Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-10 / 265. szám

A Heves megyei fiatalok óvják, őrzik a határt

Ezek mind gyöngyösi legények és Lingár a kapitány

Dr. Szomszéd Imre és Gáspár Sándor őrnagyok ennél komolyabb esetekről is számot tudnak adni. Az egyik nemrég történt. Hat személy jelentkezett az átkelőhelyen, jugoszláv útlevéllel. Idegen nyelven beszéltek — szerbül nem tudtak. Az iratok tüzetes vizsgálata után kiderült: Az útlevelek hamisak voltak. Egy ember, csempész akart öt magyar állampolgárt Csehszlovákián keresztül Ausztriába juttatni. Az egyik már szándékos emberölésért is el volt ítélve. Egyébként több tízezer forintot, aranytárgyakat akartak kicsempészni az országból. Ezeket a motozáskor találtuk meg náluk.

— Sajnos, hasonló esetek máskor is előfordulnak — mondja Gáspár őrnagy. A minap két hamis, török útlevéllel utazó görög és jugoszláv személyt kellett az illetékeseknek átadni Rajtunk keresztül akartak Nyugatra szökni.

— Legtöbb problémát mégiscsak a csempészek, no, meg a kémek okozzák — folytatják. — Ezeknek a papírjai legtöbbször rendben vannak, de nincs rendben viszont „utazótáskájuk”. Különböző helyeken: ruházatukban, testrészükön stb. illegálisad akarnak bizonyos dolgokat kivinni az országból. Természetesen mi is résen vagyunk.

Visszaérkezünk kiindulópontunkra, mert gyorsan esteledik és sok munkájuk akad még a parancsnokoknak. Elégedetten búcsúzunk a Heves megyei határőröktől, akikről megállapíthattuk, hogy éber szemekkel, erős kezekkel óvják és védik a határt.

Fazekas István

Upnuirnti

3L966. november 10., csütörtök

— Valóban nem gyanakszik rá senki, egyedül csákón tudom, hogy milyen feladatokat végez...

De — habozott az „öreg” — félek, bajba keveredik, ha bekapcsoljuk.

— Csak holnap este kellene akcióba lépnie — vázolta

elképzelését Körtvélyesy főhadnagy —, s amit rá akarok bízni, azt kizárólag olyan személy hajthatja végre, aki a megfigyelés veszélye nélkül mozoghat a darázsfészek közepén!. Ami pedig a hírszerzést illeti, arra az akció után már nem lesz szükségünk. Az ille- o tehát végrehajtja a feladatot, és nehogy bajba kerülhessen, kijön hozzánk a támaszpontra.

— Így már lehet róla szó — egyezett bele Tábort — Mit kell tennie? Majd én eljuttatom hozzá az utasításokat.

— Az este beérkező szerelvények közül válasszon ki egy vagont, amelyik közvetlenül az állomásfőnökség épületének a közelében áll. Természeted

zavartalanul az eligazítást Körtvélyesy főhadnagy — természetesen zűrzavart okoz. A németek bizonnyal nem számítanak arra, hogy a parancsnokságuk orra előtt lépünk akcióba. Nyomozóik gyanússá vált elvtársaink figyelésével lesznek elfoglalva, váratlanul éri őket ez a meglepetés. Figyelmük óhatatlanul e robbanás színhelyére terelődik. A megfigyelés alatt állók ekkor használják ki a zavar perceit.

— Hű, ez aztán igazi huszárvágás lesz — bólogatott elismerő lelkesedéssel Kuvasz. — Jól a falhoz állítjuk az ürgéket.

Kuvasz megjegyzését nem tudták nevetés nélkül megállni. Még a komor természetű Bakos arcán js megjelent egy villanásnyi mosoly. A derültség keltette szünetet Körtvélyesy főhadnagy arra használta fel, hogy rágyújtott. Nagyot szippantott a cigarettából, s az erős dohányosok jellegzetes szomjúságával nyelte magába a füstöt.

De aztán hirtelen a hamutál szélére helyezte a cigarettát, figyelmeztetően körültekintett, és ismét beszélni kezdett:

— Nemes elvtárs a zűrzavar idején rázza le magáról a meg. figyelőit. Siessen a pályaudvar déli részére. Ott találkozzék Kuvasszal — majd egymás között megbeszélik, hogy hol —, aki robbannóanyaggal és fegyverrel várjon rá. Kuvasz ezt könnyen megteheti, mert személyéről eddig aligha esett szó a németeknél,

Határőrök között

A gumikesztyű, drótvágo olló, iránytű, no és a két kés, mindezek a külföldre disszidálni akaró nem éppen békés szándékát igazolják.

két gyanús egyén közeledik a határ felé. Amikor a hátuk mögé kerültem és igazoltatásra szólítottam fel őket, ugyancsak meglepődtek. Mint kiderült, a két fiatalember diák volt, „elhúzták” őket a vizsgán, s bánatukban világgá akartak menni.

Kulp Mihály éberen őrködik a határon.

őrködnek a határőrök. Feladataikat példamutatóan látják el, nem ismernek legyőzhetetlen akadályt, télen-nyáron, ködben, esőben egyformán megbízható munkát végeznek. És sok munkájuk van. Októberben például 30 ezer utazó iratait kezelték, de közben néhány jogtalanul utazni akaró személyt is megakadályoztak tervének végrehajtásában.

— Különösen elégedettek vagyunk a Heves megyéből bevo- nultakkal — hangsúlyozza az egység egyik parancsnoka: dr. Szomszéd Imre őrnagy. — Évek óta vonulnak ide be Hevesből, és mondhatom: helytállnak! Éppen most, november 7. tiszteletére léptettük elő szakaszve- izetővé jó munkája elismeréséül Nagy Jánost, Nagy Józsefet, Berecz Imrét, Bóta Istvánt, akik Egerből jöttek. És örömmel várjuk a további Heves megyei bevonulókat is.

Közben sétára, határvonal- szemlére indulunk. Az első őr Kulp Mihály, aki Verpelétről vonult be, szabályosan jelentkezik; jelenti, hogy szolgálati ideje alatt nem történt semmi rendkívüli esemény, minden nyugodt, a határmenti élet normális kerékvágásban halad. Nem sokkal később újabb Heves megyei fiatalokkal' találkozunk. Ok már túl vannak „a strázsáláson”. Jókedvűek. Valamelyikük tréfáján nevetnek tiszta szívből, egészségesen. Vass Tibor, aki az egri, volt lakatosárugyárból vonult be, s most alegységének KlSZ-titká- ra, bemutatja társait: Fajka Jánost, aki Egerből. Bartók Andrást, aki Boconádról, Kakukk Frigyest, aki Felsőtárkányból, Gyetvai Zoltánt, aki Tamazsasen nagyon vigyázzon, hogy n< vegyék észre, mit akar. Égj óvatlan pillanatban helyezzer el a vagon valamelyik részér egy adag robbanóanyagot Ahogy meggyújtotta a gyújtó- zsinórt, utána azonnal -siesser hozzánk a hegyre.

— De hát mi szükség var arra, hogy a főnökség előtt, i legforgalmasabb helyen robbantsunk? — csodálkozott Somogyi. S ráadásul ott nem ú lehet annyi kárt okozni, mint £ vágány-kijáratoknál.

— A robbanás — folytait:

kező szerelvények bejárása lehetetlenné váljék. Míg Nemesék ezt a feladatot végrehajtják, Somogyi és Bakos elvtársak, velük egy időben, a pályaudvar északi részén működjenek. A Szombathely felé vezető síneket röpítsék a levegőbe. A feladatukhoz szükséges robbanóanyagot és fegyvert Kuvasz még a mai éjszas

németek csapat-, hadianyag- és élelmiszer-szállítása megbénuljon, azért óvatosan, körültekintően járjanak el. Ha az említett két pontot németek túlságosan erősen őrzik, vagy más, nem várt akadályba ütközne, ne erőltessék bármi áron az akciót.

(Folytatjuk)

— És Vészi sem beszélhetett róla mert nem tudja hogy Kuvasz velünk dolgozik — vetette közbe megnyugtatásképpen Tábori.

