Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
Tanácsi iparunkról Göröngyös űt a sikerekig Újabb üzenetek külföldre Gazdagodtak a vállalatok Kísérletek az új gazdasági mechanizmus kialakítására Vállalataink többségénél ezekben a napokban készítik a számvetést, most összegezik, hogy milyen munkát végeztek az elmúlt évben, mennyit váltottak valóra elképzeléseikből. A hivatalos értékelések ugyan még nem állnak rendelkezésre, de — mint Mucsi Sándor, a megyei tanács osztályvezetője és dr. Ráduly Barnabás közgazdász, csoport- vezető újságolták — az előjelekből annyi máris bizonyos, h«gy a könnyűipari és élelmi- szeripari üzemeink nagyobb részében eredményesen dolgoztak, az együttesen mintegy 162 millió forintos tervet hozzávetőlegesen 10 százalékkal teljesítették túl. Am ne vágjunk a számok; ®lé — helyette inkább eseményeivel pergessük vissza a tavalyi hónapokat. Az eltelt időszak általában mindenütt jelentős erőpróbát követelt. A Heves megyei Ruhaipari Vállalatnál például egy tekintélyes beruházás — új központi telep — kivitelezése mellett birkóztak megnövekedőit feladataikkal, amelyek között egy idegenből átvett profil kialakítása is szerepelt Az ugyancsak gyöngyösi, Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat dolgozóinak pedig a — korábban inkább még csak kísér'eti iel'egel gyártott — különféle hűtőkompresszorokat, műszerész esztergákat kellett véglegesen meghonosítaniuk. Ez utóbbiakat nehezítette a zsúfolt munkahely, a meglehetősen szegényes géppark s néhány szervezési hiányosság — olyannyira, hogy a vállalat az első félévet behozhatatlan nak tűnő lemaradással zárta. A későbbi intézkedések, a forgácsoló üzem új vezetője, a 7 szocialista brigád azonban valósággal „csodát” műveltek. A gyöngyösiek a rX. pártkongresszus tiszteletére már november 26-án teljesítették éves tervüket, olvan nyereséggel búcsúztak 1966- tól, hogy belőle régebbi tartozásukat is kifizethették! A Heves megyei Elektromechanikai és Vasipari Vállalat tovább növelte külföldre készített termékeinek részarányát, volumenét s mert időközben társakat is kapott — szembetűnően emelkedett tanácsi iparunk exportja. Tavaly már a Szovjetunióba, az NDK-ba, Bulgáriába a gyöngyösi hűtőkompresszorok is eljutottak, s a Heves megyei Bútoripari Vállalat hírét ugyancsak messzi földre vitték a flamand bárszekrények. Elismerésre méltó munkát végzett a Heves megyei Talaj- erögazdálkodási Vállalat, a Patyolat — kevésbé sikeres esztendőt hagyott maga mögött a nyomda és az építőanyagipari vállalat. Ez előbbinél a vegyes nyomtatványok — másutt talán örvendetes — csökkenése és a kellően le nem kötött könyvkötészeti kapacitás, a változó, gyakran igen gyenge papírminőség ellensúlyozta az igyekezetei, míg a Heves megyei Építőanyag- és Vegyesipari Vállalatnál a sokáig tartó cementhiány, valamint a raktárra termelt szilvásvárad! mész okozta a lemaradást. Sütőiparunk úgyszólván minden esetben kielégítette a hullámzó igényeket, teljesítet, te feladatait, az év végére több újdonsággal lepte meg a fogyasztókat s a két vállalat közül különösen az egri ért el >ó eredményeket. Tavaly — ha nem is olyan sokkal, de — tovább gazdagodott tanácsi inarunk. A Heves megvel Szeszipari Vállalat Gvöngvösöp ül szikvíriizemet nyitott, az u"”—“«»v gvöo gyösi vasasok korszerű fürdő' Altözőt kaotak a sű+őinariak (ledig modem üzemet, reom- lentatív üzletet a Kő "társa ■sás eren. Géni kamen c<%et szeditek be a vemeléti pékségbe tyg Fétervásárán új tésztafeldolgozó gépsort állítottak munkába a malom mellett. A kárpitozott bútorok készítésére Egerben új műhelycsarnokot építettek, s a megyében addig ismeretlen faszobrász szakmának teremtettek otthont —, hogy csak néhány példáját idézzük a változásnak. Az idén természetesen tovább folytatódik a tanácsi iparfejlesztés. Egyebek mellett befejezik a gyöngyösi kenyérgyárnak tavaly elkezdett, hozzávetőlegesen másfé' millió forintos költségű bővítését, a megye több üzemében kisebb- nagyobb felújítást, beruházást végeznek, még az év első felében átadják rendeltetésének a Patyolat gyöngyösi gyors tiszti tó szalonját S ha már az 1967-es évnél tartunk, hadd említsük meg, hogy a tanácsi iparban Is megkézdődtek az előkészületek az új gazdasági mechanizmus kialakítására. Az első lépésekről korábban már beszámoltunk. Hírül adtuk, hogy a ruhaipari vállalat szakosít, új piacokat kutat, a vegyesipar új profilt honosít, az építőanyagipar érdekes kísérleteket folytat a Mátravidéki Hőerőmű eddig haszontalanul elfekvő salakjának, pernyéiének feldolgozására, míg a szeszipar, letéti helyeinek bővítésével igyekszik mind nagyobb mennyiségben értékesíteni termékeit. Általában mindenütt erőfeszítéseket tesznek a gazdasági alapok megszilárdítására, egyre inkább figyelembe veszik a fogyasztók kívánsá gait. A felügyeleti középszerv, a megyei tanács mari osztálya a régebbinél nagyobb önállóságot biztosít a vállalatoknak. A megelőző tíz helyett mindösz- sze öt — néhol csak három —« gazdasági mutató teljesítését teszi kötelezővé. Javaslatokkal, gyakorlati tanácsokkal, szemé lyes útmutatással segíti az üzemeket, hogy a leghasznosabb elképzeléseket mindenütt sikeresen tudjuk megvalósítani. Gyóni Gyula ffpphoenik télen nem pihennek „Titkos” tervek az építkezésen Nehéz elképzelni, hogy az építkezést úgy végezze a vállalat, mint ahogy az folyik az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető gyárában: a tervrajzok ismerete nélkül. — Fokozatos tervszolgáltatásban egyeztünk meg az Egyesült Izzóval — mondja Heverdle Jenő építésvezető —, de elég kényes helyzetbe jutottunk, mert a teljes tervdokumentációt már meg kellett volna kapnunk. Tavaly 20 milliós programot jelöltek ki, de a késedelmesen szállított dokumentációk miatt csak 11 milliót tudtunk teljesíteni. Ha csak a vállalat, az ÉM Heves megyei Állami Épít® pari Vállalat termelési célkitűzéseinek oldaláról nézzük ezt a helyzetet, akkor is furcsának kell ítélnünk. Nem túlzás a kifejezés: „vakon” kénytelen dolgozni a beruházáson, hiszen előre tervezni akár munkaerőre, akár gépekre — egyszerűen lehetetlen dolog- Már most, az év elején is úgy kezdtek, hogy csak a tavalyról elmaradt munkákat folytatták, mert még új programot sem kaptak. Az építőipari vállalat termelési osztályának vezetőjét, Zahdradnitzky Elemért is megkerestük az ügyben. — Kénytelenek voltunk kötbérigénnyel fellépni az Egyesült Izzóval szemben, de ez végső sorban nem megoldás. A teljes tervdokumentáció még ma sem áll rendelkezésünkre. — Mi-ennek az oka? — A lényeg ott keresendő, hogy a mostani, mintegy 200 milliós beruházás eredeti programját módosítani kellett. Az első, pavilon-rendszerű megoldás helyett a központi üzemépület kialakítása lett a cél. Hogy a beruházást ne kelljen levenni a napirendről, mi beleegyeztünk a fokozatos tervszolgáltatásba. De nem így képzeltük el. Ahogy most áll, ennek a dolognak csak kapkodás lehet a vége, mert a végső határidő meg. tartása ilyen „módszerekkel”, egy ilyen nagy beruházásnál nagyon kétséges. Igaz, kötbérezhetünk, de abból még nem lesz objektum. _ Kétségtelen, egy kész terv átdolgozása nem lehet könnyű munka- Viszont azt is nehéz megérteni, hogy 1965-től miért nem lehetett az áttervezést elvégezni. Az építőipari vállalat, ha úgy tetszik: nagylelkű volt. vállalta a kockázatot. De meddig teheti még ezt? Elsősorban a beruházó érdeke, hogy a gyöngyösi építkezés tervrajzait mielőbb átadja. ( _ár) Ezt a kijelentést a gyöngyösi szerviz-állomáson hallottuk, ahol gépkocsik sora vár a garanciális és általános szervizre. A magánautósok a korábbi évektől eltérően nem teszik el téli „pihenőre” gépkocsijukat, hanem üzemeltetik, Járnak vele. Naponta 25 —30 gépkocsit javítanak, mosnak, zsíroznak, vagy a kötelező szervizét végzik el Különösen megnövelték a forgalmat az új gépkocsik, mivel a MERKUR Vállalat több ezer darabot adott el az utóbbi hónapokban. A szerviz-állomáson dolgozik Csuzi István szerelő, ákM a legjobb szakemberként emlegetnek. Négy év alatt, amióta a vállalatnál dolgozik, kétszer kapott Kiváló dolgozó kitüntetést. Különösen speciálistája a nagyjavításos gépkocsiknak. fKtKB B- felvételei) TORNACIPŐ aszádon élt egy ember, úgy hívták, hogy Ambrus. Foglalkozásra nézve pedig parádéskocsis volt a méltóságos Desef- fy gróféknál. Később, de még jóval 45 előtt, ez a Deseffy gróf télvíz idején fehér tornacipőben, svájci sapkában és kiskabátban járt Ambrusékhoz házitanítóskodni, lévén a kisebbik Ambrus gyerek meglehetősen tompaeszű fiúcska, aki sehogyan sem tudta oktondi eszével a latin nyelvet, meg a matematikát felfogni. Deseffy grófon a téli viselet mindössze egy hatalmas horgolt női kendő volt, melyet a vállára terített, hogy a nyakát is fogja és elöl egy biztosí- tótüvel rögzítette a kendőt. A tornacipő? A gróf imádott tavaszi délutánokon, permetező esőben parádés hintáján kikocsizni a friss zöld mezőre. Elöl Ambrus hajtott szép pitykés lajbiban. És úgy morfondírozott magában hogy tulajdonképpen az lenne az igazság, ha a méltóságos gróf maga hajtana, ha már annyira szeret kocsikázni. ö pedig Ambrus, a parádésko- csis hátra ülne, mert nem ugyanaz a passzió a mezői nézni az első ülésről, mint a hátsóról. A lovak mozgó, nemes- ívű farát nézte és még azon is e’gondolkozott, hogy miért van a méltósugoson finom, puha szárú lakkcsizma és őrajta disz- r óhájjal fényesített, kimustrált katonabakancs. Tán nem is kéne az a lakkcsizma, megtenné a box is. Amikor a méltóságost illumlnált állapotban kellett a szomszéd kastélyból hazaszállítani, akkor Ambrus arra gondolt, hogy azért lehet valami különbség a 9r°f úr úri szeretője és a szakácsnő szerelme között. Szó sincs róla, a szakácsnő takaros kis menyecske volt, özvegy, eldugja az étel elejét a gróféktól, megosztja az ágyát és van egy kis spórolt pénze is. Tulajdonképpen a tornacipő akkor indult el a gróf úr finom, hosszú, bütyköktől nem csúfított lába felé, amikor Ambrus a lajbi zsebébe rakta a szakácsnő pénzes zacskóját, azzal a határozott, jól megrágott célzattal, hogy megalkuszik Csépány gazdával arra a darab földre ott, a Páskomban. Jó föld volt az, a szakácsnő is tudta, szívesen adta a pénzt. Aznap viszont a méltóságos a városba hajtatott. Elintézte a folyó ügyeit és felment a kaszinóba kártyázni. Ilyenkor nem lehetett vele bírni. Késő délutánig háromszor hajkurász- ta haza Ambrus kocsist pénzért. Amikor az utolsó summát is elvesztette Deseffy méltóságos. a kocsis felajánlotta a magáét kölcsönbe, mert sajnálta a lovakat, azokért a nagy trappokért. A pénzről papírt kért. Mikor elkészült, nagy akkurátusán elolvasta, megnézte c. gróf aláírását, hogy valódi-e, aztán gondosan a lajbi zsebébe csúsztatta az okmányt. Éjfélkor a méltósáqos teljes letargiában tántorgott ki a kaszinó kapuján és belehuppant a \ntá hátsó ülésébe. Ambrus nem hitt az ilyen úri nyavalyákban, meg aztán érezte a méltóságos úr szájában * konyakszagot. Útközben azt mondta a grófnak, hogy még nem adott papirt arról a pénzről, adjon hát most, amíg nem késő és meg nem felejtkeznek az egészről. A gróf lekászálódott a hintáról és ott az úton, a kocsi petróleumlámpájának pislákoló fényénél kitöltötte az újabb adóslevelet. De ezen már két nullával többet irt. Lehet, hogy ebben Ambrus parádéskocsis kapzsisága is közrejátszott, de megeshetett véletlenül is, már hogy a konyaktól. Mindenesetre a falu népe Ambrus kapzsiságára esküdött Karácsonykor Ambrus megvette a méltóságos úr legjobb földjét, egy tagban ötven magyar holdat. Jó föld volt ez és szépen adta a búzát. Igaz, kellett még néhányszor hajtani érte a városba, a kaszinóba, de Ambrus úgy okoskodott, hogy megérte. Az esküvőt csendben tartották. A szakácsnő is felmondott, a méltóságos mindkettőjüknek szép kielégítést adott. A szakácsnő megpakolta sültcsirkével és édes süteményekkel a szatyorját, azután távoztak. Hanem a grófon már nem lehetett segíteni, teljesen megszállta az ördög és a férfi, egyre csak a. bibliáját forgatta. Méltóságos Deseffy gróf utolsó estéjét a kastélyban egy csinos incidenssel zárta. Megírta búcsúlevelét Grúzban élő bátyjának. A feleségének semmit sem írt, úgy gondolta, mindent elmondott már neki, amit akart harmincéves házasságuk alatt A borítékot megcímezte, kezébe vette pisztolyát, melyet teljesen váratlanul egy pimasz adóvégrehajtó ütött ki kezéből. Kapott két borzalmas nagy pofont is a dulakodás hevében, do ezt később nem kívánta senkinek megemlíteni. Az incidens után az adóvégrehajtókat, akik kora reggel óta a kastélyban mutatkoztak, a képeket, szekrényeket mustrálgatva és ösz- szeírandó, megkínálta négycsillagos francia konyakkal. A gróf lefeküdt és nyugodtan álomba merült. Másnap kora reggel elgyalogolt Ambrusékhoz, s megkérte, alkalmazza őt valamilyen munkára. — Hiszen nem voltam rossz gazdája, Sándor. — Hát mit tud a gróf úr? „Az ám, mit tudok én?” — gondolta Deseffy és elég szomorú végkövetkeztetésre jutott. Megint a paraszt győzött. — Latinusul biztos tud? Meg tán számolni is. Hiszen járt oskolába a méltóságos. A Laci fiamat taníthatná. Mindennap kap ebédet, meg havonta húsz pengőt. Tudja maga, hogy főz Árnál. A gróf tudta ezt, csak azt nem, hogy Sándor már a kastélyát is megvette, hozzá á maradék 300 holdat. Ambrusék másnap hurcolkodtak, ettől kezdve Deseffy minden délben megjelent náluk a kastélyban. Később a gróf rákapott a törkölypálinkára és szomorúan kellett megállapítania, hogy a húsz pengő havi bér semmire sem elég. Emelést kért, de Ambrus azt mondta, hogy ne igyon annyit a mélfóságos. — György bácsi miért jár tornacipőben? Megfagy a lába. Látom, hogy kileli az isten hi- >dege — mondta neki aznap délután Iuícika. A gróf finoman mosolygott: — A négyzet, plusz bé négyzet, az annyi mint... — Hozom apóm cipőjét, neki sok van... Most is vett magának a vásáron egy fényeset. — Ne így mond, Lacikám, hogy apóm, hanem szépen 4- val, úgy, hogy édesapám. ★ 45 őszén Ambrus képviselőnek jelöltette magát. A választási hadjáratban kortesei, fellelkesülte a korszellemtől meg a töméntelen mennyiségben elfogyasztott disznópörkölttől és rizlingtöl, ékes szólással ecsetelték: „Ambrus a falu esze, becsülete. Megbízható, kipróbált ellensége az uraknak. Minden időkben a latifundiumok urai ellen használta az eszét. A szomszéd faluban Deseffy volt Ambrus legjobb kortese. Amikor bejött képviselőnek, a gróf kapott tőle egy új öltönyt is egy vadonatúj bőrtalpú cipőt. Ütravalónak egy fiaskó seprőpálinkát, boldoguljon a méltóságos is valahogy a demokráciában. A gróf úr viszont úgy gondolta, hogy Grúzban próbálja szerencsésebbé tenni életét it Naszádon él egy ember, úgy hívják, hogy Ambrus. Foglalkozásra nézve pedig állami alkalmazott, azaz, hogy nyugdíjas. Hosszú ideig kipróbált kisbíró volt a faluban. Ügyesen verte a kisdobot, ezért most tisztesen megél nyugdíjából. At embereknek ráérősen, jókedvűen azt mondja: — Elvtársam, ide figyeljen... Mondhatja, jó meleg kabát van rajta és lábán masszív, vastag talpú csizma, kerülhetett vagy 5—600 forintba is. Parádéskocsis korában pont ilyen fáin lábbeliről álmodott. Suha Andor 1967. január 29,
