Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

-/

Irodalmi program

E

lméletl probléma János kongresszusi zárszavá- ritkán kap ban külön is utalt. Pártmun- olyan élesen ío- kásák és művészek, kormány- galmazott il- zati emberek és írók munkál- lusztrácáót, mint kodásának közös a célja, s ta- a Húsz óra pár- pasztalatok alapján fnondhat- tosságának illetve ed nem köte- juk: a célhoz vezető út, a gya- lezettségének vélt ellentéte. A korlati részletek megítélésében nagy sikerű könyv írója a te- is a nézetek egysége, vagy televízióban, tehát milliós nyíl- sonlósága dominál. Ez az egy- ránosság előtt tartotta szüksé- ség természetesen nem problé- Cesnek hangsúlyozni pártatlan- mamentes. Irodalmunk sem el- •ágát az ábrázolt történelmi lentmon dások nélküli. Ezen a események megítélésében. A ponton kanyarodhatunk visz- kritikák és elméleti cikkek sza a művészi közéletnek ah- •zerzői viszont — függetlenít- hoz a jelenségéhez, amelynek ve magukat Sánta Ferenc nyi- egyik tünete a Sánta Ferenc latkozatáltól — sok szempont- körüli vita.

ból példaszerű szocialista alko- ___

tásként elemzik a Húsz órát BUM ánta eddigi írásai

Vajon miről van itt szó? A vita^taüanná

kritika tévedéséről, vagy pedig tes.zik^^. hogy

az elméleti kérdésekben eset- 1 szamara az emleg járatlan író melléfogásé- be,rí ^ t^S’

ról, gyenge önismeretéről T a kiélezett helyMásfajta ellentmondások is *«ek lehetőségei közötti vá- fogtalkoztatják az Irodalom Osztás problémái a legizgal- éle'te és eredményei Irént ér- masabbak. Vitatott és údvő- deklődőket Mi az oka néhány »°lt_ műved egyaránt ezt a te- nagy hírű írónk teljesítményé- matikát vállalják, ebben a ben megfigyelhető hullámzás-' gondolatkörben mozognak. Mi nak? Hogyan lehetséges, hogy lehe* vajon az oka ajne:m ia olykor egymás szomszédságé- árnyalatnyi világnézeti-hatásban születő regénvek. drámáit heh különbségek, amely eze- Jetentése kicsengése különbé- hét a regényeket, elbeszelese- ző? Miért van az, hogy ugyan- ket **, olvasó^ tudatában annak az Írónak a művei néha legalábbis részben — szembe- egvmással is vitáznak? álltja. Feltevésem szerint ez

Az ilyen és hasonló kérdő- az ellentmondás főleg az áb- aekre való válaszadást meg- rázott életanyag mmoségeben könnyíti az az elemzés, amely- gyökerezik. Közelebbről te lyel az MSZMP IX. kongresz- pontosabban: Sánta ott es ak- azusa járult hozzá a magyar hor téved amikor a mű kerete, Irodalom aktuális problémái- £ora ás háttere, a szereplők nak tisztázásához. A Közpon- helyzete módot ad a konflik- 0 Bizottság referátuma meg- hisok reális tartalmának - állapította: »...az utóbbi idő- "«n utolsósorban osztály jelben eszmeileg, művészileg ma- legének, általában hónk rét

gas szí.'vonalú művek szülét- történetiségének — elhomályo- tek, amelyek nagy része szó- sítására. Amikor viszont a eialista művészetünk nemzet- választott életanyag nem mo- közi tekintélyét is erősítette. A ralizaló hajlandóságát szaba- legjelentősebb szocialista te dítja el, hanem az erkölcsi

humanista elkötelezettségű al- konfliktus történelmileg hite- kotások politikai te világnézeti és élményszeru megragadá- hitelét az adta meg, hogy a va- sára bátorítja, kényszeríti Iteógot összetetten te mélyen megszületik az igazi »kér, a álérzett felelősséggel ábrázol- HuM 6raták." Az elismerés lényege: új Az író nyilatkozatai stóndéírodalmunk, nemzetközi ér- hára utalnak. Komolyságuk,

