Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-27 / 280. szám
tes során is kiderült, hogy több módosítást kell rajta végrehajtani. Milyen hangulat terjedt el ilyen körülmények között a műszakiak között? El bizonytalankodtak. Szpkeptikussá váltak, szinte kételkedtek abban, hogy a feladatokkal meg tudnak birkózni. Ugyanis a tavalyihoz viszonyítva mintegy hatvan százalékos felfutás következett be a termelésben, ehhez viszont a műszakiak száma nem emelkedett, maradt az egy évvel korábbi szinten. Ez vonatkozik a gépgyártásra. Az arany körűi A félvezető üzemben az aranytűs dióda „tréfálta meg” a vezetőket és a dolgozókat egyaránt. Amit ebből a diódából kiadnak, az kifogástalan. Csak a selejt! Az úgyneveztt „kihozatali százalék” — elnézést a nyakatekert szakmai kifejezésért — nagyon alacsony. Hol lehet a hiba forrása? Mindenki ezzel foglalkozik, még a mai napig is. A részletmunkáikat nem lehet műszerekkel ellenőrizni, emiatt a hiba, vagy a hibaforrások megtalálása nagyon nehéz. Általánosságban a legnagyobb lelkiismeretesség, a legmagasabb fokú technológiai fegyelem megtartása jelölhető csak meg a megoldás lehetőségeként Tény az is, hogy a nagyobb odaadást fegyelmezettséget igénylő aranytűs diódák gyártásában a .kereset semmivel sem több, mint mondjuk a tranzisztoroknál. A dolgozók között ez is elégedetlenséget szült, most már láthatják a gazdasági vezetők. Elhatározták, hogy a bérezésen változtatnak tehát Amire büszkék Elégedettséggel beszélnek azokról a gépekről, amiket a novgorodi tv-gyár részére készítenek. A 85 gépből álló teljes sor 15 egységét gyártják a pipishegyiek, de ezek a gépek a teljes értéknek mintegy negy- vetöt százalékát adják. Joggal büszkék ezekre a gépekre. ►si „múzeum” Rengeteg gyufa-, boros- és sörösüveg-cimke is tanúskodik Pista bácsi gyűjtőszenvedélyéről. Értékes jelvény- és pénzgyűjteménye, amelyben a római kori pénzektől napjainkig sok értékes érme található. Féltve őrzött régiségei között található egy fafaragásé falióra is, amelynek minden alkatrésze fából készült. A szerkezetet ugyan már ki kellett cserélni azóta, de így is nagy becsű régiség. Igen sok hasonló múzeumi ritkaság található még a nagygomfooai kovácsmester kis múzeumában. Molnár István, a munkájáért is többszörösen kitüntetett kovácsmester, szabad idejében értékes kis házi múzeumot állított össze. X- X 1 -.V A gyöngyösi új lakótelep^ A heverőn olvasgattam éppen, azon tűnődve, hogy olvasgatni olvasgatok ugyan, csa>k nem értem: miért tartom a könyvet fordítva a kezemben, és miért nem értem, amit olvasok? — mondom, éppen elbeli tűnődésemben zavart meg egy szerény kopogtatás az ajtón. — Bújj be! — kiáltottam ki, majd lábcso- szogást. szuszogást hallottam, és a következő pillanatban egy rino- cérosz lépett a szobámba. — Jó napot — mondta. — Jó napot — válaszoltam mogorván kissé, mert egyrészt nem szeretem, ha olvasgatás közben zavarnak, de még kevésbé, ha tűnődéseim közepette törnek rám váratlanul. — Rinocérosz vagyok — mutatkozott be illedelmesen szuAbszurd h szogva, és megbillentette fejével együtt a tülkét. — Tudom. — Honnan? — hökkent meg a rinocérosz. — Csodálkozni fog. Már láttam ma-gát az állatkertben, a filmen, a tévében és fényképeken is. — Ahá — nyögte elismerően. majd rosszindulatú fény gyulladt ki apró szemeiben. — De azt nem tudja, hogy milyen rinocérosz vagyok én... — Téved, azt is tudom. Széles szájú, vagy fehér rinocérosz. Aki. vagy amely védettség alatt áll. — A rínocéroszok atyjára — hüledezett fejét ingatva. — Meg mertem volna. rá esküdni. hogv fogalma sincs róla, vajon ki lehetek én. Nem gondolt egy pillanatra sem arra, de őszintén válaszoljon ám — bökött felém intőén az agyarával —, hogy esetleg Ionesco rinocérosza lehetek, szóval, olyan irodalmi rinocérosz? — Nem, egyetlen pillanatig sem jutott ez eszembe. — És miért nem? Leülhetek? — Tessék — intettem. miközben figyeltem, hogyan helyezi ma-gát fújtatva kényelembe a fehér rinocérosz. — És hogy mién nem jutott eszembe, hogy maga egyáltalán irodalmi rinocérosz lehetne, annak egyszerű a magyarázata... — Nos? — kapta fel a> fejét figyelőén. — Nálunk már kipusztultak az irodalmi rínocéroszok... Érti? — Nem volt védettségük? — Nem — bólintottam. — Bárki lőhetett rá, ott, ahol érte? — bor- zongott össze. — Bárki. Na persze, aki tudott az ehhez megfelelő fegyverrel is bánni. Mert az igazság az, hogy próbálkoztak olyanok is lődözni, akiknek foga-lmuk sem volt arról, hogy egy rinocérosz milyen, ezek csúzlival próbálkoztak, aztán voltak olyanok, akik azt hitték, hogy egy irodalmi rinocé- roszt csak ágyúval lehet lelőni, mint a verebet ... Hát ezektől még , jobban kezdtek szamorodni ezek a vas- taghőrfíek. mígnem aztán hozzáértő emberek fogtak fegyvert, és... — tártam szét a kezem jelentőségteljesen, hogy lehorgasztot- ta a fejét, megértette, bogy egy rokoni ága, ím kipusztult. De hirtelen, gúnyos röffenés- sel, felkapta a fejét: — Most megfogtam magát. Most meg. Szóval, már nincsenek irodalmi rínocéroszok? Hát akkor én hogyan kerültem ide. mi? Erre válaszoljon — és támadásra szegezte agyarát. — Ugyan már, rínó- kám, ne hülyéskedjék ... Hol irodalom a humoreszk ... Na ugye?! — mondtam nevetve, mert láttam, amint a rinó szuszogás nélkül, mint valami elfénekelt pincsi, ki- oldalpott a szobából. Még azonban hallottam távoli morgását: — Abszurdum, ahogy velünk, rinocéroszokkal bánnak... (egri) czb ... hogyha egy' egyszerű volt francia király szemrebbenés nélkül kijelenthette a történelem és népe előtt, hogy „Az állam én vagyok”, akkor egy magyar dolgozó sokkal inkább kijelentheti, természetesen ugyancsak szemrebbenés nélkül, hogy: „A közvélemény én vagyok”. Igenis, é n, egyedül, s egymagám: ami nekem tetszik, az helyes és jó, írni nekem nem tetszik, az helytelen és rossz, s ha nem tetszik, ez a közvéleménynek, úgy kell neki, de akkor is, juszt is, én vagyok a közvélemény. Sőt pontosabban, én vagyok a „mondják". Volt időszak, amikor egyesek a közvélemény nevében beszéltek felülről, nem sokat törődve, csak hivatkozva a közvéleményre. Most é n, az egyszerű magyar állampolgár beszélek a közvélemény nevében, alulról, nem sokat törődve a közvéleménnyel, csak legfeljebb, ha kedvem tartja, hivatkozom rá, hogy mások is „mondják”. És a kormánynak, a felsőbb párt- és állami szerveknek kutya kötelességük, hogy az én egyéni terveimet, vágyaimat, elképzeléseimet és érdekeimet úgy kezeljék, mint a köz véleményét. Nahát! Hogy ebben van valami ellentmondás? Hogy egy ember mégsem lehet A közvélemény? Ezek csak üres fikciók, naiv kérdések, amelyeket válaszra sem méltatnék, ha végtére magam sem lennék a demokrácia híve és nem vallanám, hogy a feltett kérdésekre azért mégiscsak illik válaszolni. Hát kérem, kedves olvasóim, nézzenek gyorsan körül — mindenki természetesen a szomszédja portáján, mert ez nálunk így szokás! —, s aztán merje kijelenteni, hogy állításom nélkülözi az igazság kritériumát. Hát ebben az országban, hány ezren — ezren? — hány tízezren vannak, akadnak és lesznek is még, akik únos-untalan, ha van igazuk, ha nincs, de különösen, ha nincs, — a közvéleményre hivatkoznak. A közvéleményről beszélnek, de magukat értik. A közvéleményre hivatkoznak, pedig legjobb esetben csak a Balam- bér sógor ügyes-bajos dolgát értik alatta. Mondják, hogy... Ki mondja? A közvélemény, kérem szépen. Azt is mondják, hogy... Ki állítja ezt a badarságot? A közvélemény, kérem tisztelettel, és a közvélemény nem szokott badarságot állítani... Sőt, a legutóbb pedig azt mondták, hogy... Kik azok a mondták? A közvélemény, tisztelt _elvtársam, kartársam, párttitkárom, vagy miniszterem, a közvélemény. És ha elkezdünk kellemetlenkedni: miről is beszél az a bizonyos közvélemény, miért beszél, hogyan beszél, és mit akar, a legtöbbször kiderül, hogy a közvélemény é n, azaz Kovács, Nagy, Kiss — vagyok, akinek nem emeltek fizetést, pedig ugye a húsárak; aki nem kapott prémiumot, pedig politikánk alapja lenne az anyagi ösztönzés; akinek a gyermekére pikkelnek az óvodában, mert ott sok a funkcionárius-gyerek, avagy mert sok a pártonkívüli mérnök-, orvos-, avagy esztergályoscsemete... Arról csevegnék én itt nagy bölcsen, hogy nálunk nincs közvélemény? Vagy, ha van, hát abban sincs köszönet, olyan is az? Dehogy! Éppen ellenkezőleg. Az ország közvéleménye, a közvélemény tényleges és nagyszerű becsülete lám, olyan népszerű lett, mint valami reklám, vagy cégér. Ki hivatkozna kis magánügyeiben egy olyan közvéleményre, amelyet csak az Értelmező Szótárban lehet megtalálni, de a közéletben bizony talán még nagyítóval is alig? Kinek lenne „üzlet” a közvélemény vállára hágni, hogy magasabbra, vagy messzebb jusson, ha olyan gyenge lenne az a bizonyos „közvélemény”, hogy egy harmatnyi szándéktól is ősz- szeroskedna? Senkinek! De éppen hogy mivel a közvélemény valóban a köznek a véleménye, amelyet rendszeresen kikérnek, meghallgatnak, sőt e vélemények alapján országos terveket készítenek egész népünk számára, — nos, hát hogyne lehetne egy ilyen közösség véleményét spanyolfalul felhasználni: hátha nem veszik észre, hogy milliók véleménye helyett csak két taposó láb lóg ki aióla. Az ilyen közvélemény direkt arra termett, hogy könnyedén pazaroljunk belőle saját pecsenyénk számára: begyújtani a nagykohót, hogy megsüssük egy szelet flekkenüpket... Az ilyen közvéleményt nem feL és kihasználni — legalábbis, ha lehet, ha nem veszik észre, de nem kevesek számára — a legnagyobb ostobaság lenne. A jónak ez a fonákja, az igazságnak eme torzója, a politikai érzék eme kispolgári zsebben kotorászása, mint árnyék a fényt, úgy kíséri politikai életünket. Azt is lehetne mondani, hogy végtére is alapjában véve ez nagyszerű dolog és ezért a még sem milliókban mérhető kis pecsenyesütők céhe legfeljebb csak derűt keltőén és magabiztonsá- gunkat erősítve motiválhatja tiszta, konzekvens és emberi politikai atmoszféránkat. Lehetne mondani, lehetne éppen, de azért ne mondjuk! Sok ostoba pletyka, otromba vádaskodás, ellenséges fecsegés, tudatos, vagy fájdalmasan és kétségbeejtöen tudatlan ellenséges tett húzódik meg a közvéleményre való ilyetén gyanús hivatkozások mögött. Meghallgatták, meghallgatják ebben az országban az egyetlen ember véleményét is, sót. ha igaza van, orvosolják is panaszát, megvalósítják javaslatát. Nem kell egyrészt — mintha egy kis indokolatlan bizalmatlanság is lenne azért a dologban — magunk igaz {ínyében a köz véleményére hivatkozni és ne lehessen rafinált, zavarkeltés szándékával a közvéleményt pajzsként tartani. Mondta el mindenki a maga véleményét és ezekből az egyéni véleményekből álljon össze, mint ahogy kovácsolódik is egová a közvélemény. Egyébként ez az én véleményem: ülést torion a TIT egri iárási elnöksége A Tudományos Ismeretter- ban gondoskodnak az előadók iesztő Társulat egri járási el- továbbképzéséről, nökségének legutóbbi ülésén Az elnökség tagjai ezután dr. Bánhidy Pál járási elnök megtárgyalták és jóváhagvlák beszámolója alapján megvitat- az éves munkatervet, majd ták a társulat tevékenységé- Juhász Tamás, megyei titkár nek helyzetét, valamint a to- a társulat hét tagjának átadta vábbi feladatokat. a megyei elnökség elismerő A beszámolóból kitűnt, hogy oklevelét, az elmúlt népművelési évben Az elnökségi ülésen sor ke- több mint 32 ezer ha liga'ója rült még az egyesített járás 21 volt az előadásoknak, amely- tagú elnökségének és 8 tagú nek 70 százalékát, 710 előadást ügyvezető elnökségének meg- a tánsulat tagjai tartottak Fel- választására, adatként határozták meg, hogy a nagyobb községekben léfre- hozzák, illetve megerősítik a helyi csoportokat, növelik a tagság létszámát, különösen a fiatal és műszaki értelmiségiek bevonásával, Az eddiginél job* MÉWÜSM5 I960, november 27„ vasárnap Ha az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető- és gépgyáráról esik szó, előbb, vpgy utóbb felmerül az arany kérdése is. Nem átvitt értelemben, mint a tervteljesítés eredménye, hanem mint a felhasznált anyagok egyike. Ugyanis itt most már az aranytűs diódák gyártása folyik. Gond is van vele elég. De a gondok közül csupán az egyik az aranytűs diódák gyártása, mert a legnagyobbat egyetlen szóval tudjuk kifejezni: lemaradás. Amikor ott jrátunk, Sántha Imre főmérnök épp^n a félvezető üzem műszaki kollektívájával tárgyalt az aranydióda- ügyben. A tőle kért felvilágosítást mégsem ezzel kezdtük. Általában — ió Summázva úgy mondhatjuk: az izzó év végére általában teljesíteni fogja a tervét. A gépgyártás várhatóan 120 milliót, a félvezető-gyártás 62 milliót, az edzőüzem pedig a- bérmunkákkal annyit teljesít, ami mindösszesen adja majd az erre az évre tervezett 185 milliós befejezett termelési tervet Részleteiben azonban már nem ilyen megnyugtatóak az adatok. A gépgyártásban minden bizonnyal lemaradás mutatkozik majd. A félvezetőknél viszont az a helyzet, hogy itt a selejtszázalék olyan magas, ami sok fejfájást okoz a vezetőknek, dolgozóknak egyaránt. Kézenfekvőnek látszik azt mondani, még több mint egy hónap áll az ízzósok előtt az év befejezéséig, még mindig nem késő: ha rákapcsolnak, az adósságot törleszteni lehet. Sajnos, a jelek azt mutatják, ezt az adósságot már nem tudják kiegyenlíteni december 31-ig. Az okok közül A helyzet ilyen módon való alakulásának okait kutatva juthatunk el a gépgyártás jellemző vonásaihoz. Egyedi gépieket készítettek, méghozzá úgy, hogy a rajzasztalon sem volt kész a konstrukció, az a géppel együtt a szereidében állt össze, de a próbaüzemelteA nagygombfl (Juhász Ferenc tudósító): Hatvantól alig néhány kilométerre van Nagygombos. Itt él a volt uradalmi lakások egyikében Molnár István kovácsmester. Az idős kovácsmester lakása múzeumhoz hasonlít. Fiatal kora óta „szerelmese” a régi címkéknek, pénzeknek. érmeknek, bélyegeknek. Még legényember korában jutott hozzá az első bélyegekhez, saját készítésű albumjában helyezte el azokat a szakértő gondosságával. Ma már sok ezer bélyeg tulajdonosa. A régi kőnyomatos pos tabél vegektől. a legmodernebb technikával készített űrkutatási soro- zatökig minden megtalálható nála. Részvevőié volt már több kiállításnak, s Franciaországból értékes díjat is hozott. A gyógyszeripari töltőgépek is a gyöngyösiek hírnevét öregbítik. A KGST államain belül egyedül az izzó készíti ezeket a gépeket, a hat gépből a gyöngyösiek pedig ötöt Nagyon jelentős import-gondokat szüntetnek meg ezek a gépek, sőt, még az export lehetősége is fennáll. Az ajánlatukat már eljuttatták néhány, baráti államba, az NDK szakemberei már személyesen is érdeklődtek náluk, és elismeréssel szóltak a tapasztaltakról,' Megoldásra vár Ha el akarják kerülni a kötbért, a következő év januárjának a végéig teljesíteni kell pótalkatrész-szállítási kötelezettségeiket, amiben most még lemaradás tapasztalható. Tehát már most keresik a megoldás lehetőségét a pótalkatrészügyben. A jövő évi indulás, a megfelelő ütemű termelés feltételeinek megteremtése már a mostani időszak feladata. Világosan látják, hogy ezzel nem lesz minden rendben. Várhatóan kevesebb lesz a félkész áru, mint amennyire szükségük lenne januárban. Ennek viszont csak az lehet a következménye, hogy mint az idén az év elején, Jövőre is a lemaradás súlya nyomja már kezdetben a vállukat. Nem valami bíztató dolog ez igy. Jövő éri feladatok Hogy mit vár tőlük a következő évben a népgazdaság, már most tudják. Az igény tovább : fokozódik az aranytűs diódák ■ iránt. Az ipari megbízhatóságú l tranzisztorok gyártását meg t kell oldaniuk. Mennyiségileg ■ mintegy harminc százalékos i felfutásra kell számítaniuk. A gépgyártásban új termé- , kék lépnek be. A lámpagyártó i gépek, amelyek a normál- és a ■ miniatűrlámpák mellett az - autók stoplámpájának készíté• sét is elvégzik. Ezek a gépek ■ mindenben megfelelnek a vi- i lágszínvonal követelményeinek és fontos exportlehetőségeket elégítenek ki. A gépgyártásban tehát nem lesz megállás: mindig újabb és újabb gépek elkészítése vár a gyöngyösi izzásokra. Az a ‘ helyzet tehát, ami az idén az * év elején bekövetkezett, nem- J csak egyszeri, átmeneti állapo- ; tot jelentett, mert ez a jövő- > ben mindig ismétlődni fog. A ■ gyár műszaki gárdájának hozzá kell edződnie, fel kell rá ké. szülnie. Csak közösen A legutóbb megtartott mű- : szaki konferencia már a jövő . jegyében munkálkodott. A , párt-, a KISZ- és a szakszerve- | zet titkárai részt vettek ezen a tanácskozáson, ahol tételesen ■ sorba vették a feladatokat, és . azokkal kapcsolatban nyilatkozott a termelési, anyag és mű, szaki osztály vezetője. Elmon- 1 dotta, mit tudnak megvalósítani, milyen feltételek kellenek a megvalósításhoz, kától mit várnak. A közös gondok megoldására fogtak össze, mert erre van , szükségük. i G. Molnár Ferenc ARANYBÓL - TERVET Ev végi gondok az Egyesült Izzóban