Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-17 / 271. szám

Az önálló gazdálkodás legfontosabb feltételei A fél előtt, az év végén Mii várhatunk az ÉM Heves megyei Ailami Építőipari Vállalattól? A gazdasági mechanizmus M reformjának egyik leg­jellemzőbb vonása, hogy a központi tervezés és irányítás mellett, sőt azt erősítve, foko­zódik a termelőszövetkezetek önállósága és ezzel együtt vál­tozik helyzetük, szerepük a társadalmi gazdasági kapcso­latok rendszerében. A szövet­kezeti önállóság növelése azon alapelv gyakorlati érvényesíté­sét jelenti, hogy az állam köz­vetlenül nem avatkozik a szö­vetkezetek gazdálkodásába, hanem a gazdasági ösztönzők tervszerű alkalmazásával be­folyásolja tevékenységüket. A szövetkezeti önállóság növelé­se azonban nem csupán az irá­nyítás módszereinek fejleszté­sét, tökéletesítését jelenti, mert ez mit sem ér, ha a szövetke­zet nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel ahhoz, hogy önállóan hozott döntéseit megvalósíthassa. A szövetke­zeti önállóság növelésének te­hát együtt kell járnia a tsz-ek gazdasági fejlődését segítő, a vállalkozásaikhoz és termelé­sük bővítéséhez szükséges pénzügyi eszközök megszerzé­sének lehetőségével. A mezőgazdasági felvásárlá­si árszínvonal emelése, vala­mint a gazdasági mechanizmus reformjának keretében végre­hajtásra kerülő egyéb intézke­dések a tsz-ek túlnyomó több­sége számára megteremtik a pénzügyi önállóság feltételeit Ahhoz azonban, hogy a tsz-ek ezzel élni is tudjanak, az ész­szerű gazdálkodás mellett ar­ra is szükség van, hogy az ár­bevételeikből, a hatékonyabb gazdálkodásból és más forrá­sokból származó jövedelem- többlet nagyobb részét saját termelési alapjaik megterem­tésére, majd bővítésére fordít­sák, azaz, hogy az iparvállala­tokra jellemző pénzügyi gaz­dálkodást és alapképzést meg­honosítsák. A vállalati gazdálkodás jel­lemzőinek érvényesítése azzal, hogy lehetővé teszi a tsz-tag- ság döntéseinek megvalósítá­sát, egyben személyes közel­ségbe hozza a döntésekért vál­lalt kockázatot, tovább erősíti a közös gazdaságok szövetke­zeti jellegét, biztosítja a de­mokratizmus tényleges érvé­nyesülését. A termelőszövetkezetek, hogy elhasználódott ál­lóeszközeiket saját erejükből pótolni tudják, amortizációs alapot képeznek. Az 1908 ja­nuárja utáni felvásárlási ár­rendezések lehetővé teszik, hogy a termelőszövetkezetek nem csak gépparkjuk, hanem teljes állószköz-állományuk után képezhessenek amortizá­ciós alapot. Ebbe az alapba a termelésben elhasznált álló­eszközök — gépek, épületek stb. — a bevételekben megté­rülő értékét fizetik be és az így összegyűjtött összegből fo­lyamatosan pótolhatják ezeket az eszközöket. A tsz-tagok jövedelmét teszi biztonságossá, rendszeressé a részesedési alap, amely két részre oszlik, a munkadíjra — vagyis az év közben folyama­tosan kifizetett, a termelőszö­vetkezet által garantált része­sedésre —, illetve az év végi, kiegészítő részesedésre. A termelés megalapozását biztosítja, hogy a tartósan le­kötött saját forgó alapok — mint pl. a műtrágya, növény­védőszer, takarmány stb. — a jövőben általában nem csök­kenthetők, a termelés zavarta­lansága érdekében még bevé­teli hiány esetén sem lehet eze­ket