Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-10 / 291. szám
ft / Apci szerszámkészítők A jókora lemezajtó mögött, •hol a megolvadt fém kokil- lákba csobban — negyedszáz ember ügyeskedik sokféle mintán. Műhelyük rangos csarnok „titkok terme”: a kíváncsiskodó öntőket, öntvénytisztítókat s még a gépekhez, reszelőkhöz közelebb álló, be-belátogató más társaikat is bámulatba ejti. Mivelhogy ebben'a hosszú helyiségben születnek azok a pontos készülékek, amelyek odakint sorozatban ontják a legkülönfélébb alkatrészéket. Szigorú rajzok, tized-, század- és ezredmiíliméterek, fontos feladatok között telnek a szerszámkészítők napjai. Kemény az ismétlődő parancs. De különös: sokan azt vallják, hogy éppen ez az izgalmas, ez a szép ebben a szakmában .. Kaszás Pál is ezért választotta hivatásul, több mint két évtizede. — Ismerős ember, pár hónapja találkoztunk vele Sirokban. Meséli, hagy hat hosszú esztendőt töltött Liszkó- ban. A legutóbbi hatot. Azelőtt Nógrádban dolgozott, korábban meg Pesten, a Telefongyárban. Az idei ősszel aztán végre „hazajött” a családjához. Mert idevalósi ő a szomszédos Szurdokpüspökibe, huszonkét évig ide várta újra meg újra az asszonya. Régi mester, vasúfci biztosító berendezéseket, telefonközpontokat, s még ki tudja, hogy mennyi mindent gyártott ^eddigi pályafutása alatt — de öreg szakmájával most mégis ismerkedik. Csupán ismerkedik. Mosolyogva beszél erről, de félretett tréfával: ugyanis kokilla- szerszámókát soha másutt nem csinált eddig... A többiek pedig — úgyszólván: még semmilyent! Mert az ápci QUALITÁL-ban „új” szakma a szerszámkészítés. S első művelői átképzett törzsgárdistákból, ipari tanulókból verbuválódtak össze. — Hat magamfajta, régebbi szaktársammal kerekedtem fel annak idején, hogy a vállalat pesti központjában megismerkedjem a szerszámkészítés lényegével — magyarázza Buko- vinszki József csoportvezető. —r Persze, az alapfogalmakat már nem kellett tanulnunk, jól bantuink a resaelővel, értettünk a gépekhez is, s így rövid idő alatt sikerült elsajátítanunk a legszükségesebbeket.' A tanfolyam egykori hallgatói — pár perce Németh . Dezső, a gyáregység vezetője említette — derekasan megállják a helyüket, alig maradnak le a gyakorlottabbaktól, Győrffy András, a technikum harmadik osztályát végző Bodor József, meg a többiek nap-nap után kitűnő munkát végeznek. Egyikük, a Szarvasgedéről ingázó Nagy Gábor boldogan újságolja, hogy már a nyolcadik szerszámot készíti önállóan. Ami éppen előtte van, az egy kapocsszekrény kerete, fedele. Elég .nehéz feladat: kicsi a tűrés, sok az egymásba illeszkedő furat, rádiusz. Valami hétszáz órás gépi, kézi munka összesen... Ő is — akárcsak társai — a próbaöntésekért izgul. Az első öntéseknél derül ki, hogy milyen pontosan dolgozott a szerszámkészítő. Nagy Gábpr azelőtt szerkezeti lakatos volt, nem kapott ilyenféle precíz megbízásokat. Durvábban bánt a fémmel, tehette. Most már figyelmesebb, mindennek jobban megadja a módját. Űj szakmája kötelezi erre. 0 — Szép dolog a szerszámkészítés, szerintem ez a vasas szakma legnagyobb tudománya — vallja a Pestről ide telepedett Tűrje József —í, s öröm ilyen társasággal együtt dolgozni. 1961-ben szabadultam, több felé ihegfordultam már, de mondhatom, hogy hasonló emberekkel alig-alig találkoztam. A csoportvezetőjétől tudom meg, hogy fiatal kollégáját szeretettel fogadták az üzemben, hamar előlegezték számára a bizalmat: vezetőségi tagnak választották á KISZ-be, s mindjárt meg is kérték egy szocialista ifibrigád szervezésére. — Talán sikerül összehoznunk — mondja Tűrje — hiszen nem hiányzik belőlünk a lelkesedés, az akarat, van kedvünk a közös elhatározások valóra váltásához. Már a kongresszusi munkaversenyben •megpróbáltuk ezt bizonyítani: vasárnap is bejöttünk, hogy teljesítsük vállalásunkat... Amikor megalakult a szerszámműhely — emlékeznek — a négy falon, s néhány átképzett törzsgárdistán kívül jóformán más sem volt. Aztán berendezkedtek, idecsalták a környékbeli, messzire járó ismerősöket, üzentek a hatvani gimnáziumba, hogy ha kedvük tartja, jöhetnek az érettségizett fiúk. — Akkortájt kopogtattam én is — jegyzi meg Désí Sándor. — Fél évi főiskolai tanulás, ugyanennyi ideig tartó segédmunkási beosztás után. Hallottam, hogy itt az apci gyárban a szerszámkészítők között nem ritka akinek tíz forintos, vagy még ennél is több az órabére. Gondoltam, Apcon falán nekem is jobb helyem lesz... — No és, hogy választott? — kérdezzük tőle kíváncsian. Társaira néz, egymást biztatják a hatvani, túrái, apci tianulók. Aztán kisvártatva megszólal a bátrabb: — Hát őszintén megmondjuk, hogy bizony nagyon sokat részeltet velünk az oktatónk —panaszkodik. — Kalapácsot, párhuzamszorítót, természetesen hengeres anyagból, hogy nehezebb legyen. Meg fűrészkeretet, „hajtóvasat” a menetfúróhoz, s hasonlókat... Lassan alakul a sík felület, a derékszög, beleizzadunk amíg sikerül egy-egy illesztés... De azért lassacskán már csak belejövünk. Nem igaz? — fordul kérdően barátaihoz. Amazok mosolyogva bólogatnak, s bizonyításként mindjárt mutatnak is néhányat eddigi „remekeikből”. Ügyes munkák. — Mi tagadás, kicsit megkínlódtunk velük, amíg ilyenek lettek — fűzi hozzá a tanulók egyetlen nős embere, az ugyancsak főiskoláról ide pártolt, tizenkilenc esztendős Zsen- gellér Károly —, de végül is sikerült eleget tennünk a követelménynek. Reméljük, hogy a szakmunkásvizsga idejéig még sok ügyességet szerzünk, olyan tudásra teszünk szert, amely- lyel megtaláljuk majd mi is a számításainkat... Gyóni Gyula M. betért a lottóirodába J. kíséretében. Előbbi megvásárolta a szelvényt, majd kezdte kitölteni. Az ötödik számjegy előtt megáll kezében^ golyóstoll. — Ezt az egy számot játszd meg te, apafej! Kitöltötték, bedobták. Két nap múlva M. szelvényén volt az egyetlen ötös találat széles e hazában. Azon nyomban, amint ájulásából fölmosták, így szólt J-hez: — Azért szerencsés fickó vagy te. cimbora. A nettó két millióból — mivel az\öt szám közül egyet te töltöttél ki — négyszázezer üti a markodat. Egyetlen tollvonás árán! — Egy frászt! — jelelt a jóbarát. — Te csupán négy számot találtál el, így a négyes találat után járó 26 001 forint 52 fillér illet meg. Az én jogos lózungom 1 973 998 forint és 48 fillér. Nézd csak! Hajlandó lenne kisemmizni engem, aki fáradságot nem kímélve dolgoztam a siker érdekében. A hálátlan!... Máig is vitatkoznak, ha meg nem haltak. Jóba Tibor A% emberi Jogok napján öldünk hárommilliárd lakója közül mennyit sújtanak a faji diszkriminizációk? Az Egyesült Államokban a négerek milliói ma sem szavazhatnak, gyermekeik nem látogathatják a fehérek iskoláit, s ha egy négert lelőnek, a gyilkos',vak legtöbbször haja szála sem görbül. A négert nem tekintik embernek... Dél-Afrika tizmillió fekete bőrű lakosa felett négymillió fehér gyakorolja a fasizmussal vetekedő diktatúrát. Rhodesia fehér telepései mit sem törődnek a fekete bőrű őslakossággal — az afrikaiak nem szavazhatnak saját országukban ... Angolában, Mocambique-ban, s inás gyarmatokon ma is harmincmillió elnyomott szenved a rabláncoktól. Ausztrália őslakosságát szisztematikusan tizedelik, s közülük csak ketten nyerték el a „teljes jogú állampolgár’’ rangját... És mindenekelőtt Vietnamról kell szólni, amelynek sokat szenvedett népe hosz- szú évtizedek óta küzd szabadságáért — ma az amerikai szoldateszka ellen, amely vegyi fegyverektől kezdve egytonnás robbanóbombákig, mindent felhasznál, hogy továbbra is rabságban tartsa ezt a bátor népet. Százmilliók élnek még rabságban, jogfosz- tottan. Nemcsak a nyílt elnyomás, hanem a kizsákmányolás, a szegénység sújtja ma is az emberiség nagy xészét. Földünk sok országában, mint az Egyesült Államokban, még mindig a származás, a vagyon dönt az ember értékéről, méltóságáról. De manapság már az elnyomottak és jogfosztottak nagy része küzd a megkülönböztetés ellen, s harcában reményt és támogatást kap az emberi méltóságot őrző szocialista országoktól. Ezért deklarálhatták tizennyolc évvel ezelőtt, 1948. december 10-én az ENSZ-ben az emberi jogokat. Igaz, a világszervezet akkori erőviszonyai közepette a nyugati hatalmaknak még sikerült elválasztaniok a politikai és polgári jogokat a gazdasági és a szociális jogoktól, tehát a garanciáktól, az állami kötelezettségektől. Az ENSZ emberi jogok bizottságában azonban a küzdelem tovább folytatódik, s ez együtt jár a kapitalista társadalom embertelenségeinek leleplezésével. A világszerte folyó küzdelem kényszerítette az amerikai kongresz- szust, hogy — ha csak kis mértékben is — további lépéseket tegyen a négerek polgári jogainak érvényesítésére. Spanyolországban Franco diktatúrája részleges amnesztiát hirdetett a három évtizedes külföldön száműzetésben élt spanyol hazafiaknak. Dél-Afrikától Alabamáig azonban még sokfelé látni a feliratot: „White only!” — „Csak fehéreknek!” — és fehérek tízmilliói' is elnyomatásban élnek. Az „emberi jogok egyetemes nyilatkozata” elfogadásának,napján december 10-én, mint az emberi jogok napján külön is. emlékezünk és küzdünk a jogfosztottak szabadságáért, jogaiért. Egyik ember legyen annyi, mint a másik, legyen a bőre barna, vagy fehér.., Szakosodik a gépjavító állomás Nemrég költözött be a gépjavító állomás központja Gyöngyösre. Az új telephely modem, valóban üzemi körülményeket biztosít, mégha akad is némi szépséghibája. Ugyanis a szociális létesítmények jóval kisebb létszámra készültek, mint amennyien már most igénybe veszik, és még inkább: miint amennyien használják majd a jövőbtn a fejlődés nyomán. Még szerencse, hogy a kétszáz személyre méretezett üzemi konyha, fürdő és öltöző építését már megkezdte az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Ügy számítják, hogy jövő év tavaszán el is készülnek vele. A megváltozott körülményekről és a jövő célkitűzéseiről kértünk felvilágosítást a gépjavító állomás főmérnökétől, Toldi Antaltól. Mindenekelőtt a szakosítással foglalkozott tájékoztatójában. A gépjavító egyelőre Heves és Szolnok megye területéről vállalja az U—28-as és az UE—28-as traktorok főjavítását. December 1-től végzik ezt a munkát, még hozzá szalag- szerűen. A szakmunkások) mindig a javítás egy-egy fázisát csinálják meg, tehát specializálódnak. — Mi az előnye ennek a megoldásnak? — Röviden annyit mondhatok — válaszol a főmérnök —, hogy így gazdaságosabb. Olcsóbb, gyorsabb, jobb minőségben tudjuk csinálni. Egyelőre az elképzelésük szerint havonta 40 traktort bocsá- tanának ki. A téli hónapokban ez a mennyiség biztosítva is van a két megye területéről. — És a nyári időben? — Megoldásként 24 cseretraktort tartunk készenlétben. A bejött gép helyett adjuk a cseretraktort. Tehát nem kell a javításra várni. És még egyet: a cseregépet a tsz folyamatosan üzemelteti, nem hozza vissza, csak akkor, ha az is főjavításra szorul. Ha azonban a mezőgazdasági üzem ragaszkodik a behozott gépéhez, annak javítását is megvárhatja. Ezzel a megoldással akarjuk a téli idő csúcsforgalmát kikerülni, és az egész évi egyenletes, folyamatos munkát biztosítani. Persze, a távlati elképzelések szerint a mostani két megyéhez még Nógrád is csatlakozna. Valószínűleg 1968-tól. Szakosodásuk következtében a tsz-ek tehergépkocsijainak 1-es és 2-es szemléjét és futó javítását is csinálják. Egyelőre csak a gyöngyösi és hatvani járás területéről, de a meglevő kapacitásuk azt is lehetővé tenné, hogy akár a területet bővítsék, akár más üzemek tehergépkocsijainak a javítását is vállalják. A harmadik szakterületük a mezőgazdasági üzemek részére végzendő hálózati villanyszerelő tevékenység. Karbantartás, felújítás, beruházások villanyszerelő munkája: most már a profiljukhoz tartozik. — Még valamire hadd utaljak itt — mondja Toldi Antal. — A szövetkezetek villamos berendezéseinek földelés- ellenállását is mérni tudjuk, ami nagyon fontos munkavédelmi feladat ellátását biztosítja. Erre csakugyan nem árt felhívni a szövetkezetek figyelmét, mert általánosságban kevés gondot fordítanak rá. — Mi lesz a hagyományos gépállomási munkákkal ezentúl? — Kombájnolást 52 géppel, talajmunkát pedig 21 nehéz lánctalpas traktorral végzünk ezután is. A tervünk a következő évre 21 ezer normálhold kombájnolása és 70 ezer normálhold talajmunkája. A gyöngyösi és a hatvani járás területén vállalunk ilyen munkákat. A legnagyobb dologidőben, így ősszel például a mélyszántást két műszákban végezzük. Az atkári üzemegységben megmaradt a T—28-as traktorok főjavítása, de itt végzik a növényvédő gépek javítását is. Szerződéses alapon a ludasi és a vámosgyörki tsz-ek gépeinek karbantartását és közép- javítását végzik egész évben. —• Anyagellátásuk? —• Különösebb gondunk nincs. Persze, átmeneti nehézségek egyes alkatrészekből előfordulnak, de nem kell heteket várni egy-egy gép megjavítására anyaghiány miatt. — Munkaerőhelyzetük? — A törzsgárda kialakult, meg is marad nálunk. Ipari tanulót is tudunk felvenni, a jelentkezés még több is, mint amennyire szükségünk van. Autószerelőnek például csak érettségizettek jöhetnek számításba. Még annyit, a jövő évi tervük mintegy 32 millió forint termelési értéket ír elő. Ügy gondolják, kötelezettségüknek meg tudnak majd felelni. , Az új gépjavító telep üzembelépése sokat segít, már korszerű körülményeket nyújt a jobb, eredményesebb munkához. (g. molnár) WVVVWWVWWWWVVWV»,^WWVWVtfyVWiWWWft>VWWWWWWWWWWWWVVVVWWWMVMVW,WVVWWWV^ Láttam a fülem a tű ben BEHÍVATTAK a TV-be és azt mondták, a jövő héten menjek fel a miniszterhez és a kamera előtt kérdezzem meg tőle, hogy van és mi újság. „Ne ijedj meg, nem egyedül leszel. Veled együtt három újságírónak kell nagyon okos, rafinált kérdéseket feltenni. Enyhén provokatív kérdéseket, mintha a nép lennétek, ti is. Ne felejtsd, ti lesztek az igazság bajnokai.” Tartottunk egy spontán főpróbát és mi, kollégák, jól összevesztünk. A miniszter mosolygott. Kollégáimnak könnyű dolguk volt. Béla bátyám el is mondta, hogy ő már öreg róka a tv-szakmában, én viszont amolyan kölyök’ rókafi, meglehetős drukkal készültem a felvételekre. Elolvastam előtte minden krimi regényt, amit az utóbbi időkben hazánkban kiadtak. Lopva az utcasarkokon figyeltem a rendőröket, jól üldözik-e a bűnt? Délután 3 órakor kezdődött a felvétel a miniszter szobájában. Fél háromkor akartam indulni, de csengett a telefon, mert a feleségem alkalmasnak tartotta a pillanatot és megkérdezte, miért kell neki 38 forintos magyar nylon harisnyában járni, amelyről mindig leszalad a szem. — Mert elhanyagoljuk a megtévedt bűnözők utógondozását, édes fiam. Wzegény börtöntöltelékkel senki sem törődik ebben az országban. — Megőrültél? Letettem a kagylót. Asszony, hiúság a neved! Mit válaszoljak erre a kérdésre? Elrohantam a szabómhoz az új ruhámért. Ruhaterme tele van aggatva fényképekkel. Azt mondja: „Ez itt Vályogveiő Péter, a Fővárosi Harsona moszkvai tudósítója, Hruscsovval. az én -ruhámban. Emitt fekszik Árok István Kennedy mellett. Ö a Fővárosi Hjrharang washingtoni tudósítója. Ezt a ruhát is én készítettem. Ez itt...” Szóval Császár bácsi az újságírók udvari szabója, és hogy bohémek-e, tartoznak-e még ma is az újságírók a szabóknak, arról ő sokkal többet tudna mesélni, mint egykoron Heltai Jenő. A minisztérium épületében, amikor elakadt velem a páternoszter, a második és a harmadik között; már tudtam, hogy nem lett volna szabad új ruhában és új cipőben jönnöm. Először a fene sem fogja ezt észrevenni a képernyőn. Másrészt kényelmetlen, a hónom alja vág. az egész ruha merev és a cipő szorít. És én, ég és föld között rostokolva, izzadok, mint a szakadt ló. AMIKOR BELÉPTEM a titkárnő szobájába, felkiáltottak: no végre. Két nagyon csinos nő nekem iesett, as egyik lerángatta a. kabátomat, a másik bevágott egy fotelba és folyékony púderral bekente az arcom, mert túlságosan sötétnek találta. A púderból jutott a zakómra is. Megnyugtatott: vízzel kijön. Egy férfi megnézte a fogamat, a másik felírta a nevemet és lakásom címét. Rendező barátom azt mondta, nyugalom és közben rángatózott a bal arca. Hátam mögött az előbbi nő megszólal: „Ez a pali izzadós, ezzel baj lesz.” Űjra lekent és zsebembe nyomott egy fél kiló papírvattát, törölgessem majd magam. Á miniszteri szobában két kollégám már kisminkelve kapacitálta a minisztert, hogy felvétel közben ne csak feketét igyunk és dohányozzunk, de hozasson be konyakot is, hiszen ő lesz a házigazda, és egy valódi házigazda, ugyebár..-. A miniszter mindezt nem hallotta, mert a felvételező stáb, 25 legény és leány, túlkiabáltak mindenkit. En meghallottam, de én is csak annyit, hogy konyak. A többit már csak következtettem, lévén jó emberismerő. A SZOBA TELE volt huzalokkal, kábelekkel, kamerákkal, reflektorokkal, kijelölték a székeket, leültünk. A reflektorokat bekapcsolták. Azonnal csörgött rólam a víz. Valaki megfogta a székem támláját, egy mozdulattal két métert repített. Egy másik valaki azt mondta, így nem lesz jó. — Marha vagy! — És a hang gazdája most két méterrel kíjebb rúgott, székestől együtt. Odajött hozzám egy idősebb, szimpatikus, magas bácsi és arra kért, felvétel közben ne hajoljak előre, kezemet ne emeljem fel, ne gyújtsak rá, mert mindez eltakarná a minisztert. A nők újra odafutottak hozzám és újra lekentek. Aztán a tortúrának végeszákadt, egyenesben voltunk. Kezdődjék a játék! — Jónapot elvtársak, hát eljöttek? — üdvözölt bennünket a miniszter. Ezután nekem kellett kérdeznem: — Hogy mi újság és van-e? — kérdeztem és rögtön megértettem, hogy marhaságot mondtam, hiszen ez fordítva van. Ezért hatásosan vigyorogtam, hogy lássák honfitársaim a tv- képernyője előtt, én is tudom, amit ők tudnak... Tudom, csak jópofa vagyok, hercigeskedem. És így cselesebb is a kérdés. Most válaszoljon a miniszter, ha tud. Tudott. — Kis csacsi — szólt, és kijavította a kérdésemet, azután megválaszolta, mintha helyesen tettem volna fel. Ezen is jót nevettem, mert azt mondták a rendezők, hogy én nyugodtan vigyoroghatok a lófogaim miatt. Közben eszembe jutott, hogy a feleségem harisnyájáról lefutott a szem és meg akartam kérdezni, hogy miért engedjük garázdálkodni a harisnyagyártókat. Nem lehetett, mert a kollégámnak a múlt héten ellopták az autóját és ő éppen erélyesebb szankciókat követel a minisztertől az autótolvajokkal szemben. Azért tettünk fel még néhány okos kérdést. A miniszter kedvesen, nyugodtan mindenre válaszolt. A film sikerült. Behozott a miniszter titkárnője két üveg konyakot és vagy 30 poharat. A stáb megitta az egészet, de ez természetes, ök dolgoztak. A miniszter intett a szemével, a titkárnő újabb üvegeket hozott be, újabb poharakat és a stáb... A FILMET KÉT HÉT múlva sugározta a televízió. Kicsiny családom körében, meleg kis otthonunkban néztem. Jött a kép. Nézem. Beúszik a fülem. Negyven percig marad. Hallgatom a hangom, egész szépen mutál. A kisfiam azt mondja, de cuki vagy édesapa. A feleségem azt mondja, fiacskám, miért nem kérdezted meg azt a harisnyaügyet. Másnap kollégáim gratuláltak, hogy milyen jó volt a frizurám. Császár bácsi, az udvari szabóm, felhívott telefonon és kért vigyem vissza a zakót, látta a tv-ben, hogy a gallérnál tol a háta... f Suba Andor
