Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-29 / 281. szám

I ÜLÉSEZIK AZ MSZMP IX. KONGRESSZUSA (Folytatás a 6. oldalról) párttagsággal tanácskozva, a párt vezető szervei dolgozzák lei. A pártnak kell feltárnia a társadalmi-, gazdasági élet el­lentmondásait és kidolgozni megoldásuk módját. A párt figyelmét a tudományos elem­zés, az elvi-politikai irányítás és ’ellenőrzés erősítésére keli fordítania. A pártnak minden fokon a fő feladatokkal kell foglalkoznia. A párt munkájában minden szinten erőteljes szerepet kell biztosítani a végrehajtás ellen­őrzésének. Ez párttagságunk leghatározottabb kívánsága. Minden párttagnak — bármi­lyen területen, vagy beosztás­ban dolgozik is — legfőbb kö­telessége. hogy teljes odaadás­sal küzdjön a párt politikájá­nak elfogadtatásáért, megva­lósításáért. A kommunisták álljanak ki minden fórumon a párt politikája, a rendszer vé­delmében. A pártnak joga es kötelessége bírálni mindazon szerveket és személyeket, akik nem a párt politikájának szel­lemében dolgoznak. Erre an­nál is inkább szükség van, mert tapasztalható helyenként és esetenként bátortalanság, elbizonytalanodás egyes Párt* tagoknál, húzódás a párt poli­tikája melletti határozott ki­állástól. Növelni kéül a pártszerveik a pártszervezetek szierepét. fele­lősségét a vezető káderek ki­választásában és nevefeseben. Különös nyomatéket kap ez a gazdasági irányítás új rend­szerében. A párt céljai csak úgy válnak valósággá, ha a vezető posztokon a párt politi­káját értő, azt végrehajtani képes párttag és pórtonkivuh Vezetők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi _ az állami munka pártirányítasa- nak és a kormányzati mun­kának további fejlesztését. A jelenlegi gyakorlat lassítja _a döntéseket, az ügyintézést es sokszor elmossa a felelősseget. Ezért a párt- és állami szervek­nél felsőbb és alsóbb szin­ten meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, a szer­vezeti' felépítésben mutat­kozó összefonódást, a mun­kában jelentkező átfedése­ket. Növelni kell az állami szervek vezetőinek személyi felelőssé­gét az általuk irányított terü­let munkájáért. Az eredményesebb munka, a felelősség érvényesítése és fokozása megkívánja, hogy kellő munkamegosztással és összehangolással határozzák meg a párt- és a gazdasági szervek feladatait a gazdasági építő munkában. A gazdasági szervek, vállalatok önállósá­gával együtt nő a helyi párt­szervek szerepe, felelőssége a párt gazdaságpolitikájával összhangban álló helyi dönté­sek biztosításában és a káde­rek kiválogatásában. A párt- szervezetek a gazdaságpolitika végrehajtását elsősorban polti tikai eszközökkel támogassák. Tisztelt elvtársak! A párt vezető szerepe érvé­nyesülésének fontos láncszemei a dolgozók tömegszervezetei és tömegmozgalmai. A bennük rejlő erőt a párt az ott dolgozó kommunisták se­gítségével mozgósítja népünk, a szocializmus érdekében. Ezt a megtisztelő kötelességet és felelősséget a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunisták­nak mindig érezniök kell. Kö­telesek a párt politikáját is­mertetni, megmagyarázni. Fe­lelősek azért, hogy működési területükön a meggyőző mun­ka eredményeként a párt poli­tikája megvalósuljon, hogy a dolgozók körében szerzett ta­pasztalatokat közvetítsék és képviseljék a párt szervei előtt Ez a pártmunka szerves része, más pártmunkával egyenlő ér­tékű tevékenység. Leg fontosabb tömegszerveze­teink a munkásosztály, a bér­ből és fizetésből élők döntő többségét átfogó szakszerveze­tek. Szükségessé vált jogkörük rendezése és kiterjesztése, ugyanakkor felelősségük növe­lése is. Növekszik a szakszer­vezetek felelőssége és szerepe a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetét érintő ha­tározatok meghozatalában, végrehajtásában és ellenőrzé­sében. Közreműködnek abban, hogy az államigazgatási, gaz­dasági és szakszervezeti szer­vek között a közös célért fo­lyó munka során jelentkező el­lentmondások. nézeteltérések megoldódjanak. A szakszerve­zetek segítségével kell biztosí­tani a dolgozók bevonását a vállalatok egész tevékenységé­be, hogy felelősnek érezzék magukat a vállalat eredményes munkájáért A dolgozók kép­viseletében. szerepet kapnak az üzemi vezetők megítélésé­ben, megerősítésükben vagy felmentésükben. A Központi Bizottság meg­különböztetett , figyelmet . for­dít a párt ifjúsági szervezetéig a mintegy 750 ezer tagot szám­láló kommunista ifjúsági szö­vetségre és a csaknem í mil­lió 200 ezer tagú úttörőmozga­lomra. Munkájuk jelentőségét meghatározza, hogy azt a nem­zedéket nevelik, amely az idő­sebbek nyomdokába lép. A KISZ — tömegszerveze­ti jellegének erősítése mel­lett — energikusabban dol­gozzék az ifjúság eszmei­politikai nevelésén, forra­dalmi megedzésén, kom­munista jellemvonásainak fejlesztésén. Hatékonyabbá válik munkája, ha törekvéseit összhangba hoz­za az ifjúság életkori és réteg­sajátosságaival. A KISZ befo­lyásának, eszmei-politikai tevé­Az elméit és a pártpi eredni Az elméleti munkával, a pártpropaganda eredményeivel és feladataival foglalkozott a továbbiakban a referátum. Egyebek közt megállapította, hogy 1962 óta 600 ezerről csak­nem 800 ezerre nőtt a pártok­tatásban részt vevők száma. Különösen örvendetes, hogy magasabb fokon, a marxista— leninista esti egyetemeken több mint 27 ezren, és a két év­vel ezelőtt létrehozott és be­vált marxizmus—leninizamus esti középfokú iskolán pedig 17 és fél ezren tanulmányoz­zák a marxizmus alapvető ta­nításait. Az agitáció régi és új for­máinak alkalmazásával/ az utóbbi időben eredményeket értünk el. A párttagság jó tá­jékoztatása elengedhetetlen feltétele a pártszervezetek eredményes munkájának — a párttagság jogos igénye az eddiginél gyorsabb és széle­sebb körű tájékoztatás. A sajtó, a rádió és a televí­zió munkája is fejlődött a két kongresszus között. A napila­pok példányszáma jóval több mint negyedmillióval emelke­dett Négy hetilap négyszáz­ezernél, további hat hetilap százezernél nagyobb példány­számban jelenik meg. A la­poknak és a folyóiratoknak több mint ötmillió előfizetője van, majdnem egymillióval több, mint a VIII. kongresszus idején. A rádió előfizetőinék száma megközelíti a 2,5 mil­liót. A televízió előfizetőinek száma négy év alatt háromszo­rosára, egymillióra emelkedett Az újságírók munkáját mind­inkább a szocializmus ügye iránti közéleti felelősségtudat hatja át; a sajtó, a rádió és a televízió tevékenysége világné­zetileg és politikailag ■ tisztul- tabb és egyértelműbb lett. Na­pirenden tartja és magyarázza a szocialista építés és a nem­zetközi élet legidőszerűbb, leg­fontosabb kérdéseit, mozgósít és tájékoztat, művel és nevel, vitatkozik és áilástfoglal. En­nek ellenére időnként találko­zunk ideológiai bizonytalan­sággal, a polgári és kispolgári életfelfogásnak, ízlésnek, er­kölcsnek tett engedményekkel. kenységének fejlesztése nem nélkülözheti az ifjúság érde­keinek fokozottabb védelmét. ti munka ropaganda lényei a kapitalista társadalommal szembeni kritikátlansággal is. A párt továbbra is számít a sajtó munkásaira, elvárja, hogy ne tegyenek engedményt a pol­gári és kispolgári életfelfogás­nak, ízlésnek, legyenek az im­perialisták, a kapitalista tár­sadalom határozott bírálói, szenvedélyesen védjék a szo­cializmus igazságát és mozgó­sítsák a lakosságot nagy ügyünk; a szocializmus építé­sére. A párt káderpolitikájáról szólva Kádár János megállapí­totta: a VIII. kongresszus ál­tal elfogadott elvek helyesnek bizonyultak. A VIII. kongresz- szus irányelvei a kádermun­kában mégsem valósultak meg elég következetesen; számos hibával és félreértéssel talál­koztunk. A VIII. kongresszusom nagy hangsúlyt kapott a feladatok­ra való alkalmasság. Ezt fél­reértelmezve, egyes helyeken állami és gazdasági vezető tiszt­ségek betöltésénél egyoldalúan előtérbe helyezik a szakmai felkészültséget az eszmei szi­lárdság és a vezetőkészség ro­vására. A párt ezt a szemléle­tet és gyakorlatot nem fogad­hatja eL A társadalomnak nem apolitikus „szakemberekre” és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra”, hanem megfelelő vezetőkre van szüksége. A feladatokra való alkalmas-, ság társadalmunk mindem ve­zető tisztségében a szocializ­mus iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és a vezetőkész­séget egyaránt és együttesein követeli. A káderek kiválasztásának alapelve marad, hogy vezető tisztségekbe a népi demokrá­ciához hű, kellő politikai és szakmai felkészültségű, szer­vezőképes és irányítani tudó embereket kell helyezni. A sze­mélyi kérdések eldöntésénél a párt e követelmények betar­tását, mindenféle statisztikai szemlélet elvetését, a szigorúan egyéni elbírálást kívánja min­denkitől, minden szervezettől és intézkedő fórumtól. A Szervezeti Szabályzat módosításáról A Szervezeti Szabályzat ja­vasolt módosításával kapcso­latban a Központi Bizottság első titkára kiemelte: A legnagyobb horderejű vál­tozás a tagjelöltség megszünte­tése. A javaslatnál a Központi Bizottságot az vezeti, hogy felszabadulásunk után több mint 21 évvel a pártba felvé­telre jelentkező ember nem is­meretlen a párt előtt, hiszen hosszú ideje itt él a párt sze­me előtt, dolgozik a szocializ­mus építésén, s a párthoz, rend­szerünkhöz való viszonyát fe­lelősen el lehet bírálni. Amit az eddigi gyakorlat szerint két­szer — a tagjelölt- és tagfel­vételnél — kellett végigcsinál­nia a pártnak is, a felvételre jelentkezettnek is, most a kel­lő alapossággal, de egyszerre végezzük el. A javaslatok között szerepel, hogy a kongresszus ne válasz- szón Revíziós Bizottságot. A feltételezés szerint a Központi A nem mimkásmozgj kérdé A kommunista világmozga- lom korunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kom­munista pártjainak száma ma megközelíti a kilencvenet. Kommunista pártok tevékeny­kednek a föld országainak majd mindegyikében, a mar­xizmus—leninizmus eszméi pe­dig mindenütt éreztetik hatá­sukat. Erősödött a szocialista u> Ellenőrző Bizottság feladatkö­rét bővítve, eddigi munkája mellett biztosítani tudja a Központi Bizottság pénzgazdál­kodásának ellenőrzését is. A pártszervek és pártszervezetek ügyekezelési rendjének betartá­sát p>edig ellenőrizhetik a mun­ka menetében a felsőbb szer­vek, végső fokon a Közpxxnti Bizottság, vagyis azok a szer­vek, amelyek a munka általá­nos felügyeletét egyébként is végzik. A párt irányító és ellenőrző szerepének erősítését célozza az a javaslat, amely valamennyi hivatali párt- szervezetnek megadja azt a jogot, hogy a vezetőt be­számoltathassa és a hivata­li munkát ellenőrizhesse — azzal a céllal, hogy az ed­diginél hatékonyabban se­gíthessék a hivatal, az ál­lami szerv, az intézmény rendeltetésszerű munkájá­nak eredményes elvégzését, zetközi iloin időszerű sei rőt szágok kommunista pártjainak vezető szerepe. Tovább nőtt a tőkés országokban a kommu­nista pártok tekintélye és tö­megbefolyása. Ennek kétségte­len bizonysága, hogy több nyugat-európai, észak-európai kommunista párt a legutóbbi választásokon növelte szavazói­nak számát. Bár az imperializ­mus aknamunkája, az eltérő osztályviszanyck és más sajár Épül az ország egyik legnagyobb beruházása: a visontai hő­erőmű. tos körülmények ezt megnehe­zítik, nőtt a kommunista pár­tok száma és befolyása a fej­lődő országokban is. A kom­munista pártok tömegbefolyá­sának növekedése egyik ered­ményeként kibontakozóban van egyes országokban a kom­munisták és a szociáldemokra­ták, más haladó pártok közötti párbeszéd, az akcióegység irán­ti érdeklődés, kialakulóban van a munkásosztály, a szé­les dolgozó tömegek monopol- tőke-ellenes frontja. Sok országban élesedik az osztályharc. A burzsoázia e harcban a munkásosztályt, an­nak marxista—leninista párt­ját tekinti legfőbb ellenfelé­nek, attól fél a legjobban, s ahol teheti, arra méri a leg­kegyetlenebb csapásokat. A történelem azonban feltar­tóztathatatlanul halad" előre. a kommunizmus eszméje hódít, s ma már a szocialis­ta világrendszer, a nemzet­közi kommunista mozga­lom ereje gátot vet az im­perializmusnak, szembe­száll az agresszióval. A kommunista világmozgalom erejét meghatványozza, hogy egységes világnézet, a marxiz­mus—leninizmus vezérli és az, hogy fáradhatatlanul küzd minden haladó erő tömöríté­séért Rendkívül jelentős, hogy a kommunista és munkáspártok között eleven kapjcsolatök le­gyenek, hogy a testvérpártok kicseréljék tapasztalatukat, s egyeztessék fellépésüket nem­zetközi síkon a közös ellen­ség, az imperializmus elleni harcban. E megfontolás vezette pár­tunkat, amikor a beszámolási időszakban találkozott és tár­gyalásokat folytatott a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom számos partjával. Ismételten találkoztunk a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és csaknem minden szocialista ország kommunista pértjának képviselőivel, a legtöbb nyu­gat-európai kommunista párt­tal és más világrészek kommu­nista pártjainak egész sorával. E tárgyalások mindegyike ered­ményes és hasznos volt. Ha­sonló tárgyalásokat kívánunk folytatni a jövőben is, szorgal­mazzuk a testvérpártok két­vagy többoldalú találkozóit, ta­nácskozásait. Szükségessé tette a találko­zók gyakoriságát az a sajná­latos körülmény is, hogy ma vannak a nemzetközi forradal­mi munkásmozgalomban olyan nézetek is, amelyek ellent­mondanak a marxizmus—leni­nizmus elveinek. Ezek a né­zetek figyelmen kívül hagyják a proletár internacionalizmust, a szocialista országok érdekkö­zösségét, tévesen ítélik meg a szocialista forradalom lehető­ségeit, félremagyarázzák a szo­cialista forradalom különböző útjairól, a szocializmus építé­sének sajátosságairól szóló marxista megállapításokat. Zavaróan hat a nemzetközi munkásmozgalom egységére, hogy a kérdések marxista—le­ninista felfogását és kezelését helyenként a mi világnézetünk­től idegen, nacionalista tenden­ciák szövik át. Ha e téveszmék jellegzetességeit nézzük, a nem­zeti érdekek félreértését vagy félremagyarázását látjuk. Mér­legelés tárgyává teszik, hogy a nemzeti érdeket alá vagy fölé kell-e rendelni a közös érde­keknek, holott teljesen világos, hogy ezeket egyeztetni kell és lehet. A nemzetközi munkásmozga­lomban minden álbaloldali és jobboldali elhajlás közös is­mertető jele volt mindenkor és az ma is: a szovjetellenesség. A nemzetközi imperializmus, a burzsoázia mindig a Szovjet­uniót tekintette és ma is azt tekinti legfőbb ellenségének. A jobb- és ..baloldlai” el­hajlók, legyen szándékuk bánni, szovjetellen ességük­kel akarva, akaratlanul egyenest az imnerielisták kezére játszanak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát és tagsását erősen foglalkoztatják mindazok a kérdések, amelyek körül ma is viták és nézetel­térések vannak