Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-29 / 281. szám

ÜLÉSEZIK AZ HSZHP IX. KONGRESSZUSA (Folytatás az 5. oldalról) erőfeszítéseinket, hogy az ere­deti célnak megfelelően csök­kentsük a tanulók megterhelé­sét, ugyanakkor minden isko­latípusban korszerű műveltsé­get nyújtsunk, tegyük hatéko­nyabbá a tudományos,' saocia* lista világnézeti nevelést, s ké­szítsük fel tanulóinkat a tuda­tos szakmaválasztásra és vá­lasztott élethivatásukra. A mi társadalmunkban a műveltség, a szakmai ismere­tek, a tudás megszerzésének különböző útjai vannak. Van­nak, akik iskolai keretben sa­játítják el, mások pedig egyé­nileg képezik magukat. Olyan gyakorlatot javasolunk — és el­kezdtük ennék bevezetését — mely mindenkinek lehetővé te­szi, hogy bármely oktatási in­tézményben vizsgázhasson és megfelelő tudás esetén erről bizonyítványt is kaphasson. Társadalmunk becsületet szerzett minden munkának. Megbecsülést biztosít a fizikai munkának, amely mind több szaktudást, elméleti ismeretet és szellemi erőfeszítést követel Az ipar, a mezőgazdaság a szakmunkások tízezreit igény­li. Ez az igény nem csökken, hanem a technika fejlődésével állandóan növekszik. Ezért olyan iskolarendszert, iskoláz­tatást, pályaválasztást és nem utolsósorban olyan közhangu­latot kell kialakítanunk, amely megfelel ennek. Az ifjúság nevelésében, ok­tatásában alapvető . szerepük van a pedagógusoknak. Neve­lőink többsége hivatását át­érezve, munkájával, magatar­tásával igazolja, hogy a neve­lésben a párt. rendszerünk hű­séges szövetségese. Most is azt kérjük tőlük: soha el ne fe­lejtsék, hogy népünk legféltet­tebb kincsét, a jövő nemzedé­ket bízza rájuk. Tisztelt elvtársak? Kulturális politikánk ered­ményességét bizonyítja, hogy a szocialista közművelődés gz utóbbi négy esztendőben né­pünk újabb, még szélesebb tö­megeit fogta át. A könyvforgalom az utóbbi öt évben 554 millió forintról 778 millió forintra, a tanácsi és üzemi közművelődési könyvtárakba beiratkozott ol­vasók száma több mint 2 mil­lióra, a kölcsönzött kötetek száma pedig 30 millióról 49,5 millióra emelkedett. Az is fi­gyelemre méltó, hogy a mú­zeum- és tárlatlátogatók száma az utóbbi években kétmillióval nőtt, hogy a múlt év hangver­senyeinek és esztrádműsonai- nak 1,2 milliós közönsége fele­részben komoly zenét hallga­tott, hogy a mozilátogatók 65— 79 százaléka szocialista filme- ' két tekintett meg. Talán még fontosabb, hogy közvélemény a utóbbi idő­ben az alkotásokat, a kulturá­lis és művészeti élet jelensé­geit, eseményeit, mint közéleti kérdéseket, érthetően, kriti­kusan és széles körben vitatja. Kultúrforradalmunk legje­lentősebb új eredménye, hogy a közvélemény nem­csak passzív befogadója, hanem mindinkább aktív- részese is a kulturális élet­nek. De a nagyarányú fejlődés fel­színre hozott új problémákat is. Az életszínvonal emelkedé­se. a mezőgazdaság szocialista átalakulása, a technika fejlő­dése új rétegek bekapcsolódá­sát tette lehetővé a kulturális életbe. Társadalmunk külön­böző rétegeiben azonban még jelentős bázisa van a kispolgá­ri ízlésnek, a giccses, érzelgős termékeknek. Az alkotó légkör jelentős ja­vulásához vezetett az, hogy a kulturális életet elsősorban eszmei eszközökkel irányít­juk, hogy stüuskórdésekbe hatalmi szóval nem szólunk bele, s a kísérletezés szabadsá­gát biztosítjuk. Jórészt ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben eszmeileg, művészileg, magas színvonalú művek szü­lettek, amelyek nagy része szo­cialista művészetünk nemzet­közi tekintélyét is erősítette. A legjelentősebb szocialista és humanista elkötelezettségű al­kotások politikai és világnéze­ti hitelét az adta meg, hogy a valóságot összetetten és mé­lyen átérzett társadalmi fele1 lősséggel ábrázolták. Irodal­munk közvetlenül is hozzájá­rult a szocialista tudat, erkölcs, életforma kialakításához: a nemzeti-történelmd önismeret elmélyítéséhez. A paraszti vi­lágban végbement átalakulás a szociográfiai irodalom újjá­születésével járt, regénybeli áb­rázolása pedig történelmi érté­kű áttekintéséhez vezetett. Az sem véletlen, hogy líránk szocialista elkötelezettségű ága. a közéleti líra tett szert a legnagyobb népszerűségre. Mű­vészi erejű filmjeink azért ad­hattak újat, azért arathattak jelentős nemzetközi sikereket, mert a magyar valóságról, né­pünk múltjáról és társadal­munk jelenéről pártos közéleti szenvedéllyel szóltak. Ha drá­mairodalmunk nem is dicse­kedhet ilyen eredményekkel, színikul túránk az elmúlt idő­ben sok kiemelkedő produk­cióval gazdagodott, s külön el­ismerésre méltó az az erőfe­szítés, amivel a vidéki színhá­zak a mai magyar dráma ügyét szolgálták. Zenei éle­tünkben méltó helyre került a Bartók-hagyomány, és a XX, század zenéje: zeneművésze­tünk több új magyar opera si­kerével dicsekedhet. Képző- és iparművészetünk különösen a monumentális szobrászatban, a képgrafikában és az iparművé­szet több ágában ért el jelen­tős eredményeket. Szocializmust építő népünknek szocialista kultúra kell A beszámoló feltárta a kul­turális életben tapasztalható negatív jelenségeket, s rámu­tatott: Kulturális politikánknak el­vileg és gyakorlatilag egy­aránt világosabbá kell tennie, hogy mi mellett állunk ki, hogy szocializmust építő né­pünknek szocialista kultúra kell. Továbra is minden erőnk­kel támogatjuk a széles töme­gekhez szóló, szocialista szel­lemű humanista alkotásokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesztés és népműve­lés munkájában ezek terjesz­tésének és propagálásának kell az. eddigieknél határozottab­ban érvényt szerezni. Támogat­juk azokat az útkereséseket, kísérletezéseket is, amelyek a szocializmus eszmékörén belül keresik az újat. Kiinduló szem­pontunk ebben az esetben is elsősorban a mondanivaló, az eszmeiség és nem a megszo­kott formákhoz való ragaszko­dás lesz. Az eddigieknél hatá­rozottabban kell Visszautasí­tani a politikailag ellenséges, antihumanista és a közerköl­csöt sértő alkotásokat. A párt feladata, hogy esz­mei irányítással erősítse kul­túránk szocialista vonásait, biztosítsa további fejlődését Póriunkban a lenini normák a pártélet meghatározói A referátum ezután a párt­élet kérdéseire tért át. — Az utóbbi négy évben a párt egészségesen fejlődött, a 6 Nmusäii 1966. november 29-, kedd taglétszám, évenként 3,5 száza­lékkal, a négy év alatti 73 ezer fővel növekedett és jelenleg a párttagok és tagjelöltek száma 584 849 fő. A párttagság össze­tétele alapjában megfelelő: a, tagság 42,5 százaléka fizikai dolgozó, 37, 3 százaléka szelle­mi dolgozó, 7,9 százaléka a fegyveres erőknél teljesít szol­gálatot, egyéb foglalkozású és tanuló 3 százalék, 9,3 százalék nyugdíjas. A párttagság 22,9 százaléka nő. A párt ereje nemcsak létszá­mában, hanem elsősorban tag­jainak öntudatában, félkészült­ségében, aktív munkájában, a párt egységében és összeforrott- ságában van. Ezért továbbra sem célunk a taglétszám nagy­arányú növelése. Arra kell tö­rekednünk, hogy új tagokat, elsősorban a termelő és társa­dalmi munkában kitűnt mun­kások, termelőszövetkezeti ta­gok, a nők és a fiatalok sorai­ból vegyünk fel. A Központi Bizottság jelent­heti a kongresszusnak, hogy pártunkban a lenini normák a pórtelet meghatározói, a kol­lektív vezetés elve érvényesül. A pártmunkában azonban az utóbbi években bizonyos mér­tékig elhalványult a személyes felelősség. Kívánatos, hogy az elhatá­rozások és döntések meg­hozatalánál továbbra is szi­gorúan betartsuk a kollek­tív vezetés elvét, de a hatá­rozatok végrehajtásában jobban érvényesítsük az egyszemélyi felelősség elvét. Pártunk a demokratikus centralizmus elvei alapján mű­ködik: a felső pártszervek ténylegesen irányítanak, az alsóbb pártszervek megfelelő önállósággal, hatáskörrel dol­goznak, a párt élete demokrati­kus légkörben és keretek kö­zött folyik. A pártdemokrácia továbbfejlődött és erősödött kongresszusunk előkészítő mun­kája során. A jelölő bizottsá­gok előzetes megválasztása be­vált, a párttagság hatékonyan közreműködött a jelöltek kivá­lasztásában. A választás titkos­ságának kiterjesztése a párt- bizottság tisztségviselőinek, az alapszervezetek titkárainak megválasztására tovább erősí­tette a pártélet demokratiz­musát A pártdemokrácia ezen új vonásait a jövőben is to­vább kell erősíteni és fejlesz­teni. A következő időszakban a demokratikus centralizmus el­vének mindkét oldalát tovább kell erősítenünk. Erősíteni kell a centralizmust is. Ha szórvá­nyosan is, de előfordul, hogy egyes tagok ugyan élnek a bí­rálat jogával, de nem veszik ki részüket a határozatok meg­valósításából, a feladatok meg­oldásából. A gyakorlatban kell biztosítani és minden párttag­nál érvényesíteni igazságos rendünket, azt, hogy pártunk­ban nem választhatók el egy­mástól a jogok és a kötelessé­gek. Az elmélet és gyakorlat terén egyaránt folytassuk erőfeszí­téseinket a pártdemokrácia fej­lesztéséért, kutassuk a módját, miként lehet a párttagságot jobban bekapcsolni a párt po­litikájának alakításába. Mindent meg kell tenni, hogy a továbbiakban is hiánytalanul érvényesül­jön a pártszervekben és pártszervezetekben a viták és nézetek kifejezésének szabad légköre, ez pártunk erejének egyik forrása és nem formális, hanem való­ságos egységének fontos biztosítéka. Pártunkban élénk a kritikai szellem. Az élénk kritika ezen szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy varinak, akik ömnaguktói eltelve, min­dennel elégedettek. Még min­dig elég sok olyan funkcionáriu­sunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni —, de nem felejti eL Pártunknak becsületet szerez, hogy a hatalommal jól él, nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez a magatar­tás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjára. Az egyszerű emberek véleménye a pártról nem kis részben azok­nak a kommunistáknak mun­kájától és magatartásától függ, akiket személyesen ismernek. Funkcionáriusaink, párttag­jaink zöme kommunistához méltóan él és dolgozik. A leg­határozottabban felléptünk azokban a szórványos esetek­ben, amikor valaki a rábízott hatalommali visszaélt és így járunk el a jövőben is. liMMiBil AziifjMWyfcä gép omá* Azt is tapasztaljuk, hogy a c kispolgári életmód és erkölcs — • az anyagiasság, a jogtalan elő- i nyök kijárása és elfogadása, ; szerénytelenség, erkölcstelen ; életmód — hatást gyakorol ; Nagy erőnk, sik a marxizmus­pártunk eszmeileg, politikai­lag egységes: a Párt tagsága helyesli és követi a Központi Bizottság politikai irányvona­lát. Az egységet pártunk hűsé­ge a marxizmus—len in izmus­hoz, az a harc formálta, ame­lyet a jobb- és baloldali néze­tek ellen folytatott. Ez pártunk nagy ereje, sikereinek forrása. A taggyűléseken felszólaló százezernyi párttag kifejezte egyetértését a politikai irány­vonalunkkal és eltökél tségét an­nak végrehajtására. A pártdemokrácia lehetővé te­szi a vitáikat és ennek során elkerülhetetlenül helytelen né* zetek is felszínre kerülnek. Ez nem csorbítja , a pártegységet az alapvető kérdésekben, sőt: lehetővé teszi a helytelen né­zetek leküzdését és ezzel a pártegység még további erősí­tését. A viták és a nézetelté­rések különböző okokra vezet­hetők vissza. Az élesebb nem­zetközi helyzet, a nemzetközi kommunista mozgalom vitái, a fejlődés ellentmondásai nem maradnak hatástalanak o ár­tunk tagságára sem. Megeleve­nedtek különböző balos, szék* tás és jobboldali, revizionista nézetek is és ezek Is hatnak bi- zonvos körökben. Meg nem értés . mutatkozott párttagjaink egy részénél egyes kérdéseknek, a fejlődésnek, mai viszonyainknak megfelelő új megoldását illetően. így a származás szerinti kategori­zálás megszüntetése, az állam- polgári egyen iogúság, egyház- politikánk értelmezése, más vo- natkozá“iham a gazdasági hely­zet, az életszínvonal fe.ilődésé- megítélésében jelentkeztek véleményeltérések. Az egyes részkérdések különböző meg­ítélése elaotában korszakunk bonvolultsáa'álból. társadal­munk. gazdaságunk télén1 “gí átlanotából fakad. - Összefügg gyakran azzal, hogy sok párt­tag is illúziókat táblái és a szo­cializmusba való átmenet kor- pr-lr-t rövidnek. konflik+US nélkülinek véK. Ezért értetie- állnak életünk sok — gyakran ellentmondásos — le­anderével szemben. Ebben a korszakban fokozof- tan igaz az a lenini tétel, hogy az eszmei—politikai egysé­get minden új következte­tés és lépés kapcsán őszin­te, nyílt eszmecserében kell nap mint nap megterem­teni. Azokkal szemben, akik nem értik a párt politikájának egyes részleteit, a türelmes meggyő­zés a helyes és a célravezető módszer. Voltak azonban el­enyésző számiban olyanok is, akik tudatosan szemibeálltak a párt politikájával és a frak­ciózás útjára léptek. Az ilyen párttagokkal a szervezeti sza­bályzat rendelkezéseinek meg­egye« párttagokra is. Elsőrendű pártérdek, hogy párt- és köz­életünket erélyes és hatékony jellépéssel óvjuk minden olyan jelenséggel szemben, ami sérti pártunk tisztaságát, becsületét. erünk forrása: —leninizmus felelően határozottan jártunk el, pártbüntetést kaptak, vagy súlyosabb esetekben eltávolí­tottak őket a párttagság so­raiból. Kádár János ezután arról beszélt, hogy felmerülnék a pártéletben a párt vezető sze­repének gyengüléséről szóló vélemények is. Az e kérdésben folytatott viták részben a párt vezető szerepének különböző megítéléséből fakadnak. Van­nak, akik a vezető szerepet úgy értelmezik, hogy a legap­róbb részkérdésekben is a pártszervéknek kell dönteniök és az állami, társadalmi szervek szerepe csupán a végrehajtás. Ez helytelen nézet. A párt ve­zető szerepének ez a felfogása, oda vezetne, hogy elsorvadna az állami és töroegszervezetek önállósága, felelőssége. Mások a vezető szerepet azo­nosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalmazásával. Ez — különösen a szocializmus építésének mostani időszaká­ban — ellentmond a pártveze­tés lenini alapelveinek. Nem kevés párttag a párt vezető szerepét egyes pártszervezetek szerepével és hatáskörével azonosítja, mások abban látják a párt vezető szerepének fel­tételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglaljanak el. A párt vezető szerepe min­denütt érvényesül, ahol meg* Kilósul politikája. A párt határozata! eseten­ként és helyenként nem való­sulnak meg elég következete­sen, sőt néha el is torzítják azokat. Ahol nem a párt poli­tikáját valósítják meg, ott nem lehet a párt vezető szere­péről beszélni. Ebben az érte­lemben és helyileg előfordul és nem is egy-két esetben —, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül. Mégis egyes kivételes esetekből általáno­sítani hiba, a helyi problémá­kon lehet és kell is változtat­A parin a a fő felada foglal Elvtársak! A Központi Bizottság meg­győződése, hogy az elkövetke­ző évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsítá­sának kulcskérdése a párt vezető szerepének további fejlesztése. A jövő nagy feladatai megkö­vetelik a párt vezető szerepé­nek fejlesztését, a pártvezetés módszereinek, formáinak, a szervező munkának a társa­dalmi fejlődéssel összhangban álló tökéletesítését. ni, de az országban a párt ve- zet és politikája meg is való­sul. Az utóbbi időben hallottunk a nemzetközi hírek között olyan nézetekről, amelyek a centralizmus elvének szüksé­gességétvitatják a munkásosz­tály forradalmi pártjában. Másutt a párt funkcióját meg­foghatatlan eszmei irányítás­ként kezdik értelmezni. Arról á torzulásról nem beszélve, ahol „kulturális forradalom” címén iskolás gyermekeket ve­zetnek rohamra pártszervek és pártszervezetek ellen, úgy­mond .megtisztítási” célzattal. Mi a pártok közötti tapasz­talatcsere szükségességét és helyességét elismerve és az egyes pártok önálló vélemé­nyét tiszteletben tartva, hang­súlyozni szeretnénk saját pár­tunk álláspontját a párt veze­tő szerepét érintő nézetekkel kapcsolatban. A magyar mun­kásosztály és a dolgozó nép tör­ténelmi tapasztalatai is azt bi­zonyítják, hogy a kapitalizmus elleni kö­vetkezetes harc, a szocialis­ta építés csak marxista— leninista, a demokratikus centralizmus elve alapján felépített és működő kom­munista párt vezetésével folyhat sikeresen. Pártunk nehéz harcokban szerzett tapasztalatai bizonyít­ják, hogy azok az erők, ame­lyek a párt szervezetei he­lyett vagy azokkal szemben valami más erőre támaszkod­va akarják — úgymond — erősíteni a munkásosztály ha­talmát és annak vezetését, va­lójában veszélyeztetik a mun­káshatalmat, a szocialista épí­tést. A dolgozó népnek, a mun­kásosztálynak a szocialista építés egész időszakában szük­sége van a pártra, annak ve­zető és szervező tevékenységé­re. Minden olyan nézet, amely a párt vezető szerepét korlá­tozza, az irányító erejétől foszt­ja meg a munkásosztályt, a dolgozó népet. Minket, magyar kommunistákat nehéz, sokszor jelentős áldozatokkal járó har­cunk tanulságai arra taníta­nak, hogy a párt vezető szere­pével és belső életével kap­csolatos lenini elvek követke­zetes érvényesítése szent kö­telességünk. k mindig tokkal kell koznia Általában a párt felelős a szocialista építésért, társadal­munk állapotáért a munkás- osztály és egész népünk előtt. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy minden részkérdés­ben a pártnak kell döntenie. Továbbfejlődésünk határozott igénye, hogy növekedjék az állami és tömegszervezeti szer­vek szerepe, felelőssége a gya­korlati döntésekben és azol végrehajtásában. A politikai, gazdasági é kulturális élet fő tennivalóit í (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents