Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-04 / 261. szám

A megyei pártértekezlet beszámolója

(Folytatás a 4. oldalról)

gazdaságaink mind a gazdálkodás színvonalában, mind az árutermelésben fontos helyet foglalnak el és alapjában betöltötték feladataikat. Példájául szolgálnak a nagyüzemi gazdálkodásnak, mindenekelőtt a szervezettséget és a termésátlagokat tekintve. Termelési értékük egy kh-ra vonatkoztatva mintegy más- félszerese jelenleg is a termelőszövetkezeti átlagnak. Jelentős és sokoldalú segítséget nyújtottak termelőszövetkezeteinknek. Mezőgazdasági szakembereket, vetőmagot és tenyészállatokat adtak a termelőszövetkezeteknek.

Amikor elismerjük állami gazdaságaink eredményeit, szükséges szóvá tenni, hogy tevékenységük nem mindenben elégít ki bennünket és a népgazdaságot. Helytelen lenne szó nélkül hagyni, hogy igen magas költségszinttel dolgoznak. Erre jellemző példa, hogy 1964-ben 100 forint termelési értéket 97,8 forint költségráfordítással állítottak elő. Gazdaságossági és jövedelmezőségi célkitűzéseiket csak részben teljesítették az ötéves terv folyamán. Az egy holdra vetített termelési értéknek a termelőszövetkezetekéhez viszonyított másfélszeresét is az egy hold termőterületre eső állóeszköz közel két és félszer magasabb szintjével érték el — hangsúlyozta az előadó, majd a gazdaságok feladatairól szólt.

A megye mezőgazdaságának helyzetéről felrajzolt kép teljességéhez hozzátartoznak a földművesszövetkezetek is, elsősorban a termelést befolyásoló tevékenységükkel. A második ötéves terv időszakában évente átlagosan több mint hatezer vagon mezőgazdasági terményt vásároltak fel a termelőszövetkezetektől és a háztáji gazdaságoktól. Ebből a meny- nyiségből évente 2200—2500 vagon árut exportáltak. Felvásárló tevékenységük, részben saját hibáikból, részben rajtuk kívül álló okok következtében, esetenként komoly hibákkal volt terhes — különösen a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás terén —, de a hibák ellenére földművesszövetkezeteink és azok felvásárló szerveinek szemlélete egészséges, a termelő- szövetkezetek segítésére irányul.

gének alakulása is jól érzékelteti. E témakörből az igények és az érdeklődés szempontjából legnagyobb jelentőségű témát, a lakás- helyzetet célszerű kiemelni. Az ötéves terv alatt megyénkben 11 200 lakás épült és több mint 400 további lakás építése kezdődött meg. A lakásépítésre állami erőből felhasznált ösz- szeg 1,7 milliárd forint. Ezenkívül az említett időszakban közel 300 millió forint építési kölcsönt nyújtott az állam a kislakás-építkezésekhez. Az ötéves terv alatt a tízezer lakosra jutó épített lakás mintegy 15 százalékkal meghaladja az országos átlagot. A megye laksűrűsége kedvezőbb az országos átlagnál. Növekedett a lakások átlagnagysága és javult felszereltsége is. A beszámolási időszakban épített lakásoknak már mintegy 80 százaléka lagalább kétszobás és az épített lakásoknak mindössze 6 százaléka olyan, amely a villanyhálózatba nincs bekapcsolva.

A továbbiakban a megye lakáshelyzetével, eredményeivel és gondjaival foglalkozott a beszámoló, hangsúlyozva, hogy új tartalékok feltárásával, a lakáselosztási rendszer javításával tovább kell javítani lakáshelyzetünket.

Az életszínvonalat illetően az augusztusi és szeptemberi taggyűléseken több helyen kifogásolták, hogy a harmadik ötéves terv kisebb méretű emelkedést irányoz elő, mint a második ötéves terv. Mindazoknak az elvtársaknak, akik ezt szóvá tették, azt felelhetjük: a pártnak az életszínvonal rendszeres emelésére irányuló politikája nem változott, de az életszínvonal növekedésének üteme nem az igényektől, nem az óhajoktól függ, azt csak a termelés bővítésével együtt, annak bázisán emelhetjük.

IV.

A párt- és a pártpolitikai munka lielyarele és feladatai. A párt belső helyzetének

főbb kérdései

III.

