Heves Megyei Népújság, 1967. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-19 / 16. szám

u Ä csányi bravúr BORA NEM KEZDŐDÖTT még el csanyon a zárszámadá­si közgyűlés a meghirdetett időben. Most sem. De a hangu­lat mégis merőben különbözött a várakozó, gyülekező szövet­kezeti gazdák között. A műve­lődési otthon udvarán topogva, tréfával várták az újonnan ér­kezőiket és — bizony így volt — még a gyerekes csínyek Bem hiányoztak, s afféle öreges kakasviadalt is vívtak. Jóérzés volt látni, tapasztalni ezt a megváltozott hangulatot, hisz a korábbi években ilyen alkal­makkor bortól kipirult embe­rek leszegett fejjel jöttek, ká­romkodva szidták a vezetősé­get, az istent és mindent, aki, és ami szerintük az alacsony jövedelem okozója. És hány- torgatták dühösen, hogy né­hány kiló szalmával keveseb­bet kaptak, mint szerintük járt volna, hogy levontak j munka­egységet a mezei lopásért és bent is önző kicsinyes érdekek körül zajlott a vita, no meg a vezetőséget szidták az alacsony terméseredményekért, munka­egységért. Taps sem igen csat­tant, legfeljebb akkor, ha vala­ki gúnyos jelzőt, erős szidal­mat tartalmazó mondatot röp­pentett az emelvény felé. Most a székekben kényelme­sen hátradőlve, figyelmesen hallgatják Képes István elnök beszámolóját az elmúlt gazda­sági évről, hogy az ár- és bel­vízkárok ellenére első ízben készíthették el a zárszámadás pozitív mérlegét anélkül, hogy pénzügyi manipulációkra, vagy nagyarányú állami támogatás­ra lett volna szükség. Az idő­járás.. sokszor megtépázta re­ményeiket év közben, a kerté­szetükből is másfél millió fo­rinttal kevesebb jövedelmet könyvelhettek el, mint várták, mégis sikerült 20 százalékkal növelni az elmúlt évhez képest a szövetkezeti tagok jövedel­mét és a két évvel ezelőtti 20 forinton aluli munkaegység he­lyett duplájára növelni a fize­tést. HOZZÁJÁRULT EHHEZ az állattenyésztés gyors fejleszté­se, hogy többek között olasz exportra is hizlaltak szarvas- marhát, 's jövedelmezőbbé tet­ték a juh- és sertéstenyésztést is. Ahogy Szebenyei István fő­könyvelő később kiegészítette az elnöki beszámolót, kiderült: soha ilyen jó mérleget nem ké­szítettek. Kétmillió forinttal csökkentették a gazdálkodás költségeit, miközben több árut termeltek mint az előző évben. A munkaegység értéke most 40 forint, de félmilliónál több maradt tartaléknak is. Amikor ezt meghallották a csányi szövetkezeti gazdája tapsban törtek ki és egyöntetű­en szavazták meg nagy helyes­lések közepette a munkaegysé­genkénti 40 forintok kiosztását. Szeksziusz Mihály, a közsé­gi tanács vb-elnöke azzal sum­mázta ezeket a tényeket, hogy az elmúlt év Csányban a szo­cialista mezőgazdaság nagy előrelépésének éve volt Sok szó esett a mikéntekről a hogyanról is. — A dolgozó tagságnak tu­lajdonítható ez az eredmény, természetesen nem lebecsülve a vezetők munkáját, de soha nem tudtak volna .ilyen ered­ményt produkálni á csányiak, ha az összhang nem alakul ki közöttük. Ezen a véleményen volt Horváth István, aki a me­gyei pártbizottságot képviselte a zárszámadó közgyűlésen, s gratulált a csányiaknak e rit­kán tapasztalható bravúrhoz. Valóban ebben van a osányi bravúr „titka”? Eddig ugyanis az volt a jellemző, hogy a ve­zetőségtől várták a jövedelmet, no meg az államtól és vala­hogy nem élt a köztudatban az a lehetőség, hogy a szövetkezet tagiai alapozzák meg szorgal­mas munkájukkal, a vezetőség­gel való együttműködéssel a nagyobb jövedelmet Lovász János, a szövetkezet idős tagja is erről beszélt — Rájöttünk, hogy ’ egymás ellenében nem megyünk sem­mire, csak úgy, ha kialakítjuk magunk között az önfegyelmet, ha úgy dolgozunk együtt, mint a méhek, ha a nagy család tag­jainak érezzük magunkat. ÉS AZ ö FELSZÓLALÁSA nyitotta meg azoknak a véle­ményeknek a sorát amelyek arról szóltak, hogy nem szabad megelégedni ezzel az ered­ménnyel. Kecskés József bri­gádvezető fel is sorolta, miként lehetett volna már az idén is megtetézni a 40 forintot Bírál­ta azokat, akik kelletlenül vál­lalták el részesművelésre a pa­radicsomot, s hogy títfcarmányt is többet termelhettek volna. És végre teljesen rá kellene térni a táblás gazdálkodásra, mert ezzel az idén is 3—4 fo­rinttal növelhették volna a munkaegység értékét, mivel­hogy a szállítási költségek nagymértékben csökkentek volna. Nagyon tanulságos volt az elnöki beszámolót követő vita. s a legörömteljesebb az volt benne, hogy nem kicsinyes, egyéni érdekekben emeltek szót a szövetkezet gazdái, nem a vezetőik szidalmazásában me­rült ki felszólalásuk, hanem zömében nagyon bátran, s ala­pos tényekkel bizonyítva saját maguk és társaik hibáját tet­ték szóvá, javaslatokat, ötlete­ket adtak az idei gazdasági év jobb megalapozásához, sikeres zárásához Tőzsér Józsefné a traktoro­sok gyenge munkáját, helyte­len magatartását tette szóvá. Venczel János is őket bírálta, miivel hogy gyakran „eltéved­nek” a határban, ha nem kap­nak borravalót és oda mennek dolgozni, ahol «külön pénzre van kilátás. Holecz József a táblásítás előnyéről beszélt, Nagy György szóvátette, hogy két esetben nem munkálták él a talajt szántás után és tapasz­talható üzemanyag-pocsékolás is a szövetkezet 34 erőgépénél. Szabó János a szövetkezeti va­gyon jobb védelmére tett ja­vaslatot, de a többiek is arról beszéltek, hogy mire kell vi­gyázni most. az új gazdasági év elején, hogy ne vesszen kárba semmi a közös vagyonból, hogy milyen növényeket termessze­nek, hogy gazdaságosabb le­gyen a termelés, hogy a me­chanizmus reformja adta új le­hetőségeket ne hagyják kihasz­nálatlanul. EGYETLEN DISSZONÁNS HANG sem zavarta e közgyű­lés munkáját, 6 egyöntetű örömmel állapították meg’, vég­re ,az itthon maradt csányi dinnyések is bebizonyították, hogy az a hatezer hold sem alábbvaló, amelyen ők gazdál­kodnak, ha jól megművelik azt. Kovács Endre is kifejezésre jut. Példaként lehetne említeni ezzel kapcso­latosan a szeptemberben meg­tartott vezetőségválasztó tag­gyűléseket — ahol a pártveze­tőség az alapszervezet kétéves munkájáról adott számot, erre gondosan felkészülve, s a tag­ságot is jól felkészítve — amelyeken sok esetben a tag­ság 95—100 százalékos részvé­tele mellett megfelelő kritikai légkörben magas szintű, sok­szor a késő esti órákba nyúló, de mégis az érdeklődést és a figyelmet lekötő termékeny, nasT-ios vita alakult ki. A Italában a taggyűléseken és vezetőségi üléseken kialakult vita főbb jellemző vonásai a következők: a szín­vonal megfelelő, bár jellegen­ként és témánként az aktivi­tás foka változó. Üzemi és ter­melőszövetkezeti pártalapszer- vezeteinkben például érdem- beni, konstruktív eszmecsere alakult ki a gazdasági élettel összefüggő témák fölött. Hiva­tali és a különböző intézmé­nyeknél működő pártalapszer- vezeteknél inkább az eszmei­ideológiai, kulturális napiren­dek tárgyalásánál tapasztal­ható nagyobb aktivitás. Általá­ban fejlődést mutat a párt belső életével foglalkozó kér­dések feletti vita színvonala. A témától függetlenül azonban sokszor a megfelelő vitaszel­lem kialakulása függ a beszá­moló tartalmi színvonalától és közérthetőségétől is. WT /.emi és hivatali, s nagy számú pártalapszerve- zeteink taggyűlésein a napiren­den tárgyalt témák fölött álta­lában élénkebb, színvonalasabb vita alakul ki, mint a falusi jellegű és kis létszámú párt- llpoízeryezetek taggyűlésein. A oá,‘fif«',r’”őlésPken és ve­zetőségi (pékeken a fontosabb feladatok végrehajtására hoz­nak határozatokat is, főleg a nagyobb jelentőséggel bfró üze­mi és termelőszövetkezeti alap­szervezeteknél, amelyek általá­ban helyesen szabják meg a főbb tennivalókat, végrehajtá­suk elősegíti a problémák meg­oldását. Előrehaladásunk a vezetősé­gi ülések és taggyűlések tartal­mi, módszerbeni tevékenységét illetően a főbb kérdések meg­oldásában összességében ked­vező képet mutat. Ahhoz azon­ban, hogy az alapszervezetek előtt magoldásra váró felada­tok sikeres végrehajtást nyer­jenek, arra van szükség, hogy a jelenleg is tapasztalható hi­bákkal szemben, azok meg­szüntetése érdekében megfele­lő következetességgel lépjenek fel a pártalaoszervezetek ve­zetői. Hol és milyen jellegűek az e téren jelentkező fő gond­jaink, a főbb hiányosságok és azok okai, amelyeknek követ­keztében a pártalapszerveze’ek testületi munkájának tartalmi és módszerbeni színvonala el­marad a szükségestől, csorbát szenved a kollektív vezetés elve? Bár csökkenő tendenciával, de még mindig előfordulnak — főleg falun — határozatképte­lenség miatt elmaradt taggyű­lések, esetenként vezetőségi ülések is. Ez a legtöbb esetben a megfelelő szervező, politikai előkészítő munka hiányából ered elsősorban. Az alapszer­vezetek vezetőségei sokszor elégségesnek tartják egy meg­hívóval elintézni a mozgósítást, nem tájékoztatják a tagságot előzetesen a napirendekről, azok főbb kérdéseiről, s nem használiák ki a pártcsoportok­ban rejlő lehetőségeket sem. f 'i ’akran tapasztalható, hogy a párttaggvűlése- ken és vezetőségi üléseken nem a levfontosabb kérdéseket tár­gyalják, s figyelmen kívül hagyják a helyi sajátosságo­kat. Egyes esetekben nem is készítik elő az előterjesztésre kerülő beszámolókat, ezek színvonala nem üti meg a kí­vánt mértéket. Vannak előter­jesztések, amelyek nem eléggé, vagy egyáltalán nem elemzóek, néha tartalmát tekintve a tag­ság részére érthetetlenek, hosz- szúak, unalmasak, körü’ménye- sek. Van olyan tapasztalat is, amikor a taggyűlések előadói egyes esetekben felkészületle­nül tartják meg beszámolóikat. Ilyen alkalmak során tapasz­talható általában a tagság ré­széről a megfelelő kritikai lég­körben lezajló vita hiánya, ér­dektelenség, közömbösség, az átlagosnál magasabb fokú pasz- szlvitás. Találkozunk néha- néha túlméretezett, általános előterjesztésekkel is. Az el­múlt évben pl. egyik közsé­günkben alapszervi taggyűlé­sen napirendre tűzték a tömeg­szervezetek, tömegmozgalmak tevékenységét. E napirend ke­retén belül 11 szerv munká­jával foglalkoztak, kezdve a ta­nács munkájától az önkéntes tűzoltók tevékenységéig. Mon­dani sem kell talán, hogy ezen a taggyűlésen az ügyet előre­lendítő döntés, határozat egyik szerv munkájával kapcsolato­san sem alakult ki. ^Sokszor találkozunk még olyan gyakorlattal, hogy azonos gazdasági és kulturális kérdésekkel párhuzamosan és lényegében azonos módon fog­lalkozik a pártalapszervezet és az illetékes állami vagy szak- igazgatási szervezet is. Ez a probléma a hatáskörök tisztá­zatlanságából ered és megában rejti az államhatalmi és igaz­gatási szervek önállósága és felel őssége csökkentésének a veszélyességét; A járműprogram támaszpontja Motorgyárai stserei fel a Renault-eég Győrött - Szakosítják a futóműgyártást — Évenként SOOO vasúti teherkocsi Több mint három esztendő telt el azóta, hogy határozat született: alaposan tájékozódni kell az élvonalbeli európai mo­torgyáraknál; rendelkeznek-e a magyar és a KGST-országok Igényeit kielégítő Diesel-motor- üpusaal? — Ha igen, akkor hajlandók-e annak licencét el­adni. és a licenc szerint készí­tendő motorok előállítására Magyarországon gyárat tervez­ni. berendezni? A TECHNOIMPEX, a KGM és a győri vagongyár szakem­bereiből álló küldöt tség számos nyugat-európai céggel tárgyalt. Ezek többsége hajlandó volt a szabadalom átadására, a gyár­berendezés tervezésére és a szállításban történő közremű­ködésre. A tárgyalások ered­ményeként kilenc árajánlat érkezett A kilenc cég motor­jaiból hazánk egyet-egyet meg­vásárolt, és összehasonlító vizs­gálatoknak vetették alá őket a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárban. Végül is az ajánlatokat mű­szaki, pénzügyi, jogi, kereske­delmi szempontból értékelő bi­zottság javaslata alapján a Gazdasági Bizottság döntött: a mapvar közúti járműgyártást az M. A. N.-licenc szerint e’ő- állítandó motorkonstrukcióra kell alenozni, a motorgyár pe­dig az M. A. N. és a Renault Engineering vállalat közös ter­vei szerint valósuljon meg. A felsőszintű döntés alapián a motorwárrt Ovőrö+t. a vaffon- "várhan kell felépíteni, beren­dezni. A TECHNOIMPEX-s■’el kö­tött ra«vszabású megállapodás teljesítésére Euróna egvik leg­nagyobb motorgyára, az M. A. N.-cég alkalmi egvesülécHs, kon^orr-Mimba vonta a Re- naulf JjVi«te«««-ináén k’vül a rv^n-Wiuvj vállalkozások bonvo- lítá.sőhnz nasv gyakorlattal rendelirovő nyugatnémet Fer- rostaat AO-t is. Miért van szükség hazánk­ban a motorgyárra? Miért Az egyik legalapvetőbb gyengeség pártalapszerveze- teink munkájában az általuk hozott határozatok végrehajtá­sának megszervezése és ellen­őrzése. A legtöbb esetben az egy személyi felelősség fogal­mát helytelenül értelmezve, ezt a feladatot leszűkítik a veze­tőség egy-két tagjára, elsősor­ban a titkárra vagy az illetékes gazdaságvezetőre. Az ilyen gya­korlat károsan befolyásolja a cselekvési egység kibontakozá­sát, erősödését. Ezzel kapcso­latos problémaként kell azt is megemlíteni, hogy a határozat végrehajtásáról vagy egyáltalán annak sorsáról sokszor megfe­ledkeznek számot adni a tag gyűlésnek a vezetők, sértve ez­zel is a demokratikus centra lizmug elvét. A pártalapszervezetek tag­gyűléseinek és vezetőségi ülé seinek az itt említett és a még ezenkívül meglevő tartalmi é3 módszerbeni fogyatékosságai ismertek járási és városi párt­bizottságaink előtt. Ezek meg­szüntetésére eddig is sokat tet­tek már. Hoztrk ezzel kapcso­latos megfelelő határozatokat, s a gyakorlati munkában is igyekeznek megfelelő segítséget nyújtani, megtanítani a pártve­zetőségeket a helyes, eredmé­nyes munkastílus kialakításá­ra. Az elkövetkezendő időben azonban erre fokozottabb mér­tékben lasz szükség. Meg va­gyunk győződve arról, hogy ez a segítés nem fog elmaradni, s ennek következményeként pártalapszervezeteink munká­jának hatékonysága a követel­ményeknek megfele'öen növe­kedni fog. mintegy biztosíték­ként a párt IX. kongresszusa határozatainak sikeres végre hajtásához. Trczsenylk Sándor, a mgvei pártbizottság párt- és töroegsze>-vezefe' osztályának főelőadója Győrött építik fel azt? Milyen előnyökkel jár az új gyár a népgazdaság számára? — Köz­tudott, hogy az elmúlt másfél évtizedben fejlett autóbusz- és tehergépkocsi-gyártó iparunk alakult ki. A Csepel és az Ikarus ismert márka az egész világon. Az utóbbi években nemcsak a kis távol­ságokra való szállítás kerüli el a vasutat, hanem a nagy tá­volsági fuvarozásban is tért hó­dítanak a közúti járművek. (Lásd: a primőröket továbbító kamionokat, a nemzetközi for­galomra tervezett autóbuszo­kat!) Egyre növekszik az igény a nagy befogadóképességű vá­rosi autóbuszok Iránt is, hisz a nagyvárosok forgalmát csak így lehet lebonyolítani. A győri vagongyárban már több mint hatvanesztendős hagyománya van a közúti jár­műgyártásnak. A Csepel Autó­gyár alapítása előtt Győrött volt az ország legnagyobb au­tógyára, a Rába gyár. Ennek épületei ma felújítva, korsze­rűen átalakítva váriák az új mo+orgvár berendezéseit. Másfél milliárd forintba ke­rül a győri motorgyár. Az első sorozat motor 1969 tavaszán hagvja el a szerelőszalagokat. Telies kaopcfiás esetén évente mintegy másfél milliárd forint értékű autóbusz-» trtierautó- és traktorrnetnrt széPfi a néö- pazd-sáznak. Ez kőrű’brtűt 7euhárr\mezeT nacv befogsdó­kéoec^émS pntéTsiii.sz vpzv na-zy trtiert-'Vérű <rér-V/vrt pvértáwá— hoz ploomtA áit,,^ a magyar ipar megerősítheti előkelő helyét a régi piacokon, sőt újakat hó­díthat meg a szocialista álla­mokban, és a többi országban is. i -1. ■ ■ •!: i Az M. A. N. fekvő és átló Diesel-motorjai a műszaki vi- láeszin-yonal mai legm,ágasabb szintjét képviselik. Teliesítmé- nyük körvonalméreteikhez és sói vükhöz mérten igen nagy. Űifalta é"érterük lehetővé te- - hogy kis zaüa] mű köd te­rek. A TECHNOtmpEX két rmo+ortípus licencét vásárolja meg. mindkettő 6 hencems, 10 350 kölvymti löVo*-térfowat- tal, az ál'ó típus 200, a fekvő típus 192 lóerő telj esi tmóny- nyek Felvetődhet a kérdés; a mai rohamtempójú fejlődés mellett meddig maradnak ezek a mo­torok világszínvonalon? A megkötött egyezmény alapján az M. A. N.-cég gondoskodik a továbbfejlesztésről Is. A 230 lóerős változat próbái máris folynak. A szerződésben kötele- zefiséget vállalt arra. hogy a 230 lóerős motor dokumentá­cióját 1969-ig díjtalanul a Ma­gyar Népköztársaság rendelke­zésére bocsátja. Vállalta to­vábbá. hogy a lic°nc-szerződés lejártáig mindkét motortíous- sal öszefü gpő feilesrtést, kor­szerűsítő változtatást átad a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárnak. A hárommilllárd forintot mepha'adó győri berubázás- sorozat másik- nagy feiezrte a közúti futeműgyártás. Az egy­ségesített hátsó futómű-prog­ram már két esztendeje érlelő­dik a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban, valamint a Jár­műfejlesztés) Intézetben. Ha­zánk megállapodást írt alá a Szovjetunióval. Eszerint: a Szovjet partner mellső tengelye­ket, ml pedig hátsó futóműve­ket gyártunk autóbuszokhoz, tehergépkocsikhoz. A megálla­podás szerint 1970-tól a szov­jet vállalatok évente 4000 Ika­rus autóbuszt vásárolnak Ma“ gyarországtól, ezenkívül 13 000 új futóművet is, amelyeket A szovjet Laz- és Liaz-típusú au­tóbuszokba építenek be. Az új típusú egységesített hátsó fu­tómű-gyártás felfutásáról: ta­valy 74, idén 700, 1968-ban 14 000, 1969-ben 23 400. 1970- ben 30 000 készül Győrött! Az egységesített jelzőről annyit, hogy a győriek hátsó futóműve a KGST-paraméte- rek szerint készül; a Szovjet­unión kívül Lengyelország, aZ NDK, Jugoszlávia és Csehszlo­vákia is élénken érdeklődik a Győrött előállított futóművek iránt. Az űifajta futómű egy mázsával könnyebb az eddig használatosnál, és szellem«« konstrukciója révén teherbírása Is nagyobb. Az egykori győri repülőtér helyén gyáróriés lesz mahol­nap. Csupán a fulóműgyártás céljaira 28 000 négyzetméteres gyártócsarnokot, 20 000 négy­zetméteren pedig tmik-tizemefc, irodaépületet, öltözőket, fürdő­ket építenek. Az alkatrészek előállítására gyártósorokat é9 csoportokat alakítanak ki. A Gazdasági Bizottság egy közelmúltban hozott határoza­tában elő'rja: a hazai teher­vagon-gyártást a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban kell megszervezni úgy. b~sv rövid időn belül kielégíthessék a ha­zai igényeket. A MÁV tehervagon-parkja a természetes elhasználódás és a nagy igénybevétel miatt állandó kiegészítésre, bővítés­re szorul. A III. ötéves tervben 17 000 teherkocsira «an szük­sége a magyar vasútnak, hogy a szállítási feladatokat fenn­akadás nélkül lebonvolíthássa. Ezért —, mivel Győrnek már hagyománya van a vaeong”ár- tásban — a repülőtéren 45 000 néavzefmé+eres (kb. 8 kh terü­letet elfoglaló) üvegfalú, vas- szerkezetű műhelycsarnokot építenek az ói Yflsúti személy kocsigyár részére. A jelenlegi vagongyár­ban viszont felszabadul a te­hervagon-gyártás részére szük­séges terület. Kétféle teherva­gon készül majd Győrött: két­tengelyes csukott és négytenge­lyes nyitott 1968-tól 1970-ig folyamatos felfutással 650—750 —TOOO kéttengelyes, 1971-ben és 1972 ben pedig 1500 kéttenge­lyes kocsi hagyja el a gyárat. A négyteneelves vagonok gyár­tása 1971-ben kezdődik. Ab­ban az évben 300. a követke­zőkben évenként 1500 készül ebből. Kulcsár László Gazdaságosabb energiatermelés Lőr'nc'ben A magyar villamos erőmű­vek jövőbeni gazdaságosabb üzemeltetése egyebek mellett szükségessé teszi az úgyneve­zett csúcsjáratást. Ez termé­szetesen kissé „felborítja” a ko­rábbi rendet. Az egyes erőmű­vek ugyanis csupán a délelőt­ti és a délutáni terhelési csúcs­időben dolgoznak maximális teljesítőképességgel. A változtatás Lőrinciben is némi találgatásokra adott okot Többen úgy vélték, hogy a korlátozott üzem végső soron majd az erőmű kikapcsolását jelenti — hiszen már most sincs rá olyan szükség, mint azelőtt. Mindennek persze az ellen­kezője igaz. Bizonyításként elegendő talán az idei terveket idézni. A villamosenergia-fej- lesztés az előzőnél mintegy 10 százalékkal magasabb. A fel­adatok tehát továbbra sem csökkennek, a Mátravidőki Hő­erőműre ezután is számít á népgazdaság. 1967. január 19., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents