Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-16 / 270. szám

A panaszkodók felelőssége

Panaszkodunk. Panasz, panasz, megint csak az, s a panasz mögött mindig csak az: kiforgatva és a témára alkalmazva így lehetne citálni a verset. Mert mindig az1 van a panasz mögött, akire panaszkodnak és aki maga is panaszkodik: a dolgozó. Látszólag olyan kör ez, amelyből nincs mód kitömi, valójában egyszerűen lehetne summázni a meg. oldás módját, aki panaszkodik, dolgozzék maga is jobban, hogy reá se panaszkodjanak; kölcsönös segítés, jobb munka a megoldás kulcsa.

De hát végtére is, annyira rossz nálunk az élet, annyi a gond, annyi munkánk selejtje, hogy csak panaszra van mód és alkalom? De hát végtére is, miféle társadalmi rend az, amely a félemelkedést tűzte zászlajára, s a zászlóvivők állandóan azt panaszolják, hogy görbe, érdes e zászló nyele?

Mert bezzeg a kapitalizmusban .,.

Hát igen: bezzeg a kapitalizmusban. Volt alkalmam építőmunkásokkal beszélgetni Olaszországban, autógyári munkásokkal Franciaországban, s ők is panaszkodtak, teljes joggal, de elsősorban és alapvetően a megélhetés, az emberi megbecsülés, a szólás szabadságának hiánya, s nem az üzem belső szervezésének gondjai miatt panaszkodtak. Nálunk ez fordítva van, a panaszkodó». zöme elsősorban és alapvetően az üzem vezetőit, más üzem munkásait, az anyagellátást, a munka minőségét, a tervszerűséget, a technológiát sorolja fel panasza tárgyául és csak másodsorban beszél, ha beszél, a megélhetési gondokról, de rögtön hozzá kell tenni, hogy szinte sohasem a kilátástalanség hangján.

S itt nemcsak arról van szó, hogy a kapitalista nagyüzemek szervezettsége magas fokú, még arról sem, hogy aki nem óhajt belehelyezkedni e magas fokú szervezettségbe, annak fel is út, le is út hanem inkább arról, hogy a tőkés rend keretein belül nem érzi magáénak —, hogyan is erezhetné? — a munkás üzemének gondjait, problémáit. Sokszor elmondtuk, leírtuk, hogy nálunk a gyárak, az üzemek, bányák a dolgozó nép tulajdonát képezik. Első olvasásra talán groteszknek tűnik, de a sok panasz mögött e „tulajdonviszony” húzódik meg; hogy lehet és kell beszélni közös üzemi gondjainkról!

Hogy az üzem valóban az enyém, a mienk, hogy sorsát, dolgát jobbítani — természetesen véle együtt magunkét is — nemcsak jogunk, de kötelességünk is, vagy ha tetszik, megfordítva, nemcsak kötelesség, de jog is a dolgozó ember számára. A sok panasz mögött, tűi azon, hogy valóban van még mit tennünk bőven a korszerű, magas szintű termelés megszervezésében, lehetetlen nem észrevenni a szocialista rend mély és igaz demokratizmusát, közös gondjaink vállalásának szándékát és óhaját.

Ez az alap, ez a lényeg!

Az már azonban talán egy kissé „nemzeti sajátosságunk”, lévén egykoron lovas nemzet, hogy szívesen esünk át a ló másik oldalára: ha már lovagolni elfelejtettünk, de átesni nem is. Panaszkodunk olyan hévvel és lelkesedéssel, ahogyan csak tőlünk telik, ámbár nem dolgozunk korántsem olyan hévvel és lelkesedéssel, ahogyan az tőlünk telne. A panaszkodók felelőssége nemcsak azon méretik, hogy mennyi az igazságuk, hogy mennyire gondolják őszintén a bajok orvoslását, de azon is — és ez is a demokratizmushoz tartozik! —, hogy mennyire dolgoznak maguk is a bajok gyógyításáért. Igaz, hogy szólni, panaszkodni könnyebb, mint cselekedni;; igaz, hogy sokkal egyszerűbb az említett zászló nyelének fogyatékosságaira felhívni az illetékesek figyelmét, mint magunk kezével csiszolni, szebbíteni. De hát végtére is a felelősség vállalása nem mindig könnyű és kellemes dolog!

