Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Megszűnik a szarvaskői bánya Gondoskodnak az emberekről KIHIRDETTÉK, kertelés nélkül megmondták az embereknek, hogy az első félév végére megszűnik a szarvaskői szénbánya. Ezzel a hírrel kap- csalatosan két kérdés jogos- miért zárják be a bányát és gondoskodnak-e az emberekről? Mielőtt válaszolnánk, vessünk egy pillantást a múltba: mikor és milyen elképzeléssel létesítették a szarvaskői bányát? 1956. végén, az él enter rada lom -után veszélyben volt Eger és környékének tű- zelőellátása. Sztrájkok és közlekedési nehézségek bénították az ország gazdasági életét. Gyorsan és lehetőleg kevés költséggel új szénbányát kellett nyitni a környéken. Ekkor esett a választás Szarvaskő, re. Tíz, legfeljebb 15 évre tervezték a bánya működését A tíz év letelt, és azóta rohamléptekkel fejlődött az élet Iparunk ma már egyre több villamos energiát és olajat használ. Ez korszerűbb és főleg olcsóbb mint a szén. Hogyan is állunk a szarvaskői szén önköltségével? Sokba kerül a termelés, a kis bányák nem bírják a versenyt De azt is gondoljuk meg, 'hogy Szarvaskőben vízbetörés és öngyulladás veszélyeztette a bányászok életét. Kevesebb szénre van szükség és ezt ott termeljük ki, ahol biztonságosabb és gazdaságosabb. Ezt diktálja az élet szigorú törvénye A Ml TÁRSADALMI rendszerünkben a gazdasági törvények megszabják cselekedetünk mezsgyéit, de nem kény- szeríthetnek olyan intézkedésekre, amelyek az emberek többségének érdekeivel ellentétes. Másrészt nálunk nemcsak gazdasági megfontolások, hanem szociális szempontok, az emberség törvényei is érvényesülnek. Néogazdasági érdek, tehát mindnyájunk ügyét szolgálja, ha ésszerűen, gazdasági számítások szerint döntünk. Ez azt diktálja, hogy a szarvaskői bányát meg kell szüntetni. De ez a munkahely 285 embernek ad kenyeret még ma is és az ő érdekük az, hogy a szarvaskői bányából éljenek továbbra is. Ezt a munkahelyet szokták meg. jól keresnek, ehhez ragaszkodnak. De a 285 ember- érdeke mindenképpen kisebbségben van a népgazdaság és a sokezer fosvasztó érdekével. Ebből következik, hogy meg kell szüntetni a szarvaskői bányát, de úgv. hogv az ott dolgozók megélhetését, szociá’is és egyéb körülményeit is mérlegeljék, a lehető legmesszebb- menően figyelembe vegyék. Már eddig is több intézkedés bizonyítja, hogy az Ózd vidéki Szén bányány ásza ti Tröszt és az Egercsehi Bánya vezetői gondoskodni akarnak az emberekről. Eredményes tárgyalásokat folytattak az olajbányászattal. Egercsehibe megérkezett a levél, 45—-50 szarvaskői bányászt az egri olajku- takhoz azonnal átvesznek. Azt hallottuk, hogy 28-an már elmentek, vagy a napokban távoznak. A csőszerelők és az olajosok termelő részlege több mint 300 segédmunkást, lakatost és szerelőt alkalmazna, de főleg távolabbi munkahelyekre. Egerben mindkét téglagyárnak szüksége van a munkáskézre és a visontai beruházáson is foglalkoztatni tudnának akár minden szarvaskői bányászt. De nem lehet csak „létszámot”, csak 285 „főt” látni. Itt emberek, családok sorsáról van szó! SOKAN 15—20 ÉVET dolgoztak a bányászatban, idősebb korban nehéz új szakmát kezdeni. Sok helyen gondot okoz, hogy eddig jól kerestek, ehhez szoktak és most kevesebb fizetésből a lakhelytől távolabb kellene dolgozni. Olyan is akad, aki a gyerekek, beteg családtag, vagy más nyomós ok miatt nem élhet a családtól távol. A párt- a szakszervezet és a gazdasági vezetők igyekszenek minden körül, ményt, igényt és lehetőséget gondosan mérlegelni. A rendelkezést úgy akarják végrehajtani, hogy az a lehető legkevesebb sérelmet és panaszt váltson ki. A törzs gárdának, a szakképzett bányászoknak és az idősebb iparosoknak Egercsehi- ben igyekszenek munkát adni. Ügy látszik, ez 12—14 embernek sikerül. De ez Is csak úgy ha