a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomban. Azt tartjuk, hogy ál­lamok közötti viszonyban egy adott kérdésben lehetséges semlegesnek maradni, de a marxizmus—leninizmus, * nemzetközi kommunista moz­galom Legfontosabb kérdései­ben állást kell foglalni. Pár­tunk képviselői minden adan­dó alkalommal kifejtették vi­lágosan álláspontjukat a vitás kérdésekről, ezt tesszük most, saját kongresszusunkon is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a szocialista országok és kommunista pártok elvi alapxm nyugvó, szoros együtt­működésének tántoríthatatlan híve. Az a nézetünk, hogy az 1957-cs és 1960-as moszk­vai nyilatkozatok helyesen foglaltak állást korunk leg- fontoSSbb kérdéseiben, és megállapításaikat az élet minden tekintetben igazol­ta. Az e nyilatkozatokban foglal­takat ma is magunkénak te­kintjük és követjük. Elítélünk minden olyan fel­lépést, amely a forradalmi munkásmozgalom sorainak egységét rombolja. Jelenleg a kínai vezetők hegemon törek­vései, 6zovjetellenessége és szakadár tevékenysége okozza a legnagyobb kárt. A legutób* bi hónapokban helytelen né­zeteik ellenzékének letörésére megindították az úgynevezett „proletár kulturális forradal­mat”, s e mozgalom roham­csapataként létrehoztak tanu­lókból szervezett „vörösgár­dista” osztagokat. Nem lehet mindezt egyszerűen a kínai párt, ületve a központi bi­zottság belső ügyének tekinte­ni. Lin Piao elnökhelyettes, honvédelmi miniszter maga je» lentette ki a katonai akadé­mia hallgatói előtt, hogy „Mao elnök sokkal magasabban áll Marxnál, Engelsnól, Leninnél, Sztálinnál”. A kínai vezetők maguk hangoztatják, hogy a „proletár kulturális forrada­lom” nemcsak belső használat­ra szól, hanem „példamutatás minden ország számára” s va­lamelyik pekingi utcában már tábla hirdeti, hogy ott műkö­dik a „vörösgárda világbizott- sága”. Mindez ilyen formán reánk is tartozik. Mi elutasít­juk ezeket a marxizmus-leni- nizmustól idegen nézeteket, elhatároljuk magunkat tőlük. Mi mint internacionalisták, a leghatározottabban eluta­sítjuk a szovjetellencsséget, ezt az antikommunista eszmét, a nacionalizmust, annak minden szocialista- ellenes megnyilvánulását. A nacionalizmus és soviniz-» mus nem ismeretlen Magyar* országon. Hazánk és népünk századokon át idegenek elnyo­mottja, a magyar uralkodó osztály pedig az ország terüle­tén élő nemzetiségeik elnyomó­ja volt. Az első világháború utáni imperialista trianoni diktátum ürügyül szolgált ar­ra, hogy az uralkodó osztályok a végletekig csigázzák a nacio­nalista, soviniszta szenvedé­lyeiket, a szomszéd népiek el­leni gyűlölködést. Ma szocialista országok éU nek egymás mellett a föld je­lentékeny területén. A szocia­lista társadalmi rend létrejöt­tével megteremtődött a lehető* sége annak, hogy végérvénye­sen kiküszöböljük a népiek kapcsolatából a nemzeti gyű­lölködést ami hosszú százado­kon át oly mérhetetlen kárt okozott minden ország elnyo­mott és kizsákmányolt dolgo­zóinak. A kommunista pártok ki kell, 'hogy tépjék a nacio­nalizmus gyökereit is. Csak a szocializmus képes megoldani a múlt kérdéseit, mert olyan rendet teremt, amelyben kia­lakul a népek, a nemzetek egyenlőségén és közös érde­kein nyugvó együttműködés, testvériség. Marx, Engels, Lenin eszméi vezetnek miniket, ők tárták fel a tőkés elnyomás nemzetközi­ségét és mutatták meg a nem­zetközi munkásosztály érde­keinek azonosságát. Ök taní­tották meg a munkásságot, hogy saját osztályérdekeiknek megfelelően nézze a vüágor, ők nevelték a munkászosztályt internacionalistává. Pártunk önálló, politikájá­nak kidolgozásában népünk, (Folytatás a 8. oldalon) íWmm 1966. november 29« kedd

Next

/
Thumbnails
Contents