Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

Huszonöt éve jelent meg a Népszava 1941-es karácsonyi száma

A midőn Hitler és Mussolini hordáinak agresszivitása végképpen fenyegető ve- ®41yé nőtt, a kommunista párok kidolgozták antifasiszta éptfront-politikájú kát. Ezt

935-ben a Komintem VII. ongresszusa hagyta jóvá. Ától kezdve a KMP fokozott cél- Jdatossággal építette a mun- ás—paraszt szövetséget és a jrsadalom valamennyi egész- iges rétegét tömöríteni igyekezett e szövetség köré. Az lap, természetesen, a munkás- gység kiharcolása volt.

E küzdelemben a súlyos aka- ilyok egész sorát kellett a árinak elhárítania. Illegalitásán lévén, csak lépésről lépés- a sikerült előrenyomulni. Hor- ly fasizmusa és a reakciós ^édesapátok egész dandárja arbár dühvei lépett fel minin haladó gondolat és törek- ss ellen; a fasisztaellenes szer- őzkedésben érdekelt politikai tőik viszont aggasztóan szétvált helyzetbe szorultak. Nem étséges: közös fellépés a fasizmus ellen a kommunisták szerező munkája nélkül semmi- Sppen nem történhetett volna

íeg.

Hosszú és nem mindig egye- -es vonalú fejlődés után a párt főfeszítéseit siker koronázta, (egjelent a Népszava 1941-es, arácsonyi száma, amelyben a ommunisták oldalán együtt ítteik hitet a szociáldemokrata aloldal képviselői a legkülön- íiébb patrióta irányzatok harcsaival a fasizmus ellen, mely mint a „finánctőke leg- eakciósabb, legsovinisztább, •gámperialistább eleijeinek yflt terrorista diktatúrája” — (agyarország felfalását is terv- ■e vette.

Ebben az ünnepi népfront- “zámban Szakasits Árpád és a baloldali szociáldemokraták; (vállai Gyula és vele a kommunisták egész sora; Szekfü Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Móricz Zsigmond, Darvas József, Benedek Marcell és mellettük a közéleti személyiségek népes tábora jelentkezett hitvallásával.

E sorok írója — úgyis, mint a szóban lévő lappéldány egyik szerzője — élő tanúja a kommunista akció hallatlan sikerének. Tény: a népfront-politika benyomult a magyar közéletbe. Megvetette a lábát a szakszerrezetekben, a szociáldemokrata jártban, a legkülönfélébb mun- ásegyesületekben és tért nyert i haladó polgári értelmiségiek i órai ban. A siker titka: a kom- nunista párt képes volt megetetni az ország legjobb eleijeivel: a népfront-politika larcos antifasiszta • politika, imi nélkül Magyarország függetlensége és szabadsága nem valósulhat meg.

alapítás” című cikkében — áttekintve a nemzeti történelmet — állapította meg: „... egy magasabb gazdasági és politikai rendszerbe sohasem lehet beilleszkedni az ország függetlenségének és szabadságának feladása árán ... csak az ország legteljesebb függetlensége biztosíthatja a társadalom haladó irányú átalakítását...”

munista—szociáldemokrata közös politikai akcióról. Ezzel szemben nemesek a munkásegység ügye lépett előre, hanem fejlődött a munkás—paraszt szövetség is, egyidejűleg sikerrel ment végbe a haladó polgári értelmiség nagy erejének felhasználása.

A Népszava 1941-es, karácsonyi száma — a banne állási

ÁkfégPSiS :

'*$« tg uükmt

A M Z'éiPÓm t Ä Ml its?üm M m *stó,

5'.. <-tägig.- "‘Sv^E:4s~P äHSHl;;

. ... ..................

.V; V-í ;

Mi ft»» Jsw<

k „ mm ^

........? ■

„ • "? : ) h ......