az értékeket a személyi jö­vedelmek növelésére felhasz­nálni. Mivel a termelésingado­zás és ennek következtében a jövedelemingadozás a mező- gazdaságban meglehetősen gyakori, ezért hasznos, ha a termelőszövetkezetek a jó esz­tendőkben, gondolva a szűkebb napokra is, tartalékot képez­nek. Ezt a célt a jövedelembiz­tonsági alap létrehozásával ér­hetik el. A szövetkezetek gazdálkodá­sának fejlesztésében jelentős szerepet játszik a felhalmozási alap, amelyet a tsz-ek saját erejükből, bevételeikből te­remtenek meg. A felhalmozási alapból bővíthetik termelésü­ket, ami alapvető érdeke min­den tsz-nek, hiszen a jövede­lem későbbi növelését ezzel alapozhatják meg. indez azt jelenti, hogy a tsz-ek a jövőben saját bevételeikből fedezni tudják az ún. folyó termelés költsé­geit, megfelelő személyi jöve­delmet biztosíthatnak tagjaik­nak, és módjuk lesz a termelés bővítésére is. A vállalati gaz­dálkodás elemeinek bevezeté­M sével létrejönnek az ehhez szükséges alapok. A gazdálkodási önállóság növelése együtt jár azzal, hogy a jövőben a tsz-ek teljesen ön­állóan döntenek — ideiglene­sen a kenyérgabonát kivéve — termelési feladataikról. A szö­vetkezetek gazdasági kapcso­latainak fő formája a kölcsö­nös érdekeken és megegyezé­sen alapuló termelési és érté­kesítési szerződés lesz. A szer­ződéskötések jelentős szerepet töltenek be abban is, hogy ál­landóan jelzik majd az üzemi és a népgazdasági érdekek ta­lálkozását, illetve azok eltéré­sét. Az új tervezési rendszer segíti a tsz-ek gazdálkodásá­nak eredményesebb kibontako­zását, hatékonyabbá válását, de hasznos lesz az egész nép­gazdaság számára is, mert a szövetkezetek termelése job­ban, rugalmasabban alkalmaz­kodhat a szükségletekhez. Mindez azonban nagyobb kö­vetelményeket támaszt a tsz- vezetőkkel szemben is, mert a tervek összeállításakor a tsz- gazdákkal együtt nekik kell gondolkodni, messzemenően figyelembe venni az igények változását, a piac alakulását és eszerint elhatározni termelési, gazdálkodási célkitűzéseiket. E zek az új feltételek a szövetkezetek vezetői­től a mélyebb közgazdasági is­mereteket, a piac, a szükségle­tek és lehetőségek ismeretét igénylik, s ezek birtokában a rugalmasságot és a gyors cse­lekvőkészséget. Dr. Dankovzts László — Kitűnő a szemed, pajti­kám. Egyből kiszúrtad, hogy én bizony sérvet nem kapok. Nem bizony, édes öregem. Egyszer élünk, így hát vigyáz­ni kell az embernek önmagá­ra, feltéve, ha kellőképpen be­csüli önmagát. Márpedig én mondhatom, hogy nagyon jó viszonyt tartok fenn önma­gámmal. Igencsak kedve­lem ... Főúri Még két fröcs- csöt.. . — No, szóval, nekem kitű­nő módszereim vannak a problémák megkerülésére. Di­csérő szándék nélkül mon­dom, remek találmányom van. Tízéves munka fekszik a tökéletesítésében. És most már talán tökéletes... Egész­ségedre, cimborám, de régen láttuk egymást... — Pajtikám, elárulom ne­ked a módszerem lényegét: engem igencsak érdekel, amit mások mondanak. No, persze, ez nem a feletteseimre vo­natkozik ... — Én midenkitől becsüle­tesen megkérdezem, hogy van, miként él, hogy s mint a kedves családja, gyerme­kei ... sőt azt is megkérde­zem, nincs-e valami problé­mája. Csak éppen a vála­szokra már nem figyelek. Az, édes pajtikám, mint mond­tam, — enyhén szólva — nem érdekel. Nem terhelem a számomra oly értékes agy­sejtjeimet azzal, hogy a hi­vatalsegéd mondjuk nem ka­pott beutalót a szanatórium­ba. Vagy Melánia néni a bér­elszámolóban összeveszett a csoportvezetőjével, és bár ne­ki van igaza, mégis ő kapta a figyelmeztetést. Megkérdezem, mi újság, ő elmondja panaszát, és, pajtás, nekem az egyik fülemen be, a másikon ki. Ez a sziszté­mám alapja. Ezzel védem a nyugalmamat... Pincér kar­társ, még kettőt, ide az asz­talra! — Azután, édes barátom, az én zakómnak két zsebe van. Mint mindenkinek. De — és ez a módszerem másik lényege — a bal zsebben tartok egy kék fedelű noteszt, a jobb zsebemben szürke fedelűt... Vall a brigádnapló BORDÓ KÖTÉSŰ KÖNYV* rajta aranybetűkkel: MODUL. Az első oldalon 12 vidám fia­talember fényképe. A brigád­tagoké. 1966. március 1. „Üj brigád alakult. Nehéz szívvel, hiszen sok szép emlék fűzte össze elődjét, az Evolvens brigá­dot... Az új brigád neve: Mo­dul. (A fogaskerék jellemző mutatója), és komplexen dol­gozik majd...” A 12 „szövetkezett” fiatalem­ber a Hajtómű- és Felvonógyár egri üzemében különböző be­osztásban dolgozik. Ketten fi­zikai munkások, de vannak köztük művezetők, diszpécse­rek, üzemvezetők és meósok is. Elhatározták, hogy közösen és sokszínűén fognak dolgozni. „Megalakultunk. Kapóra jött, hogy nyitva volt a ,Hajtómű- grill’, ahol egy-egy poharat ürítettünk előre a medve bő­rére”. Csupán néhány nap telt el és máris társadalmi munkával bizonyították, hogy nem volt elhamarkodott az „ünneplés”: a termelési intézőség három he­lyiségét festették, csinosították * mérnökök, diszpécserek. i,Nagy dérrel-dúmal, óriási rendetlenséget és kavarodást okozva folytak a munkálatok. Már az első napokban kezünk­ben volt a siker záloga, egy tíz­filléres, amit a piktortéglában találtunk.” A brigádnapló humorosan vall a „festő és mázoló” mun­káról. De rögtön komolyra vált, amikor a havi teljesítményeket értékeli: Alaxai Emil 100 szá­zalék, Kovács Péter 100 száza­lék, Lukács Károly 110 száza­lék. És akkor is komoly a szö­veg, amikor a napló lapjain a kongresszus tiszteletére tett felajánlások íródnak. Aztán újra a közösségi ko- vácsolódás kedves humora: „Hiába szurkolt a brigád minden épkézláb tagja az Egri Dózsának, aranylábú gyere­keink mégis kikaptak a BVSC- től, ezzel elestek, hogy leg­alább egy hétig elsők legyenek a bajnokságban.” Persze, ez még a tavasszal történt. Vált a napló hangja: „Át­nyújtották a Kiváló ifjú mér­nök mozgalom ezüst plakettjét és 1400 forint pénzjutalmat Farkas József brigádtagnak...” A következő oldalon e hónap teljesítménytáblázata vall a jó munkáról. TOVÁBB LAPOZVA, már újra a szabad időben együtt szórakozó brigádról mesélnek a sorok: „Kilencen néztük vé­gig az élő újságot a színházban, bár tíz jegyet vettünk. Lukács Karcsi azonban, akinek állkap­csát már hetek óta .renovál­ják’, a kapuban kért engedélyt a távozásra. Dicséret illeti a megjelenésért, hiszen a foghú­zás nyomai még az ingén is látszották.” Üjra a színház, de egészen más esemény: „A brigád min­den KISZ-tagja részt vett a színházban rendezett tiltakozó nagygyűlésen. Megindultan és felháborodottan hallgatók Pa­taki elvtárs, a szemtanú be­számolóját az amerikai impe­rialisták kegyetlen agresszió­járól.” Újra a munka kerül napi­Mindig az érdeklődés közép­pontjában vannak az építők, ami nagyon érthető. így év vé­ge felé még csak fokozódik a kíváncsiság: mit végeznek el az idén, milyen feladatokra ké­szülnek jövőre, a programból mi valósul meg? A kérdésre Füzeskéri József vállalati főmérnök segítségével igyekszünk válaszolni. Két év alatt százmillió A vállalat fejlődését mutat­ja az a szám, amely kifejezi, az utóbbi két évben mennyi­vel emelték meg termelési fel­adataikat az építők? Tavaly is, az idén is ötven-ötven millió forinttal. Ennek ellenére sem tudják azokat az igényeket mind kielégíteni, amit velük szemben támaszt a megye fej­lődésének biztosítása. Jövő évi tervük ugyan 280 millió forint összesen, de az igény ennél 80 millióval több. A jövő évre átmenő munkák 180 milliót tesznek ki, tehát csupán százmillió értékben tudnak vállalni újat. Furcsa helyzet alakult ki- Bármennyire is jelentős a vál­lalat fejlődése most, a legutób­bi időkben, mpgsem tud eleget tenni maradéktalanul a felada­tának. Nem nehéz a magyará­zatot sem megtalálni, csak vissza kell menni időben né­hány évet. Ugyanis az történt, hogy míg a többi vállalat a megfelelő ütemben lépett elő­re, addig a Heves megyei nem­Várj, megmagyarázom, mi eb­ben a zseniális... Vannak, akik nem efegednek meg a szavakkal, s arra kényszerí­tenek, hogy a problémáikat jegyezzem fel. Jó! „Ha nek­tek feljegyzés kell, én készí­tek”. A szürke fedelűbe azo­kat írom, amelyek nekem fon­tosak, a kék fedelűbe pedig, amelyek másoknak. Érted apa?... Tehát ezt a füzetet csak akkor veszem elő, ami­kor bejegyzek, különben so­ha, de soha. Egyébként írha­tok akármit, teljesen mind­egy, ez csak alibi notesz.** Egészségedre! *- Ez a két fő iránya az én munkamódszeremnek, amely­ikei védem a nyugalmamat, egészségemet... Különben is, csak abból lehet baja az em­bernek, amiben intézkedik, amikben nem, ott nincs prob­léma ... Én pedig, kisapám, kerülöm a problémát. — Hát ez az én találmá­nyom. Persze, a feletteseim­mel másképpen vagyok. Az ö dolgaikat a szürke notesz­be jegyzem, azokat el nem fe­lejtem, azokat mind elinté­zem. És ha ók válaszolnak a kérdésemre és ecsetelik egész­ségi állapotukat, családi vagy egyéni problémáikat, — igen jól megjegyzem, megfigye­lem, áhítattal rögzítem. — No, nagyjából erről van szó, pajtás... Remek szisz­téma, igaz? Ordas Nándor rendre a naplóban. És az ada­tok bizonyítják, hogy saját területén a brigád minden tagja a legjobb munkát végzi. Sorakoznak az újabb társadal­mi munkaeredimények: A han­gos híradó üzembe állítása, a farkasvölgyi óvoda csúszdájá­nak elkészítése és a legfonto­sabb: a selejtes sebességváltók új technológiával való kijaví­tása. Aztán újra a brigád másik arca: „Popovics Feri boldog lakástulajdonos, meghívására öt brigádtag ellátogatott az új lakásba és csekély ajádékok- kal hozzájárultak a berendezés­hez.” A napló lassan a mához ér. További lapjai még íratlanok. AMIKOR A BRIGÁDNAP­LÓT megkaptam Farkas Jó­zsef brigádvezetőtől, abban ál­lapodtunk meg, hogy a végén megbeszéljük a brigád életét, munkáját. De erre már nem volt szükség. Munka és kö­zösség: ott íródott az őszintén, kedvvel formált sorokban és a sorok között. Beszédesen vallott a brigád­napló. (tóti) csak stagnált, hanem évről év­re adóssággal kínlódott. Ugyan­akkor a régi gazdasági veze­tők elhanyagolták a vállalat műszaki fejlesztését is. Ma sincs még központi telepe, köz­ponti székháza; műhelyei szű- kek és korszerűtlenek. Százez­reket kell majd fordítaniuk a régi üzemek bővítésére, ugyan­akkor a központi telep meg­építését is szorgalmazniuk kell. Az elmúlt évek hibái most csapódnak le. Ami elmarad Elég nagy azoknak a létesít­ményeknél! a száma, amiknek megavlósításához a következő évben nem kezdhetnek hozzá — kapacitás hiányában. Egerben elmarad a Lenin úti ÁBC-áruház, a tisztasági fürdő, ai új borkóstoló, az uszoda hőközpontja, a turista- szálló, a vérellátó központ, a mezőgazdasági szakiskola, az autószerviz-állomás és a dem- jéni kompresszorház megépí­tése. Gyöngyösön nem kezdenek hozzá az OTP-székház, a Kál­vária dombi OTP-lakások, a sörlerakat, az autóbusz-állomás büféjének, az ÁBC-áruház és a piactéri nagyáruház megépíté­séhez. Hatvanban csak az ÁBC- áruház építése marad el. Amikor megkérdeztük, ezek­nek a beruházásoknak az el­maradása ellen mit lehet ten­ni, milyen megoldást lehetne találni arra, hogy legalább egy részük mégis a megvalósítás útjára kerülhessen, a válasz nagyon röviden hangzott: Saj­nos, semmit Előre látja a vállalat veze­tősége, hogy kemény viták ke­letkeznek majd az elmaradá­sok miatt, hiszen a jövő évi előzetes program összeállítása­kor is a legfőbb gond az volt, mit lehet az igényekből nél­külözni* Szép számban sorolhatjuk azokat a munkákat is, ame­lyekhez jövőre hozzákezdenek, így például a jelentősebbek közül Egerben a Malomárok­nál az általános iskola, a Haj- táműgyár hetvenmillió forintos beruházása, az iparitanuló-in­tézet új épülete, a Klapka ut­cai irodaház, a 400 személyes építőipari munkásszálló építé­sének elkezdése bizonyos. Gyöngyösön hozzáfognak az AKÖV-telep, a szénbányászati tröszt Rákóczi utcai lakóépüle­teinek, az építőipari új szék­ház, a mátrafüredi SZOT-üdü- 15 bővítéséhez. Hatvanban megkezdik a konzervgyári raktárak és a li­tografáló üzem építkezéseit. Kiskörén a IX. tiszai vízlép­cső magasépítési munkái szere­pelnek a tervben. Lakások Egerben jövőre 190 lakást adnak ált, megkezdik a Tinódi utcában a 192 lakás és a Gala­gonya utcában a 40 lakás épí­tését Gyöngyösön 1967-ben 172 la­kást fejeznek be, ebből negy­ven az új, 8/A. lakótömb ré­sze lesz már. Hatvanban ugyancsak jövő évben adnak át 16 lakást és ugyanennyi megépítését kez­dik meg. Hevesen is hozzáfog­nak 36 lakás építéséhez. Még az idén átadnak Eger­ben az eddigieken túl 154, Gyöngyösön pedig 80 lakást Füzesabonyban a gyógynö­vényüzem, Hevesen a művelő­dési ház, Hatvanban pedig a konzervgyár irodaházának át­adása szerepel a feladatok kö­zött. Jövőre fejezik be A nagyobb értéket képvise­lő, átmenő munkák közül jövő­re fejezik be Egerben a Nem­zeti Bank székházált, az új auóDuszállomást, a főiskola leánykollégiuma első szaka­szát, az SZMT székházát a Klapka utcában és a Csákány utcában az ezer személyes ön- kiszolgáló éttermet. Gyöngyösön a déli városrész első részét, az úgynevezett 8-as tömböt fejezik be még a jövő év első felében. Nemcsak az összes lakásokat építik meg er­re az időpontra, hanem elvég­zik a lakótömb parkosítását, útépítési munkálatait is, tehát teljessé teszik a 8-as tömböt. Hatvanban a 400 ágyas kór­ház átadására kerül sor. A tél előtt A vállalat a téli hónapok­ban is minden munkását a Kar­ja foglalkoztatni. Erre azért is van szükség, mert a következő évi terv húsz százalékát még az első negyedévben teljesíte­nie kell. Miután a fagyok ide­jén az épületeket éjjel-nappal fűteni kell, úgy határoztak, hogy a munkásokat több mű­szakban foglalkoztatják. A fűtőberendezéseket már kijavították, ezeket központi­lag irányítják a szükségletnek megfelelően a munkahelyekre. Ha csak nem lesz —15 fok C- nál nagyobb hideg, méghozzá tartósan, akkor fagyszabadság sem lesz. Mindezek azonban még ön­magukban nem biztosítják a zavartalan téli munkát. Anyag­hiány is okoz ugyanis gondot. Elsősorban a fa- és fémszerke­zetű ablakok és ajtók hiánya válthat ki zavart, mert ezek leszállítását az alvállalkozó csak decemberre ígérte. Nincs elegendő üveg sem. és a par­kettázáshoz szükséges mű­anyagragasztó is a hiánylistán szerepel. Amikor tehát az állami épí­tőipari vállalat terveit és tel­jesítményét összegezzük, el­mondhatjuk: az egyik sze­münk sír, a másik nevet. Az elmaradó beruházások nem keltenek örömet bennünk, nö­velik gondjainkat, és még a megoldás módjára sem tudunk ötletet adni. Magasabb szinten kell a tanácskozásokat ebben a kérdésben lefolytatni G. Molnár Ferenc Az első lépések Tíz esztendeje, hogy a Szovjetunió átfogó leszere­lési javaslattal fordult a világ parlamentjeihez és külön az Egyesült Államok kormányához. Egy évtized múltán az emberiség még messze jár ugyan a céltól, az általános és teljes lesze­reléstől, ám az akkor el­vetett mag mégis meghozta első — bár szerény — gyü­mölcseit. Alig néhány napja, hogy az ENSZ közgyűlése elfo­gadta a Szovjetunió úgyne. vezett atomsorompó-j avas- latát, amelynek az a lénye­ge, hogy a tagállamok igye­keznek előmozdítani az atomfegyverek „kordonját”, elterjedésük megakadályo­zását. Ez, a különben im­ponáló többséggel határo­zattá emelt indítvány szer­vesen illeszkedik azoknak a kezdeti lépéseknek a soro­zatába , amelyekkel a Szov­jetunió a leszerelés célját iparkodik közelébb hozni. Ilyen lépés volt — három esztendeje — a moszkvai atomcsendegyezmény, majd később a hasadóanyagok gyártásának korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai bejelentés. A „menetrend” következő állomása a jövő esztendőre összehívott le­szerelési világértekezlet lesz, amelyet az ENSZ égi­sze alatt rendeznek. Az utóbbi tíz esztendő­ben a „leszerelés” szó a po­litikai nyelv vissza-visszaté- rő fordulatává vált. Ez ter­mészetes is, hiszen az atom­korszak tömegpusztító fegyvereinek megjelenése minden korábbinál paran- csolóbb szükségszerűséggé tette a fegyverek nélküli világ megteremtését. Ezt a gondolatot megint csak a Szovjetunió hirdeti a leg­következetesebben. Messze hangzó és egyre nagyobb visszhangot kiváltó szavak mellett — nem kevésbé nagy visszhangot kiváltó tettekkel is. (s. p.) .NmHsBJi 3 1966. november 17„ csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents