Népújság, 1966. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-21 / 300. szám
A tervek végrehajtóié a szó Sok felelős fórumon hangsúlyozták már, hogy népgazdaságunk harmadik ötéves terve a gazdaságirányítás reformjának jegyében készült és végrehajtásának is ez a legfontosabb jellegzetessége. Az előzetes adatok szerint az 1966. évi „premier” jól sikerült. Az ipari termelés 6—6,5 százalékkal nőtt, valamivel magasabb a tervezettnél. A termelékenység körülbelül 5 százalékkal emelkedett, a termelés növelésének mintegy 80 százaléka származik a termelékenység növekedéséből. A mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal meghaladja a múlt évit, s ez kétszerese a III. ötéves tervben előirányzott növekedésnek. Kiemelkednek a kenyérgabona, takarmánygabona, burgonya és zöldségtermesztési eredmények. Mind a belkereskedelem, mind a külkereskedelem jóval több árut kapott a tervezettnél. Több a nemzeti jövedelem, valamivel magasabb a lakosság jövedelme, s az ország fizetési helyzete, valutakészlete a vártnál ugyancsak jobban alakult. Mindent összevetve, 1966-ban alapvetően a párt Központi Bizottságának határozatai szerint fejlődött a magyar népgazdaság. Erre a jó alapra épül az 1967. évi népgazdasági terv, amely a harmadik ötéves terv általános célkitűzéseit követi, fő arányaiban is ezzel áll összhangban, az ipari termelés, a lakosság jövedelmének alakulása és az áruellátás tekintetében azonban az ötéves tervben előirányzottnál valamivel gyorsabb fejlődéssel számol, éppen az 1966-os kedvezőbb eredmények következtében. Az ipar termelését 4—6 százalékkal szándékozunk növelni, úgy, hogy a többlettermelés 80 százalékát továbbra is a termelékenység növelésével kell fedezni. Ennek teljesülését megköny- nyíti a vállalatok számára a létszámmal és beruházásokkal való önállóbb gazdálkodás. A mezőgazdaság termelési előirányzata is reális, 2—2,5 százalék, megvalósításához a legfontosabb feltételekkel rendelkeznek mezőgazdasági nagyüzemeink. Az eddigi célkitűzéseket továbbra is követve, 1967-ben az állattenyésztés fejlesztésére, ezen belül is elsősorban a tehén- és kocaállomány növelésére kell a fő figyelmet fordítani. Nem titok, hogy a belső ellátás, valamint a külkereskedelem megnövekedett igényei szabják számunkra ezt a fontos feladatot. Az életszínvonal-növelő célkitűzések is követik általános elveinket, amelyek szerint a termelési eredmények növekedésével párhuzamosan, azzal összhangban kell fejleszteni az életszínvonalat. Ennek megfelelően a munkások és alkalmazottak reáljövedelme megközelítően három százalékkal, a parasztság reálfogyasztása több mint három százalékkal’ növekszik. Az átlagbér közel másfél százalékkal lesz magasabb. A kiskereskedelmi forA gyengébbek kedvéért r Különös kis füzet került a napokban a ke- ' zembe. Kívülről nem látszik rajta semmi rendkívüli, egyszerű, színes fedőlap, első látásra mindössze a címe gondolkoztatott el néhány másodpercre: Lakáshasználati útmutató. Eddig ugyanis még senkitől sem hallottam, hogy valamilyen külön útmutatás alapján használta volna lakását. De hát ez a fejlődés, torkolltam le egyből magamat, mit kell ezen fennakadni. Modern lakások készülnek manapság, s ehhez bizonyára szükséges az ilyenfajta kiadvány. S ahogy később belelapoztam a füzetecskébe, rádöbbentem, hogy aggályoskodásom teljesen felesleges, mi több, indokolatlan volt. Ugyanis olyan dolgokra kellett rájönnöm nekem és más olvasótársamnak is, ami eddig teljesen ismeretlen fogalom volt előttünk. Állításomat hadd támasszam alá néhány idézettel. „Az előszoba a lakásnak a bejárattól nyíló első helyisége. Itt helyezzük el a felsőruhák tartására szolgáló szekrényt, illetve az előszobafalat” — olvastam mély megdöbbenéssel mindjárt a hetedik oldalon. Eddig ugyanis szentül meg voltam, győződve arról, hogy az előszoba