A kulturális és szociálpolitikai helyzet

A gazdasági és politikai előrehaladással együtt, azzal összhangban fejlődött a megye kulturális helyzete is.

Közoktatásunk alapját az általános iskolák rendszere képezi. Az általános iskolákban a beszámolási időszakban a tanulók létszámát tekintve, sajátos tendencia alakult ki. Az utóbbi két évben létszámemelkedés csak a felső tagozatosaknál van, míg az első osztályosok létszáma csökken. Ez összefüggésben van a beszámoló elején említett népesedési helyzettel. Általános iskoláinkban a tanerő- és tanterem-ellátottságban javult a helyzet, de az egy osztályteremre jutó általános iskolai tanulók száma magasabb az országos átlagnál. Figyelemre méltó, hogy általános iskoláinkban a felső tagozatos tanulók több mint 90 százalékát szaktanárok tanítják és mintegy 85 százaléka úgynevezett gyakorlati oktatásban részesül, ami jobb az országos átlagnál.

Legnagyobb fejlődés a középiskolák terén következett be. Az 1965—66-os tanévben a középiskolák nappali tagozatán tanulók száma köze! kétszerese, a középiskolai felnőtt tanulóké pedik két és félszerese az 1960—61. évinek. Heves megye a tízezer lakosra jutó középiskolai tanulók számát tekintve 196 ff vei a megyék között a 12. helyet foglalja el. Középiskolai oktatásunkban ma még legjellemzőbb a gimnáziumi oktatás 78 százalékkal, ami nem felel meg az igényeknek sem a népgazdaság, sem a helyi igények szempontjából. Az utóbbi években kialakult új iskolatípus, a szakközépiskola iránt igen nagy az érdeklődés, azonban a szakközépiskolai fejlesztés üteme meglehetősen vontatott. Ennek oka elsősorban az, hogy nem kellően tisztázott a következő évek szakemberigénye. Ez a körülmény nehezíti a szakmunkásképző intézmények munkáját is, zavarja az ipari és mező- gazdasági tanulóképzés tervszerű fejlődését. A gond egyre nagyobb, mert a középiskolai tanulók számának emelkedésével automatikusan emelkedő gimnáziumi tanulók továbbtanulási lehetősége nem biztosított és munkába állításuk, elhelyezésük nagy gondot okoz.

Külön említést érdemelnek megyénk felső- oktatási intézményei: az Egri Tanárképző Főiskola, valamint a Gyöngyösi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum. Az egri főiskola összes hallgatóinak száma az elmúlt évek során közel kétszeresére emelkedett. A tanárképző főiskola párt- és KISZ-szervezetének, valamint állami vezetésének és oktatói karának becsületére válik, hogy az ugrásszerűen meg- növekedett feladatokat egészében véve eredményesen megoldották.

A Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, amely csupán néhány éve működik megyénkben, jelentős szerepet játszik a nagyüzemi szőlő- és zöldségtermesztés szakember-szükségleteinek biztosításában. Megyénk sajátos helyzete igényli a szóban levő intézmény fejlesztését, a tárgyi és személyi feltételek javítását, a tartalmi munka színvonalának további emelését, a nehézségek és gondok fokozatos megoldását.

A megye oktatási intézményedben a pedagógusok túlnyomó többsége nemcsak megfelelő szakmai tudással, hanem egyre jobb politikai felkészültséggel is rendelkezik. Pedagógusaink egy része értelmileg és érzelmileg egyaránt a szocializmus híve. A pedagógiai tevékenység színvonala emelkedik, szakmailag és politikailag egyre inkább megfelel a fokozódó követelményeknek. Érthető, hogy növekszik a társadalom elismerése is pedagógusaink tevékenysége, munkájuk eredménye iránt.

Mindezek ellenére távolról sem mondhatjuk el, hogy a helyzet mindenben kielégítő. Fő gondunk, hogy a szakmai oktatás, vagyis a tantárgyak tanítása, a tananyagok elsajátítása még nem mindenütt paposul a kellően rendszeres és eléggé hatékony erkölcsi és politikai neveléssel. Egyes pedagógusok még maguk som r-r nították el a szocialista erkölcsöt és érthető, hogy nem képesek arra nevelni • tanulókat sem. A szocialista rendszer iránti

hűség, a szocialista haza iránti szeretet, az internacionalizmusra történő nevelés jelenleg, szintje nem elégít ki bennünket. Pedagógusaink a jövőben a nevelésre az eddiginél még nagyobb gondot fordítsanak, természetesen anélkül, hogy engedményt tennének a szakmai tárgyak elsajátíttatásában.

A népművelés, mint a kulturális munka egyik ága, eredményesen és szervesen kapcsolódott mind a közoktatás, mind pedig a tömegpolitikai munka fejlődéséhez. A népművelés egyes ágazatainak tömegméretei és hatékonysága növekedett, mint például a televízió, a könyvtáraké, az ismeretterjesztő előadásoké. A mozilátogatók száma csökkent, de még mindig a legszélesebb tömegeket átformáló népművelési ágazat.

A népművelés alapjában megfelelően teljesítette feladatát: a tudományos ismeretek terjesztését, az általános és szakmai műveltség fokozását, valamint, a párt politikájának közvetítését. A tudatformálásra felhasználta az irodalom és művészet eszközeit. Fejlődött a népművelési tevékenység koordinálása, javultak személyi és tárgyi feltételed. Ennek ellenére a népművelési munka összehangoltságát, annak hatékonyságát, céltudatosságát és szervezettségét nem tartjuk a ráfordított eszközökkel és szellemi energiával összhangban állónak. Szükséges hangsúlyozni, hogy a népművelést a pártmunka szerves részeként, az eszmei-politikai munka elengedhetetlen elemeként kell felfogni, amelynek Irányítói a pártszervek, szervezői pedig az állami szervek és tömegszervezetek.

Az egészségügyi helyzet a megye területén egészében kielégítő. Mindenekelőtt említésre méltó, hogy a mezőgazdaság átszervezése következtében a falusi dolgozók több tízezres tábora is társadalombiztosításban részesül. Igaz, a termelőszövetkezeti biztosítás feltételei még nem egészen azonosak az ipari biztosításéval, de ami eddig történt, az nemcsak politikai, hanem egészségügyi szempontból is rendkívül nagy jelentőségű, amelyet igazán csak az tud értékelni, aki kellően ismeri a falu korábbi egészségügyi helyzetét Az eddigi eredmények ellenére egyáltalán nem vagyunk elégedettek. Törekvésünk iránya egyértelmű: végső fokon az iparban és a mező- gazdaságban dolgozók egészségügyi feltételeit teljesen azonos szintre kell hozni.

A továbbiakban azokat a tényeket ismertette a beszámoló, amelyek azt bizonyítják, hogy a második ötéves terv időszakában milyen jelentősen fejlődtek megyénkben az egészségügyi ellátás feltételei, majd a szociálpolitikai helyzettel foglalkozott.

A szociálpolitikai helyzet

A beszámolási időszakban a foglalkoztatottság szintje 75 százalékról 80 százalékra emelkedett a munkaképes korú lakossághoz viszonyítva. A férfiak foglalkoztatása a megyében gyakorlatilag teljes. Ugyanakkor változatlanul nagy gondot jelent a nők foglalkoztatása. Jelenleg is mintegy 20—23 ezer főre tehető a munkát kereső nők száma, amelynek zöme szakképzetlen, túlnyomó többsége a három műszakban végzett munkát nem vállalja, a munkában is válogat és emellett a megye egyes területein eléggé egyenetlen elosztásban helyezkedik el. A nők foglalkoztatása mintegy 57 százalékos, jóval rosszabb az országos átlagnál.

Az ötéves terv időszakában az országos helyzetnek megfelelően megyénkben is emelkedett az életszínvonal, amiben egyrészt a foglalkoztatottsági szint növekedése, másrészt az átlagkeresetek és jövedelmek emelkedése játszott közre. Az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók keresete, illetve jövedelme egyaránt emelkedett, bár az emelkedés iparáganként és üzemenként, valamint termelőszövetkezetenként eltérő mértékű, amit a családokon belül még tovább differenciál a keresők és az eltartottak különböző aránya.

Ezután a lakosság takarékosságával, a betétállomány növekedésével foglalkozott a beszámoló, majd így folytatta: a szociálpolitikai helyzet egészében kedvező alakulását a foglalkoztatottság és az áruforgalom növekedése mellett a kommunális igények kielégítettséA negyedik kérdéscsoport a párt- és a

pártpolitikai munka helyzetének és feladatainak, elsőként a párt belső helyzete főbb kérdéseinek elemzése.

Ami a párt szervezeti helyzetét, illeti, a beszámolási időszakban előrehaladásról adhatunk számot. Pártbizottságaink és alapszervezeteink a párttagság létszámának növelésében és összetételének alakításában egészében eredményesen tevékenykedtek. 1966. július 1-én 464 alapszervezetünkben összesen 16 418 párttagot és 972 tagjelöltet tartottunk nyilván, összesen 17 390 főt. Négy év alatt párszervezeteink taglétszáma 1939 fővel növekedett.

Pártszervezeteink átfogják a gazdasági és társadalmi élet minden területét. 1962 óta az iparban, a közlekedés és a kereskedelem területen növekedett, ugyanakkor a tsz-egyesülé- sek következtében csökkent a tsz-pártszdrve- zetek száma. A párt szervezetileg is jelen van minden számottevő ipari, mezőgazdasági üzemben, hivatalban és intézményben.

A tag- és tagjelöltfelvételi munkában pártszervezeteink nem a taglétszám minden áron történő növelését szorgalmazták. Céljuk a párttagság összetételének javítása, színvonalának. emelése volt. E törekvések eredményeképpen megyénk párttagságának összetételében növekedett a fizikai munkások és az értelmiségiek aránya és csökkent az alkalmazottak aránya. A párttagság általános műveltsége számottevően emelkedett és magasabb a lakosság átlagánál.

A párttagság összetételének alakulásában az egészében kedvező helyzet ellenére kedvezőtlen jelenséggel is találkozunk. Bár növeltük a termelőszövetkezeti párttagok számát, a párttagságon belüli arányuk némileg csökkent Nem lehetünk elégedettek a párttagság életkori megoszlásával sem, mert amellett, hogy a 24 éven aluli fiatal tagok száma minimális növekedést mutat, lényegesen csökkent a 25—40 év közötti korosztályhoz tartozók aránya és az átlagosnál nagyobb mérvű a növekedés a 41—60, valamint a 60 éven felüli korosztályhoz tartozóknál.

A párt belső helyzetének másik fő kérdése a pártegység helyzete. Az utóbbi négy évben a pártegység erősödött, összefügg ez a párttagság eszmei képzettségének növekedésével, a politikai színvonal emelkedéséveL A megye párttagsága egyetért a párt politikájával, azt magáénak vallja, hirdeti, tevékenyen és eredményesen dolgozik gyakorlati megvalósításában. A most lezajlott vezetőségválasztó taggyűlések és pártértekezletek is a pártegységről tettek tanúbizonyságot. Főbb tapasztalataik a következőkben foglalhatók össze:

A párttagság egyetértéssel fogadta a kongresszusi irányelveket, abban a párt által végzett munkáról szóló értékelést és azt a következtetést, hogy a VIII. kongresszus óta eltelt időszakban eredményesnek bizonyult a párt politikája. Egyetértettek az eddigi politika folytatására vonatkozó javaslattal.

Meglehetősen nagy számban hangzottak el felszólalások, amelyek szenvedélyesen ostorozták a mindennapi munkában előforduló hibákat, nevezetesen a következetlenséget, határozatlanságot, liberalizmust és elvtelemsé- get. Követelték a politika következetesebb, hatékonyabb végrehajtását és kinyilvánították készségüket a végrehajtásban aktívabban részt venni. Egyetértés volt a Szervezeti Szabályzat-tervezettel is, amelynek néhány pontjához, főleg a tagjelöltség megszüntetéséhez számos javaslat hangzott el.

A helyzet sokoldalú és tárgyilagos elemzése, a végzett munka elbírálása, a tanulságok levonása és a feladatok meghatározása után a pártdemokráoia biztosította jogokkal megfelelően élve megválasztották a pártvezető- sógeket és pártszerveket, megteremtve a további munka szervezeti feltételeit.

Ezután azokat a vitákat, nézeteket ismertette a beszámoló, amelyek a politika részkérdéseiben és a végrehajtás módjában tapasztalhatók, és szembeszállt azokkal a helytelen nézetekkel, amelyek a nemzetközi helyzet értékelésében, a békés egymás mellett élés politikájával kapcsolatosan helyenként megmutatkoznak, majd a pártszervezetek és pártszervek tevékenységével foglalkozott.

Pártszerveinkben és pártszervezeteinkben rendszeres élet, tevékenység folyik A párt- bizottságok és végrehajtó bizottságok minden szinten a Szervezeti Szabályzatban meghatározott időközönként megtartották üléseiket, alapszervezeteimk pedig a taggyűléseket. Napirendjükön területük legfontosabb kérdései rendszeresen szerepeltek. A pártéletben egészében érvényesülnek a lenini normák.

A demokratikus centralizmus, mint a pártélet legfontosabb szervezeti elve, érvényesül. A választott pártszervek minden szinten rendszeresen beszámolnak tevékenységükről, növekszik a párttagság szerepe a feladatok meghatározásában, a helyi politikai tevékenység kialakításában. A felsőbb pártszervek fokozottabban támaszkodnak az alsóbb szervekre és alapszervezetekre, az alsóbb szervek elfogadják a felsőbb pártszervek határozatait és egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek végrehajtásuk érdekében.

A bírálat és önbírálat, az őszinte, nyílt véleménynyilvánítás légköre terén a pártszervezetekben normális helyzet van. Ezt bizonyítják a most lezajlott vezetőségváiasztó taggyűlések. Párttagságunkban erősödött s kritikai szellem, növekedett a felelősségérzet és többségük bátran, nyíltan elmondja észrevételeit, javaslatait.

Az egészében kedvező helyzet ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bírálat és önbírálat alkalmazásában, az őszinte, nyílt légkör továbbfejlesztésében fogyatékosságaink és ebből eredően tennivalóink is vannak. Több helyen tapasztaltuk, hogy a bírálat jogát helytelenül értelmezik. Egyesek az illetékes pártfórumon véleményüket nem fejtik ki, de onnan távozva gyakran illetéktelenek előtt is eltérő nézeteiket hangoztatják. Mások a kritika jogát intrikálásra igyekeznek felhasználni. Előfordul helyenként még manapság is, hogy a jogos bírálatot nem szívesen fogadják, gyakran visszautasítják, sőt, ha egyre finomabb módszerekkel Is, de megtorolják.

A kollektivitás, mint a pártélet lenini normáinak egyik lényeges elve, egészében szintén érvényesül. A taggyűlésekre és a pártszervek üléseire az adott terület legfontosabb kérdései kerülnek, a döntés az arra illetékes fórumokon történik. A pártszervek döntés előtt egyre szélesebb körben kérik ki a párttagság véleményét. A kollektivitás elvének durva megsértése ma már rendkívül ritka esetbon fordul elő. Ugyanakkor szükséges szóvá te.v" , hogy a kollektivitással nem párosul megfelelően a végzett munkáért való egyszemélyi felelősség. A kollektivitás elvét félreértelmezve több helyen úgy vélik, hogy a hozott határozatok végrehajtásáért a felelősség is kollektív, tehát megoszlik.

A párton belüli erkölcsi-fegyelmi helyzet megfelelő. Párttagságunkra az a jellemző, hogy betartja a Szervezeti Szabályzat követelményeit és az állampolgári fegyelmet, egyre nagyobb mértékben elsajátítja a szocialista erkölcs szabályait, annak követelményei szerint él és dolgozik.

Ennék ellenére gondjaink az erkölcsi-fegyelmi helyzet terén is vannak. A megyei párt- értekezlet előtt ismeretes, hogy a beszámolási időszakban az erkölcsi normák betartásában főleg a megyei, kisebb mértékben a járási és városi vezetésben is lazulás volt. Olyan jelenségek voltak tapasztalhatók, olyan gyakorlat honosodott meg egyes vezetők részéről, amely idegen a párt erkölcsétől. Ennek elkerülhetetlen következménye az lett, hogy az alsóbb szervek és a párttagság egy. részének bizalma csökkent a vezetés iránt, ami kedvezőtlenül hatott a párt és a tömegek kapcsolatára a megyében. Párttagjaink és a pártankí- vüliek jogosan tették szóvá, hogy a vezetők egy része vizet prédikál és bort Iszik, másoktól megköveteli a szocialista erkölcs szabályai(Folytatás a 6. oldalon)