Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-16 / 270. szám

. 1 1 ■ f MT I , ill 1 HI. at* Köszöntjük a 80 éves Münnich elvtársat DB. MÜNNICH FERENC elv- Bxs nyolcvan éves. Páratlanul 0azdag életút, forradalmi tet­tek egész során át érkezett el • mindannyiunk számára ör­vendetes évfordulóhoz. Gazdag élete elüt a sablonoktól. Maga vallotta egy beszélgetés alkal­mával, hogy őt nem életének mostoha volta, nem a nélkü­lözések, hanem a tudományos meggyőződés tette forradal­márrá. Tokaj-Hegyalján töltötte fia­tal éveit, s mivel ott nem volt munkásmozgalom, nehéz volt politikailag tájékozódnia, de voltak jó könyvek, a szabad­ságharcokról, a francia forra­dalomról, s ezek felgyújtották az igazság, s a szabadság iránt nagyon is fogékony képzeletét A társadalmi renddel szemben épzett elégedetlensége az ifjú éVekben csupán néhány szilaj kitörésre szorítkozott Például a Tiszába dobta a szolgabírót* amikor az egy idős embert po­fon vágott. A társadalmi gon­dok mélyét az első világhá­ború poklában ismerte meg. Századparancsnok volt, ipari munkások szolgáltak a keze alatt S bármilyen főbenjáró bűnnek is számított ez akkor, mint fiatal tiszt, osztozott ka­tonái elégedetlenségében. Első nagy forradalmi iskolá­ja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom volt mely orosz hadifogságban érte. Ez a gi­gásza történelmi fordulat új irányt szabott az ő életének is. Igazságot, jogokat kereső em­ber lévén, a forradalom párt­jára állt, Lenin fegyveres ka­tonája lett Már az első na­pokban hadifogoly társaival forradalmi csoportot alakított a rend fenntartására, a forra­dalom védelmére. Harcolt a forradalomért és tanulta Lenin igazságait. A többiekkel együtt abban az időben ismerte meg a tomszki bolsevikok és Kun Béla segítségével a forradalom marxi—lenini elméletét, és. en­nek hatására aktív tagja lett a párt bolsevik szárnyának. A tomszki internacionalisták mondták ki a magyar hadifog­lyok közül először, hogy nem elég a rokonszenv, a forradal­mat fegyverrel kell támogatni. Münnich elvtárs ott is volt mindenütt, ahol a harcok ne­heze dúlt. AMIKOR A SZIBÉRIAI vas­útvonal a fehérek kezébe ke­rült, Tomszk helyzete tartha­tatlanná vált. A magyar in­ternacionalisták egy csoportja Münnich elvtárs javaslatára elhatározta, hogy a nagy szi­bériai folyókon nyugatra ha­józnak és csatlakoznak az Ural ban harcoló vörös hadse­reghez. Tanácsára két folyami hajót hadihajóvá alakítottak át, megrakták harmincöt gép­puskával és két tábori ágyút is kerítettek. A rögtönzött flotta Münnich elvtárs parancsnoksá­ga alatt elindult az Ob széles vizén, a zajló jégtáblák között, a tengerré szélesült kiöntése­ken. A szibériai folyókon nem volt náluk szervezettebb erő, az ellenség sehol nem mert szembefordulni velük. A to- bolszki ellenforradalmárokat is meghátrálásra kényszerítették. Ebben a kalandos vállalkozás­ban mutatkozott meg először Münnich Ferenc szervezőkész­sége, rendíthetetlen bátorsága. Az uráli front volt a követ­kező állomás. Egy erős egység Münnich Ferenc parancsnoksá­ga alatt egész frontszakaszt védelmezett. Ekkor már híre járt a magyar forradalmár ka­tonai talentumának, vezető­készségének is. 1918 nyarán nagy harcokba keveredtek, Kun Béla is hozzájuk érkezett egy századnyi erősítéssel, s ve­lük együtt, egy sorban vett részt a sikeres támadásban. A súlyos hősi harcokban tovább erősödött Kun Béla és Münnich Ferenc barátsága, szoros elv­társi kapcsolata. 1918 novemberében Moszk­vába hívták Münnich elvtársat. Az volt a parancs, hogy egy csoporttal azonnal induljon ha­za, forradalmi munkára. A cso­port útja tele volt izgalmak­kal. Münnich elvtárs, mint Karl Reiter osztrák állampol­gár, a Vöröskereszt megbízott­ja utazott. Rajta kívül a cso­port egyik tagja sem beszélt németül, s ebből számtalan bo­éwsMi 1966. november 16., szerda A Tanácsköztársaság napjaiban, a parancsnoki vonat előtt. Münnich Ferenc a jobbszélen. nyodalom keletkezett. Lavocs- néban, az akkori határállomá­son basáskodó tisztek fel akar­ták tartóztatni őket. Münnich Ferenc vitába szállt egyikük­kel, s végül jókora pofonnal tanította móresre a pöffeszke- dő tisztecskét. Felhívására a foglyok már rohamra készülőd­tek, mire a megrémült tisztek gyorsan továbbindították a szerelvényt. TETTEINEK SORA ma már a történelem szerves része. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának meg­alakításában, szervezte a Vörös Hadsereget, a vörös őrséget, mint parancsnok, majd mint politikai biztos, fegyveresen szolgált a harc élvonalában. Izig-vérig forradalmár volt és katona. Soha nem alkudott az ellenséggel. A Tanácsköztársaság leveré­se sem rettentette meg, Kár­pátalján partizánosztagot szer­vezett, majd 1920-ban Berlin­ben mint a márciusi akció ka­tonai bizottságának tagja, a fegyveres forradalom tüzét élesztgette. Letartóztatták és kiutasították Németországból. A Szovjetunió lett új hazája, ahol tizennégy éven át az ás­ványolajiparban dolgozott, kü­lönböző beosztásban. Szervező- készsége, műveltsége, széles látóköre a gazdasági munká­ban is nagy tekintélyt szerzett neki. 1936-ban ismét fegyverben. A kipróbált katona Spanyol- ország véráztatta földjén a szabadságért fogott újra fegy­vert Két és fél évet töltött a tűzvonalban, harci tapaszta­latainak sok ba jtársa az éle­tét köszönhette. Mikor a spa­nyol nép sorsa megpecsételő­dött, Münnich elvtárs Francia- országba került, ahol két éven át koncentrációs táborban szenvedett. Amikor az idegen­légióba akarták kényszeríteni, így felelt kínzóinak: — Az arabokkal nincs sem­mi vitás ügyem. De ha meg­ígérik, hogy Hitler ellen har­colhatok, rendelkezzenek ve­lem. A FRANCIAK VALÓSÁG­GAL fellélegeztek, amikor a szovjet kormány intézkedése folytán a „veszedelmes” fogoly visszatérhetett a Szovjetunióba. Ojra a fronton, a lágádázabb ellenség, Hitler ellen. Münnich Ferenc először partizántábort szervezett, később a sztálin­grádi csata pergőtüzébe került A legnagyobb ütközetbe, me­lyet élete során átélt Hősi na­pok voltak, iszonyú és mégis felemelő napok. Aztán Moszk­vába hívták, ott volt nagy szük­ség tapasztalataira. A moszk­vai magyar rádió vezetője lett és egy időre véget ért számára a fegyveres harcok sora. 1945 felejthetetlen dátum. Űjra itthon, a hazai földön. Pécsi főispán, majd Budapest rendőrfőkapitánya. 1950-től diplomata Finnországban, Bul­gáriában, Moszkvában, majd Belgrádban. S 1956-ban újra a harcok kel­lős közepén. Ebben a harcban ismét megmutatkozott Münnich Ferenc elvtárs emberi és for­radalmán nagysága. A néphez, a forradalom eszméihez való hűsége. A kommunizmusba ve­tett hite, a gyűlölet, melyet az ellenséggel szemben érzett, az elvi szilárdság, mélyet eszmé­nyeink eltorzítóival szemben mutatott. Mint öt polgárhábo­rú, öt szabadságharc tapasztalt veteránja, az ellenség láttán fegyverért kiáltott Az ellen­séggel nem alkudozni kell, ha­nem legyőzni. A megtévedtek- nek pedig megmutatni a he­lyes utat, megteremteni a tisz- tultabb, az emberségesebb élet, a nyugodt alkotás lehetőségét. A nagy történelmi tett, a for­radalmi munkás—paraszt kor­mány egyik megalapítója volt. Mint első elnökhelyettes, a fegyveres erők minisztere, majd mint a Minisztertanács elnöke szolgálta a forradalmat. Ebben a munkában és győztes küzdelemben mutatkozott meg teljes nagyságában az az ál­lamférfi, aki mint ember, kom­munista vezető és forradalmár katona, egyaránt példakép, egyaránt kivívta mindannyiunk tiszteletét JELENLEG IS az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, nyugalmazott államminiszter. Tavaly november 7-én a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Le- nin-renddel tüntette ki. Egész közvéleményünk örömmel fo­gadta ezt a kitüntetést. Jó látni most is a nyolcva­nadik születésnapon, bizakodó­nak, jókedvűnek, elégedettnek. Egész népünk szívből kíván neki erőt és további jó egész­séget Kékeséi Gyula 7*' ea Most vallj szerelmet, most kívánj! — sut­togta a nő a férfinek, és kirángatta a parkba egy öreg gesztenyefa alá. A férfi bokáig süppedt a híg latyakba, zok­nijába kíváncsian bújt be egy marék sárkosz­tümös falevél és nyakába, mint valami nyal­kát csöpöghető tusból, úgy locsogott a perme­tező ősz az öreg diófáról. Ujjai meggémbered- tek a fúvó szél rideg és értetlen, talán félté­keny durvaságától. Didergett, krákogott, prüsz- szögött és bal kézzel a zsebkendője után kap­kodott, de nem találta, mert az a jobb zsebé­ben volt. — Most vallj szerelmet, most kívánj! — sut­togta a nő, és a férfi látta, hogy szerelme bár­sonyos arcáról öklömnyi vizcseppek görögnek bele az ö cipőjébe ... — Hapci! — mondta ekkor a férfi... ... és elszaladt. f—ó) Közlekedési akadály Egerben Nincs még hófúvás és nem elemi csapás okozta. ~ >n az a legfurcsább, he; építők okozták a közit- _si akadályt. Hol? Egerben, a Le­nin úton, a vasúti bejárótól a szőlészeti kutatóig. Természetesen azt minden­ki megérti, hogy az útépítés átmeneti nehézségekkel jár, különösen ott, ahol nem le­het elterelni a forgalmat. Az is igaz, hogy árokásás közben a földet általában két oldal­ra dobálják. De ha utat épí­tenek, a vízvezetéknek, a ká­beloknak árkot ásnak és köz­ben a forgalomnak is itt kell haladnia, akkor semmikép­pen sem engedhető meg, hogy az úttest egy részét fris­sen ásott földdel foglalják el. Esik az eső, csúszós sár fedi az utat és olyan szűk ez a sza­kasz, hogy az autóbuszok alig férnek el rajta és gyak­ran közlekedési dugó kelet­kezik. Szükséges és nagyon várjuk az Egerbe bevezető korszerű, széles utat, de a He­ves megyei Vízmű Vállalat ’ ne csináljon közlekedési aka­dályt! Földkupacokkal ne fog7 lalják el az árok mellett meg­maradt keskeny utat is! F. L. A „Kiváló Ifjúsági Klub” címért versenyez a petől ibányai 1N0VIM (Ifj. Dobrácsi Pál jelenti): A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére a KISZ központi bizottsága, a fiatalok szabad idejének célszerű, hasznos el­töltése, a korszerű műveltség és világnézet kialakítása érde­kében pályázatot hirdetett a „Kiváló Ifjúsági Klub” címért. A versenybe a petőfibányai NOVUM Ifjúsági Ház is bene­vezett, s 1966—67. évi, 11 pontba foglalt programját már a versenyfeltételék szellemé­ben állította össze. A program szerint a klub tagjai, a rendszeres politikai tájékoztatás mellett, élménybe­számolót hallgatnak majd a IX. pártkongresszusról, elő­adást a gazdaságirányítás re­formjáról, s a korszerű bá­nyászkodásról, „Jövőnk a kül- fejtéses bányászat” címmel. A programban szerepel irodalmi, képzőművészeti és filmművé­szeti ankétok megrendezése is. Természetesen a szórakozásról sem feledkeztek meg, sor ke­rül majd táncos összejövete­lekre, amelyeken a NOVUM zenekara szolgáltatja a zenét. A petőfibányai NOVUM If­júsági Ház immár egyéves múltra tekinthet vissza, s ez az egy év a petőfibányai és a környékbeli fiatalok nevelési szempontjából eredményes volt. 'SXXVXXXXXXXXXVN.\XXXXXVvX\XX'O.XXXX\VXXX\\.WOXXX'SXXXSXCvXX^XXX\XvN>VC^XXV^C^XWX\XWX^XXWSS.XXOXXXN>^XXXX XXXVC'.