a lakás leghátsó helyisége, s benne szokták tárolni az éjjeliszekrényt. Nem sok idő volt azonban az elmélkedésre, mert a következő lapon már újabb meglepetés ért. Megtudtam ugyanis, hogy a lakókonvha, konyha, főzőfülke és az étkezőfülke a főzés és étkezés céljait szolgálják, s az is kiderült, hogy rendeltetésüknek megfelelően más-más kialakításban. Fantasztikus - elmélkedtem, —, hogy nekem ez sohasem jutott eszembe. A továbbiakban aztán újabb és újabb dolgokat tudtam meg, mint például azt, hogy egyes lakásokhoz erkély vagy loggia is tartozik, s ezek a pihenés célját szolgálják. Az is kiderült, hogy a pince, természetesen rekeszekre osztva, a lakók tüzelőanyagának, valamint egyéb ingóságainak tárolására szolgál. Azt is elárulták még a kis füzet készítői, hogy házaink egy része lapos tetővel készül, de igen kevés az úgynevezett „járható” lapos tető. A tizennegyedik oldalon azt is tudomásul kellett vennem, hogy gyakran épülnek függőfolyosós lakóházak. s a folyosók kizárólag a közlekedés céljaira szolgálnak. Naív lélek, gondoltam magamban, eddig azt hittem, hogy a függőfolyosókon szokták megrendezni az epsorrú derbyt. Férfiasán be kell vallanom, hogy a kis füzet bármilyen tanulságos útmutatásokkal is szolgál, nem jutottam túl a tizenhatodik oldalon. Teljes apátiába süllyedtem, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom a lakásokkal kapcsolatban. Egyelőre azonban felfüggesztettem tanulmányaimat, mert a harmadik oldalra tévedt a tekintetem, s felfedeztem, hogy ez a kiadvány nem végleges, további tapasztalatokat összegyűjtve további kiadványokat tervez a szerkesztő bizottság. Azt hiszem, nem tévedek, ha leírom: az olvasók, a lakástulajdonosok izgatottan várják a további útmutatásokat. (kaposi) Hozzászólás „A tej“ című cikkhez szakmunkás-tanfolyamain százan már kitanulták a gépi fe- jés mesterségét. A fejlődéssel meg lehetünk elégedve. Megyénk 125 termelőszövetkezetéből — ahol szarvasmarha-tenyésztéssel intenzíven foglalkoznak — már 25 alkalmazza a gépi fejést. Szám szerint közel háromezer tehén gépi fejéséről van szó, az állomány 26,1 százalékáról. Ez a fejlődés azért is jelentő*, mert Heves megye tavaly az utolsó helyen állt ezen a téren, az idén már a 8. helyre kerültünk a 19 megye között. A gépi fejés élterjesztését nagyban segítette az is, hogy a megyei pártbizottság, a megyei tanács javaslatára a gépjavító állomások megyei igazgatósága egy olyan részleget hozott létre, amely az állattenyésztési gépek beszerelését és karbantartását oldja meg. A Tarnaszentmiklósi Gépjavító Állomásnak ezzel a feladattal megbízott részlegé jól látja el feladatát. Több szövetkezet ró. szére végzett munkát, ugyanakkor biztosítják a DA—3 és a DA—3—M típusú fejőgépekhez .szükséges alkatrészeket is. Tompa Vilmos Heves megyei Állattenyésztésé Felügyelőség \ MÁSIK — A másik dolog — mondta az, aki éppen hozzászólt a napirendhez —, amiről beszélni szeretnék, az, hogy... — és elmondta a másik dolgot. — A másik pedig az — folytatta komolyan —, hogy nagyon jó lenne, ha nálunk is, mint számos helyen az országban — és elmondta, majd így folytatta: — És végül a másik dolog az, hogy akkor, amikor... — és elmondta ezt a másik dolgot is. ami egyébként, ha jól számoltam meg a vonal- kákat, amiket minden egyes „másikra” húztam, a tizennyolcadik volt. Neki mindegyik „másik” volt. Az értekezlet tovább folytatódott, és örültem a következő hozzászólásnak, mert az talán valami változatosságot jelent az egyhangúságban. Az illető beszélt, és az asztalt csapkodta mondanivalójához. Majd hangja szelíddé vált, és így folytatta a hozzászólást: —... a másik az, hogy szeretnénk... — És jöttek a „másikoki’, én pedig lazán eltűnődtem. Az ősemberek A kő- baltól ember és A tűz meghódítása című regényekben ilyen kifejezéseket használtak: — Még kétszer, és