Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-09 / 264. szám

A művészeti csoportok egri találkozójáról

A novemberi ünnep háromnapos találkozót adott Egernek és közönségének: az országból több irodalmi színpad és pódiumegyüttest hozott el egy-egy műsort, ízelítőt adni a vers, a művészet iránti lelkesedésből, bemutatni azt a munkát, amely a fiatalok stúdióiban folyik. Ez a háromnapos találkozó, az elhangzott és látott műsorok sok élményt és még több tanulságot jelentettek a művészeti csoportoknak, szakvezetőknek és a közönségnek egyaránt.

Az már önmagában is élmény. hogy az irodalmi színpad. mint mozgalom, ennyi lelkes fiatalt foglalkoztat, nevel és szórakoztat — á nemes hatás igényével. Külön örömünkre szolgál, hogy a bonyolultabb és művészileg is rangosabb produkciókat, megoldásokat éppen a szakszervezetek által támogatott együttesek nyújtották. Mindez azt igazolja, hogy az iskolán kívüli népművelési feladatok mindig korszerűek, megoldásra várnak, csak éppen szervezőkészség és áldozatos munka kell hozzá.

A különféle együttesek törekvéseit minden műsornál egy- egy közös gondolati mag táplálja. A témakörök és a megoldási formák változatosak. A kézség és a művészi szint széles skálán mozog. Néhány együttes a feszes és patetikus hangvétel mellett marad, akad. nak azonban csoportok, amelyekben a pátosz helyett közvetlenség. a gondolatközlésnek a társasági formák közötti, elbeszélgetésszerű közelsége uralkodik. összehasonlíthatatlanul előnyösebb az utóbbinak a hatása.

A pódium a legtöbb együttesnél a versnek, a szépprózának, a táncnak és mindenekelőtt a zenének adott helyet. A filmet, mint a hatás egyik jelentős segédeszközét, csak egy együttes alkalmazta — mértéktartóan. A korábbi évék gyakorlatától eltérően a feltűnően erős vizuális hatni akarás visszaszorulóban van és ismét hangsúlyossá vált az értelemre apelláló szán. dék. Még a vizuális hatásokban gazdag és bonyolult produkcióban is, amelyet a budapesti Karinthy Frigyes Irodalmi Színpadtól kaptunk, dominál a zene. Erős a paródiákban, versekben az értelemre hatni akaró szatirikus véleményadás. Balogh Géza és Tarján András műsora és összekötő szövege egy folyton csobogó zenei áramlás, sok-sok tánc közepette is, fintoraival, verseivel és

paródiáival foglalkoztatja a hallgatót: nézzen bele ebbe a görbe tükörbe, és gondolkozzon el a mai élet furcsaságain, nevetséges túlzásain. Ez a terjedelmében is reprezentatív műsor iskolapéldája lehet a változatosságnak és bizonyos mértékig kritikája is annak a felfogásnak, amely a pódiumot, a színpadnak ezt a szerényebb külsejű édestestvérét csak patetikus versmondásra és zenei

betétek felsorakoztatására használja.

A Hajdú-Bihar megyei szövetkezeti együttes Garcia Lor- ca-műsora ugyancsak értékes rendezői munka eredménye. A rendező Fényes Márta a fiatalokkal arra vállalkozott, hogy a harcos, a szerelmes Lore át mutassa be, a fiatal, a temperamentumos férfit, akit szíve a szerelem és a szabadság rabjává tett. Énekeseiket külön kell dicsérnünk.

Több együttes a november 7-i ünnepség eszmeköréből állította össze programját. Ebben a budapesti Belvárosi Irodalmi Színpad jeleskedett a Lenin iskolája címen szerkesztett műsorával. Zsolnai Gábor bátran és helyesen alkalmazta a szavalókórust, ezt az egykor olyan hatásosan művelt, tömeghangulatot és lelkesedést jelentő és aktiváló pódiumformát.

Komolyságában és hangvételében, kidolgozottságában és művészi szintjében magasra kell értékelnünk azt a műkedvelői munkát, amelyet az Estem távol hazámtól című műsor fogott egybe. A budapesti Hevesi Sándor Irodalmi Színpad, a Szilágyi Erzsébet Ka- marakóirus és a Bihari János népitánc-együttes produkcióját a gondos és fegyelmezett összmunka jellemezte. Fel kell jegyeznünk az énekesek karmesterének, JVT. Katanics Máriának nevét a rangos énekszámok miatt.

Heves megyéből két együttes vett részt ezen a maratoni műkedvelői seregszemlén. Az apci irodalmi színpad A hainal piros ünnepe, című műsorában szovjet költők szólaltak meg, Lenin írásaiból idéztek. A forradalom eseményeit elevenítették fel kórusokkal és népdalokkal tarkítva a dinamikus hatású verseket. A fiatal Ballner Károly által szerkesztett, és rendezett műsor az adott körül- ménvek között nemes szándékról tanúskodott.

Az Esri Mecvei Prfnnad R1 emóittese Turmix címen adott műsort az Eger Szálló halijában. Szívós József rendezésében — a zenei részekért Szepesi Györgyöt kell dicsérnünk — Karinthy irodalmi paródiái, Bárány Tamás szatirikus írása és Benjámin László jellem- és stílusparódiái hangzottak el, a közönségnél teljes telitalálattal.

A három napon át folyó seregszemlén az egri közönség nem tudott kitartani. Talán mintha a közönség szervezése — főként a fiatalság körében — intenzívebb leheteti volna. Kevés fiatalt láttunk a nézőtéren, s mintha csak a szakembereket és a vendégeskedő együtteseket érdekelte volna, mi történik három napon át az egri pódiumon. Pedig itt és ez alkalommal egy életképes és művészi színvonalban néha igen elismerésre méltó produkciók váltották egymást. A szakmai tanulságokon kívül és felül tehát a közönségszervezésre vonatkozó tapasztalatokat is értékesíteni kell. (farkas)

A történet egyszerű: három évig várja fronton harcoló férjét haza Marja, a hátországi kórház ápolónője. S amikor váratlanul megérkezik a hajóval, a kikötőben megpillantja a feleségét, amint egy őrnagy éppen megcsókolja. Ennyi lényegében az egész történet, amelyből egy' sajátos szerelmi háromszög-sztorit is lehetett volna írni, esetleg egy -melodrámát sok könnyel és vergődéssel, avagy egy leleplező és felháborodott hangú színművet a nők állhatatlanságáról és a hátországa erkölcsökről. Viktor Konyeckij novellája és az ebből készült televíziós játék — Deme Gábor invenciózus munkája — azonban kevesebbet és mégis többet, igazafbbat akart elmondani.

Az őrnagy, akit Marja ápolt szemsebévei. maga meséli el, hogy egyik tiszttársa főbe lőtte

A gyöngyösi fotósok képei

Minden évben jelentkeznek a gyöngyösi Városi Művelődési Ház fotószakkörének tagjai képeikkel. Kiállításon mutatják be az elmúlt egy esztendő eredményeit, fejlődését

A most bemutatott képek kétségtelenül kifejezik a továbblépés igényét, nemcsak témaválasztásban, hanem

komponálókészségben és technikai igényességben is. Számra nézve is bő a termés.

Béres Ferenc Reggeli napsugár című képe hangulatteremtő erejével fogja meg a nézőt. Technikailag is fejlett, bár nem egységes színvonalú.

Már szinte hozzászoktunk Fehér Miklós kitűnő természet, ábrázoló felvételeihez, amikből most is jó néhányat láthattunk. A Közös sors című képe azonban kinyúlik a sorból, szimbolikussá válik, gondolkodásra késztet. Szerkezetileg is tudatos, biztonságot fejez ki.

Bár a téma nem új, de a jellemábrázolásra való törekvés felhívja a figyelmet Kovács János Tükör előtt című képére, aminek azonban a sötét tónusa már több, mint amennyire szükség lenne. Mellékvágányra viszi a témát.

Szendrővári György Tengerszem a Tátrában című képe azt bizonyítja, hogy a jó szemű fényképész megérzi és megérti

a táj hangulatát, a természet szépségét. Képszerkesztése azonban még nem elég célratörő. A témához nem tartozó részleteknek is engedményt ad.

Kár, hogy a kiállításon több olyan kép is helyet kapott, amelyeknek témája már sablonossá vált. Valami rosszul értelmezett hangulatkeresés, romantika szült olyan felvételeket, mint az Alkonyat, az Aranytűd, a Parlament és a Tavasz a földeken. Ezek a képek már túlhaladott ízlést hoznak vissza. A figurális képele között kevésben lelhető fel a jellemábrázolásra való törekvés, inkább az érdekesnek vélt téma lelkesítette a szerzőt.

A kiállítás anyagának legerősebb oldala a természetábrázolás, ezekben a képekben a természet örök szépségének megmutatása jelentkezik legfőbb törekvésként, éppen ezért hiányoljuk a ma emberének élményanyagát, látásmódját, új felfedezéseit, a változó természet meglepetéseire való ráeső, dálkozását.

A bemutatott képek erényei és hiányosságai együttesen is azt bizonyítják, hogy a szakkör tagjai nemes célokért lelkesednek, önmaguk művelésére és mások nevelésére gondot fordítanak.

(grnf)

magát, mert félt és szégyellte, hogy megingott egyetlen pillanatra is. A háború a fronton, de front mögött is megvizsgáztatja az emberi jellemet és e vizsgán el is lehet bukni, de... És ez a „de” adja lényegét és ■alapgondolatát a „Búcsú a kikötőben” című tv-játéknak. A nagy próbatétel, a háború tes- tet-lelket nyomorító, emberi kapcsolatokat próbára tevő, életeket kioltó tüzében még nagyobb szükség van a kölcsönös bizalomra, a megértésre és a segítőkészségre.

A három évig férjét váró Marját őszintén, szívből szereti volt betege: a kikötőben váltott csók nem valami futó és felületes kaland volt az őrnagy részéről, hanem az őszinte és emberi férfi vonzalom egy olyan nő után, akiben éppen hároméves hűsége bizonyítja, hogy lehet és szabad bízni. Marja futó önmegadása inkább a női magánosság, egyedüllét támaszkeresése egy férfiben, önfegyelmének pillanatnyi kihagyása, mint sem valamiféle tudatos hűtlenség. Vo- logya. a frontról hazatért férj, ezt nem érti és nem érzi, mert nem is értheti, — először. Ö a pillanatot látta csak, s abból követbe-tetett a három Avre és nem mérte feÜa három évet, hogy megérthesse a pillanatot.

A maca módján itt mindenkinek igaza van, de asz író és tv-játék is — helyesen ezt ham ^súlyozva — egyetlen és közös igazságot keres mondan- dóia alapjának: a háború ösz- szek uszíthat ja az emberi kapcsolatokat. de az embernek éppen mert ember, felül kell tudni kerekednie a háborún és a kölcsönös bizalom alapián nemesek az ország, de a lelkek sebeit is meg kell gyógyítania. Tolnay Klári — bár he- Ivenként kissé megszürkült iátéka — egészében véve hitelesen rajzolta fel Marja alakját. Szemes Mari Juliáia a harsogó. az optimista, ám mindezzel egy kicsit lelkének keserű

Egyszerű történet ★

Vígjáték a reklámhoz

rezignáltságát rejtegető ápolónő figuráját teremtette meg természetes egyszerűséggel. Avar István őrnagya és Molnár Tibor Vologyája két kitűnő karakter.

Hétfőn este „könnyű” darab került a képernyőre. Vígjáték a reklámhoz. A címe nem ez volt, de talán ezt is adhatnánk Pongrácz Zsuzsa „Közbejött apróság” című vígjátékának. Reklám az Állami Biztosítónak. reklám a divatbemutatóknak és a különböző kisipari szövetkezeteknek, reklám a gyerekeknek ... Nem kerülhetett sokba. Mármint a film. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy demográfiai görbénk pozitív irányú fejlődésére, azt befolyásolandó, nem alkalmas akár egy vígjáték is. Sőt még azt sem kifogásoljuk, hogy e vígjáték konfliktusai meglehetősen erőltetettek, kiagyaltak és a még oly vékony, gyenge logika kisujjának egyetlen pöccintésével is felboríthatok ... Akkor és így lehetne azon morfondírozni, hogyan lehetett volna jobb, ötletesebb és szándékát jobban szolgáló e televíziós vígjáték.

A gondja, baja ott van a kritikusnak, hogy ebből a vígjátékból — akarva, akaratlan?

— túlságosan is kilógott a lóláb, akarom mondani, a reklám és így nehéz lenne eldönteni: mit bíráljunk, hogyan bíráljunk? A reklámot-e. avagy a vígjátékot? Melyik sikerült jobban? En a reklámnak adnám a pálmát, mert bízom benne, hogy miire a gyerek, a közbejött apróság megszületik, az Állami Biztosító ott lesz a húszezer forintos életbiztosítással.

De arról már elegendő lesz

— legalábbis nekem — egy egészen rövid reklámfilm is.

A szereplők kedvesek voltak, a rendezés ötletes — az adott lehetőségeken belül, E sorok írója kissé morcos a televízió és az írógép előtt.

Gyurkő Géza

Megjeleni- a Fórum *

Megjelent az Egri Tanárképző Főiskola KlSZ-bizottságá- nak és igazgatóságának folyóirata, a Fórum. A változatos újság helyet ad a fiatal költő- és írójelölteknek, tájékoztatja a fiatalokat a KISZ és a főiskola életéről. Nem hiányzik a lapból a vita, a humoros írás és a karikatúra sem. Reméljük, a háromhetenként megjelenő folyóirat sok örömet hoz mind a szerkesztőknek, mind pedig az egri főiskolásoknak.

XIV.

— Ügy van, harcolunk — támogatta Kuvaszt Nemes Jani, aztán a leá jellemző

x hetykeséggel még hozzáfűzte: — Hogyne, pont a játszma végéből maradunk ki?

— Ez nem gyerekjáték — pirított ismét Nemes Janira Tábori. De persze, én sem értek egyet Kört- vélyesy elvtárssal. Biztosan tudom, hogy a Gestapo még nem akarja ránk tenni a kezét. Egyelőre csak figyelnek bennünket. Aki az eseményekről értesített, hírt adott arról is, hogy akció közben akarnak lecsapni ránk.

— Ezt nem értem — szólalt meg most első ízben az eddig csendesen figyelő Gáspár Gizi.

— Ha Smirnyák feladott bennünket, és Vészi is beszélj miért várnak? A Gestapo nem olyan törvénytisztelő intézmény, hogy konkrét bizonyítékokhoz ragaszkodna.

— Valóban, miért várnak?

— kérdezte Körtvélyesy főhadnagy is.

— Természetesen nem a szép

4 JlmMsm

1966. november 9-, szerda

szemeinkért — válaszolt Tábori Lajos. — Alapos okuk van rá.

Tudják, hogy nekünk szavunk van a vasutasok között Ha most teketória nélkül letartóztatnának bennünket, az zavart eredményezne az állomáson. Az emberek többsége nem szereti őket, letartóztatásunk felzúdulást keltene. A németeknek pedig soha még nem volt annyira szükségük a vasutasok megszervezett munkájára, mint most. Nem kockáztathatják ß forgalom megbénulását. Inkább várnak, hogy tetten érjenek bennünket, és akkor látványosan elrettentő példát statuálhatnak. Továbbá azért is szükségük van az időre, mert mögöttünk más erőket is sejtenek, Van annyi eszük*

hogy tudják, a robbantóanyagokat, fegyvert nem a Télapó küldi nekünk az égből, hanem valaki más. S ehhez a valakihez csak rajtunk keresztül juthatnak el. Tehát több legyet akarnak ütni egy csapásra, ök úgy vélik, hogy még sokáig a kezükön marad a város, és így a vasútállomás. Alaposan biztosítani akarják a nyugalmat. Nem hamarkodják el a dolgot. Véleményem szerint. a legrosszabb esetben is, még van egy napunk és utána egy éjszakánk.

— Elfogadom az érveit —■ jelentette ki megkönnyebbülten Körtvélyesy főhadnagy.

Nem tudta ugyan pontosan megfogalmazni magában, hogy miért, de bizonyosra vette. Tábori Lajos nem beszél a levegőbe. Ügy látszik, hírforrása megbízható és körültekintő. Végrehajtják hát a feladatot; Természetesen ilyen körülmények között jóval nehezebb lesz, mint ahogy egy fél órával korábban gondolta, de valahogy majd csak kijátszók a németek éberségét.

— Beszéljük meg részletesen. a tennivalókat — javasolta Tábori Lajos.

— Előbb néhány felvilágosításra lenne még szükségem —

, mondta Körtvélyesy főhadnagy. — Mennyi robbanóanyagunk van?

— Nyolc kiló tri-kettő, huszonhét kiló paxit és természetesen elegendő gyutacs, meg hozzávaló gyújtózsinor.

— Kitűnő. Fegyverekkel el vannak látva?

— Három MP—40-es német és két Király-féle magyar géppisztolyunk van. Meg van egy olasz Rerottánk is, de ehhez kevés a lőszer. Pisztoly jut mindenkinek, kézigránátunk sajnos, csak két tucatnyi akad,

— Valóságos arzenál — mosolygott elismeréssel Körtvélyesy főhadnagy. — Azt hittem, sokkal kisebb a készletünk.

— Ügyeskedtünk — büszkélkedett Kuvasz. — Van egy utász tizedesünk, ő lát el bennünket robbanóanyaggal.

— A fegyvereket pedig az állomáson emeltük le a szerelvényekről — folytatta Nemes Jani, de ezúttal nem volt szerencséje, mert most Bakon intette le:

— Ez bizonyára nem tartozik ide!

— Valóban nem — helyeselte a megállapítást Körtvélyesy. — A jelen helyzetben az a jó, ha minél kevesebbet láelrejteni a fegyvereket, meg a robbanóanyagot. Olyan szerencsés helyen fekszik, hogy észrevétlenül senki nem tudja megközelíteni. Terméskőből készült az épület, jó erős falai vannak, puska-, vagy géppisztolytűz nem árt neki. Belülről viszont jó kilövés esik minden felé. Több keskeny ablak van mindegyik oldalán.

— Nagyszerű ez megfelel — nyugtázta megelégedéssel a tájékoztatást Körtvélyesi főhadnagy. — Somogyi elvtárs présháza lesz a támaszpontunk, ahol biztonságban lehetünk abban a néhány napban, amíg a felszabadító csapatok megér, keznek. Ha valakit bármi baj

tunk egymás kapcsolataiból. Tudnak-e olyan’ rejtekhelyei biztosítani, amelyre nem gyanakszik senki, de ha mégis felfedeznék, akkor jól védhető?

— Igen — felelte Somogyi — A szőlőhegyen van egy eldugott kis présház. Ott szoktuk

ér, azonnal oda menekül. Persze, arra vigyázni kell, hogy ne követhessék. Én már ma éjszaka odamegyek. Tábori elv társat arra kérem, hogy adjon kísérőt mellém.

Nemes Jani közben valamin összekapott Gáspár Gizivel. Suttogva, majd egyre erősödő

hangon vitatkoztak.

— Ne civakodjatok örökké

— rótta meg őket Tábori Lajos —. Jani fiam, igazán benőhetne már a fejed lágya. Mikor komolyodsz meg végre?

— Majd most érettségi vizsgára bocsátjuk — mutatott Janira Körtvélyesy főhadnagy.

— Remélem eminens lesz?

— Nem is akarok megbukni — felelte Nemes Jani.

— Nos, akkor hallja a vizsgatételt. Egész napon át nyugodtan viselkedik. Szorgalmasan és pontosan teljesítve a németek minden utasítását, kifogástalanul dolgozzék az állomáson. Ha észreveszi, hogy figyelik — ami egészen bizonyos lesz —, ne árulja el semmivel hogy felismerte a kópékat. Sőt igyekezzék úgy végezni a munkáját, hogy azok minden mozdulatát jól szemmel tarthassák. A jelzett szerelvények. értesüléseim szerint legkésőbb este 7 órára beérkeznek. S ekkor következik egy bizonyos személy feladata.

— Hát az enyém csak any- nyi, hogy nyugodtan maradjak? — kérdezte csalódottan Nemes Jani.

— Hát persze — csúfolódott vele Gizi —, hiszen ez számodra a legnehezebb!

Jani villámló szemekkel nézett a lányra, de magába fojtotta a szót. Nem akarta, hogy az öreg ismét megpirongassa. Így aztán csak belül fortyogott benne a méreg és a sorozatos leckéztetések sérelme.

— Mondja,„Tábori elvtárs — fordult a házigazdához Körtvélyesy —, az ön „hírforrását” be lehetne kapcsolni az akcióba? Az értesüléseiből ugyanis úgy - ítélem, hogy az illető a németek szemében gyanún fO- lül álló személy lehet.

(Folytatjuk}