. ., ., . ,_. őszinteségük tiszteletreméltó,

ík

klődést támasztó művészi ^ komofy ^bájuK hogy nem

eredményeink energiaforrása a veszik figyelembe a művészi valóság. Az az alkotód prog- szándék realizálásának sajátosam, amely történelem te tár- fúgáit a kivitelezést befolyásé. . . .. ,_r .. _ ló valóság szerepét Azt a haaa

dalom Wfedező erejű, meg- ^ j a Húsz óra eseté- vesztegethetetlen tgazságu ár- ^ a szo^aUzmul történelmi- rázolását vállalja. Ez a prog- erkölcse-emberi fölényével, ram megfelel a párt törekvései- egyszerre objektív és szubjek- nek; Igényes művészi realizá- tív erejével szembesítette az ., . .. , , . írót. Az eredmény: elvontság

lása segíti népünk életviszo- & moralizálás heljrett a törté.

nyainak te tudatának megújí- nelmi igazság tárgyilagos-pártosát, szociaUstává formálását tos kimondása. Vajon mindez A megvalósítás nem könnyű a realizmus csodája, az tehát munkájának részleteiről lehet amiről Engels — Balzac-kal fa - keU is vitatkozni. Fogai- kapcsoIatbaJ1 _ már a múlt mák te szavak értelmezése ad- ... . .. .,

hat okot polémiára. Ez azon- században beszélt. Nem hibán nem módosít a lényegen, szem. Sánta te több más írónk azon az egységén, amire Kádár a konzervatív-reakciós világnézetet semlegesíti. Éppen ellenkezőleg: nálunk a megfelelő téma és életanyag, a jól kiválasztott társadalmi—történelmi konfliktus az ellentmondások terhével is szárnyalni képes demokratikus-humanásta- forradalmi meggyőződést erősít fel, teszi a mű sugallatában vitathatatlanná Erre sok példa kínálkozik. Illyés Gyula Rácegresi naplóját és legjobb mai líráját, Németh László Utazását és Nagy családját, Veres Péter friss publicisztikáját csak jelzésként, gondolat- menetem illusztrációjaként említem. Az egyes alkotók és egyes művek elemzése helyett inkább a jelenség okairól kívánnék szóim.

A művészet korszerűségének egyik legfontoßabb — talán legfontosabb — kritériuma, hogy a legmaibb ma kérdéseit, gondjait és örömeit visszhangozza, a kortársak csalódásait és teljesült reményeit teszi átélhetővé. Erre olykor történelmi anyag is lehetőséget adhat Kétségtelen azonban, hogy az ilyen alkotói céloknak megfelelő jelenségeket eseményeket, szereplőket

többnyire a jelen kínálja. Ez általános igazság, ami éppen ezért csak részben magyarázza az aktuális tematika tisztázó—emelő szerepét Lényegesebb ok lehet a mai társadalom szerkezete és mozgásának progresszív hatása, objektív folyamatainak meggyőző ereje. Ezek a tényezők együtt és külön-külön is segítenek kételyeket oszlatni, a valóság tényleges alakulásával ellentétes — tehát a gyakorlat kritikájával szemben alulmaradó — nézetek, beidegződések, előítéletek szövevényét félretolnj Általános értelemben is igav hogy a létfeltételek és a társadalmi tudat, a gazdaság te a közvélemény jó irányú váltó- sásai hatnak az irodalmi termésre. Perspektívát adnak, jó alkotói közérzetről, fantáziát te energiát mozgósító hangulatról gondoskodnak. Ugyanilyen fontos a progresszív folyamatok közvetlenebb, már csak a művészi szférában jelentkező hatása is.

A

jó hangulat bármiféle teremtő tevékenységre kedvezően hat. A művész munkájára viszont az is jellemző, hogy a jő hangulat, s mindez, ami létrehozza, számára egyszersmind téma, anyag és ihlető múzsa. Vagyis a valóság a művében érvényesített szemlélet az érzékletessé tett emberi és társadalmi viszonylatok, az atmoszféra te a stílus elsőrendű meghatározója. Ebből pedig két dolog következik. Irodalmi életünk és egyes frői élet művek ellentmondásainak fel oldását leginkább az élet kívánatos változásainak, helyes irányú és jó ütemű fejlődésének tendenciájára biztosíthatja. Ez teheti a születő regénye két, elbeszéléseket, drámákat és versciklusokat valóban korszerűvé. A másik következete- tés: korszerű, népet szolgáló, felfedező irodalmat csak a je len gondjaival birokra kelő, a nemzet szocialista emelkedésével lépést tartó íróktól várhatunk. Ezzel kapcsolatban Is a társadalmi és művészi igények szerencsés találkozásáról beszélhetünk. A párt IX. kongresszusa világos helyzetet teremtett. Az írókkal egyetértve elvetette az irodalom szerepének lefegyverzően sematikus értelmezését, azt a koncepciót, amely az író lehetőségeit é- tenni valóját a tudomány tételeinek illusztrálására kívánta korlátozni. Esztétikánk visszaállítja az alkotó szubjektum, az újat felismerő és felfedezéseit csak rá jellemző, tehát stílust is teremtő eredetiséggel kifejező művész jogait. Biztosítja azt a jelentős — de természetesen nem teljes — autonómiát te mozgásteret, amely a művészi tevékenység lényege, s egyben egyik feltétele. A kérdés most már az: élnek-e az írók a kapott lehetőségekkel, képesek-e — és mennyire képesek — megfelelni a bará- tian türelmes várakozásnak. Annak az igénynek, hogy műveik nemcsak formai szépségükkel, hanem a haza és a nagyvilág dolgaiban elkötelezettséget vállaló meggyőződéssel is hassanak, híveket to- borrczsnpk.

