Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Épül a második TISZAI VÍZILÉPCSÖ Hatvanöt millió forintot fordítanak az idei beruházásokra A geológusok nemrégiben táblát tűztek ki Kiskörénél, közel a vasúti hídhoz. A táblán egy szám olvasható: 404-es folyamkilométer. Ez a jelentéktelennek tűnő művelet volt az első akkordja annak a na talmas munkának, amelyet a második tiszai vízilépcső megépítésére összpontosítanak. Az ártéri terület azóta felvonulási tereppé változott. Nagyteljesítményű földgyaluk, réselőgepek láttak munkához, tudományos vízügyi szakemberek, geológusok kezdték meg az új népgazdasági létesítmény előkészítő munkáit. — Milyen programot hajtanak végre az idén? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Hegedűs Lajost, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató- főmérnökét. — A második tiszai vízilép- eső első ütemének kivitelezése tulajdonképpen az idén, tehát 1967-ben Indul meg. Tavaly már ugyan végeztünk kisebb előkészítő munkákat, de ennek az együttes értéke nem haladta meg a kétmillió forintot. Államunk ebben az évben hatvan- ötmillió forintot irányzott elő a vízilépcsővel kapcsolatos beruházásokra. Természetesen ez a beruházás még nem jelenti közvetlenül a vízilépcső építését, hiszen a nagy természetáialakitó munka kivitelezéséhez rendkívül sok járulékos Deruházásra is szükség van. A rendelkezésünkre álló pénzösszegből feltárási, terepkialakítási munkákat végzünk. Utat, vasutat, munkás- szállást és egyéb szociális létesítményeket emelünk. Ezzel egyidőben kialakítjuk a beépített terület szükséges árvízvédelmét és az előirányzott folyórendezési munkálatokat Az igazgató irodájában térképek. foto-dokumentumok ábrázolják a leendő második tiszai vízilépcsőt. Körvonalai azt mutatják, hogy a nagy létesítmény elsősorban két megyét Hevest és Szolnokot érinti közelebbről. Heves megyében Kisköre, Tiszanána, Poroszló, Sarud és Űjlőrincfalva körzete új szint ölt majd az elkövetkező években, az itt kialakuló hatalmas víztenger a mezőgazda- sági termelés fejlesztésének újabb lehetőségeit teremti meg. — A második tiszai vízilépcső komplex vízgazdálkodási létesítmény lesz — folytatta tájékoztatását Hegedűs Lajos. Összetett jellegét az adja meg, hogy újabb nagyarányú mező- gazdasági területek öntözésére nyílik lehetőség. > Ezenkívül jelentős villamosénergia-terme- lésre is sor kerül. Az elkészült tervek szerint a víziiépcsőnél 127 négyzetkilométer kiterjedésű víztároló alakul ki, amely akkora területet borít el vízzel, I Szia, faterkámí? (Altjuk útját a diákxsargon terjedésének !) ...hogy jó dolog milliomosnak lenni, nem lehet rossz log talán még királynak sem, de a legjobb a világon benfen- tesnek lenni. Hogy milyen egy milliomos, el tudjuk képzelni, hogy milyen egy király, arról is van fogalmunk, de hogy mii yen egy benfentes, azt teljesen felesleges leírni, megmagyarázni, mert minek az üres szócséplés, amikor a benfen- test mindenki ismeri, ö az, aki bizalmasan, teljesen négyszemközt és csak neked közli, hogy; — Hallotta? A Kovácsot leváltják... Pszt. De ezt csak én és most maga tudja... Ö az, aki félrehív a hivatal folyosóján és miután görcsöt kapott a nyaka a gyors és többszöri körültekintéstől, bizalmasan a füledbe súgja: — Hallotta? A Nagyot kiemelik, 6 lesz a tröszt főosztályvezetője... Pszt. De ezt csak maga és én tudom. Köztünk maradjon. O az. aki az utcasarkon megragadja a kezed, melegen megrázza és mélyen, kutya tekintettel a szemedbe néz és így szól: — Tudtam, mindig tudtam. Már régen megmondtam. Én voltam az, aki már régen megmondtam. Gratulálok. — Mihez? — kérded meghökkenve. — Ugyan ne tetesse magát... Maga lesz az ENSZ küldöttség mdsodtitkára... Igazán örülök, hogy én közölhettem ezt magával elsőnek... Ezt sohse feledje... Ugye, hogy isménk? Ugye, hogy tudják kiről, vagy pontosabban, miről van szó. A benfentesről és a fecesgéséről, akinek és amelynek csak azért van sajnos még mindig hitele, mert tiszteljük a tradíciót közmondásainkban is és így nem felejtettük el ama szólást sem, mely szerint nem mozog a haraszt, ha nem fújja a szél. A baj azonban ott kezdődik, hogy az esetek nagyobb többségében az a furcsa helyzet áll elő, hogy nem a szél mozgatja a harasztot, hanem fordítva: a benfentesek fecsegése látszik igazolni a régi közmondás helyességét És még itt sem kezdődik a baj! Mert mi történik? Legfeljebb Kovácsot nem váltják le, egy kis tüskével a szívében marad a régi helyén, s az még mindig jobb, mintha egy nagyobb tüskével alacsonyabb beosztásba került volna... Legfeljebb Nagyot kiemelik és valóban 6 lesz a tröszt főosztályvezetője, avagy nem ebi élik ki és igy ugyanúgy legfeljebb csak egy kis felesleges morózusság marad a szívükben, mint mikor kezet rázva személyesen konferálja be nekünk a benfentes az, amiről soha, sehol szó sem volt. Nos, mondom ezek csak múló kellemetlenségek, bár kétségkívül kellemetlenségek, de az ember egy idő után túlteszi magát rajta és egyetlen haszna van belőle: megtanul nem hinni a benfentesqknek. Az igazi baj ott kezdődik, amikor ezek a benfentesek politikai, gazdasági kérdésekben fecsegnek bizalmasan és ráadásul rneg is tehetik, mert beosztásuk szerint válóban benfentesek. így tehát üres fecsegésük azonnal a hivatal és beosztás vaskos lábaira áll és izmos fickóként sokáig képes szembeszegülni a később kiderülő igazsággal. Az elmúlt években is sok érlelődő, vagy már születése pillanatában félredobott gondolat fals-kezű bábáskodói voltak közéletünk eme benfentesei, akiknek nem volt és nem elég, hogy társadalmunk az élet különböző területén felelős posztra állította őket. Nem, ők dürrögö fácánkakasként unos untalan igazolni akarják környezetükben: hogy ők ám az igazi benfentesek. S addig kakaskodnak maguk kaparta kis szemé!dombjukon, amíg végleg ki nem derül róluk, hogy sem nem benfentesek, sem nem „kakasok”, csak fecsegő, kapirgáló tyúkok, akiknek kárálására csak akkor ad az ember, ha héjját jeleznek a háztetőn. Addig azonban sok kárt okozhatnak és okoznak is. Egyébként az a véleményem, hogy az ilyen fontoskodó benfentesekkel, ha a megfelelő elvonó kúra nem segít, úgy kell bánni, hogy „kinnfentesek” legyenek. Kellemetlen fickók, sok bosszúságot okoznak a kis fecsegők, de végtére is nagy kárt, társadalmi veszélyt nem jelentenek! ők! De az igazi benfentesek — életünk bármely kis, vagy nagyobb posztján is álljanak —, ha lecsúsznak szellemükkel és magatartásukkal oda, ahol társadalmi mérce már nullát jelez, bizony segíteni kell abban, hogy szellemüket kövesse a testük is. Nem a fecsegők, hanem az átkötök társadalmát építjük és nem benfentes fecsegéssel, hanem a valóban benfentesek megfontolt, megérlelt döntéseitől. Hogy ez teljesen világos és fölösleges is erről beszélni? Naval Egy műszakkal kevesebb SENKI SEM RAJONG a három műszakért, dehát vannak üzemek, ahol elképzelhetetlen Időszámításunk előtt már jó régen felépítenem a Kufru piramist. Szép, nagy piramis volt, még ellenségeim szerint is egyedülálló a maga nemében, sót voltak olyanok, akik nem restell- ték kijelenteni, hogy a kor egyik csodája. — Hogy tetszik? — kérdeztem Burbulyá- tól. Burbülya körüljárta a piramist, megnézte jobbról, balról, alulról, felülről, ujjait végighúzta az élein, aztán megcsóválta a fejét: — Nem mondom, szép nagy marha darab ... De az élei nem elégné élesek. Fáraó voltam, de megbocsátottam Bur- bülyának. • Idős: ámító sunk után valamivel, úi, nagyszerű sunóriitrt ékítettem Rómából fel »gószen Pannon ‘tP1-, olyan utat, hogy a remekül faragott kövek, mintviliért ohent ttresj four Lakját ? ha ragasztották volna őket, úgy passzoltak egymáshoz. Még ellenségeim is kénytelenek voltak elismerni, hogy ez az út olyan út, amely késői korokban is megérdemli majd az út nevet. — Hogy tetszik? — kérdeztem 4 Burbulyá- tól. Megnézte az utat. közel hajolt az illesztésekhez, kettőt-hármat ugrott is a kockaköveken, majd vén'ahúzva ujjait a kövek felületén, igy szólt: — Nem mondom, útnak út, sőt, használható út ... De . bogyis mond lem A kövek felül tér k » ?):«Itnká- lúsa bizony. . Nem eléggé sima, sok benne a lukacs. Caesar voltam, de megbocsátottam Búr- huh fának. Amikor felépítettem a mai louvre t, hogy mint francia királyi palota szolgálja magam és orszónom hírnevét, megkérdeztem Burbvh'átől. mit szól hozzá, milyennek találja ezt a palotát': — Nem mondóm, palotának palota. Nem is csúnya. De nem lesz majd jó ez képtárnak. Esküszöm, hogy nem lesz jó... — K évtár maid csak szá>raA.ok múlva lesz ... Addig ez királyi palota és nekem jó. Érted? Burbülya vállat vont és otthagyott engem a királyt, akinek megkeseredett a szája emiatt és később ki is költözött ebből a palotából. Aztán teltek az évszázadok, feltaláltam a lőport, az azért nem tetszett Burbulyának, mert nagyon füstös; aztán t eltalált cm a gőzgépet, amely ugyan praktikus tákolmány volt szerinte, de ' nagyon gőzölt; a villany- lámpa rázott, a repülőgép le is eshetett.. Egyszóval Burlulva mindennek megtalálta azt a pont'át, ahol fitymálni lehetett. Amikor elkészültem a Behring-tengeri zárógáttal, odavittem ezt az embert, hogy végre egyszer számi tátva csodálja meg alkotót- somat. A vég4elenbe nyúló hatalmas gát tövében zúgott a tenger, tombolt a vihar, de a gát félelmetes nyugalommal állta az ostromot és beléje szerelt turbinák révén millió kilowatt számra termelte az áramot. — Szép, mi? Csodálatos! — lelkendeztem, mert tényleg az volt. Burbulya körülnézett, percekig bámult le, s fel, aztán hirtelen lehajolt, megnézet» valamit közelről, majd így szólt: — Szép is, meg csodálatos is... Nem mondom ... De öregem, látod itt? Rozsdásodik ez a néhány szög ... Ha jaj! — legyintett le- kicsinylöleg. Előrántottam a késem és síró dühhel belédöftem: — Ehhez mit szólsz, te átkozott? — üvöltöttem tajtékozva. — Nem mondom, szév szúrás ... hörögte Burbulya, aztán még ho1ta. e’őtt felcsillant a szeme — Fogadtunk honv fertőtleníteni, azt elfelejtetted.., Jellemző! (egri) másként A folyamatos termelésnek mennie kell. Egyelőre az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető gyárában is három műszak van. Azért fogalmaztuk így: egyelőre, mert az üzem vezetői már most keresik a megoldást, hogyan lehetne náluk egy műszakkal kevesebb. — Nem elérhetetlen álom a két műszakra való áttérés — mondja Szerdahelyi János üzemvezető. — A trankisztor- gyártásban két helyiséget nyerhetnénk azzal, ha a festő és a bélyegző részt az épületen kívül tudnánk elhelyezni. Ugyanígy felszabadulhat a technológiai műszerész csoport által használt helyiség is, ha a cso- nort átmegy a gén "vár énüíe- tébe. És a tranzisztorgyártás máris áttérhet a két műszakra. — Mindez csak elképzelés csupán? — Egyáltalán nem. Ügy is mondhatnám: csak idő kérdése. — És a dióda-részlegnél? — Ott már nehezebb a kérdés. Illetve, tulajdonképnen egy gépen múlik az egész dolog * — Melyiken? — A tűszerelvénygvártás- ban egy gépünk van. Ennek éppen ezért három műszakban ke1! dolgoznia, hogy minden műszak megkapja a maga bukkantak rá hazánk első és Európa harmadik kőkori lakótelepére. A ritka leletről a legapróbb részleteket is bemutató színesfilm készült. A talált tárgyakat, neolit-korszakboli munkaeszközöket, cseréptöredékeket a tavasszal megrendezésre kerülő szolnoki kulturális heteken mutatják be. A Tisza középső vonulatánál tehát megkezdődött az Alföld mezőgazdaságát és egész népgazdaságunkat érintő második tiszai vízilépcső építése. Említésre méltó még, hogy a vízilépcső építésének gigantikus munkáját szárazon végzik. A folyót új mederbe, a jelenlegi ártéri területre vezetik. Ha nagyobb vízállás nem gátolja majd az építők seregének munkáját, akkor már a tavasszal nagy erővel kezdik a munkát. A Tisza- ▼Idék új színnel és új lehetőséggel gazdagodik a nagy népgazdasági beruházás megvalósításával. A kivitelező vállalatok „főhadiszállása” Szolnok lesz. Itt ütötte fel tanyáját a közelmúltban létrehozott Tiszántúli Mezőgazdaságfejlesztési Iroda is, amely hivatva lesz a vízilépcsőhöz tartozó komplex mezőgazdasági létesítmények terveinek kidolgozására. Endrész Sándor BÉR és a többi vállalat a kiskörei vizilépcsó beruházási, kivitelezési tervdokumentációit már végleges formájában elkészítették. A komplex mező- gazdasági fejlesztési terv kidolgozása viszont ezután kezdődik. A tervezet szerint a tiszai vízilépcső víztározójához két főcsatorna: a jászsági és a nagykunsági csatlakozik majd. Ezekhez kapcsolják majd a különböző öntözőfürtöket, amelyek végső soron eljuttatják majd az éltető vizet a Szolnok megyei Újszásztól kezdve Heves megye déli részének jelentős területeire. Az építők az első ütem kivitelezését, illetve végrehajtását 1973-ra tervezik. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy ettől az időponttól kezdve már százhúszezer katasztrális hold mezőgazdasági terület öntözésére nyílik lehetőség. A második tiszai víziléposő jelenlegi munkálataihoz tartozik még, hogy megkezdték a kijelölt ártéri területen lévő termelőszövetkezeti és magánlétesítmények áthelyezését. A víz alá kerülő ártéri szakaszról, mintegy négv-ötezer katasztrális hold erdőséget termelnek ki. Hatékonyan dolgoznak a régészek Is; érszázadok kincseit mentik az utókor számára. A régészeti feltárás eredményeként itt mint a Balaton egyötöde. Az itt tárolt óriási vízkészletből télmillió hold terü'etet lehet majd öntözni Igaz, a környező termelőszövetkezetek területe az igénybevétel miatt némileg csökken, de a termelés és az egy tagra eső jövedelem lényegesen növelhető. Lehetőség nyílik ugyanis egy jelentős nagyságú halkombinát létesítésére. Körülbelül huszonkétezer holdas területen nevelhetnek halat, tízezer holdon pedig intenzív halhús előállítására rendezkedhetnek be. Nem kétséges, hogy mindezek figyelembevételével a mezőgazdasági termelés ezen a vidéken sokrétűbbé válik, az eddigi struktúra előnyösen megváltozik. A második tiszai vfzilépcső távlati rajza és körvonala azt engedi sejtetni, hogy a víztározó kitűnő lehetőségeket biztosít majd a vízisportok űzésére, szórakozásra. A szépen kialakított környezet és a vízisport bizonyára tömegével vonzza majd a hazai és külföldi turistákat, látogatott idegenforgalmi helv lehet ez a környék. Az információból megtudtuk, hogy az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság nagy beruházó vállalatai: a VIZITERV, a DÜNAlenségmek tartani azt sem, ha az osztálytársaival szemben alkalmazott, illetve ott megszokott kifejezési formákat meghonosítja a szülői házban is, és nemcsak a „havertől” köszön el a már teljesen elterjedt „Sziar' köszönéssel, hanem így üdvözli a felnőtteket, szüleit is; és nemcsak osztálytársai követnék el „marhaságot”, ezt is átviszi á felnőttekre, s „marhaság” lesz az is, amivel tanárai, szülei magatartásában nem ért egyet. Így lehet a helytelen nyelvi kifejezési forma fokozatosan, észrevétlenül a cinikus állás- foglalás elősegítője is. Éppen ezért, ne tűrjük meg otthonunkban, környezetünkben az ilyesfajta „jópof aságot”, és még kevésbé akarjuk azzal bizonyítani az ifjúság iránti rokon szén vön két, hogy mi magunk is átvesszük az ilyen „halált stílust’’. Dr. Chikán Zoltánná főiskolai adjunktus Jelentkező elkeseredett hangulat között — Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy Igen, az iskolában szokták használni ezt a kifejezést. Ha valaki rosszul felel, és emiatt elkeseredik, akkor „lekattan", „íe- hervad”. Az ilyen szavak szemléletesek, ötletesek, nyugodtan megtűrhetjük őket a családi környezetben is. A probléma ott van, hogy ugyanez a lehetőség fennáll a diáknyelvnek a jóízlést sértő formálnál is. Mert — sajnálatos tény! — a diáknyelv napjainkban meglehetősen eldurvult. Ennek igazolására elegendő csak azt megfigyelnünk, hogy hogyan szólítják egymást a diákok. Ez azért veszélyes, mert a megszokottság következtében a kifejezés elveszti durvaságát, s az ifiúság magatartása is észrevétlenül hozzádurvul a kifejezésekhez. A „röhög”, a dumál, a zri, a balhé, a srác, a have?” nemrég még az alantas stílus szavai voltak. Ma már minden gyerek magától értetődően használja , lépten- nyoman. Pedig, ha 'minden osztálytársa csak „az a hülye” a számára, akkor a felnőtt már me°tisz‘elve érezheti ma<rát, ha ő csak „az a pocák” vagy „az . az ürge”. Nem fogja tisztelet-1 Tévedés ne essék, ezt a „köszönést” nem barátjához intézte az utcán sétáló diákfiú hanem édesapjához. Valóban — általánosan elterjedt jelenségnek kell tartanunk, hogy fiataljaink közül sokan nem veszik figyelembe azt a fontos körülményt, hogy kivel beszélnek. Az a nyelvi forma, amelyik megfelelhet, a diákok egymás közötti érintkezésében, nem mindig felel meg az ifjúság és a felnőttek között A diáiknyelv természetesen kikerül az iskola falai közül. Ez még önmagában nem lenne baj. Ne is gondolja senki, hogy a diáknyelv ellen akarunk hadakozni. Meddő kísérlet lenne. Diáknyelv mindig volt, van és lesz. Nincs is értelme küzdeni ellene, hiszen a diáknyelvben sok rendkívül szellemes, leleményes forma is keletkezik. így pl. milyen szemléletes a lekattan* kifejezés, amit éppen csak a napokban hallottam. Valami nem úgy sikerült, mint ahogyan a kisdiák azt elképzelte, s mikor a sikertelenségről beszámolt ígv érzékeltette akkori hangulatát: „Egészen lekattamtam!” — Nyilvánvaló a hasonlóság a villany le- kattantása után kiálló hirtelen sötétség és a sikertelenség után szükséges tűszerelvény-memynyiségét ELÉG FURCSA HELYZET alakul ki emiatt a gép miatt. Három fő dolgozik, és ha már dolgoznak, egy műszerész is kell melléjük, nehogy a gyártás váratlan, de bármikor előforduló géphiba miatt leálljon. No, de ki látott már olyat hogy a dolgozókra egy telies műszakon keresztül ne ügyeljen senki, magukra hagyják őket? Ma még ilyet nem szabad megengedni. (?) Kell tehát egv csoportvezető is a (járom plusz egy fő fölé. ö a vezetés megbízottja, az ellenőrzés szimbóluma. Csak ügy „mellékesen” — szegény feje, mit unatkozhat össze a három plusz egy fő mellett az éjszakai műszakban! ■— A megoldás túl egyszerűnek látszik: be kell szerezni még egy génét, és akkor a dió- dagvártás is két műszakban mehet. — Ez már nehezebb — hárítja el az ajánlatot az üzemvezető rezignáltan. — Drága a gép, egyelőre nem lehet. Legfeljebb azt tehetnénk meg, hogy magunk készítünk el egy ilyen berendezést. Meg keile'' ne vizsgálni a lehetőségét Az ötlet nem rossz. (g. mól—)
