Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

Értelem és kapcsolat Találkozás Gyat mathy Tihamér festőművésszel A VETÍTÉS ALATT egy kö­zépkorú hölgy, a mellette ülő ismerősének, egy-két képhez megjegy:zést fűzött: ez talán a Nap a körülötte keringő boly­gókkal, az talán egy bomba­tölcsér és az elpusztult há­zak? De az egyórás színes, diapozitív vetítés alatt több­nyire szófián volt. Gyarmaty Tihamér festőmű­vész az egri irodalombarátok, és a főiskolai alkotó kör meg­hívására érkezett Egerbe és bemutatta műveit. A jobbára fiatal, főleg főis­kolás rajz szakosokból és né­hány egri képzőművészből álló közönség néma csendben szemlélte a csodálatosan szín - gazdag alkotásokat. Ök nem próbálták magyarázgatni a művész képeit Azért mert ér­tették? Amikor Gyarmathy Tiha- mérral erről beszélgettünk, azt mondta: mindenki rezonálási fokának megfelelően reagál képeire. Tehát értették? „Rezonáltak” rá. Ez biztos. Annál is inkább, mert nagy­jából szakmabeliek voltak, képzőművészeti műveltséggel, festői látásmóddal és az alko­tó fantázia érzékenységével. S mit' feleznek ki Gyar­mathy képei? Erre mindenki másképp felelne — reagálási és fantáziaképességének fo­kán? Vajon „eltalálná”-e sok embert azt, hogy a művész mit akart kifejezni? Mert a rezo­nancia lehet ellentétes is az alkotóéval. Mi van akkor, ha nincsenek szinkronban, ha va­laki pontosan az ellenkezőjét gondolja annak a gondolat­nak, amit a művész kife­jezni óhajtott? Elérte-e célját akkor a festő? Mert Gyarmathy képed gon­dolatokat és érzelmeket fe­jeznek ki a színekkel. Mint mondta, a színek a legfontosabbak. S a forma? — vetettük közbe. „Ha megfestek például egy lófejet, bármilyen színnel ábrázoljam is azt, attól még lófej marad” — vála­szolta. S vajon egy egyszerű em­ber, aki a természetben na­ponta maga előtt látja a pari­pát. elfogadja a csíkos, vagy a lila lófejet? Egyáltalán fel­ismeri, ugyanúgy reagál rá. mint a festő? Mert ha nem. számára már nem lófej, ha­nem valami más, s akkor a művész nem érte el célját. KÜLÖNBEN GYARMATHY TIHAMÉRT a nagyközönség nemigen ismeri. Műgyűjtők környezetében ismert a név. Becsülendő módon 30 év óta halad egyazon úton, a saját út­ján, még magányosan is. A tv és a rádió szilveszteri műsora a az is Az év utolsó napján Kossuth rádióban már Esti krónika hangulata szilveszteri lesz. A szerkesz­tők a riporteri munka fo­nákságaival nevettetik majd a hallgatókat. A fő műsor: a „BUEK 1967” — 21.30-kor kezdődik. A rádió szilvesz­teri vendége lesz többek kö­zött az „Angyal”, Major Ta­más személyesíti meg. A mikrofon elé lép Tabi Lász­ló is. Az új esztendő kez­detét 12 gongütés jelzi, majd a Himnusz hangjai csendül­nek fel. A tánczenei műsor reggel öt óráig tart. A televízió szilveszter dél­utáni programja 15 óra 53 perckor kezdődik. Jelentkez­nek a szokott műsorok, így a Tv-jelenti és a híradó is, 0.55 perckor pedig „Kapcsol­juk a VI-os stúdiót” cím­mel részleteket láthatnak a televíziónézők a rádió szil­veszteri műsorából. Az évet búcsúztató kaba­ré műsorszámait 21.30-tól — „Szilveszter, vagy amit akartok” címmel a Vidám Színpadról közvetíti a tv. A látványosságot a tánckar szolgáltatja, Alfonzó opera­paródiát ad elő. Rátonyi Ró­bert pártnere a „Plusz egy fő”-ből már ismert Rátonyi Hajnalka lesz. Közös mű­sorban énekel Voith Ági és Bodrogi Gyula, s közkívá­natra felhangzónak az „Örökzöld” melódiák is. Eb­ben a műsorban rendezik meg a televízió komolyzenei fesztiválját, a közkedvelt fiatal támcdalénekesek rész-» vételével. A Húzzátok ci­gányok! című műsorban Sárdy János, Petress Zsu­zsa és Fónay Márta énekel, népi zenekar kíséretével. Az újévi köszöntőt Sinkovits Imre mondja. Éjfél után tánczenei összeállítást su­gároz a televízió. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István hagyományos köszöntőjét újév napján su- vározza a rádió 12.05 perc­kor, illetve a televízió 11.50 perckor. A fiúnak, huszonnégy éves korában, kétezer-háromszáz forintra emelkedett a fizeté­se, s úgy érezte, most már nyugodtan megkérheti Erzsi, ke kezét Elvégre két éve járnak együtt, mire várja­nak? Amikor a lánynak meg­mondta, hogy nem tud nél­küle élni, e’érzékenyült és nagyon meghatódott Erzsiké is elérzékenyült és még in­kább meghatódott. Ebben nincs semmi meglepő: a lány még nem töltötte be a tizen­nyolcadik évét, a fiú volt az első udvarlója és az első ké­rője. Imre, az apránként megta­karított csekélvke rezéből ezer^volcszáz forintot kivett az OTP-ből és Erzsikét szü­letésnapjára meglepte ©gv modern arany karkötővet — Egvre jobban szeretlek. 1966, december 23.» csütörtök Imre — lelkendezett a lány, amikor a fiú a jobb csukló­jára rákattintotta a karkötő zárját. — Álmomban sem képzel­tem derekabb férjet Erzsiké­nek — mondta a mama a pa­pának. némileg a karkötőre célozva. —t Olyan férj válik majd ebből a fiúból, aki minden áldozatot meghoz a feleségéért. — Fiatal technikus, talán még mérnök is lesz belőle — mondta a papa a mamának és a férijelölt majdani ma­gasabb fizetése járt az eszé­ben. Már az esküvő időpontjá­ról is beszélgetett a család, amikor a fiú bemutatta a lányt a főnökének. Rendek István főmérnöknek. Elég annyit tudni róla, hogy har­mincöt éves, nemrég vált el a feleségétől, jó megjelenésű, dús hajú és rámenős fiatal­ember, havi négyezer-kétszáz forint fizetéssel, plusz _ pré­mium és itt-ott egy kis újítá­si pénz is. — Szép szőke haja van a menyasszonyának — jegyez­te meg másnap a főmérnök. Imre szeme felcsillant és refrénként ismételte, hogy „szép szőke”. — És nagyon jó alakja — folytatta a főmérnök. — És szép kék szeme. És értelmes. És mai lány. — Mai — motyogta a fiú, nem kevés büszkeséggel. Imre elmondta otthon Er­zsikének, meg a kedves szü­lőknek, hogy a főnöke mi­lyen szépen nyilatkozott Er­zsikéről. A szülők boldogok voltak, Erzsiké is boldog volt és Imre is boldog volt. A következő héten Rendek István főmérnök felhívta Er­zsikét telefonon hogy szerel­ne vele a Rózsa presszóban munka után találkozni. — Imre úgyis túlórázik ma — bíztatta a főmérnök a lányt —, hét felé találkozhat­nánk. Találkoztak is. Erzsiké este levetette a fehér köpenyét az Illatszer- boltban, ahol dolgozott, és elment a Rózsa presszóba, ahol a főmérnök már várta. — Talán valarfii baj van Imrével? — kérdezte a lány némi aggodalommal — Nem Imrével van baj, hanem velem. Beleszerettem magába. — jegyezte meg ne­mes egy szerűséggel Rendek. — Te jóisten! — siköltött fel Erzsiké. — Mi lesz most?! — Semmi. Saját elhatáro­zásából hozzám jön feleségül. Imrének egyelőre ne szóljon. Ettől kezdve Imre még • gyakrabban túlórázott, Er­zsiké és a főmérnök még gyakrabban találkoztak. És Erzsiké egyre búskomorabb lett Imre mellett, és egyre vidámabb a főmérnök mel­lett És nem szólt egy szót sem Imrének, de elmondott mindent a szülőknek. A papa azt mondta, hogy ezt jól meg kell w-dőlni. A mama azt mondta, hogy ezen nincs mit meggondolni és csak Erzsiké jövőjére kell gondolni. Rendek jóképű f'ú. főmérnök és havi négyezer- kettőszáz, plusz prémium és olykor egy kis újítási díj. Nincs ezen gondolkozni való! A papa végül is azt mond­ta, hogy ez valóban igaz. Erzsiké egy nap így szólt a vőlegényéhez: — Tévedtem, Imre, nem megyek hozzád feleségül! — és ezzel lecsatolta a jobb csuklójáról a karkötőt és visszaadta Imrének. — Még tizennyolc éves sem vagyok, ráérek férjhez menni. ■— Megszakad a szívem — mondta a fiú mélyről jövő keserűséggel —, pedig örül­nöm kellene. Éppen ma ne­veztek ki vezetőnek a válla­lat vidéki telepére, havi két- ezer-nyolcszázzal. — Gratulálok, kedves Imre — örvendezett a mama. — Szép karrier — jegyezte meg a papa. Imre leutazott vidékre, de Rendek István főmérnök, a központban, továbbra sem feledkezett meg róla. Egy év múlva már háromezer-két­száz forint volt a fiú fizeté­se, s akkor tudta meg, hogy Rendeknek köszönheti a kar­rierjét és a havi háromezer- kétszázat. És Erzsikének is köszönheti. Hivatalos kiküldetésben egy kollégája kereste fel a központból. Amikor már a hivatali ügyekkel végeztek, így szólt Imréhez: — Nagy svihák a te főnö­köd. Udvarolgat, udvarolgat, aztán mást vesz el... Hop­pon maradt a te Erzsikéd is! A fiú elámult: — Hát Erzsikének is ud­varolt? — Mit gondolsz, miért he­lyeztek pont téged vidékre és miért kaptál ilyen kitűnő beosztást? Kárpótlásként kaptad, kedves barátom Kárpótlásként! Kárpótlás, kárpótlás — zakatolt az egyában, de to­vább folytatta a beszélgetést. — És kit vesz el Rendek? — érdeklődött nagy önural­mat erőltetve. — A vörös hajú Irmát, az elnök titkárságáról. Ha elve­szi egyáltalán... Azt Ren­deknél sohasem lehet tudni. Ismerheted. Alighogy a kolléga eluta­zott, Imre levelet kapott Er­zsikétől. Néhány sort írt csupán. ..Szeretnélek apuék­kai meglátogatni, úgy érzem, mégiscsak te vagy az igazi”. A fiú ugyanolyan röviden válaszolt: „De te nem vagy az igazi! És én még huszon­hat éves sem vagyok, ráérek megnősülni”. Egy pillanatra kísértésbe jött, hogy odaírja még: „Kö­szönöm a kárpótlást”. .,Szellemi rokonaim vannak, s i ez a .fontos.” Szellemi rokonai- nak Vallja a konstruktív szür­realizmus híveit. Mint kijelen- . tette, valahol a lengyel Kart- J dinszkij, vagy a magyar Mo­holy—Nagy és Kassák gondo- lati elődei. Önmaga számára f megalapozott világképét erős ^ akarattal juttatja művészeté­ben kifejezésre. „Az ember ki- , jutott az űrbe, más térben ‘ mozog, mint ahogy eddig meg- . szoktuk. Ezt szeretném álra- '■ zolni.” Nála a tér nem há- ^ rom, hanem több dimenziós, j Tér, szín konstruktivitás és 1 szürrealizmus. Lexikoni fogai- : mák. S az ember? „Az ember egy horizontális és egy verti- ( kális... Értelmes, nem?” — . kérdezte többször is. Sokan , tudjuk, hogy mi a horizonté- - lis és mi a vertikális. De az i ember saját magát, vagy a ma- ■ ga képére formált világot sze- . retné látni. Nem túl egyszerű így ez a konstruktív ember- . fogalom. Talán az embernek ; ez a leegyszerűsítése ponto- ; san a laikus közönség számára , túl bonyolult. , Természetesen a művész jo­ga, hogyan fejezi ki önmagát, de a nézőnek is joga, hogy" mindezt megértse. Ez nem a 1 naturalizmus és az elfogult ■ realizmus hívednek hangja. Gyarmathy Tihamér beszél- ; getésünk során sokszor szinte szava járásiként emlegette: „ér­telmes nem?” Mintha félne: valóban értelmes-e? NEM VAGYOK művészettör­ténész, sem kritikus, inkább hivatkozom a vetítés alatt , egyszer már idézett középko­rú hölgyre, aki naív, megmo­solyogtató megjegyzéseket tett i képekre, ö így rezonált? S 'ajón jól? Nem vagyok elfogult kép- őművészeti kultúránk magas zínvonalától. Nem vagyok el- ■agadtatva, ha egy ember szá­non kéri a szemöldököt, s lind a 32 fogat egy portrén. 