\XW'SXXXXXX'^XXXX>SXVvXX>^XXvX\SXXXXXW.XXW.XWXNXNXXWX\NXXS.XXVCVXXXXXXXXXXXXXVXNXX^XXVXXXV^XXXN» XX. A robbanó­anyag-csomag­gal a kezében feltornászta magát a vagon ajtaján nyitott résbe. Aztán a tri-kettőt a leg­felső láda tete­jére tette. A gyújtózsinór vé­gére egy gyufa­szálat szorított, aztán a gyufás- dobozt végig­rántotta a szál fején. Mindezt olyan ügyesen, hogy csak egy parányi szikra lobbant fel. Am ez tökéle­tesen elég volt ahhoz, hogy a gyújtózsinór töltete halk szi- sze^éssel égni kezdjen. Nemes Jani gyorsan leurott a földre. A vagon ajtaját visz- szarántotta a helyére és futó­lépésben igyekezett a szerel­vény végéhez. A utolsó, kocsi­nál Kuvasz egyenesedett fel előtte. — Beszereltem a vagon alá i csomagot — hadarta. — Be­indítsam? — Igen, de villámgyorsan — hagyta rá Nemes. Kuvasz a vagon alá bújt és tüzet adott a gyújtózsinómak. — Most aztán lépjünk ki. ahogyan csak tudunk — rán­gatta ki a vagon alól Nemes Jani. — Már csak öt percünk van, hogy mentsük síz. irhán­kat. A töltésen, a vágányok mel­lett húzódó kis gyalogösvé- nyen futottak. Még ötven mé­tert sem tettek meg, amikor géppisztoly kelepeit fel mögöt­tük. A nyomjelzős lövedékek fényes csíkot húzva süvítettek el mellettük. Kuvasz megtorpant. Viszo­nozni akarta a tüzet a futásuk zajára felfigyelő géppisztolyom felé. Nemes Jani azonban el­kapta a csuklóját és lerántotta magával a töltésről. A mély­be gurultak mind a ketten. Kuvasz arcát végighasította egy éles kő, de társa arra sem adott időt neki, hogy sebét megtapogassa. — Futás minden erőből! — kiáltott rá. Víz freccsent a lábuk alatt, majd gallyak szaggatták meg a ruhájukat. A hideg levegő élesen hasogatta ziháló tüde­jüket. Amikor Nemes Jani már úgy érezte, hogy elég messzire ju­tottak, lelassította az iramat, és az órájára pElantott. — Feküdj! Levágódtak a földre. Még szusszanni sem volt idejük, amikor iszonyatos erejű robba­nás rázkódtatta meg a levegőt. Ezt mindjárt egy másik, de az elsőnél jóval gyengébb dörre­nés követte. Csengett a fülük. — Fel! — vezényelt Nemes. — Most már nyugodtan elin­tézhetjük a síneket is. A sógo­roknak ott — biccentett az állo­más felé — most a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy errefelé szaladgáljanak. Visszamásztak a töltésre. Az állomásról hallatszó fegyver­ropogásból, ordítozásból, a fel­robbantott szerelvény felől előkúszó lángokból bizonyosan megállapíthatták, hogy ott roppant nagy a zűrzavar. Az ívjelző karó segítségével megkeresték az első paxit- adagot. Kuvasz gyújtotta be. Nemes meg előreszaladt a kö­vetkezőhöz. Megvárta, amíg a társa is odaér, s akkor dör­zsölt csak szikrát a gyújtózsi­nórra. így indították felváltva mind a kilenc töltetet. Mögöt­tük félperces időnként repül­tek a levegőbe a síndarabok. Amikor felrobbant az utolsó töltet is, a töltésről lekanya­rodtak az öreg tölgyfa felé. — Elfáradtam! — szólalt meg Kuvasz. — Én is. De azért jó lesz si­etni — mondta Nemes —, mert a németek idegesek lehetnek« sínekért is. Aztán, ha itt felej­tenénk magunkat, még a fene­künkbe találnak lőni. — Jani... hány óra van? — Negyed kilenc múlt öt perccel. Csak? Én már azt hittem, hogy legalább háromra jár az idő. VII. A Hauptsturm führer győztesnek hiszi magát Az apró vaskályha vígan du­ruzsolt Táboriék szobájában, kellemes meleget ontott magá­ból. Ilyenkor ugyan Táboriék már nem szoktak fűteni, de mivel kislányuk. Klárika egy kis tavaszi náthával kínlódott, s apja is betegnek mondta ma­gát, Katinka asszony begyúj­tott. — Rossz az időérzéked, kis- apám. De ezzel ne legyen töb­bé baiod Van egy zsebórám otthon. Neked adom. — Igazán? — Becsületszavamra mon­dom. —> Akkor elhiszem. Az asszony nem tudta, hogy a férje csak színleli a beteg­séget. Tábori Lajos ugyanis nem beszélt neki soha az ille­gális tevékenységéről. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents