Népújság, 1966. november (17. évfolyam, 258-280. szám)
1966-11-24 / 277. szám
NEB dosszié CIGÁNYOK Száz család panasza Viszonylag nem sokat tudunk múltjukról, s ami ennél nagyobb baj, legtöbben mai helyzetüket, jelenüket se nagyon ismerik ., • Kétszázezerre tehető a cigányok száma Magyarországon, •bből Heves megyében 13 700-am élnek — egy tized híjám a megyei összlakosság 4 százalékát teszik. Korábban 1962-ben végeztek vizsgálatot helyzetük felmérésére, s az eltelt négy esztendő változásait vette számba most a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egészségügyi, szociális és kulturális szakcsoportja. A vizsgálódás 16 telepen a megye cigánylakosságának 34 százalékát érintette. Vályogba préselt életek Az 1962-es felmérés 92 cigánytelepen 1422 házat, 702 putrit és 52 földbe vájt kunyhót talált. A házak száma azóta 430-cal szaporodott. A primitív építészet primitív építőanyaga — a vályog. S ezekben • vert falú, vályogból emelt »^lázakban”, de a földbe vájt vermekben is — zsúfoltságban élnek, nagyobbrészt a legalapvetőbb egészségügyi és szociális követelmények nélkül. Idézhetünk szép példákat, hol és mit tettek, hogy helyzetükön javítsanak. Hevesen 21, Tamazsadányban 10, Ecséden 17 ezer forintot áldoztak erre. Építettek járdákat, közkutakat és villanyvezetékeket húztak. Ám egészében a fejlődés még mindig csak lassú araszolgatás előre. A vályogba préselt életnek egyre többen mondanak búcsút — az állam támogatásával saját házat építenek, kőből, téglából; ám jóval többen vannak, akik nem akarnak és nem tudnak kikapaszkodni, felemelkedni. Igen elgondolkodtató jelenség, hogy a kulturáltabb telepek lakossága fogyóban van — az elmaradott telepeken pedig egyre több cigány tömörül. Például Füzesabonyban 72-ről 100-ra emelkedett a cigánylakosság száma, s a járás primitív cigánytelepeire 180-an vándoroltak be. Gyöngyösön pedig az elmúlt négy év során nem kevesebb, mint ezerrel nőtt a létszám. A munka rangosítja az embert emberré. S a cigányok közül egyre többen 'keresik az állandó munkát. 1965-ben például a munkaképes cigánylakosság 57—60 százaléka dolgozott rendszeresen. Aki munkát kap, elindulhat az emberi rangosodás útján, s nemcsak az anyagi gyarapodás lehetőségét kapja — ágyat, szekrényt, rádiót, ruhát vásárolhat —, de gondolkozása is átalakul, egyenrangúnak érezheti magát azzal az emberrel, aki nem cigány. Ám az előítéletek ütközője sokakat visszavet a „vályogba préséit élethez”. Nem egy vezető elzárkózik a cigányok alkalmazása elől, hamis állítások mögé húzódva: „a cigány, az mindig csak cigány marad!” S akiben erősen él az emberré válás utáni sóvárgás, azzal megaláztatottság- gal fizettet kemény árat a megcsontosodott előítélet. Személyes tapasztalatból idézhetek példát: Vécsen a tanácselnök újságolta, hogy két cigányt alkalmaznak a tsz-ben, egyik kondás, a másik gyalogmunkás, de... próbaidősek, egy évig. Megkülönböztetve és elkülönítve Bármerre jár az ember, a cigánytelepet a falu vagy a város szélén találja. Távol, jóval távol a legszélső nem cigány háztól, önmaguk választották e formát, a feudális elmaradottság, a sajátos életmód zárta, szigetelte el környezetétől, a falu, a város társadalmától — ez nem a mi rendszerünk bűne, vétke. Ám a mi felelősségünk, hogy ezt az izoláltságot, még a helyes rendeletek és törvények félreértésével is, konzerválni és fenntartani igyekeznek sok helyütt. Az elkülönítés legeklatán- sabb példája a Szúcshoz tartozó régi bányatelep — Bagolylyuk. E helység a háború éveiben gettó volt. A zsidók számára. Később az 50-es évek elején a kitelepített, nem kívánatos elemeket zsúfolták ide. Most a cigányokat tömörítik e helyre. És idézhetnénk nem egy községet, ahol a jutányos árú házhelyeket is a falutól távol — egy helyen jelölik ki az új cigányházak számára. S amit a NEB vizsgálati anyaga is példaként említ: Tarnazsadányban a községi tanács a cigánylakosok részére csak egy kijelölt utcában engedélyezi az építkezést! A beilleszkedés folyamatának meggyorsítására, a zárt-" ság felbontására természetesen nem egyetlen módszer a szét- telepítés. Ám még ez a rész- megoldás is célravezetőbb, helyesebb, mint az elkülönítés. Fölfelé törekedve A felemelkedés lehetséges útja; dolgozni és tanulni! Aki dolgozik, van anyagi ereje, hogy saját otthont teremtsen, s akinek munkája, otthona van, az már jobban megérti, hogy a gyerekeinek iskolába kell járniuk, mert csak tanultán boldogulhatnak és juthatnak többre, előbbre. Nagy eredmény: nincs egyetlen beiskolázatlan cigánygyerek sem megyénkben! Ha rend- szertelenül is, ha nagy kihagyásokkal is, de azért most már minden cigánygyerek eljár az iskolába. Már a csak írni, olvasni tudó cigány is igyekszik kitörni régi, megszokott életéből, s fölfelé törekvésének állomásai: dolgozik és kulturált, rendezett családi otthont teremt. A tanulási kedv példái: Poroszlón három év alatt a felső : tagozatos általános iskolai ta- j nulók száma nyolcról húszra i emelkedett. Középiskolába ! négy évvel ezelőtt még csak í egy cigány járt, 1965-ben már j négy. A szakközépiskolások száma 5-ről (1962) 12-re (1965) emelkedett. És idén ment orvosi egyetemre egy szűcsi cigánylány, Rácz Mária! A tanulmányi eredmények természetesen gyengék, sok a bukott tanuló. S ezen nem is lehet különösen csodálkozni: a cigánytalanulók 54 százaléka él hátrányös helyzetben. A segítség itt az, hogy ideális feltételek közé, iskolai napközikbe kerüljenek, ahol tanulhatnak, felkészülhetnek a tanítási órákra. Poroszlót kell e téren példaként említeni, ahol a cigánytanulók 69 százaléka iskolai napközis. A teljesebb kibontakozás gátja: a cigányságban nagy az ellenállás. Ám útjuk — ha lassan is — kifelé vezet a mélységből Pataky Dezső [Elismerés a gyöngyösi Mátra Szállóról (Tudósítónktól): Évről évre nagy forgalmat bonyolít le Gyöngyös egyetlen szállodája, a Mátra. A tavassá, nyári kirándulási, az őszi vadászati és téli síszezonban igen sokan töltenek kellemes napokat benne, közöttük több külföldi állampolgár is. A közelmúltban levelet ka_ pott a Mátra Szálló a frankfurti utazási iroda közvetítésével. E. Bückie NSZK-állampol- gár küldte, aki a nyáron két hétig volt a gyöngyösi szálló vendége. Levelében többi között ezt írja: „Gyöngyös egy olyan vidéki város, ahonnan a Mátra és Bükk-hegységekbe autóval kellemes kirándulásokat lehet tenni. A Mátra Szálló, jóllehet régi épület, mégis tiszta, jól gondozott, családias hotel. Az ellátásomat teljes egészében a németül tudó főpincérre bíztam, és a legnagyobb mértékig meg voltam elégedve. Az ott-tartózkodás számomra igazi gyönyörűség i volt... A fenti sorokkal megkíséreltem meggyőzni a frankfurti utazási irodát, hogy Önöknél nagyon érdemes eltölteni a szabadságot”. Szép dicséret ez, hiszen közismert, hogy mind az osztrák, mind pedig a nyugatnémet szálloda és vendéglátás igen fejlett, jó hírük nemzetközileg elismert. Túl jutott tehát a gyöngyösi szálló hírneve az ország határain, és talán ennek köszönhető, hogy jelenleg is egy nyugatnémet vadásztársaság a Mátrát választotta ki területéül, s Gyöngyösön szállt meg. Reméljük, hazatérésük után hasonlóan vélekednek a szállóról, mint honfitársuk. V. J. Húznak a vadíudak A vadlibacsapatok idei vonulását a szakértőle rekordnak tartják. A Madártani Intézet legutóbbi helyszíni felmérései szerint több mint negyedmillió vadliba tartózkodik jelenleg tavaink, folyóink körzetében, s húznak ki hajnalonként a dúsan fejlett őszi vetésekre legelni. Különösen sok vadlibát jeleztek a megfigyelők a Horto- bágyról, továbbá Biharugra és Orosháza, valamint a szegedi Fehér-tó környékből. Nagyon nehéz higgadt sza-, vakkal minősíteni azt az állapotot, ami a jellemzője Gyöngyösön az újtelepnek. Az állami kezelésben levő épületek ugyancsak megértek a karbantartásra, nem beszélve arról, hogy a melléképületek ott sorakoznak a házak között, idézve az egykori nyomortelepek képét, annak elszomorító higiéniai helyzetét. Ezek a körülmények késztették a város illetékeseit arra, hogy megkeressék a megoldás lehetőségét. Az ésszerűség határain belül csak egyetlen mód mutatkozott helyesnek: az újtelep állami lakásainak a szükséges mértékű megjavítása. Mert nagyobb felújítás nem lenne jó dolog. Ezek az épületek inkább érdemesek a lebontásra, a szanálásra. De hát az anyagi lehetőségek mértéke olykor a segítő szándék hatékonyságának is határt szab. A realitásokat kell figyelembe venni. Egyelőre nincs százhúsz szabad lakása a városnak, hogy az újtelepieket korszerű körülmények között helyezhesse el. De még belátható időn belül sem fog tudni ezen az úton segíteni rajtuk a tanács. Ha viszont sorsára hagyja az érintett épületeket, azok rövid időn belül lakásra alkalmatlanokká válnak. A múltban az Ingatlankezelő Vállalat saját erejéből már egy épületet felújított, a mellékhelyiségek elhelyezését is megoldotta az épületen belül. Aztán jött a felsőbb észrevétel: a felújítást meg kell terveztetni. A tervek elkészítésekor, később, további három épület felújítása után, viszont Közel 35 főhivatású és tiszteletdíjas népművelő, valamint községi könyvtáros dolgozik a füzesabonyi járás területén, akik számára évről évié szük_ i ségessé váük a rendszeres to- . vábbképzés. Ezt a célt szolgálja az elmúlt évben létrejött népművelők klubja, amely a .járási székhelyen működve évenként hat alkalommal nyújt hasznos szakmai és egyéb ismereteket a népművelők, könyvtárosok számára. Az elmúlt évi tapasztalatok felhasználásával az idén ismét megkezdi munkáját ez a továbbképzési forma, és elsőnek szerdán, 23-án, délután kerül olyan aggály állt elő, hogy egyáltalán érdemes-e ezeket a házakat több-kevesebb költséggel to Mozgatni; amennyire lehet, rendbe hozni, használhatók lesznek-e még annyi évig, hogy a ráfordított költségeket kiérdemeljék? Az aggodalmaskodók úgy érezték, a Műszaki Egyetem szakembereitől kell tanácsot kérni ebben a kérdésben. A szakvélemény a napokban érkezett meg, amely eléggé zord: kétségbe vonja a felújítás ésszerűségét. Igaz, a legegyszerűbb és a legtökéletesebb megoldás az épületek lebontása lenne. Üj lakásba kellene tehát költöztetni százhúsz lakót. De hová? Meg kell tehát alkudni a helyzettel. Nincs más járható út, mint a házak, a lakások megjavítása, azon a módon, ahogy korábban azt az Ingatlankezelő Vállalat csinálta. Ezt a munkát képes a vállalat saját erejéből a mostani tervidőszakban elvégezni. Hogy mennyire' eredményesen, bizonyíthatják azok a lakók, mintegy húsz család, akiknek lakása már eddig megifjodott, korszerűsödött, akiknek ablaka elől eltűnt az omladozó fészer, a betegség fészkének számító, ócska mellékhelyiség. Akiknek a lakásában azóta van mosdófülke. Amikor erre a munkára vállalkozik az Ingatlankezelő Vállalat, nemcsak a száz családnak segít, hanem széles körű, városi érdekeket is szolgál. Éppen a realitások, a lehetőségek figyelembevételével, ha úgy tetszik: az ésszerűség parancsára. (gmf) sor A szocialista realizmus és a művészetek pártosságának kérdései című témakör feldolgozására. A téma előadója és vitavezetője Hidy Péter, a megyei művelődési ház munkatársa lesz. A klub további programjában az MSZMP IX. kongresz- szusának anyaga és annak népművelési vonatkozásai kerülnek feldolgozásra. Külön előadás keretében esik szó az új gazdasági mechanizmusból adódó népművelési feladatokról, és külön foglalkozás lesz az ateista propagandamunka módszereiről. Cs. r. Népművelők és könyvtárosok továbbképzése Füzesabonyban XXVI. Az „öreg” haragudott magá_ ra. Ügy viselkedett, mint egy ostoba kölyök. Ha Kört- vélyesy főhadnagy javaslata szerint jár el, bizony akkor nem kerül a németek kezére. Igen, mindjárt sötétedéskor ki kellett volna mennie a szőlőhegyre. De hát oly nehéz volt elválni a családtól. Persze, most még nagyobb bajba Sodorta őket, mintha csak eltűnéséről keL lett volna nekik számot adni a németeknek. Vajon mi lehet velük? Von Jáneckétől és e nyilas Smirnyáktól semmi jót nem várhatnak. A gépkocsi hirtelen fékezett, von Jänecke fürgén kiugrott belőle. Intett á tolmácsnak, hogy az segítsen a kiszállásnál a megbilincselt fogolynak. Von Jänecke indult előre az állomásépület, felé, mögötte a gépkocsivezető és a tolmács kísérte Táborit. Amikor az épület kapuja elé értek, megrázkódott a föld, robbanás dördült a pályaudvar déli részén. Az állomásépület néhány ablakát kitörte az erős légnyomás. * Nwüsőgj 1066. november Hi., csütörtök — Nemeséknek tehát sikerült — gondolta elégedetten Tábori. A Gestapo-tiszt a robbanásra az épület falához ugrott, onnan kiáltott a tolmács felé: — Vigyék be a foglyot Haucke főtörzsőrmester irodájába! Senki nem beszélhet vele. Ekkor újabb, az előbbinél valamivel kisebb erejű robbanás történt. Von Jänecke elsietett a pályaudvar déli oldala felé, a mindjobban elharapózó zűrzavar irányába. — Álljon á falhoz — utasította a tolmács Táborit, és az iroda bejáratával szemközti falra mutatott. Tábori odalépett a kijelölt helyre. A tolmács közben suttogva beszélt valamit a gépkocsivezetővel. Az kisiete.t az irodából, aztán néhány perc múlva egy alacsony, szemüveges katona kíséretében tért vissza. — Vigyázzon erre az alakra — mondta a katonának a tolmács. — A fejével felel érte Hauptsturmführer Jänecke előtt. — Értettem! — vágta vi- gyázzba esetlenül magát a katona. — Gyerünk — szólt a tolmács a gépkocsivezetőnek —, harapjunk valamit. Mert ha most nem tudunk megvacsorázni, akkor reggelig nem eszünk. — Ja — vigyorgott a gépkocsivezető. — A Hauptsturm- führer úr bizonyára megugrat maga körül ma éjszaka mindenkit. hisz reggel óta jóformán pihenés nélkül járőrözött a vasútvonalak mentén. így aztán mind sűrűbben tekintgetett a közelében álló szék felé. Megkísértette a gondolat, hogy jó volna leülni. Csakhogy akkor a fogoly' egy gyors mozdulattal ráugorhatna. — Leültetem őt is — villant eszébe a megoldás. — A díványon elég messze lesz tőlem, nem tud váratlanul rámcsapni. Óvatos léptekkel a kiszemelt székhez húzódott, aztán kezével a díványra mutatott. Tábori megértette, mit akar a katona. Odament a díványhoz és leült. A katona is kégott, amikor végre ismét csend telepedett az irodára. Táborjban most már elcsitultak az önmarcangoló gondolatok, amelyek az elfogatása óta szüntelenül kínozták. Azon töprengett, hogyan lehetne valami kiutat találni ebből a nehéz helyzetből. Csábította a gondolat, hogy megpróbálja leütni valahogy a katonát, és akkor, talán sikerül elmenekülni. Ezt a kétségbeesett ötletet azonban hamarosan képtelennek találta és elhessegette magától. Az őr olyan éberen és gyanakvóan figyelte, hogy semmiképpen sem lehetett volna a közelébe férkőzni. Még — Hát akkor csak tartsa jól nyitva a szemét, és a puskát le ne eressze egy pillanatra sem, mert veszedelmes emberrel marad együtt — figyelmeztette még egyszer a tolmács a katonát, és a gépkocsivezető társaságában elhagyta az irodát. A katona bizalmatlanul pislogott Táborira. Puskáját a hóna alá vette és a csövét a fogolyra irányította. Tábori nyílt tekintettel viszonozta a katona fürkésző vizsgálódását. Az őrt ez megzavarta. — Mit bámul rám? — kiáltott dühösen. — Nix fersten dajcs — próbálta megmagyarázni Tábori, hogy nem ért németül. — Ruhe! — csattant a katona hangja. Tábori kiköpött és elfordította a fejét. Kínos lassúsággal telt az idő. A katona szinte pontosan félpercenként tette át a puskát az egyik hóna alól a másik alá, és biccentette mindig a teste súlyát a puska helyzetével ellenkező lábára. Fáradt volt, nyelembe helyezte magát a széken, de a puskacsövet egy pillanatra sem fordította el a fogolyról. Az asztalon megcsördült az egyik telefon. A katona fel akart ugrani a székről, hogy felvegye a kagylót, de aztán eszébe jutott, hogy ezt nem teheti. A telefon sokáig berregett követelőzőn és ez idegesítette az őrt. Elégedetten morkét lép>ést sem tehetne fe máris lelőné. — Okosabb lesz felkészül az elkövetkező nehéz órákra határozta el magát. Afelől ugyanis bizonyos v< hogy a Hauptsturmführer n< bánik majd vele kesztyűs k< zel. S tudta azt is, hogy a tör retett vagonokért, a tér irányba küldött szerelvény kért, a robbantásokért rajta állnak bosszút a németek. A bilincs mind erősebben kínozta csuklóit. A keze mozgatásával azonban nem enyhítette fájdalmát, mert a ravasz zárral ellátott bilincsek a legkisebb csuklómozdulatra már kattogni kezdtek és még szorosabbra vonták a húsba vágó acélpereceket. — Ki kell bírni — vett erőt magán Tábori —, hiszen ez semmi ahhoz képest, ami még vár rám. " Már több mint egy órája ült Tábori és az őr az irodában, és még mindig nem nyitott ajtót rájuk senki. — Nagy bajt okozhattak Janiék a németeknek — állapította meg Tábori —, ha Jänec- kének még mindig nem volt módja visszatérni. Tízet mutatott a falióra, amikor lábdobogás, beszéd zaja szűrődött be az irodába. Az őr gyorsan felpattant a székről. Aztán intett, hogy Tábori is álljon fel és menjen a fal mellé. Felpattant az iroda ajtaja. Kummer őrmester lépett be. Mögötte két sáros ruhájú, verejtékező arcú katona egy hordágyat cip>elt. A hordágyon fekvő piszkos, tépett ruhájú, lázas tekintetű emberben Tábori megdöbbenve isméidé fel Nemes Janit. Nemes jobb vállát hevenyészett kötés borította, amelyet vérfolt itatott át. — Ide állítsák a hordágyat — mutatott Kummer őrmester az iroda közepére. A két katona végrehajtatta a parancsot. — Elmehetnek — küldte ki őket az irodából az őrmester, majd az őrhöz fordult. — Maga is leléphet, Martens! (Folytatjuk) i