3z már képzőművészeti kultu- álatlanság. Én is azt vallom, unit Gyarmaty: a művész lem másolja, hanem létrehoz- a a világot, ahogy Picasso a 3ékegalambot. De ha ez a vi- ág sokak számára hozzáfér- íetetlen, az még nem jelent épzőművészeti kulturálatlan- ágot. A szakmabeliek szerint Jvarmathy Tihamér* * rendkí­vül tehetséges művész, aki Pá- izsban és Lengyelország több károsában is számtalanszor ál- ított már ki. Optimista mű­részként tartja számon ma­iét, aki a legegyszerűbb embe- eket is művei színvonalára zeretné felemelni. „Minden­einek fejlődési lehetőséget kell nztosítani” — vallja. Tehát nintha korát szeretné meg­főzni. ALKOTÁSAI nekem tetsze- rek, csak azt nem tudom (ta- án nem is'fontos), hogy mű­iéiből én azt szűröm-e le, imit ő ki akar fejezni. Mert ehet, hogy aszinkronban va­gyunk, s akkor engem is meg­főzött. Ilyen helyzetben pe- lig a tetszésnyilvánítás értel- netlen: hogyan lehet azt ösz- szeegyeztetni, hogy bár tet­szik nekem, de nem tudok rea­gálni a kifejezett gondolatra? Berkovits György Ciki fink nyomón Döntés a rolóügyben Vasárnap is lesz nyitva elel mi szerkóit liisérleti zárórák a vevők érdekében Nem egyszerre csuknak a vendéglők Olvasóink bejelentéseire, pa­naszaira reagálva lapunk no­vember 18-i számában szóvá tettük: úgy tűnik, mintha a ke­reskedelmi és vendéglátóipar minden szervtől függetlenül — és sok esetben a vevők érde­keit sértve — állapítja meg a nyitás, zárás, a szünnapok ide­jét. Ezt tanácsüléseken, inter­pellációkban több esetben szó­vá tették Gyöngyösön is, Hat­vanban is, de a megyeszékhe­lyen sem volt ez ügyben meg­nyugtató a helyzet. Most azonban a megyei ta­nács vb kereskedelmi osztályá­nak kezdeményezésére össze­ültek a szakszervezet, a keres­kedelem, a vendéglátóipar ve­zetői, szakemberei, hogy az előzetes vizsgálatok után és az eddigi tapasztalatok alapján eldöntsék — a kereskedelem dolgozóinak érdekét figyelem­be véve —, hogy miként ala­kuljanak a jövő évben az üz­letek, vendéglők zárórái, sza­bad napjai. Megnyugtató volt hallani ezen a tanácskozáson, hogy a részvevők arra törekedtek, hogy előmozdítsák a lakosság jobb ellátását. Mert nem kevés ember érdekét kell figyelembe vermi. Hiszen egyik tanulmány alapján elmondták, hogy például Gyöngyösön hárommil­lió ember fórdul meg egy év­ben, s nem kevesebb az átme­nő, üdülő, turista és helyi for­galom Egerben sem. A hatva­niak is arra hivatkoztak, hogy városukban nemcsak a hely­beliek sürgetik a zárórák ren­dezését, de komoly igényeket támaszt a kereskedelemnél és vendéglátóiparnál az a tény, hogy százezrekre tehető az át­utazó vásárolni, fogyasztani akarók száma. Ezeknek az igényeknek, ér­veknek figyelembevételével olyan döntés született, hogy Egerben és Gyöngyösön a téli időszakban is legyen nyitva egy-egy élelmiszerbolt, Hatvan­ban pedig a nyári időszakban. Javasolták továbbá, hogy ezt a feladatot a Csemege és kiske- . reskedelmi üzletek közösen, illetve felváltva oldják meg, hogy a kereskedelmi dolgozók- 1 nak megfelelő szabad időt tud­janak biztosítani. A vásárlók már most az ün­nepek előtt is megnyugvással vették tudomásul — és éltek is az alkalommal —, hogy az üz­letek zárórája rugalmasabban alkalmazkodik igényeikhez, ünnepnapon is hozzájuthatnak a különféle árukhoz és estén­ként is később húzzák le a ro­lót a vásárolni szándékozók ! előtt Ez a rugalmasság remélhető­leg a továbbiakban is jellem­zője lesz a zárórák alakításá- . nak, erre mutat az a tény is, hogy az egri vásárcsarnokban kísérletképpen meghosszabbí­tották az esti nyitvatartási, s három pavilonban vásárolhat­nak az egriek munkaidő után is. Hasonlóképpen az egri Marx utcai zöldség- és gyümölcsáru­dát is másfél műszakosra vál­toztatták. A tanácskozáson szóvá tették azt is, hogy cikkünk nyomán megvizsgálták a vendéglők, ■ cukrászdák nyitvatartási ide­jének helyességét és arra töre­kednek, hogy a lehetőségek , szerint minél jobban elégítsék ki a hullámszerűen jelentkező igényeket. Ez különösen a Mátrában jelentkezik, ahol ese­tenként vasárnap az odaözönlő vendégseregnek csak a 30 szá­zalékát tudják ellátni és több­ször van rá példa, hogy a tej­boltot már délben be kell csuk­ni áru hiányában. Ezért, ezt a kérdést alaposabban megvizs­gálva, később születik döntés a Mátrában működő boltok, ven­déglők, cukrászdák nyitva tar­tásának ügyében. Ugyanígy a hatvaniak panaszának orvoslá­saként remélhetőleg már a kö­zeljövőben sor kerül a Zöldfa . Kisvendéglő nyitva tartásának megnyújtására is. Valószínűleg rövidesen rend lesz az egri cukrászdák, vendéglők szün­napja ügyében is, hétfőről szer­dára „csúszik át” az Ibolya ■ presszó szünnapja. És minden bizonnyal megoldást találnak arra is, hogy az Eger Szálló hallja és a Grill ne egyszerre, : hétfőn tartsa zárva kapuit. Kí- ' sérletképpen ezentúl vasárnap is megnyílik az egri vasúti kis­vendéglő sokat reklamált, zárt , ajtaja, s ha a környékbeliek • élnek az alkalommal, úgy ál­landósul ez. 1 A lakosság javaslatai, kéré­sei, a tanácstagok interpellá­ciói, s lapunkban ez ügyben megjelent reklamáció után te­hát döntés született a rolóügy- | ben. Remiéjük, a végrehajtás , is ilyen biztató lesz a vásárlók, vendégek örömére. KlT ASZTAL — egy spontán és egy alkotó Egy kis kerek eszpresszóasz­al mellett fiatalok beszélget­ek. Repkedtek a csendes és íangos, az indulatos és a le­fojtott szavak. Néha, mintha íehér hólavina indult volna el. eltemetve minden azelőtt el- rangzott mondatot. Máskor, nintha vörös tűz hamvasztotta ivolna el a másik véleményét. Távolabb ültem, de mégis negfagyasztott a hó és meg­perzselt a tűz. Négy hatalmas asztalból álló összetolt asztalkomplexum volt ' a terem közepén. Mögöttük fia­talok ültek. A falakra felaggat­ták képeiket és egymás elé ki- tették több példányban legé­pelt vers- és novella-kéziratai­kat Ezekről mondták el véle­ményüket. Az asztalfőn a vita­vezetők foglaltak helyet Közelebb ültem, de nem éreztem se hideget, se meleget Az előbbi kis eszpresszóasz- tal bárhol lehetett volna, sok ilyen van. S amikor ezek a spontán asztaltársaságok hiva­talos és programozott hatal­mas asztalkomplexumokká vál» toznak — megváltoznak. Az Egri Tanárképző Főisko­la alkotó köre egy ilyen hatal­mas asztalkomplexum. Főleg magyar és rajz szakosok ülnek mögötte és véleményt monda­nak egymás bemutatott művei­ről, A kezdeményezés nagyszerű és nagyvonalú. A megvalósítás ' még nem tart itt. Egy-egy képhez, egy-egy iro­■ dalmi próbálkozáshoz kevesen szóltak hozzá. Ez a kifejezés, ■ hogy „szóltak hozzá”, helyén- ' való itt. Bár ne lenne helyén- ' való. A vélemények ugyanis- tipikus hozzászólások voltak, ' ugyanúgy, mint egy értekezlet, A hozzászólás-stílus annyi if­júi energiát emésztett fel, hogy elolvasztotta a hólavinát és el- ; oltotta a tüzet. Az ifjak éppen abba a hibába estek, amit olyan sokszor ostoroznak a ná­luk idősebbeknél. Se nem di- : csérték, se nem bíráltak — ' sztereotipeket mondtak. Igaz, szép köntösbe csomagolták, ér­• telmes szavakat fűztek egymás után. Aztán egy kis kerek esz­- presszóasztal mellett mindazt t elmondták., amit az alkotóké­■ rön kellett volna elmondaniuk. • Újból jelen volt a hólavina és a tűz. í S itt mintha arra döbben- ’ íem volna rá, — hoay a fiata­- lók csak addig fiatalok, amíg > eldugott asztalok mellett ül­nek, s ha „asztalkomplexum­; hoz” engedik őket, megöreged­nek? (B. Gy.)

Next

/
Thumbnails
Contents