sokszor, ahány ujj van a Nagyfogú Űr jobb hátsó lábán, lemegy a Nagy Tüzes Korong... A kisgyerek is valahogy így számlál, amikor eléri a felfedező korszakot: egy — kettő — sok ... De a hozzászólók még azt sem használják, hogy: az egyik. Hanem beszélnek, beszélnek, s egyszer csak ezt mondják: — A másik dolog... — És utána is ezt mondják: — A másik dolog. Esetleg nem ártana egy-egy kiadósabb- nak ígérkező ülés, gyűlés, értekezlet, avagy megbeszélés előtt számtan félórát tartani, ahol tüzetesebb vizsgálatnak vetnék alá a sorszámneveket. A másik dolog, amiről írni szeretnék... Pardon... Ezt majd egy — másik alkalommal ... (-i-r) VEZETŐSÉGI ülésre hívtak az egri Hl. sz. körzeti pártszervezethez. Feltűnt, hogy mennyien ülnek az asztalnál, pártonkívüliek, idegenek, asz- szonyok, többen a farkasvári cigánytelep lakói közül. — Ök a meghívottak és az érdekeltek — világosít fel Bodó Sándor párttitkár, ugyanis ma a farkasvári cigánytelep felszámolása ügyében jöttünk ösz- sze, meghívtuk azokat is, akik lakásának felépítésében segített pártszervezetünk és most döntjük el, hogy jövőre melyik tíz család szabadulhasson ki a putriból, s társadalmi segítséggel, OTP-kölcsönnel házat építhessen. Aztán visszapillantva az eseményekre, ismertette a helyzetet. — Jó két éve, hogy pártszervezetünk elhatározta, megszünteti, lebontja azt a 13 egészségtelen „házat”, amelyben jelenleg a farkasváriak laknak és segít abban, hogy emberhez méltó otthonhoz jussanak a város különböző pontjain. — Az enyémnek se ablaka, se ajtaja... nagyon jó lenne már elkerülni innen — teszi hozzá az egyik meghívott, aki azon szerencsések közé tartozik. akik a karácsonyt már új otthonukban ünnepelhetik a Vécsey-völgyi villasoron. Putriból a villasorra Egy „szabálytalan” pártvezetőségi ülés előzményei DARGAI LAJOS, a környék jó ismérője, adatokkal tetézi az elkeserítően nehéz farkasvári lakáshelyzetet. — Váradi Sándorék egy szobában 12-en laknak. Burai Zénóék heten, de a többieknél sem jobb a helyzet. — Ezért határoztunk úgy, hogy pártszervezetünk segít a házak felépítésében — majd így folytatja a titkár: — Pénz nem volt. Kértünk hát lebontásra váró épületet, Cseh Antal szervezte, „riasztotta” a lakásra várókat és megkezdődött a bontás. Lett anyag... és erre adott hitelt az OTP. A farkasváriak munkával adtak „aranyfedezetet” az OTP-nek. Fejenként jó 7000 fo- Hntnyi munkát végeztek, bontottak, alapot ástak, más segédmunkási feladatnál is számíthattak rájuk. Nagy Sándor feleségével együtt most az utolsó napokban is ott dolgozik az építkezésen, hogy mielőbb beköltözhessenek. — És a pártszervezet? — Ha valahol megakadt az építkezés, azonnal intézkedtünk. Már az elején sok baj akadt. A kerecsendi Aranykalász Tsz építőbrigádja kezdte meg a munkát, de két alap elkészítése után a Füzesabonyi Vegyes Ktsz folytatta a hat ház építését. De hol anyag nem volt, hol építőmunkás, egyszer a gitt hiányzott, máskor meg a sóder, deszka és nagyon sok esetben a jóindulat, különben hogy is tarthatott volna két évig hat családi ház felépítése. — Ebben a munkában tehát egyedül volt a pártszervezet? — Azt igazán nem mondhatnám, mert azért mások is segítettek. A sódert a szaló- kiak adták, a salakot a Dohánygyár, fuvar is akadt társadalmi munkában, a Kl- SZÖV-őt is megkértük patro- nálásra. DE AZÉRT nem volt felhőtlen ez az együttműködés, a társadalmi összefogás, kellemetlen mellékzöngék is végigkísérték ezt az építkezést. Sokat elloptak a cigányok által kitermelt, bontott anyagból, az építők sem végeztek valami mestermunkát, sőt volt eset, amikor a leendő lakástulajdonosok is bizalmatlanok, türelmetlenek voltak a pártszervezettel szemben. Ennek okát így magyarázta az egyik meghívott. — Minket, cigányokat annyiszor megaláztak, becsaptak már, azért nem hittünk benne, hogy sikerül ez az építkezés. De ha tudjuk, hogy ennyi jó van magukban, kétszer annyit segítünk. Ha ennyi jó van magukban... Most is itt töltik szabad óráikat a pártszervezet vezetői, hogy karácsonyra fedélhez jusson hat cigánycsalád. Bittner- né felajánlja: segít abban az egyik idős beköltözőnek, hogy tűzhelyet szerezzen, amivel fel- fűthetik a még nedves, új lakást. Mocsári László, a megyei tanács műszaki előadója, a befejező munkák gyors elvégzését segíti és itt ezen a vezetőségi ülésen sorra válaszol az új lakók „új aggodalmaira”. — És ott géppel is lehet majd mosni? — Kúpcserép is lesz a tetőre? , — Lehet majd nyári konyhát is hozzá toldani? Gondolatban már birtokba vették a hat házat, a piros cseréppel, fehér szobákkal, gyantaszagú padlóval, ott a Vécsey-völgyben, Egér egyik villanegyedében. Igaz, ezek a házak szerényebbek, mint a köröttük épülő paloták. Vakolva sincsenek kívülről, ezt tavasszal pótolják majd az építők. De így is összehasonlíthatatlanul emberibb hajlékok, mint a farkasvári putrik voltak. — Ahhoz képest kastélyok — igazítja helyre az egyik leendő lakástulajdonos, amikor az összevetést hallja. A VEZETŐSÉGI ülés végén kérdezem Bodó Sándort: — Két év ennyi munkája után... hat ház. Nem szerény eredménye ez? Nem fáradtak bele? — Azt hiszem, itt valameny- nyien minden fáradtságot elfelejtünk, ha szanálhatjuk Farkasvár egészségtelen putrijait. Jövőre tíz ház építését segítjük, és ki tudja, talán máshol is kedvet kapnak az ilyen munkához, több segítőnk lesz jövőre. Kovács Endre mpniiitfíft 3 1966. december 21., szerda \ galmat mintegy 3,5 -százalékkal tervezzük emelni. Célkitűzéseink megvalósulását 48—49 milliárd forint beruházásával biztosítjuk. Összesen körülbelül 57 ezer új lakás épül, ezekből 19 000 állami erőből. Termelési célkitűzéseink jelentős mértékben tovább szilárdítják az ország gazdasági egyensúlyát. Fejlődik részvételünk a nemzetközi munkamegosztásban. Elsősorban a szocialista országokkal teremtünk szorosabb termelési és áruforgalmi kapcsolatokat, de a kölcsönös előnyök alapján nyugati országokkal is bővítjük külkereskedelmi kapcsolatainkat. Mind a szocialista, mind a tőkés kapcsolatok bővülése az eddiginél is jobb, korszerűbb, olcsóbb termelést és termékeket sürget, A korszerűségi és minőség- javítási követelményeket a belső piac és hazai fogyasztók is egyre magasabbra emelik. Elsősorban a ruházati cikkek választékát kell növelni, de fokozódnak az igények az élelmiszeripar és más iparágak termékeivel szemben is. A termelés minőségi követelményeinek teljesülését az anyagi érdekeltség lehetséges fokozásával is igyekszünk elősegíteni. A jövő évben a textiliparban az átlagosnál erőteljesebben — mintegy 3,5—4 százalékkal — fejlesztjük a béreket. Beruházási tevékenységünkben a tervszerűség fokozása az elsőrendű cél. Csak minimális mértékben indulnak új ipari beruházások, hogy több erő jusson a folyamatban levők befejezésére és munkába állítására. E témakörhöz tartozik egy másik nagyon fontos célkitűzés: a hiányzó anyagok hazai termelési lehetőségeinek maximális kihasználása, az export—import egyenleg további javítása. Köztudomású, hogy 1968. január 1-től lép életbe teljes egészéiben a gazdaságirányítás új rendje hazánkban. Az 1967-es terv egész metodikájából látható, hogy ez az év hivatalosan is a felkészülés esztendeje lesz. Ez megköveteli, hogy mindenütt megfelelő tartalékokat képezzenek az átmenettel járó esetleges zökkenők áthidalása érdekében. Legalább ilyen fontos az eddigi és a jövő évi tapasztalatok tanulmányozása és gyakorlati érvényesítése. Kormányunk intézményesen is segíti a gazdasági egységeket' az átmenet megoldásában. 1967-ben tovább csökken a kötelező tervmutatók száma. Megszűnik például a külkereskedelem számára történő értékesítés förintmutatója, az építőiparban pedig az építéssaere■ lés termelési értékére és a műszaki tervezés teljesítményi ér; tékére vonatkozó mutató. Csökken a kiemelt termékek és a jóváhagyott mérlegek száma. Míg 1966-ban 363 kiemelt termék volt, 1967-ben csak 160 : lesz. Bővül az új szállítási ■ szerződés rendszerének alkalmazási területe. Szélesebben érvényesülhetnek a kereskedelmi módszerek, növekszik a szállító és megrendelő vállalatok önállósága. A beruházások• 'nál egyszerűbb lesz a jóváhagyás, ami nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé a beruházási eszközökkel való gazdál- ; kodásban, megkönnyíti a beruházási célok hatékonyabb és gyorsabb megvalósítását. Az anyagi ösztönzés rendszere is e céloknak megfelelően módosul. Az 1967-es terv november elején történő kiadásával is a körültekintő felkészülést és a *terv jó végrehajtását segítette elő kormányunk. Most már a tervek végrehajtóié a szó. (F. I.) A Népújság 1966. december 9-i számában „A tej” címmel cikk jelent meg, amely elemzi a gazdaságos tejtermelés időszerű problémáit. Bemutat termelőszövetkezeteket, ■ hogyan alakul helyenként a tejtermelés önköltsége, majd a következtetésekben levonja, hogy ezeket a költségeket a munka intenzitásának fokozásával jelentősen csökkentem lehet. A munka intenzitásán túl a tehenészetek munkaerő- ellátottsági problémáit is elemzi. A kivezető út — a cikk író. ja szerint — helyesen az, hogy növelni kell a tehenészetekben a gépesítést, elő kell segíteni a fejősnek, mint az egyik legnehezebb fizikai munkának- a megkönnyítését Megyénkben a fejés gépesítésével probléma van, tavaly mindössze három közös gazdaságban alkalmazták ezt a módszert. Mi akadályozza tehát a gépi fejés elterjedését7 Három akadálya ismeretes. Először is a korábbi fejőgéptípusok nem feleltek meg a korszerű követelményeknek. Természetes, hogy emiatt idegenkedtek az alkalmazásuktól a termelőszövetkezeti gazdaságok szakemberei. Ugyanakkor komoly akadályt jelentett a fejősök szakmai képzettségének hiánya. Változott-e a fejés gépesítésének kérdése megyénkben? — kérdezheti bárki. Elsősorban is a lehetőségek alakulása már kedvezőbb. A bevezetésre javasolt szovjet gyártmányú DA—3 és DA—3 —M típusú fejőgépek beváltak a gyakorlati munka során; kezelésük egyszerű, megfelelnek a korszerű követelményeknek. A szakemberek — ez érthető — most már kérik és igénylik az új fejőgépeket csak korlátozott mennyiségben lehet megvásárolni. Az idén az állattenyésztési felügyelőségünkre beérkezett igényeket az AGROKER Vállalat nem tudta kielégíteni. A megyei tanács mezőgazda- sági osztály és az Állattenyésztési Felügyelőség betanított Az eddigieknél gazdagabb olajkutat fúrtak Andornaktályán Egy vörös kör és DK—350. Ez a legújabb jelzés az olajosok nagy fali térképén. Az idegen szemlélő részére a jel olyan, mint a többi, szinte elvész a sok vörös és fekete kör között. A fekete körök az eredménytelen fúrást vagy a megszűnt kutakat jelzik. Éppen azért nem ritkán hangzik el a kérdés: meddig ad még olajat az egri mező? Pontos dátummal nem szolgálhat sem a fúrási, sem a termelő üzem. De azt tudják, hogy az eredeti tervek szerint Demjéntől az eger—kerecsendi műútig számítottak olajtermelésre, ég ma már a vasútvonalon jóval túl, az ostorosi dombok felé haladnak. A DK—35í> és a DK—339 fúrásokkal mély réteget nyitottak meg és minden jel arra mutat, hogy az eddigieknél gazdagabb olajkutat fúrtak Andomaktálya község határában. A vizsgálatok szerint az egyik kút naponként 60 köbméter olajtermelésre képes. Rendkívül kedvező, hogy majdnem teljesen tiszta, egy százalékon aluli vízszennyeződést ígér az új kút és himba nélkül, a leggazdaságosabban, felszálló termeléssel üzemeltethető. Két új tankállomást és szeparátort terveznek Andomak- tálya-Alsó vasútállomás közelében. Minden remény megvan arra, hogy az egri olajmezőt Andomaktálya irányában tovább bővíthetik.
