Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-30 / 282. szám

Folytatja tanácskozását az MSZMP IX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) hetjük közülük. Ennek tudatá­ban keli ügyükkel foglalkoz­ni. Legyenek a tagjelöltek fel­vételéről határozó taggyűlések a párt életének ünnepélyes eseményei, szolgálják pártunk erősödését, gyarapodását új harcosokkal. Kedves elvtársak! Pártunk a dolgozó tömegek bizalmát elsősorban érdekeiket kifejező politikával vívta ki. A párt tekintélyét azonban a párttagok áldozatkész munká­ja, személyes példamutatása is növeli. A VIII. kongresszus óta is jelentősein fejlődött párttagságunk öntudata és kommunista erkölcsi arculata. Mindez nem jelenti, hogy a párterkölcsöt sértő, helyenként fellépő jelenségeket lebecsül­hetjük, mert ezek az egész pártnak súlyos károkat okoz­nak. Vannak párttagok, akik szerénytelenekké váltak, akik a meggyőzés, a magyarázás helyett parancsolgatnak és ki­nyilatkoztatnak, csalhatatlan­nak tekintik magukat, nem hallgatják meg munkatársaik véleményét, figyelmen kívül hagyják a dolgozók javaslatait. Előfordul, hogy egyes párttag vezetők visszaélnek hatalmuk­kal, jogtalan anyagi előnyöket szereznek. Sajnos, előfordul az is, bogy né­hány vezető politikailag bi­zonytalan vagy tehetségte­len emberekkel veszi körül magát, az őszinte, jóindulatú, elvtársi bírálatot pedig elfojtja, sőt, nemegyszer burkolt formában megtorolja. Mi táplálja és éleszti ezt az eléggé el nem ítélhető a párt politikájával teljesen ellenté­tes gyakorlatot? Először is szemleletben okok. Gyakran nem lépnek fel az ilyen gya­korlat ellen, mondván, hogy ez mindenkinek saját ügye, nem tartozik másokra. Pedig ami a pártnak kárt okoz, rontja te­kintélyét a tömegek előtt, az a szó igazi értelmében pártügy és egyetlen kommunista szá­mára sem lehet közömbös. Mások hamis lojalitásból vagy pozícióféltésbőJ tűrik el ezeket a párt politikájával ellentétes módszereket és csak akikor jel" zik a bajokat, amikor már ké­ső. A párttagsággal össze­egyeztethetetlen a közömbös­ség; az elvtelenség, a kénye­lemszeretet és a pozícióféltés. Ezért a párthatározatok be nem tartása vagy a kommunista er­kölcsi normák megsértése ese­tén a nevelés eszközein kívül alkalmazni kell a fegyelmi úton történő felelősségre vo­nást is. A Központi Bizottság a pártfegyelem megjavítása érdekében a Szervezeti Sza­bályzatban javasol néhány szigorítást. Ilyen többek között az, hogy a pártbüntetés az első fokú döntéssel hatályba lép, s hogy a pártból kizárt személy tag­sági könyvét azonnal be kell vonni. Természetesen minden" kinek joga és lehetősége, hogy a felsőbb pártszervekhez fel­lebbezzen, ha nem ért egyet a döntéssel, de a kiszabott párt- büntetés hatályba lép. Java­soljuk, hogy a jövőben csak az érintett párttag vagy alap- szervezetének kérelme, illetve a felsőbb pártszerv határozata alapján lehessen felülvizsgálni a pártbüntetést. Eddig ugyan­is a fegyelmi bizottságok a ki­szabott pártbüntetéséket há­rom év elteltével külön kérés nélkül is, automatikusan felül­vizsgálták és általában töröl" ték. Ezt meg kell szüntetni. Többen javasolták, hogy a kötelességüket nem teljesítő párttagokat ne töröljék, hanem zárják ki a pártból. A Köz­ponti Bizottság úgy véli, hogy a törlés és kizárás közötti megkülönböztetést célszerű fenntartani. A kizárást csak súlyos fe?ve1mi ügyekben — a párt polit.ik''-rak tudatos el­torzítása. a párton belüli frak­ciózás. a kommunista erkölcsi normák durva megsértése, törtév vevoa-és és az ehhez ha­sonló e«et"kben — kell- alkal­mazni, a kizárt személyeket 2 HmmM 1066. november 30,, szerda csak a kizárást jóváhagyó fel­sőbb szervek előzetes hozzá­járulásával lehet ismét tagnak felvenni a pártba. A törlés is szigorú határozat, de akik így kikerültek, későbbi időpont­ban a felsőbb pártszervek kü­lön engedélye nélkül is felve­hetők újra a pártba, hogyha arra alkalmasak. Pártunk kommunista voná­sainak további erősítését híva­tott szolgálni az a javaslat, hogy — a fegyveres testületek, a pártapparátus, a tömegszer­vezetek központjainak kivéte­lével — minden pártalapszer- vezetnek legyen joga és köte­lessége a területén folyó mun­ka átfogó ellenőrzése és a ve­zetők beszámoltatása. Ezzel lé­nyegében megszűnne a hatás­kör-különbség a termelő üze­mek és hivatalok, intézmények p á r ta.l a pszervezetei között. A Központi Bizottság fon­tosnak tartja a pártirányítás megjavítását az állami szer­vekben, a fegyveres erőknél és a tömegszervezetekben. Az ér­vényben levő Szervezeti Sza­bályzat a párt és e szervek kapcsolatát — helyenként fel­adatát is — három fejezetből rögzíti. Ilyen részletes szabá­lyozásra nincs szükség. Helye­sebb, ha a párt alkotmánya rövi­debben és egy helyen szö­gezi le a párürányítás alap­elveit valamennyi állami és tömeg­szervezet, illetve tömegmozga­lom számára. A pártszervezetekben egyön­tetű helyesléssel fogadták azt a kiegészítést, amely a pártta­gok kötelességévé teszi a köz­életben való cselekvő részvé­telt. Tisztelt kongresszus, kedves elvtársak! Az új Szervezeti Szabályzat­ban javasoljuk rögzíteni, hogy a Központi Bizottság a két kongresszus között jelentős politikai kérdések megtárgya­lására és eldöntésére országos pártértekezletet hívhat össze. Ajánljuk ugyanakkor elhagy­ni azt a megítélésünk szerint formális jogot, amely szerint a párttagok ' eeyharmadának kívánságára rendkívüli kong­resszust leihét összehívni. A párt gyakorlatában a kongresszus ilyen módon való összehívására még nem volt példa. Soron kívüli kongresz- szust a párt természetesen tarthat, de kezdeményezését a kongresszus által választott Központi Bizottságra lehet bíz­ni. Az eddigiektől eltérően ja­vasoljuk, hogy sem a Köz­ponti Bizottságba, sem a pártbizottságokba ne vá­lasszanak póttagokat. A mostani választás már e szerint történt. Egyidejűleg ja­vasoltuk megnövelni a testüle­tek tagjainak számát. A pót- tagság rendszere az illegali­tás köi-ülményei között fontos volt, mert a vezető szervek munkájának folyamatosságát biztosította, A későbbiek so­rán a vezetők előiskolájává és a társadalmi megbecsülés kife­jezőjévé vált. Ma már nincs szükség arra, hogy a nagy lét­számú vezető testületekben kétféle jogú tagok legyenek. A póttagság megszüntetésével e testületek munkája egységessé válik, tagjaik pedig egyforma felelősséggel rendelkeznek. A módosított Szervezeti Szabály­zat természetesen továbbra is biztosítja a kooptálás lehetősé­gét A Központi Bizottság az ed­digi tapasztalatok alapján ja­vasolta a kongresszust meg­előző pártértekezletnek, hogy ne válasszanak revíziós bizott­ságokat. Kérjük a kongresszus­tól e döntés megerősítését és ajánljuk, hogy a kongresszus ne válasszon Központi Reví­ziós Bizottságot. A revíziós bi­zottságok teljesítették hivatá­sukat. őrködtek a párt pénz- gazdálkodása. ügyvitele és munkarendje felett. Javasol­juk, hogy a kongresszus fejezze ki elismerését azoknak az elv- társaknak, akik fáradhatat­lan ügyszeretettel, példa­mutató muekát végérték a revíziós bizottságokban. Ügy véljük azonban, hogy a munka egyszerűsítésével a re­víziós bizottságok feladatait a Központi Bizottság a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság, illetve a pártbizottságok el tudják látni Javasoljuk, hogy a Köz­ponti Bizottság pénzgazdálko­dásának ellenőrzését a kong­resszus utalja a Központi El­lenőrző Bizottság feladatköré­be. A pártbizottságoknál mű­ködő fegyelmi bizottságok jog­körét javasoljuk változatlanul hagyni; ezek továbbra is kizá­rólag fegyelmi határozatok elő­készítésével foglalkozzanak. A budapesti és megyei pártbizottságok pénzgazdálkodását, ügyvi­telét és munkarendiét a Központi Bizottság, az alsóbb szintű pártbizottsá­gokét pedig az őket közvetlenül irányító pártbizottságok végre­hajtó bizottságai ellenőrizzék. Több helyen vitát váltott ki az a javaslat, hogy a Szerve­zeti Szabályzat ne írja élő kő" telezően. a kommunista csopor­tok létrehozását. A Központi Bizottságot az vezette, hogy a kommunista csoportok műkö­dése a legtöbb helyen formális volt, az idő túlhaladta őket. Az állami és tömegszervezetek vezetőségeiben a párttagok többségben varrnak, helyen­ként ez az arány 80—90 száza­lékos. Az itt dolgozó párttagok értik a párt politikáját és an­nak szellemében tevékenyked­nek. Természetesen, ahol ez szükséges, alkalomszerűen ösz- sze lehet hívni a kommunistá­kat, de ezt nem kell a Szerve­zett Szabályzatban előírni. A lakóterületi, pártmunka ta­pasztalatait áttekintve, java­soljuk törölni a Szervezett Sza­bályzatnak azt a részét is, amely kötelezővé tette az egy házban, vagy háztömbben la­kói párttagok lakóterületi párt- csoportba szervezését. A lakó­terület kommunistáit, amikor erre szükség van, az illetékes pártszervezet bármikor össze­hívhatja és különböző felada­tokkal megbízhatja. A Központi Bizottság a fel­soroltakon túl több kisebb mó­dosításit is javasol a Szervezeti Szabályzatba, ezeket azonban nem tartja szükségesnek külön indokolni. Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszá­molójában Kádár elvtárs kife­jezte azit a meggyőződésünket, hogy a következő évek egyik leg­fontosabb feladata a mun­kásosztály és a párt veze­tő szerepének további fej­lesztése. Valamennyi javasolt módo­sítás célja, hogy a párt még jobban megfeleljen hivatásá­nak, vezető szerepének; még sikeresebben tudja irányítani a szocializmus építését és a pro­letárdiktatúra szerveinek, szer­vezeteinek erre irányuló tevé­kenységét. Értnek realizálását szolgálja az a javaslat is, hogy — a fegyveres testületeket és már említett munkaterületeket ki­véve — minden pártalapszer- vezet joga és kötelessége le­gyen a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a vezetők beszámoltatása. Mindez elő fog­ja segíteni, hogy ne csak or­szágosan, hanem helyileg is to­vább növekedjék a párt vezető, ellenőrző szerepe. Nagy jelen­tőségű és minőségileg új fel­adatokat jelent ez a hivatali pártszervezeteknél a bürokrá­cia, a lazaságok elleni harc­ban, az ott dolgozó kommunis­táknak a köz szolgálatára való nevelésében. Űj követelménye­ket támaszt azonban a legfon­tosabb területen. A gazdasági életben tevékenykedő alapszer­vezetek munkájában is. A kö­vetkező időszakban a pártszer­vezeteik fontos feladata lesz, hogy ismertessék a gazdaság- irányítás reformjának lényeges vonásait. Elméleti oldalra megközelítve a párttagoknak a szocializ­mus politikai gazdaságtana újabb következtetéseit kell elsajátítaniuk, s a pártban magas színvonalú gazdaságpolitikai, közgazdasá­gi propagandát kell folytatni Területi pártszervezeteink a párt és az állam viszonyáról a Központi Bizottság beszámoló­jában kifejtett következtetése­ket jól megértve, fejlesszék munkastílusukat. Politikailag irányítsák a hatáskörükbe tar­tozó állami szerveket, szüntes­sék meg a párhuzamosságokat, a párt- és állami munka elvi­leg is hibás összefonódottságát. Hasonló módon dolgozzanak a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak pártirányításában. Száműzzék a munkából a szűklátókörű, prakticista voná­sokat. Nem szabad azonban szembeállítani az elvi, politi­kai irányítást a gyakorlatias­sággal a pártmunka operati­vitásával. A gazdasági mecha­nizmus reformja önmagában is megköveteli, hogy a pártszer­vek minden lényeges mozzana­ton rajta tartsák a kezüket, s gondoskodjanak a párthatáro­zat maradéktalan végrehajtá­sáról, A reform, mint nagy társadalompolitikai kérdés, minden dolgozó embert érint, ezért a Központi Bizot*-- «tói az alapszervezetekig biztosítani kell az össztársadalmi, helyi és egyéni érdek összhangját. A gazdaságirányítás új rend­szere minden vezető számára nagyobb önállóságot, döntési lehetőséget biztosít. Minden vezető — párttag vagy párton- kívüli — alapvető kötelessége, hogy a párt és a kormány po­litikájának szellemében tevé­kenykedjék. Nem kétséges, hogy ez a törekvés vezérli őket, mégis szükséges hangsú­lyozni: az alapszervezetek meg­növekedett jogai jelentik majd az egyik legfontosabb biztosí­tékát annak, hogy a megnövekedett önállóság a szocializmus érdekeit szolgálja, ■' hogy a párt ppljtilíájával össz­hangban álló helyi döntések szülésének és hogy megvalósul­jon a politika végrehajtásának hatékony, közvetlen, a dolgo­zók véleményét is figyelembe vevő ellenőrzés. A helyenként ma még jelent­kező hibás gyakorlattal ellen­tétben a pártszervezetek mun­kájában el kell kerülni a gaz­daságvezetés feladatainak is­métlését, esetenkénti átválla­lását, az aprólékos beavatko­zást a gazdaság operatív irá­nyításába. Mindez csökkenti a gazdasági vezetés felelősségét, pedig éppen a pártszervezetek kötelessége az egyszemélyi fe­lelősség elvének érvényesítése és erősítése. A pártszervezeteknek az a hivatásuk, hogy a gazdaságpoli­tika tudatosításával, végrehaj­tásával és megvalósításának ellenőrzésével foglalkozzanak, s ne a technikai jellegű részlet­feladatokat oldják meg. Azt szeretnénk, hogy a pártvezető­ségek és a titkárok még inkább a politika végrehajtásának irányítói, segítői és biztosítói legyenek, s ne diszpécseri mun­kát végezzenek. A párt gazdaságszervező munkáját, az egyes helyeken kialakult hiedelmekkel ellen­tétben, erősíteni és fejleszteni kell. A pártszervezeteknek ren­delkezniük kell azzal a politi­kai ítélőképességgel, hogy el tudják dönteni: a helyi állami, gazdasági szerv a párt politiká­jának szellemében határozott-e, vagy sem. Amennyiben a gaz­dasági szervek hibás döntést hoztak, kötelességük bírálni és helyesbíteni azokat. A párt- szervezetek ellenőrző tevékeny­sége legyen tehát következetes |és folyamatos, rendszeresen számoltassák be a vezetőket, kutassák az esetleges hibák okait, és figyelmüket, ne a je­lentéktelen részletekre, hanem a végrehajtás jobb feltételei­ről«- megteremtésére összponto­sítsák. A pártszervezetek jogainak kiszélesítése csak akkor fogja a párt vezp'ó szerepét erősí­teni. ha ezekkel helvesen tud­nak élni. A nagvobb önállóság eevbpn több felelősséget is kö­vetel. A lövőben ezért foko­zott figyelmet kell fordítani a pártalapszervezetek munkájá­nak megjavítására. Az alapszervezetek tevé­kenykednek közvetlenül a dolgozók között, nekik kell azonnal reagálni a problé­mákra és véleményekre. Mint eddig, a jövőben is az alapszervezetek lesznek a párt politikája végrehajtásának le­téteményesei. Ebből a meggon­dolásból szükséges, hogy rövi­den szóljunk tevékenységük­nek, mint a pármunka egyik legfontosabb területének né­hány vonásáról. A pártalapszervezetek több­sége az elmúlt éveikben betöl­tötte hivatását és eredménye­sen valósította meg feladatait. Reagáltak a területükön jelent­kező problémákra, jelezték a felsőbb pártszerveknek gond­jaikat és konkrét intézkedése­ket javasoltak megoldásukra. Volt azonban nem kevés olyan pártszervezet is, amely csak re­gisztrálta az eseményeket, de kevés erőfeszítést tett a hely­zet megjavításéra. A pártalap­szervezetek munkája nem me­rülhet ki a nehézségek, prob­lémák jelzésében. Nem lehet­nek csak passzív jelzőszervek, hanem elsősorban politikai, harci szervezetek, amelyeknek végig kell vezetniük a küzdel­met a párt politikájának vég­rehajtásáért és meg kell olda­niuk minden o rob tornát, ha er­re salát erejükből kénesek. A felsőbb nártszervek szerene ak­kor kerül előtérbe, amikor a nehézségek meehaladink a he­lyi náriszervezetek erejét és le­hetőségeit. A pártmunka minden terüle­téről, így az alapszervezetek munkájából is száműzni kell a formális vonásokat, meg kell akadályozni a bíiroikratikus megnyilvánulások elburjánzá­sát. Az utóbbi időben megint találkozni ilyen jelenségekkel. fiira szaporodott a felesle­ges értekezletek száma, nö­vekedett a jelentések meny- nyisége. Ennek hatására megint sok a felesleges munka és kevesebb idő jut a dolgozókkal való köz­vetlen kapcsolat ápolására, Küzdeni kell az ilyen formá­lis és bürokratikus megnyilvá­nulások léte és újjáéledése el­len. A pártmunka eredményes­ségét nem az értekezletek, je­lentések száma, hanem a dol­gozók politikai hangulatán, cse- lekvckészségén és a párt poli­tikájának végrehajtásán kell mérni. Tisztelt kongresszus! A kommunista párt sikeres munkájának nélkülözhetetlen feltétele, hogy szervezeti fel­építésében, gyakorlati tevé­kenységében helyesen alkal­mazza a demokratikus centra­lizmus lenini elvét. Csakis a párton belüli demokrácia bon­takoztathatja ki a párttagok, a pártszervezetek aktivitását, kezdeményező készségét. Párt­szerű légkörben, a jogok sza­bad gyakorlásának birtokában várhatjuk el párttagjainktól, hogy tudatosain és cselekvőén vegyenek részt a pártéletben. Emellett nem szabad egy pillanatig sem vita tárgyává tenni a központi irányítás szüksé­gességét, A demokrácia és a centraliz­mus a párt felépítésében, irá­nyításában, mindennapi tevé­kenységében szerves egységet alkot Sok párttagot jogosan nyug­talanít, hogy a párt helyesnek elismert politikája és határoza­tai helyenként és esetenként nem valósulnak meg követke­zetesen: sőt, néha el is torzítják azokat. Az ilyen jelenségek azt tükrözik, hogy az adott terület vezetői vagy nem értették meg a párt politikáját, vagy a dön­tés után nemcsak fenntartják különvéleményüket, de nem is dolgoznak a végrehajtás érde­kében. Figyelemre méltó je­lenség, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben elharapód­zott a végrehajtás felelősségé­nek liberális kezelése. Hiba, hogy a párt politikájának, ha­tározatainak ilyen kezelését vagy torzítását az utóbbi idő­ben nem bíráltuk kellő erély- lyel és esetenként nyilvánosan. A kommunista párt vezetésé­nek törvénye, hogy politikáját, határozatait maradéktalanul, torzításoktól mentesen hajtsák végre. Ezt igényli minden párt­tagtól a centralizmus követel­ménye. Az elkövetkezendő idő­szak nagyon fontos feladata —- a pártdemokrácia fejlesztésé­vel együtt — a végrehajtás el­lenőrzésének fokozása, a cent­ralizmus erősítése. A demokratikus centraliz­mus fejlesztése azonban nem öncélú, jelentősége mindenek­előtt abban van, hogy erősíti a párt eszmei, politikai, szer­vezeti és cselekvési egységét. Az elmúlt évek tapasztalatait elemezve megállapíthatjuk, hogy pártunk egysége minden téren tovább erősödött. A párttagság helyesli a Központi Bizottság politi­kai irányvonalát, és tevé­kenyen részt vesz annak megvalósításában. Pártunk marxista—leninista egysege volt és marad sikereink legfőbb forrása. A pártegységet nem szabad sablonosán értelmezni. Az el­múlt években előfordullak ese­tek, amikor bizonyos politikai kérdésekben egyes párttagok körében véleményeltérések mu­tatkoztak. Véleményeltérések természetesen adódhatnak; ezek azonban nem a pártegység hiányát, hanem helyzetünk, fejlődésünk bonyolultságát tük­rözik. - A szocializmus alapjai­nak lerakása után sok új, je­lentős feladatot most kell elmé­letileg kidolgozni és a gyakor­latba átültetni. Éppen ezért a marxizmus-^lentnizmus elvét képviselve is lehetnek a párt- szervezetekben részkérdések­ben eltérő vélemények. Nagy­részt ebből fakad, .hogy a párt­tagság körében nincs mindig teljes egyöntetűség fejlődésünk egyes problémáinak és megol­dásuk módjának megítélésé­ben. Tükrözték ezt a kongresz- szusi irányelveket tárgyaló párttaggyűlések is. A felszóla­lók kifejezték egyetértésüket a fő politikai irányvonallal, emellett vitatkoztak a végre­hajtásról. bíráltak, sok javas­latot tettek. A párt feladata őrizni, erő­síteni a fő politikai irányvo­nal megítélésében és végrehaj­tásában kialakult egységet. Ugyanakkor a jövőben is szá­molni kell azzal, hogy véle­ményeltérések keletkezhetnek. .Ez fejlődésünk velejárója és nem szabad tőle megijedni. A pártegység védelmének, állandó erősítésének leg­fontosabb eszköze a meg­győzés, a helytelen nézeteknek poli­tikai érvekkel történő cáfolata és a keletkezett ellentmondá­sok megoldása a párt, a mun­kásosztály érdekében. A vita nem az egység ellentéte. A uóntés előtti pártszerű eszme­csere erősíti az egysége1. Hoz­zájárul a helyes álláspont ki­alakításához, elfogadásához. Más a megítélése azonban azoknak a vitáknak, amelye­ket az érvényben levő pártha­tározatokról kezdeményeznek és amelyekkel a demokratikus döntések helyességét vitatva, a végrehajtást akadályozzák. Az Ilyen jellegű vita nem enged­hető meg a kommunista párt­ban, mert a többség által ho­zott határozatok a kisebbség­re, a felsőbb szervek döntései az alsóbb szervekre kötél szőek. A párthatározatokhoz való helye? kommunista viszony nem passzív lojalitás, hanem aktív kiállás, konkrét ccélek- vés. A kommunisták a döntés után tehát képviselik, védelme­zik és végrehajtják a párt po­litikáját. Akik tudatosan szembe­száll nak a párt irányvona­lával, határozataival, azok­kal szemben a türelemnek megvan a határa, amelyen túl indokolt a szerve­zeti intézkedés. Kedves elvtársák! _ A párt feladatainak vizsga latánál számba vettük azokat a lehetőségeket, amelyeket ® munka megjavításához a part­szervezetek, valamint a kom­munisták felkészültsége, gYa" korlati tapasztalatai biztosíta­nak. Felmértük a növekvő kö­vetelményeket is. figyelem»® véve. hogy a szocializmus épí­tésé közben — uevanúgy, mm a múltban — a jövőben is ke­letkezhetnek előre nem vart nehéasétsek. Az űl társadalom T<né-rp,Vi 0l-7Óc a n-sm el lön o fis nélküli folyammt és ezt minde­nekelőtt. a komim'"1 ' kell világosan látniok. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents