Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-09 / 264. szám
A ZÁSZLÓK ALATT Kellős névadó a gyöngyösi új iskolában Vörös zászlók a forradalom ünnepén, a zászlók alatt ünneplőbe öltözött fiatalok, felnőttek. Száll az ének és a zeneszó, versek sorai csendülnek fel. így válik teljessé az ünnep. De a gyöngyösi új iskolában sajátságos jegyekkel bővült, színesedett az események sora. Kettős névadóra került sor a nagy október évfordulója alkalmával. A VI-os számú általános iskola úttörői és a Berze Nagy János Gimnázium KISZ-esei választottak példaképet maguknak. Az úttörők az ellenforrada- lony mártírjának, Mező Imrének, a KISZ-esek pedig a nagy magyar proletárköltőnek, József Attilának á nevét hímeztették zászlójukra. Ha csak annyit mondanánk el erről a két ünnepségről, amennyit általában szokás az ilyen ünnepi aktusokról, felsorolhatnánk azoknak a városi vezető személyiségeknek a nevét, akik részt vettek az ünnepségen, elmondhatnánk, a költők közül kiket szólaltattak meg a lelkes versmondók, milyen művekkel emelte a hangulat, a bensőségesség erejét az ének- és a zenekar. És mindezzel tulajdonképpen a lényegről még nem mondtunk volna semmit. Mit tartunk a legfontosabbnak a két ünnepségből, mi adta meg ennek a kettős névadónak a jellegzetessegét? A két selyemzászló, az általános iskola úttörőinek és a gimnázium KISZ-eseinek új zászlaja. A Mező Imre nevét hirdető zászlót a honvédség KISZ-szervezete, a József Attila nevét hirdető zászlót pedig a testvérintézet, a Vak Bottyán Gimnázium tanulói nyújtották át. önmagában is szép gesztus ez, jelképnek pedig még szebb. Mert mint jelkép, örömteli és megható tartalmat hordoz: az összetartozás, az együttműködés bizonyítékát. A közös cél és a közös út erőt adó és erőt támasztó biztonságát. A két új selyemzászló éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepe alkalmából jutott két új iskola diákjainak birtokába, hogy hirdesse a közel fél évszázada lezajlott, világot formáló történelmi nap dicsőségét, élő valóságát, azoknak kezében, akik későbbi életük során fejlesztik tovább a győztes forradalom vívmányait, A vörös zászlók földrészeket átfogó erdejébe így sorakozott be a két selyemzászló, hogy hasznos tettekre serkentse választott példaképeik nevében a fiatalokat. (g. molnár) Eger, mezőgazdasági szakmunkásképző iskola. A nemrégen új, modem épületrésszel bővült s létszámban is megnövekedett intézmény már külső megjelenésével is rangot, fontosságot árul el. S mégis, ahogy az ízlésesen berendezett igazgatói szobában Czeglédi Lászlóval, a szakmunkásképző iskola igazgatójával beszélünk, egymásnak ellentmondó, vegyes érzelmek vibrálnak az emberben. Furcsán hat a modernül berendezett iskola, a duplájára emelkedett tanulólétszám s az a ridegen ható, de önmagáért beszélő számadat, hogy az iskola tavaly végzett 27 tanulója közül tizenhatot nem alkalmaztak az őket leszerződtetö termelőszövetkezetek. SZÜKSÉG VAN-E RÁJUK ? Arról beszélgetünk Czeglédi Lászlóval, hogy az intézmény a hároméves oktatási idő alatt, amely évenként öthónapos elméleti és hathónapos gyakorlati képzésre tagozódik, szőlész, zöldség-, és gyümölcstermesztő szakmunkásokat képez. Ilyen szinten és szakokon az egyedüli iskola a megyében. Ez alatt a három év alatt a tanulók elsajátítják a jelenleg alkalmazott módszereket, a mezőgazdaságban használt gépek műszaki ismereteit. Második évben traktorvezetői vizsgát tesznek. Tehát nyugodtan elmondható róluk, hogy elmén letileg és gyakorlatilag is megalapozott szakmunkások, megfelelnek a követelményeknek Az is nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaságban szükség van a fiatalokra. Tehát, hogy az iskola elvégzése után nem alkalmazzák őket a szerződtető termelőszövetkezetek — a legtöbb esetben nem őbennük van a hiba. A számadatból nyilvánvalóan kitűnik, hogy az illető kö. tok legnagyobb gondja azonban mégsem ez, hanem a kosztolás. Nincs üzemj konyha, ahol olcsón kapnának meleg ételt. Egész nap hideg élelmen lenni pedig nemcsak egészségtelen, de költséges dolog is. Alig futja rá a kezdő jövedelemből. TÖBB TÖRŐDÉST Az iskola nem veszi le kezét a végzett fiatalokról. Továbbra is figyelemmel kíséri munkájukat, életük alakulását. Igyekszik megfelelő kapcsolatot fenntartani a közös gazdaságokkal s ahol lehet továbbra is segíteni a fiatal szakembereknek. Azt sem lehet elmondani, hogy a termelőszövetkezetek érdektelenül nézik a fiatalok problémáit, gondjait s nem is igyekeznek segíteni. Azonban még nagyobb segítésre van szükség. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak erkölcsi, de anyagi probléma is. Ahol azonban egy parányi lehetőség is van rá, érdemes megtenni. A szakmunkásképző iskola igyekszik egyre többet nyújtani a fiataloknak. Megpróbálják még színvonalasabbá, érzékie- teseobé, körültekintőbbé tenne az oktatást. S ahogy a tapasztalatok mutatják nem eredménytelenül. Egyre képzettebb szakemberek hagyják el az iskolát. S érdemes ezekkel a fiatal szakemberekkel az, életben. kint a gazdaságokban, sőt még az iskola megkezdése előtt is többet törődni. Kaposl Levente. Hyenek a gyerekek... tágban joga van az embernek a boldogsághoz, hogy senki sem kötelezhet engem arra, hogy hátralévő éveimet egy olyan nő társaságában éljem le, aki mellett csak unalom, közöny és meg nem értés lenne az osztályrészem... — De hát ez már a harmadik — próbálta nyöszörögve felemelni tiltó szavát az apa... — Lárifári, mi az, hogy harmadik. Ez az első! Igen, mit csodálkozik. Ami volt, az a kettő, az csak keresés volt, az első. az igazi kutatása. Nem mondom, néhány évecskét elvettek az életemből, de hát magam is jól tudom, hogy a boldogsághoz nem könnyű eljutni, áldozatokat és éveket kell érte megszenvedni. Megszenvedtem, tata, jogom van hát az igazi boldogsághoz... De hát te ezt úgysem érted meg... öreg vagy te már a mi korunk megértéséhez... — mondta a gyerek fölényes magabiztossággal és sziszegve hátradőlt a karosszékben. .i — A reumád? — kérdezte az apa... te is megszokod, fiam... — Te jó ég — sóhajtott a gyerek, aki harmadszor nősül — te jó ég, még húsz évet kell várnom, hogy megszokjam ezt a nyavalyát?! — nyöszörgőit és a botja után nyúlt. — Szia, tata — mondta és csoszogva távozott. Az apa még egy ideig utánabámult: — Milyen tiszteletNeked nem hasogat? — Én már megszoktam. Húsz éve nyaggat a nyomorult, de már megszoktam... Nyolcvan felé jutott eszébe, mi lenne, ha megnősülne. Hiszen voltaképpen még nyolcvan éves sincs... (egri) rMinmiM I960, november 9., szerda győződtünk, hogy az illető kérelme jogtalan, mert két év leforgása alatt már legalább négyszer adta el otthonát, változtatott lakást könnyelműen és jelenlegi helyzetének egyedül ő maga az oka. Sok példa bizonyítja, hogy a hangoskodóknak, a szavakkal könnyen dobálózóknak ritkán van igazuk. Vannak osztályvezetők, előadók, akik előtt naponta száz- százhúsz ember fordul meg, akikkel tárgyalniuk kell. Különösen a tanácsok igazgatási és munkaügyi osztályai azok, ahol magas számú a félfogadás. Ezeken a helyeken különösen fontos lenne, hogy fegyelmezetten, türelemmel és belátással intézhessék ügyesbajos dolgaikat az emberek. És ha kerül igazságtalanság, bürokratikus ügyintézés, helytelen bánásmód, akkor hangoskodás nélkül is van arra mód, hogy bárki orvosoltassa sérelmét, panaszával a felettesekhez forduljon. A tanácsok hivatalaiban a munkások, parasztok, értelmiségiek gyermekei dolgoznak. Túlnyomó többségük mindent megtesz azért, hogy a hozzájuk fordulók Vninél gyorsabban, a lehetőségekhez mérten minél rövidebb úton elintézhessék ügyeiket. Senkinek sem lehet visszaélni állampolgári jogaival és még kevésbé szidalmazni, sértegetni a tanácsok dolgozóit. C sak a szűklátókörűek, a közügyeket nem ismerők szidják, okolják a fanács dolgozóit azért, mert szabály- sértéseik miatt „pont őket” büntették meg, vagy mert az igényekhez képest csak kevés? számú lakás épül a városban, esetleg amiatt, hogy okmány- bélyeget kell ragasztani a kérvényre. A tanácsi dolgozók megérdemlik a megbecsülést, a tiszteletet, és legalább annyit várnak ezekből ügyfeleiktől, mint amennyit ők adnak nekik... Sz. 1. éré •vükéi gyöngyösi Vas- usi versenyben kezdeni a termelést. Bódis Ferenc brigádja a lakatos szerkezeti munkáknál végez elismerésre méltó teljesítményt, míg Kollár Gyula brigádja a kompresszorok gyártásában tünteti ki magát. Személy szerint is kiemelik Forgács Józsefet, aki a második félévben vette át a forgácsolóműhely irányítását. Amióta az ő gondjaira bízták a műhelyt, szinte nem remélt fordulat következett be. Addig ezt az üzemrészt „szidták”, ezzel volt a legtöbb baj. Ma már a terv i teljesítésében számítani lehet rájuk. (gm) tenskedők, hangoskodók és fe- i lelőtlenül vádaskodók. De ha i számba vesszük a magukról és másokról megfeledkezőket, i akik nem ügyes-bajos dolgai- 1 kát elintézni, hanem kiabálni < és veszekedni járnak a tanács- < hoz, akkor különösen megértjük a tanácsiak nehéz helyze- • tét. 1 A közelmúltban az egyik n tanácsház előszobájában álldogáltak néhányan. Az : igazolásokat kiállító dolgozót közben fontos ügyben az el- 1 nők hivatta. Néhány perc múlva érkezett csak vissza és ' folytatta munkáját, pontosat»- 1 ban csak folytatni akarta, mert ' közben a kis csoportból valaki minősíthetetlen hangon szidal- 1 mazni kezdte; a távollétért. — Kérem, engem fontos dologban hivattak — próbált az illető magyarázatot adni, mégis negyedórába tellett, amíg a , nyugtalan „honpolgár” lecsil- lapodott és folytatódhatott az ; igazolások kiállítása. Ebben az ügyben mégsem a hangoskodó magatartása az el- gondolkodtató, hanem az, hogy a nyolcas, tízes csoportban úgy- ■ szólván senki sem akadt, aki határozottan védelmébe vette volna a szemmel láthatóan jó szándékú, iparkodó előadót. — Nagyszájú asszony, nem akartunk vele kötődni — sza- ■ badkoztak, amikor később hallgatásukról érdeklődtünk. Közismertek a városi lakásgondok. Egyik városunk lakásügyi előadójának ajtaja előtt legalább harmincán vá- . rakoztak. Közöttük egy asz- ' szony, aki a folyosón fél óráig , már a saját lakásügyeivel trak- • tálta társait. Amikor rá került a sor, az irodában hangoskodni , kezdett. ] Most vagyok itt tizenket- ■ * tedszer. Megmondom, ■ ha most nem intézik el az ügyemet, azonnal a rádiónak írok, i újságírót hivatok. Hadd lássa a világ, milyen „aljasság” fo- : lyik itt... / ( Délután személyesen megvemfaer végi [tik éves tér edmények születtek a f> állatainál a kongresszt / azt mondhatják el, hogy mindkét termékből teljesítik a tervüket Kiemelten kezelték azokat a megrendeléseket is, amelyek- < nek leszállításától más üzemek exportkötelezettségeinek teljesítése függött. Adósságuk ezen a területen sincs. Ami még gond Szerették volna a termelési költségeket is csökkenteni egy százalékkal, az igazolatlan mulasztások számát is visszaszorítani. de ezeket a célokat nem tudják a tervezett mértékben elvégezni. A költségcsökkentésben akadályozza őket bizonyos kalkulációs kötöttség a műszerész esztergapadok és a kompresszorok esetében, míg az igazolatlan mulasztások számának tartósságát a segédmunkások fluktuációjával magyarázzák. Nein jobb a helyzet a balesetek vonatkozásában sem. Gyakori az égés és a zúzódás. Mindez talán a hiányos nevelőmunka következménye? Az első pillanatra úgy tűnik. Aztán elmondják, hogy a vállalat igazgatója szinte mást sem tesz, mint „nevel” — beszélget a munkásokkal; igyekszik meggyőzni a „vándormadarakat”, hogy lelkiismeretesen tegyenek eleget kötelezettségüknek. de a felhígított létszám miatt sok olyan dolgozó is került a vállalathoz, akik nem csinálnak ügyet maguknak az üzem érdekeiből. A legjobbak Dicsérettel beszélnek a vállalatnál Csepregi Sándor szocialista címért küzdő öntödei brigádjáról. Munkájukban a selejt aránya jóval az üzemi átlag alatt marad. Csépány . László brigádja az éjszakai rá- . molást végzi el lelkiismerete- • sen. Az ő munkájuktól függ. L hogy az öntödében a reggeli 1 műszak akadály nélkül tudja-e — Már megint meg akarsz nősülni? — kérdezte meghökken- ve, kissé reszkető hangon az apa a fiától, aztán keserűen legyintett. Érezte, hogy teljesen felesleges volt e kérdést feltennie, mert a gyerek igenis megint megnősül, mert a gyerek nem elégszik meg egyszeri házassággal, egyszeri Saját- asszonnyal, mint ö, az apa... — Igen, megint megnősülök, de' ezt maga úgysem érti meg, tata — mondta kissé nyersen a gyerek, hogy az apa szívébe belenyilalt a tiszteletlenség felett érzett fájdalom... Még hogy tata... Hol van már a régi idők tisztelete a szülők iránt. Hiába, ilyenek a mai fiatalok... — Megnősülök — folytatta a gyedek rendületlen makacssággal —, de ezt maga úgysem érti meg. Hogyan is érthetné meg, hogy a mai vili tanáccsal születésünk ™ pillanatától a halálunkig dolgunk van. Amikor a gyermek megszületik, a tanácsnál jegyzik be az anyakönyvbe, ott állítják ki az elhunytról a halotti bizonyítványt. Az alfa és az omega között azonban számtalan esetben kopogtatunk a tanácselnök, a titkár vagy valamelyik szakosztály ajtaján. Ha jogtalan sérelem ért minket, a tanácsnál teszünk panaszt, ha kérünk valamit, vagy ha igazolásra van szükség, újra meg újra itt találunk elintézést, A tanácsok az államhatalom szervei, a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei. Az államhatalmi jelleg abban jut kifejezésre, hogy működési területükön vezetik, irányítják a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, átfogják az állami munka egész területét. Tömegszervezeti jellegük pedig abban, hogy munkájuk során elválaszthatatlan kapcsolatot tartanak fel azokkal a dolgozókkal, akiknek hatalmát képviselik, ugyanakkor tevékenyen is bevonják őket rendkívül szerteágazó feladataik megoldásába. A tanácsok különböző osztályain, a tanácsvezetésben százak és ezrek dolgoznak. Még több azoknak a választott embereknek a száma, akik mint tanácstagok, állandó bizottsági tagok, a lakosság legszélesebb rétegeinek ügyében tevékenykednek. Ezek az emberek — akik hivatás szerint nem dolgoznak közvetlenül a tanácsnál — többnyire tudják, gyakran szóvá teszik, hogy egyes állampolgárok gyakran milyen meg nem engedhető módon tárgyalnak, követelnek és viselkednek a különböző hivatalokban. Az emberekkel való foglalkozás szép, mélységes hivatás- szeretetet igénylő, de rendkívül nehéz — mondjuk ki bátran —, idegölő munka. Akkor is az, hogy ha minden rendjén van, hogy ha nincsenek reniNo teljesí Kiemelkedő er es fémipari Vi Valahogy kezdetben nem ment úgy a kongresszusi munkaverseny a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál, mint szerették vólna. Ennek egyik oka az volt, hogy a verseny nyilvánosságát kissé elhanyagolták. Az első félévi eredmények értékelése nyomán derült ki, hogy a vállalások teljesítésével nem nagyon dicsekedhetnek. A fordulat ekkor következett be. És most hogyan állnak? November végére befejezik éves tervüket. Már megkapták az engedélyt az eredeti tervek túlteljesítésére, a kapacitásukat le is kötötték, tehát min-' den .rendben van. Nem csoda, ha büszkeséggel, örömmel beszélnek erről a gyöngyösi vasasok, hiszen az első félévben még a gondjaik voltak nagyobbak, mint az eredményeik. Akkor még az új gyártmányokkal kellett megbirkózniuk, ami nem volt könnyű feladat.. Vegyük sorba vállalásaikat, hogy részleteiben is láthassuk az eredményeket. A sikerek sora Az öntödében elég magas volt a selejt százaléka. Az elmúlt évben minden tizedik öntvény hibás volt. Érthető, ha a kongresszusi versenyben a figyelmet erre a területre összpontosították mindenekelőtt. Vállalták, hogy a selejtet 4,5 százalékkal csökkentik, amit azóta is tartanak. Nagy kereslet mutatkozik meg a virágpermetezők iránt. Éves tervük ebből hatezer darab volt. A harmadik negyedév végéig nemcsak az egész évi mennyiséget készítették el, hanem annál még kétszázötven darabbal többet is gyártottak. Év végéig további száztíz virágpermetező szállítását biztosítják. A műszerész esztergapadok és a kompresszorok gyártása is fellendült. Az év első felében még csak a lemaradásról Idhattak számot, most pedig TANÁCSI EMBEREK Egy iskola eredményekkel és gondokkal zös gazdaságok formálisan köthették meg a szerződést, anélkül, hogy szakmunkásigényeiket alaposan, elemzően felmérték volna. S ezzel nemcsak maguknak, de főleg a fiataloK- nak ártották. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a fiatal szakmunkások ilyenkor úgy érzik, hogy feleslegesek, hiába tanultak három évig. Pedig a statisztikái kimutatások, a termelőszövetkezeti tagság megyénkben is magas átlagéletkora nem azt bizonyítja, hogy nincs szükség fiatal szakmunkásokra. MEGFELELŐBB KÖRÜLMÉNYEK Sok olyan termelőszövetkezet van, amely szívesen látja a fiatal szakembereket. Értékeli szaktudásukat, elméleti felkészültségüket, képzettségüket megfelelően kamatoztatják a fiatalok a közös gazdaságban. Ilyen például az ostorosi Kossuth, vagy a7 egri Nagy József és Dobó termelőszövetkezetek. Az alkalmazáson kívül is adódnak azonban problémák. Legtöbbnyire a szociális körülményekkel. A fiatalok — érthetően — nem túl sokat keresnek az első időben. Nehéz lenne kevés fizetésükből albérleti szobát fenntartani. Az említett egri szövetkezetek ezért szállással segítik őket. Csak éppen a szállások színvó- nala mélyen alatta marad az ipari munkásszállásokénak. A lehetőségekhez kénest érdemes lenne ezen változtatni, a fiataMagyfesi villamos távvezi gyártanak P Rózsaszentmártonban és a külfejtésen is különböző szakEÜltségŰ eték-oszlopokat etőfihányán emberek szabadulnak fel. Jelenleg mintegy 400 ember dolgozik a gépüzemben, de nem valószínű, hogy jövőre állandóan és szakmájuknak megfelelő munkakörben tudnák foglalkoztatni a munkásokat. A tröszt és a gépüzem vezetői éppen ezért megragadták az alkalmat, hogy Kiskunfélegyházától átvegyék a villamos távvezeték oszlopainak gyártását. A gépüzemben megfelelő szakemberek vannak, a hely és a gépesítés, a szerszámok egy része adott, tehát 1967-re mintegy 25—30 millió forint értékű oszlopgyártást vállaltak. A helyszíni bejárás már megtörtént. kiielölték az új üzemrész helvét. Pénteken termelési tanácskozáson tájékoztatták a munkásokat, hogy a terepet rendezték, az ócskavasat elszállíttatták. kijelölték, hogy hol kell arrébb vinni a kerítést. November 15-re megérkezik a helyszínen összeszerelhető tető. A csarnok falait a tröszt saját részlege építi és az építési terveket a saját tervező csoport ha+áridőre elkészítette. Egvelőre két szerelőcsarno- Vöt \.óf45Msif+0n-toV Hm l'lenr.’ Tiocrv mellette maid még kettőt építhessenek, ha a bővítés ideje elérkezik.