>gyon szeren esés — ezért te hát kivételei — esetekben

ilyen művek ösztönös azonosulás, ráérzés és intuitív elragadtatás alapján is születhetnek. Ékre azonban nem lehet egy egész irodalom jövőjét építeni. A felfedező igényű művészet nem mondhat le a felfedező tudomány szövetségéről. Gondolkodó írónak szüksége van a legátfogóbb társadalmi gondolat orientáló, módszert tisztázó, tapasztalatokat sűrítő rendszerére. Valóság felé fordulás és a valóság törvényszerűségeit a legmélyebb érvényességgel általánosító filozófia átáramolta- tása agyakon, szíveken és műveken: az új irodalmunk további fejlődésének útja és biztosítéka. Ez a párt IX. kongresszusának irodalmi program ja.

Dersi Tamás

A HETVENÉVES KATA} EV

n

W alentyln Petrovics Ka a- * jev életműve szorosan kapcsolódik a forradalomhoz. Ez nem jelent monotóniát nála, ellenkezőleg: a művészi megújulás újabb és újabb forrása. Huszesztendős, amikor Fctervárott a bolsevikok átveszik a hatalmat: Katajev ekkortájt éppen kezdő író te sikeres vidéki újságíró. A forradalomról már vannak emlékei: Odesszában élte meg 1905 viharos eseményeit, tehát az elkötelezettség számára, mintegy eleve adott, mint az akkori húszévesek számára általában. Micsoda írónerraedék jelentkezett nagy hirtelen a huszas évek elején: Fagveiev, Leonov, Fegyin, Ili és — Karajé v testvéröecse — Jevgenyij Petrov! Ebben a csoportban kezdett Katajev is. Hamarosan Moszkvába kerül, s híre, tehetségének rendkívüli tulajdonságai révén, terjedni kezd. Előbb a szatirikus Katajevet fedezik fel: néhány elbeszélése. meg egv-két vérbő komédiája irányítja rá a közvélemény figyelmét. (Korai regényei gyorsan utat találnak Magyarországra Is: A sikkasztok című regénye 1929-ben jelent meg Sárközi György fordításában. s még a felszabadulás előtt három kiadást is megért! A kör négyszögesítése című komédiáját pedig 1921. októberében mutatta be az Üj Színpad.)

A ztAn hangot vált: az el” ső ötéves terv lázában ég az ország. Vége a polgár- háborúnak. elsöpörték a NEP- korszak visszásságait: ez az építkezés időszaka. Katajev, előbb újságíróként keresi fel a nagy uráli építkezéseket, de ekkor fogamzódik meg benne az a regénye, amely a harmincas évek első felének világsikere lett, « Hajrá! (Magyarul 1935-ben adták ld, s Bálint György így mélt- *ta: ”Az egész műben van valami a homéroszi eposzok változatosságából. erejéből te optimista derűjéből...”)

És még mindig nem érkeztünk el a pálya csúcspontjához. A negyvenesztendős Katajev hirtelen, de nem ist olyan váratlanul: gyermekkorának

eseményeit kezdi felidézni. Trilógiát ír 1905 eseményeiről, mégpedig úgy, ahogyan egy gyermek láthatta azt: romantikusan, kissé titokzatos- félelmetesen. Az első kötetnek egy Lermontov-vers6ort adott címűi: Távolban egy fehér vitorla. .: A szovjet társadalom történetének súlyos óráiban idézi meg Katajev a kezdés lendületét, hitét. Tudatosan: ifjúsági regényt fogalmaz, mert a fáradtság, a közöny ellen küzd. Egyébként Katajev munkásságának az egyik Középponti gondolata: mindig visszafordulni a század nagy és kimeríthetetlen erőtartalékaihoz, ha a cinizmus, a hitetlenség kísért.

1/ atajev életműve Immár ** könyvtárnyi. Nem is szólhatunk mindenről, de pályájának újabb fordulásáról mindenképpen számot kell adnunk. A hatvanas évek elején Kata jevet egy új forma és egy új téma kezdi foglalkoztatni, A téma: Lenin. A forma: az a szaggatott, látszólag fegyelmezetlenül csanongó kisregény, amely igen sokat őriz a napló szubjektivitásából. Közben Katajev folvóí—töt is alapít és szerkeszt: a legsikeresebb szovjet irodalmi folyóiratot, a Junoszty címűt. A főszerkesztő Kataiev elmeséli annak a Lenin párizsi éveiről tervezett kisregényének a tartalmát. — mely később K1s vasajtó a falban címmel jelent meg. — egy fiatal költőnek, Andrej Voznyeszenszkiinek. Voznye- szensz.kij is felkeresi Lenin párizsi lakásait, a haidani nárt- iskolát — és poémát ír. Sajátos verseny alakul ld az idő» prózafró és az ifié noéta között A nyertes: feltétlenül a szovjet irodalom, hiszen Leni» embpptó'tót. a forradalomba vetett. hitét újftia me? mind a két mű. rendkívüli magas színvonalon, érdekes, modern hangvétellel.

És a szovjet irodalmi saitő űma egv Kataiev-műrfll szóló vitától hangos. A moszkvai Növi} Mir című folyóirat májusi számában közölte Kataíer új kisregényét, a Szent kút címmel. Ez a kisregény — formailag — a francia noú- vesu román technikáját idézi, hiszen jz összetartó fora' egy (jreerpreher rendszertelenül esa* ponstó emlékezete. A téma azonban az. hogy ez az idős férfi hogvan őrzi, eev amerikai utazás ideién_ Iftócóetóak pszménve't. Akik vitafiák a kisregényt, elsősorban formai kifoc-lsoVkal élnek; akik ünnepük. azt áVítiák: a sz/v-ía* liefa művészet énnen az állandó fo-mal menüiül ásóval Is kitűnik versenytársaival szem. ben.

\/ alentyln Petrovics Ka- ” tajev hetvenesztendős. Lehet-e ékesebb példája egy író örök fiatalságának, hogy ma is róla vitáznak?

E. Fehér Pál

e\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\VWMOW««

l\\\\\\\\\\\\V\V«\V«WÍWW»W«\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\M,\\\^v» A\\\\\\\,\\\\\\\\\\\W\\\\\\\V\\\V\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\v\\\,\\\\\,x\v,

Én a nyitott ajtó egyik sarkának dőlök, ő a másiknak. Az üdülő előtt. Kínos így áll- nom. Amint beljebb húzódom, szótlanul követi mozdulatomat és velem szemközt helyezkedik el az ajtófélfa közepén: arccal, testtel, mellel, combbal felém, alig karnyújtásnyi távolságra tőlem.

Felvihefném az emeletre; a hálószobák mind üresek. Nem

E

nék villanyt: süt a hold ■mre te végre! Hiszen égy napja nézem őt nap

mint nap: tudom, hogy guggol,

hogy térdel a homokban, hogy fekszik fekete fürdőtrikóban. Kisért a kíváncsiság: milyen lehet igazában. Úszkál, merül, ott lubickol naponta körülöttem, el-e1 kapja a talpamat, arcomba fröcsköl, beszór homokkal, melyet a tenger fenekéről markol fel Fontoskodik a maga mód ián. Remek úszó. Stílusa mutatványszámba

megy. Példaképpen használom őt. ha úszni tanítom délután a fiúkat Ma reggel mélyre buktattam: lenyomtam a fejét » miután teljes erőmből elrugaszkodtam a válláról, eltűnt a habokban. Percekig köröztem fölötte a tajtékzó vizen, a mélységet mérlegelve a meredek sziklás part mentén, mert hirtelen mélyül a tenger. Nem lenne könnyű kimentenem, ha netán kihagyna a lélegzete a mélyben. De úgy merült fel, mint egy angolna, megfenyegetett az öklével, te kisiklott a partra.

Ojra meg újra felkísért bennem a kíváncsiság: milyen lehet a bőre... S ez dühít

Nem messze innen a mama az én társaságommal szórakozik a teremben. Nem kellene itt lennem. Még úgy tetszhet mintha megbeszélt randevúm volna vele. És mégis — egy órát vártam itt tétlenül a csillagokig érő tü (»ők zekében.

Ügy harsognak az apró kis hegedűsök, mintha a hajamban, a zsebeimben vonóznának. A te- • emből kiszűrendő zene ezyálta- 'án nem zavarja őket. Ma szokatlanul buzgók; talán a hold- fény izgatja úgy őket

Az én ötletem volt ez a tánc- mulatság. Ed is rendeztem.

Mert a tanárok unatkoztak. Elvégre azért pedagógusok. Itt vannak persze az üdültetett fiúk-lányok is. Táncolhat mindenki. Táncol is. Én meg — mióta itt álldogálok — azzal metegetőzöm magamban, hogy nem bírtam tovább odabent a hőséget, az izzadtságtól áporo- dott levegőt Kiszöktem még az imádó tekintet elől is. Táncoltam egyet-kettőt az ideálommal; azt mondják ránk, hogy szép pár vagyunk; de azért kisurrantam. Nincs bátorsága utánam jönni. Nem fog keresni. Azt rebesgetik, hogy feleségül fogom venni.

Más a helyzet az üdülő diáklányokkal. Ha egy tizennégy éves nem táncol, mert megveti a csörgést, nyugodtan elhagyhatja a termet, sétálhat egyet a holdas kertben, vagy egyszerűen felmehet és lefekhet. A mama nyilván azt hiszi, ho>gy a kislánya rég alszik már. Nem is sejti, hogy fél órája itt szemez velem az ajtóban ez a kis ördög. Kísért. All, és hallgat

Nézi a csillagos eget, hallgatja az éjszakát. A komolysága — az támaszt félelmet a csontjaimban, Hogyan fejthetném

meg? Hogyan deríthetném fel

azt, hogy mit szólna, ha fel vinném az üres hálóba...

Én harmincöt múltam; s társaságom úgy véli, sőt reméli, hogy harminchat éves' koromra megnősülök. Választottam meghatóan fagaszkodik hozzám. Azt mondják, rajongásig szeret. Az imént eltökéltem magamban. hogy nem szólalok meg, attól tartok, hogy megremegne a hangom. No meg azért sem, hogy gyötörjem ezt a kis ördögöt. Ha ő kibírja szótlanul, miért ne bírnám ki én is?! Csak azért sem szólalok meg. Ha egyszer tizennégy napja sündörög körülöttem, s most kiszökött utánam ebbe a tanút- lan éjszakába — mondja meg végül is, mit akar. Nem játszhat untalanul csak azért, mert pimaszul fiatal!

Néma komolyságával sem játszhat az ilyen harmatos fiatalság!

S időnként mégis én pillantok a kertre nyílé ajtó felé — hátha ki talál jönni a mama. Nem szeretném, ha bárki itt találna ezzel a kis ördöggel az ajtóban Azt hihetné, hogy azért hallgatunk úgy, mert sok mindent mondtunk már egymásnak ...

Meddig kísért még itt? Meddig hallgat ilyen kanokul? Hamarosan véget ér a mulatság. Egy óra múlva feltétlenül. Nem várhatom meg, hogv itt érjenek vele. Nevetséges is lenne, nemcsak gyanús, ha a mulatságról távozók, aludni térők úgy vonulnának el itt köztünk, mint valami élő kapufélfák között. Azt mégsem! De hogy tántorít: sam el innen? Nem találnék rá magyarázatot. Helytelen ilyen esetben az érvelte. A gyermek hamar megsértődik. Hálátlanság is lenne részemről. Hiszen neki köszönhetem azt, hogy elviselhető volt ez az alkalmi nyaralásom...

Választottam tekintete még az iskolapadokból kísér. Szülte csügg rajtam állhatatos hűségével. Mint a vonatban is, amikor ide utaztunk. Meghatóan ragaszkodik hozzám; minden étkezéskor mellettem ül, illetve fenntartja számomra a helyet, noha igazában másutt kelleng ülnöm, valahol az asztal végén» és nem a hallgatólagosan fenn« tartott férőhelyen. a gye* rekek is azt beszélik, bogy a