Egercsehiből fiatal, vagy nem megfelelő munkásokat küldenek el. A beruházásoknál és a mónosbéli osztályozón az utóbbi időben csak szerződéses dolgozókat alkalmaztak, helyükbe Mónosbélbe hatan mehetnek. Tárgyalásokat folytatnak a Mecseki Ércbányászattal. KÉTSÉGTELEN, legnehezebb helyzetbe a szarva&kőiek kerültek. Egerszal ókról, Szólóiról eddig is többen jártak az olajosokhoz és sokan megtalálták helyüket a termelőszövetkezetben. Az átmenet, a bizonytalanság próbára teszi a munkásokat és a vezetőket. De az adatok, az eddigi megállapodások azt bizonyítják, hogy munkabíró, dolgozni akaró ember nálunk nem marad kereset nélkül. Bizonyára jobban járnak azok, akik maguk is tesznek valamit elhelyezkedésükért. Az Idősebbeket pedig segíti az üzem és társadalmunk. Or. Fazekas László Nevelési tanácsadás Gyöngyösön A tavalyi terv most valósult értő szakemberek vizsgálják meg: Gyöngyösön, a városi tanács művelődési osztályán megkezdte működését a nevelési tanácsadó. A város és a járás valamennyi általános iskolájának tanulói részére nyújt segítséget a különböző funkcionális zavarok megszüntetésére. A nevelést tanácsadó lényegét, szűkszavúan ugyan, de pontosan kifejezi az előző mondat. Egy kicsit jobban kibontva a meghatározás tartalmát, azt kell mondanunk, hogy a nevelési tanácsadó nem a szülői értekezletek szerepét akarja átvenni, nem is azok helyette- -ítését célozza, hanem egy-egy gyermek lélektani, idegrendszeri, értelmi zavarait kutatja tudományos módszerekkel — a 'vógyítás céljából. Ennek a célnak megfelelően válogatták össze a tanácsadó tagjait, akik kö-:ött gye mek- orvos-pszichológus, gyógypedagógus és pedagógus található. A személyiség különböző funkcionális zavarait tehát hozzámeg, hogy az okok ismeretében megállapíthassák azt a módot, amivel a zavar megszüntethető. Ha szükség van rá, gyógyszeres kezelést is írnak elő. A vizsgálat eredményeit közük a gyermek szüleivel és iskolai nevelőivel. Így biztosítják az egységes, következetes ráhatást a gyógyítás céljából. De hogy még biztonságosabb legyen az eredmény, rendszeres időközben kontroli-vizsgálatra hívják be a gyermeket Az első nevelési tanácsadás után is már megállapítható, hogy a szülők és a pedagógusok nagy bizakodással figyelik a tanácsadó tevékenységét, sokat várnak munkájától. Egyre hatékonyabb és alaposabb pedagógiai munkánk következménye és bizonyítéka is a gyöngyösi nevelési tanácsadó létrejötte. A tanácsadás minden hétfőn délután 4-től 6-ig tart a Gyöngyösi Városi Tanács művelődésügyi osztályán. Központi üzemliázaf avat héttőn a Heves megyei Ruházati Ipari V alldlat Az utóbbi években erőteljes ütemben fejlődött a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat. De székhelyén. Gyöngyösön, eléggé mostoha körülmények uralkodtak. Nemcsak az nehezítette munkájukat, hogy szétszórt műhelyekben kellett, a nagy volumenű rendeléseknek eleget tenniük, hanem még inkább hátráltatta a tervük teljesítését ezeknek a műhelyeknek elavult állapota. A vállalat dolgozói azonban fáradságos munkával, erőfeszítések árán is igyekeztek helytállni. Most gyökeresen megváltozik minden a vállalat életében, mert hétfőn birtokukba veszik a központi üzemházat, ahol szalagszerű termelésre térhetnek át. A szociális létesítmények pedig a dolgozók igényeit elégítik ki. Az üzemet Berecz István, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese adja át ünnepélyes keretek között holnap, hétfőn délután 2 órakor. Olvastuk a Népújságban, hogy Szaúd-Arábiában az ellenállási mozgalom tevékenysége félelmet kelt az uralkodó ködökben... Ezért a királyi paloták és a minisztériumok körül fegyveres őrség áll... Erre bizonyára azért volt szükség, men Szaúd-Arábiában az uralkodó körökben erős ködök uralkodnak a jövöt illetőleg... Lehetséges?... •k Azt is olvastuk, hogy MÜBOLYGÖS rádiótelefon-összeköttetést teremtenek Havanna és Moszkiia között... Ha még nem késő, javasolnám barátainknak, hogy a műbolygós rádiótelefon-összeköttetés helyett egyszerűbb és olcsóbb megoldás volna a műholdas összeköttetés megteremtése ... A műbolygó, mialatt a Napot megkerüli, nem tud közvetíteni rádiótelefon-hívásokat, de ez alatt az idő alatt a műhold kifogástalanul működne... Mindkettő sokba kerül ugyan, de a műhold mégis, valamivel olcsóbb lenne..'. Az Esti Hírlap Maurice Chevalier, a 77 éves, világhírű francia színész végrendeletét közli. Eszerint M. Chevalier halála után szemeit végrendeletileg a torinói szembankra hagyományozta, hogy azokat átültethessék egy arra rászoruló fiatal színész koponyájába... Ne adj isten, hogy erre sor kerüljön, de ha igen, akkor mit er majd vele az a bizonyos fiatal színész, ha Chevalier szemeit az ő koponyájába illesztik?.,. A koponyában nincs rá szükség, meg különben sem lehet az eg esz szemet átültetni. Legfeljebb a szaruhártyát . Ha csak az elkövetkezendő: mondjuk 50 év alatt - mire a véa- mány^etre eset^e& szükség lesz — meg nem változik a tudo(DR. SZEMES) A mi tanácstagunk Szabó Ferenc kőműves kisiparos 1963 óta viseli vállán a2 emberek sorsát. Akkor választották először tanácstagnak és egyben a községi építési és kereskedelmi állandó bizottság elnökévé. Most lejáróban a mandátum, a falu, a körzet újra szavazásra készül. Kálban a Rákóczi utcában levő házon a táblát olvasom: Szabó Ferenc kőműves. A verandáról barátságos, meleg szobába lépünk, ahol feleségével együtt fogadnak. — Csak kettecskén vagyunk most. A kisebbik lányom nyolcadikos, iskolában van, a nagyobbik tavalyelőtt érettségizett, de nem sikerült bejutnia az egyetemre ... A fiókból doboz kerül elő, benne a tanácstagi feljegyzések, több utca, sók -ház, sőt, egy egész falu. gondja. — Tetszik tudni; az én módszerem különös. Én magam látogatok el időnként minden házhoz, minden utcába és ott hallgatom meg választóim ügyes-bajos gondjait. Előfordul, hogy ők jönnek. Bizony, néha egyszerre hárman-r.égyen is mondják: Feri bácsi, ez, meg ez a bajom. Segítség kellene . A kályhában barátságosan dorombol a tűz, az ablak üvegére jégvirágokat rajzol az idő. — Nemrégen két ember, két haragos ügyét intéztem. Pereskedtek, bíróságra jártak. Egyszer magam vettem kezembe a dolgokat és kellő „pedagógiával”, meg helyismerettel nekiláttam a nagy munkának. Sikerült. Azóta kibékültek, abbahagyták a pert, sőt fontosnak tartják', hogy mindennap találkozzanak. Hallgatom Szabó Ferenc kőművest, akinek szavaiból mélységes emberismeret árad. Tűnődöm azon is, hogv a kő, a tégla, a vakolókanál mellett hogyan fér meg ennyi bölcsesség, okos; értelmes gondolat. — Ez a kis körzet csak a munkám fele. Ezeken felül még ott van az állandó bi- zo'K-nCT Előre kidolgozott éves munkatervünk van és egy-egy téma tárgyalása előtt a helyszínen tartunk szemlét. Elmegyünk a TÜZÉP-re, megnézzük, van-e kellő építőanyag, tüzelő télfre. Megvizsgáljuk, hogy a ktsz hogyan, milyen lelkiismerettel építi a dolgozók lakásait. Gondja volt az 1806-as lélekszámú lakótelepnek, hogy nem volt boltja. Most már modem áruházban költhetik el a pénzüket a lakosok... Szabó néni közben a maguk gondjával is előhozakodik. A kisebbik lány technikumba szeretne menni... A tanácstagi doboz már a jövő évi terveket is rejti. Ezekbe ig belekukkantunk. — Be kell fejezni az iskolaépítést meg kell oldani végre a vízproblémát, hiszen a falu végén már régóta áll a glóbus. Kint fagyos szél fütyül, bent jólesik a barátságos szó. — Ezek tervek... A márciusi választáson majd sok minden eldől. Az utcában búcsúzás után egy-két asszonnyal a tanácstagról beszélgettünk. Ök mondják, tőlük tudom, hogy az elkövetkező négy esztendőben megint Szabó Feri bácsi lesz a tanácstagjuk ... Megérdemü a bizalmat... B.\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\Y>\\\\\\\W\W\W\V.N\V\\\WVV.\^ ..„\V\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\N\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V\\\\V.V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\ A postás sokáig döngette a kapufélfát, míg Bedöcsné előjött a hátsó udvarból. — Távirat Jóskától! — rikoltotta a postás örömmel, mintha tudná, mi van a leragasztott űrlapon. Bedöcsné türelmetlenül szakította fel a ragaszt, és ahogy olvasta g sorokat, lábai úgy veszteitek erejükből. „Nosülök, a lakodalom szombaton lesz. Készüljenek. Csókoljuk mindkettőjüket Jóska, Éva.” — Nősül a fiam! — ezt hajtogatta Bedöcsné, és invitálta befelé a postást néhány pohár riz- 1 ingre, rábízva, hogy visszafelé menet szaladjon be a tsz-irodába, s mondja az örömhírt az urának, vagyis id. Bedocs Józsefnek, a falu szövetkezeti elnökének. ö meg éppen csak kabátot kapott magára, s máris rohant szomszédhoz, rokonhoz, újságolni a hírt, megtetőzve szíves meghívással. Az egyik sógort, akiről az a hír járta, hogy még az sem tetszik neki, hogy a pap úrfelmutatáskor bort tölttet a keheiybe, rögtön kiszemelte csaposnak. A fiatalabb rokon legények a sátor- állításhoz kaptak invilációt. A csigatésztát legjobban Jóska keresztanyja tudta készíteni a faluban, ezért hát hozzá is eljutott a hír és a meghívás. Bor termett a háztájiban, malac volt kettő is, csirkék számotatlsn, a pálinka is megérett már a kamrában, az uborkával, paprikával teli üvegektől roskadozott a polc, és különben sem érte váratlanul ez. a hír a családot, hisz Jóska most végzett a mémökin, alig egy éve s az üzemben rögtön megszerették egymást Évával, a titkárság gépírónőjével. A rokonság is tudo't a dologról, ezért hát előre be- jelen'eiték. ki milyen tortát hoz. ki ajándékoz díszpárnát, ki kávéfőzőt, pulykát, boroskészletet és a menyasszonytáncra ki hány százast tett félre. Minden előkészület megtörtént, mi#e pénteken Jóskáék megérkeztek. Az anyjuk eléjük futott a kapuba, és nem Srtetíe. mitől ül döbbenet fia arcán, amikor te a nyári konyha mellett felütött sátort meglátta. ‘ — De hát én nem ezt táviratoztam, hogy itt Wz az esküvő! Csak nem gondolják komolyan, A mérnök édesanyám, hogy Évát idehozom? Ide? — És a kétoldalt lecsüngő sátorponyva szánalmas kontúrja felé intett. — Már lefoglaltuk az asztalokat a Csendesben, a gyárigazgató is ott lesz, meg az egész vállalati pereputty, azért jöttünk, hogy magukat vigyük, meg néhány rokont. — De hát itt minden kész van, fiaim — kezdte Bedöcsné összerakni a szavakat, amikor végre felocsúdott. — Ugyan, édesanyám, itt lagzizni? Ahová idejárnak a cigányasszonyok süteményt tarhálni, a legények lopják a bort a cimboráknak, Évát meg rángatnák éjfélkor menyasszonytáncra tízesért, százasért. No, nem. Ezt nem gondolhatták komolyan ... Mindannyiuknak olyan új volt ez a fordulat, hogy szinte szólni sem tudtak többet róla aznap este. A fiatalok lefeküdtek a tiszta szobában, de a konyhában a két öreg fojtott hangú vitáia egész éjszaka nem csitult el. Végül az elnök, az örömapa, így zárta le a végsőkig felszított vitát: — Ha az én fiamnak a városban van kedve esküdni, legyen ott a lakodalom. Van miből, ne félj, nem vallunk szégyent. Reggel együtt szállt buszra a rokonság. Az elárvult sátorra sémid sem mert nézni. Az étteremben már várták őket. Terítve volt, a pincér vette le a kabátot az öreg B ed Öcsről is. Csendesen morgott a bajusza alatt. — No, azért a kabátot még én is elbírom. A fiatal pár ragyogott az örömtől, a násznép már kevésbé volt elragadtatva, inkább megilletődve, legalábbis a faluról jöttek. A levesben imitt-amott volt tészta, a bécsi szelet is száraz volt, az uborka fonnyadt, valahogy nem ízlett a rokonságnak. Az elmulasztott csigaleves, csirkepaprikás járt az eszükben, no meg az a kötetlen jókedv, ami a falusi lagzik ve’ejáróia A vőfély vigasztalta őket. — Nem az evés adja ilyenkor az örömet. úr nótája — Hanem? — Inkább a nóta. Persze, bor az volt minden üvegben, meg likőr is, ezért hát hamar feledésbe merült minden régebbi bánat — Az első nóta az örömapáé — rikkantotta el magát a vőfély, és az öreg Bedőcs nagy helyeslés közben, intette oda a prímást s kicsit reszelős hangján kezdte a nótát. „Repülj, repülj, hétpettyes katicabogárka”. Á felesége, kezét ölébe ejtve, tetet kicsit félrefordítva hallgatta, hol a fiára, hol a menyére nézett, és mintha számba vette volna magában, mi is történt azóta, hogy először a férjétől, még annak legénykorában, ezt a nótát hallotta. Az ő lakodalma, aztán az első évek makacs kuporgatása, aztán Jóska, az egyetlen fiú születése, az iskolázta'ás, a csomagok, látogatások, a szünidők öröme, a jó jegyek miatt érzett büszkeség, végül a diplomaosztás, amikor az ifjú Bedőcsből mérnök lett Az öröm tetőzött ezekben a percekben. A rokonság is ellágyult, a fiatalok boldogságát látva. — Mily ki derék ez a meny, milyen figyelmes. — Jóskának szedett előbb. — S majd megeszi a szemével. Ezt persze az asszonyok mondogatták, a férfiak inkább ittak, s danászásuk kezdett elku- tyulni. Ott tartót*ak, hogy aszongya: „Nagyságos kisasszony felmászott a fára. s belement az akácfa-faszálka a lába szárába”. Már ötveneseket csempésztek a prímás zsebébe, és a keresztanya mégiscsak úgy érezte: hiába van a lakodalom vendéglőben, azért a fiatal párra szánt pénzt mégiscsak össze kellene szedni. Néhánv perc múlva a likőröspoha- raktól megszabadított tálca már roskadozott a százasoktól. Az ifjú férj láthatóan resteilte ezt a módit, de nem is merte megsérteni a násznépet, és különben is t|ÍU jutott azon a merevség! holtponton, amit ilyen ünnepélyes alkalomkor éreznek. Meglazította nyakkendőjét is, amelyet kellően megcsodált a rokonság, mert igazi lepkét preparáltak ügyesen selyem alapra, s ez díszelgett a vakítóan fehér ingnyakak között. A gyáriak azt mondták erre: azért ez a Jóska nem felejti, hogy faluról származott, az otthoniak meg azt hitték, ez Is valami úri huncutság ezzel a lepkével. De hát Jósika mérnök úr, hát legyen neki A násznép duhaj nótázások közepette csókot követelt az ifjú pártól. Erre megint koccintottak, aztán megint koccintottak. A fiatal mérnököt ekkor mintha valami nagy elszá- nás vette volna hatalmába, belemarkolt a pénzhalomba, és számolatlanul a prímás zsebébe gyűrte. Az árgus szemű rokonok szerint éppen nyolc darab százas volt a taksa. Most a vőlegény rendelt nótát. — Azt húzzátok el, hogy „Tsz-elnök, ha félül a lovára, kivágtat a kukoricatáblára, hátrateszi a kézit, azt a mocskos két kézit, dolgozzatok, az anyátok ...” Ezt sokszor megismételte, s a refréneknél az asztalt ü ve üvöltötte a cigányos „dübe-dübét”. Veszettül mulatott. Nagyon tetszett neki a nóta, s ahogy erősen ingatta a fejét, a nyakkendő-lepke egyik szárnya leesett s elmázoló- dott a fehér abroszon. De a mérnök úr mindebből semmit sem vett észre. Ifjú felesége hitetlenkedve nézett rá, majd falfehér arccal felállt v— Jaj, olyan rosszul vagyok.' Amikor ment kifelé, a fiú anyja őt nézte, nem mert a duhajkodó Józsira tekinteni, se a férjére. Csak kendőjét huzigálta mind szorosabbra hogy alig kapott mér levegőt. A szomszéd asztalokhoz új vendégek érkeztek. Imponált nekik a fiú duhajkodása. Az egyikük, az öreg Bedőcsre. nézve, rökönyült hangon mondta: — Nézd! Sír az öreg. Társa azonban a vállára csapott, mintha ff is részt venne a duhaj nótázásbán, így rikol tott: — Na, hallod... 1 Ö az örömapa! Ilyenkor ne sírjon örömében? Kovács Endre
