Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-07 / 288. szám
A szőlő: átok és áldás A puszta tények bizonyítanak. Gyöngyösön és a környékén levő szőlős szövetkezetek az idén jóval kisebb bevételt mondhatnak a magukénak, mint egy évvel ezelőtt. A járásban mintegy ötven százalékos, a város négy tsz-ében pedig átlagban húsz százalékos romlás várható. Az ok egyszerű: a szőlő az idén jóval kevesebbet termett, mint tavaly. Ez a helyzet pillanatnyilag. De az ideihez hasonló év máskor is előfordulhat. A kérdés tehát: mit lehet tenniük ' a közös gazdaságoknak, hogy a szeszélyes szőlőtermést korrigálni tudják, az ebből kieső bevételt más úton pótolhassák? Példa a szomszédból Most az egyszer a gyöngyösi járás szakemberei ugyancsak a szomszédba mentek el a példáért. Szolnokra látogattak, ott gyűjtöttek tapasztalatokat, amikről a mezőgazdasági osztály vezetője, Juhász József mond el néhányat. Kezdjük azzal, hogy a szőlő ma már nem számít Gyöngyösön és a környékén aranybányának. Keserves ugyan a megállapítás, de tény, hogy a környék szőlői nem érik el a korszerűség megkövetelte szintet. Egy részük kiöregedett, jó részük keskeny sortávolságra telepített, és az új, nagyüzemi telepítés aránya sem éri el a szükséges mértéket. Az elmondottakból következik. hogy a szőlő nagyon sok fizikai munkát igényel itt, tehát nagyon magasak a termelési költségek. Azaz: kevés a szőlőből kihozható jövedelem, ha pedig olyan év üt be, mint az idei, jövedelemről alig lehet beszélni. Olyan mértékben, ami megnyugtató lehetne a tagság szempontjából, egyáltalán nem. Kezdetben szívesen hivatkoztunk a közel ötven forint értékű munkaegységekre. Az egy tagra jutó átlagrészesedés pedig a tizenegyezer forint körül mozgott. Ma azonban az alföldi szövetkezetek a részesedésben jóval előbbre tartanak, bár az egy munkaegység értéke még mindig kisebb, mint - Gyöngyös környékén. Nem kell tehát szőlőt termelni? Rossz következtetésre jutnánk ezen az úton. Az ok és az okozat Amikor a nagyüzemi termelésre rátértünk, egy kicsit el- bizakodottá tett bennünket a szőlőből származó jövedelem. Ügy beszéltünk, hogy országosan is szép eredményekkel dicsekedhetünk. Büszkék voltunk magunkra, és a kelleténél kevesebbet gondoltunk a jövőre. Ennek lett a következménye, hogy a nagyüzemi szőlőtelepítést nem szorgalmaztuk eléggé, a rekonstrukciót sem méltattuk kellő figyelemre. Az ilyen célokra felajánlott állami hiteleket tartózkodással fogadtuk. Egészen másként álltak hozzá ezekhez a dolgokhoz az alföldi szövetkezetek. Nemcsak utolértek bennünket, a hagyományos szőlős vidékeket,- hanem le is hagytak. Nincs messze az az idő, amikor az ország szőlőtermelése mennyiségileg a korábbinak mintegy háromszorosára növekszik, és ebből kevés jut majd Gyöngyös környékére. Még mindig lehetne segíteni a bajunkon, ha a keskeny sorközű szőlőkben minden második sort kivágnánk, hogy lehetővé tegyük a munkák gépesítését. Mert munkaerőgondunk is van. Emiatt is szükséges minél több gép beállítása. A permetezésnél már kísérleteztünk a repülőgéppel, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy eredményesen. És hol vagyunk még a gépek felhasználásában a lehetőségek határaitól! . Ehhez viszont pénz is kell, mondhatják ellenvetésük Igaz, de az új intézkedések a pénzforrást is biztosítják. Már most Gyöngyös, Gyöngyösoroszi, Gyöngyössolymos, Gyöngyöspata, Szűcsi, Abasár, Márkáz és Kisnána az idén a szőlőnek nem az áldását, hanem az „átkát” fogja érezni. Mit tehetnek ezek a szövetkezetek, hogy bevételük stabilitását biztosíthassák? Gyöngyössolymos, Gyöngyös- oroszi felhasználhatná az erdőjük nyújtotta lehetőséget. Olyan melléküzemeket létesíthetnének, amelyekben fatömegcikkeket állíthatnának elő. Ősztől tavaszig állandó munkaalkalmat tudnának nyújtani a szövetkezet tagságának. Gyöngyöspata és Szűcsi példája azt is bizonyítja, hogy a pincéket fel lehetne használni gombatermelésre. Nincs olyan mennyiség, amit ebből el ne tudnának adni. És még egy: az így felhasznált trágya visz- szakerül a földekre. Az állattenyésztésben sem •tartunk ott, ahol tarthatnánk. Gyöngyösön a szövetkezetek felesleges takarmánnyal rendelkeznek! Miért nem hizlalnak még több sertést és szarvasmarhát? Az árrendezés óta jövedelmező üzemággá lett az állattenyésztés. Értékesítési lehetőség is bőven van. ban, Ügy tűnik, ez a megoldás követésre méltó. Csakugyan az, de csupán abban az esetben, ha a külkereskedelmi szervvel szerződést kötnek a palackozott bor átvételére. Másként nehéz feladat lesz az értékesítés. Ott vannak a feldolgozó üzemek is. A nagy mennyiségű szőlőt csak gépesített módon érdemes feldolgozni. Ilyen irányba tevékenykedik már Nagyréde, Abasár, jövőre Márkáz, később Domoszló lép be a sorba. Ha sikerülne egy szénsavval telített palackozott must előállítása tsz-üzemeúként, az gazdaságos vállalkozás lenne. Persze, a gépesítés lehetősége nemcsak az előbbi esetekre értendő. Mint cél azonban elengedhetetlen. Primőr és virág Bebizonyosodott, hogy a zöldségtermelésnek bizonyos határt szabnak Gyöngyös és környékének sajátosságai, de a szövetkezetek munkaerőhelyzete is. A dömping idején a savanyító üzem vagy egy paradicsomlé-készítő üzem adhat csak megoldást. Egyetlen ilyen sincs azonban a környéken. Az idei nyár pedig hozott tapasztalatot, bár az ilyenféle tapasztalatért nem lelkesedünk. Okulni viszont kell belőle. A primőr és a virág az, ami a kertészetben a legnagyobb haszonnal termelhető. Az üvegházak létesítésére pedig szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkezünk. Az oltványtermelés lassan visszafejlődik. A kereslet is csökken, de ebben is behoztak, sőt túlhaladtak minket más vidékeken. Egyedül Aba- sár nem mondhat le róla. ★ Nem szeretnénk a mindent jobban tudók szerepében tetszelegni. Amiket elmondtunk, régi, közismert dolgok. Az idei év és termés tapsztalatai késztettek arra bennünket, hogy felidézzük a még ki nem használt lehetőségeket. G. Molnár Ferenc Bontással is lehet építési anyagot szerezni Ügy tűnik, hogy a címmel nem mondtunk újat, hiszen ha valaki régi házát elbontotta, vigyázott minden darabra, hogy majd az új építésénél felhasználhassa. De most nem a magán-, hanem az állami épületek bontásáról lesz szó. Mennyi épületet kellett elbontani Egerben, a Kertész utcában és kornyékén, hogy felépülhessen az új városrész. Hányszor előfordul Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban is, hogy -egy-égy állami épület annyira avult, hogy életet és a közbiztonságot veszélyezteti, máskor területrendezés, a megfelelő városkép kialakítása miatt kell bontani. Eddig hosz- szú huzavona kezdődött, hogy a szükséges bontást ki végezze. Az állami vállalat húzódozott, azzal érvelt, hogy nincs elegendő munkása, ha az ócska bontásával töltik az időt, nem tudják határidőre befejezni az új épületeket. De a ktsz sem vállalta a bontást, mert emberei mindig másutt dolgoztak. Sem az állami vállalat, sem a ktsz nem hivatkozott rá, de nyivánvaló, hogy nem szívesen vállalnak bontási munkát, mert az rontja a termelékenységet, egy csomó bajt és elszámolási nehézséget okoz a bontási anyag elszámolása. De ha sok vita után mégis nekiláttak a munkának, akkor sem sok köszönet volt benne, mert mindig kevesebb ép anyag került ki a kezük alól, mint amennyire előre számítottaK. Egyszóval, ha a kárhoz az idő- veszteséget és a kapacitáslekötést is hozzászámítjuk, nem nehéz belátni, hogy a régi kötöttségekkel sokba került az „állami” bontás. Egerben, a Lenin úti két régi épület eltüntetésére 120 ezer forintot terveztek. Nézzük a kérdés másik oldalát: manapság mennyien szeretnének építkezni, de a pénznél is nagyobb akadály az anyaghiány. Miért ne bonthatnának állami, közületi épületeket azok. akik építkezni szeretnének és ajtóra, ablakra, gerendára, deszkára lenne szükségük? Ma már ennek semmi akadálya, mert az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi Minisztérium együttes rendelete szabályozza az állami épületek bontását. Bontani kell Egerben a Klapka utcai erdészeti épületeket. De a Bervában nem is egy fiatal szeretne építkezni. KISZ ifjúsági brigád vállalja a munkát, segítenek társuknak, hogy a családi házhoz bontásból kerüljön ki az anyag. A fiatalok között bizonyára akad egy kőműves, vagy talán építésztechnikus is, mert ez előfeltétel, hogy a fiatalokkal az építtető szerződést köthessen. Az építkezések gyorsítását, a beruházási hitelek megtakarítását szolgálja az új rendelkezés azzal, hogy nemcsak az építőipari vállalat, hanem vállalkozási szerződés alapján állami, társadalmi vagy szövetkezeti szerv, sőt, magánszemély, építőipari kisiparos is végezhet bontást. A felhasználható anyag mellett miért szóltunk a beruházási hitelek megtakarításáról? Ha magánosok vállalják Egerben a Lenin úti két öreg ház bontását, a kikerülő anyagból legalább három családi ház építéséhez kezdhetnek. De ha megtakarítják a tervezett 160 ezer forintos bontási költséget, ebből felépülhet a negyedik lakás, mégpedig összkomforttal és állami hitelkeretből. És ugye szükség van erre a negyedik lakásra is. Ügy véljük, hogy az élet diktálta az idézett rendelkezést. Üjabb zöld jelzést kapott a lakásépítkezés. Éljünk vele, önmagunk és az állam hasznára. F. L. Az Országos Bckeíanáes 1967-es programja A gépesítés A mostani tervidőszak feladatai között szerepel a gyöm gyösi járásban egy palackozó üzem létesítése, méghozzá tsz-közi vállalkozás formájáAz Országos Béketanács vezetői megbeszélések sorozatán összegezik békemozgalmunk idei tevékenységének tapasztalatait és formálják az új esztendő tennivalóinak programját. Az új esztendő tavaszán, a hitleri Németország fölött aratott győzelem évfordulóján — a tervek szerint — ismét kibontakozik majd békemozgalmunk hagyományos tavaszi demonstrációjának eseménysorozata. A jövőben is arra számítanak, hogy a városok és falvak lakói tettekkel is bizonyítják: készen állnak az imperialista agressziótól sújtott országok támogatására. Folytatják a népek közötti barátság erősítését szolgáló összejövetelek sorozatát. Előreláthatólag a jövö év tavaszán — megrendezik Budapesten a Duna menti országok fővárosainak békekonferenciáját. Tervbe vették, hogy a Hazafias Népfronttal együtt nagyszabású eseménysorozattal köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. (MTI) MUNKÁSARCOK A magkészítő Fiatalember, mindössze három esztendeje szabadult a szakmájában. A vasöntést tanulta a váci műhelyben, a homokba csobbanó fém tudományát. Öreg munkásoktól, régi mesterektől, hogy ha majd útra kel — legyen mit magával vinnie. Nem vitte mesz- szire. Előbb a Salgótarjáni Acélárugyárban dolgozott, aztán meg egve- nesen ide jött faluja közelébe. Apcra. S azt mondja, hogy nem is akar már innét továbbmenni... Vasutasember fia Pohárdi József — de néki mégis a mintákhoz, a kemencéhez. szikrázó csa- rol ásókhoz volt kedve. Az apci OUALI- TÁL-bati most ő az egyik magkészítő. Már nem önt, csak besegít az öntésbe. Mindennap négy-ötféle gyártmány magját készíti, egyből-egyből valami ötven darabot is. Régóta ugyanazokat. De mégsem unja, azt mondja, hogy neki mindegyik új, mindegyik más élményt jelent. Itt Apcon csupán könnyűfémekkel dolgozik, a kokilla-öntést ebben a gyárban ismerte meg. Mit mesél róla .. ? Okosabb dolognak tartja, mint a korábbit. a hagyományost, amiből annak idején szabadult. Mert ez a kokilla-ö-ntés jóval egyszerűbb, gyorsabb fcs főleg tisztább. Amazt mégis jobban .szerette. Mert jobban elfoglalta, ■ több ügyességet. nagyobb figyelmet követelt tőle. A magkészítést is szereti...? Nevetve vonja mega vállát: mindig azt a munk4t végzi, amire szükség van, amire kérik. „Civilben” KISZ- titkár odahaza. Szurdokpüspökiben. Hetvenhárom fiatalt irányit, nevel, s gondoskodik szórakoztatásukról. Már ahogyan a három műszakos beosztás engedi ... Különösebb kitüntetést még nem kapott a gyárban, de más jutalomból már részesült. Munkájáért rendes fizetést, adnak neki, azért dolgozik. Csak a pénzért? — Élénken tiltakozik: ugyan, hogy gondolhat ilyent valaki! Különös hangulata, varázsa van az öntődének. Aki egyszer belekóstolt — nem könven hagyja abba*. (—ni) 3Cin i én (j i ep rű f Üllő k ... Novemberben mindig kéményseprőt látok ... Mindig eszembe jut Fenyvesi úr, aki kéményseprő mester volt N.-ben. Nosztalgia, meg egy kis derű lopózik a szívembe, nem tudok Fenyvesi úrtól szabadulni. Nosztalgia gyermekkorom után, derű, mert azt tartja a néphit, hogy csalánba nem üt a mennykő, viszont Fenyvesi úrba ... 1944 novemberének egyik ködös délutánján N.-re lehullott egy ötven kilós bomba. Az egész háború alatt ez volt az első és az utolsó. N. kis, ócska város volt, álmos tespedtség, mit bombáztak volna itt? Az is lehetséges, hogy ez az egy bomba is csak úgy véletlenül oldódott ki egy arra repülő gépből. Mindeneseire lehullott a földre, pontosabban Fenyvesi úr fejére, aki éppen akkor támolygott ki a volt bíróság mellett lévő kocsmából. Szép derűsen sétált át a másvilágra, mondogatták később az emberek. Lehet, hogy nem volt igazuk. Fenyvesi úrból csak annyit láttak, hogy minden délután részeg. De az emberek felületesek egymás megítélésében. Fenyvesi kéményseprő mesternek lelke is volt, nemcsak alkoholszaga. Azt viszont a közvélemény mentségére lehet fölhozni, hogy ez a halál elég tragikomikus volt. Szóval N.-ben többé Fenyvesi úrnak nem kiabálták a gyerekek, hogy kéményseprőt látok, szerencsét találok. Egyébként Fenyvesi úr sem talált, pedig ö nem is szerencsét, hanem a boldogságot kereste egész életében. Intelligens fickó volt, ez abból is kitűnik, hony akkoriban érettségi bizonyítvánnyal ritkán mentek az emberek kéményseprőnek. A városházán, a hivatalnokok felének négy polgárija volt és a hatelemis altiszteknek azt \oadták János vinne át ezt a dossziét... FütvM* Fenyvesi, a városházi tintanyalák- /„ a*<>m kellet* övék* a köviökvédő. Annától (jröl-Klte a mesterséget. a fekete annlgaal. a kis létrával és a kotróseprővel együtt. Valamint a havi ezer pengős jövedelmet. Elvett egy szép úrilányt feleségül, nagy pénz volt a havi ezer. Az asszony mindenkinek mesélte, hogy férje érettségizett, mert szégyellte a férfi kormos arcát. Ezért a meséért a köznép kinevette, az úrinép is, mert mégiscsak kéményseprő volt Fenyvesi. Eleinte vissza-vissza jártak az asszony lánykori társaságába, aztán a férfi azt mondta, menjen Amállca egyedül, nem érzi ő ott jól magát. Tizenhat kéményseprő legénye volt már Fenyvesinek, a város fél fertályán ők kotorták a kormot a kéményből. Embereit jól fizette, így is sokat hoztak a konyhára. A munkába ő is eljárt, abból nem engedett, neki nem fájt, hogy az agyonmosott kezén este a társaságban is ott feketéink mestersége címere. Felesége nagy vircsaftot vitt, cseléül, mosónő, szakácsnő, kertész, mert a kertes villához ilyen ember is kellett. Fenyvesi a koromból összehordott mindent, ami egy ilyen asszony hiúságának kell. Aranybányává változtak a házak kéményei. Ha a férfi reggel nagyritkán összetalálkozott a városban feleségével, látta, hogy az asz- szony elpirul, és nyakán összébb húzza a perzsabundát. A kéményseprő szerelmesen mosolygott, fekete arcából elővillant szép fehér fogsora. Házasságuk 10. évében kezdett inni. Társaságban voltok, egy egész keveset ittak is. aztán hazaértek.-Az asszony gyorsan levetkőzött, letussolt, azután lefeküdt. Nyár volt, fülledt meleg, takaró nélkül pihegett a szép női test az ágyon. A kéményseprő gtjorsan mellébújt, csókolni kezdte. A nő először hagyta, aztán megszólalt: — Kérem, nyissa ki az ablakot, megfulladok! Egyébként is hogy rakta le a ruháját? Nadrágja a földön, inge az asztalon! A férfi kinyitotta az ablakot, felemelte a nadrágját, belebújt, az ingét is felvette, és elment a kocsmába. Egy hónapig minden áldott este berúgott. Egyik hajnalon apámmal együtt állítottak be szobánkba.' Fenyvesi úr sírt, anyámnak kezet csókolt, és azt mondta: nemzetes nagyasszony, maga drága nagyasszony! Négy gyermeket szült, egyedül mos, főz takarít és szereti a férjét. Azután még egyszer: — Nemzetes nagyasszony! Mondja, hogy csinálja maga ezt? Honnét van ilyen szép lelke? Anyám háborgott egy kicsit, de azért tetszett szegénynek a bók, melyről érezte, hogy szívből jött és amelyet a szesz sem tudott devalválni. Mi, gyerekek, ott az ágyban, nem értettük a hajnali képet, a gyerekek különben sem szeretik a részeg férfi sírását. Anyám kiküldte a férfiakat, felöltözött, kiment a konyhába kor- helylevest főzött, tojást sütött. Nekünk is jutott belőle, örültünk, és vártuk, mikor jön megint Fenyvesi úr. Nagyon szerettük a tojás- rántottát. Nyolc év múlva jött, amikor már más örömök után futkostunk, nem is örültünk néki. Anyám sem főzött korhelylevest, fáradt volt. A kéményseprő elmondta monológját, és eltávozott. Délelőtt találkoztam vele a városban. Sietett egy másik kémény felé. Köszöntem neki, és eszembe jutott amit ar>ám mesélt hajnalban, amikor eltávozott tőlünk. A kéményseprő lányát megkérte egy hadnagyocska. A kauciót, ötvenezer pengőt is ösz- szekaparta, egyébként nem vitte volna a lányát a katonatiszt. A fiú már egy éve járt hozzájuk, evett-ivott és bírta a kisasszony szerelmét. A minap baktat Fenyvesi az utcán, a gyerekek kiabálnak utána: „Kéménysevrőt látok ...”, amikor feltűnik a vőlegény két huszártiszt társaságában. A jövendőbeli avósára n"z. aztán elmegy mellette, mintha sosem látták volna egymást. Aznap éjfélkor a vőlegény néhány cigány társaságában éjjeli zenét adott a menyasszonynak. „... Hány csillagból van a szemed Zsóji- kám?” Sír a hegedű, száll a remegtetett férfihang. Kinyílik az ablak, és lentről felszáll egy sóhaj: „Zsófikám, kis bogaram, de szeret, lek...” — Komolyan? — kérdezte egy borízű férfibasszus. Aztán piszkos víz loccsant a tiszt arcán, végigcsorgott a snájdíg extramundéron. Káromkodás, kardcsörgés, odabenn lánysírás, visszafojtott dühös asszony-szitkozódás. — Maga őrült, részeg disznó! Tönkretette a lányom boldogságát! Megsértette a tiszti becsületet. Megérdemelné, hogy párbajra hívják, és ledöfjék, mint egy kutyát. Azután egy pofon csattant odabent, majd idekint. Alkalmasint az egyik cigány kapott egy pofont a tiszt úrtól, mert az a holdfényben úgy vélte, az ő szégyenén vigyorog a brácsás. A benti pofonról nem lehetett tudni, ki adta, ki kapta. Az asszony kihajolt, bocsánatot kért, de a tiszt soha többé nem ment hozzájuk. Fenyvesi pedig tizenhat legényével kotorta tovább a kéményeket. Délutánonként beült a kocsmába, szótlanul berúgott, azután tántorogva elindult haza, Ha az utcán a gyerekek csúfolták, szótlanul megsimogatta buksi fejüket, és cukorkát osztott nekik. Hazaért és lefeküdt a cselédszobában, egy rossz dikóra. Otthon sem szólt senkihez. 1944 novemberének egyik ködös délutánján N.-re lehullott egy ötven kilós bomba. Az egész háború alatt ez volt az első és az utolsó. N. kis. ócska város volf, álmos tespedtség, mit bombáztak volna itt? Az is lehetséges, hogy ez az egy bomba is csak únv, véletlenül oldódott ki eay arra repülő óévből. Mindenesetre lehullott a földre, vontosabban Fenyvesi úr fejére, aki érroav akkor támo*voot* ki volt, a bíróság mellet* lévő kocsmából. Frén derűsen sétált át a másvilágra mondogatták később az emberek. Lehet, hogy nem volt igazuk... SUHA ANDOR
