel és némi öngúnnyal fejezte ki a költő és az énekes, hogy egy nagy nép emberi melegségét érez­tük belőlük. Egy műfaj va­lóban nemzeti, százados ha­gyományait és egy öreg város fiatal, lázadó lelkét... százezernyi magyar vörösgár­dista fegyvere a szovjet hata­lom győzelméért. Honfitárs munkások és parasztok, volt hadifoglyok egységeit vezeti a forradalom zászlaja alatt az oroszországi polgárháború frontjain, olyan időkben, ami­kor a „ferencjózsefi” monar­chia vezetői itthon még abban reménykednek, hogy ők nyerik meg a háborút. A könyv ízesen és érzékle­tesen idézi hazatérését az oszt rák—magyar hadsereg össze­omlása után. A kaland, aho­gyan hazaér egyéni, de a tá; amelyen átvonul, történelmi Olyan felejthetetlen részletek kei, mint ,,Bródi állam”, a ga liciai kisváros, ahol kettős ha taiom „uralkodott”; az ukrár és a zsidó „hadsereg”, akii ugyan nem ismerték el egy •mást, de minden hasznot hoz üzletet közösen kötöttek, é e2en az alapon a két „kormány kifogástalan „diplomáciai vv szonyt” tartott fenn. A Viharos út nagy állomás; a Magyar Tanácsköztársaság Vörös hadseregének főparancs nokságán Münnich Ferenc politikai megbízott. A buká után a fordulatok és emléke', átívelnek a bécsi emigrációhoz a Kárpát-Ukrajnában végzet illegális munkához, majd a berlini letartóztatáshoz, Inner Moszkva az irány, és röviddel ezután a spanyol polgárháború feledhetetlen harcterein tűnik fel Münnich Ferenc, a nemzet­közi brigádokban, spanyol had­osztályok élén, az utánpótlást szervezve, agitálva és vissza vonulva. A francia internáló táborokból a szovjet kormány menti ki, de nincs megállás. Hitler megtámadja a Szovjet­uniót és Münnich Ferenc Sztá­lingrádnál harcol. A háború hátralevő részén, a győzelmek éveiben, a moszkvai rádió ma­gyar adásának vezetője lesz. Végig a viharos úton: a bé­kéért harcolt a háborúban, és a forradalom győzelméért a békében. Könyve a súlyos idők legnehezebb realitásaiban is anekdotázó és könnyű anekdo­táiban is reális. Stílusában egyszerű színeket kever, egyé­nisége és törekvései így vál­nak világossá a történelmi hát­tér bonyolult kulisszái előtt. A kor sűrű közegében, a politika fórumán vagy illegalitásban, vereségben és győzelemben, koncentrációs táborban vágj mikrofon előtt biztosan mozog viszi magával társait és elvtár- sait. Tulajdonképpen innen írá- isának varázsa, . K, l. A kísérlethez speciális ketre­ceket készítettek. A két ketrec egymás felőli oldallapja átlát­szó anyagból készült. Az egyik­ben lévő majommal bizonyos tevékenységet végeztettek, az­tán megfigyelik, hogy társa, aki látta ezt, mennyire tanul­ja el tőle a feladat roególdá- sák .in— Várható, hogy az új ismere­tek az elmebe­tegségek egyes fajtáinak gyó­gyításában hasznosak le­hetnék, a szer­zett tapasztala­tok segítségé­véi kidolgozott pantamdmszerű gyakorlatok utánoztatásá- val. Űj utakon lehet megin­dulni a gyer­mekek nevelé­sében is, mi vel a személyiség fejlődésében fontos szerepe van az után­zásnak. A már emlí­tett Éva nevű majom, a kí­sérletekre való felkészítés so­rán terven fe­lüli ismerete­ket szerzett. Egy-kettőre el­tanulta az ápo­lóktól a — d- giarettázást B. B. I. Életmű, nem fér el 180 ol­dalon. A 80 éves Münnich Fe­rencé legkevésbé. Viharos út ! című könyvében válogatott em- : lékei közül a legjellemzőbbeket idézi. A magyar munkásmozga­lom nagy öregei között nem- i csak korban rangidős, de élmé­nyekben és megélt viharokban : is bizonyára nehéz lenne őt követni. Könyve így nemcsak olvasmányos, hanem egyben : szemtanú alkotta forrásmű. El­vezet az értelmiségi családból származó diáktól, az első világ­háború hadifoglyainak szibé- , riad gamizonjain át az orosz forradalom, a nagy október j tüzéig. A tűz itt frontvalóság, 1 Münnich Ferenc t VIHAROS ÚT (Kossuth Kiadó — 1900)

Next

/
Thumbnails
Contents