.. f f ........ < . Ormom*» m*»m*

asuräww■ s - '•risrssi““'

> ' ■ ----A korabeli magyar reakció ^ felhördült. Lemérte e népfront-megnyilatkozás hatását és erejét. Megrettent tőle. Volt oka rá. A kommunisták tekintélye hatalmasan megnőtt. A szociáldemokrata párton belül a baloldal végre érvényesítette erejét: félreállította a jobboldalt és mozgósította a párt valamennyi becsületes tagját. A kommunisták vezette akció bebizonyította: demokratikus nemzeti egységfront nélkül az erők szétforgácsolód- nának. És ha ez. bekövetkezik, akkor a nemzetgyilkos fasiszta erők kerekednek felül. Ezért volt kemény csapás ez a siker mindazokra, akik akadályozták a munkásegység létrehozatalát és hallani sem akartak kom

foglaló személyiségek egyértelmű fellépése következtében — nyilvánvalóvá tette: létrejött következetes elvi alapokon, ideológiailag tisztázott körülmények között — elszigeteltségből kitörve — a nemzeti összefogás politikája. Bebizonyosodott: Magyarországon megnőtt azoknak a különféle világnézetű és pártállású személyeknek a száma, akik a dicstelen nemzethalál elhárításénak lehetőségét a kommunisták vezetésének elfogadásában látták. Persze, a szociáldemokra- x ta jobboldal nem adta fel a harcot. Hetekig tartó viták következtek minden munkásmozgalmi fórumon. Ámde a viták megint csak a kommunista politika, a népfronttörekvések, a nemzeti összefo gás ügyének diadalát növelték. Túlzás nélkül kimondható: a magyar munkásosztály megint a nemzeti küzdelmek első sorába nyomult, s ettől kezdve a marxista munkásmozgalom tekintélye ismét és hatalmas mértékben megnőtt. És miközben a nyilasok ügyész után kiabáltak s bitófát követeltek — a munkások, parasztok és értelmiségiek sokezres tömege jelentkezett új harcosként a kibontott függetlenségi zászló alatt. Pezsgett, forrt a közélet, üde reménység árasztotta el a társadalmi haladás híveit.

De a kommunisták tudták: baloldali szociáldemokrata és haladó polgári szövetségeseikkel együtt sok még a tennivalójuk. Igyekeztek megértetni minden követőjükkel: a Szovjetunió antifasiszta háborújának támogatása nélkül a haza nem vívhatja ki sem függetlenségét, sem szabadságát, s nem védheti meg magyarságát sem. A közvetlen, konkrét, antifasiszta küzdelem nélkül minden nemzeti törekvés üres illÚ7iókergetés maradna.

Végső fokon a kommunista népfront-politika megnövelte a KMP befolyását az egész országban: a sikeres küzdelem útjára vezette a szociáldemokrata baloldalt; új helytállásra mozgósította a munkásmozgalmat; vonzotta a haladó polgárságot. Hatása nem maradt el a kormánykörökre sem, bár az 1944-es kiugrási szándék, amelyet végül elárultak — ekkor még aligha öltött formát Bizonyos azonban, ,hogy a nemzetáruló jobboldal a végleteikig megdöbbent s fogcsikorgatva észlelte: hatalmas erejű változások érlelődnek a mélyben — ellene.

í’ s valóban, a követteezmé- nyék nem maradtak el. Létrejött például a Történelmi Emlékbizottság Végbement a viharos márciusi tüntetés. Még később megalakultak az ellenálló csoportok. A magyar nép legjobb fiai és leányai becsülettel harcoltak a kommunisták által megjelölt nemzeti célokért. Az elvetett mag nem pusztult el. Átvészelte a leggonoszabb történelmi megpróbáltatásokat Diadalmaskodott a gyávaság az árulás, a megalkuvás szelleme fölött És a kommunisták sohasem váltak hűtlenné a nemzeti összefogás politikájához. Napjainkban, alapvetően megváltozott körülmények között, új eszközökkel, de változatlanul a nemzeti egvség alapján vezetik a küzdelmet az eredeti célokért, a szocialista majd a kommunista társadalom megvalósításáért.

F. M.

A 100. előadás

SZERDÁN ESTE, az Eger Szálló halijában lépett század- szor pódiumra megalakulása óta az Egri Megyei Színpad. Az üdülő vendégek részére adott műsort „A szerelem eposzából” címmel. Morvay Éva• Kertész József és Szívót József egy órán át hangulatos-változatos füzért tettek a közönség elé a klasszikus idők szerelmes dalaitól a modem magyar szerelmes líra legszebb alkotásáig

Két nappal előtte, hétfőn este a szakszervezetek sajtóklubjában meghívott közönség előtt a „Szomszédaink” sorozatban a mai német líra vázlatos körképét mutatta be ugyanez a t lelkes együttes. S már csak azért is érdemes volt odafigyelni a válogatásra, mert Wolf Biermann, Günter Grass, Kunért, Eich, Enzensberger, Rühmkorf, Nelly Sach és Wolfgang Weyrauch lírája a fasizmus és a háború gyötrelmeiből felocsúdott Németország új gondolatait, érzelmeit, szándékait fejzte ki ez a lira.

Az Egri Megyei Színpadnak az eddigi száz fellépése, munkája és hatása is — az év végi számadási hangulaton túl :s visszapillantásra késztet. 1963. ban Szívós József a Művelődési Ház keretén belül foglalkozni kezdett az Irodálombarátok Klubja néven tömörülő, irodalomkedvelő fiatalokkal, főként diákokkal. Ebből az érdeklődő fiatalságból alakult ki viszonylag rövid idő alatt a Megyei Színpad.

1963—1964-BEN huszonnégy

fellépéssel véteti észre magát. Ez az a bizonyos kezdet, amelyben a stílus keresése, az érlelődés, a felkészülés a legfontosabb.

1965- ben műsorában és létszámában is határozottá válik az együttes és alakulásának megörökítésére felveszi a Megyei Színpad 65. nevet Ekkor is huszonnégy előadás a műkedvelő gárda teljesítménye. A számok mögött azonban már bonyolultan összetett pódium-műsorok állnak. Nem csak hangulatokat, versmon- dási lehetőségeket látnak a fiatalok a pódium-szabta keretben, hanem téma-sorozatokat

is összeállítanak. Főképp a mai fiatalságot érintő-érdeklő 'témakörök irodalmi anyagát dolgozzák fel egy-egy műsorban. Az előadási forma és a hely is változik. A klubszerű előadási formát az Eger Szálló halijában viszik sikerre és teszik népszerűvé. Szövetkeznek az egri zeneiskola fiatal tanáraival és az Egri Szimfonikusokkal és az egyre erősödő műkedvelő gárda már egész estét betöltő szinházi estére gondol.

1966- ban a negyvenkét előadás közül már nyolc színházi bemutató, három nyári műsor.

három a könyvhetek alkalmából rendezett író-olvasó találkozó, egy fesztivál-műsor az egri művészeti találkozón, néhány irodalmi est és huszonegy “a klubban, üdülőkben, termelőszövetkezetekben bemutatott műsorok száma. Egerben 17. Párádon 9, Mátraházán és Gyöngyösön 2—2, Kort, Felsőtárkány. Nagytálya. Poroszló, Pétervására. Szilvásvárad, Verpelét 1—1 előadást kapott, míg az egri Rákóczi Termelőszövetkezetben két műsor hangzott el.

A megyén kívül Salgótarján, Szolnok és Vác illetékesei látták vendégül egy-egy műsor erejéig az Egri Megyei Színpad fiataljait az elmúlt négy esztendő alatt.

A Megyei Színpad munkássága utat talált a közönséghez. Ebben az évadban nem rendezték meg a korábban havonta szokásos klubműsorokat az Eger Szálló haliéban, s a versmondás, vershallgatás szerelmesei hiányolják ezt a rendezési kiesést.

1963—1965. között a Megyei Színpad 28 állandó taggal végzi munkáját. Ez a szám 21 főre csökken 1966-ra, de a mennyiségi és minőségi eredmények nagy fejlődést mutatnák. Az éveik során lényegesen megváltozott a színpad tagsága. A középiskolás '1:ákok helyébe nagyrészt fel jttek, ipari munkás, technikus, jogász, kerültek. Jelentkeznek azonban újabb erők is. Néhány tehetséges főiskolás és középiskolás ismét be akar kapcsolódni az önnevelő és irodalomnroopgáló munkába.

A SZÍVÓS JÓZSEF vezette együttes az elmúlt évek során tekintélyt vívott ki magának. Az egri művészeti találkozón bemutatott „Turmix” című irodalmi paródia-műsorukat meghívták a miskolci Avas Szálló pressójába január 13— 14-ré.

Februárban ismét visszaköltözik ez az együttes a felújított és megszépült Művelődési Házba. Ez alkalommal mutatja majd be új műsorát „Talizmán” címmel. Ebben a pódium-műsorban jelentős szerepet kapnak az Egri Szimfonikusok is.

Márciusban kerül sor a morális témák sorozatában egy új irodalmi összeállításra, „A ' nők és a társadalom” címmel. Ezt a témát az egész estét betöltő, igényes anyaga miatt az egri színházban viszik a nagvközönség elé.

EGY ÖNTEVÉKENY kicsiny csoport komoly munkával századik előadásához jutott el. A megyében komoly tényezővé vált és a művelődési munkában valóban bázisként lehet számítani rá. Érdemes ennek az együttesnek nagyobb távlatot is nyitni.

(farkas)

C zakasits Árpád a lap első oldalán tette közzé a közös jelszót: Független, szabad, ialadó Magyarországot! És hozzátette; „Magyarország szabadsága és függetlensége, a nép- szabadság gondolata és a szociális haladás nem a pillanat politikai jelszava tehát, hanem mélyen átgondolt és a magyar történelemben gyökerező életprogram”. Szekfü Gyula utalt a történelmi konkrét viharra és

leszögezte: ......már nem arról

Va

n szó, hogy milyen négy fal közül léptünk ki és térünk Vissza, hanem bizonyos dolgokban meg kell értenünk egymást, mert különben egyenként, különállva még könnyebb az elpusztulás, mintha sokan, nagyon sokan megértik egymás szavát”. Bajcsy-Zsilinszky Endre a kossuthi függetlenségi gondolatot elemezve szelt kortársaihoz: „...bármennyire is bizonytalan a harc kimenetele, de nem hozhat vérlegesi bukást egy nagylelkű és bá!or nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszorta hatalmasabb erőkkel szemben is ...” Móricz Zsigmond ugyancsak történelmi példára hivatkozott: „Petőfi az egyetlen, aki soha egy pillanatra sem feledte el, hogy azonnal és végzetesen fel ne emelje a szavát a nép mellett Eré’z élete egyetlen harc volt. egyetlen nagy eszme érdekében: nv~fTsuintetm a jog'a- lan és oktalan ra^sá'-ot...” Kállai Gyula „Az önálló állam

4 Vműism

1966. december 24., szombat

Ä szép reggelen három szál muzsikus ballagott a hegyfalusi állomás felé. Az este, hogy megjöttek, szekérrel hozták be őket, de reggel a lakodalom után, senki sem törődött velük. Kozma bácsi, aki hozatta őket, valahol aludt, Kozmáné a konyhát rakta rendbe, a fiatalok már régen eltűntek, így hát megindultak gyalog.

A prímás és a kontrás, kezükben lóbálva a hegedűt, könnyen haladtak, de Balator Jancsi, vállán a nagybőgővel, csak botladozva. Szidta is őket, hogy ne siessenek annyira, van idő, a vonat csak egy óra múlva fut "be.

Jancsi nevezetes tagja volt a bandának. Kis fekete ember, kurta lábakkal és némi pocakkal. Ő volt a banda humoristája. Azt csinálta, amint a dzsessznél a dobos, ő is úgy hajladozott jobbra-balra, vagy magasba tartotta a vonót, és hirtelen lecsapott, közben jókorát rikkantva. Azt is megtette, hogy leguggolt, a nagybőgőt a térdére fektette és úgy játszott tovább. A banda tagjai együtt nevettek a publikummal, mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el és soha hamis hangot nem fogott.

A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A meny- aszony rózsát dugott a gomblyukába, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megrendelte nála a „Nagybercsényi- miklósf’. hogy játssza el szólóban. A többiek majd szétdnr- rantak az elfojtott röhögéstől, ahogy Jancsi letudta a nótát. Az is jórészt az ő érdeme volt, hogy a megbeszélt háromszáz

BALÁZS SÁNDOR:

tyéqe a lakodalomnak.

forint fizetséget Kozma még egy százassal megtoldotta. így aztán elégedetten, jókedvűen, egy kissé maguk is kapatoson igyekeztek az állomás fel, ami alig félórányira wit a falutól.

Vasárnap reggel volt. Mindenki ott volt a lakodalmon és most mindenki aludt. A határ széliében üres, csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. Annak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szepsi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalmon, tudta kötelességét, ás kora reggel kihajtotta az állatokat a legelőre.

A három muzsikus vígan taposta a port, csak Jancsi töröl- gette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Széles jókedvük beharsogta a környéket. Az erdő visszaverte hangjukat. A tehenek felemelték a fejüket és az útra bámészkodtaJc. De Rudi, a bika. nem elégedett meg a bámészko dússal.

Rudi ma rosszkedvűin ébredt. Morgott, mikor kihajtották az istállóból és végigdör- mögte az utat a legclö g. Hatalmas, piros állat volt, kiállításokon díjat nyert példány Ha mérges volt, messzi el kellett kerülni. Tudta ezt a gulyás és ilyenkor nem hajku- rászta. még csak nem is szólt rá, hagyta, hogy kifújja magát, hogy magában bandukoljon jóval a gulya után.

Idővei persze megnyugodott volna, de a három muzsikus lármája felbőszítete. Felállt, nagyot bömbölt és megindult a hangos társaság felé. Fejét leszegve dühösen rohant. Lajos bácsi nagyot kiáltott: Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szájához emelve, a vidám muzsikusok felé ordította:

— Szaladjatok!

Azok az első pillanatban nem értették, miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat, mindjárt megértették. Futásnak eredtek. A prímás és a kontrás mint a nyúl, de Jancsi a nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani és vágtattak, ahogy csak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit csináljon? Hajítsa el a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több. ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amenyire tudott, de a másik kettő már bekanyarodott az állomás felé vezető yiialogútra, ő maradt egyedül Rudinak prédául. Nézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa, a mire felmászhatna, de sehol semmi és a bika egyre közeledik, már hallani a fújta*árát, ahogy a föld dübörög alatta— véged van

Bakator Jancsi, nincs, aki megállítsa ejt a vad barmot, eltipor ez téged nagybőgőddel együtt!

Mikor már alig volt húsz lépésre iőle. Jancsi kifulladt, megállt és lekapva válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a „Nagybercsényimiklóst”.

Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét és teljes erővel belevágott. Rudit meghökkentette ez a furcsa idegen mély hang, amely mintha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömbölése morgásba ment át. Jancsi húzta irgalmatlanul, közben segítségért kiabált. A nóta és Jancsi jajgatása, úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt és láthatólag megnyugtatta. Hátsó lábaira ereszkedett, véres szemeit Jancsira függesztve figyelt.

Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintette a menekülésre. A nagybőgőt vállára vetve szaladni kezdett. De Rudi felugrott. bömbölve utána vetette magát. Jancsi nem jutott messzire, a bika megint csak húsz lépésnyire járt tőle és Jancsinak nem volt mis választása, mint az előbbi receptet. Reszkető újakkal belevágott a húrba, de ezúttal a búsan szólód JZecskeméti-nagyharangot” adta elő, Rudi megállt és fújtatva figyelte a különös mély hangot.

Szepsi Laci bácsi arról már lemondott, hogy Rudit akár 6, akár a kutyája jobb belátásra bírja és Jancsi szorongatásától eltérítse. Mást kell itt csinálni. A pásztorgyereket ugyan bejuttatta a faluba, hogy jöjjenek azonnal, és Domogyi, aki vadászember volt, hozzon puskát is. mert hátha Rudit agyon kell lőni, ha nem akarják, hogy emberhálál legyen. De amíg azok felkászálódnak és ideérnek, addig Rudi agyontiporja ezt a szerencsétlent, aki már a vonót is alig tudja tartani. Ha egyszer kiejti a kezéből és nem tudja tovább bűvülni Rudit, vége van. Mást kell itt csinálni.

Hirtelen észbe kapott. Győr- tan kihajtotta a csordából Rózsit, a szép piros-tarka tehenet.

A pásztor tisztes távolságban maradt a bikától, de Rózsi egy cseppet sem félt tőle. Odaballagott hozzá, fejét odadörzsölte Rudi mogorva homlolcához, Rudi bömbölt egy kurtát, de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott Ügyeskedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi között, hol az egyikre, hol a másikra emelte búsa fejét, de végül mégis Rózsi után indult...

Lajos bácsi rákiáltott Jonest-- ra:

— Na, most szedd a lábad7

Jancsinak mm kellett sok bíztatás. Szaladt, rohant, amennyi maradék erejéből még tellett. A nagybőgő kegyetlenül verte az oldalát. De nem baj. Ott volt már ‘az állomás és még beérte a nyolcórai vonatot.