Tájékozatlan rokonszenve- zöink, tudatos ellenségeink szívesen használják fel a megmeginduló panaszlavinát, hogy megingassák magukban a ro- konszenvet, illetőleg, hogy felhasználják ezt éppen a rokon- szén vezők meggyőzésére, — rendszerünk megítélését illetően. Ezek után ne panaszkodjunk? A világért se! Panaszkodjunk csak, mert túlzásait lefaragva van ennek célja, értelme és szándéka, sőt nem utolsósorban haszna is. De dolgozzunk is: te. én, 5, mindnyájan. Hogy több legyen a jó és kevesebb a panaszkodni való. Természetesen aggodalomra nincs ok: mindig lesz azért lehetőség a panaszkodásra, mert emberek vagyunk, szabad emberek és közös dolgainkat mi, itt, a szocializmust építő Magyarországon fesztelenül hangos szóval, őszintén, fütvülve árgus szemű és rosszindulatú szurkolóinkra, összefogva szoktuk elintézni.

. i i Gyurkó Géza

Munkavédelem Tarnabodon

A gazdálkodási eredmények

mellett jelentősen javult a termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzete is. Mindenütt kialakították a munkavédelmi szervezetet, kijelölték és levizsgáztatták • munkavédelmi megbízottakat.

Kalicz Béla, a tamabodi

Tarnagyöngye Termelőszövetkezet munkavédelmi megbízottja a gépműhelyből érkezett.

— A hegesztésnél használt súlyos gázpalackokat köttettem a falhoz, mert akárkire rázuhanhattak volna — mondja és jegyzetfüzetébe beírja a dátumot, mondván, később is figyelemmel kíséri a gépszerelők otthonát.

— Szövetkezetünkben mindig sokat törődött az emberekkel a vezet őség. A nehéz, vagy veszélyes munkahelyekre például mindig olyanokat küldték, akikkel nem történhetett baj. Tavalyelőtt mégis bekövetkezett egy halálos baleset; Nyizsny ánszk i István állatgondozót a benzinmotoros szivaty- tyú indítása közben, a visszavágódó kurblivas agyonütötte.

Több gép —

nagyobb a veszély

Az emberáldozatot követelő tragédia figyelmeztetett azután mindenkit, hogy még szervezettebbé, alaposabbá tegyük a munkavédelmet, a balesetek megelőzését.

Jegyzőkönyvek, jelenléti ívek tanúsága szerint, ettől kezdve a szövetkezetben rendszeresítették a közös munkában részt vevők munkavédelmi oktatását, és csaknem mindenütt kiadták a balesetveszélyes, az egészségre ártalmas munkafolyamatoknál az előírt védő- és munkaruhákat. Sőt — a leleményes szerelőknek köszönhetik — megtalálták annak is a módját, hogy a gépeknél a hiányzó biztonsági berendezéseket pótolják.

Minden évben jobbak a gazdasági eredményeink és ebből jut pénz a gépvásárlásra. Any- nyi már nálunk a gép, hogy minden munkahelyen jól képzett emberekre van szükség. Nyáron megszüntettük 0 zsákolást. felfelé a magtárba ugvanis már körszalagon ment a termény, lefelé nedig csúzdán a zsák. A tanyánkon mindent villamosítottunk. Nőtt ezzel a baleseti veszély is, de ellenük már szervezeten védekezünk A korszerű agrotechnika TOefft-nvoteli. how Tarnabodon te alkalmazzanak nagy hatású

vegyi anyagokat, amelyek viszont legtöbb esetben ártalmasak az emberi szervezetre.

Nincs baleset a növényvédőknél

— Nagy Jánost bíztuk meg a növényvédőszerek alkalmazásával, aki tanfolyamot végzett. A traktoros is mindig ugyanaz. Másra nem bízzuk ezeket az anyagokat és ennek köszönhetjük, hogy eddig a növényvédőszerek nem okoztak mérgezést, nem történt baleset.

— Nagyon jó kapcsolatot tartunk dr. Kertész Imre körzeti orvossal, aki sokat segít a balesetvédelmi oktatásban is A különféle betegségek megelőzéséről tartott filmvetítéssel egybekötött előadást a kul- túrházunkban, telt széksorok előtt.

A figyelmetlenség ellen nincs orvosság

Nyilvántartásokban lapozunk. Tavaly hat, idén kilenc baleset volt. Többnyire jelentéktelen esetek. „Lábára esett a vontató rúdja..„Odacsípte az ujjait...”

A baleset oka az esetek többségében a figyelmetlenség. Bajt okozott egy időben az ittasság is, de ez ellen szigorú intézkedéseket hozott a vezetőség. Az idén csupán egy kocsist kellett leváltani miatta. A figyelmetlen emberek érdekében nem tudunk mit tenni.

— A munkavédelem nem lehet alkalomszerű, hanem minden esetben tervszerű és állandó feladat. Továbbra is az oktatásban látom a legeredményesebb módszert arra, hogy minden dolgozót figyelmeztessünk a veszélyekre, a biztonsági berendezések kezelésére. A balesetek megelőzésére a jövőben még gyakrabban és alaposabban tartunk szövetkezetünkben biztonsági szemlét. Sokat tudnak ebben a munkában eegiteni a brigádvezetők, de a megelőzés valamennyi termelőszövetkezeti tag feladata, sőt. érdeke is.

Az emberek egészségének és testi épségének védelmében ennyit tettek Támabodon, de még mindig többet akarnak. A szövetkezet vezetői úgy vélekedtek, hogy a munkavédelemre költött anyagi áldozatok bőven megtérülnek.

(P. £.)

Nyolcvanezer forint...

Az egri közgazdasági szakközépiskola diákjai évek óta rendszeresen részt vesznek az őszi mezőgazdasági munkákban.

Az idén a tanulók az egri Petőfi Tsz-ben és az Eger— Gyöngyös vidéki Állami Pince- gazdaságban dolgoztak. Több mint félezren 27 517 munkaórát teljesítették és keresetük elérte a nyolcvanezer forintot.

A mezőgazdasági üzemekben — amint arról Kántor Imréné KISZ-tanácsadó tanár tájékoztatott — a tanulók szüreteltek, almát, paradicsomot, hagymát szedtek. Az üzemek elégedettek voltak a diákok munkájával és minden tőlük telhetőt megtettek a legjobb munkafeltételek biztosítására. Érdemes megemlíteni, hogy csupán az egri Petőfi Tsz 40 ezer forintot fizetett ki a tanulóknak. A diákok kézhez kapták keresetüket és azt tetszés szerint költhették eL |

Látszerész kerestetik !

Még a nyáron szóvá tettük, miért nincs Egerben lát- szerész, miért kell a fővárosba utaztatni a szemüvegeket vagy az orvosi recepteket?

Az OFOTÉRT központja válaszolt is cikkünkre, amiből megtudtuk, hogy minden egy emberen múlik. Nincs szakember, aki becsiszolja az üvegeket, — „s mindaddig, amíg ez a probléma meg nem oldódik, sajnos, kénytelenek leszünk a munkát pesti műhelyünkbe irányítani”.

Azóta eltelt néhány hónap, lassan az év végéhez közeledünk, de a szemüvegek és a receptek még mindig a fővárosba utaznak. Az emberek pedig bosszankodnak, nemcsak Egerben —■ a fél megyében is. Mert Heves megyében csak Gyöngyösön található szemüveghez értő szakember, az egri OFOTÉRTboltba még mindig nem találtak megfelelőt.

Pedig naponta 30—40-en, sőt, van amikor ötvenen szeretnének szemüveget csináltatni, vagy javíttatni az egri OFOTÉRT-boltban. Az emberek gyanútlanul beutaznak Egerbe, leadják a hibás szemüveget vagy a frissen írt receptet és csalódottan indulnak hazafelé. Öt nap vagy egy hét múlva azután ismét utazhatnak Egerbe, megérdeklődni, vajon visszaérké- zett-e már a fővárosból a nehezen nélkülözött szemüvegük?...

Az emberek így jogosan bosszankodnak, az OFOTÉRT pedig széles e hazában nem talál egy szakembert! Van egy halvány gyanúnk: nem is nagyon keresi! Pedig fél Heves megye megérne egyetlen látszerészt!...

(márkusz)

Ezer bányász a kongresszusi hónapért

Andre József, a gyöngyösi XII-es akna 73-as pajzsfrontjának csapatvezetője, a minap megtartott termeLósi tanácskozáson azt fejtegette, hogy baj van a munkaverseny szervezésével. Az utóbbi időben mintha lanyhult volna a szervezés és a verseny nyilvánossága. Ám mindezek ellenére tényként kell megállapítani, hogy az elmúlt hetekben ugrásszerűen emelkedtek a termelési eredmények. Példa erre á legutóbbi napok egyike, amikor egyetlen nap alatt közel háromezer tonna szén futott át az osztályozón. Az üzem történetében még nem volt példa ilyesmire.

Tévedés ne essék, nem azt akarjuk mondani, hogy most már felesleges a verseny szervezése. Ellenkezőleg! A dolgozók figyelmét a sürgős feladatokra kell irányítani. A verseny nem hasonlítható egy lejtőn meglökött szekérhez, amelyet a lendület gördít további

Milyen okokra vezethető tehát vissza, hogy a XII-es aknánál a hiányosságok ellenére mégis életerős mozgalom bontakozott ki? Elöljáróban meg kell említeni, hogy a versengésnek tradíciója van ennél az üzemnél. Négyszer függött már a fürdőépület homlokzatán az élüzem csillag, és másodszor nyerték el a büszke „szocialista üzem” címet. Ez a múlt öntudatot és büszkeséget vált ki a gyöngyösi bányászokból, de tudják, hogy a jelen is kötelez, hiszen a régi koszorúkat új levelekkel kell tűzdelni. A másik mozgatórugó pedig az a néhány szó, amely egyszerűen hangzott el; a párt a kongresszusi versenymozgalomban többet vár a gyöngyösi bányászoktól is.

Az előbb a hivatalos versenyszervezés hiányosságát említettem. Mert van nem hivatalos is. Ezek pedig a kommunisták és a pártonkívüliek százai, ök mozgatják a versenyt, ők a propagandisták.

Az egyik munkahely dolgozói műszak végén azonnal érdeklődnek a másik munkahely termelési eredményei felőL így duzzad a verseny és restellke- dik az a csapat, vagy harmad, amelyik gyengébb eredménynyel dicsekedhet.

Arról sem szabad azonban hallgatni, hogy a dicséretre méltó eredmények ellenére éves szinten még tartozása van az üzemnek. Nem műszaki vagy szervezési okokból adódott ez. A váratlanul betörő iszap, víz és az átállások az év egy-két hónapjában zavart okoztak a termelésben. De

hisszük, a kongresszusnak jelenthetik a gyöngyösi bányászok, hogy a tartozás utolsó tonnáját is letörlesztették. Sőt, Menczel Sándor szavai szerint év végére nyereség is lesz bőven. /

. Visszatérve André József hozzászólásához: igaz, hogy a versenyszervezés hivatalos részénél hiány mutatkozik. Az is igaz. hogy nem hirdetik nagy plakátok az eredményeket, de az is bizonyítható, hogy ezer bányász lendíti előre a kongresszusi versenymozgalmat.

Laczik János

■ )

Gyógyszergond Gyöngyösön

Néhány napig kellemetlen helyzetbe került Gyöngyös lakosságának jelentős része, legalábbis azok, akiknek ez alatti az idő alatt gyógyszerre lenne szükségük. Ugyanis a Fő téri gyógyszertárban leltároznak. A legközelebbi gyógyszertár pedig a déii városrészben található.

A város területe elég nagy, hossza legalább öt kilométer. A város felső részéből éppen ilyen távolságra kell majd esetleg, sőt: biztosan — gyógyszerért menni néhány beteg hozzátartozójának. És ha éjjel lesz szükség gyógyszerre?

Nincs más megoldás, mondhatjuk ki, hiszen csak ez a két gyógyszertár áll a lakosság rendelkezésére. A kényelmetlenséget tehát átmeneti időre el kell viselni.

Ez igaz is, meg nem is. Ugyanis a városi tanács egészségügyi osztálya kérte a megyei gyógyszertári központot, hogy a leltározás idejére adjon ki gyógyszert, nyisson ideiglenes gyógyszertárat, amihez a helyiséget akár a szakrendelő intézetben, akár a kórházban, bármilyen áron is biztosítaná, hogy a lakosság a kellemetlen tortúrától megmeMost találkoztak először a válóper óta. A férfi valami ira> tot kért, azt hozta el neki.

Zavartan ültek a vendéglői asztalnál. A pincér már másodszor állt meg mellettük. Feltűnő mozdulattal letette az asztalra az étlapot.

— Ebédeltél? — nézett az asszonyra a férfi.

Az asszony először bólintani akart, de meggondolta magát. Nem volt éhes, inkább ideges és szomorú. Volt férje divatos öltönyt viselt és az ingét más vasalta ki.

— Én is túl vagyok rajta... — gyújtott rá elégedetten a férfi, mert csak egy százas lapult a zsebében és még abból vásárolni akart néhány apróságot.

Konyakot kért a pincértől és málnát. Az asszony nem csodálkozott. öt év alatt sok málnát fogyasztott. Néha kis adag fagylaltot. A likőr árát sokallta. A konyakét is, de abból a férfi nem engedett.

A pincér letette eléjük a poharakat. Hallgattak. A férfi valami beszédtémán gondolkodott és megizzadt a homloka. Az asszony szórakozottan kezébe vette az étlapot. Gyakorlatiasan az árakat nézte. Aztán

a férjét, aki a konyakos poharat forgatta a kezében. Üj pecsétgyűrűt viselt, nagy fekete kővel.

„Lám — jött méregbe az asz- szony —, már új gyűrűje van. Kitől kapta? Ki ajándékozta neki?" '

Pillantása megállapodott az étlapon, a főtt marhahúsnál. Azt ismerte. Űjból a férjére nézett. A barnára sült idegen

homlokára. Csirke szárnyakra

és paprikás krumplikra gondolt, amiket ezért az idegen homlokért evett meg. Pedig a mellehúsát is nagyon szerette.

A pincér tüntetőén járkált előttük. Kevesellte a rendelést. Többre taksálta a sötétszürke öltönyt.

— Azt hiszem, mégis enni fogok — tette le az étlapot az asszony, s olyan lélegzetet vett,

mint amikor a versenyző a startkőről a vízbe ugrik.

— Parancsolj — élénkült meg a férfi, örült, hogy legalább foglalkozhat valamivel

Az asszony először konyakot kért. Aztán előételt. Valami franciás salátafélét. Küszködött az idegen ízekkel, de megette. Két zsemlével. Aztán ragulevest hozatott és rántott csirkét. Uborkasalátával. Üveg sört — drágát.

A pincér jókedvűen jött-ment a tálakkal. A férfi nem szólt, de jól megnézte a volt feleségét. — „Talán már van valakije" —■ gondolta.

Az asszony még mindig evett. Somlói galuskát, dupla tejszínhabbal. A gyomrában szorítást érzett, de konokul kanalazott. Megivott még egy feketét, bepúderozta az orrát és azt mondta, mennie kell.

A férfi zavartan vette ki a pénztárcáját. — „Pazarló lett" vigasztalta magát, s odaadta a pincérnek a bankjegyet.

Az asszony hátradőlve dudo- rászott. Félig hunyt szempillái mögül elégedetten figyelte, hogy volt férje a százasból alig kap vissza valamit.

Bende Ibolya

neküljön. Ezzel a lehetőséggel a gyógyszertári központ nem kívánt élni.

Ha figyelembe vesszük, hogy csak néhány napi kényelmetlenségről van szó, még valahogy napirendre lehetne térni gz ügy fölött De éppen a mostani időszakban alakul ki városszerte egy influenzajárvány, aminek következtében a gyógyszerfogyasztás is megugrik, a gond tehát fokozottabb lesz.

Valamikor három gyógyszer- tár működött a város központjában. Ma már csak egy, egy pedig a déli városrészben épült fel. Régóta esedékes lenne már egy új gyógyszertár létesítése a város felső részén, aminek természetesen anyagi vonatkozású feltételei is vannak, méghozzá elhatározástól független feltételei.

Ennek ellenére sem lehet azonban elvitatni, a mostani néhány nap is ezt bizonyítja: az újabb gyógyszertár létesítésének kérdését a megoldás irányába kell kimozdítani a holtpontról. Ismerjük az ebben az ügyben kialakult vitát, a két „szemben álló fél” álláspontját. Ezért merjük mondani: csak a tárgyalásos megegyezés hozhat itt is döntést.

Lehet, hogy a gyógyszertári központ mostani állásfoglalását is ennek a vitának a megoldás felé való kilendítése váltotta ki, de az adott körülmények között mégsem érthető ez a magatartás. A város lakosságának érdeke rugalmasabb intézkedést követelt volna meg. (gmf)

S7aba<fságh?rc-kori dokumentumokat találtak

Huszonnégy évvel „öregebb” lenne Budapest, ha nem bukott volna el az 1848-as szabadságharc. A főváros történetének ez az érdekes adata most derült ki — Sajószentpé- teren. Azért itt, mert a miskolci Lévay József tudományos könyvtár vezetője, Hunyadi József, ebben a községben talált egy sereg érdekes dokumentumot a szabadságharc idejéből. Legfontosabb közülük a Közlöny című hivatalos lap 1849. július 22-i száma, amely Budapestnek írja a magyar fővárost.

SmmM3

lüuü. november HL, szerda