Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

TLfezőgazdaságunk tevé- kenyságánek fő irányát 1966-ban is lényegében a Köz­ponti Bizottság 1964 decemberi határozata jelölte meg. A ha­tározatnak megfelelően ebben az esztendőben a mezőgazda­ságban is az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott a gazdálko­dás tervszerűsége, a hatékony­ság fokozása, a meglevő esz­közök, anyagok, egyéb lehető­ségek jobb, céltudatosabb hasz­nosítása. A mezőgazdaság 1966. évi termelése 2—3 százalékkal meghaladta a tervezettet és a felvásárlási célkitűzés is telje­sült. A termelés teljes meny- nyisége 1966-ban 5—6 százalék­kal, az állam számára felvásá­rolt áruk mennyisége pedig 3,5 százalékkal haladta meg az 1965. évit. A termelés és felvásárlás ösz- szetételét tekintve lényegében teljesültek azok a fő termelés- politikai célkitűzések, amelyek meghatározták a mezőgazdaság 1966. évi legfontosabb felada­tait. Ennek megfelelően mező- gazdaságunk ebben az eszten­dőben is eleget tett azon fon­tos kívánalomnak, hogy saját termésből biztosítsa az ország kenyérgabona-szükségletét. A búza termésátlaga 12,4 mázsa volt holdanként és mindössze egytized mázsával maradt el holdanként az eddigi 1965-ben elért legmagasabb termésát­lagtól. Ebben az évben rekord- termés volt kukoricából és cu­korrépából. A kukorica ter­mésátlaga kát. holdanként meghaladta a 17 mázsát, míg javultak. Az állatállomány számszerű alakulása különösen a sertésállomány és a tehén- állomány vonatkozásában nem mondható kielégítőnek. A termelés, valamint az áru­termeléssel összefüggésben ja­vult a lakosság élelmiszerellá­tása, tovább növekedett a me­zőgazdaság exportja. A terme­lőüzemek, felvásárló és külke­reskedelmi vállalatok erőfeszí­téseinek eredményeként mint­egy 2,6 milliárd devizaforintot tesz ki az idén a mezőgazda­ság export-import aktív egyen­lege, amely a tavalyihoz ké­pest megközelítően 300 millió devizaforintos javulást jelent. Ez nagyban elősegítette a Köz­ponti Bizottság határozatának teljesítését, hogy javuljon az ország külkereskedelmi mér­lege. A mezőgazdaság 1966. évi eredményei — a kedvező idő­járáson túl — mindenekelőtt az év elején hozott gazdasági intézkedésékkel magyarázha­tók. A tervezés korszerűsítése, a felvásárlási árak rendezése, a gépeknél, berendezéseknél az amortizációs alap bevezetése kedvezően hatott a termelés növelésére, jó hatással volt a parasztság munkakedvére, szorgalmára és vitathatatlanul hozzájárult a fiatal, szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink erősödéséhez. A 1966-os esztendő ered- ményei megfelelő . ala­pul szolgálnak az 1967. évi cél­kitűzések reális meghatározá­sához, ahhoz, hogy a jövő esz­tendőben tovább növekedjék, mind a termelés, mind pedig az árutermelés. Ezt figyelembe véve kerültek kidolgozásra a ■mezőgazdaság 1967. évi felada­a cukorrépáé megközelítette a 185 mázsát. Ezek a mutatók már közel azonosak a legfej­lettebb országok eredményei­vel. Az idei burgonya-termés­átlag holdanként eléri a 65 q-t, ami lényegesen jobb az utóbbi évek eredményeinél. A zöld­ségfélék össztermése is maga­sabb a tervezettnél. Mindezek következményeként mind a burgonya, mind pedig a zöld­ségfélékben a lakosság ellátása ényegesen javult az 1965. évi- íez képest. Ennek kézzelfog- ható jeleként bővült a válasz­ték és csökkentek a fogyasztói árak is. A takarmánytermesztést illetően — mind az ab­rak-, mind pedig a szálas és lé­dús takarmányok tekintetében — ugyancsak jelentős az előre­haladás. A lucerna szénater­mése országos átlagban hol­danként 25 mázsa, a lóheréé pedig 23 q. Javult a rét- és legelő fűhpzama is. Az állatte7 nyésztésben mindenekelőtt a termelékenység főbb mutatói tai, főbb termelési előirány­zatai. A mezőgazdaság bruttó termelését 2—2,5 százalékkal, az állam számára felvásárolt áruk mennyiségét pedig 3 szá­zalékkal kell növelnünk 1966- hoz képest. A fő célkitűzések lényegében azonosak az 1966-os évben megvalósítottakkal. To­vábbra is alapvetően fontos feladat a kenyérgabona-szük­séglet hazai termésből való ki­elégítése, a takarmánybázis bő­vítése,.' az állatállomány -szám­szerű növelésével együtt a "ter­melékenység erőteljesebb foko­zása, a rét- és legelőgazdálko­dás további javítása, a zöldség­termő terület növelése. A szán­tóföldi növénytermesztésben alapvető termelési célkitűzés az egységnyi területről elérhe­tő hozamok növelése, a belter­jesség fokozása. Ennek megvalósításához szükséges feltételek részben adottak, másrészt pedig a mű­szaki-anyagi alapok, illetve eszközök továbbfejlesztésével biztosíthatók. Mindenekelőtt azért, mert az 1967-es eszten­dőben a mezőgazdaság műsza­ki-anyagi megalapozására to­vábbi erőfeszítések történnek. Egyebek között 22 százalékkal nő a felhasználásra kerülő mű­trágyák mennyisége, 6—7 ezer új traktor áll majd a mező- gazdaság rendelkezésére. Lé­nyeges erőfeszítések történnek a fontosabb betakarító és mun­kagép-ellátás javulása érdeké­ben. Ezek az új lehetőségek fontos feltételei az 1967. évi gazdasági célkitűzések megva­lósításának. Ennél is nagyobb jelentőségű azonban a meglevő eszközökkel, anyagokkal és egyéb lehetőségekkel való gon­dosabb gazdálkodás. A mezőgazdaság 1967. évi célkitűzései megvalósítását se­gítik elő azok az intézkedések is, amelyek további előrehala­dást tesznek lehetővé a terme­lőszövetkezetek és állami gaz­daságok önállóbb gazdálkodá­sa felé. Jelentős feltétele és lehetősége a jövő évi előreha­ladásunknak a termelőszövet­kezetek új nyugdíjrendszere, amely a jelenleginél magasabb szinten biztosítja a termelőszö­vetkezetek tagjai számára a tényleges jövedelmet figyelem­be vevő nyugdíjakat. Az ön­álló gazdálkodás pénzügyi fel­tételeinek megteremtése szem­pontjából nehéz lenne túlbe­csülni annak jelentőségét, hogy az 1967-es esztendőben rende­zésre kerülnek a termelőszövet­kezeti hitelek. Törlésre kerül minden olyan közép és hosszú lejáratú hitel, amelynek tár­gyi ellenértéke már nincsen meg, illetve elhasználódott. A tervezés korszerűsítése tekin­tetében további előrehaladás­sal számolunk mindenekelőtt az állami gazdaságokban. A mezőgazdaság jövő évi feladatai tehát nagyok. Meggyőződésünk, hogy a me­zőgazdaság dolgozói és vezetői magukévá teszik ezeket a cél­kitűzéseket, és ugyanúgy, mint eddig, elvégzik mindazokat a feladatokat, amelyek az 1967. évi előirányzatok hiánytalan megvalósításához szükségesek. Ezáltal még biztosabb alapok­ra helyezhetjük fiatal szocia­lista nagyüzemeink gazdálko­dását. Ez az alapja annak, hogy a parasztság jóléte reál­fogyasztásának értéke az elő­irányzatoknak megfelelően nö- vekedhessék és a mezőgazda­ság eleget tehessen mindazon kötelezettségének, amelyet né­pünk, munkásosztályunk jog­gal elvár. Fegyelmez a brigád RENDKÍVÜL meglepő az a fejlődés, ami a Pető András munkavezető közel félszázas létszámú brigádjában néhány hónapja tapasztalható. A kol­lektíva összeforró! tságának tu­lajdonítja a brigád precizitását maga a párttitkár is. Éppen ezért érthető kíváncsisággal ke­restem fed a brigád fiatal ve­zetőjét, Takács Imrét. Mi a titka a kollektíva utób­bi időben tapsztalható jó ösz- szeforottságának? — tettem fel a kérdést, mire a brigádvezető mosolyogva válaszolt. — Hosszú annak a sora. Sok töprengés, bosszúság, veszeke­dés árán értük el. — Hogyan jutottak közös útra? — Nehezen. Először ment mindenki a maga feje után. A komolyobbak is csak önma­gukban, vagy szűkebb körben bosszankodtak azon, hogy né- hányan rossz hírbe hozták a brigádot. Azután az egyik bri- gádvezetőségi gyűlésen, ami­kor éppen Nagy Péter ügye került terítékre, aki minden szó nélkül négy órával előbb elhagyta munkahelyét, hatá­roztunk; Rendet teremtünk a nagy létszámú brigádunk so­raiban! Nagy Péter esetében például mindjárt felelősségre vontuk Tóth Sándort is, aki • együtt dolgozott Nagy Péterrel és mégsem szólt a brigádvezető­nek arról, hogy Péter munka­idő letelte előtt engedély nél­kül elhagyta munkahelyét. Kimondottuk; ezentúl a brigád együttesen is felel bármelyik tagért. Minden komolyabb szaktársat felhatalmaztunk, lépjen közbe, közölje azonnal a vezetőséggel, ha valakit a munkafegyelem megsértésének még csak a gyanúja is kísért. — A gyakorlatban hogyan valósult meg ez a határozat? — Elég nehezen — válaszolt a brigádvezető. Sokáig besúgó­nak tartották, ha valaki szót emelt bármilyen negatív je­lenség ellen. Azt mondták, a munkavezető joga és köteles­sége a rendellenességet szóvá tenni. Ha történtek a munka- fegyelmet sértő jelenségek — mert történtek — akkor meg­felelő komolysággal bíráltuk meg a szabálysértőt és megdi­csértük a jelentéstevőt. A bri­gádvezető elmondotta, hogy az „egymásra vigyázás” hozta a nagy fejlődést. Ha valakivel baj volt, a vezetőség nemcsak a fegyelmezetlent vette elő, hanem a társát is. A BRIGÁDVEZETÖ példát is mondott. — Pethes Károly, aki a munkásszálláson lakik, több alkalommal botrányosan vi­selkedett a városban. Amikor megtudtuk az ügyet, kiderült, hogy Kovács Tamás négy alka­lommal is együtt iszogatott vele, és amikor barátja duhaj­kodni kezdett, ő eloddal£ottv A brigád vezetősége mindket­tőjüket felelősségre vonta. A figyelmeztetés mindig célra vezet — kérdeztem. — Egyszer-kótszer súlyo­sabb eszközökhöz is kellett folyamodni, mire eljutottunk odáig, hogy nincs számottevő rendbontás. Magunk között így mondjuk: „köd”. Vagyis, akire ilyen ítéletet hozunk, az egy bizonyos időre megszűnt létezni a brigád számára. Az ilyennel csak a munkavezető érintkezik, meg a napi munka. Pettiest sorozatos botrányai miatt el akarták bocsátani. Ke­lemen István javaslatára utol­só figyelmeztetésként „köddé” nyilvánítottuk, kizártuk a bri­gád termelői munkán kívüli életéből. ENNEK CSAK ÖRÜLT a fe­gyelmezetlen — vetettem köz­be — de a brigádvezető a fe­jét csóválta. Nem! Az első napokban még fütyörészett, mint akit nem érdekel a do­log. A második napon már kezdett közeledni, mert érez­te a társtalanságot. Egy hét múlva már nem bírta. Kö- nyörgött, hogy bocsássunk meg neki, mert ez rosszabb, mint a börtön. — És? — és mi megszabtuk a feltételeket. Pethes Károly mindent megígért és nagyon igyekezett megváltozni. — Azóta nem volt vele baj? — De volt A „köd” eem cső­Kevesebb hatósági bizonyítvány Eddig az oktatási intézmé­nyekben a felvételhez megkö­vetelték a vagyoni bizonyít­ványt, továbbá igazolást az el­tartottak számáról, valamint nemleges igazolást a nappali tagozatra jelentkezők munka- viszonyban állásáról. Mind­ezek a hatósági bizonyítvá­nyok a jövőben szükségtele­nek. A művelődésügyi minisz­ter úgy rendelkezett, hogy az említett hatósági bizonyítvá­nyokra a kérelem elbírálásá­hoz nincs szükség. Az esti ta­gozatra történő felvételi ké­relmekhez a tanácsi szakigaz­gatási szervekkel sem kell igazoltatni a munkaviszony fennállását. A felsőfokú oktatási intéz­ményekbe felvett hallgatók ál­lami támogatásának megálla­pításához és tandíjbesorolá­sánál megszüntetik azt a köve­telményt. hogy a község (vá­ros, kerület) tanácsi szerve kü­lön igazolja, ha az egyik el­tartó nem áll munkaviszony­ban, ehelyett csupán az szük­séges, hogy az eltartottak szá­mára vonatkozó adatot hitele­sítse. Kimondja a rendelkezés azt is, hogy az óvodai, napközi otthoni térítési díjak megálla­pítására az eltartott gyehne- keket illetően minden adatot a munkáltató igazol. Szuez és Asszuán Amikor tíz esztendővel ezelőtt az angol—francia inter­venciós csapatokat kivonták Egyiptomból — s ezzel a világ előtt végérvényesen csúfos kudarcot vallott az imperializmus kísérlete az államosított Szuezi-csatorna „visszahódítására’’ — csak éppen csírázott az egyiptomi történelem új szakasza. Az angol—francia agressziós csapatok távozásával egyidejűleg ünnepelte Egyiptom — a mai Egyesült Arab Köztársaság — a győzelem napját, s kezdett a Szuezi-csatorna államosításá­val meghirdetett „egyiptomizálás” kiterjesztéséhez. Azóta — a neokolonializmus ismételt akciói, az általuk pénzelt és szított összeesküvések és zsarolások ellenére — Nasszer elnök kormánya a fejlődés nem kapitalista útján ha­ladva, komoly sikerekhez vezette az EAK-ot. Asszuánban, a Nílus menti városka közelében, amely Faruk király idejében számüzetési hely volt csupán, felépült a hatalmas vízi erőmű­komplexum első része. A Szuezi-csatorna államosításával a csatorna bevétele Egyiptomé lett, s nagyrészt ebből finanszí­rozzák az asszuáni gátrendszer és vízi erőmű építését. 2 mil­lió 100 ezer kilowatt lesz a kapacitása és az Asszuán—Kairó —Alexandria közötti elektromos távvezeték építésével létre- hoézák majd a köztársaság egységes energetikai rendszerét, az EAK iparosításának egyik legfontosabb bázisát. A szovjet se­gítséggel folyó építkezés a terv szerint 1970-re befejeződik, ám az építők máris a határidő előre hozását ígérik. Az intervenciós csapatok kivonulása óta eltelt évtized eredményei azonban nem merülnek ki Asszuánnal. Az EAK nemzeti jövedelmének a felét már az ipar szolgáltatja, s Egyiptom agrárországból mezőgazdasági—ipari országgá lett! S ennek az irányvonalnak, a külső és belső reakciós erők gán- csoskodásával szemben egyre határozottabb intézkedésekkel szereznek érvényt, tovább növelve az állam gazdasági szerepét. Az Egyesült Arab Köztársaság történelmének ez az év­tizede nemcsak a Nílus menü országnak adott új arculatot, hanem erősítette egész Afrika haladó, antikolonialista orszá­gait. Nemcsak gazdaságpolitikájában, az egyiptomiak életvi­szonyának megjavításában mutatott követendő példát az afro­ázsiai országoknak, hanem az imperializmus elleni küzdelmé­vel is. Az agresszió fölött aratott tízesztendős győzelem, amelyben akkor a Szovjetunió figyelmeztetésének döntő sze­repe volt, remélhetően újabb sikeres évtized bevezetője. S. T. Uj törvény születik Gondolatok a A falvak népe, a termelő­szövetkezeti parasztság, nagy érdeklődéssel fogadta az Or­szágos Termelőszövetkezeti Tanács legutóbbi üléséről megjelent tudósításokat, mert azon határozat született az első országos termelőszövet­kezeti kongresszus összehívá­sár ÓL Ugyanakkor több olyan nagy jelentőségű kérdés sze­repelt a ülésen amelynek elvi vonatkozásáról az MSZMP IX. kongresszusa döntött, vagy amelynek meg­oldását a termelőszövetkezeti mozgalomnak javasolta. Az Országos Termelőszövet­kezeti Tanácsnak három He­ves megyei tagja van, közü­lük Kassa Józsefet, a tama- bodi Tamagyöngye Termelő­szövetkezet elnökét kerestük fel kérdéseinkkel. A tanácsülés napirendjén volt az új tsz-törvény és az új nyugdíjrendszer. Miben jelentenek újat a közös gaz­daságok számára? daszer, de egy pár hónap alatt megváltozott. A kíváncsiság furdalta az oldalam, vajon hogyan véle­kedik erről a módszerről egy olyan brigádtag, akit munka­társai néhány nappal ezelőtt „ködnek” tekintettek. Hossza­san beszélgettem Kerekes La­jossal, akit a brigádtagok ki­közösítéssel bűntettek. Én egy pár napig dacoltam a brigáddal — mondta. De nagyon nehéz volt. Reggeli, ebédidő alatt, a munkásszál­láson a többiek beszélgettek, nevetgéltek, én meg ültem, mert csak hivatalos ügyben szóltak hozzám, de akkor is csak a főnök. Került minden­ki, mintha ragályos beteg let­tem volna. Érdekes dolog ez nagyon — mosolyodott el hir­telen Kerekes és mintha az arcába vér tódult volna, ne­kivörösödve folytatta. — Aki tegnap még tréfá­san hátba veregetett, ma rám sem néz és holnap már szóba sem áll velem. A közösség nagyon szigorú tud lenni. Ilyenkor nincs más lehetőség, meg kell változni. Egyszerű­en nem lehet mást tenni, kü­lönben pokol lenne az élet. A KÖZÖSSÉG SOK-SOK ál­dozat árán vállalja az utolsó kísérletet. Vállalják, mert kö­zülük való az, aki a lejtő szé­léig jutott és nekik is szégye­nük az, ha a kollektíva ereje nincs olyan erős, hogy meg­mentse társukat az elbukás áldozatától. Gjenes István :-ek első országos — Két fontos témával fog­lalkoztunk az ülésen — vála­szolta Kassa József —, első­nek a kidolgozás alatt álló új tsz-törvény t, majd a párt- kongresszus határozata alap­ján január 1-én életbe lépő termelőszövetkezeti nyugdíj­rendszer tervezetét vitattuk meg. Mindkettő tükrözi azt a változást, amely végbement a közös gazdaságokban és egy­úttal nagy lépést is jelent, majd a termelőszövetkezeti parasztság életében. A ter­melőszövetkezetek sok olyan dologgal gazdagodnak, ame­lyek eddig csak az állami vál­lalatoknál voltak meg. Számí­tásba veszik az új gazdaság- irányítási rendszer bevezeté­sével járó előnyöket, ugyan­akkor a parasztemberek szo­ciális körülményeit, életszín­vonalát hivatottak javíta­ni. — Az új tsz-törvényt de­mokratikus alapon az ország valamennyi termelőszövetke­zeti tagja együttesen fogal­mazza meg. A törvény-terve­zetet először a termelőszövet­kezeti közgyűléseken beszélik meg, ahol egyúttal megyei küldötteket választanak. A ja­vaslataikkal kiegészített ter­vezetet a megyei kongresszus tárgyalja, majd az országos küldöttek, a termelőszövetke­zetek első kongresszusán ki­mondják a törvényt Mivel foglalkozik majd az új tsz-törvény? — Az 1959. évi 7. sz. tör­vényerejű rendelet szabályoz­za meg a termelőszövetkeze­tek működését szervezetét és gazdálkodását. Annak Idején elősegítette a fejlődést, de ma már nem tükrözi megfe­lelően a megváltozott körül­ményeket. Elsősorban is a tagsági viszony jellegében történt változást kell szabá­lyoznia. A vitánk során az a közös vélemény alakult ki, hogy a tagság jogainak gya­korlása a kötelességek telje­sítésétől függjön. Eddig, akit felvett a közgyűlés, az min­den jogot élvezhetett, akár dolgozott, akár nem. Az új törvénynek ki kell mondania, hogy aki ledolgozza a kötele­ző munkanapokat, az legyen teljes jogú tag, aki nem, az ne kerüljön azonos elbírálás alá. Éppen ezért a pártoló tagság rendszerét meg kell kongresszusa előtt szüntetni. Akire pedig nincs szüksége a szövetkezetnek, azt közös megegyezéssel ki kell engedni a szövetkezetből. A tagok és az alkalmazottak kö­zötti feszültség fokozatos meg­szüntetés« is nagy lépés előbbre. A szövetkezeti va­gyon védelmében jelentős az az elképzelés is, hogy az anya­gi érdekeltséget a vállalati alkalmazottakéhoz hasonlóan határozzuk meg. Javasoljuk a termelőszövetkezeti kongresz- szusnak azt is. hogy a kisebb jelentőségű határozatokkal ne a közgyűlések foglalkozzanak, hanem a vezetőségi ülések döntsenek azokról. Javasoltuk azt is, hogy a háztáji terüle­teket ne családokra, hanem egy családból többen is dol­goznak a szövetkezetben, ak­kor mindegyikük kapja meg a neki járó részt. A pártkongresszus hatá­rozata szerint meg kell te­remteni a termelőszövetke­zeti földek tulajdonának és használatának összhangját. A termelőszövetkezeti ta­nács hogyan fogadta ezt? — Örömmel, hiszen a ta­nács tagjainak nagy része gyakorlati szakember. Elfo­gadták azt a javaslatot, hogy csak az örökölhessen földet, aki a mezőgazdaságban dol­gozik. Fokozatosan történő tu­lajdonmegváltás lesz, a ter­melőszövetkezetek pénzügyi helyzetétől, a föld felajánlá­sétól függ, mikor kerül s szövetkezetek birtokába e használt föld. Mit hoz az új nyugdíj- rendelet? — A rendelet hamarosan napvilágot lát és január 1-től már ennek alapján fizetik a falusi öregek nyugdíját. Az állam kasszájából sok millió forinttal többet fordítanak ar­ra, hogy a termelőszövetkeze­ti nyugdíjasok az ipari mun­kásokéhoz hasonló járadékot kapjanak — mondta végül Kassa József és hozzátette még, hogy a tamabodiak „el­ső kézből” értesültek a terme­lőszövetkezeti tanács ülésének határozatairól és a vélemé­nyek egyöntetűen kedvezőek. P. E. Némsőu 3 1966. december ZZ., csütörtök SZÁMADÁS A MEZŐGAZDASÁGRÓL Irta: dr. Dirnény Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents