Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-03 / 285. szám
' VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ara: SO ffftér XVII. évfolyam, 285. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1966. december 3., szombat Kádár János beszédével zárult a kongresszus ötödik napja Fehér Lajos a termelőszövetkezetek időszerű kérdéseiről A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának nyilatkozata az Egyesült Államok vietnami agressziójáról öntözőtelepek, egyéb befektetések jelentős része is. Ezenkívül az állóeszközök egy része az elmúlt években fokozatosan elhasználódott. A termelőszövetkeztek viszont — pénzügyi eszközök híján — ez év elejéig nem képezhettek amortizációs alapot. Mindezek miatt válik szükségessé a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése. A kormány ebben a hónapban döntéseket hozott a hitelrendezésre. Ezt a következő aLapel- vek szerint kell a jövő esztendőben lebonyolítani: — A hitelrendezés során törölni kell a termelőszövetkezeteket terhelő állóeszköz- és középlejáratú forgóeszköz-hitelből azt a részt, amelynek az állóeszköz újraértékelése után nincs fedezete; — a hitelrendezés után megmaradó hitelállomány arányos legyen a ténylegeseit használható eszközállománnyal; — a fennmaradó hitelállomány törlesztésének ütemezését a termelőszövetkezet tényleges teherbíró képességétől függően kell meghatározni: a hitelrendezés fontos célja, hogy a hitelfegyelem megszilárdulhasson. Az eddigi ár- és hitelrendezés együttesen lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek már 1967. január 1-től megteremtsék az állóeszközök teljes körére a pótlási alapot. Ebből az amortizációs alapból nemcsak pótlásra, hanem bizonyos korszerűsítésre és kisebb bővítésre is mód nyílik. A hitelrendezést felhasználjuk a forgóalapok szükséges méretű kiegészítésére is. A kormány úgy határozott, hogy a szövetkezeti termelésben állandóan lekötött és növekvő forgóeszköz-állomány szintjéig fel kell tölteni a forgóalapokat, nagyobbrészt saját erőből. E célból a szövetkezetek a részükre most, egyszeri alkalommal nyújtott közép) ej ára tű forgóeszközhitelek segítségével létrehozhatják a termelésben tartósan lekötött — üzemenként változó nagyságú — forgóalapjukat. Szeretnék kiemelni két lényeges körülményt Az egyik: a felvásárlási áremelés és a termelőszövetkezeti hitelrendezés nem elsősorban a szövet, kezeti parasztság személyes jövedelmének közvetlen növelésére irányul, hanem a termelés fejlődését szolgálja s ezúton forrása lesz nemcsak a paraszti, hanem a munkásjövedelmek jövőbeni emelkedésének is. Azért kell erre kitérni, mert a városi dolgozók egy része rendszerint csak az előbbire gondol, ha a felvásárlási árak emeléséről hall. Természetesen a paraszti jövedelmek emelkedni fognak, mégpedig a népgazdasági tervekben előirányzott ütemben. A másik lényeges körülmény az, hogy a mezőgazdasági árszínvonalnak a harmadik ötéves tervben reálisan várható emelkedése és a mostani hitelrendezés a termelőszövetkezetek egy részében — különösen a mostoha természeti körülményeik között gazdálkodó gyenge szövetkezetekben — még nem teszi lehetővé, hogy termelésüket saját erőből bővítsék. Igaz ugyan, hogy a felgyűlt hitelek nagyobb részét a mostani rendezés során törlik. De az is igaz, hogy a rendszeresített amortizációs alapot saját árbevételeikből csak részben tudják fedezni, mert a mostoha természeti viszonyok miatt még az egyszerű újratermelésire sem képesek. Ezért az ilyen szövetkezetek termelési célú állami támogatását ezután is fenn kell tartani. Tisztelt kongresszus! A mezőgazdasági tervezés kialakult rendjében már a múlt év második félében történtek bizonyos változások az új mechanizmus szellemében. Az állami gazdaságokban körülbelül -egy- harmadával csökkentették a kötelező tervmutatók számát. A felvásárló vállalatok az idei felvásárlási szerződéseket a termelőszövetkezetekkel már közvetlenül kötötték. A mezőgazdasági termelésben előbb említett változtatások azt a célt szolgálták, hogy növekedjék az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek önállósága, erősödjék a gazdaságok és a felvásárlók közvetlen gazdasági kapcsolata, a tanácsok pedig mentesüljenek a sok esetben bürokratikus feladatok elvégzésétől. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Az intézkedések a tervezett mennyiség leszerződésé- ben nem okoztak még átmeneti nehézséget sem. Már a közeljövőben igyekszünk tovább bővíteni a mező. gazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységét. A mező- gazdasági nyersanyagok egy részét a termelés helyén lehet a legelőnyösebben ipari feldolgozásra előkészíteni, tartósítani. Mezőgazdasági üzemeink jelentős része képes is az ilyen kiegészítő tevékenységet gazdaságosan ellátni. Kívánatos és szükséges, hogy szövetkezeteink különböző szolgáltató tevékenységet is folytassanak (gépjavítás, szállítás, épületjavítás etb.) saját üzemi szükségleteik kielégítésére vagy a lakosság részéi-e. Úgyszintén kívánatos és szükséges, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak, családtagjainak folyamatos és helyi foglalkoztatása céljából szervezett munkakapcsolatok (bedolgozás) alakuljanak ki egyes ipari üzemekkel, főleg kisipari termelőszövetkezetekkel és föld- művesszövetkezetekkeL A munkásosztálynak és a városi lakosságnak csak előnyös, ha a mezőgazda- sági üzemek gazdasági tevékenységének bővítése eredményeként több és olcsóbb élelmiszerhez jut. De szövetkezeti parasztságunk is jól jár. mert a szűk értelemben vett mezőgazdasági tevékenység sok nagyüzemben nem nyújt sem kielégítő foglalkoztatást, sem elegendő jövedelmet. Pártunk minidig nagy figyelmet szentelt a dolgozók élet-, körülményednek javítására. Fontos célunk, amint azt a kongresszus határozatai javaslata is tervbe veszi, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága között A mezőgazdaság szocialista átszervezése nemcsak a termelőerők fejlődésének útjából hárította el a legfőbb akadályt, hanem — éppen az előbbi révén — a parasztság társadalmi helyzetének, szociális körélményeinek gyökeres megváltoztatása útjából is. A nyugdíjas paraszt korábban ismeretlen fogalom volt a magyar faluban. Az egyéni paraszt nem részesült kedvezményes betegellátásban, nem kapott családi pótlékot. Fokozatosan, még a harmadik ötéves terv időszakában,;a családi pótlék is azonos lesiz a munkásokéval. Rövid idő múlva új szövetkezeti nyugdíjrendszer lép életbe. Ez alapeiveibem és rendszerében azonos lesz a bérből élőkével. A nyugdíj összege a tagok tényleges-, a közös gazdaságban végzett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik. Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az államnak. Annak növekvő terhét maga a termel ős zövetkezeti parasztság viseli, hiszen a nyugdíjjárulékbefizetési rendszer is azonos lesz a bérből élőkével. A termelőszövetkezetek 1968. január elsejétől egységesen a tagoknak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalombiztosítási járulékot kötelesek az országos nyugdíjalapba befizetni (ez a 7,5 százalék magában foglalja a betegellátási és baleset-biztosítási járulékot is.) Ezenkívül a szövetkezeti tagok .jövedelmük után a bérből élőkével azonos módon progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább három százalékot). Emellett a gazdaságoknak saját szociális alapjukba keli helvezni a kifizetett jövedelem mintegy 2,5 százalékát a szövetkezet taviait jogszabály szerint megillető juttatások (táppénz) és a szövetkezet által meghatározott e"véb szociális. kulturális kiadások fedezésére. Az új termelőiszövetkezett nvugdíirerd-cTiffl- a ero—of1TfMTWár éleién fí ítv* p/yr> ríoíHi tTr pi-noftr 577 írl- f^TÍVo.rl.ó'COiV o VrWór").. Ironí r, rpiPi fjp+qlr)kat rr* oM arra, ^rvrrv falun marPcHauak, s tál p.n rés^b^n p lassú visszaáramlást i,<3 rvciocrf fp’V _ TVvtrá KKf oil p, jövetelemeloszlási módszerekéit is. Előmozdítjuk, hogy a szövetkezetek az évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb azonban 80 százalékát termelési költségként — már év közbeni garantáltan és rendszeresen munkadíjként kifizethessék a teljesített munka után tagjaiknak. A mostoha természeti körül* menyek között gazdálkodó gyenge szövetkezeteknek az attain segítséget nyújt ahhoz, hogy tagjaiknak — a közös munkában való részvétel -mértékétől függően és ennek előmozdítására — az adott viszonyoknak megfelelő évi részesedés nagyobb részét, legfeljebb 80 százalékát, ők is garantálhassák és kifizethessék. A. jövedelemelosztási és munkadíjazási formák megválasztása természetesen ezentúl is a termelőiszövetkezetek belső ügye lesz. Társadalmi, gazdasági fejlődésünk eredményei, a gazdasági irányítás reformja, a terme- 1 aszó vetkezetek megszilárdulása'és további erősítése lehetővé és szükségessé teszi a földtulajdon elvi alapon nyugvó; perspektivikus rendezését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően nálunk a termelőszövetkezetekben ez ideig csak a föld birtoklása volt a közös — a behozott paraszti földek azonban a tagok személyes tulajdonában vannak. A földtulajdon és a földhasználat jelenlegi állapota azonban egyre növekvő ellentmondásokra vezet. A föld ugyanis az idős termelőszövetkezeti parasztok elhalálozása, az ennek következtében előállott öröklés, valamint a faluról való elvándorlás révén, növekvő számban kerül jogilag olyan személyek tulajdonába, akik nem termelőszövetkezeti tagok, nem foglalkoznak élethivatásszerűen mezőgazdasági munkával. Emiatt a termelőszövetkezetek használatában levő földeknek jelenleg már egyötöde van nem termelőszövetkezeti tagok tulajdonában. Az ennek következtében mintegy 130 ezer kívülálló személynek rendszeresen fizetett földhaszonbér évente hozzávetőlegesen 230 millió forinttal terheli a termelőszö- vettreretéket. A földtulaidőn és a föld- használat elkülönüléséből az öröklés és az elvándorlás folytán mind gyakoribbá váló jogviták ma már zavariák a szövetkezeti földhasználat biztonságát és nehezítik a hosszú távú befektetéseket. Éopen ezért a Központi Bizottság úgy látja. a szocialista forradalom teljes menve Indításához el- epeprikctetlon a szövetkezeti f8Mtti*"*don bevezetése és fokozatos kiterjesztése előnyös lesz ez a szövetkezeti parasztságnak és elenvös egész szocializmust építő társadalmunknak is. A szövetkezeti földtulajdon meggyőződésünk szerint a szo(Folytatás a 2» oldalon) Pénteken reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Molnár Frigyesnek, a Bites-Kiskun megyei Pártbizottság első titkárának elnökletével folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A pénteki vitában elsőként Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Fehér La fos beszéde A VIII. kongresszus óta éltéit évek egyik fő jellemzője, hogy ebben az időszakban már nemcsak a város, hanem a falu is szocialista alapokon fejlődött Pártunk IX. kongresszusa megelégedéssel állapíthatja meg: a szocialista forradalom ügye sikeresen halad előre a mezőgazdaságban is. Szövetkezeti parasztságunk — tapasztaltabb testvére, a munkásosztály segítségével, szocialista államunk és társadalmunk hathatós támogatásával — bátran hozzáfogott az új éLetforma kialakításához. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink nagy többsége az utóbbi években megszilárdult. Fiatal nagyüzemi mezőgazdaságunk eredményes továbbfejlődésének igen fontos feltételeit teremtjük meg a gazdaságirányítási reform megvalósítása során. A Központi Bizottság álláspontja szerint a mezőgazdasági ár-, adó- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésével is arra kell törekedni, hogy gazdaságpolitikánk végrehajtásához kedvezőbb feltételeket teremtsünk. A harmadik ötéves tervben fokozatosan olyan mezőgazda- . sági árszínvonalat igyekszünk ^ kialakítani, amely a mezőgaz- j dasági munka növekvő terme- , lékenysége mellett a gazdasá- ' gok többsége számára lehetővé j teszi, hogy saját árbevételeik- ^ bői mindinkább pótolhassák az ( elhasználódott állóeszközöket, . fedezni tudják anyagi ráfordításaikat; tagjaiknak a bérből , élők életszínvonalához közelítő j személyi jövedelmet nyújtsanak; s végül a termelés tér- j vezett bővítéséhez szükséges , felhalmozást — illetve az er- ' re a célra felvett hitelek visz- ( szafizetését — saját erőből fe- 1 dezni tudják. Az önálló gazdálkodás e kő- ■ vetelményeit a gazdaságok egy ■ részénél csak olyan fokú to- - vábbi mezőgazdasági árszínvonal-emeléssel lehetne megva- | lósítani, amely már nagyobb mértékben érintené a fogyasztói árakat is. Éppen ezért a munkásosztály és a városi fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva, a felvásárlási árakat csak kisebb mértékben emelhetjük, viszont egybekapcsoljuk azt a termelőszövetkezetek korábban felgyülemlett hiteleinek rendezésével. Az átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a közös gazdaságokba, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek rendkívül csökkent az értéke. Hason] óképp kiesett a termelésből, az átszervezés utáni években létreho- at»U ideiglenes építmények,
