Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-29 / 281. szám
n r ÜLÉSEZIK ÁZ MSZMP IX. KONGRESSZUSA (Folytatás a 3. oldalról) kintve rendszerünk demokratizmusának intézményes továbbfejlesztéséről szól, szükségesnek tartja felhívni a figyelmet eddigi gyakorlatunk bizonyos tapasztalataira. Megítélésünk szerint társadalmunk a demokratizmus kellő érvényesítése és különböző visszásságok leküzdése tekintetében, nem tudott teljes mértékben élni jelenlegi alapintézményeink és irányítási rendszerünk által eddig is biztosított igen jó lehetőségekkel sem. Rendszerünk őszinte híveinek magatartásában tömegesen tapasztaljuk azt a téves szemléletet, mintha társadalmi törekvéseink teljes érvényesítése, törvényeink betartása és betartatása, a visszásságok leküzdése, igazságtalanságok megszüntetése, kizárólag a vezetés feladata lenne. A Központi Bizottságnak és a kormánynak természetesen megvan a maga feladata e tekintetben, azonban e l^rdésben a vezetés és a tömegek csak egyidejűleg és együtt tudnak hatékonyan fellépni. Szocialista törekvéseink, rendszerünk demokratizmusa csak akkor érvényesülhet teljes mértékben, az előforduló visszásságok és azok lehetősége csak akkor irtható ki gyökeresen, ha a szocializmus és a demokrácia központi és helyi erői egyaránt, megalkuvás nélkül és határozottan lépnek fel. Intézményeink, vezetési módszereink fejlesztése, a hatáskörök jobb rendezése mellett ez a kulcsa az igazi megoldásnak. Társadalmi kérdéseink közül meg kívánom még említeni a népesedés alakulását is. Mint ismeretes, az utóbbi években hazánkban különböző okok következtében, erősen csökkent a születési arányszám. Sok túlzó megállapítás is elhangzik erről. Mintegy két éve a csökkenés is megállt és nagyon kis mértékű javulás mutatkozik, mégis úgy tartjuk, hogy államunknak és társadalmunknak is jelentős kérdéséről van szó, amellyel foglalkozni kell. Sokan a születési arányszám növekedését leszűkítik a kérdés anyagi (bölcsődei, óvodai férőhelyek, lakáshiány, családi pótlék) oldalára. Kétségtelen, hogy itt többről, társadalmi, szemléleti, egészségügyi és anyagi vonatkozású dologról van szó. A Központi Bizottság azt tartja, hogy nagyon sokrétű, a társadalom, az emberek életének sok vonatkozását komolyan érintő kérdésről lévén szó, csak rendkívül körültekintő vizsgálatok, az érdekeltekkel való beható tanácskozás alapján lehet olyan intézkedéseket kidolgozni, amelyek célszerűek a születési arányszám növekedésének elősegítéséhez. Szükségesnek látszik, hogy az illetékes kormányzati szervek foglalkozzanak a népesedés alakulásával és a társadalmi szervek bevonásával dolgozzák ki mindazokat az intézkedéseket, amelyek a nők, az anyák, a család, a társadalom érdeké■“ nek megfelelnek és a kérdés társadalmi, etikai, közegészségügyi és anyagi oldalát egyaránt átfogják. Pártunknak az utóbbi Időben hozott minden fontosabb határozata a szocialista társadalom teljes felépítését célozza, ezt szolgálják a kongresz- szus előtt lévő újabb javsla- tok is. Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban emelkedett. A termelés színvonala várható* an 6—6,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. Javult a termelés és a szükségletek összhangja. A termelés általános emelkedési üteménél gyorsabban nőttek a bel- és külkereskedelem részére történő áruátadások, és eredményes lépéseket tettünk a felesleges készletek növekedésének megakadályozásában. Az Iparban 5 százalékkal emelkedett a termelékenység. Kedvező, hogy a termelés növekedését a tervezettnél alacsonyabb létszámnöveléssé! tudtuk elérni. Az egy keresőre jutó átlagkereset 3,3 százalékkal nőtt * Ez az év kedvező mezőgaz* dasági eredményeket hozott. Az egész mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal magasabb a múlt évinél. A légióm tosabb növényék közül a kenyéri és takarmánygabona hozama, a burgonya és a zöldségfélék terméseredménye a tervezettnél is magasabb. Ez évben is sikerült saját termésből fedezni az ország kenyérszükségletét a jövő aratásig Továbbra Is nagy problémát jelent, hogy a beruházásoknál nincs megfelelő összhang a beruházási igények és a beruházást előkészítő, illetve kivitelező kapacitások között. Bár az építőipar egészében túlteljesíti tervét, tetemes mértékű elmaradással kell számolnunk a beruházási építkezéseknél, ezen belül főként az ipari beruházásoknál. Külkereskedelmi forgalmunk alapvetően a tervezettnek megfelelően alakúit. A nemzetközi piacon . valamivel versenyképesebbek vagyunk, de a fejődés nem kielégítő, A gazdaságirányítás reformja gyorsítja fejlődésünk ütemét Nagy célunk megvalósításáért: 1. Erősítjük és tovább fejlesztjük a munkásosztály, a nép hatalmát. 2. Tovább kell szilárdítani és fejleszteni a szocialista tulajdonviszonyokat. 3. Növelni kell a termelőerőket és meg kell szervezni azok ésszerűbb felhasználását. 4. Uralkodóvá kell tennünk a marxista világnézetet, erősíteni a szocialista társadalmi tudatot, a közösségi szellemet. 5. A magasabb szinthez közelítve, tovább kell csökkenteni a fizikai és szellemi munka, a város és falu közötti különbséget. 6. Növelni kell a munka termelékenységét, döntően a műszaki színvonal emelésével és a munka magasabb fokú szervezettségével. 1. Növelni kell a gazdaságos termelést, az ipar, a mező- gazdaság. a. népgazdaság minden főbb területén, 8. Tovább kell emelni népünk, a dolgozók szakismereteinek, általános műveltségének, kultúrájának színvonalát, 9. Meg kell javítani elosztási rendszerünket, tovább' kell emelni a fogyasztást, a dolgozók életszínvonalát. Az eredményes munkához az országon belüli feltételek megvannak és a nemzetközi feltételek is adottak, illetve szakadatlan helytállással biztosíthatók. A szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban még hosszú évek munkája kell, de annak gyümölcseit már a ma élő generációk is élvezni fogják. A referátum ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ismertette a második ötéves tervidőszak eredményeit /az iparban, a mezőgazdaságban, szólt a vidék fokozott iparosításában elért előrehaladásról, majd aláhúzta: — A Központi Bizottság a beszámolási időszakban átfogóan, kritikailag elemezte gazdasági fejlődésünket. Ez a vizsgálat is megmutatta népgazdaságunk életerős alapjait, az elért nagyarányú fejlődést, ugyanakkor komoly fogyatékosságokat is feltárt. A gazdasági munka főbb fogyatékosságai abban foglalhatók össze, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználásának hatékonysága elmaradt a lehetőségektől. Gazdasági növekedésünk üteme a korábbi évekhez képest lassúbodott. A termelőeszközök kihasználása az ipari és a mezőgazdasági üzemekben nem volt kielégítő. Fontos gazdasági ágazatok fejlődését gátolta, hogy a termelés növekedésével nem tartott lépést a tárolás, a feldogozás és a szállítás. Ennek következtében komoly károk keleb keztek. Ez rámutatott tervező munkánk komoly fogyatékosságaira. A nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb volt, a fogyasztási alap a terv szerint, a felhalmozási alap a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a fogyasztás és a felhalmozás együttes összege meghaladta a nemzeti jövedelmet, kedvezőtlenül alakult a külkereke- delmi mérleg. A Központi Bizottság e kárt» tendenciáik láttán a párt- szervezetekhez, a párttagsághoz, az állami és gazdasági vezetőkhöz, a munkásokhoz, a dolgozókhoz fordult. Napirendre került a gazdasági vezetés javítása, a rend megkövetelése, az általános munka- fegyelem erősítése, a munkateljesítmények fokozása, a tót- számgazdálkodás szigorítása. Ezeknek az intézkedéseknek nyomán 1965-ben a javulás sok jele mutatkozott és az 1966. évi adatok azt mutatják, hogy a javulás folytatódott. Eredményeink, az előliünk ál-ó legfontosabb fe'adaCok A hadmadik ötéves terv főbb előirányzatait, a népgazdaság fejlesztésében előttünk álló legfontosabb feladatokat ismertette Kádár János, ezután. Hangoztatta, hogy az idei első háromnegyed év tapasztalatai alapján megállapítható: a gazdasági fejlődés fő vonalaiban megfelelt a harmadik ötéves terv céljainak. Kitért a referátum a gazda* ságirányítási rendszer reformjára is. Aláhúzta: a reform célja erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a döntési jogkörök jelentős része a kormány és a minisztériumok hatásköréből a válüa- laiatok és a tanácsok hatáskörébe kerüljön. Azzal, hogy a gazdasági kérdések nagy tömegének eldöntése vállalati és tanácsi hatáskörbe kerül, a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellenőrzésre, a népgazdaság fő arányainak tudományosabb kialakítására, hosz- szabb távú tervek kidolgozására fordítsák. A központi tervezésnek a jövőben is elsőrendű szerepe lesz. A központi tervben kell dönteni a fogyasztás és fel-' halmozás arányáról, a beruházások fő arányairól, a nép- gazdasági ágak műszaki fejlesztéséről, a fogyasztási struktúra befolyásolásáról, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fejlődésének kérdéseiről, a termelőerők elhelyezésének változtatásairól és a legfontosabb szociális-kulturális és életszínvonalbeli tényezőkről. Az árutermelés és a piac mechanizmusától várjuk viszont, hogy egyes termékek termelésében a kínálat rugalmasabban alkalmazkodjék a kereslethez, hogy a vállalatok igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat. Nem arról van tehát szó, hogy a jövőben a központi tervezés, illetve a piac törvényei egymástól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, hanem e kettő olyan egységéről van szó, amelyben a központi tervezés játssza az uralkodó szerepet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgazdasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is. A tervezési rendszer átalakításakor tudatában vagyunk annak, hogy az változásokat követel a tervezés tartalmában, a terv kidolgozásának rendszerében. A mechanizmus reformja révén a tervező szervek nagyobb figyelmet fordíthatnak az alapvető gazdasági folyamatok tanulmányozására, kölcsönhatásuk sokoldalú elemzésére. Ezzel összefüggésben szükségszerűen megnő a távlati tervezés felelőssége, a hosz- szabb távra történő szabályozás szükségessége. A jóváhagyott terv a kormány és valamennyi központi szerv számára kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát. A vállalatok helye és szerepe elvileg megvétózik a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztett, új rendszerében. A szocialista vállalatok eddig lényegében p népgazdasági tervből rájuk kirótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás megszervezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek, Maguk is végeznek piackutatást, közvetlenül tárgyalnak szállítóikkal és építik kapcsolataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kell, hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat a termelőeszközök kereskedelmi forgalomban történő beszerzésében és értékesítésében is. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok számára az állam kötelező tervmutatokat általában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket a központi szervektől kapott információ és piaci ismereteik alapján. Az állam, mint tulajdonos, a vállalatok működését szabályozza, de a szabályozás módja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasításokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a vállalati tiszta jövedelem felhasználásámk szabályozásával és más eszközökkel. A szocialista tervgazdálkodás célja a szükségletek kielégítése. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja a társadalom érdekeit, ha tevékenysége a fi-* zetőképes kereslet kielégítésére irányul a lehető leggazdaságosabban, ha azt termel, amire a társadalomnak szüksége van. A vállalati nyereség — eszköz. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés után a nyereség alakulása nem egyedüli, de legfőbb mutatója lesz a termelés hatékonyságának, a gazdasági tevékenység minőségének a vállalatoknál. Á gazdasági mechanizmus reformja a tényleges értékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munkával összhangban levő termelői árakat kíván. A termelői árakat 1968. január elsejével általánosan rendezni kell s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A következő évekb en egyes cikkek termelői árát emelni másokét csökenteni kell. A termelői árak változása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási árakat is érintheti. A fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság életszínvonalának csökkenésével, annak a tervben meghatározott mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk .fontos vonása marad a jövőben is — bizonyos rugalmasság mellett — az árszínvonal stabilizálására való törekvés. A reform kiterjed a szocialista építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazás ára. A jövőben arra kell törekednünk, hogy elsősorban, a dolgozók munkabérét növeljük, viszont mindenki fizesse meg annak értékét, amit fogyaszt. A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges teljesítményét, ez a szocialista munka szerinti elosztás elvének következetesebb alkalmazása. Ezért bátrabban kell haladnunk a béreik és a keresetek differenciálásában is. A gazdasági .mechanizmus reformja során lehetőséget kell teremteni-arra, hogy az eredményesen dolgozó válla* lat meghatározott mértékű, de az eddigi nyereségrészesedésen túlmenően többletkeresetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkalmazottait. Ilyen módon is erősödik a jó munka ösztönzése. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése, a tényleges egyéni és vállalati eredményekhez való alkalmazkodás növeli a munka be* csilléiét' Szocialista tervgazdálkodásunk révén a jövőben is biztosítani tudjuk a társadalmi foglalkoztatottság megfelelő színvonalát és növekedését, a reáljövedelmek emelkedését ás az életviszonyok javulását. De más gazdasági eszközökkel kívánjuk e célokat elérni, oly módon, hogy a jelenleginél világosabban megkülönböztető legyen vállalati és egyéni szinten is a jó és a rossz munka, a szakértelemnek és a szakértelem hiányának, a szorgalomnak, vagy a szorgalom hiányának a következménye. A szocialista termelési viszonyok között a szakemberek, a dolgozók kezdeményezésének, alkotó munkájának hatalmas lehetőségei bontakoztak ki. A kezdeményezés, a dinamikus munka, a konzervatív, az elavult elvetése, a szocialista munka egyik legfontosabb vonása. . Szocialista építőmunfcánknak ezt a jellegzetességét tovább kell erősítenünk, segíteni kell a jó kezdeményezések gyorsabb megvalósítását és elterjesztését Mélyebben vizsgálva a jelenlegi gazdálkodási módszereinket, az állapíthatjuk meg, hogy eddigi munkán k minden eredménye ellenére vannak ezekben olyan kötöttségek, túlzottan központosított engedélyezési, szabályok, amelyek az új eljárások bevezetését már késleltetik. Az új gazdasági mechaniz- tól joggal azt várjuk, hogy növekszik az állami irányító szervek tekintélye. Uj tartalmat kap az állami fegyelem, megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes cívódás részkérdésekben, de megnövekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg keli tennünk, hogy a gazdasági vezetés reformjának részintézkedései összhangban legyenek a jóváhagyott alapelvekkel és a reform 1968 januárjával teljes hatékonyságába n életbe léptethető legyen. A Központi Bizottság javaslatai az életkörülmények további javítására Tisztelt elvtársafc! A két kongresszus közötti időszakban a dolgozók életszínvonala a reálbér 9 százalékos, a reáljövedelem 18 százalékos, a társadalmi juttatások 38 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett. Az életszínvonal emelésének megfelelő irányzatai, a reálbér 9—10 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos emelkedése, szerepelnek a harmadik ötéves terv számaiban. A munkások, a dolgozók életkörülményeinek további javításával a pártnak és a kormányzatnak mindenképpen és sok vonatkozásban foglalkoznia kell. A Központi Bizottság az utóbbi időben néhány ilyen kérdéssel behatóan foglalkozott abban a meggyőződésben, hogy az anyagi fedezet megteremtésére irányuló céltudatos munkával a legközelebbi években megoldhatunk arra érett kérdéseke^ A munkások és alkalmazottak életkörülményeinek lényeges része a munkaidő, amely nálunk az iparban heti 48 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcsolatban javasolja a kongresszusnak, mondja ki határozatként: !• Az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 1968-ban megkezdve, vállalatonként, üzemenként, fokozatosan 1970. végéig az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 órától átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. 2* Az egészségre ártalmas és különösen nehéz fizikai munkát igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó munkaidejét csökkentették heti 36—12 órára, ezt a munkát folytatni keil és fokozatosan 1970. végéig azonos mérvű munkaidő csökkentést keli végrehajtani az összes még (Folytatás az 5. oldalon) Villamosítottak a Hatva*—Füzesabony közötti vasútvonalat.
