Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-16 / 296. szám

Az építömunka iparosítása Épütetgjáralt hálózata — Félmillió lóerő — Önműködő betongyár A második ötéves terv de- " rekán — sportnyelven szólva — időt kért az építő­ipar. Akkor a feladatok nem álltak összhangban az iparág képességeivel. Az iparágon be­lül a nagyobb feladatokra va­ló felkészülés gyors ütemben elkezdődött, amint a népgazda­ság megadta a türelmi időt. Szakosították a vállalatokat, a nagyobbakat saját szakipari kapacitással látták ej, hozzá­fogtak a korszerű építésszerve­zési módok elterjesztéséhez a szélesebb körű gépesítéshez és a koncentráltabb munka meg­teremtéséhez. A gyors., jól át­gondolt intézkedéseknek már nagy részük van abban, hogy az építőipar a második ötéves tervben az eredetileg tervezett 250 ezer lakás helyet 282 ez­ret adott át. Az idei eredmény­hez hasonlót pedig régóta nem produkált az iparág: előzetes számítások alapján ugyanis 106—107 százalékra teljesítik a tervet, s ez 10 százalékkal na­gyobb a tavalyi eredménynél. 1960-hoz képest az idén 49 szá­zalékkal ,több lakás készült el — változatlan munkáslétszám­mal. Nőtt a lakások használati értéke — több szobás lakáso­kat építünk ma. mint hat év­vel ezelőtt, az építési költség mégis 10 százalékkal kisebb, mint a tervidőszak elején. 1970-re 25 százalékkal kell növelni az iparág építés-szere­lési teljesítményét. Ezt a ter­melés-növekedést 80—90 száza­lékban a termelékenység foko­zásával kell elérni, hiszen alig­ha javul az építőipar munka­erő-helyzete. Ehhez például a lakóépületek átfutási idejét a jelenlegi 11 hónapról 9—10 hó­napra kell csökkenteni, ugyan­akkor a lakások száma épüle­tenként a jelenlegi 20-ról 80— 100-ra növekszik majd. Ezért az épületgyárak tel- ^ jes hálózatát építik ki az országban, hogy a kész la­kások, nagy épületelemek, szer­kezeti egységek szállítási ide­jét is rövidíthessék, s a terü­leti igényeket lehetőség sze­rint megyén belül elégíthessék ki. Házgyár dolgozik majd Miskoféon, Győrben, Szege­den, Debrecenben és három Budapesten. A fővárosi első, I. számú házgyár termékeiből napjainkban már a negyedik ház épül. A győri, a miskolci és a második budapesti 1970 végén áll majd munkába. 1970-ben már 21 ezer lakás ke­rül ki a házgyárakból. Űj pa­nelgyárakat építenek, s a meglevőket bővítik Szolnokon. Pécsett és Dunaújvárosban. Nyolc könnyűbeton blokk­üzem szállítja majd az előre gyártott épületelemeket a kör­nyező építkezésekhez Győr­ből. Tatabányáról, Budapest­ről, Kecskemétről, Salgótar­i jánból, Berentéről, Kazincbar­cikáról és Debrecenből. Tégla- blokk-üzem dolgozik majd a nagy program számára Szom­bathelyen, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Kaposvárott, Szegeden, Békéscsabán és Egerben. Dunaújvárosban me­zőgazdasági épületváz-szerke- zeteket Budapesten ipari, Zsol- cán ipari és középület-váz­szerkezeteket készítenek, Ti- szaszederkény pedig az ipari épületek feszített főtartóinak szállítója lesz. Az ipari beruházásoknál 1970-ben az előre gyártott vas­szerkezetekből várhatóan fél­millió négyzetméter földszin­tes típuscsarnokot, összeállít­ható típuselemekből 10 ezer négyzetméter csarnokot, és 100 ezer négyzetméter többszintes üzemépületet építenek majd. Az előre gyártott ipari csar­nokszerkezetek sorozatgyártá­sának felfuttatásával 15—20 százalék önköltségcsökkentést, 50 százalékos termelékenység- emelkedést, az építőipari mun­ka idényjellegének 34 százalé­kos csökkentését, és 10—15 szá­zalékos kivitelezési időcsök- kentést érhetnek el. Ilyen ered- rrtényeket csak korszerű, sze­relő nagyipar képes felmutatni. A mezőgazdaságban hasonló ütemben terjednek el az előre gyártott vázszerkezetekből ösz- szeállított gazdasági épületek. Négy esztendő alatt mintegy 20 ezer vagon gabona tárolásá­ra alkalmas épület készül majd vázszerkezetből, 200 ezer ser­tés, 400 ezer juh, s több mint egymillió baromfi befogadásá­ra alkalmas épületet „szerel­nek össze” az építők. 1970-re megduplázódik a ki­vitelező géppark. Körülbelül 50 ezer darab építőipari géppel, s majd fél millió lóerő teljesít­ménnyel lehet előreláthatólag számolni. A házgyárak termékeinek, " s az előre gyártott ipa­ri csarnokoknak összeszerelé­sét lényegében teljesen gépe­síteni kell. De gépesítik a meg­maradó hagyományos építke­zéseken is a vakolást, a me­szelést, a habarcs és betonké­szítést, az anyagmozgatást és a rakodást. Két-három eszten­dő alatt 500 darab gumikere­kes kotrógépet állítanak mun­kába az épületalapozások föld­munkáinál, a jelentősebb föld­munkákhoz pedig hernyótal­pas kotrógépeket alkalmaznak, s e két géptípussal végered­ményben majdnem teljesen gé­pesítik az összes földmunkát, általánossá válik a cement öm­lesztett szállítása, úgyhogy a szállítás és a rakodás teljesen zárt rendszerben, emberi kéz érintése nélkül folyhat. Spe­ciális gépkocsikkal teljesen gépesítik az oltott mész szállí­tását, az ömlesztett és darabos építési anyagok mozgatásához pedig különleges dömpereket importálnak a Szovjetunióból. A házgyári panelek szállításá­hoz az idén elkészítették egy speciális panelszállító gépkocsi prototípusát, ebből 200-at állí­tanak munkába 2—3 év alatt. Központi habarcs- és aszfalt­keverő telepek hálózatának ki­építése is megkezdődött az idén. Ezek az adatok, ez az *“ egész folyamatban le­vő nagyarányú fejlesztő, szer­vező munka már valóban a nagyipari tevékenység körvo­nalait rajzolja meg. így két esztendő alatt-befejeződhet az építőipar iparosítása. Az ipar­ág szakemberei is erre számí­tanak. hiszen az ÉM. kutatási, fejlesztési programjában a többi közt már az szerepel, hogy a harmadik ötéves terv végére ki kell dolgozni a be­tongyárak automatizált lyuk- kártva-vezérlését. Az automa­tizált berendezés nemcsak cél­szerűen mérlegeli és adagolja majd a gyártáshoz a nyers­anyagokat, hanem az anyag összetételétől függően, rögtön a számlát is összeállítja a meg­rendelőnek. Tehát az iparosí­tás szabályszerű. következő lé­pésére is gondolnak már az iparág szakemberei: a gyár­tás, a különböző folyamatok és részmunkák automatizálásá­ra. Igv remélhetően nem lesz szükség még egyszer arra, hogy a felzárkózáshoz időt kérjen az iparág. Ifj. Gerencsér Ferenc ...mély lélegzetet vett, aztán fejtegetni kezdte: * — A gazdasági mechanizmus, kérlek, a gaz­daság olyan új mechanizmusa, amelyben a mechanizmus gazdasága egy új mechanizmus kereteiben valósul meg a gazdaság és ezen ke­resztül az egész társadalom javára. A gazda­ság mechanizmusának ezt a merőben új, de koncepciójában és céljaiban mégsem új szer­ezeti és szerkezeti struktúráját nevezzük gazdasági mechanizmusnak... Az asszony csodálattal nézett az ő okos férjére: — És mondd, Teofil, te ezt érted is? — kér­dezte fuldokló áhítattal. — Természetesen — mondta önérzetesen a férj... — Hogy mit fogsz te csinálni ebben a gaz­dasági mechanizmusban! — sóhajtott fel bol­dogan az asszony, és megsimogatta férje buk­si, okos kis fejét. (—ó) Jámbor Mihály, a községi tanács vb-el- nöke, elkeseredetten böngészte a lapokat. Itt is, ott is jubilál­tak, mert a város, vagy a község hat­száz, meg hétszáz esz­tendős múltra tekin­tett vissza, és éppen most került elő vala­mi beporosodott le­véltári fiókból egy kutyabőrös irat, amely megcáfolha- tatlarml bizonyította az érdekelt község fennállását a hajdan­volt századokban. Az ilyesmi pedig ■ azzal jár, hogy felfigyelnek a községre, újságírók lepik el, írnak róla minden szépet, ami a múltat illeti, és még szebbeket, ami a köz­ség mai életét illeti.; kiemelve benne a község vezetőinek hervadhatatlan érde­meit. Lehet szép ün­nepi tanácsülést ren­dezni. elhívni a rá­diót, televíziót, a me­gyei elvtársakat. Az­tán ilyenkor esv-eav kitüntetés is akad a község vezetőinek. A megyében — sor­ra — legalább tizenöt helven iubiláltak, csak Jámbor Mihálv fptniáHsn nézi V«rült pjn eozmi Vll­tyabőr, legalább egy JUBILEUM ötszáz esztendős múl­tat bizonyítandó. Igaz, volt a megyé­ben mór hétszázas jubileum is, de kis falu beérheti keve­sebbel is. Beszélik ugyan, hogy már a tatárjárás idején is állt a falu, de a be­széd még nem bizo­nyíték, arra pedig építeni, illetve jubi­leumot rendezni nem lehet. Már a megyei múzeumnál, meg a megyei levéltárban is jártak, de sehol sem­mi írásos nyom. Már-már úgy lát­szott, hogy jubileum nélkü] telik a község élete, de szerencsére vannak fáradhatatlan emberek. Mint pél­dául, Zsupsz A. Tiva­dar, a község univer­zális kultúrembere, tanító, népművelési vezető, művelődé&i­otthon-igazgatő, hely- történész, TIT-tag, es sajtófelelős egy sze­mélyben. Miután a vb-elnök vele is meg­osztotta gondját a>ju­bileumra való okkal kapcsolatban, felsze­relte magát hamuoan sült pogácsával, meg­bízólevelekkel és úti­előleggel. Elindult, mert nem ismert le­hetetlent. Hét nap és hét éjjel volt távol Zsupsz A. Tivadar. A nyolcadik nap hajnalán bezör­getett az elnökhöz. Meglesz a jubileum! — lelkendezett. Kide­rült ugyanis, hogy a község éppen most, karácsonykor lesz nyolcszáz esztendős, s már útban van az erre vonatkozó okirat is. Ugyanis szót vál­tott egy volt kollé­giumi társával, a szomszéd megye egyik tanítójával, ahol szintén jubilál­nak. Ott is nyolcszáz éves a község, csak éppeh a dokumen­tum nincs kézben, mert hajdan teljesen pz át­vonuló török hadak, és az egykori telepü­lés helyén épült a mai falu. A kollega fia adjunktus a chi­cagói egyetemen, ott pedig tudvalevőleg mindent lehet és kell tudni. Például azt is, hogy ott őrzik XIV. Szelim aga egyik se­gédtisztjének a csa­ládjához írt levelét, amelyben beszámol szám szerint nyolc falu teljes elpusztítá­sáról. A fiú alaposan tanulmányozta a régi levelet és véletlenül megtalálta benne az illető falura vonatko­zó adatokat. Bizo­nyára meg fogja ta­lálni, ha szorgalma­san keresi, a Jámbor Mihály faluját is. Ha pedig arra dokumen­tum van, hogy egy falut elpusztítottak, akkor annak előbb már léteznie kellett. Hát így. Két héten belül itt lesz a bizo­nyító irat. Nagy lelkesedéssel meg is kezdték hát a jubileum előkészíté­sét. A sajtó, rádió, tele­vízió részére tájékoz­tató ankétot tartot­tak, s új dobot vettek a kisbírő-hivatalse- gédnek is. Annyira belefeledkeztek az ünneplésbe, hogy egészen természetes: minden egyéb, ami fonle= kiment az Benedek Miklós Eímarad a KRESZ-totó A kilenc helyes megfejtői és azt a néhány több-keve­sebb hibát vétő jelentkezőt hogyan ültessék a színházban összegyűlt KRESZ-totő vetél­kedő nyilvánossága elé? Min­den segédlet és segítség nél­kül milyen sikerrel állták vol­na ‘a „nyilvános próbát”? Egyáltalán vállalkoztak volna erre a szerepre? A KRESZ-totő döntőjét az­zal a céllal akarták megren­dezni, hogy a legjobbaktól ta­nulhassanak a jelenlevők. De a pályázóknak előbb tanul­niuk kell, hogy taníthassanak. Ezért az egri Gárdonyi Szín­házban december 18-ra hir­detett KRESZ-totő elmarad. De az esetből le kell von­nunk a tanulságot: azok sem ismerik pontosan és jól a KRESZ szabályait, akik na­ponként részt vesznek a köz­úti forgalomban. Nyilvánva­lóan a hiányos tudás és a fe­led ékenység szoros összefüg­gésben van a sok közúti bal­esettel. Nemcsak a követke­ző KRESZ-vetélkedőre, ha­nem az életnek is tanulni kell. F, U A Heves megyei Közlekedé­si és Balesetelhárítási Ta­nács, az Autóklub és az AKÖV KRESZ-totót hirdetett. A hivatásos gépkocsivezetők­nek, az autósoknak és moto­rosoknak ötezer KRESZ-totó- szelvényt küldtek ki — in­gyen és bérmentve. Közleke­dési szabályokra vonatkozó kérdésekre kellett válaszolni, 1, 3 és x bejegyzésével. La­punkban is megírtuk, hogy a legjobb KRESZ-totózók beke- ' rülnek a verseny döntőjébe és ott több ezer forintos ju­talomtárgyakat osztanak szét a legjobbaknak. Kínos meglepetés, hogy a versenyt félbe kellett szakí­tani, mert nincsenek esélyes versenyzők. Azt történt ugyanis, hogy az előírt határ­időre, december 1-ig, mind­össze 144 szelvény érkezett vissza, és ezek között csak kilenc helyes megfejtés akad. Csak kilencen adtak helyes feleletet minden kérdésre, a többiek hibákat vétettek. Pe­dig volt idő a gondolkodásra, sőt, KRESZ-könyv, vagy egyéb segítség is rendelke­zésre állt. Verseny 63 szakmában a kiváló tanuló címért Soron kívül szak munkás-bizonyítványt kapnak a legjobbak A felszabadulás 22. évfor­dulójának tiszteletére ebben a tanévben is megrendezik a szakmunkástanulók hagyomá­nyos versenyét. A fiatalok ösz- szesen 63 szakmában mérhetik össze tehetségüket, tudásukat: az intézeti versenyek után előbb területi, majd országos döntőkre kerül sor. A legjob­bak elnyerik a szakma kiváló tanulója címet, s a bíráló bi­zottság javaslatára soron kívül- megkaphatják a szakmunkás­bizonyítványt. A különböző szakmák versenyének győzte­sei kéthetes külföldi jutalom­üdülésen vehetnek részt, a má­sodik és harmadik helyezettek pedig értékes tárgyjutalomban részesülnek. Az első 3 helyezett ezenkívül elnyeri a KISZ köz­ponti bizottságának emlék- plakettjét és díszoklevelét, szakoktatóiukat pedig 1090,— 700,— és 500,— forinttal jutái­MwisS&3 1966. december 16., péntek Asszonygondok — iskola a gyárban A szakszervezeti munka Iegsürg5sebb feladatai Sírokban A TÁRNÁ VÖLGYÉBŐL vo­nattal, az északi hegyes vidék­ről autóbusszal érkeznek az emberek. A Mátravidéki Fém- művekbe iparkodnak, három­műszakos váltásban. Mintegj ezer nő dolgozik a gyárban és többségük Sírokban vállal! először ipari munkát. Otthon gyerek, háztartás, férj és ezei gond várja őket. Ha valahol akkor Sírokban elmondhatjuk hogy itt sok feladat hárul s szakszervezeti bizottságra. A tavalyihoz képest nőtt a baleseek száma. Az első ne­gyedévben 25, a másodikban 47, a harmadikban 41 balesel történt. Kilenc hónap alatt balesetek miatt 1607 munkanap esett ki a termelésből. Mindezt tétlenül nézheti a szakszerve­zet? Nem, mert a balesetek kisebb részét okozza techno­lógiai hiányosság. Főleg fi­gyelmetlenség, felelőtlenség és az ellenőrzés elmulasztása miatt sérülnek és csonkulnak az emberek. A szakszervezeti bizottság két hónapja tárgyal­ta a baleseti helyzetet, vizs­gálták az okokat és megfelelő határozatokat hoztak, hogy megelőzzék, elkerüljék a bal­eseteket. De csak papíron van­nak munkavédelmi őrök, a sza­bálytalanságokra, a hiányossá­gokra nem figyelmeztetik könnyelmű társaikat. A mun­kavédelmi felügyelő és a mű­vezetők állítólag havanként megtárgyalják, hogy milyen okok és milyen mulasztások játszottak közre a balesetnél. De miért csak egy-két ember tud az esetről? Az intő pél­dákból, a csonkulásos balese­tekből miért ne tanulhatna sok új dolgozó? Sírokban a szak- szervezet egyik legfontosabb feladata, hogy eredményesebbé tegye a baleseti oktatást. A MAIRA VIDÉKI FÉMMÜ­VEKBEN 130 cigány dolgozik, Egy-két kivételtől eltekintve, közülük kerül ki a 60 analfa­béta. Milyen ellentmondás! Ha­zánkban ma minden negyedik ember tanul, a modem techni­ka egyre jobban megköveteli az alapműveltséget és ezzel el­lentétben mintha torz tükör­képet tartana az élet, a siroki gyárban intézményesen kell arról gondoskodni, hogy írásra olvasásra tanítsák a munkáso­kat. A személyzeti osztály so­kat fáradozott, agitált, biztatott és korholt, mert az analfabé­tákban kevés a kitartás, hiány­zik a szorgalom és az akarat Szükség van a szakszervezeti bizalmiak segítségére. Tartsák szemmel, ösztönzzék azokat, akik az általános iskolába je­lentkeztek. A gyár vezetősége és a szak- szervezeti bizottság kapcsolata jó, együttműködésük eredmé­nyes, de kevésbé mondható ez el az üzemvezetőik és a mű­helybizottságokról és bizal­miakról. A tisztségviselők szak­mai és politikai képzését fo­kozni kell, hogy a műhelyek­ben nagyobb szava legyen a szakszervezetnek. A képzésnek csupán egyik módja a megyei és a felsőbb szervek bentlaká­sos tanfolyamai. A gyáron be­lül is megoldható a műhely­bizottsági tagok és a bizalmiak folyamatos oktatása. De most is eredményesebben tudnának dolgozni, ha a szak- szervezeti bizottság nagyobb gondot fordítana tájékoztatá­sukra, ha élőbb kapcsolat len­ne köztük, ha pontosabban megjelölnék a soron következő feladatot, ha többet segítenék és következetesebben számon kérnék munkájukat. A bizal­miak ne hallgassák el a mun­kavédelmi problémákat, ve­gyék észre a dolgozók jogos panaszait és észrevételeit, le­gyenek a közvélemény továb­bítói és formálói. A szakszer­vezeti bizottság hivatása, hogy a SZOT-határozatok, valamint a helyi igények és lehetőségek ■ szerint irányítsa az oktatást* úgy nevelje az aktívákat, hogy a bizalmiak segítsék a terme­lést. Sírokban rendszeresen meg- ' tartják a termelési tanácsko­zásokat. De mennyivel haszno­sabbak, eredményesebbek len­nének azok, ha jobban előké­szítenék az üzemvezetőség és a munkáspk eszmecseréjét. De sokszor a bizalmiak sem tud­ják előre, hogy a termelési ta­nácskozáson miről lesz szó, ml az üzemvezetőség és mi a mun­kások legnagyobb problémája. Jó lenne, ha a bizalmiak idejé­ben megkapnák a vállalatveze. tés és a szakszervezeti bizott­ság tájékoztatását, hogy a ter­melési tanácskozás előtt beszél­gessenek a munkásokkal. A szakszervezet, a bizalmiak le­gyenek a törvényesség őrei és neveljék az embereket. A ZÚGÓ, ZAKATOLÓ GÉ­PEK mellett és a termelési ta­nácskozás zsúfolt programjá­ban kevés alkalom nyílik arra* hogy a vidékről három mű­szakos, sőt folyamatos munká­ra járó asszonyok gondjaival* bajaival törődhessen a szak- szervezet. Most arra töreksze­nek, hogy a jövő évtől kezdve a különböző bizottságik ele­ven kapcsolatot tartsanak mi­nél ’ több dolgozóval. A siroki gyár eddigi eredményeihez hozzájárult a szakszervezet isi de a következő időszak felada­tai még nagyobbak, ehhez kell szabni a szakszervezeti mun­kát. Ha a szakszervezeti bi­zottság a legfontosabb kérdé­sekre irányítja a figyelmet, ha jól megszervezi a szerte ágazó munkát, akkor a nagyobb fel­adatokat is sikerrel megoldja, (F. L). mázzák. A dijakat vidéken áp­rilis elsején, Budapesten ápri­lis 2-án ünnepségeken adják át. Meghirdették a szakmunkás- tanulók és szakközépiskolások tantárgyankénti tanulmányi versenyét is. Ennek részvevői matematikából, történelemből, helyesírásból, esztergályos-, la­katos-, valamint kőműves szgk- és anyagismeretből, vas­ipari. ács-állványozó-, kőmű­ves-, bútoripari- és női szabó szakrajzból vetélkedhetnek. A nyerteseket hasonló díjakkal jutalmazzák, mint a szakma kiváló tanulója győzteseit. A vetélkedők nyilvánosak lesz­nek. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents