Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)

1966-11-24 / 277. szám

i? * ú megbecsülést! Igazat szólt, fontas dologra hívta fel a figyelmet az a munkás, aki a termelési érte­kezleten arról beszélt: akár el is feledhetnék nevüket, mert mást, mint „baj van. szaktár­sak”, „emberek, arról van szó”, „segíteni kell”, nemigen halla­nak. Pedig itt — fejtegette — dolgozik Nagy, Babosi, Kulcsár, Adamecz, de leginkább csak akkor hallja a nevét, ha az iro­dára hívják. Miért? Kérdésére sajnos, nem kapott megnyug­tató választ. Az üzemvezető nem tudott mit kezdeni a prob­lémával, annyira szokatlan, is­meretlen volt számára, s a mű­helybizottság titkára sem érez­te meg, mennyire fontos mind­az amit elmondott a felszóla­ló. Mind határozottabban meg­fogalmazódó természetes igény az emberekben, hogy munká­jukat ne csak amúgy „globáli­san”, általánosságban becsül­jék, hanem személyre szólóan, név szerint. Tévedés lenne ugyanis azt hinni, hogy a mun­ka bonyolultabbá válása, az összefüggések sűrűsödése, a termelési folyamatok olykor kibogozhatatlannak látszó ku­szasága a személyiséget, az egyént is „eltünteti”, s így nincs szükség arra, hogy fi­gyelemmel kísérjék, időnként értékeljék egy-egy ember mun­káját, elég, ha a kollektíva, az egész termelői, alkotói közös­ség tevékenységét mérlegre te­szik. Sokan vannak, akik előszere­tettel hasonlítják gépezethez az emberek és tízezrek együtt­működésével folyó munkát, s az egyes embernek csak a „kis csavar”, vagy „fogaskerék” megjelölést hagyják. Igen ám, de a mechanika törvényei sze­rint is minél bonyolultabb egy gépezet, annál nagyobb a je­lentősége az egyes alkotóele­mek célszerű, megbízható mű­ködésének, így hát hamissá vá­lik az első hallásra talán tetsze­tősnek tűnő érvelés. A szocia­lizmus é^oen azzal is bizonyít­ja magasabb rendű voltát, hogy kibontakoztatja az egyéniség valamennyi jellegzetes voná­sát, nemho"i' elszürkítené, ho­néra époein előtérbe állítja az egyes ember jelentőségét, sze­retjét, munkájának fontosságát. A ''azdaságiránvítás új rend­szere azzal, hogy személyre szólóan megállapíthatóvá teszi a felelősséget, egyben a meg­becsülés, elismerés személyre szóló voltát is feltételezi. A megbecsülésnek, a mun­ka értékelésének csak egyik oldala az anyagi fizetés, pré­mium, jutalom. Fontos, de: nem minden! Legalább ennyi­re lényeges, hogy mindenki és mindenütt érezze, tudja, fi­gyelemmel kísérik munkáját, s éppen ezért valós érdemei szerint részesül az anyagi és erkölcsi megbecsülésben. Mert ez az utóbbi, az érdem szerin­ti megbecsülés az, amit sok­szor esetlegessé, véletlenszerű­vé tesznek azok, akik „úgy ál­talában” foglalkoznak beosz­tottjaik, munkatársaik tevé­kenységével, de külön-külön alig, vagy sehogy sem. Ilyen gyakorlat vezet ahhoz, hogy valaki éppen akkor kap pré­miumot, amikor maga is érzi, hogy gyengébben dolgozott,, de hát „most került rá a sor”, és ahhoz is hogy a békesség ked­vérét adnak valakinek bérja- vítást, ahelyett, hogy becsüle­tesen megmondanák, miért nem szolgált még rá. Az emberek nagy többsége becsüli, szereti a szigorú, de igazságos és következetes ve­zetőket: az ilyenektől nagyon jólesik az elismerő szó — erre mondják: többet ér, minf két­száz forint jutalom — s a kriti­ka, a bírálat is meghallgatás­ra talál. A magyarázat ott van. hogy az ilyen vezetők érvénye­sítik azt az elvet: csakis az egy_éni elbírálás lehet igazsá­gos, eredménye®. A bevezető­ben említett példára utalva: Babos jobban dolgozik, mint Kulcsár, ám Adamecz az utób­binál gyengébb, összességük­ben jó eredményeket értek el, mégis hiba lenne azzal elintéz­ni, hogy a „szaktársak” jól dol­goztak. Ahogy másutt, itt sincs helye semmiféle egyenlősdinek: a jót a közepestől, a közepest a gyengétől, az igyekvő gyengét a fegyelmezetlen lógóstól igenis különböztesse meg az anyagi és erkölcsi elismerés mértéke, vonjon közöttük választóvona­lat, mert ez felél meg a társa­dalmi igazságnak és — mind­inkább — az emberek egészsé­ges erkölcsi érzékének, mércé­jének. M. & Biztos tervezés — egyenletes fejlődés DCőnijresszusi kiddé think HORVÁTH FERENC, az MSZMP Füzesabonyi Járási Bizottságának első tálkára JENEI ARTURNÉ, az egri IV-es számú Általános Iskola igazgatója NEHÉZ GONDOKKAL és szorgalmas munkával teli utat kellett megtennie a boconádi Petőfi Tsz tagságának, amíg eljutottak a múlt évi 50 forin­tos munkaegységhez. Egyik esztendőben az aszály, a má­sikban a sok csapadék akasz­tott féket az emberek igyeke­zetére. De nem halt ki a vá­lasztott út helyességébe ve­tett hit. Bíztak magukban, a földben, amely előbb-utóbb, de viszonozza az emberi munkál­kodást. — Amikor 1960-ban a máso­dik ötéves tervünket a tagság elé tártuk, az emberek tekin­télyes hányada mosolyogva hallgatta a számokat — emlé­kezik Fehér Márton tsz-elnök. — Egyszerűen nem hitték, hogy az akkori alig 30 forintos mun­kaegységből néhány év múlva több mint 50 forint lehet, a tar­talékolás mellett. Az évek va­lósággá érlelték a terveket, a száraz, hideg számokat Boco- nádon, sőt a hozzáértés, a tag­ság szorgalma, a vezetők szak- képzettsége ebben az évben, újabb sikerekkel biztat. A ter­vezett 89 ezer munkaegységet nem használják fel az idén. így a Nemzeti Bank felméré­se alapján egy munkaegység az eddigi bevételek alapján 49,60 forintot ér. És ma már nem mosolyog a Petőfi Tsz tagsága a nyilvá­nosságra hozott számokon. Bíz­nak a vezetőkben, mert az évek egyenletesen felfelé ívelő fej­lődést hoztak. ÍGY BESZÉD KÖZBEN, szin­te észrevétlenül új papírlapo­kat csempészett az asztalra Márton bácsi. Akkor szereztem róluk tudomást, amikor ujjai­val végigkocogtatta a szám­oszlopokat. — Ez a harmadik ötéves tervünk, 1970-ig bezárólag... Nem látni a sorok között hangosan kiabáló, mutatós szá­mokat, inkább az óvatosság, az adottságok józan mérlege­GUBÁN DEZSŐ, az MSZMP Egri Járási Bizottságának első titkára \ kacsok Gábor, egri Flnomszerelvénygyár esztergályosa Korszerű galvánüzemet terveznek Egerben a munkások védelmében Szerdán ülést tartott a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zetének központi vezetősége. A tanácskozás részletesen foglal­kozott a munkásvédelem és a szociális ellátás kérdéseivel, hangsúlyozva, hogy különösen nagy gondot kell fordítani a következő időszakban a roha­mosan fejlődő kőolaj- és föld­gázbányászat dolgozóinak egészségügyi, munkásvédelmi, lakásellátási, kulturális kérdé­seire. Elsősorban az Alföldön, ahol ez az iparág még fiatal, és ezek a problémák megoldatla­nok. __ill < * I .... Mwüs&j 1966. november 24. csütoribk lése jellemzi ezt a tervezetet. Búzából például a jelenlegi 12 mázsás átlagterméssel szem­ben 14 mázsát terveztek 1970- re. Ez hatvanezer forintos több­letbevételt jelent, ami 70 fil­lérrel emeli majd a munkaegy­ség értélkét. Paradicsomból 140 mázsát várnak holdanként 1970-ben. Igaz, már ebben az évben is a 225 ezer forint ter­vezett összeg helyett 470 ezer forintot hozott a paradicsom, míg a paprika a 75 ezer forint tervezettel szemben 248 ezret. Óvatos tehát a tervezés, ám ennek ellenére 60 forintot ér majd egy munkaegység 1970- ben Boconá<jon. És nincs már az emberek ar­cán elnéző mosoly, pedig az említett 60 forint éppen dup­lája a néhány év előttinek. Nem rohamos itt a fejlődés, de egyenletes, törés nélküli. Sok tényező összetevőjéül kereke­dett ki, de a tagság szorgalma és a vezetés megfontoltsága a döntő. — Tudja, a vezetéshez nem elég a törvények és a rendel­kezések végrehajtása. Szív is kell hozzá... mondotta egyszer az elnök. Igaza van! Mert semmiféle törvény nem írja elő, hogy a munkából kiöregedett tsz-tagok háztáji földjét meg kell dolgoz­ni és a terményt haza kell szál­lítani. Nincs rá paragrafus, és1 ahhoz valóban szív kell. Mint ahogy ahhoz is, hogy az idős tagok ugyanolyan áron kapják a kenyérgabonát, mint a dol­gozók. Az első pillanatokban ügy tűnik, hogy ez a kitérő nem tartozik a szűkebb értelemben vett tárgyhoz. Pedig szervesen hozzátartozik, mert az embe­rekkel való bánásmód alapfel­tétele a jó munkának. És ahol az emberek tapasztalják, hogy a megbecsülés akkor sem lan­kad, ha kezük már nem tudja szorítani a szerszámokat, ott lendületesebben, jókedvűen megy a munka. EZT BIZONYÍTJA a boco­nádi Petőfi Tsz példája is. Laczik János ről áthúzódott feladatok (tmk- üzam toldaléképülete, forgács- tároló és faraktár építkezései) a ül. negyedévben már pénz­ügyi vonatkozásban is befeje­zést nyertek, előtérbe kerültek az újabb feladatok. Az 1969. végén üzembe he­lyezendő új galvanizáló a ve­vők nagyobb minőségi követel­ményeit is kielégíti. Az eddigi egyetlen központi áramforrás helyett külön áramforrást épí­tenek minden galvanizáló kád­ba, így a változó terhelés nem eredményez feszültségingado­zásokat. Mindez — a techno­lógiai előírások pontos betar­tása révén — lehetővé teszi megfelelő minőségű gyártmá­nyok előállítását. A saválló műanyag csövekből készülő el­szívóberendezés és a kádak gépesített kiszolgálása hatéko­nyabb munkavédelmet bizto­sít és így fontos tartozéka lesz a galvánüzemnek. A berendezés óránkénti ígőz- igénye az eddigi három ton­na helyett 8 tonna lesz, és ez szükségessé teszi a kazánok kapacitásának bővítését. Ezért már 1968 folyamán megoldják a kazánház rekonstrukcióját. Ez részben abban nyilvánul meg, hogy az egyik régi, még 1905-ből származó kiégett ka­zán. helyett újat helyeznek üzembe, amely a beépítés» ke­rülő két új, egyenként hat- köbméteres tartállyal együtt megoldja majd a dolgozók melegvíz-ellátását is. (A für­déskor fellépő csúcsterhelések miatt jelenleg ez még komoly problémát jelent.) Egy új berendezés, az úgy­nevezett salakszállító alagút se­gítségével gépesítik a kisala- kozást, mely most még kézi erővel történik, és igen veszé­lyes, egészségre ártalmas mun­ka. Végül komplett kazánvíz­előkészítő is beszerelésre ke­rül, ez biztosítja majd a be­rendezések korrózió elleni vé­delmét, a káros vízkőképződés kiküszöbölésével pedig növeli a hőátadást és ezzel együtt a teljesítményt. A kazánház rekonstrukciója — gyengébb minőségű szenek felhasználása útján — gazda­ságos széntüzelést tesz lehető­vé. Az ehhez szükséges na­gyobb széntárolónál pedig víz- permetezést fognak alkalmaz­ni a szén póriasának és ön­gyulladásának megakadályozá­sára. Darvas László Szép beruházási eredmények- : kel büszkélkedhet a Finomsze- . relvénygyár. Miután a múlt év­gyón kedves.'., ez a kis mafiat becsípte a hajamat a gumiba... j a nyuszi... illetve a kisfiam,5 hoppá, nem baj, nem kéne egyt olló? Ilyen szamárságot... at kislányom beteg... tessék nyit- i godtan eltépni... szóval, ágy- \ ban kell tartanom a gyere- ( két... lejött végre? Kitaláltuk) ezt a jelmezesdit, hogy... me- 5 gint beakadt?... így legalábbt a kislány nyugton marad... i Nna...! Borzas, fekete kis asszony. \ Csinos, kedves elefánt. Biza-r lommal, a régi barátság meg-5 hittségével állok mellette. El-) vágre bajtársam, egy lövész. $ árokban küzdöttünk egy papír-^ jelmez lecibálása erejéig. Haját ■ igazgatja, a felrúgott szőnyeget < simítgatja cipője orrával. í — Hát... parancsoljon... 1 No lám. Milyen kimért, mi-! lyen társasági. Magam is meg-, merevedek. Hűvös udvariasság- ( gal állok — az elefántfej még a j kezemben — és mondom, mit; üzenek a szomszédnak. Nyúl a, jelmezért, de már nyitja az aj- í tót. hogyne, átadja, nagyon szí- J vesen. Konvencionálisán bic- • cent — konvencionálisán vissza-' biccentek. ) Nem történt semmi. j Nófi Ilona ' idegen lakásba, izé ... Elefánt? Hát istenem, elefánt. — Bocsánat — meredek tisz­telettel valahová az ormány tövére — csak azt szeretném... Teljes komolysággal előadom, hogy al szomszédékat kerestem, nincsenek itthon, üzenetet sze. vetnék hagyni^ ha lehet... — Oóh... elnézést.. az ör­dög vigye el... Az elefánt a fejéhez kap, eb­ből sejtem, a jókívánság nem rám vonatkozik. — Egy pillanat... csak kibú­jok ebből a vacakból. Valahol ajtó nyílik, trappolás 6- egy nyúl bukkan föl az ele­fánt mögött. — Várj, majd én... — sipog- ja. Kezdi rángatni a derék or­mányos busa fejét. A helyzet alakul. — Nyuszim ... ! — vonít vá­ratlanul egy segélykiáltás a la­kás belsejéből. — A béka elvet, te a koronámat! Adod vissza, te undok ... ?! Nem, igazán nem unalmas ház. — Bocsánat... segíthetek? Az elefánt ajtót nyit és meg. adóan hajtja felém a nyakát. — Eredj be — utasítja fojtott hangon a nyulat —, mert ezek széttépik a koronát jaj, na­Csöngetek egyszer — semmi. Aztán még egyszer, hosszabban — végre! Ajtócsapódás, lábdo­bogás, csikordul az előszoba ab­lak kilincse. 1 — Tessék... I Az ablak keresztrácsai mögül egy igen barátságos elefánt te­kint rám... Hm... Az élet­ben ritkán adódnak előre kiszá­mított helyzetek. Ha az ember 1 páratlanul becsönget egy vad-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents