Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
r //ZOM LOM BORISZ GALANOV: Pantomim, cirkusz — és modern dráma TUKI Mill ALT: cAmjániliöz A kapuban állsz, vagy lesed s kilincs sőréjét Ha késem, kesereg kedved, hiába főtt a - Sietek. Lépésem s szapora a tanú. mennyire vágyik ! Lehetne viskó, roaaga ágy as ég alatt ha tudnám boldogít as egy ütt végigéit napok neheze Így is. Szakadjon ketté a fürdőkád, hulljanak gyümölcsként s szobák, melyet űrbe ejt egy esti csil'ag-ág, ha meg nem értés ülne itt. Anyám! Mindig vágytad. a sarkon velem fordul egy Iá”y s feléd megyünk. De hát » a szerelem nekem olyan borát, a nem érdekes köti csak magát. Hány rothadó év emléke vésődött homlokodra, s rakódott le ráncai mögött. A gyermek inkább sir belül ne lásd! Kedved nem ül el Így engesztelhetetlenül. Anyácska! Ősz van és hullnak az egek. Elsőként elnyelik a porszem-tengereik. Állunk a nap előtt, mint rakétával égbe lőtt kurta délelőtt. Csillagok mossák az ég szennyesét. Ciiádákban gyűlik a csillagpor sz-rnét. Tisztul a szerelem, mélységes hitem, megszeret gőtém. Mint az Éjjeli menedékhely köitőjéében a vers élt, az elejét tudta s a folytatásért többször visszatért. A szeretet úgy van bennem, szakaszok elrejtettem, s örömdús hitem. Egy napra hazajöttem megint. Lehetne viskó, rozoga ágy az ég alatt, ha tudom boldogH az élet s az együtt töltött napoh neheze így is. Nevetve állj majd a vég előtt, mint rakétával égbe lőtt ünnepi gazdag délelőtt. TÉNAGY SÁNDOR: SANZON (Csont István fTlusztráriőJaJ Van Riven versem eladatlan, tán kétszáz is van megíratlan. ötverszer éltem szívrepesve, kétszázszor élnék, ha lehetne. Szánalmas fickó, csak rágd magad, a hírnév egyszer majd szárnyra kap: Ötvenezer halt meg, hej, nagy siker! és kétszázszor hált a semmivel... VLAGYIMIR OSZINYIN. szovjet költő verseiből: KARÁCSONYI REZSŐ: TÉLEN A SZÓ Az égen szerte szórva csillagok. A kerti bokrot rázza a Hdeg. Az ablakom alatt a berkenyét hóbuckába bújtatták a szelek. Kószálni most, — kilépek a kapun, a kemény hideg jólesik nekem, izzó rézkarikáját kergeti a hold a hóborított földéként TÉLI KÉP Hőbucka támad, füstölög, Szél futkos a mezők fölött. Nőstényfarkas üvölt a vád télben, sötét kertek alatt A kis ház —- mint a képeken — hóba bújt nincs kéménye sem, ösvény fut hozzá: picike ablakát fagy festette be. Oroszból fordította: Antalfy István A sző s ahogy a színétől kopott törmelék antik világok szellemét mutatja fel neked. égy sejtheted • mó mögött a lényeget A Föld forog, játéka éjbe billenti s felhozza majd az új Napot de lásd a Nap örök s ahogy e játék mögött a lényeget, keresheted mögött as életei • ásó PÜSPÖKI MIHÁLYI Süveges János mérgelődve ti1 ■■ oh y e't :-Vr í ■ k rül. Az előhasi koca, több ó készülődés «tán, váratlanul megnyugodott, abbahagyta a mocorgást, a fészkelődést, s csendes röfö- géssel el pihent. — Fene egye meg az úri tempódat! — morgott Süveges Ján06 zsémbesen, majd őmaga is letelepedett a háromlábú fejő- székre. Nem merte magára hagyni a vemhes állatot. Tudta: a malacozásnál hamar megesik a baj. Márpedig minden egyes malac elhullásáért kár. Rekedt, borízű dalolás vette fel a ma>r csendjét. l’ama hajú. göndör hajú kislány ha szegény nem volnál... Nagy dOndüléssel vágódott ki a sertésól ajtaja. Az ajtónyitásban feltornyosodott Tűrő István szikár alakja. De hiába hull a szemed könnye... Torkába ragadt a nóta vége. Helyette az indulat tolakodott fel a mellében, s olyan izgatott lett, hogy valósággal fulladozott a méregtől. — Most is égve hagyták a villanyt! — kiáltott fel rosz- szalló fejcsóválással, majd a kapcsoló után nyúlt. Nem találta a kapcsolót Sehogyan sem fért borgőzőe fejébe az oktalan árampazarlás. Csak azt látta, hogy az égők teljes üzemeléssel árasztják a fényt, a sok forintot elnyelő áramot, és egv tsz- tagnak. hacsak egy kicsit is becsüli a saját zsebét, semmiképpen sem szabad eltűrnie az ilyen pocsékolást. Ismét neki akart veselkedni a villanykapcsoló felderítésének. amikor az ajtó mellett levő kutricára terelődött a figyelme. — Hát téged ml lelt? — för- medt a röfögve tánászkodó tenyészkanra. — Nem bírsz aludni? A hatalmas testű apaállat hízelkedő kórtcá lássál közeledett Tűrő Istvánhoz. Széles, táblás oldalával végigfernte a karám léceit, miközben rövid, turcsi orrát a háborgató ja felé boködte. —Jól van, no! ■— enyhült meg az éjjeli ügyeletes borostás ábrázatán a szigorú ránc. — Azért rendes kancsi vagy, hogy az óhitű sakter tegye nyakadra a kést! Végigcirógatta a jószágot S míg a hízelkedve röfögő állat fületövét vakargatta, addig vizsgálódó tekintettel vette szemügyre az apaállat aljzatát: ki van-e takarítva az alja, be van-e almozva szalmával rendesen, és így tovább. • Aztán a falra akasztott, törzskönyvi adatokat tartalmazó táblán akadt meg a pillantása. Betűzni kezdte a tenyészállat nevét Zsi... Zsiga... Megrökönyödve nézett visz- sza a kanra. — Az árgyélusodat! — hökkent meg a kibetűzött névtől — hát téged is Zsigának hívnak? Gondterhelten hajolt le aa állathoz. — Te. Zríga — 1 ebben tét te fel a nagy laná‘fülét—. ahogy érzésem, n»elnézlek, az az ^ eed könyvében olvasható az az epizód, hogy a mensevikek és I az eszerek „a 1 Téli Palotában halunk meg” felkiáltással próbálták lelkesíteni egymást és önmagukat. Esernyői kikel hadonászva kísérelték meg az áttörést a felfegyverzett matrózok sorfalán. E jelenetet lehet drámaian, vagy szatirikusán játszani; Ljubimov társulata a romantikus emelkedettséget és a szatírát összeötvözte. Maiik példa: a háttérben egy vörösgárdista őrszem óriásira felnagyított árnyképe látható, s a figura tövében nevetséges, liliputi alakok mozognak, kapkodnak, integetnek — a különböző rendű és rangú ellenforradalmárok. A produkció a modern művészettel tartott szoros kapcsolatról is bizonyságot tesz. Látszik, hogy LjuUmovék merítettek az ámyjátékból, a filmből, a Marcel Marceau által megújított pantomimből, a Chaplin Diktátor-át idéző excentrikus bohózat! stílusból és a harmonika, valamint gitárkíséret tel előadott Brecht-son- gok divatjából. Mindehhez társulnak a színek és a világítás. A hagyományos függöny helyett fényfüggöny. zárja le a színpadot. A kenyérért sorbaálló asszony >k arcát a rájuk szegezett reflektorok világítják meg, egyik arcot a másik után emelve ki az őket körülfogó sötétségből. Egy másik jelenetben a fénycsóvák rácsként választanak el két alakot: az anyát, aki a rács egyik oldalán siratja a túloldalon álló, halálra ítélt fiát. A forradalom kavartságát, a lángok dühöngését VörÖ6 fényzu- h a tagok érzéke' letik, középeri két hatalmas kalapácsos figura áll: ők a híres orosz forradalmi dal szimbolikus megjelenítői, akik a színpadom kovácsolják a nép szerencséjét, boldogulását B enti együttes Brecht „Jó embert keresünk” című drámájának előadáséval tört be Moszkva kulturális életébe. A Vahtangov színiiskoja növendékei lettek a Moszkvai Drámai és Vígszínház színészei, vezető tanáruk Ljubimov pedig a színház főrendezője. Fordította; Zilahi Judit -J littkus, egykor azt mondotta hogy a nevetés ígéri a forradalomnak a legragyogóbb győzelmet néző egyébkén már a színházbe érkezés pállana tában megdöbben. Az egyil i sarokban eg! matróz harmomikázik, a bejáratnál ülő jegyszedő pedig szu ronyt visel. A falakon harsogd plakátok idézik a forradalorr utáni esztendők légkörét, s égj katonakabátos leány az újonnan jöttek ruhájára, kabáthaj tékájára vörös szalagos jelvényt tűz. A színház produkciója újszerűén értelmezi Reed történelmi írását s többet ad egyszeri drama ti zálásnál, nagy képzelő erővel színpadra varázsoltál a „Tíz nap”-ot Az előadás i következő alcímet viseli: jel« netek John Reed alapötleté bői S amit a színpadon látunk, azok valóban jelenetsorok, amelyek megfelelnek Johr Reed stílusának, sőt lényegé ben szerkezetileg is pontosai követik a könyv menetét, aa 191?-«« forradalom panoráma- szerű bemutatásában. Néhány kezdeti epizód titár Lenin arcmása la megjeleni! a háttérben. Maxim Sztraul részleteket olvas fel Lenin mű veiből, hangjával finoman és hajlékonyán érzékelteti a haragot, a gúnyt, és a bátorítást — ahogy éppen a szöveg jellege megkívánja. Lenin maga nerr jelenik meg a színen, a nézl mégis állandóan érzi jelenlétét Merész gondolatainak hallatán szinte kényszerűen átéli azt f leírhatatlan, feledhetetlen ét semmihez sem hasonlítható tíz napot, az Októberi Forradalom napjait Ljubimov rendező előszeretettel alkalmazza a húszas él harmincas évek „propaganda- színházának*’ stílusát, fis ez aa éles plakátszerű stílus kiválóan megfelel koncepciójának, íme egy példa: em tudom, mások hagy voltak vele, de engem egy kissé elriasztott I a moszkvai Drá- 1 mai és Vígszínház plakátja, mely John Reed „Tíz nap, amely megrengette a világot” című könyvének színpadi változatát hirdette. A plakát a következőket árulta el az előadásról: „pantomim, cirku- md műsorszámok, bohózat és lövöldözés”. Mit várhat az ember ettől a felsorolástól? A társulat rendkívül kellemes csalódást okozott. Sikeresen olvasztotta be a pantomim és cirkuszi elemeket Reed riportkönyvébe, épp úgy, ahogy Bertolt Brecht és Vlagyimir Majakovszkij ötvözte a misztériumot a bohózattal, a tragédiát a groteszkkel, a drámát « pikantériával, az élcelődést a látványossággal. Lássuk például Keranszkij- naek, az 1917-ee februári polgári forradalomból született ideiglenes kormány elnökének jellemzését a színpadon. Kerensz- klj, mint afféle politikai akrobata, felpattant a hatalom magaslatára, cigánykerekeket vetett, s ha kellett, még tótágast Is állt Nos, ez az előadás szó- szerint Jeleníti meg a metafó- rákat A Kerenszkijt játszó színész, N. Gubenko kiválóan képzett, virtuóz excentrikus, az őt hatalomra juttató tömegek —> vagyis a statiszták — hátán, vállán, fején hajt végre lélegzetelállftó mutatványokat Egy későbbi jelenetben olyan papírmasaé maszkokat viselnek a színészek, amilyenekkel a forradalom utáni első években ünnepelték 1917. november 7-ének évfordulóját. A rajzok a Donis és Moor karikatúrákra, valamint Majakovszkij feledhetetlen plakátrajzaira emlékeztetnek. Az utóbbiak a ROSTA (Orosz Távirati Iroda) propaganda vitrin jelben jelentek meg. Lunaesarszki J, a szovjet köztársaság első közoktatásügyi pépbiztosa, a kiváló kulturpo-