— A találkozó után — mond. ta a továbbiakban Körtvélyesy főhadnagy — robbantsák fel az állomásra vezetősínpárokat, s ha lehet, néhány vagont is ott a külső részeken. Olyan rombolást kell végezni, hogy legalább egy napra a délről érka folyamán rejtse el az akció helyének közelében, s hajnalig közölje velüntí, hogy hol találhatják meg. A feladat neheze az, hogy a németek figyelmét elterelő első robbantás után minél gyorsabb következzék a déli és az északi rombolás. Ezzel fokozzuk a zűrzavart, ami céljainkat szolgálja ... Azt azonban szeretném a lelkűkre kötni, bármennyire 4s fontos, hogy a

De fiatal lányokat is rábeszélt arra, hogy a piacon, az eladóhelyeken pénztárcákat lopjanak ki szatyrokból, táskákból.

Amíg Cigány a markecolás- ból élt, Tamangó és Pempő a lejmolás specialistája volt.

Akik szökni akartak

Hatan határozták el, hogy átszöknek a határon. Májusban előbb hárman indultak el Ausztria felé, de már útközben elfogták őket. A sikertelen kísérlet után dón töt teli úgy, hogy Jugoszlávia felé mennek. Két felnőtt adott nekik jó tanácsot, térképen mutatva meg az utat a határzónában.

Szeptember 30-án vágtak neki az útnak ketten. Egyikük Szegedről visszafordult, a másikat a határőrök tartóztatták fel.

Mi vezette őket a tiltott határátlépés megkísérlésére?

Arról beszélgettek, hogy kint mennyivel jobb lesz az életük, milyen könnyen meg fognak gazdagodni, autót vesznek, csinos nőkkel kötnek barátságot. Induló tőkének ehhez a „vállalkozáshoz” ékszereket akartak vinni magukkal. Otthonról, a rokonoktól szedték volna össze az ékszereket.

Bűn az élet

Lingár „irodalomszerető” vagány. Vaskos füzetbe írta verseit, amelyek mind egy témáról, a bűnözésről, a börtönről szólnak. Jelszóként ott áll a füzet elején: ,,Bűn az élet”. Ha pedig az élet bűn, nincs felelősség sem. Ez a következtetés volt minden cselekedetük rugója.

Undorítóan tele van firkálva, rajzolva Lingár teste, a primitív tetoválás lényege mindaz, ami az idézett jelszó következménye lehet. Az ő példáját a többiek is követték. Bokájuktól a fejükig minden terület csupa ízléstelen tetoválás.

Az első hazai <

fennállásának 20. évfordulója, valamint a nemzetközi diáknap alkalmából november 7—8—9-én tartották meg a szegedi egyetemek Dugonics téri épületének aulájában az első hazai diákszemináriumot.

A háromnapos tanácskozáson 92 magyar felsőoktatási intézmény KISZ-vezetőinek mintegy 200 küldötte vett részt. A szeminárium programjában a nemzetköri diákmozgalom feladatairól és a magyar felsőSajnálatra méltó szerencsétlenek ők valamennyien, akiknek vakvágányra került az életük, akik valami fenegyere- keskedés miatt célt tévesztetten kerültek az élet perifériájára. Bűncselekményeiket azonban nem lehet megbocsátani.

Intő figyelmeztetés

A rendőrség eljár a leleplezett huligánokkal szemben.

Az óvatosságról azonban nem mondhatunk le a jövőben sem. Gyöngyösön jelenségként mutatkozik a huligánkodás. Legtöbbször rendezetlen családi körülmények késztetik erre a „lázadásra” a fiatalokat. Az egyik tizennégy éves fiú pedig a szülői kényeztetés áldozata lett. Lingár barátnője viszont a rendezett családi környezet ellenére került a bandába. A szülők, szégyenükben azt sem engedték meg a lányuknak, hogy hazamenjen. Ezzel maguk is a züllésre kényszerítették a lányt

Hogyan lehetne a huligánko- dást megelőzni? Ez a legfőbb kérdés, hiszen a rendőrségi eljárás már csak a tények következménye.

Mindenekelőtt a szülőknek kell ellenőrizniük gyermekük szabad idejét, baráti körét. Az éjszakánként elcsavargó gyermeket nem lehet úgy kezelni, hogy neki is joga van az önállósághoz. A csavargásnak már semmi köze nincs az egyéni szabadsághoz.

A lakosság pedig _ minden esetben jelezze a rendőrségnek, ha huligánkodó fiatalokat lát. Hiszen mindannyian felelősek vagyunk egymásért. A rendőrség ugyan szigorúan felelősségre vonja a mágukról megfeledkezett fiatalokat, de ez a szigorúság már csak következmény, önmagában nem lehet a megoldás kulcsa.

A lényeg: több felelősség egymás iránt!

G. Molnár Ferenc

iiákszemmárium

oktatási intézmények KISZ- szervezeteinek bővülő nemzetközi kapcsolatairól tíz referátum és korreferátum, valamint számos felszólalás hangzott el.

Vajó Péter, a KISZ központi bizottságának titkára, az országos egyetemi és főiskolai tanács elnöke előadásában részletezte, hogy a Nemzetközi Diák- szövetség megalakulásának 20. évfordulójára a KISZ meghirdette az „Együtt a világ diák- ifjúságával a békéért és a haladásért” akciót.

Az idézet ugyan nem fedi egészen az eredeti szöveget, de ezek a gyöngyösi legények sem jöhetnek még közelébe sem ! Cyrano cimboráinak. Legény- ! kedő, hősködő, bűnöző huligánokról van szó, akik csak any- nyiban érdekesek, amennyiben mások, mint az átlagemberek, a becsületesen dolgozók.

Nem a szenzáció keresése miatt írunk róluk, hanem sokkal inkább azért, hogy jelez- - zünk egy sajnálatos jelenség- 1 ről: szülőiknek, nevelőknek, a város lakosságának.

Alvarez, Vagány és a többiek

Elég nagy létszámú, szerteágazó huligánbanda élt és uralkodott Gyöngyösön az j utóbbi időben. Bár a fővezér- ség Lingár kezébe futott ösz- sze, kisebb csoportok is alakultak, amelyek bizonyos mértékig önállósították magukat. Csöves és társai a Sárhegyen ütöttek tanyát az elhagyott kőbányában, míg Cigány a Csató- kertet választotta székhelyéül. ! Egy hattagú csoportnak pedig a parkok adtak menedéket.

A bandában akadt olyan fiú is, aki még a tizennegyedik életévét sem töltötte be, a tizennyolc éven aluliak száma is jelentős. De a legidősebbek is alig múltak el húszévesek.

Dolgozni egyikük sem szeretett. Ha elhelyezkedtek valahol, néhány nap múlva otthagyták munkahelyüket. A közveszélyes munkakerülés miatt nem is egyszer kerültek szembe már eddig is a rendfenntartó szervekkel.

Lejmolás és markecolás

Miután nem dolgoztak és otthon sem éltek, valamiből fenn kellett tartaniuk magukat. Leggyakrabban a lejmo- láshoz folyamodtak. Ez abból állt, hogy a banda valamelyik csoportja este egy magános fiatalt körülfogott és felszólították, „dobjon” valamit nekik. A megfélemlített ifjú, hogy mielőbb megszabadulhasson tőlük, a nála levő pénzt odaadta a bandának.

Előszeretettel kértek ,Jköl- csön” orkánkabátot. Ha a „kérés” nem volt elég, elszedték a kabátot és olcsón eladták.

Cigány a markecolásra ren- dezkedett be. Nőismerősei kapcsolatot teremtettek férfiakkal, akiket elcsaltak a lakásukra, aztán mindent elszedtek tőlük. Persze, általában a már kapatos férfiakra vetették ki hálójukat. Az ilyen módon birtokukba került pénzt, órát mind Cigánynak adták oda. Ez a fiú tehát nőismerőseivel tartatta ki : magát.

'XXNX\VSXWOC*N\X\X«\\>.'VvV\XVX\>X<V.\XXVvXXV\X