Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-15 / 295. szám

Kockázat, piackutatás, érdekeltség és reklám a kereskedelemben Hétköznapi emberek A brigádnapló bejegyzéseit minden eset­ben megbeszélik a kollektíva tagjai, és csak úgy írja a könyv lapjaira Kiss Béla, a krónikás. (Foto: Pilisy) !emmmötm szer hármasa is volt — 328,50 forintot kaptak kézhez. A má­sik öt számot azonban szívó­san elkerülte a szerencse. És ekkor, egy pénteken, be­ütött a csoda.. A rádió bemon­dónője Szürkendi Elemér öt számát csicseregte, azt a bizo­nyos ötöt, amelyhez hat évig hűségesen ragaszkodott. Az Asztalkendő-Fodrozási Ktsz irattárában e péntek délután bizonyos hiányosságok mutat­koztak. Szürkendi hivatalát nem látta el olyan pontosan, ahogyan egyébként, harminc éven át. Délután négykor tele­fonált és igazolták, hogy való­ban az ő öttalálatos szelvénye nyerte el az 1 673 958,— forin­tot. Szürkendi taxin ment haza, otthon hitvesével rögvest le­ültek. — Elemikém, Aliszkának ve­szünk egy hűtőszekrényt és egy tv-t. — Szó sem lehet róla. Tizen­öt éve éneklecke címén itt ská­lázik minden este a szomszéd­ban ... nem kap tőlem semmit. — Még azt a rongyos tizen­kétezer forintot is sajnálod, a-mikor több mint másfél mil­liót nyertem? — Megáll az ész! Hogy-hogy nyertem? — Talán te nyerted? Hat éve, minden héten elmondod, hogy hányjam ezeket a hülye szá­mokat. Ha rád hallgatok már régen abbahagytam volna... És még te mered mondani, hogy nyerted! — Ugyan, ugyan, Elemi... Ha én nem rágom a füled, hogy ne tedd meg azt az bt számot, már réges-régen abba­hagytad volna. Végeredmény­ben mégis nekem köszönhc ted... Nincs igazam? átlagban tíz műszakkal teljesí­tették túl. — Volt olyan, aki 60—70 mű­szakot teljesített, pedig orszá­gosan kiemelkedő teljesítmé­nyeiket értek el a gyöngyösi kombójnosok, 400 normálhold jutott egy-egy kombájnra... Bemutatják a brigádtagokat. — Tizenöten vagyunk — mondja Kiss Béla. — Heten még újak, de sokat törődünk velük, hogy összeszokjanak a régiekkel, megállják a helyü­ket a szerelőpad, esztergagép mellett és a magánéletben. Ahogy az egy szocialista bri­gádtaghoz illik. — Az ott Székely József — mutat egy markáns arcú em­ber felé — tavasszal házépítés­be fogott, de sehogy sem ha­ladt előbbre, nyáron 150 forin­tért sem kapott napszámost. Kimentünk valamennyien az építkezéshez, és segítettünk maltert keverni, követ, téglát hordani, akadt, aki a mester mellett dolgozott. Júniusban már be is tudott költözköd­ni ... Székely József kócba törli széles tenyerét, úgy jön köze­lebb. Tizenegy éve dolgozik itt. — Ha vaiaki egy nehéz tárgy­hoz nyúl, azonnal segítségére siet az, aki a közelében áll. Ne­kem is akkor jöttek segíteni, amikor a gépjavítóban renge­teg munka volt. Ezért nem tud­tuk megtartani még a házszen- telőt... Említik Tóth Gyula esetét is, aki hosszabb ideje beteg, de hogy pénzhez jusson, a brigád túlmunkát vállalt, és a teljesít­ményük értékét eljuttatták hozzá. Másik alkalommal szom­bati munkabérüket elküldték a vietnami nép megsegítésére. A szakszervezeti titkár újsá­golja még, hogy a Vasvári Pál brigád sikereinek hatására az idén már hét kollektíva verse­nyez a kitüntető címért. Csák- vári Rudolféknál az idén sem fordult elő baleset, fegyelmi vétség és nem lesz semmi aka­dálya annak, hogy Székely Jó­zsef házavatóján már kétsze­res szocialista brigád ünnepel­je a sikereit. P. E. 3 zik a korábbinál mind több pi­henést, kikapcsolódást követel­nek. A korszerű termelésnek nélkülözhetetlen feltétele ez. További ilyen — a munkaidő törvényszerű rövidítése irányá­ba ható — tényező: a modem termelés a legalacsonyabbtól a legmagasabb posztig, az isme­retek sokkal gyorsabb, folya­matos bővítését követeli. Ré­gen elmúlt már az a szakkép­zési stílus, hogy például a la­katos „kitanulta” a szakmáját, a vezető elvégezte a főiskolát, egyetemet, azután évtizedekig a napi munka kereteiben „gya­korlatot” szerzett — a már el­sajátított tudásra alapozva. Most minden szakma és min­den munkabeosztás olyan mér­tékű „menet közbeni tanulást, szüntelen tájékozódást feltéte­lez, amely szükségképp átraj­zolja hagyományos elképzelé­seinket a munkanap és a sza­bad idő arányáról. Ez az isme­retszerzés nemcsak egyéni, de elsőrendű népgazdasági érdek is, ilyen értelemben tehát a munkaidő rövidítése törvény- szerű, nélkülözhetetlen ténye­zője a népgazdasági feladatok megvalósításának. A munkaidő, illetve a sza- bad idő kapcsolatának, kölcsönhatásának szociológiai összefüggései azonban rávilá­gítanak — ezúttal más oldalról — a rövidülő munkaidő további feltételeire és következményei­re. Eddig voltaképpen „gyáron belüli’’ nézőpontból vizsgáltuk ezeket a feltételeket, nem ki­sebb jelentőségűek azonban a szabad idő bővüléséből szár­mazó tényezők sem. Erre is fokozatosan fel kell készül­nünk, még hozzá egész sor — ma még hiányzó, vagy csak részlegesen meglevő — feltétel biztosításával. Jelentősen bőví­teni kell például a szolgáltató hálózatot, különösképp: az ok­tatási és művelődési szolgálta­tásokat, továbbá a vendéglátó és szórakozási intézményeket; növelni a szabad idővel össze­függő javak termelését. S hogy ez milyen lényeges feltétel, azt — múlt időre vonatkozó té­nyekkel is alátámaszthatjuk. Az életszínvonal emelkedésé­vel a lakosság mind többet — 1965. évi adatok szerint: mint­egy 21—22 milliárd forintot — költ szabad idejének kihaszná­lásával összefüggő kiadásokra. E cikkek és szolgáltatások ke­reslete az utóbbi években gyorsan nőtt; tavaly ilyen jel­legű termékek tették ld a tel­jes kiskereskedelmi forgalom­nak mintegy a 20 százalékát. 1960—1965 között a sportcik­kek forgalma például mintegy 90 százalékkal, a könyveké 45 százalékkal nőtt, s a szabad idővel összefüggő kiadáscso­portban mintegy 40 százalékos részesedést értek el a vendég­látóiparban elköltött, kifejezet­ten szórakozási jellegű kiadá­sok. Természetese, hogy a rö­vidülő munkaidő jelentősen növeli majd e cikkek, szolgál­tatásoki keresletét — időben kell számolnunk ezzel is! Tábori András va megszerveztük a Zetor K— 25-ös traktorok szalagrendsze­rű javítását — mondja a párt- titkár. — Ebben a munkában legtöbb segítséget ettől a bri­gádtól kaptuk. A gépsor elején még hibás gép áll — éppen szerelik — a végén csillog az olajtól és új­jávarázsolva tart egy másik a kijárat felé. Magyarázzák, hogy az átfutási idő mindössze 267 óra, de a brigád tagjai 24 órát lefaragtak belőle. — Csákvári Rudolf brigádve­zető és társai több célszerszá­mot készítették, amellyel köny- nyíteni tudtak a munkájukon. Ezzel bent tudtak maradni az engedélyezett javítási időben. Kiss Béla, a forgácsoló cso­port vezetője mutatja a díszes brigádnaplót, amelyben a vál­lalások mellett sűrű sorok, szá­mok jelzik a teljesítést. — Garanciális javításnál 360 forint keretet kapunk a rekla­mációs javításokra gépenként. A minőség javításával az idén mindössze 160 forintot vettünk igénybe — magyarázza a bri­gád-krónikás. Az idei nyáron is szükség volt arra, hogy a műhely dol­gozói közül többen segítsenek a betakarításban. A brigádból heten mentek kombájnolni. Azt vállalták, hogy a teljesítmé­nyük nem lesz kisebb, mint a 25 koiiibájnosó. Vállalásaikat Á párttitkár­ral, szakszer­vezeti vezető­vel járjuk a Gyöngyösi Gépjavító Ál­lomás világos, nagy csarno­kát. A magas­ban daru kú­szik. Alacsony, zömök ember fogja a vezérlő drótvéget. A kampót egy motorra akasztják és a nehéz tárgy előbb megre­meg a rántás­tól, majd a nagy erő hatá­sára a levegő­be emelkedik. A csarnok má­sik végében már szerelők várják. A Vas­vári Pál bri­gád néhány tagja veszi kö­rül. > Pontos, ' gyakorlott mozdulatokkal il­lesztik össze az alkatrészeket. — Nyár végén költöztünk ennek ellenére rövid idő múl­MINDNYÁJAN emlékszünk még arra, hogy a raktárakban és az üzletekben kissé divatja­múlt áruból annyi gyűlt össze, hogy alig fértek tőle. A Heves megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat 1965-ben 52 millió forint értékű elfekvő készletet értékesített. Persze, ez nem ment simán. Több­szörös leértékelés után 21 mil­lió forintos árengedménnyel adtak túl az elfekvő árun. A leértékeléssel egyik-másik vevő nem járt rosszul, de mennyivel előnyösebb lenne — a kereskedelemnek és a vevők­nek is —, ha akkor és azt ad­nának és kapnának, amire szükség van. Az idén hogyan dolgozik a kereskedelem, ér­vényesül-e már az új mecha­nizmus szelleme? Legutóbb ezt vizsgáltuk a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalatnál. — Kockázat nélkül soha nem volt és ma sem lehet ke­reskedelem. De mi azon ipar­kodunk, hogy a kockázati vesz­teséget a lehető legkisebb mér­tékűre korlátozzuk — mondta Zimándi Mátyás igazgató. Az állami rendelkezések és a ke­reskedői érzék is azt diktálja, hogy a nagy- és a kiskereske­delemben is minél gyorsabban, forogjon az áru. Olyan érde­keltségi rendszert igyekszenek megvalósítani, hogy ne halmo­zódjék fel az áru. Ha mégis lenne elfekvő készlet, azt ide­jében jelezzék, addig értéke­sítsék, amíg a vevő jelentő­sebb árcsökkenés nélkül haj­landó megvásárolni. A RÉSZLETEKRŐL Bánáti Endre forgalmi osztályvezető számolt be. Ez év elején a ci- pőnagykereskedelmx vállalat­tól 4000 pár „elfekvő” cipőt vettek át Előbb 30, majd ké­sőbb 40 százalékos árenged­ménnyel adták ed. Szezon vé­gén az Észak-magyarországi Textilnagykereskedelmi Válla­lattól több mint 1,5 millió fo­rint értékű férfi, női és gyer­mekkabátot vettek át. Nem a központi elosztás, nem a fel­sőbb szerv diktált, hanem üz­leti mérlegeléssel és alkuval döntöttek a kis- és a nagyke­reskedelem képviselői több szezon Végi engedményes vá­sár, leértékelés, és célpré­miummal forgalomba hozott cikk árusítása ügyében. Az árengedmények összegét tavaly a bank megtérítette, az idén kockázati veszteségalapot létesítettek. De ha nem jól gaz­dálkodnak a „kereskedők”, ha túllépik az engedélyezett vesz­teségalapot, az a vállalati eredmény terhére megy, csök­kenti a prémiumot és főleg a nyereségrészesedést. Ez pedig zsebbe vágó dolog és a pré­mium, valamint a nyereségré­szesedés elmaradásáért a ve­zetők nemcsak feleségüknek, hanem beosztott, dolgozóiknak is számadással tartoznak. FORGÁCS GYÖRGY fő­könyvelő elmondta, hogy ma már nemcsak miniszteri utasí­tásokkal és adminisztratív módszereikkel, hanem hitellel és kamattal, anyagi érdekelt­séggel, vagyis közgazdasági esz­közökkel irányítják az áru­forgalmat, a kereskedelmet, sőt, a vásárlóikat is. Egyre in­kább érvényesül a verseny, nemcsak az élelmiszer- és az iparcikk-kereskedelem, hanem a földművesszövetkezetek és az állami kereskedelem, sőt, az egyes üzletek között is. Fügedi Tibor tervosztályvezető szerint a versenyt, a vevő megszerzé­sét és megtartását segíti elő a július elsején bevezetett új bérezési torma, a jutaieKieno- szer bátrabb alkalmazása, az egy fő eladóra eső forgalom premizálása, a célprémiumok és jutalmak kitűzése, az üzle­tek közötti verseny hetenkén­ti értékelése. Hogyan kerülhet közelebb egymáshoz a vásárló, a keres­kedelem és az ipar? A készle­tek és a forgalom adatainak elemzésével és folyamatos piackutatással. Az igények megismerése és jobb kielégíté­se céljából rendezett az idén a Heves megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat Egerben és Gyöngyösön bútor-, hang­szer-, kemping- és játékkiálií- , tást, valamint ruhabemutató­kat. Kirakatversehy folyik vá­rosonként és dekoratőrönként, egyre nagyobb súlyt helyeznek arra, hogy a kereskedő nem­csak az üzletbe lépő vásárló­nak, hanem az utcai járókelők­nek is mutatja, kínálja áruját. A nyári és téli vásárokat és a különböző árleszállításokat transzparenseken és az újság­ban hirdetik, árudömpinggel tömeghatásra törekszenek — sorolta Kecsmár Tibor. A KISKERESKEDELEMBEN korán tsem általánosak még, de egyre jobban erőre kapnak az új kezdeményezések. Milyen eredmények jelzik az új me­chanizmus érvényesülésének sikerét? A 92 boltegység közül november végéig 25 teljesítette éves tervét és az előzetes szá­mítások szerint a vállalat mint­egy 16 millió forinttal túltelje­síti forgalmi tervét. Több mint 13 millió forint a tervezett nyereség, de az idén 14.2 mil­liót elérnek. Tavaly 14 nap nyereségrészesedést kaptak a kiskereskedelem dolgozói, az idént 16 napra számítanak. F. L, Hogyan csökkenthető a munkaidő? színvonalat az a munkaidő- zökkenés, mely nem párosul- ía a reálbérek, a szociális- ígészségügyi ellátás javulásá­ra!. Ennek azonban elemi fel­étele: a népgazdaság eredmé- lyeinek felfelé ívelő grafi­ton ja. Ezért is hangsúlyozza a párt- tongresszus határozata a mun- raidőcsökkentés fokozatosságát — külön kiemelve, hogy a vég­rehajtás „vállalatonként, üze- nenként fokozatosan” értendő. Árra utal ez a fogalmazás, hogy a gazdasági feltételek ter­mészetesen nem érnek meg ; mindenütt egyszerre, „gomb­nyomásra” — ahogyan a vál­lalati gazdálkodás javul, a mű­szaki-termelési színvonal emel­kedik, úgy kerülhet sor a mun­kaidő csökkentésére is. többől azonban további fontos következtetések adódnak. A helyi, vállalati fel­tételeknek és a munkaidő csök­kentésének közvetlen, összekap­csolása egyszersmind jelentős ösztönző erő is a dolgozók, a kollektívák számára, hiszen ily módon, saját érdekük, hogy mielőbb megteremtsék a szük­séges gazdasági feltételeket. Ebben az értelemben a rövi- debb munkaidő — mint a kol­lektívák elé tűzhető cél —, a termelékenység jelentős emelé­sének forrása, a népgazdaság fontos tartaléka is. A munka­idő csökkentése tehát nem képzelhető el oly módon, hogy a kiesést létszámemeléssel pó­tolják. Az előttünk álló évek­ben szinte teljes egészében a termelékenyebb munka fedez­heti a termelés emelését. S ha a munkaidő 'rövidül, természe­tesen ennek gazdasági „ellen- súlyozása” is csak termelé­kenységi forrásból teremthető elő. A népgazdaság távlati fej­lesztésének, korszerűsítésének azonban nemcsak okozati eredménye, de — feltétele is a munkaidő fokozatos mérsék­lődése. Egész sor társadalmi, szociológiai tény mutat arra, hogy a modem termelés — kü­lönösen az ipari termelés — a munkaidőn túli „hátország” merőben új körülményeit fel­tételezi. Csak néhányra uta­lunk ezúttal. Nyilvánvaló pél­dául, hogy a bonyolultabb, korszerűbb termelőapparátus — például: az automata gép­sorok, de akár a szalagszérű termelés is — fokozza a fizio­lógiai igénybevételt, egyszer­smind: hatalmassá, milliós nagyságrendűvé bővíti az érté­ket, amelyet egy-egy dolgozó koncentráló készsége befolyá­solhat (magyarán: egy munkás hibája is megbéníthatja a ter­melőszalagot). A rohamosan tért hódító, korszerű gyártás- technológiák természetesen a szabad idő bővítését feltétele­Tndokolt az a gyorsaság, ahogyan az érdeklődés középpontjába került a IX. kongresszus tanácskozásának majd határozatának az élet- színvonal emelését célzó — a feltételeket és a megvalósítás módját összefüggő egységben elemző — munkaprogramja. Érthető az is, hogy különös fi­gyelmet keltett e program egyik tényezője, az a határo­zattá emelt előirányzat, hogy 1968 és 1970 között, az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 48 óráról átlag heti 44 órára csökken az ipari dol­gozók munkaideje, miközben befejeződik az egészségre ár­talmas és a különösen nehéz fi­zikai munkát végzők munka­idejének heti 36—42 ófrára tör­ténő mérséklése is. Közismert, hogy a munkaidő csökkentése úgyszólván a mun­kásmozgalom hajnalától a dol­gozók egyik harci követelése volt és e világméretű küzde­lem vívmánya, hogy a múlt század utolsó harmadától álta­lában mintegy felére csökkent a heti munkaidő. A pártkong­resszus határozata egyértel­műen jelzi, hogy nálunk — ab­ban az ütemben, ahogyan a gazdasági feltételek megérnek —, intézményesen és tervsze­rűen, az életszínvonal emelese- nek lényeges részeként mérsék­lődik a törvényes munkaidő. Érdemes megái Inun k a köz­bevetett mellékmondatnál: vol­taképpen miként értendők azok a bizonyos „gazdasági feltéte­tek”? Fogalmazhatnánk úgy is: mennyi része van a munkaidőt csökkentő döntésben a dolgo­zók életkörülményeit javító szándéknak, illetve: mi szab határt e szándék megvalósítá­sának? A munkaidő csökkentése sem elvileg, sem gya­korlati megvalósítása szem­pontjából nem különíthető el ez életszínvonal emelésének többi tényezőjétől. Közelebbről megvizsgálva ezt az általános igazságot, nagyon is kézenfek­vő összefüggések tűnnek elő. Ahhoz, hogy megvalósuljanak a harmadik ötéves terv többi, életkörülményt javító célkitű­zései — a reálbéremeléstől a lakásprogramig, a gyermekgon­dozási segély bevezetésétől a tsz-tagok szociális juttatásai­nak bővítéséig —i a terv szük­ségképp számol a termelés meghatározott színvonalú eme­lésével, a nemzeti jövedelem gyarapodásával. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkaidő csak abban az ütemben mérsékel­hető, ahogyan tehetővé válik nemcsak a korábbi, 48 órás munkahétre tervezett teljesít­ményszint elérése 44 óra alatt, hanem — az emelkedő reál­bérrel párhuzamosan előirány­zott többlettermlés is. Köny- nyű belátni, hogy másként amit nyernénk a. vámon, el­veszítenénk a réven, magya­rán: aligha javítaná az élet­Szürkendi Elemér, az Ass- talkendő-Fodrozási Ktsz irat­tárosa, hat éve lottózik. Min­den csütörtökön, az utolsó pil­lanatban, két kitöltött szel­vényt dob a szerencseládába. Az egyiket személyesen tölti ki, a beforduló busz száma, az elrobogó taxik összege, a w*é0 zsebben maradt cigaretták szá­ma kerülnek erre a szelvényre. A másik lottócédulára azonban minden héten ugyanazok a számok kerülnek. Ismeretlen erő, rejtélyes kabala vezérli, amikor hat esztendeje, minden alkalommal ugyanazt az öt számot húzza ást. Hitvese im­már évek óta könyörög: — Elemikém, miért ragasz­kodsz ehhez a buta öt szám­hoz? Látod, a másik lottón mégiscsak nyerünk olykor-oly­kor valamit, de ezt az öt szá­mot. ezt megátkozták. Évente 170 forint! Hiába beszélt Adelheide ilyen ékesszólóan, érveinek vaslogikája sem használ sem­mit. Szürkendi kitartott az ál­landó öt szám mellett, bár­mennyire is pr-Srrrtr, déréül hitvese. A másik lottón né­hányszor két találata, sőt, egy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents