Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

■•Ílsr A történet még 1960-ban Kezdődött. Hamburgban elra­boltak félmillió nyugatnémet márkát, a lottótársaság teljes nyereményalapját. Mégpedig nem is akárhogy, hanem a rendőrség szeme láttára. Sőt, rendőri fedezettel, CIKK AZ ALVILÁGRÓL Mindez azzal kezdődött, hogy az egyik hamburgi bul­várlap, a Heim und Welt nagy cikket eresztett meg a város éjjeli életéről és az alvilágról. A békés német nyárspolgár­nak ugyancsak volt min elmél­kednie, a lap riporterei érdekes ügyeiket tártak fel. Közöttük is a legjelentősebb volt az, amit a szórakoztató lap Julius Borowskiról írt. Íme, egy rész- let a cikkből: „A hamburgi bűnügyi rendőrség szerint is a város legeredményesebb bű­nözője, a sorozatos bűntettek szervezője az az 53 éves Julius Borowski, aki a kikötői ne­gyedben a nyilvánosházak tu­lajdonosa.” S miután a rend­őrségnek soha nem sikerült ed­dig terhelő adatokat felvonul­tatnia az említett férfiúval szemben, a lap így folytatja: ..Botrány, hogy egy ilyen ve­szedelmes alak nyilvános in­tézményeket tarthat fenn, s ez­zel további lehetőségeket sze­rez magának a bűntettek lep­lezésére és lebonyolítására.” A cikkből sajtóper lett, s mi­után se a rendőrség, se a lap nem tudott bizonyítékokat szol­gáltami, Borowski megcsinálta a szerencséjét. Jelentős kárté­rítést kapott. Nem is szólva ar­ról, hogy a cikk után élete leg­nagyobb üzletét hozta elé — szinte tálcán — egy ember. A FELÖLTÓS LÁTOGATÓ Boi-owsfci egyik „intézményé­be” az egyik este titokzatos látogató lépett be. Trencsko volt rajta, s az állát szakáll övezte. Borowski szokás szerint a ház lányainak aktképeivel te­li albumot nyújtotta felé, de a férfi ridegen visszautasította azt. — Borowski úrral kívánok beszélni. Négyszemközt, De nem itt. A nyilvánosház-tulajdonos le­szokott arról, hogy csodálkoz­zék. Látogatóját a beleegyező íejbólintás után szobájába ve­zette. Az ismeretlen nem so­kat kertelt: Üzletet ajánlok önnek. Akar a kezében látni félmillió márka lottópénzt? Mód van a megszerzésére. Bo­rowski gúnyosan felnevetett, A bűnügyi rendőrség nemegy­szer provokálta már, de ilyen ostobán még soha. A szemüve­ges, titokzatos látogató mintha megsejtette volna Borowski gondolatát: — Nem kell azonnal bele­vennie — mondta. — Ha azt gondolja, hogy beugrató va­gyok, nyugodtan mondjon nemet. De vegye tekintetbe: beszélgetésünknek nincs tanú­ja. Ha én lennék a rendőrfő­nök maga, akkor sem buktat­hatnám le. Mindent letagad­hat. Kérem, hallgassa meg ter­vemet. Ha nem tetszik; még mindig visszaléphet, sőt, ha úgy gondolja, a rendőrségnek is a tadhat ja a tippet Az érvek szakszerűek voltak, a Borowski nem tudta fékez­ni kíváncsiságát. Bár fegyel­mezte magát, mégis, alig leple­zett izgalommal szólította fel látogatóját, adja elő tervét. — Minden hétfőn reggel 8 óra 50-kór a lottótársaság épü­letét elhagyja egy pénztáros, aki két lepecsételt zsákot visz magával. A pénztárosnál öOOOOO márka van, amit a kü­lönböző lottóirodák a hét vé­gén küldtek a központba. Ki­lép tehát a pénztáros a kapun, s belül a ház előtt várakozó, két rendőrrel biztosított riadó­kocsiba. A rendőrségi kocsiig a pénztárost házidetektív kisé­ri, akinél csőre töltött, 7,65-os Mauser-pisztoly van. A rend őrségi kocsi & pénztárost a bankba viszi. Itt, a biztonság kedvéért, a pénzt nem a nyil­vános pénztá rterembe viszik, ehhez az összeg túlságosan nagy. A pénztáros ezért az igazgatósági liftet veszi igény­be, s az udvar felől száll be. Itt nem kell egy lépést sem tennie. A rendőrkoesi a lift aj­tajáig viszi. Az egyik kísérő őr­mester beszáll vele a liftbe, s együtt mennek fel a harmadik emeletre. A PONTOS TERV Borowski óvatos tartózkodá­sa hirtelen felolvadt. Mutató­ujját a homlokához tette, mint­ha a másik épelméjűségében kételkedne. Aztán ingerülten így szólt a látogatóhoz: — Mi az égnek meséli mind­ezt? Ilyen biztosítással még egy angol aranyvonat sem közlekedik! Hogyan akar ma­ga ebből pénzt? A világ legesz­telenebb vállalkozása lenne! Ez a biztos lebukás. A szemüveges, szakállas férfi félbeszakította: — Hallgasson talán végig, Borowski úr. Először is a biz­tonsági intézkedések a gyakor­latban közel sem olyan precí­zek, mint elméletben. Igaz, minden azt mutatja, hogy az őrizet tökéletes* de hát min­denütt emberek vannak, s az emberek nem tökéletesek.. Er­re lehet építeni Sőt, kell! A bordély tulajdonos idegesen megvonta a vállát. Nem szeret­te az ilyen szép szólamokat. Az idegen folytatta: —■ Kérem, legyen teljesen nyugodt. Ez a vállalkozás olyan tiszta munka, hogy egy lövés sem hangzik el, senki sem fog elpatkolni, s nem lesz semmi nehézség. En megértem, hogy most mindent kilátástalamato ítél... — Nézze; érdekes, amit mond, de például: hogyan képzeli el megmattolnl a rend­őröket? — kérdezte Borowski — Sehogy, kérem* hiszen, akkor, amikor a pénztáros a félmillióval beszáll a rendőr­autóba, abban mér az ön em­berei fognak ülni, kedves Bo­rowski. — Hogyan? ön viccel! A VICC AZ EGÉSZBEN AZ, HOGY... — Igen, ez a vicc az egésa- ban. Kíséretnek mindig az a rendőrautó áll elő, amelyik va­sárnap 0 Órától hétfőn reggel 10-ig van szolgálatban, s a bel­városban cirkál. Mindig hat ko­csi van szolgálatban, s minden hatodik héten ugyanarra a ko­csira kerül a sor. — Honnan tudja ilyen pon­tosan a rádióskocsik beosztá­sát — vágott közbe hirtelen és idegesen Borowski. —Egyszerű. Hallgassa meg néhány héten át a rádióban a riadókocsik adásait Számunk­ra csak akkor kedvező a hely­zet, ha a 12-es kocsi van szol­gálatban. Ebben mindig két fiatal őrmester van, s nem tartják be túl mereven a szol­gálati előírásokat.. Amikor vasárnap esténként a nyilvá­nosházakat ellenőrzik, szívesen beleegyeznek abba, hogy a höl­gyek — akiket különben na­gyon kedvelnek — meghívják őket egy stampedli italra. Ez az a láncszem, amit önnek kell megragadnia! Borowski most már nyugta­lanul kérdezte: — Hogyan? Kettőjük közül az egyik mindig a kocsiban marad, hiszen állandóan jelen­tést kell adnia a központi ügyeletnek... — Ugyan kérem, ennek az egyik lány kihoz egy kupicával, mégpedig olyan italt, amiben már benne van az altató. Ek­kor az ön emberei felveszik az egyenruhákat s folytatják a szolgálatot mintha mi sem történt volna. Nyilván ők ad­ják majd a kíséretet a lat tótár­saság pénztárosának is... Borowski sem volt kezdő, de ez a terv őszinte csodálkozásra késztette: — Világos, aztán bedugjuk őket egy ágyacskába, hadd aludjék ki a mámort A látogató azonnal félbesza­kította és kioktatta: — Ostobaság. így könnyen le lehet bukni. Esteleg hamarabb felébrednék, vagy kap egy razziát Ki tudja? Ennél sokkal biztonságosabb megoldás kell. — Eltenni őket láb alól? Nem* ebben nem vagyok benne! — vágott közbe a bardélytulajdo­DOS. — Miért kellene? =— kérdez­te nevetne partnere. — Erre semmi szükség nincs. Kerítsen egy teherkocsit tetesse fel őket erre. a vitesse el vagy 100 kilo­méterre. Mondjuk a Lünebur­ger Keidére, Igen, az lesz a leg­jobb! ÚTLEVÉL, — HAMIS NÉVRE Borowski fejlélegzett A terv. mind jobban és jobban tet­szett neki. Látogatója azonban további fontos tudnivalókat közölt vele. Az akció sikere* úgy látszott, kétségtelen. A sza­kállas figyelmeztette, hogy szerezzen be hamis névre szó­ló útlevelet Bőröndöt dupla fenékkel, s repülőjegyet a lon­doni gépre, amely 9,40-kor In­dul, tehát még korábban, mint ahogy Hamburgban kiderül: eltűnt a félmilló. márka. — Nekem London nem tet­szik — vágott közbe a főnök. — Tekintettel kell lennem bronchi tűsemre is. Szívesebben mennék Párizsba, vagy Rómá­ba. .. — Nem kérem, önnek Lon­donba kell mennie. Ott nincs kötelező rendőri bejelentés, ott nyugodtan eltűnhet, amíg az egész ügyre a feledés fátyla borul. — Aztán meg — gondolko­dott Borowski újra — a pénz­táros 8,50-kor jön ki, a repülő 9,40-kor indul. Nekem egy órám sem marad arra, hogy kimen­jek a géphez... S aztán mi lesz a pénztárossal a rendőrkoosi- ban? Hol hagyjuk az autót? Ha valahol minden értesítés nél­kül állni hagyjuk az ügyelet azonnal elkap,.. A GÉPEZET MEGINDUL — Kilenc után öt perccel az autó jelenteni fogja, hogy mű­szaki hiba miatt a javítómű­helybe vontatja magát. így a következő két órában senki sem vár jelentést, és senki nem keresi az autót. A legoko­sabb, ha ön bérel valahol egy garázst a városban. Oda be­megy a rendőrautóval, s az el­kábított pénztárost a csomag­tartóba teszik. Utána olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, a repülőtérre hajt Két kilómé­terrel a repülőtér előtt van egy elhagyatott földút s mellette egy kis házikó. A rendőrkocsit aztán ott hagyja, át is öltöz­het, s akár gyalog is elsétálhat a repülőtérre. — Igen, Igen, uram, amit el­mond, szép — mondta a fejét vakargatva Borowski. — Tisz­tán szórakozásból végighallgat­tam önt. S mondja, hány szá­zalékot kér maga ebből, s mi lesz a szerepe a vállalkozás­ban ? — Engem maga többé nem lát és nem hall rólam. Borow­ski úr, engem az ügy tovább nem érdekel. Csak azért mond­tam el mindezt önnek, hogy egyszer legyen lehetősége egy lottó-telitalálathoz, Borowski rámeredt az Ide­genre: — Az egész szajröből ömnek nem kell egy márka sei Ked­ves uram... — Egy vas se, BomawsfcL — Es mintha becsületszavát akar­ta volna adni, kezét kivette zsebéből, és Borowski felé nyújtotta: — Nem kérem* nekem nem kell semmi. Legyen a félmillió az öné és az embereié. A lánykereskedő idegesen a faliszekrényhez lépett. Kivett egy üveget, két poharat és töl­tött Aztán a látogatóhoz for­dult; — S mindennek nőkor kell megtörténnie? A férfi kiitta az egész pohár tartalmát, s láthatóan élvezte a kitűnő italt Aztán lassan, nyugodtan válaszolt: — önnek még van őt hete az előkészületig. Július 11-én vég­re kell hajtania az akciót GÉPKOCSI A DOLÓÚTON Július 11-én, hétfőn, négy­órás hajsza után a hamburgi rendőrség P-12-es riadóautóját egy, a repülőtér felé vezető út melletti ösvényen találták, el­hagyatva. A hátsó ülésen két rendőregyenruha heveid, mel­lette két zsák. természetesen üresen. A zsákon a felirat: Lottó GmBH. A csomagtartó­ban a lottóközpont pénztárosa feküdt, összekötve, elkábítva* kimerültén. Csak július 12-én találták meg erdei munkások, egy un- terflüssi. tisztás mellett azt a bútorszállító autót, amelyet 9-én este loptak el Hamburg Edelstadtban. A kocsi 110 kilo­méterre volt a várostól. A ha­talmas jármű belsejében ösas- szekötve feküdt alsónadrágban a két rendőrőrmester, Riffert és Schank. A hivatalos rendőri tájékoztatás szerint a szokásos éjjeli ellenőrzések során mindkettőjüket egy lokál hátui- só helyiségébe csalogatták, s ott igen gyorsan elkábítotlák őket A hétfő délelőtti — az előbb ismertetett terv szerint lezaj­lott — rablás során a lottótár­saság zsákjaiban összesen 421 983 márka volt Ezt az ösz- szeget a társaság szóvivője je­lentette be. Ezzel egy időben közölték, hogy a nyomraveze­tők 50 000 márka Jutalmat kap­nak. A hamburgi rendőrség a kontinens minden országának rendőrségével felvette a kap­csolatot, de sehol semmi nyom. Csak egy a biztos: Julius Bo­rowski nyomtalanul eltűnt Mindenki egy helyben topog, Csak a lottótársaság intézke­dik: elbocsátja a pénztárost a rablás áldozatát Mintha ő te­hetne mindenről. Aztán látvá­nyosan lemond a lottótársaság másodigazgatója. Ezenkívül: semmi. Az évek múlnak, s lassan valóban fele­désbe merül a félmilliós rablás ügye; szállt, de foga között „botrány” mormolt, s fel volt háborodva a zavarás miatt. Amikor a védőhuzatot lefej­tették, s a dudorokat megvizs­gálták, a határőrség legna­gyobb csodálatára 240, ösze- göngyölt 50 márkás pénz ke­rült napvilágra. Az utas nyu­gatnémet pénzt akart a de­mokratikus Berlinből kicsem­pészni! Megkezdődött a fiatalember kihallgatása. Elmondta, hogy török állampolgár, és a nyu­gat-berlini egyetemen tanul. A kocsit egy évfolyamtársától kapta kölcsön, s fogalma sem volt, hogy mi van az ülések védőhuzata alatt. AZ ARANY­KERESKEDŐ VÁRATLAN FORDULAT 1965-öt írnak. Senki nem be­szól már a hamburgi lottó- pénzről, amikor mégis fordulat következett be. Sőt, a tettes is kézre került a Német Demok­ratikus Köztársaságban. A3 NDK népi rendőrei ügyesek voltak, s nagy fogást csináltak. A külföldieket ellenőrző ber­lini határállomásinál történt Egy Mercedes Limousine érke­zett a demokratikus Berlinből az őrpontra. A határőrök is­merték, mert hetenként meg­fordult ezen az útvonalon. Most is, mint máskor, a veze­tőt kiszállásra szólították fel, hogy a szokásos ellenőrzést el­végezzék. Ez alkalommal szi­gorúbban. mint máskor. A fia­talember, aki a kocsin járt lő­New York lesz világ legnagyobb nyomornegyede 12 , Mimisíw 1968b december JOHN LINDSAY, New York polgármestere saját kezűleg ürített ki egy tele szeméttar­tályt az egyik teherautóra. Ép­pen seprőt vett a kezébe, hogy a piszkos harlemi ház hátsó ud­varát felseperje, amikor egy kövér patkány mászott elő a szemétdomb alól. A patkányt megfogták, agyoncsapták, és átnyújtották a város vezetőjé­nek, mint „vadásztrófeát Lindsay uralkodott magán és keserűen mosolygott a jelenlévő fényképészek lencséjébe. Ezzel a komor jelenettel kezdte meg Lindsay néhány nappal ezelőtt „tisztogatási kampányát” New York szegény­negyedeiben. Az akció fokozá­sára még a hires dzsessz-trom- bitás, Lionel Hampton is sep­rűt lengetve vonult végig Har­lemen. De a lakosság kezde­ti lelkesedése hamar alábbha­gyott. Az emberek ismét komo­ran és részvétlenül álltak a jár­daszegélyen. A bérkaszárnyák hátsó falai a fekete tűzoltólép­csőkkel éppoly lehangolok vol­tak, mint azelőtt. Linsay ez év elején, hivata­lának átvételekor azt ígérte választóinak, hogy „New Yor­kot tetőtől talpig megtisztítja”. Ma kritikusai azt mondják, hogy az a mód, ahogy elsiklik a problémák és a feszült hely­zetek felett, egy olyan orvos terápiájához hasonlít, aki a leprás betegen kozmetikai fo­IűmuMqí £fa Ms nappal ezelőtt sokan voltak, akik a fiatalos és dinamikus Lindsayban az USA következő elnökét látták. Képességei na­gyon hasonlítanak John F, Kennedy képességeihez. Idő­közben azonban kitűnt, hogy New York polgármesterének lenni nem könnyű mesterség és nem is vezet egyenesen a Fehér Házba. EGY KIVÉTELTŐL — 63 ultramodern városi autópálya­hálózattól eltekintve — New York struktúrája teljesen ide jétmúlt. A „spanyol Harlem” túlnyomóan portorikóiak által lakott területén, a Greenwich Village-i „művésznegyedben’’ a bronswille-i ésbrooklyni sze­génynegyedekben egy New York-i újság becslése szerint több mint nyolcmillió patkány található. Ezkben a negyedek­ben több mint ötvenezer le­bontásra váró ház található, amelyek minden helyiségében emberek laknak. A négerek és portorikóiak özönlése New Yorkba az utób­bi években csak erősödött, míg SQiyyi Sóö& jfebcf «óadaroU et Nem hivatalos adatok szerint New York fehér lakossága az utóbbi tizenöt évben másfél millióval lett kevesebb. Ma az óriási városban mintegy 6,1 millió fehér, 750 000 portónkéi és 1,5 millió néger lakik. A fe­hér lakosság aránya New York­ban 1960 és 1964 között 78 szá­zalékról 72 százalékra csök­kent. New Yorkban több mint 200 000 tanterem hiányzik. A „gettó” lakossága számára álig létezik tanulmányi lehetőség. Ipari vállalatok elvándorlása miatt összesen 80 000 munka­hely szűnt meg. Mivel a mimi­kát kereső színes bőrűek több­nyire hátrányba kerülnek, a nyomornegyedekben a munka- nélküliség egyre inkább érez­hető. A magas lakbérek miatt egy lakásban 4—5 család kénytelen élni. Ugyanakkor a bűnözés is egyre növekszik, az erőszakos cselekmények állnak az első helyen. A kábító­szerrel élők számát New York­ban 200 000-re becsülik. LINDSAY a „struktúra vál­ságának” nevezi azt a tényt, hogy a színesek beáramlása és a fehér középosztály vándorlá­sa miatt a város a gazdag üz­letemberek eldorádójává és a nyomornegyedek lakóinak ga- rázdálkodási helyévé vált Az o költségvetés, amely egy letar­gikus és gyakran szűklátókö­rű városi tanács rendelkezésé­re áll, nem bizonyul elegendő­nek. 20 mill, dollárt irányozták elő a nyomornegyedek számolásá­ra és alig egymilliót a patkány­irtásra. A New York-i városi igaz­gatás évi 4,5 millió dolláros deficittel a csőd szélén mozog. A földalattiak piszkosak, a pályaudvarok és a kocsipark idjétmúlt. A városi autóbusz­társaságok reménytelenül el­adósodtak. Ebben a kritikus helyzetben a várost még az al­kalmazottak sztrájkhulláma is elöntötte. A szemeteskocsik ve­zetőitől az orvosokig szinte min­den foglalkozási ág béremelést követelt. A rendőrök is elége­detlenek voltak, mert Lindsay olyan polgári jogászokat vett fel a legfelső rendőri hivata­lokba, akik „azt nem tudják, hogy kell bánni a bűnözők­kel.” Ä NAGY VILÁGVÁROS szá­mos problémával küzd, s a gyanútlan olvasó nem is gon­dolja. hogy a prosperitás elle­nére a világ egyik legnagyobb városában nem minden fény­ük, Í&, W _ Közben P&ulitz elé újabb je­lentést toltak. Elolvasta, s eb­ből értesült hogy a kocsiban arany mérésére szolgáló spe­cials mérleget is találtak, vala­mint vegyszert, csipeszt stb* Teljes felszerelést, olyan kész­letet, amit csak az arannyal foglalkozók hordanak maguk? kai. A főhadnagy eddig sem ké­telkedett, hogy a török férfi bűnös, de most egyenesen ne­kiszegezte a kérdést; — Maga arannyal és pénzad üzletel! Ugye, eltaláltam? A török nem válaszolt A négyórás gondolkozás idő azonban az őrizetes cellában látszólag jobb belátásra bírta. Amikor újabb kihallgatásra a főhadnagy elé vezették, már így vallott: — Az egyik egyetemista 1st roerősöm itt, Kelet-Berlinben. nemrég összehozott egy úrral, aki aranyrudakat vásárol, s nyugatnémet márkával fizet érte. Hónapok óta rendszeresen találkozom itt vele, s hozom neki az aranyradat. Ma éppen 12 000-ért szállítottam le. Egy hét múlva lehetőséget kapott arra, hogy elmenjen a megjelölt kávéházba. Termé­szetesen nem egyedül. Pauldtz főhadnagy és egy másik rend­őrtiszt kis távolságban követte. A találkozás után a török üz­letfelét őrizetbe vették. A fér­fit Eberhard Mellűinek hívták; Berlin egyik elővárosában la­kott, egy régiségekkel beren­dezett pazar lakásban. Koráb­ban a hambrugi lottótársaság másodigazgatója volt. A „KÜLÖN MUNKA* Ä rendőrség által előter­jesztett bizonyítékok súlya alatt Mellin lassan mindent beval­lott Elismerte, hogy ő volt az* aki a lottópénz elrablását kiter­velte, s az ötletet Borowskinek elmondta. A rablás előtti éjsza­kán ő „külön munkát” végzett Az igazgatósági épületben őr­zött két zsákból 300 000 márkát kivett. 8 éltett Csak a mara­dékot hagyta a zsákban. Míg a hamburgi rendőrség eszeve­szetten kutatott Borowski után* ő lemondott Közben a pénzt különböző postahivatalokban feladta Nyugat-Berlin be, majd onnan a még akkor nyitott ha­táron át átcsempészte az NDK területére. Ekkor látványosan lemondott állásáról a lottótár­saságnál és letelepedési enge­délyt kért a Német Demokrati­kus Köztársaság fővárosában, Berlinben. Megadták az enge­dély, hiszen semmi kifogás nem merült fel személye ellen. Amíg az államhatárt meg nem erősí­tették, Mellűi csak kisebb ősz- szegeket váltott be Nyugat- Berlinben, s vigyázott, hogy költekezésével fel ne hívja magára a figyelmet. Amikor 196L augusztus 13-án lezárták, a határt, már nem volt kifize­tődő számára Nyugat-Berlirw. ben pénzt váltani, s úgy dön­tött, hogy a pénzösszegei másként kamatoztatja. Kap­csolatot teremtett pénz- év aranycsempészekkel, s ráállt aranyrudak felvásárlására. Amikor vallomását jegyzői könyvbe vették, Mellin kérés­sel fordult az NDK rendőrségéi hez. Azéirt folyamodott, hogy aS eljárást az NDK-ban folytasd sák le. — Miért, úgy véli, hogy Itt kisebb büntetést kap? Mellin megrázta a fejét. — Nem, most nem a büntet tés mértékéről van szó; ez néni fontos, de ha Borowski újral feltűnik, miszlikre aprít... Itt legalább biztonságban vagyok —■ fejezte be vallomását és bűnös pályafutását Eberhard- Mellin, az agyafúrt bűnöző. ßurget hajai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents