Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-10 / 291. szám

NOBEL ALFRED Az ötödik esztendő Kevés név olyan közismert, tnint Nobel Alfrédé, kevesen vannak viszont a neves embe­rek közül, akiknek életéről, működéséről olyan keveset tudnának általában, mint ő'ió- la. Érdemes és szükséges is, hogy ma, halálának 70. évfor­dulója alkalmával legalább vázlatos képet adjunk erről a különös sorsú, ellentmondá­sokkal telt életű emberről. Svédország fővárosában, Stockholmban született 1333- ban, mozgalmas élete során szinte az egész világ otthonává vált. Fiatalságát az akkori Oroszország fővárosában, Pé- tervárom (a mai Leningrádban) töltötte, tanult Amerikában, évtizedeket töltött el Párizs­ban, végül pedig 1896. decem­ber 10-én olaszországi ottho­nában, San .Remóban érte el a halál. Fiatalos idealizmussal fűtve fordult szembe a mérhetetlen szenvedéseket előidéző hábo rúval, ugyanakkor viszont a pusztítás leghatásosabb eszkö­zével, a legerősebb robbanó­anyagnak a felfedezésével tett szert hírnévre és a világ leg­nagyobb vagyonára. Igaz, ő csak a békés célokra használ­ható eszközt látta felfedezésé­ben, de az események irányí­tására kevés volt az ereje. Már fiatal korában, alig, hogy befejezte kémiai tanul­mányait, felfigyelt az olasz Sobrero professzor 1846-os fel­fedezésére, amely szerint a szappanfőzés mellékterméke­ként kapott glicerinből salét­rom- és kénsavas kezelés után olyan olajszerű folyadékhoz (ún. nitroglicerin, helyesebben glicerin-nitrát) lehet jutni, amely gyors felemelegítéskor, rázkódtatás vagy ütés hatásá­ra, előre elég nehezen kiszá­mítható módon, rendkívül he­vesen felrobban. Nobel Alfréd felfedezései­nek sorát azzal kezdte, hogy a nitroglicerin nagyipari elő­állítását megoldotta, és azt, hogy azzal célszerű robbantá­sokat lehessen végrehajtani. Szabadalma birtokában szá­mos országban épültek a No­bel-cég gyárai, egyre nagyobb szerepet kapott ez a kimagas­lóan nagy hatású robbanó­anyag az út- és vasútépítés­ben, bányászatban egyaránt. Az Egyesült Államokban a kő­olaj forrásokban ma is Nobel eredeti robbantási eljárásával, folyékony nitroglicerin alkal­mazásával igyekeznek egyes elapadó források hozomát nö­velni. A folyékony nitroglicerinnel azonban szállítás közben sok, igen súlyos,, szerencsétlenség következett be, ez új megoldá­sok keresésére ösztönözte az akkor már dúsgazdag svéd ké­mikust. 1867-ben végre egy egyszerű megoldással sikerült megfékeznie ezt a szeszélyes robbanóanyagot. Feli tat.a a nitroglicerint a finoman poró­zus kovafölddel, s az általa a görög dinamisz (mozgás) szóról dinamitnak elnevezett robba­nószer alkalmazási módját is kidolgozta. Munkáját »ezzel sem tekintette befejezettnek, a továbbiakban olyan felszívó anyagot keresett, amely maga is aktívan közreműködik a robbanás során, nemcsak a felszívó anyag szerepét tölti be. Próbálkozott faliszttel, a régi ún. fekete lőporban alkal­mazott salétrommal stb. Állí­tólag véletlen folytán talált rá a nitroglicerin legjobb kísérő­jére, az ugyancsak salétrom* mai és kénsavval kezelt gya­potra, a kollódiumgyapotra, amely nitroglicerinnel kocso- •nyaszerű anyagot, Nobel elne­vezése szerint robbanózselatint ad, amely veszélytelenül szál­lítható, ugyanakkor viszont még a dinamitnál is tökélete­sebben robban. Az összetevők megfelelő vál­toztatásával a dinami tfélék egész sorát dolgozta ki a fel­találó. A híres Szent Gotthárd- és a közei 20 kilométeres Simplon-alagutak megépítése jól bizonyította e robbanó­anyagok kiváló használhatósá­gát. Miközben ömlött a pénz a Nobel-konszern pénztárába, s miközben robbanóanyagainak további tökéletesítésén fárad­hatatlanul dolgozott, megma­radt fiatalkori eszményei mel­lett, s szenvedélyes híve ma­radt a békének. Sokáig abban hitt, hogy ha olyan fegyvert ad az emberiség kezébe, mely­nek pusztító hatása minden eddiginek hatását felülmúlja, a borzalmas pusztító erő tu­datától való félelem örökre kiküszöböli a hatalmak közötti háborúk lehetőségeit. Nem sokkal halála előtt kellett meg­győződnie ártól, hogy ez az út járhatatlan, találmányai, bár a béke csodálatos alkotásait is lehetővé ieuék, a pusztításnak is hatalmas, egyre jobban al­kalmazott eszközeivé váltak. Halála előtt úgy érezte, hogy ha már meghiúsultak élete pró­bálkozásai, hatalmas vagyonát azok munkájának segítésére kell fordítania, akik az ő gon­dolatai örököseinek tekinthe­tők. Végrendeletében meghagy­ta, hogy hagyatéka „képezzen egy alapítványt, amelynek évi kamataival ar.-kat díjazzák, akik az utóbbi évben az embe­riségnek a legnagyobb hasznot hajtották. A zamatokat öt egyenlő részre kell osztani. Egy részét az kapja, aki a fi­zikái a legfontosabb felfede­zéssel vagy találmánnyal gaz­dagította; agy részt, aki a leg­fontosabb kém.ti felfedezést vagy tökéletesítést végezte; egy reszt, akinek érdeme a legfon­tosabb a fiz'oiogia vagy az or­vostudomány köréből; egy részt, aki az irodalomban a legkiválóbb eszmei irányt kép­viseli; egy részt, aki a legtöbb és legjobb munkát fejtette ki a népek testvériségéért, a je­lenlegi hadsereg megszünteté­séért vagy csökkentéséért, és a békekongresszusok szervezé­séért,» elterjesztéséért...” Az így alapított Nobel-díj, amelyet 1901 óta a svéd ki­rály évente kioszt, valóban ál­talában a legkiválóbbaiknak ju­tott A már kitüntetett több mint 300 tudós, író, bekehar- cos méltóan képviseli a díj alapítójának, az emberi béke, a tudomány és irodaiam nagy tisztelőjének és aktív harco­sának, Nobel Alfrédnak ha­ladó nézeteit Dr. Szőke}alvi-Nagy Zoltán Fizikaóra a IV. B) osztályban. Balogh Margit. Birinyi Éva és Péter István az elektro- mossság titkait kutatja. (Foto: Márkusz) Kialakult hagyományok még nincsenek. Igaz is: most lép­tek az ötödik esztendőbe — a hevesi gimnáziumban most jú níusban volt az első érettségi. A kétemeletes épület már készen áll, a hevesi gimnázium így 1966 szeptemberétől lett valóban új gimnázium. Vége az „albérletnek”, az 5. számú ál­talános iskolában eltöltött kényszerű, kényelmetlen négy esztendőnek. El lehet képzelni, hogy mit jelentett a hevesieknek az épü­let végleges átadása. Minden szó helyett többet mondott a — költözködés. Aki Hevesen lakik, gimnazisták és tanárak, valamennyien „sorompóba” léptek. Az állami gazdaság és a tsz járműveket biztosított, a bútorok pedig már régen meg­érkeztek. — Dolgoztunk valamennyien, hordtuk a padokat, az aszta­lokat, a szekrényeket — mond­ta Benasik Imre KJSZ-tanács- adó tanár, aki tanári pálya­futását itt kezdte, Hevesen. A költözködés honfoglalás volt! Hogy néz ki az új otthon?-'vXV»XXXXXXXXXXXXXXX\XWS.XXV»XX'NXXXXXXXXXXXXS*XXXVXXV*»^XXX>.XXX'.XXXV»XXXX\XXVCvXXXX»»C»X\V\XXWCOí**^>XN J (Befejező rész) Fejére helyez­te a rádió fül­hallgatóját. A készüléken a hangoló gom­bokat csavar­gatta. A rádió egy ideig recse- gett-ropogott, amikor azon­ban a főhad­nagy megtalál­ta a keresett hullámsávot, a fülhallgatóból egyhangú sípo­lás tört elő. Körtvélyesy a térdére helyez­te a térképet, intett, hogy a mécsest emel­jék közelebb hozzá. Aztán a szája elé tar­totta a kis mik­rofont, és a töb­biek számára érthetetlen nyelven beszélni kezdett. — Itt Viharmadár, itt Vi­harmadár! A Viharmadár fész­ket rakott. Béka 27-49-57. Adu 18- 18-18-81-39-7. Fáklya 3-101­2-99-208-1. Hörcsög 77-5-63-31­19- 196-70... Így, és ehhez hasonló rejtje­lekkel, négyszeri hullámsáv váltással az adás mintegy 8 percig tartott. Tábori, Nemes és a többiek nagy érdeklődéssel és áhitatos tisztelettel figyelték. — Viharmadár.. . Viharma­dár búcsúzik. Fészket rakott, fészket rakott. Várja a párját — fejezte be végül Körtvélyesy az adást, és kikapcsolta a ké­szüléket. — Mi volt ez? — kérdezte kíváncsian Nemes. — Egy kis matematika — ne­vetett a főhadnagy. — Olyan egyenlet, amelytől alaposan 1966. december 10„ szombat megfájdul a Fritzek feje ezen a vidéken... ★ A több méternyi vastag föld­takaróval borított fedezékben Dimov híradó szakaszvezető fe­szülten hallgatta a rádiója köz­vetítésével az éterből hozzá érkező jeleket. Ceruzájával se­besen szántott végig az előtte heverő papírlapon. A szakasz­vezető mellett Trifonov főhad­nagy, a törzs rejtjelező tisztje ült. Amint a rádiós teleírt egy-egy papírlapot, a főhad­nagy elvette előle, és a rejtjel- kulcs segítségével megfejtette a rádióüzenetet. Ahogy az üzenet befejező­dött, Trifonov főhadnagy né­hány másodperc múlva meg­fejtette az utolsó papírlap tar­talmát is. Gyorsan felugrott helyér i és nagy sietségében még a sapkáját is elfelejtette a fejére tenni. Rohant a parancs­nokhoz. — Altábornagy elvtárs! — jelentkezett a parancsnoki fe­dezék asztala mellett dolgozó, kackiás bajúszt viselő altábor- nagynál. A Viharmadár jelen­tést adott! — Mindez azonban nem ók arra, hogy sapka nélkül jelen­jen meg a parancsnoka előtt — rótta meg szemrehányón Tri- fonovot a minden körülmények között szigorú fegyelmet köve­telő altábornagy, majd meg­enyhülve így folytatta: — Ké­rem a jelentést. Trifonov főhadnagy az altá­bornagy elé az asztalra helyez­te a megfejtett rádióüzenetet tartalmazó papírlapokat. A pa­rancsnok a jelentés tanulmá­nyozásába mélyedt. Elégedet­ten bólogatott, mosolyra derült, jegyzeteket készített. — Jelentse a törzs főnöké­nek, hogy kéretetn — paran­csolta a főhadnagynak. A törzsfőnök, Milev ezredes hamarosan megérkezett. Vára­kozón függesztette tekintetét a parancsnokára. Az altábornagy kezébe adta a jelentést. — Ezredes elvtárs! — kezdte ünnepélyes hangon. — A szárnyaskerék akció sikerrel járt. A Viharmadár segítői ki­tűnő munkát végeztek. Most elkapjuk Weichs tábornok frakkját, megfizetünk ,,F’ had­seregének a drávai és a nagy­bajomi napokért. A csapatok felkészültek? — Igenis, altábornagy elv­társ. Minden a tervek szerint történt. Már csak az X. idő megjelölését várják. — Rendben van. A hadmű­veleti osztály értékelje ki Vi­harmadár jelentésének adatait Az adatokat azonnal bocsássák a III. Ukrán Front törzsének rendelkezésére is. ★ A két lány harapnivalót ké­szített a férfiaknak, Somogyi pedig a présház legsötétebb sarkában matatott. Hamarosan három piszkos, pókhálós pa­lackkal jelent meg az asztal­nál. — Négyéves bor — mondta büszkén. — Ünnepi alkalomra őrizgettem. Ügy gondolom, most megihat juk. Feleletet nem is várt, hanem máris kihúzogatta a palackok­ból a dugókat. A szekrényből poharakat kapott elő és meg­töltötte valamennyiít. Koccintottak» — Az életre! — rikantotta Nemes Jani. — A szabad életre! — tol­dotta meg Somogyi. Fenékig ürítették a pohara­kat — Azt hiszem, most már ide­je bemutatkozni — mondta mosolyogva Körtvélyesy, mire mindannyian kíváncsian kap­ták fel a fejüket — Sztojan Goleminov százados vagyok, az I. Bolgár Hadsereg tisztje. — Nahát — csodálkozott Ne­mes Jani —, én azt hittem, hogy magyar, mivel tökéletesen és minden idegen kiejtés nél­kül beszéli a nyelvünket. — Egyszerű a magyarázat — fedte fel nyelvtudása titkát Goleminov százados. — Édes­apám itt Magyarországon, Pesterzsébeten volt kertész. Nyolcéves koromban ide ke­rültem aztáft én is. Három osz­tályt magyar iskolában végez­tem. Apám bekapcsolódott az illegális Magyar Kommunista Párt munkájába. Letartóztat­ták, haza akarták toloncolni Bulgáriába. Ott azonban újabb, évekig tartó börtön várt volna rá. A magyar politikai foglyok­kal együtt a Szovjetunió biz­tosított számára menedékjogot. Később édesanyám és én is ki­jutottunk hozzá Moszkvába. A háború kitörésekor felvétele­met kértem a Vörös Hadsereg­be. Néhány hónapi szolgálat Modern épület, központi fű- Hozzá öltözők é^ zuhanyozók, fessél, nagy ablakokkal. Van Csak éppen zuhanyozni nem itt nyolc tanterem (a nyolcadi- tudnak egyelőre a diákok, mért kát a rajzteremtől vették „köl- — ilyen hiba előfordul — le­csón”), külön fizikai és ké- vezető csatorna még nincs... miaá-biológiai előadó megfele- így aztán az egyébként korsze­lő szertárakkal, amelyekbe a rű konyhát, ahol több száz szemléltető és kísérleti eszkö- gyerek étkezik, ugyancsak né­zők vásárlásához minden - in- héz a szűkén szabott vízmeny- duló évfolyam húszezer forin- nyiséggel kielégíteni. — Az audiovizulális oktatás- . A fele bejáró, legtöbbjük hoz szükséges eszközeink is busszal be Hevesre. A megvannak: televízió, rádió, ?fnf, menten eleg jo a koz- magnetofoai és lemezjátszó, lekedes, de a pelyiek, a he- csak éppen vetítőgépünk nincs 'erezeteinek, meg a tarna- még. Ezzel van egy kis baj: szentmiklosiak mar panaszkod- ugyanis pénzünk van rá, de »*• Háromnegyed hatkor m- csak csekkre vásárolhatunk. dul a busz, negyed hét után Viszont csekkre nem adnak mfr Heveen vannak, s a tá­vét! tógépet, csupán készpénzre. nitas kezdetéig ^ nem tudnak így egyelőre egy diavetítővel “■* Faradtak, kell beérnünk... — Kértük a MÁVAUT-ot, Kényelmes tanári szoba és hogy, «p diák kocsit lúztosít- más irodahelyiségek is helyet fana^’ de azt a választ kaptuk, kaptak a középiskolai tudó- . a kővetkező* evre ez lehe­mányok hevesi „palotájában”, Aztán volt egy olyan Még egy KISZ-klub is van itt ftkepzetes hogy a pelyi jara- Ezt a társadalmi munkák be- indítsak egy oraval kesoob. vételéből rendezték be a diá- lenesünket a megyei tan ács is kok. Hogy a tornateremről se támogatja, így reméljük hogy feledkezzünk meg: van az is. mmel hamarabb megoldódik. Hagyomány ugyan még nincs, de már akadüak olya­nok, akikre büszke az iskola. Például azokra, akik ezen a nyáron Űj bogon dolgoztak. Az elnyert vándörzászló ' a KISZ- szoba dísze. Vagy itt van a matematika, amellyel a diákok általában nem a legbékésebb egymás mellett élésben vannak. He­vesre ez nem érvényes, mert az új gimnáziumban nagy kul­tusza van a matematikának. Olyannyira, hogy tavaly Cseh József és Katona Viktor az or­szágos elsők között szerepelt a matematikai versenyben. Most a megyei fizikai verseny áll a homloktérben: látogatásunk időpontjában Cseh József már a háromszázadik fizikai példái is megoldotta! A hevesi gimnáziumban a gyakorlati oktatásokon az ön­tözéses növénytermesztést ta­nulják a diákok. Mindenki ezt tanulja. — Az öntözéses növényter­mesztéssel kapcsolatos egy-két dolgot megnéznek a gyerekek, hogy valami fogalmuk legyen róla — mondta Bencsik Imre tanár —, de a foglalkozások túlnyomó többsége fizikai munkával telik el, így aztán nem is népszerű a diákok előtt ez a „tantárgy”. Inkább tár­sadalmi munkának nevezhet­nénk, amiből a diákok profitál­nak a legkevesebbet. Másrészt pedig nem biztos, hogy maga az öntözéses növénytermesztés mindenkit érdekel. Itt vannak például a lányok. Ök talán a legszívesebben, mint más kö­zépiskolákban is van, a keres­kedő szakmát tanulnák meg. Égy időben el is kezdődött, de aztán valahol elakadt... Az­tán itt van a háziipari szövet­kezet is, ahol varrást, szövést, hímzést tanulhatnának. Biztos a fiúkat érdekelné a gépjaví­tás is, amit gyakorlatban el tudnának sajátítani az állami gazdaság gépműhelyében. Ez lesz az ötödik éve a he­vesi gimnáziumnak — s mivel ez is határkő: negyedik hó­napja a kellőképpen felavatott új épületnek. Sok minden hiányzik még, sok minden vár megoldásra — mindehhez sok segítség is szükséges. (káUti) után tiszti iskolára küldtek. Aztán amikar szülőhazámban, 1942-ben megkezdődött a par­tizánharc, hazatértem. S az 1944. szeptemberi felkelés óta az új bolgár hadseregben szol­gálok. Röviden ennyi az élet- történetem. — Akkor most a szovjet és a bolgár katona egészségére, ürítsük a poharunkat — java­solta Somogyi. — örömmel — egyezett be­le Goleminov százados, és kü- lön-külön koccintott valameny- nyi új barátjával és harcostár­sával. — Nicsak, hajnalodik — mu­tatott Hegedűs Anna a prés­ház parányi ablakán beszűrő­dő rózsaszín fényre. Ebben a pillanatban szapora ágyúdörgés morajlott fél ke­let felől, amibe hamarosan a sorozatvetők vad vijjogása és kelepelése vegyült, majd csa­tarepülőgépek sűrű rajainak áblakremegtető zúgása árasz­totta el a szőlőhegyet — Valami elkezdődött a fronton! — kiáltott fel Tábori Lajos. — Igen, valami elkezdődött — jegyezte meg Goleminov százados. — De hogy ezt a mai hajnalt milyen nappalok köve­tik ebben az országban, az most már rajtatok múlik ... Vége «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents